Skip to main content
Internet Archive's 25th Anniversary Logo

Full text of "A magyar világi nagybirtok története"

See other formats


Digitized by the Internet Archive 

in 2010 with funding from 

University of Toronto 



http://www.archive.org/details/magyarvilginagOOgo 



TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖNYVTÁR 

UJ SOROZAT 



ÁGOSTON PÉTER 

. A MAGYAR VILÁGI 
NAGYBIRTOK TÖRTÉNETE 



TÁRSADALOMTUDOMÁNYI 
KÖNYVTÁR 

UJ SOROZAT 

A HUSZADIK SZÁZAI) SZEEKESZTÉSÉBEN 



ÁGOSTON PÉTER 

A MAGYAR VILÁGI 
NAGYBIRTOK TÖRTÉNETE 



1913. 

GRILL KÁROLY KÖNYVKIADÓVÁLLALATA 

BUDAPEST, IV., VERES PÁLNÉ-UTCA 3. 



ÁGOSTON PÉTER 



A MAGYAR 

VILÁGI NAGYBIRTOK 
TÖRTÉNETE 



1913. 

GRILL KÁROLY KÖNYVKIADÓVÁLLALATA 

BUDAPEST, IV., VERES PÁLNÉ-UTCA 3. 



h 



--. "O 



'/i-- . \^ 



Ugyané szerzőtől: 



A szövetkezetek. 1900. (Buzárovits G. kiadása. 

Esztergom.) 3 K — f. 

A tulajdonjog alaptanai. 1903. (Politzer Zs. és fia 

kiadása. Budapest.) 8 „ — ,, 

A zálogjog története. (Politzer-féle könyvkiadó 

vállalat. 1904.) 2 „ — „ 

A zálogjog általános tanai kapcsolatban a zálog- 
jog történetével. (U. o.) 5 „ — „ 

A rangsor, mint jog. (A magyar jogászegylet ki- 
adása. 1905.) — „ 50 ,, 

A sztrájk jogalapja. (A magyar jogászegylet ki- 
adása. 1907.) — „ 50 „ 

A sztrájk büntetése. (Sebő I. kiadása. 1908.) . . 1 „ — „ 

A szekularizáczió. (Természet és társadalom czi- 
mü vállalat 2-ik füzete. Deutsch Zs. és társa, 
Budapest. 1909.) 1 „ — „ 

A munka rabsága. (Deutscíi Zs és társa. Buda- 
pest. 1909.) 1 „ — „ 

A modern városok feladatai. (A társ. tud. társa- 

ság nagyváradi fiókjának kiadványa. 1912.) — ,, 30 „ 

A jogismerés kötelessége. (A magyar jogászegylet 

kiadása. Budapest. 1913.) 1 „ 20 „ 



Tartalommutató. 



Bevezetés 1 

A nagybirtok fejlődésének korszakai 5 

I. KORSZAK. 

A királyi és tulajdonosi hatalom összeolvadtságának kora. 

A nagybirtok első szerepe az államéletben 9 

1 . A szükséges nagybirtok hatalmának jelenségei . . 11 

2. A nagybirtok hatalmának előtérbe lépése 17 

A nagybirtok méretei 23 

A nagybirtok igazgatása 26 

A nagybirtok szerzésmódja 30 

1. Az adomány 31 

2. Az örökösödési szerződés 34 

3. A foglalás 34 

4. A hamis okirat 36 

5. A tisztségek 37 

Az adományok és a királyi jövedelmek 37 

A XI — XlII-ik század nagybirtokainak hatása 40 

II. KORSZAK. 

A nagybirtok és a király hatalmának közeledése egymáshoz. 

A nagybirtok küzdelmei a föhatalomért 43 

1 . A királylj^al kötött első liga 43 

2. A hűbériség nyilt törekvései 46 

3. A nagybirtok és a király közös uralma ... 53 

4. A nagy birtok mint a királyi hatalom nyilt korlát ja 62 

A nagybirtok jogai 67 

Az adományok és a birtokok nagysága 71 

Az ingatlan mértéke és ára 76 

A nagybirtokosok eredete és a várak 79 



VI 



III. KORSZAK. 
A góliátbirtokok kora. 

A ligák virágzása és a király hatalmának csökkenése 82 

1 . A góliát és kisbirtokok szövetsége 82 

2. Hunyadi a nagybirtokosi ligákban 88 

3. A király kísérletei a Hunyadiak megtörésére .... 96 

4. Az első nagybirtokos király küzdelmei a koronáért 98 

5. Mátyás uralmának megszilárdulása 101 

6. Küzdelem a korona örökletessé tételéért 106 

7. A nagybirtok ujabb királysága 112 

A fwendiség csirái 117 

Birtokméretek és birtokeloszlás 122 

A góliáibirtokok korának erkölcsei 137 

E korszak gazdasági viszonyai 141 

A birtokszerzés módja a góliátbirtokok korában 145 

1 . Az adomány 1 46 

2. Az örökösödési szerződés 148 

3. Az adásvétel 149 

4. A zálog 149 

5. A birói tisztség 151 

6. A hamis okiratok 152 

7. A foglalás 153 

A királyi jövedelmek 154 

IV. KORSZAK. 

A nagybirtok hűbéres fejedelemsége Erdélyben, a királyi 
hatalom túlsúlya Magyarországon. 

Az államiság kialakulása 157 

1. Általános viszonyok 157 

2. Az érdél jd fejedelemség megalakulása 162 

3. Az első kisérlet a nagybirtokosok erejének meg- 
törésére 171 

4. Erdély mint a nagybirtok hatalmának védője . . 177 

5. A legnagyobb vagyon mint a fejedelmi hatalom 
megszerzésének alapja 188 

6. Az utolsó liga 196 

7. Az utolsó fejedelmek 207 



VII 



A nagybirtokosok alattvalói jogának kialakulása 217 

Főúri élet 221 

A birtokszerzés 226 

Az ingatlanok értéke 238 

Termelési viszonyok 240 

V. KORSZAK. 
A nagybirtok alattvalói kora. 

A tnodern állam kialakulása 246 

A neoacquistica comissio 250 

A birtokszerzés módja 256 

A kincstár birtokainak kezelése és értéke 263 

A nagy szerzők 268 

Eszterházi Pál birtokszerzései 268 

A felkelés előtti adományok 273 

A felkelés utáni adományok 277 

Károlyi Sándor szerzeményei 280 

A gazdasági viszonyok 286 

Áttekintés 299 



Előszó. 

A mikor valaki egy munkát kézbe vesz, bizonyosan az 
az első gondolata, vájjon miért irta szerző ezt a munkát és 
mi a munka vezető gondolata. Az iró viszont azért irja meg 
munkáját, mert vezető gondolatának érvényesülését szüksé- 
gesnek tartja. 

Minden munka vezető gondolata magából a munkából 
természetszerűleg kitűnik. Mindenki, a ki a munkát elolvassa, 
megismeri azt az alapgondolatot, mely a szerzőt vezette. Mi- 
után azonban sokszor csak azért olvasunk el egy munkát, 
mert alapgondolatát ismerjük, ezért ennek vag7 ezeknek a 
munka elején való megismertetése a szerzőre nézve köteles- 
ségként áll elő 

A magyar történelemirás. dacára sok és bőséges kötetei- 
nek, csak nevelő célokat szolgál. A tudományos cél, vagyis az 
igazság felderítése egészen háttérbe szorul e különben csak 
másodrangú cél mögött. A történelem pedig csak ugy szolgál- 
hat nevelő célt, ha individuális és ha a szereplő egyéneket e 
nevelési célnak megfelelő világításban állit ja az olvasó elé. 
Ez okból tehát az ilyen célú történelem irás nem lehet igaz. 

Ez az oka annak, hogy alig van monográfiáinkon kivül 
olyan történelmi munkánk, mely az eseményeket az igazság- 
nak megfelelően irná meg. Csakhogy a monográfiák a könyv- 
tárak rejtekeiben húzódnak meg és csak ritkán jutnak törté- 
nelemmel nem foglalkozó kezébe. A történészek pedig, mint az 
augurok, óvakodnak a nagyközönséget felvilágositani arról, 
hogy vannak olyan könyvek, melyekben az igazság és olyanok, 
melyekben a szép mesék vannak. 



IX 



A nagyközönség kezébe csak olyan történelmi müvek ke- 
rülnek, melyekben a miilt, mint kívánatos paradicsom; az el- 
hunytak, mint hősök; az események, mint helyes cselekedetek 
vannak beállítva. Olyan munka, melyben a múltra nézve is az 
igazság, tehát a miilt fogyatékosságai, az emberek hibái is 
meg volnának irva, alig van. Ezért a történelemre való sok 
hivatkozás dacára, alig van nép, mely olyan kevéssé ismerné 
múltját, mint épen a magyar. 

A történelem tudománynak az a feladata, hogy a tár- 
sadalom törvényeit általa megismerjük. Tudni akarunk első- 
sorban. A tudás pedig az igazság megismerése. Az a körül- 
mény, hogy a történelmi igazságok olykor nem támaszthatják 
bennünk azt a vágyat, hogy a mi volt. azt visszakívánjuk, 
vagy hogy az elhunytak tetteit kénytelenek vagyunk sokszor 
helyteleneknek ítélni, nem lehet akadálya annak, hogy az ese- 
ményeket az igazságnak megfelelően írjuk meg. 

Miután a magyar történelem legtöbb hazugsága, de min- 
denesetre a helytelen beállítás, a magyar nagybirtokosok sze- 
replésével függ össze, tehát a nagybirtok története az a törté- 
nelmi anyag, melynél az ország politikai történetének alap- 
vető helytelenségeire leginkább rá lehet mutatni és ezért ez az 
a történelmi anyag, mely a nagy olvasóközönséget a legjob- 
ban érdekelheti. A magyar történelemnek a gazdasági ténye- 
zők kapcsán való tárgyalása bizonyosan követökre fog ta- 
lálni és az ingatlan vagyon más irányú szerepének és az 
ingó vagyon történetének is akad majd írója. E mellett a 
magyar történelem tudományos tárgyalására is az anyagnak 
ilyen felosztása a legalkalmasabb, mert igy alkalma nyílik 
az olvasónak az események rugóit megismerni. 

A magyar történelemre hatást gyakorolt tényezők egyen- 
kint való tárgyalására már többen vállalkoztak. Munkáik ér- 
deméből nem von le senmiit az a megjegyzésem, hogy e szer- 
zők nem vonták meg a magyar politikai történelem és e té- 
nyezők közti párhuzamot. Erre a párhuzamra a legalkalma- 
sabb a nagybirtok története, mert századokon keresztül csak a 
nagybirtokosok szerepeltek politikai életünkben. E szereplés- 
nél nem az egyes nagybirtokosok érdeklik a történészt, hanem 
azok a tényezők, melyek lehetővé telték azt, hogy épen a nagy- 
birtokosok kezében összepontosult az országos hatalom. 



X 

Magyarország régi története az ingatlan vagyon törté- 
nete. A nagybirtok története azonban csak egy része ennek, 
melybe az egyház, a nemesség és jobbágyok, valamint a váro- 
sok is tartoznának. Ezeknek tárgyalását egészen mellőztem 
azért, hogy az anyagot ne halmozzam. Ugyancsak mellőztem 
az ingó szerepének tárgyalását, mely az ingatlan mellett las- 
san szerephez jutott. A ki majd a magyar ingó vagyon törté- 
netét megirja, az kell, hogy a polgárság és zsidók szereplését 
írja meg. Ha erre valaki vállalkozni fog. akkor meg lesznek 
írva Magyarország történetének hajtó erői, s ekkor megfog- 
juk érteni az eseményeket. 

A gazdasági tényezők azonban nem állanak elszige- 
telve. A tnagyar ingatlan fejlődését a nyugat ingatlanainak 
fejlődése befolyásolja. A magyar tulajdoni viszonyok alaku- 
lása a nyugati hasonló viszonyok behatása alatt történik. R 
ha ennek dacára a legrövidebb utalásokkal kellett megelé- 
gednem, mikoi' ezeket tárgyalom, ennek oka az a szűk keret, 
melybe az anyagot illesztenem kellett. 

Az olvasó a nagybirtok történetével kapcsolatban 
meg fogja az ország politika^' történetének legtöbb rugóját 
ismerni. Sok eseményt fog ez által megérteni, melyet eddig 
meg nem értett. Sok helyzetet áttekinteni, mely eddig rá 
nézve átláthatatlannak tűnt. — Ha pedig ezt a tényt a jelen 
munka elolvasása után az olvasók is meg fogják állapitani. 
akkor e munka megérdemelte a napvilágot. 

Nagyvárad, 1913 június hó 29-én, 

A szerző. 



Bevezetés. 

Ghronosz megette saját gyermekeit. Az idö elpusztít, 
elévit, feleslegessé tesz, megesz mindent. A mi ma szükséges, 
az holnapután felesleges. A miért ma minden erőnkkel küz- 
dünk, dolgozunk, annak elpusztításáért fáradunk holnap- 
után. Az első napon teremtünk valamit, a másodikon híisz- 
n áljuk s élvezzük, a harmadikon uj célok felé törve megsem- 
misítésén dolgozunk. Ez az ember! mondják a könnyen Íté- 
lők s szeszélyre gondolnak. Pedig ez a fejlődés. — Minden 
intézménynek három korszaka van: a) keletkezésének; b) 
hasznosságának; c) feleslegességének korszaka. E három 
korszak a jogrendben következőleg tükröződik vissza: a) az 
előjogok szerzésének; h) az előjogok élvezésének; c) az előjo- 
gokkal való visszaélésnek kora. 

Ghronosz gyorsan végzett gyermekeivel, az idő csak 
lassan apritja szét a régi intézményeket. Azok az intézmé- 
nyek ugyanis, melyeknek nagy volt a jelentősége és hatalma 
a múltban, oly mélyen alapozzák meg létüket, hogy életük 
később egymagában is visszaélés és a hatalom révén, egyedül 
a múlthoz való simulás folytán, még ujabb s ujabb visszaélé- 
seket követnek el. Ezért pusztit végig a győzelem óráiban a le- 
igázott nép a múlt intézményeinek birtokosai között. Igazság- 
talanul! kiált a szemfényvesztés. Szükségképen! mondja a tör- 
ténelem. A mint a visszaélő intézmény birtokosa nem felelős 
egyénileg az intézmény létéből előálló igazságtalanságokért, 
ugy a forradalom harcosa sem az intézmények elpusztítása- 
kor okozott egyéni fájdalmakért. Ne állítsa meg a hatalom az 
időt s akkor nyugodtan s részletekben fogja megenni a multat. 

A magyar birtokarisztokrácia történetében hiába keres- 
sük Ghronoszt. A mint Zeusz a mitológiában, ugy Magyar- 
ország történetében a nagybirtok legyőzte az időti s elfoglalta 

Áífo&ton: Nairybirtolí. •'■ 



Magyarország minden hatalmának összességét. Minden intéz- 
mény s minden hatalom, mely a nagybirtokkal egyidejűleg 
keletkezett, megváltozott, söt letűnt, csak a nagybirtokarisz- 
tokrácia áll rendületlenül s dacol az idővel szövetkezett sok 
modern ellenség támadásával. 

Az idö és az ingatlan vagyon egymás elleni küzdelmé- 
ben eddig az ingatlan a győztes. Mert az ingatlan értéke foly- 
ton nő az időben s igy a benne rejlő hatalom s erő nem hogy 
fogyna, hanem öregbedik. Az anyaföld urai mindennek urai 
Magyarországon. Csak látszat, hogy ők olyan alattvalók, 
olyan polgárok, mint a többi. Mert lényegében ők az állam 
urai. 

A mig a király, mint az első Árpádok alatt, a törvény 
egyedüli forrása, addig a törvények ereje csak annyi, a meny- 
nyi a király ereje. A meddig a király karja ér, addig tör- 
vény az ő akarata s önkénye is. A királyi akaratnak alapja és 
gátja a földbirtok, ezért kell az engedetlenektől elvenni a föl- 
det. A hatalom mértéke a földbirtok, ezért kell a királynak 
sok föld. A leghatalmasabb földbirtokos az ur a többiek felett. 
Ezért szerez földet mindenki, a ki hatalomra vágyik. 

A mig a megélhetéshez nagy darab földek kellettek, a 
közügyekben csak az országnyi területek urai szerepelnek. A 
milyen mértékben nő a föld hozadéka, olyan mértékben sza- 
porodik azoknak a száma, a kik a közügyekbe bele akarnak 
szólni. A munkamegosztás meghozza aztán az ingó vagyon- 
nal birok előtérbelépését. 

A királyság alapítását az a körülmény teszi lehetővé, 
hogy Géza és István az ország el nem foglalt területeire rátevén 
kezüket, azokat a külföldi lovagoknak adják. Az első magyar 
királyok talán nem gondoltak az adományozáskor a hűbéri- 
ségre, de bizonyos, hogy századokon keresztül élt nálunk is e 
szellem s a királyok az adományokat nemcsak adták, hanem 
el is vették. Az ok, a miért adták s a miért elvették, a saját 
hatalmuk gyarapítása volt. Ennek módját századokig az 
egyes nagybirtokosokkal való szövetkezésben találták, ezért a 
kisebb birtokosok elnyomásához ők is hozzájárultad. Hosszú 
századoknak kellett elmulniok, a melyek alatt a szövetkezés- 
ben rejlő erőt a kisbirtokok urai nem egyszer kézzelfogható- 



lag bizonyították, a mig a királyok nemcsak az egyes nagy- 
birtokosokkal, hanem kicsinyek szervezeteivel való szövetsé- 
get is szükségesnek látták. 

A milyen mértékben a kisbirtokosok szorosabb összeköt- 
tetésbe jutnak a királlyal, olyan mértékben lesz a királyi ma- 
gánhatalom állami és közhatalommá. Ennek számos fázisa 
van, a melyekben épugy véres küzdelmek, lázadások és össze- 
esküvések látszanak csak a felszínen, mint a hogy a királyi 
hatalom létesítésénél is csak ezek látszanak. Pedig e küzdel- 
meg hátterében nálunk mindig csak a föld áll. A nagy kirá- 
lyok sok földü királyok, a nagy hirü és nagy szerepű csalá- 
dok sok földü családok. A föld a maga folyton emelkedő érté- 
kével és hozadékával a magyar történelem háttere; ezért a 
földért folytatott szakadatlan küzdelmek a magyar történe- 
lem eseményei. Földország vagyunk, történelmünk földbirtok 
történelem. 

A királyi hatalom keletkezésekor csak saját földbirto- 
kán szuverén a király. A nagybirtokosok csak annyiban is- 
merik el a királyi hatalmat, amennyire kénytelenek, de az el- 
ismerés előbb csak saját személyükben történik, de nem föld- 
birtokukon is. A földön a birtokos az ur. A magyar állami 
hatalom kialakulása a földbirtokosok abszolút uralmának 
korlátozása és az állami hatalom alá hajtása által megy végbe. 
A földbirtokon előbb egyetlen ur a birtokos, az ö elismerése 
révén a király is s csak lassan szorul háttérbe a király mel- 
lett a földesúr, de még ma sem egyenlő ur az állam a maga 
területén s a földesúr a maga földjén. 

A király földje révén ura az országnak, mert katonáit 
földje tartja. Mihelyt tehát a király és családja ezt az igazsá- 
got felfedezi, a királyi vagyon megőrzése lesz egyik legfőbb 
gondjává. Ez az Árpádházi királyok uralmának vége felé 
történik. A királyi vagyon és hatalomnak ez a szoros kap- 
csolata eredményezi az állami jövedelmek magánvagyonszerü 
kezelését is s ez magyarázza meg az ország ügyeinek azt az 
intézését, a mely valamely uradalom intézésétől nem kü- 
lönbözik. A király a maga családja s rokonain kivül mással 
nem érintkezik, tisztjei az országnak is tisztjei, tanácsosai az 

1* 



ország tanácsosai. Ha elég erős, akkor önkénye törvény, ha 
gyenge, akkor joga rongy, melybe beletépni minden nagybir- 
tokosnak módja van. De ha erős a király, akkor a nagybir- 
tokosok minden joga eltűnik, mint a hogy a sötétség eltűnik a 
nap felkeltével. 

A királyság első századainak eseményeit és közviszo- 
nyait a teljes bizonytalanság jellemzi. A föld népének sorsa 
még nincs megállapítva. Itt rabszolga, amott jobbágy, másutt 
meg szabad, A birtokos itt tulajdonos, amott királyi tisztvi- 
selő. Ma nagy birtok ura, holnap földönfutó s idegen náció ül 
helyébe, a ki a néppel is idegenből hozott elvek vagy egyéni 
szeszélye szerint bánik. A király sem biztos a maga trónusán 
s nem biztos, hogy a ma az ő kezén levő ingatlant nem ra- 
gadja el egy királyi herceg, elégedetlen főúr vagy főpap. Az 
állandóságnak és előrelátásnak sehol legkisebb nyomát se 
látni. A királyok s udvarok sem ismerik még fel az állandó- 
ság előnyeit, a maguk holnapjára sem gondolnak, annálke- 
vésbbé a másokéra. 

Érdekes jelenség, hogy e korban, a mikor Magyaror- 
szág óriási területeinek tulajdonjogáért a király, néhány fő- 
pap és néhány lovag állandó harcban áll, a nagy tömeg ön- 
állóan, egyáltalán nem vesz részt e küzdelemben. Élnek, dol- 
goznak s harcolnak majd ennek, majd amannak az urnák 
szállitván a föld gyümölcseit, ezért vagy azért ontván vérüket 
és sohase gondolnak arra, hogy egyszer ne szállítsák izzad- 
ságuk gyümölcsét, egyszer ne ontsák érte vérüket. A megél- 
hetés biztositásának az a legkisebb mértéke sem nyilvánul 
meg a dolgozó néposztályokban, a mely még az állatban is 
meg van, a mikor fészket rak, a mikor télire gyűjt, a mikor a 
földbe odút váj. A lovagok leigázták a népet, elfoglalták a föl- 
det, a nép pedig megművelte és megvédte részükre. A nép he- 
lyett urai gondolkoznak. Panaszra sem nyilik ajka, mikor 
kegyetlen urak mulatságból kínozzák s mégis e hallgató tö- 
meg Magyarország, ennek a munkája pedig Magyarország 
fenmaradásának feltétele. 



A nagyhirtok fejlődésének korszakai. 

A nagybirtok gazdasági, hatalmi s ezért jogi tényező is. 
E szerint az ország gazdasági fejlődésére, politikai viszo- 
nyaira és törvényi rendelkezéseinek raegállapitására gyako- 
rol befolyást. Mig egyrészt az ország történetének tényezője^ 
addig másrészt az ország általános története rá is befolyás- 
sal van. Erre a körülményre való tekintettel nem hagyható 
figyelmen kivül, hogy a nagybirtok történetét az ország poli- 
tikai története befolyásolja. A király századokon keresztül 
semmi más, mint a leghatalmasabb nagybirtokos. A király 
s az ország háztartása majdnem az újkorig egységes egész. 
Hogyha tehát csak az állam háztartása szempontjából néz- 
zük a magyar nagybirtok történetét, akkor három korszakra 
oszthatni azt, és pedig: a) az állam és a király magánhatalma 
egységének (a király és az állam vagyona összeolvadtságá- 
nak) kora; h) a király és állam hatalma s gazdálkodása el- 
választásának kora; c) a modern állam kora. 

A nagybirtok fejlődését azonban ilyen módon nem le- 
liet jól megjilágitani. Ezért függetleníteni fogjuk a nagybir- 
tok fejlődését az államháztartás fejlődésétől s a gazdasági 
tényezők hatásába állítjuk be. Másrészt összeköttetésbe hoz- 
zuk az ország politikai történetével. E tekintetben tudni kell 
azt, hogy a királyok áz ország nagy részének el adományozása 
által saját hatalmukat voltak kénytelenek csökkenteni. Min- 
den király adományok által iparkodott hiveket szerezni, de 
az adományok által egyúttal saját hatalmát gyengítette, ezért 
a királyok kénytelenek az adományokat újra s újra vissza- 
vonni. A visszavett földeket azonban nem tudván kihasználni, 
megint csak eladományozták. A király főhatalomra törekszik 
s erre nincs más módja, mint a birtokok folytonos visszavé- 
tele s újra való eladományozása. A nagybirtokosok ellenáll- 
tak e törekvéseknek, ebből harc fejlődött, mely folyton ismét- 
lődvén, elfoglalja az ország történelmének külső aseményeit. 
I. Ha a nagybirtokot a politikai történelem szempontjá- 
ból nézzük, akkor azt látjuk, hogy a magyar történelem kor- 
szakai s a nagybirtok fejlődésének korszakai nagyjában ösz- 
szeesnek. Mégis u mikor pusztán az ország politikai törté- 



6 



netét tárgyaljuk, akkor oz a körülmény azért nem tűnik egé- 
szen világosan szembe, mivel a nagybirtok alakulása sok 
esetben bizonyos eseményeknek oka s igy időben az esemé- 
nyeket meg kell előznie. De meg a politikai történelem kor- 
szakai bizonyos külső eseményekhez fűződve jelennek meg, a 
melyek nem mindig mutatják az események okaival való ösz- 
szefüggést. Bizonyos az, hogy a nagybirtok intézménye nél- 
kül Magyarország nem maradhatott volna fenn; de bizonyos 
az is, hogy a nagybirtok ugyanakkor a folytonos lázadások, 
ellenkirályok fellépésének és az ez általi zavarnak is oka. A ki- 
rályság intézményének megerősödése a nagybirtok megerősö- 
désével párhuzamos. A királyság mint intézmény s a nagy- 
birtok állandósulásának kezdetei összeesnek. A nagybirtok s 
a benne rejlő hatalom, származáshxí válásának kezdete s a 
királyi örökösödési jog nagyobb ereje szintén összeesik s ez a 
nagybirtok szerepének Magyarország történetében első kor- 
szaka. E korszak a XTIT-dik század második felével ér véget. 

E korszakban a királyi hatalom egészen a nagybirtok 
uri hatalmának jellegét viseli magán, melybe a feleség, mint 
királynő nemcsak asszonyiságát hozza, hanem a szülőföld- 
jéről jött lovagokkal együtt a királyi férj támogatója is. A 
váltakozó királyok uj s ujabb feleségei ujabb s ujabb lovagi 
csapatokkal jönnek az országba, a hol adományokat nyernek 
s igy az előbb jöttek féltékenysége velük szemben fel-felujul. 
E lovagi kíséretről azonban a királyi feleségek családja nem 
mondhat le. mivel ezek a kísérők egyúttal védői is a király- 
nőknek férjeikkel szemben. 

A király hatalma még nélkülözi a közjogi jelleget s az 
országos szerződéseket nem.csak neki, hanem mindig néhány 
nagybirtokosnak is alá kell irnia. hogy nagyobb lényen a hi- 
telük. Igy tehát a királyi tiszt nem jelenti azt a magas állást, 
mint az újkorban, sőt nem jelenti az ország kép viselésének 
jogát sem. E korszak nélkülözi az állandó intézményeket. A 
királyi méltóság sem lett m.ég örökletessé, annál kevésbé a 
nagybirtok és a királyi tisztségek. 

TI. A második korszakban a birtokarisztokrácia, mint a 
k'rállyal teljesen egyenlő rangú fél lép a király mellé. A 'ki- 
rály már nem alattvalóknak tekinti őket, hanem szövetsége- 



st'knek, a kiknek érdeke, hogy a királypárti nagybirtokosok 
hatalma megóvassék. A nagybirtok története s Magyarország 
története szempontjából ez azért nagyon lényeges fordulat, 
mert e szövetséggel a nagybirtokosokat a király tettei is ki- 
emelik az alattvalói viszonyból. E korszak jellemző sajátos- 
sága külső jelenségekben is megnyilvánul. Az első korszak 
trónkövetelői ugyanis királyi hercegek, a második korszak- 
ban már a nagybirtokosok is a trónra vágynak. Saját birto- 
kaikon mindannyian királyi módon rendezkednek be. E kor- 
szakban a nagybirtokosok a király ellen is szövetkeznek. 

Ez a III. Endrével kezdődő korszak a Hunyadi János 
kormányzóságra jutásával ér véget. E korszak legjellemzőbb 
jelensége az úgynevezett ligák, vagyis a király és több nagy- 
birtokosnak, vagy a nagybirtokosoknak egymásközt kötött 
véd- és dacszövetségei. 

III. A XV-ik század közepén már csak nagybirtokosi 
hatalom van. A birtokok olyan méreteket öltenek, hogy a 
nagybirtok kifejezés már nem is takarja a fogalmat. Egy-egy 
nagybirtokos országrészek felett rendelkezik. A nagybirtoko- 
sok hatalma olyan, hogy külföldi fejedelmek szövetkeznek 
velük. Törekvésük most már kizárólag a trón. E góliátbirto- 
kok első nagy szereplője Hunyadi János, ö e korszak első ré- 
szének leghatalmasabb szereplője. E korszak második felében 
a góliátbirtok már a trónra jut. 

A góliáthirtokok királyi hatalomra jutásának kora rö- 
vid és zavaros. Mátyás Irónrajutásával fejlődésének tetőpont- 
ját éri el. Utána ugyan két idegen király következik, a nagy- 
birtok hatalma azonban megtörve nincs, ezért s azért, mert a 
nagybirtok Zapolyával megint trónra jut. a Zápolya korát is 
ide kellett még vonni. 

IV. Az ezt követő korban a nagybirtokosokból lett ki- 
rályok már nem saját hatalmuk, hanem a török császár jó- 
voltából lesznek királyokká. Az or.=!zág szétszakadása folytán 
keletkezeit erdélyi fejedelemség hűbéres állam. E korban 
az országos hatalom kinőtt a magánjogi hatalom keretein. 
Nagy országok és valóságos állami szervezetek keletkeztek, 
melyekben még tekintélyes, de nem egyedüli hatalom a nagy- 
birtok. Ez a kor az erdélyi fejedelemség kora. Magyarorszá- 



8 



gon már alattvalók a nagybirtokosok, de még kinőhetnek az 
alattvalói sorból s fejedelmekké lehetnek Erdélyben. E kor- 
szak végén egy hatalmas fellobbanásban még egyszer kitör 
a nagybirtok ereje a jobbágyság támogatásával, azután lesü- 
lyed az alattvalói sorba. II. Rákóci Ferencet nagy vagyona 
elkésve ragadta a trónkövetelök közé. A szervezett állami ha- 
talommal szemben a nagybirtok önálló országos hatalomra 
szert már nem tehetett. 

V. Az ezt követő korban már alattvalókká lesznek a 
nagybirtokosok. Sohasem helyezkednek többé szembe a ki- 
rállyal, hanem mindig s mindenben alávetik magukat. 

A nagybirtok története már most a következő korsza- 
kokra osztható: 

I. A politikailag és gazdasá- 
gilag szükséges nagybirtok; 
a királyi és tulajdonosi ha- 
talom összeolvadtságának 
kora. 
II. A nagybirtok és a király 
hatalmának közeledése; a 
származás jelentőségének 
emelkedése. — A ligák ke- 
letkezésének kora. 



A) Az állami és kirá- 
lyi hatalom, vagyon 
és gazdálkodás egy- 
sége. 



B) A királyi és állami 
vagyon elválása. 



C) A mai állam. 



III. A góliátblrtokok és a ligák 
virágkora: 
a) Hunyadi János, 
h) a királyokká lett nagy- 
birtokosok. 
\ ÍV. A nagybirtok hűbéres feje- 
delemsége Erdélyben; a ki- 
rályi hatalom túlsúlya Ma- 
gyarországon. 

A nagybirtok utolsó próbál- 
kozása. 



í V. A nagybirtok alattvalói kora. 
i Neoacquistica. 
l A mai nagybirtok. 



I. KORSZAK. 

A királyi és tulajdonosi hatalom összeolvad t- 
ságának kora. 

A nagybirtok első szerepe az államéletben. 

A gazdálkodás kezdetleges formái között az állam az 
alattvalóktól nem szedhet pénzadót, mert ezeknek nincs 
pénze. Minden állami szükségletet természetbeni szolgálta- 
tással elégítenek ki. A király e korban az ország gazdája- 
ként, tulajdonosaként tűnik fel. Az ország politikai viszo- 
nyai a király uradalmainak s tisztjeinek családi viszonyai- 
val összefolynak. Az ország egy nagy uradalom, melynek 
ura a király. A király ugy bánik az országrészekkel, mim 
a tulajdonos. Miután azonban sok országrész olyan messze 
esik, hogy a király karja nem ér odáig, a királyi tisztek en- 
gedetlenkednek. Ez engedetlenség nyomán uj rend válik szük- 
ségessé, mely az állam uj szervezetét késziti elö. 

Ez a folyamat megy végbe a XlII-ik századig. A fel- 
színen a magyar királyok, trónkövetelök, királyi tisztek küz- 
delme folyik. Látszólag egyéni ambíciók, erények s bűnök, 
pedig valójában a gazdasági viszonyok hajtotta bábok mo- 
zognak a történelem színpadán. A célokat a viszonyok szü- 
lik s nem az emberek tűzik maguk elé. 

A XlII-ik század végéig terjedő kor a szükséges nagy- 
birtok kora. Történelmünk ez első századai a nagybirtok 
nélkül el nem képzelhetők. Az országot csak ugy lehetett kor- 
mányozni s gazdaságilag kihasználni, hogy kerületekre osz- 
tották s ezeket egyesek kormányzása s rendelkezése alá he- 
lyezték. E kormányzók jogi helyzetét nehéz meghatározni. 
mert a függőbbek is függetlenebbek a mai tisztviselőknél, vi- 
szont nem is tulajdonosai a rájuk bizott területeknek. Azo- 



10 



kat, a kiknek helyzete függőbb a királytól, azonban mégis 
tisztviselőknek lehet nevezni. E tisztviselők fejei a gazda- 
ságnak, a közigazgatásnak, s a katonaságnak. Lakó és hi- 
vatali helyük a vár, mely hatalmuk külső kifejezőjévé lesz, 

A királyi tisztviselők helyzetének megítélését főleg az a 
körülmény zavarja, hogy már e korban gyakran önálló 
nagybirtokosokká lesznek. Viszont a nagy birtokosokat is 
önkényesen mozditja el a király, ha ehhez elegendő ereje 
van. A király ezt az erőt várainak katonaságából meriti, a 
katonaságot pedig uradalmainak hozadékából tartja. A kirá- 
lyoknak ugyanis elejétől az volt legfőbb gondjuk, hogy a ki- 
rályi uradalmak hozadéka az udvarba szállittassék. A vezé- 
rek korában és a királyság első századában ugyanis a. feje- 
delem vándorolt egyik uradalomról a másikra és a termést 
igy fogyasztotta el. A Xll-ik században ez teljesen meg- 
szűnik és az uradalmak feleslegét ez időtől kezdve beszállít- 
ják az udvarba. A termelés emelkedése emeli a föld jelentő- 
ségét s evvel sietteti a tulajdonjog kialakulását. Mihelyt a 
tulajdon jelentőségét felismerik, attól kezdve történelmünk 
minden eseménye közvetlenül vagy közvetve a tulajdon kö- 
rül forog. 

Bármily nehéz a XlII-ik század végéig terjedő kor tör- 
ténetében elválasztó vonalat találni, ha csak a politikai ese- 
ményeket nézzük, ezek okaiban ezt az elválasztó vonalat még- 
is meglehet találni. Az ingatlanra vonatkozó jog tulajdon- 
joggá kezd alakulni, melyhez épen ezért az örökösödési jo- 
got is megszerezni iparkodnak a földbirtokosok. E korban az 
ingatlan már nem csak a rajta lakók megsarcolása révén ér- 
tékes, hanem a megmunkálás révén. E korban válik szo- 
kássá, hogy a földet már nemcsak az adófizetésre kötelezet- 
tek, hanem saját rabszolgák által is müvelik. E kor a major- 
sági földek keletkezésének kora. 

A XlII-ik század végéig terjedő kor két részre oszt- 
ható: a) Xll-ik század végéig terjedő primitív nagybirtok 
kora; h) a XlII-ik századdal kezdődő tulajdonképi nagy- 
birtok kora. A politikai történelem eseményeiben ez any- 
nyiban nyer kifejezést, hogy mig a XlI-ik század végéig az 
elégedetlenek mindig uj királyt kerestek, hogy sérelmeik or- 



11 



vosoltassanak, addig a második korszakban az elismert ki- 
rállyal szemben is érvényesitenek követeléseket. E második 
korszak tehát némi alkotmányosságot, állami rendet mutat. 
A XlII-ik századdal, tehát egy oly kezdetleges állapot veszi 
kezdetét, melyben a jog és önkény még nagyon gyakran 
harcba száll egymással, a melyben azonban mégis él már a 
jog és jogtalanság tudata. 

1, A szükséges nagybirtok hatalmának jelenségei. 

Az Európába vándorolt magyarság közt valamelyes 
közhatalom már a vándorlás alatt is kialakult. Ennek szere- 
pére nézve azonban a vezér és a király elnevezés nagyon 
megtévesztő. A király hatalma nem szervezett, hanem egyéni 
és családi, melynek alapja a katonaság. A katonai erő pedig 
a gazdagságtól függ. A bevándorló magyarok a gazdagságot 
még ezen a területen is ugy szerezték, mint a hogyan ván- 
dorlásaik alatt megszokták. Hódításuk ugyanis abból állott, 
hogy a gyengébb népektől, minden ősszel elszedték a termés 
egy részét, sokszor az egészet. Az ur tulajdonjoga és az ál- 
lami főhatalom egyaránt ebben az adóztatásban nyilvánul 
meg. 

A király azért király, mert a legtöbb földmivelőtől 
tudja elszedni a termést. Ehhez legtöbb emberre van szük- 
sége s e legtöbb ember révén ő a leg'hatalmasabb. Miután min- 
den föld adóját a király beszedni nem tudja, e jogot má- 
soknak engedi át. Ezek az átengedések az első adományok, 
a melyek még a Xl-ik f?zázad végén is szokásosak voltak. 
Tlyen adományokban különösen az egyháziak részesültek. 
Több apátság adománylevele főleg a népet s nem a földet 
emeli ki. 

A királyi tisztviselők, ha lehet maguknak szedik az 
adót, s ha lehet másoktól is, mint a kiktől szabad. Csupán 
kifejezés mód tehát földtulajdonról beszélni a Xl-ik század- 
ban. A mikor e korban mégis földtulajdonról beszélünk, 
az adóztatási jogot értjük alatta. 

A közhatalom abban nyilvánul, hngy n király a nála 
gyengébbektől fegyvereseket követel. Teszi ezt azon a cimen. 
hogy ö engedi meg a földmivesek megsarcolását. A földes- 



12 



urak adnak is fegyverest, ha erős a király; de nem adnak, 
ha nem az. 

A föld feletti jog s az állami hatalom egyaránt inga- 
dozó. A mi ma meg van, az holnap elveszhet. Miután semmi 
sem biztos, mindenki, a királytól kezdve az utolsó szabadig, 
csak saját erejében bizik. Csak egy állandó van: a gyengébb 
kifosztása. Ezt teszi az ur s az urak ura, a király. E törekvés 
első képviselője Géza fejedelem s utána minden király. Az 
eszközök e kornak megfelelően primitívek és erőszakosak. 
István királyról e tekintetben keveset tudunk, de utódait 
már nem kimélik a krónikások. 

Az altaichi évkönyvek szerint Péter, bár megesküdött 
István királynak, hogy özvegyét meg fogja védeni, már Ist- 
ván halála után egy évvel megfosztotta minden javaitól. 
„Először elvette tőle birtokait, azután erőszakkal elragadta 
kincseit ..." A királyt az ilyen eljárásra a viszonyok kény- 
szeritették, mert a nagy földek, mint a hatalom alapjai, előbb- 
utóbb pártoskodásba vitték bele ezek birtokosait, másrészt a 
király csak birtokadományozásokkal birt magának hűséget 
biztosítani. így a folytonos elvétel és újra adományozás el- 
kerülhetetlen. Mindennek oka pedig a pénznek szinte a nin- 
csig kevés volta s igy a királyi hatalomnak a természetben 
beszolgáltatott adóban való ereje. A mi a király és az ország 
javainak elválasztását is lehetetlenné tette. Ezeken a birto- 
kokon a birtokos nem irányitója a termelésnek. Ugy ő, mint 
a királyi tisztviselők, csak adószedők. Adót és katonát köve- 
tel a király és a nagybirtokos. A mig ezt megkapják, meg- 
hagyják alattvalóikat a földön és csak a velük hasonlókkal 
való háborúskodás foglalkoztatja őket. 

Meddő vita az, hogy volt-e nálunk hűbériség vagy nem, 
mert ha a királynak a saját vagy az országosnak nevezhető 
hatalom biztositására nem volt más módja, minthogy a meg- 
adományozottaktól katonát követelt; s azoktól, akik nem ad- 
ták a katonát, a földet is elvette, illetve nekik az adóztatást 
is lehetetlenné tette: akkor olyan tényeket látunk, amelyek a 
hűbéri szervezetű államokban történtekkel azonosak. E té- 
nyek törvényessége felett ma tárgytalan vitatkozni. Másrész- 
ről minden hatalom változásnál a Xl-ik század óta a föld és 



13 



megint csak a föld áll előtérben. Ezért a, krónikák sohasem 
mulasztják el a földre való utalást. Amikor pl. Anonymus 
Aba Sámuelről ir, megirja azt is, hogy elődei nagy földet 
kaptak a Mátra erdejében. Majd, mikor Aba bukását adja 
elő, ennek okaként azt mondja, hogy nemteleneknek földet 
adott. A föld az a cél, a melyért a küzdelmek folynak. Erre 
törekesznek ugy a világiak, mint az egyháziak, sőt különö- 
sen az utóbbiak. Ezt a körülményt azonban elhomályosítani 
törekesznek s minden támadást, mely hatalmuk ellen irá- 
nyult, a kereszténység elleni támadásnak minősítenek. Ezt a 
földéhséget már a kortársak is felfedezték s az alsó nép- 
osztály ki is gúnyolta. A képes krónika szerint ugyanis, mi- 
kor Salamon és Béla harcaiban Salamon hü embere Vid el- 
esik, hullájának szemüregét a harcosok földdel szórják tele 
s igy csúfolják: „Szemed, szived soha sem elégedett meg 
birtokkal . . . most, hadd teljék meg földdel". 

Abban a nagy zűrzavarban, mely a Xl-ik században 
van, egyedül az események rugója állapitható meg teljes biz- 
tonsággal s ez a föld utáni vágy. A föld minden: erő, ha- 
talom s jog. Azt a tételt, hogy az erő a jog forrása, a magyar 
történelem e korszaka fényesen igazolja. Az első jogok köz- 
jogi természetűek. A király segítőtársait megkérdezi ugy a 
belső-, mint a külügyekben, ebből származik az úgynevezett 
tanácsjog. Abból a körülményből, hogy a király háborút 
csak a nagybirtokosokkal egyetértve folytathat, származik 
az a szokás, hogy a külföldi fejdelmek a főpapok és főurak 
jótállását is megkívánják a külföldi szerződéseknél. A mibŐl 
a külügyekre vonatkozó jog keletkezett. 

Az Európába beilleszkedő magyarság, a külföldtől kény- 
telen mintáit venni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a 
külföldi viszonyok bevezetésére külföldieket hivnak az or- 
szágba. A behivottak tesznek szert legnagyobb hatalomra. 
Ök lesznek a nagybirtokosok. Innen van, hogy az első szá- 
zadok trónviszályaiban idegenek játszák a legnagyobb szere- 
pet. Főuraink németek, csehek s lengyelek. A XII. század elején 
szorosabb kapcsolat jó létre a kereszténység fejével, a minek 
következményekép csakhamar az olaszok is hatalomhoz s 
földhöz jutnak Magyarországon. Kálmán elveszi a szicíliai 



14 



gróf leányát. Az evvel jött olaszok magasabb műveltsége és 
fejlettebb jogérzéke tükröződik vissza azokban a törvények- 
ben és intézkedésekben, melyekért Kálmánt olyan nagy és 
felvilágosult uralkodónak tartjuk. 

A jognak egyik legnagyobb ereje e korban régiségél:)en 
van. A mikor Kálmán törvényeiben ennek az elvnek helyet 
ad, akkor a fejlödöttebb jognak ad helyet a magyar törvény- 
tárban. Ezek az elvek előnyére is váltak a bevándorolt idege- 
neknek, mert általuk ki lehetett birtokából forgatni egynéhány 
kellemetlen birtokost. Miután a jogrend csirái sem voltak 
meg István király előtt, ezért Kálmán törvényei kimondják, 
hogy a király minden adományt vissza kap, a mit nem Ist- 
ván király adományozott akár az illető családjának, akár az 
egyháznak. Kálmán ezt az elvet bátran kimondhatta, mert a 
pápákkal jó viszonyt tartott. Ez az elv eredményezte, hogy 
ettől kezdve az egyháziak Szt. Istvántól származtatták ado- 
mányaikat s az ö nevére hamisították adományleveleiket. 
Kálmán törvényeiből az is kitűnik, a mit különben már sok- 
szor hallottunk, hogy t. i. az egymásután következő királyok 
nem respektálták egymás adományait. 

Meglepő, hogy Kálmán, a kinek magas műveltségét 
mindig dicsérőleg emlegetjük, uralkodása második felében a 
kelettel keresett összeköttetést s első felsége halála után a 
kievi fejedelem leányát vette, el. Mi lehetett az oka annak, 
hogy Kálmán kelet felé fordult? Csak viszonyainknak a kele- 
tiekhez hasonlóbb volta. Annak a megérzése, sőt talán meg- 
értése, hogy a nyugati sokkal fejlettebb viszonyok átültetése 
nem lehetséges. Törvényei nem érték el a várt hatást. A rab- 
szolgaság és a rabszolgák külföldre való eladása nem volt 
egyszerre megszüntethető; a pénzadó egyszerre megvalósít- 
ható. 

Kálmán törekvései tehát nem járhattak kellő eredmény- 
nyel. A nyugati intézmények már nagyon áthatottak arra, 
hogy kelet már többé ne lehessünk, de nem eléggé arra, hogy 
nyugat legyünk. A királyi hatalom támasza már a pénz 
s a királyok már zsoldosok utján is biztosítják katonai 
hatalmukat. A királyok saját hatalmuk érdekében kénytele- 
nek is arra törekedni, hogy minél több olyan katonájuk le- 



15 



gyen, a ki független a nagybirtokosoktól. A királlyal harcba 
szálló urak ugyanis nem megbizható szövetségesek. Nekik 
külön céljaik vannak, melyeknek elérésére törekednek. A 
harcba őket a zsákmány és a birtok reménye viszi. Mihelyt 
ennek reménye elmúlik, abbahagyják a harcot és hazamen- 
nek. Ha azonban a király elég erős arra, hogy az engedelmes- 
séget kikényszeritse, akkor maradnak. A Xll-ik század csak 
kezdete ennek a fejlődésnek, a mely a nagybirtokosok pénz- 
beli gyarapodását is magával hozván, már abban is megtermi 
korai gyümölcseit, hogy II. István alatt már nemcsak királyi 
családból származó trónkövetelők vannak, hanem Bors ispán 
és Iván személyében nagybirtokosok is. 

Az, a mit ma alattvalói hűségnek nevezünk, még is- 
meretlen. A király ellenségeitől az urak, akkor is fogad- 
nak el ajándékot, a mikor ezekkel harcban áll. Annál in- 
kább fogadnak el tehát ajándékot trónkövetelőktől. Mert 
volt mindig trónkövetelő. Mindig van király-párt és 
királyellenes-párt. AHg hal meg az egyik, már ott a másik. 
Ügy mint a trónt, ugy látszanak örökölni a trónköve- 
telést. Királyi herceg, nagyravágyó főúr és királyi faty- 
tyu mindig van. A kinek erélye és vagyona van, az na- 
gyon könnyen szervezhet pártot. Minden királynak van 
ellenkirálya, minden trónjelöltnek ellenjelöltje. Kálmán- 
nak épugy, mint utódának. Alig hal meg Borics, már 
István herceg a trónkövetelő. Tévedés volna e trónköve- 
teléseket ugy megitélni, hogy ezek forrása egyedül az illetők 
egyéni ambíciója. Nem, ez egyenesen csak is a kezdetleges 
viszonyok következménye. Épen ezért nem is segített ezen, 
sem az ifjabb király intézménye, sem pedig a kormánytársi 
intézmény, mellyel kísérletet tettek. A Xll-ik század közepén, 
egyszerre három király is volt. IV. István, II. László és III. 
István. Az első kettő a világiak jelöltje, az utóbbi papbarát. 
Miután uralmának megerősítésére mindegyiknek adományo- 
kat kellett osztogatni, III. István a világiakéból, a másik 
kettő az egyháziakéból adományozott. Az egyháziak azonban 
nem hagyták annyiban a dolgot és biztosították a maguk ja- 
vadalmait, bár a király ekkor is fentartotta magának azt a 
jogot, hogy az ország védelme érdekében az egyháziak javait 
is felhasználhassa. 



16 



A pénz e korban már nagyobb szerepet játszik s már 
nagyobb mennyiségben is van az országban, mint a XI. szá- 
zadban. Ez a körülmény magyarázza meg azt, hogy Mánuel 
aranyai nem foszthatták meg III. Istvánt a tróntól. Ugy lát- 
szik III. Istvánnak magának is volt pénze, mert 5000 márka 
ezüstöt Ígért Frigyesnek, ha az ellenkirályt nem támogatja. 
A görög császár befolyását azonban, miután mégis ö rendel- 
kezett több pénzzel, soká. nem sikerült ellensúlyozni. Csak 
forma, hogy ezt a fentartott hercegi rész cimén tette. 

A pénz hatalma nálunk legelőször Ilí-ik Béla korában 
mutatja hatalmát. Két pénzzel rendelkező trónkövetelő van 
egyszerre. Béla, a görög császár és öccse Géza, az osztrák her- 
ceg pártfogoltja. A nagyobb pénzes zsákot Béla hozza, király- 
lyá tehát ö lesz. Pénzének nagyon nagy hire lehetett, mert a 
krónikák szerint, pl. Spalatót ugy nyerte meg pártjára, hogy 
még a csecsemőket is megajándékozta. E nagy gazdagság fő- 
leg az egyháziak jóindulatát biztosította neki. Viszont az egy- 
ház volt az, melyről sohasem feledkezett meg. É\á 166.000 
márka jövedelméből az egyháznak 25.900 márkát juttatott. 
E nagy gazdagságnak következménye, hogy III. Bélának 
nem sok kellett trónkövetelőkkel bajlódnia. 

A Xll-ik század végén a pénz átmenetileg elnyomta az 
összes többi erőket. Alig halt meg azonban III. Béla, épen a 
pénz idézett fel ujabb zavarokat. Béla két fia közt ugyanis 
ugy osztotta meg hagyatékát, hogy Imre, az idősebb kapta az 
országot, mig az ifjabb, Endre kapta a pénzt. A zavart épen 
ez okozta. A pénz követelte a maga jogát. IIL Béla halálával 
a pénz ereje ugyanis nem szűnhetett meg. Az az erő, mely 
Bélát öccsével szemben a trónon megtartotta, most sem fo- 
gyott el belőle. Béla elfelejtette végrendeletének készítésekor, 
hogy az ország feletti uralomhoz a gazdagság elengedhetetlen 
feltétel, s hogy saját hatalmát épen nagy gazdagságának kö- 
szönhette. A mikor tehát kincseit Endrének hagyta, ezt az alá 
az ellenállhatatlan kényszer alá helyezte, hogy az országot is 
megszerezze. A pénz értékét különösen a papság ismerte s igy 
a papság állott legnagyobbrészt Endre mellé. Imrének nem 
volt pénze s ezért a váci püspöktől és más egyháziaktól vette 
el azt, á mit lehetett. Miután azonban Endre nagyon rosszul 



17 



gazdálkodott a pénzével, csakhamar számos egyházi van 
Imre pártján. 

E korszak trónviszályait érdekesen jellemzi az elözö 
korbeliekkel szemben az a körülmény, hogy már nemcsak 
szerzésre gondolnak az ellenkirályok hivei, hanem a meg- 
szerzett megtartására is. Kevés már az ilyen alkalalommal 
feltörekvő elem. Ennek magyarázatát a tulajdonjog fejlődése 
adja. Az ingatlanokra vonatkozó tulajdon egyénivé válása, 
legalább a nagybirtok tekintetében befejeződött. Evvel a bir- 
tok szerzésének módjai között a békés szerzési módok is helyet 
foglalhatnak. Az önsegély, az árulás, a pártütés, az erőszak 
már nem egyedüli szerzésmódok. Az előző században még a bí- 
ráskodás is az erőszakoskodás jellegét viseli magán, mert a 
birói Ítéletnek csak annyi ereje van, a mennyit a biró fegy- 
veres ereje neki adni képes. 

A jogbizonytalanság csökkenése azonban még nem je- 
lenti azt, hogy jogbiztonság van. Hogyan legyen a magánjog- 
viszonyokban rend, 'ha a trónöröklés kérdésében sincs. Mégis 
az előző korokkal szemben a XIII. század lényeges haladás, 
mert a király önkényességének lehetősége csökkent. Endre és 
utódai elődeikhez képest már uralkodók s nem önkény urak. 

2. A nagybirtok hatalmának elöiérbelépése. 

Minden állami gazdálkodás kezdetleges korában az 
állam és a király vagyona összeolvad. Az állami szükségle- 
tekről való gondoskodást az alattvalók a király magánügyé- 
nek tekintik. A királlyal szembeni lázadást nem ennek, ha- 
nem csak az egyenlők közötti viszálynak tekintik. Az adomány 
csak azt jelenti, hogy a király nem fogja a megadományo- 
zottat az illető területen zavarni, de másokkal s az ellenki- 
rállyal szemben neki magának kell védekezőié. Az államnak 
nincsenek tisztviselői, csak királya. A királynak nincsenek 
alattvalói, csak párthívei. A királyi tisztek tartják a királyi 
sereget a királyi várbirtokok jövedelméből. A királyi tisztvi- 
selők azonban épen e katonaság révén hatalomhoz jutván, 
elszakadásra törekszenek. Evvel az állam szervezetében benne 
van a felbomlás csirája. Mégis a pénz hiánya folytán az álla- 
mot másképen szervezni nem lehetett. A király legbiztosabb 

Aííoslou: Nafrybirtok. 2 



18 



hivői, a régi hivek hűtlensége ellen, a még adományt várók- 
ból kerülnek ki. Ezek között elsősorban szerepelnek a király- 
növel bejönni szokott külföldi lovagok. 

A királlyal szembeni ellenállást a XI. és Xll-ik szá- 
zadban a királyi család tagjai szervezték. A XlII-ik század- 
ban azonban már a várak urai és az ispánok m.aguk is szö- 
vetkeznek. Evvel e mozgalmak jellege megváltozik, a meny- 
nyiben a királlyal szemben m.ost mái* csak alattvalók álla- 
nak. Ez a kérdés összefügg a termelés fejlődésével, mely 
szükségessé tette a termelés irányitásáí. Ez viszont magával 
hozta, hogy a birtokosok szorosabbra fűzik a birtokuk és a 
közöttük levő kapcsolatot. A nagybirtokos nemcsak kor- 
mányzója, hanem ura a birtoknak. Ezt az alakulást a kül- 
földdel való kereskedelmi összeköttetés siettette, a mit vi- 
szont a külföldi lovagok készítettek elő. A királyok mind- 
ezért előnyben részesítették a külföldieket, a mi a belföldiek 
féltékenységét idézte fel. Ezekből szárm.aztak a múlt nem- 
zeti küzdelmei. 

A vagyon és az idegenek voltak a XlII-ik században a 
viszályok legfőbb okai. Ezért kellett Gertrudnak meghalnia 
s az idegeneknek elűzetnie. Az adományok jelentősége per- 
sze nem szűnt meg. A mig azonban eddig csak a lovagok 
miatt voltak összeütközések, addig most már a zsidók miatt, 
illetve a pénz miatt is. 

A fejlődés ez uj menete, a melyre való átmenet II. 
Endre korába esik, a trónon ültőre nézve legyőzhetetlen ne- 
hézséget jelent s a kérdés megoldására törekvőt is ugy tűn- 
teti fel, mintha ingadoznék. Endre korában a földre vonat- 
kozó jog tulajdonná, a földet mivelő jobbággyá lesz. A pénz 
előtérbe lép, de nem lesz a gazdagság legfőbb alapjává. A 
föld marad ezentúl is a legfőbb vagyon. Ezért az egyháziak 
ezentúl is főleg földet kérnek a királytól. Hogy Endre ezt a 
kívánságot teljesíthesse, a pápa felmenti azon esküje alól, 
mely szerint adományait vissza nem vonhatja. Az egyház 
e korban, épen ellentétben az előző korokban való szokással, 
mindig lakott terűleteket kért s kapott. Nem kellett már be- 
telepítéssel bíbelődnie. Ezt most már főleg a király végezte. 

Az egyház folyton ujabb s ujabb adományokat követel, a 



19 



király, hogy e követeléseket kielégítse, elveszi a földeket a gyen- 
géktől. A kisbirtokosok fellázadnak, ellenállának, orvoslást 
keresnek. És ebben a viszályban az egyház a békeközvetitö. 
Az elégedetlenséget az aranybullával csendesítik le. Ebben a 
király megígéri, hogy nem teszi tönkre ,,a- szabad embereket 
valami főember kedvéért" s hogy „nem száll meg a szaba- 
dok tanyáin", hogy olyan birtoktól, melyet valaki „méltó 
szolgalatjával szerzett, soha meg ne fosztassák", hogy „a ki- 
rály disznai nemes ember erdején vagy rétjén ne legelje- 
nek", hogy „kamaraispánok, só-kamarások és vámosok iz- 
maeliták és zsidók ne lehessenek", „birtokot az országon kí- 
vül való embernek ne adjanak", megígéri továbbá a király, 
hogy sem. főispánságot, sem más méltóságot örök jószágul 
nem ad. Ugyanekkor persze a nagybirtokosok is biztosíta- 
nak maguknak a királlyal szemben némely jogokat; igy, 
hogy az ország határain kívül csak a király pénzén tartoz- 
zanak hadakozni, hogy a nemesek és egyházak jószágán 
adót nem szedhet stb. 

Az aranybullát a nemesség együttes fellépésének kö- 
szönhette. Az első együttes fellépés volt ez, melynek külső 
síkere rendkívül nagy, jóllehet belső síkere m^ajdnem telje- 
sen elvész. Hiába tiltja meg az aranybulla, hogy a hatalma- 
sok a szegényeket ne fosztogassák s hiába parancsolja meg, 
hogy azt, amit elvettek, adják vissza. Ez nem történik meg. 
Az aranybulla nagy jelentősége csak látszat. A ki ismeri az 
aranybulla sorsát, az tudja, hogy teljesen feledésbe ment.^) 
A pápától kezdve minden hatalmas összefogott arra, hogy a 
középnemesség e síkerét illuzóriussá tegye. Különösen attól 
féltek, hogy a nemesség minden évben összejöjjön s a király 
ekkor intézze el ügyeiket. Még Honórius pápa sem röstel e 
tárgyban levelet írni a királynak s arra a veszedelemre figyel- 
m-eztetni, mely ily nagy tömegek összejövetelében rejlik. Az 
aranybulla nyílt elvetésére azonban egyelőre nem lehetett 
gondolni sem, mert Béla herceg a jogtalanul adományozott 
birtokok elvételét épen a kisebb nemességre támaszkodva 
végezte. Miutár azonban a szabadok nem voltak még hala- 

') V. ö. Szerző: Az aranybulla. (A Jog 1908. évf. 22. és 23. szSm.) 

2* 



20 



lüin, Endre király sokszor kénytelen a Béla által elvett földe- 
ket újra visszaadni, másokat kedvenceinek adni. Béla her- 
ceg ennek következtében csak annál szigorúbban járt el tisz- 
tében s ezután már az egyház jogtalanul szerzett birtokait 
sem kímélte. Endre ezt maga sem ellenezte, a miért az egy- 
ház öt átok alá helyezte. Béla, hogy atyját az átok alul fel- 
szabadítsa, rábírta a királyt, hogy az állami pénzbevételek 
kezelését a zsidóktól elvévén, az egyháznak adja. Miután az 
egyházick mindenkor szívesen fogadták a 'pénzbeli jövedel- 
met, Béla e szolgálataiért atyjával szemben az ö pártjára 
álltak. Viszont azonban a világiak elégedetlenek voltak apá- 
val és fiúval egyaránt. 

Endrének uralkodása végén személyes híve már alig 
van. Ö azoaban nem törődik e hangulattal, vagy talán épen 
ezért, még egyszer megnősül és újra sok földéhes lovagnak 
az országba való csődülésre ad alkalmat. IV. Béla trónra 
lépvén, az ellenséges urakkal radikálisan végez, részben 
megöleü őket, részben elűzi, részben megvakittatja, de bir- 
tokaiktól mindet megfosztja. Híveket főleg az egyháziak közt 
keres s nem törődik vele, hogy birtokainak újra való bené- 
pesítése miatt az eddig hü világiak is megneheztelnek rá, A 
király ugyanis, hogy birtokait minél nagyobb számú 
jobbággyal benépesítse, kedvezményeket adott nekik. A nagy 
birtokosok e tekintetben a királlyal a versenyt fel nem vehet- 
ték s így a jobbágyok csakhamar nagy számban elhagyták 
ezek birtokait. Mikor Béla azt látja, hogy birtokaínak bené- 
pesítése ellenszenvet vált ki, sőt a lakosság kis számára való 
tekintettel nem jár kellő eredménnyel, idegen népek betele- 
pítését kísérli meg. A nyugatról való betelepítés nem jár 
a kívánt ereménnyel, örömmel fogadja tehát a keletről jövő 
kunokat. E barbár lakosság betelepítése azonban szintén 
nem felelt meg a célnak. Földet mívelní nem tudtak, a fegy- 
ver forgatásában kellően járatosak nem voltak. 

IV. Béla és az egyháziak seregei a muhi pusztán el- 
pusztultak. Kitűnt, hogy a királynak magának kell elegendő 
haderőt tartania az ország védelmére. A király tehát a vár- 
kerületek megerősítéséről gondoskodott. Uj várkerületekel 
szervezeti, iij várakat épített, a városoknak pedig katona- 



21 



állítási kötelezettség ellenében kiváltságokat adott. A váro- 
sokkal az ingó vagyon jelentőségét ismeri el a király. A ka- 
tonai kötelezettséggel nyilik meg a városokra nézve a köz- 
jogokban való részesedés lehetősége. 

A tatároktól szenvedett vereség ugyanis a királyt a 
világiak felé vonzza. Ujabb adományaival inkább ezeket tün- 
teti ki, de adomány leveleiben az eddiginél kifejezettebben 
hangsúlyozza a katonaállitási kötelezettséget. Azonban ezt a 
kötelezettséget ennek dacára sem teljesitik, ugy hogy a kuno- 
kat nemcsak visszafogadni kénytelen, hanem fia István még 
kun nőt is vesz ieleségül. A királyi hatalom öregbítésére 
irányuló törekvések egyáltalán nem vezettek a célzott ered- 
ményre. István „ifjabb" király lesz, Béla, az ifjabb királyi 
herceg 'pedig Horvátországot külön területként kapja. 

A magyar király nagyon szegény és ezért mindig 
kénytelen minden olyan törvényt áthágni, a mely pénz- szer- 
zésének akadálya. Béla is kénytelen a zsidók és izmaeliták 
segítségét igénybe venni s nekik az országos adók kezelését 
átengedni. Nem nyereségvágy viszi erre, hanem a szükség. 
A magyar királynak laz akkori fogalmak szerint is nagyon 
kicsi lehetett a gazdagsága, mert ez időből megmaradt egy 
gúnyolódás emléke, mely szerint: .,ha a magyar királynak 
van egy szekér foghagymája, tovább él belőle, mint a cseh 
király ezer kocából." 

Az ország e korbeli állapota már az ,elütérbe lépő nagy- 
birtokosok uralomra jutásának eljövetelét mutatja. Az ifjabb 
király mellé csoportosuló nagybirtokosok maguk a párt, az 
ifjabb király inkább csak cégér. A hatalmaskodó főurak 
megbüntetéséről már szó se lehet. A ki ellen a király fel akar 
lépni, az az ifjabb királyhoz pártol és evvel sérthetetlenséget 
biztosit magának. A király szövetséget keres a középnemes- 
ségnél< melynek szabadságát megerősíti, de evvel nem tudja 
őket a nagybirtokosok és kunoknál erősebbekké tenni. Béla 
még nyilt harcra is elszánja magát, de az Istvánnal szövet- 
kezett Csákok, Guthkeledek, Kökény esdi Rénoldok, Miskol- 
cok stb. ellen eredményt elérni nem tud. A koronától nem 
fosztják ugyan meg, azonban hatalmát a nyugati részekre 
koilátozzák. 



22 



Az oiszá? gazdasági viszonyaira vet élénk világot az a 
szerződés, a melyet a két király ekkor köt egymással. A mig 
egyrészt mindkettő arra kötelezi magát, hogy nem csábítja 
és nem is fogadja magához a másik báróit és nemeseit, ad- 
dig a pórnépnek egyik területéről a másikéra való költözését 
nem ellenzik, Bizonyos azonban, hogy ez az engedély csak a 
szabri földmivelökre vonatkozott és nem a rabszolgákra. A.z 
a körülmény, hogy a két király szerződésében egyáltalán 
szó van a földmivolőkröl, azt mutatja, hogy e korban a mun- 
kás m.ár némi szabadságot élvez. E szerződésben a gazda- 
sági szabadság nyilvánul meg ugyanakkor, a mikor a poli- 
tikai téren e szerződés a kötöttséget mondja ki elv gyanánt. 

Hiábavaló törekvés volt azonban a pártok állandósí- 
tása. Olyan korban, a mikor a birtokszerzés legfőbb módja 
a pártállás cserélése, mert a királyok az újonnan átpártol- 
takat mindig megadományozták, természetes, hogy mindenki 
annyiszor cserélte 'pártállását, a hányszor csak tehette; E 
tekintetben a XlII-ik század egyenes folytatása az előzőknek. 
Mindig van király és trónkövetelő. Most is alig hal meg Béla, 
már van a trón birtokosán kivül trónkövetelő is, László 
személyében. Illetve nem is maga László lép fel, a ki még kis- 
korú, hanem anyja és a vele szövetkezett főurak, nevezete- 
sen: Joakim horvát bán és Németujvári Henrik. Istvánt, 
a királyt, csakhamar elteszik láb alul. Az uralkodást, a kis- 
korú László nevében azok gyakorolják, a kik őt fogságban 
tartják. László személyéért folyik látszólag a harc, tényleg 
pedig az uralomért. A király hol az egyik párt, hol a másik 
hatalmában van. Joakim s Németujvári után Finta nádor, 
majd Egyed tárnokmester, Gergely comes, majd újra Joakim 
s az anynkirálynö tartják maguknál. 

László, elérvén nagykorúságát, szivesebben látta a 
maga környezetében a világi urakat, mint az egyházi-akat. 
Az egyháziakkal szembeni ellenszenv azonban nem a po- 
gánysághoz való vonzódásból származott, hanem annak be- 
látásából, hogy a királyi hatalom legbiztosabb szövetségesei 
a világiak. Ez az ö esetében annál is inkább áll, mert Anjou- 
házbeli feleségének fivére a pápa segítségével eilenkirálya 
volt. Az Anjou-pártnak sikerült a világiakat megnyerni, ugy 



23 



hogy L.ásrdó utóbb még nádorát is az alacsony rendűek közül 
választja. Sőt a bécsi krónika szerint Mizse nádor szaracén 
volt, a ki csak később keresztelkedett meg. 

Érdekes jelenség, hogy Lászlóról mindig ugy .emlékez- 
nek meg, mint a leghaszontalanabb emberről s nem győzik 
feleségév(,l szembeni hűtlenségét ostorozni. Felesége és ellen- 
király sógora ellen pedig, ugyanezek a források soha semmi 
kifogást sem emelnek. Az utóbb uralomra jutott Anjouk 
minden esetre a maguk érdekében befolyásolták a króniká- 
kat. Ugy látszik László legfőbb hibája az volt, a mit a Rein- 
chronik ir, hogy „nagyon haragudott királysága nagy uraira 
és püspökeire." Ilyen érzelmeket nem lehetett büntetlenül 
táplálni és ezért sikerült Endrének már az ö életében Hor- 
vátországot megszerezni. Lászlóval lezárul a nagybirtok tör- 
ténetének első korszaka. Ebben a korszakban a törzsi szer- 
vezetben élő magyaroknak a külföldről bevándorolt nagy- 
birtokosokkal való küzdelmei a királyi trón körüli küzdel- 
mekkel összeolvadnak. 

E korszak legérdekesebb jelenségeként az ellenállási 
jogot szokták kiemelni, pedig ez semmi más, mint az állam- 
élet tényeinek törvénybe foglalása, a nagybirtokosok erejé- 
nek nyilvánulása. Ez a leg-primitivebb alkotmányosság, 
melyben erőszak állitható erőszak ellenében. A király önké- 
nyét a nagybirtokosok ereje korlátozza. 

A nagybirtok méretei. 

A .nagybirtokban rejlő hatalomról legjobb képet az ál- 
tal nyerünk, ha e kor nagybirtokainak méreteit megismer- 
jük. Habár ezek az adatok nem kielégítők, mégis elegendők 
arra, hogy a nagybirtoknak az állami életre gyakorolt be- 
folyásának mértékéről és okáról fogalmat nyerjünk. 

Az egyes családok birtokairól vajmi keveset tudunk. 
Illetve ugyanarra az időre vonatkozó adatunk vajmi kevés 
van, miért is statisztikaszerü képet adni a birtokmegoszlás- 
ról nem lehet. Az adományokra vonatkozó adatokkal 
együtt azonban sikerülni fog képet szerezni egy-egy csa- 
lád birtokviszonyairól, jóllehet az e korbeli adatok 
egyik esetben sem biztosak. Az adománylevelek csak hozzá- 
vetőleg állapítják meg az adományok nagyságát. Határként 



24 



egy hegyet, egy folyót, egy mocsarat jelölnek meg, a mi ki- 
zárja, hogy ma még módunkban legyen holdakra megálla- 
pítani egy-egy birtok méreteit. 

A Xl-ik és Xll-ik század birtokméreteit, tehát részle- 
tesen nem is lehet leirni, mert a méretek pontosságáról e kor- 
ban nem is lehet beszélni. A birtokokra nézve pedig meg kell 
jegyezni, hogy a tulajdonosok nagyon rövid időn belül válta- 
koznak. Alig van tulajdonos, a ki át tudná gyermekeire örö- 
kíteni birtokát, sőt igen gyakran egy-két év után már más 
hatalmába kerül a birtok. Igen sok birtoknak méreteire nézve 
azonban semmi adatunk nincs. így pl. a tihanyi apátságnak 
birtokairól csak annyit tudunk, hogy 1629 jobbágya volt, de 
azt nem, hogy mekkora volt a birtok kiterjedése. Viszont 
tudjuk, hogy a német lovagrendnek Erdélyben adott birtok 
280 — 300 ezer kat. holdra volt tehető. Más birtokokról megint 
van ugyan a területre nézve is adatunk, azonban csak telje- 
sen hozzávetőleges. A mondák homályába vész pl. az Ajtony- 
nemzetség birtokainak mérete, melyet Szt.-István a pogány 
Ajtonyoktól elvett és a Csanád-nemzetségnek adott. E birto- 
kok Csanádtól Török-Kanizsáig s Tádéig, a Marostól a Ti- 
száig terjednek s ezer négyszög kilométernél nagyobb kiterje- 
désüek. A Csanád nemzetségnek a XlII-ik században ezen- 
kívül Erdélyben s a Dunántúl is vannak birtokai. Vas-, Mo- 
sony- és Györmegyében. 

A nagybirtok szempontjából nem annyira a nemzetsé- 
gek, mint inkább az egyesek birtokai érdekelnek. Az ezekre 
vonatkozó adatok csak a XlII-ik századtól kezdve lesznek át- 
tekinthetők, így tudjuk, hogy Csobánka birtokában tartja: 
Gyöngyös, Visonta és Bene várakat és uradalmakat, melyek- 
hez fia még annyi területet szerez, hogy 30 — 35 km. hosszú 
és 15 km. széles területet nevezhet a magáénak. Kompolthy 
IV. Béla korában, Heves- és Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye 
területén egy 140.000 kat. holdnyi terület ura. Lipóci Deme- 
ter a XlII-ik században, Kálmán orosz királytól, kinek ne- 
velője volt, az Olsva és Topoly közötti 135.900 holdnyi erdő- 
séget megveszi. Szár Detre 1243-ban fivérével a tatárok ellen 
tanúsított hősiességéért, azt a területet kapja, mely Szepes- 
Remetétöl Lekenyéig, innen a Sajó és Gölnic forrásáig s in- 



25 



nen a Gölnic mellett Szt.-Remetéig terjed s 210.000 holdnál 
nagyobb területet foglal el. Ugyanekkor még Gömör- s Bod- 
rogmegyében, valamint Tótországban is kapnak adományt. 
Az egykorú okmányok szerint, pedig még foglalnak is. Az 
Erne-családnak Biharban 3, Hevesben 4, Nógrádban, Sza- 
bolcsban s Sztamárban 1 — 1 uradalma van. Az övé ezenkívül 
a diósgyőri uradalom, melynek területén feküdt Miskolc s 
Ónod város, nemkülönben Borsod nagyrésze 30-nál több fa- 
luval. Ez utóbbi uradalom egymagában nagyobb 120.000 
holdnál. Birtokaik nagyságáról fogalmat adhat különben az 
a körülmény, hogy egy hü emberüknek nyolc falut ajándé- 
koznak. IV. Béla idején Miklós a Szatmár területen fekvő 
100.000 holdas kővári és a Sopron területén fekvő majádi 
uradalom tulajdonosa. Ez utóbbi területét nem ismerjük. 
Fogalmat alkothatunk azonban nagyságáról abból a körül- 
ményből, hogy Majád urának az 1259-iki stájerek elleni 
harcban 70 szolgája esett el. A Gyula-Zsombor nemzetség Es- 
külley ágának Erdélyben voltak igen tekintélyes birtokai, a 
melyek közül kiemelendő a Doboka és Szolnok területén az 
Almás folyó mentén húzódó 60.000 holdra tehető terület. A 
Hahót nemzetség Arnold ágának Zalamegyében, Pölöske vá- 
rán s 50.000 holdnyi tartományán kivül nagybirtokai van- 
nak Alsó-Lendvától délre és Somogy, Pozsega, Vas és Sop- 
ronban, melyeken három vár, s 35 falu van. Ugyané nemzet- 
ség Bukád ágának is óriási birtokai vannak, melyek kiterje- 
dését azonban megállapítani nem tudjuk, Henuk nevű zsidóé 
Komárom 21 faluval. 

A Stájerból jött Héder nemzetség egyik tagjának, Kö- 
szegy Henriknek, 1270-ban hét vára volt. Mint aféle folyton 
lázongó családnak, birtokai folyton változtak. Egyszer Esz- 
tergomig minden terület az övék, máskor pedig adománybir- 
tokaikat is alig tudják megtartani. Tulajdonképi jelentőségre 
a XIV. században emelkedett, a mikor birtokai az ugyancsak 
Hédernembeli Héderváriakéval együtt 138 falu. 

A Szentgyörgyi családnak adományai II. Endrétől 
származnak. Az országban mindenfelé voltak uradalmai, szá- 
muk 28-ra tehető. Endre nekik adja a kékesi és fcntösi erdő- 
ket, mely azt a területet foglalja magában, melyen ma Felső 
('s Nagybánya városok és 32 falu áll. 



26 



A Lackfiaknak 11 megyében van birtoka. Ellenben az 
első idegen bevándorlóknak birtokai már szétszóródtak. így 
már több családra szakadt a Hunt — Pázmány, a Ják, a Ká- 
nya, Kachicli\ a Koplen" (magyarosilva Kaplony) stb. Ezek 
mind igen tekintélyes területek urai voltak a királyság ala- 
pitásakor. A Baár Kalán nemzetségnek az Alföldön, a Baksa 
nemzetségnek a Bodrogközön, Hevesben és Szabolcsban, a 
Becse Gergely nemzetségnek Erdélyben és a Tiszántúl, a Ba- 
log Semjén nemzetségnek Bihar-, Szatmár-, Bereg- s Fehér- 
megyében vannak birtokai. De ugy az utóbb emli tettek, mint 
d többi itt fel nem emliíett nemzetségek birtokai már sok 
család kezében szóródtak szét és ezért a nagybirtok szempont- 
jából nincs jelentőségük. 

Abból a körühnénybül, hogy egyes uradalmak területét 
megtudjuk állapítani, ellenben másokét nem, nem lehet azt a 
következtetést vonni, hogy az ismert uradalmak a nagyobbak, 
az ismeretlenek pedig a kisebbek. Óriási uradalmak vannak, 
melyek kiterjedését hozzávetőleg sem ismerjük. De az ismer- 
teknél is néhány ezer. sőt tizezer hold tévedés, nagyon köny- 
nyen előfordulhat. A XlII-ik század végén a legnagyobb bir- 
tokosok a Németujváriak, Amadé nádor s László erdélyi 
vajda, a kikhez nemsokára csatlakozik Csák Máté. Jellemző, 
hogy ezek birtokainak részletes leírásával sem rendelkezünk. 
Csupán Csák Máté birtokait ismerjük, ezek leirása azonban 
m.ár a következő korszakba tartozik. 

A nagybirtok igazgatása. 

A honfoglalás százados folyamat, m^elynek kezdetekor a 
magyarok az ingatlan értékét még nem ismerték, tehát ennek 
állandó birtokba vételére nem is gondoltak. Nem a földet fog- 
lalták le, hanem annak terményeit követelték a földmivelők- 
től. Ez a berendezkedés megmarad akkor is, mikor már ál- 
landóan letelepednek és saját rabszolgáik által is műveltet- 
nek földet. Azonban a föld nagyobb része később is, a job- 
bágyokká lett adófizetők birtokában marad. A jobbágyok 

*) A Szécliéoyiek őse. 

-) A Sztáray,, Nagymihályi, Pongrác, Bánffy, Ödönfy családok őse. 



szolgáltatása a királyság első századában époly bizonytalan, 
mint a leigázott adófizetőké. Sokszor még az adószedő sze- 
mélye sem határozott és többen is követelik ugyanazon föld 
adóját. 

A saját rabszolgái által mivelt terület kicsi, de az egy- 
egy ur által elfoglalt legelő annál nagyobb, mert hatalmas 
csordáik és nyájaik részére nagy legelőkre van szükségük. E 
nagy legelő területek határai bizonytalanok, miért is igen 
gyakoriak az összeütközések. Ilyenképen a birtokviszonyok 
rendezése rögtön szükségessé vált, mihelyt a külföldiek be- 
vándorlása révén az egyéni tulajdon létrejött. A földre vo- 
natkozó jog ez első formája nem tulajdon, de csirája annak. 

A keletkezésnek ez a módja magyarázza meg, hogy ná- 
lunk az Árpádok alatt keletkezett nagybirtok épugy, mint a 
királyi birtok is, legtöbbször összefüggő testekben van. Tud- 
juk, hogy a királyi birtokok kezelésére nézve István király a 
Nagy Károly-féle rendszert fogadta el, jóllehet azokat az 
utasításokat, melyeket birtokai kezelésére nézve kiadott, nem 
ismerjük is. Miután e tekintetben más mintája nem volt, azt 
kell feltennünk, hogy a várszerkezettel együtt a kezelés rend- 
szerét is elfogadta. Annyival is inkább indokolt ez a feltevés, 
mert a várszerkezetek alakítását nálunk is gazdasági körül- 
mények eredményezték, illetve indokolták. Minden vármegye 
egy-egy uradalom, melyhez különböző jogállásnak tartoztak, 
különböző kötelezettséggel. 

A külföldről bevándorolt nagybirtokosok, természete- 
sen már külföldi voltuknál fogva is a Nagy Károly-féle 
rendszert fogadták el. Ugyanezt a rendszert alkalmazta min- 
denütt birtokainak igazgatásánál a Szent Benedek rend, 
melynek tagjait méltán nevezték e korban a földmivelés mes- 
tereinek. Ezeket sietve hivták segítségül a külföldiek példá- 
jára a király és a magyar nagybirtokosok is, s az országban 
szerte több rendházat alapítottak számukra. E rend tagjai a 
barbár népnek nemcsak a földmivelésben, hanem az iparban 
és kereskedelemben is tanítói voltak. 

Az urnák és adózónak egymáshoz való viszonya már a 
jobbágyság kialakulása előtt is olyan, mint a milyen a job- 
bágyság korában volt. Az István-féle birtokszervezi^t kora- 



28 

ban azonban az iparosok szolgáltatásai még akként voltak 
megállapitva, mint a földmivelöké. Az iparosok tartozásainak 
megállapítása azonban csakhamar lényegesen megváltozik. 
Az ö foglalkozásuk, ugyanis nem tűri az ellenőrzésnek azt a 
rendszerét, a melyet a földmivelés. Az ipar munkája egyé- 
nibb, több ügyességet feltételez s ezért az iparos nem pótol- 
ható oly könnyen, mint a földmives. Mihelyt az ipari cikkek 
szükséglete elterjedt, az iparosokra nem lehetett olyan szigorú 
szabályokat alkalmazni, mint a földmivesekre. Az iparosok 
ezt a kiváltságosabb helyzetet már a Szt. Benedek-rend ko- 
lostoraiban megszerezték s igy e tekintetben is kész helyzetet 
találtak a magyar királyok és nagybirtokosok. 

Magyarországon a nagybirtokok szervezésének a 
mintája a nyugatról behozott várszerkezet. A nagybirtokosok 
ugyanis nemcsak egyszerűen magánemberek, hanem az or- 
szág védelmének is tényezői. Nem lephet meg tehát, hogy a 
nagybirtokosok udvarában is ugyanazokat a tisztségeket ta- 
láljuk, mint a király udvarában. Van nádor, udvarbíró, kan- 
cellár stb. Az alsórendű személyzet is ugyanolyan osztályok- 
ra van felosztva, mint a királyi udvarban. A nagybirtokosok 
udvarainak kiszolgálása is igen nagy számú személyzetet 
vett igénybe. A kultúra hiánya ugyanis a munkaképességre 
is kihat. A primitív népek lusták és gyengék. A földmivelés 
eszközei is tökéletlenek s igy nagy számú rabszolga mellett, 
sem lehet nagy terűleteket mivelés alá venni. A földes ur a 
magáénak tekintett földek legnagyobb részét kénytelen szol- 
gáltatások ellenében a földmivelők közvetlen rendelkezése 
alatt hagyni. Innen van, hogy a saját mivelése alatt álló föld 
nagyon kicsiny kiterjedésű. E majorságiaknak nevezett föl- 
dek később is mellékes szerepet játszanak. A földesúr udvara 
és közvetlen alkalmazottjai ilyenképen vagy igazgatási teen- 
dőket végeznek, vagy pedig a birtokos és családja személyes 
szolgálatára rendelvék. 

A Xl-ik században még vannak szabad földmivelők. 
Az előbbiekkel szemben ezeknek az az előnyük volt, hogy el- 
költözhettek a mivelt területről. Ezeknek tartozásait tehát 
nem lehetett önkényesen megállapítani s megváltoztatni. A 
szabad földmívesek tartozásai tehát a föld kiterjedésével és 



29 



minőségével mindig arányban álltak. Ez az alakulás késÖbb 
a jobbágysággal összeolvadt. A földesurak e században föjö- 
vedelmüket még nem a földmivelés révén nyervén, a földmi- 
velök jogviszonyaival sem sokat törődtek. Az állattenyésztés 
szolgáltatta föjövedelmüket. A legelők óriási területeket fog- 
lalnak el s ugy ezekben, mint a tölgyerdökben tartható álla- 
tok teszik a gazdagságot. 

A földmivesek és pedig ugy a szabadok, mint a rab- 
szolgák községekben laknak. Az ilyen községek területét olyan 
darabokra osztják, a melyeket egy-egy család meg tud mi- 
velni. Minden család tartozik a föld ellenében a megállapított 
szolgáltatással. Ezeket a községeket villának, az olyanokat, 
melyekben a majorsági földet mivelők laknak, praediumnak 
nevezték. 

A községek szervezése egy minta szerint történik. A 
község élén a biró, villicus áll, a ki az apró közigazgatási 
ügyek ellátásáról gondoskodik. Ténykedéseiért a birtokosnak 
felel. A községbeliek rendesen közösen gazdálkodnak. A föl- 
det közöttük idöszakonkint kiosztják. A földmivelés módja te- 
kintetében a birónak rendelkezési joga van. A falvak leg- 
gyakrabban vizek mentén találhatók és a dombos vidékeken. 

A földmivelés már a Xl-ik században annyira fejlő- 
dött, hogy az oklevéltári adatok bizonysága szerint, már az 
összes gabonanemüeket, sőt szőllőt is miveltek. Csupán ker- 
tekről tudunk nagyon keveset, mert ilyeneket csak az egyhá- 
ziak birtokain találni. A kaszálót is csak a következő száza- 
dokban választják el a legelőtől. Az állatok közül legtöbbre a 
lovat becsülték. Tekintélyes volt a szarvasmarha kereskede- 
lem s nem kicsi jelentőségű volt a juhtenyésztés, sertés, kecske 
és egyéb állatok, sőt a méhtenyésztés sem. A vadászat és ha- 
lászat nagyobb mértékben járult a megélhetés biztosításához 
mint ma. 

A müvelés nem ölt olyan arányokat, de a szükségletek 
sem olyan nagyok, mint a maiak, mert sem a lakosság igé- 
nye, sem száma nem hasonlítható a maihoz. Az ország lakos- 
sága a Xl-ik és következő században a mainak 20 — 25 száza- 
lékánál többre nem tehető. 

A birtok eredeti egészséges megoszlása csakhamar eltü- 



30 



nik s a nagybirtokok is egymástól távol esö darabokban fe- 
küdve megnehezítik a művelést. Az ilyen birtokokat ügyes 
kalandorok szedig össze, a kiknek semmi sem tulkicsi. Ezeket 
a birtokokat csak a tulajdonos személye tartván össze, ennek 
halálával megint szét is hullanak. 

Az ország nyugati része a legműveltebb, az Alföld ke- 
vésbé, de legmüveletlenebb Erdély, melyet a XlII-ik század- 
ban is majdnem áttörhetetlen őserdők boritanak. Az Erdély- 
lyel szomszédos területek szintén őserdőkkel vannak boritva. 
így Bereg- s Ugocsamegyék, melyek a király vadászterületei fo- 
restae regiae. Ez emiitett területeken m.ég csak a völgyek és lan- 
kás területek állanak müvelés alatt. Ezekből csak a tatárjárás 
után kezdenek adományozni. Ugyané korban nyernek tuda- 
tos szervezetet a nagybirtokok. E kort megelőzőleg ugyanis a 
termésnek raktárban való elhelyezése s megvédésére nem volt 
megfelelő épület. Most kezdenek várakat épiteni. Várak alatt 
azonban nem szabad olyan nagyszabású épületekre gondol- 
ni, a milyeneket a középkorban építettek s a melyeknek romi- 
jait ma is csodálkozva nézzük. E kor várai egy-egy domb 
megerősítéséből állottak, a hova a lakásukat és ingó vagyo- 
nukat helyezték el a birtokosok, s a melyet palánkkal vagy 
legfeljebb fallal vettek körül. 

E várak alján telepedtek meg a majorsági földek mi- 
velői, valamint az iparosok ás a birtokosok személyes szolgá- 
latát teljesitő személyzet családjai. Az ilyen községek ritkán 
nagyobbak 2 — 300 lakosnál. Ezt a számot is rendesen csak 
akkor érik el, ha s a mikor e népességhez a jobbágy nép is 
csatlakozik s vele egy községben egyesül, a mi csak a követ- 
kező korszakban lesz általánossá. 

A nagybirtok szerzésmódja. 

A királyság első századaiban még nincs jogrend. Mert 
a mi jog van is, az sem érvényesül. A hatalmasabbnak van 
mindig igaza. A megszerzett jogok még az akkori törvények 
szerint is rendesen megtámadhatók, annál inkább azok, az 
igazság szempontjából. A törvény előtti megtámadások azon- 
ban hiábavalók, minthogy a leghatalmasabbak tették tul ma- 
gukat a jog szabályain, ezekkel szemben pedig a törvénynek 



31 



nem volt ereje. A nagybirtok szerzésének tanulmányozása a 
legkétségtelenebb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a tu- 
lajdon lopás, illetve, hogy a nagybirtok forrása az erőszak. 

A mikor felsoroljuk a szerzésm.ódokat, fel sem tűnik, 
hogy ezek alapja milyen távol van attól, a mit az elnevezés 
takar. Ki sejtené, hogy az adomány megett is erőszak lap- 
pang? Ki gondolná, hogy az örökösödési szerződés mögött is 
eröszakot kell keresni? Az egyetlen forma, mely mögött erö- 
szakot nem találhatni, az adásvevési szerződés, csakhogy a 
királyság első három századában e szerzés m.ódnak még 
nincs jelentősége. 

Uradalmakat e korban a következőképen lehet szerez- 
ni: 1. adomány; 2. örökösödési szerződés; 3. foglalás; 4. ha- 
mis okirat alapján indított per; 5. birói tisztség révén. 

1. a) A honfoglaló magyarok egyik legfőbb törvényének 
a vérszerződést tartják. E szerint mind az, a mit közösen sze- 
reznek, közös. Ennek dacára a király adományozási jogát, 
mely evvel homlokegyenest ellentétben van, a király termé- 
szetes jogaként szokás tekinteni. Pedig kétségtelen, hogy e két 
jog egymással ellentétes. A király a maga jogának csak ere- 
jével szerezhetett érvényt. Azok a küzdelmek, melyeket a ki- 
rályi hatalom megerősítése érdekében vivtak a nemzet jogai- 
nak kevesbedését vonták maguk után. A király a külföldiek 
segítségével az ország egész területének urává és tulajdono- 
sává lesz. 

A XlII-ik században már uj területek alig állanak ren- 
delkezésre s ezért a király minden adományozáskor kénytelen 
valakit előbb birtokától megfosztani. Ezért e század végén 
annyi birtok elkobzás fordul elő, a hány adomány, E század 
hetedik évtizedétől kezdve Róbert Károly trónjának megerő- 
södéséig, huszonkét nemzetség jószágait kobozzák el. Vi- 
szont huszonegy nemzetség részesül adományban. Az elkob- 
zások igen gyakran a birtokra váiók feljelentésére történtek. 
A hamis vádaknak igy nem kis szerep jutott. Ezért gyakori 
az olyan adománylevél, melyben az ártatlanságát igazolt 
visszakapja birtokát. Ilyen adománylevél az, mellyel 1288- 
ban Jakab visszanyeri hat faluját. És IV. Lászlónak az az 
adománylevele, mellyel az erdélyi püspöknek, mikor kibékül 



32 



vele, visszaadja biríokait.^A birtokától megfosztott ezért ren- 
desen nem is fogadta a királyi intézkedést megnyugvással, 
hanem ellenállt. Miután trónviszályok esetén az egyik trón- 
követelő a másik híveit mindig megfosztotta birtokaiktól, ál- 
landó a birtokváltozás. 

Béke idején sem biztos azonban a megadományozott, 
mert a királyi udvar egyes pártjai folytonos küzdelemben 
állanak egymásai s az erösebb párt a már elígért adományok- 
ra vonatkozó adománylevelek kiadását is megakadályozza. 
Az is előfordul, hogy a király ugyanazt a birtokot többeknek 
adományozza, mert mint a krónika II. Endréről mondja 
„ ... az ember nem emlékezhetik mindenre, a mi a király- 
ságban történik". 

Az adományozás joga a XlII-ik században még nincs 
körülírva. A király önkénye az egyetlen szabálya. Ezért azok 
jutnak legkönnyebben adományhoz, a kik a király közelében 
élnek. Azt tanítják erre nézve, hogy adományt csak az nyer- 
hetett, a ki justum servithmi által arra érdemet szerzett. E 
tanítás történelmünk egyetlen egy korára sem talál. Az ado- 
mányozás ötletszerű volt mindig. így azt olvassuk pl., hogy 
II. Endre, annak a hírnöknek, a ki hírül hozta, hogy fia szü- 
letett, azt a falut adta, melyen a hír találta. Viszont IV. Béla 
annak a hírnöknek, a ki unokája születését hírül hozta, több 
falut adományozott; ugyanő a királynő egy keresztfiának s 
unokája, László dajkájának néhány falut ad; utóbbinak a 
Hernád mellett. Ugyanígy III. Béla 1185-ben megadomá- 
nyozta fia dajkájának rokonságát. Érdem jutalmának lát- 
szik, azonban költemény, hogy egy jobbágynak azért ad egy 
falut, mert ez a király szekerének kiesett szöge helyére 
az ujját dugta. Ilyen hagyomány ugyanis Szt.-Lászlótól 
kezdve több királyról is szól s így egyiknek sem lehet hitele. 
A mikor ellenkirályok állanak egymással szemben, akkor 
mindig egymás területén adományoznak híveiknek, hogy az 
ellenkírálynak kellemetlenségeket okozzanak. Ezt teszik az 
első századokban épugy, mint a tatárjárás után, a mely kor 
már sok erre vonatkozó oklevelet származtatott át az utó- 
korra. Egyike a legrégibb ilyen adományoknak IV. Bélának 
1265-ből származó adománylevele, mely szerint Lónyafia 
László Erdélyben 14 falut kap. 



33 



Van számos adomány levél, mely megemlíti, hogy az 
adom.ány érdemek jutalmazására történik. Az érdemeket 
azonban ilyen esetekben sem sorolja fel az adománylevél. 
Legfeljebb annyit mond, hogy a király körül szerzett az illető 
érdemeket. Nem ritkán az ellenpárt részéről szenvedett sé- 
relmek szerepelnek érdemekként. Sokszor az illető rokoná- 
nak érdemeire történik utalás. így nyernek adományul a 
Banca nemzetségbeli István esztergomi érsek (1242 — 1252) 
rokonai Barsmegyében két uradalmat s várat. Nemkülönben 
a Beic nemzetségböli Farkas győri püspök unokaöccse. Az- 
után Mihály (1287 — 1304) esztergomi érsek rokonai és má- 
sok. Ép igy alig tekinthető érdem jutalmának az, mikor a ki- 
rálynőt a^dományozza micg a király, mint a hogy pl. 1259-ben 
tette Visegrádnak s Pilismegyének adományozásával. Ez a 
mai Pestmegye dunántúli része néhány Esztergom- s Fehér- 
m.egyei községgel. Mások azért kapnak adományt, mert mint 
az adománylevelek mondják állhatosan kérnek, supUcans 
instanter. 

Ritkaság számba mennek az olyan adománylevelek, 
melyekben csakugyan van justum servitium, mint pl. 11. 
Endrének egy adománylevele, melyben, valakinek azért jut- 
tat adományt, mert medvevadászaton az életét mentette meg. 
Miután azonban csak néhány ekealja földet ad, kétséges, 
hogy csakugyan igaz-e az emiitett érdem. Azoknak az ado- 
mányleveleknek azonban, melyek azért állíttatnak ki, mert a 
király katonái valakinek kárt okoztak, mindig hitelt lehet 
adni. Szintúgy azoknak is, a melyeket még csak szerzendő 
érdemek jutalmazása céljából állítottak ki. 

Az adomány levél kiállítása nem jelentette még a bir- 
tokbalépést, mert igen tekintélyes dijakéit kellett az 1291. évi 
törvény szerint fizetni az adománylevelek kiállításáért, és pe- 
dig: aranypecsétes kiváltság levélért 10 márkát (1 márka =* 
365 gramm ezüst); egy függő viaszospecsétü levélért egy 
márka a kancellárnak, egT feito a jegyzőnek. 

b) A nagybirtokosoknak nemcsak a király, hanem ma- 
gánosok is adományoztak. így, ha valamely hatalmas ur em- 
berét valaki megsérti, akkor ennek kibékítésére adományt 
juttat neki. Az erről szóló adománylevelekben az az érdekes, 

A íT s t n. X.nsybirtok. •{ 



34 



hogy ugy vannak megfogalmazva, mintha a megadományo- 
zott tenne szívességet avval, hogy elfogadja az adományt. 
Sokszor azért kapnak a hatalmas urak adományt, mert va- 
lamit kijártak. Ennek érdekes példája az 1246-ban történt 
adományozás, melynél fogva Pál comes István királyi ud- 
varbirónak (országbíró) egy vár építésére alkalmas terüle- 
tet ad. Előfordult az is, hogy nagybirtokosok azért adomá- 
nyoztak meg másokat, hogy ezek őket támogassák. Ezek az 
esetek azonban ritkábbak. 

2. Az örökösödési szerződés utján való szerzésnek az a 
módja, hogy két fél az iránt egyezik meg, hogy a ki előbb hal 
meg, annak vagyonát az életben maradó örökli. Az ilyen szer- 
ződések mögött az eröszakot csak az látja meg, a ki e kor viszo- 
nyait nagyon jól ismeri. Az e korbeli törvények azt tanítják, 
hogy a vagyon le van kötve a nemzetség javára, tehát hiába 
való az örökösödési szerződés. Ahhoz, hogy mégis érvényes 
legyen, szükség van a király jóváhagyására. Ezt a jóváha- 
gyást csak nagy befolyású egyének nyerhették meg. Épen ez 
az, a mi igazolja, hogy e szerződések is visszaélések folytán 
jöttek létre. Igazolja ezt egyrészt az a körülmény, hogy min- 
dig a gyengébb fél halt meg előbb, s hogy a királyi jóváha- 
gyást mindig meg tudták szerezni. 

Ilyen szerződések kötésére s minden előny adására 
kénytelenek voltak mindazok, a kiknek az udvarban akár- 
milyen ügyük volt. A király volt névszerint a legfőbb biró és 
a legnagyobb hatalom. A király viszont azokra hallgatott, a 
kikkel naponkint érintkezett. Ezek pedig az udvari emberek 
voltak, a kik ugy leselkedtek a bajba került vidékiekre, mint 
a róka a zsákmányra. És e mellett az ilyen szerződésekről 
felvett okiratok tele vannak a gyengébb fél hálálkodásával. 

3. A foglalás már határozottan és le nem tagadható- 
lag erőszak. De nem nagyobb mértékben az, mint a többi 
szerzésmódok. A mint visszaéltek a befolyásukkal, ugyanúgy 
visszaéltek erejükkel is. A tárgyalandó összes szerzésmódok 
egyformák lényegükben, csak alakjuk különböző. 

A gyengék vagyonának elvételére a folyton megújuló 
trónviszályok igen jó alkalmul szolgáltak. Ilyenkor az ellen- 
királyok kénytelenek voltak sok mindent elnézni, a mit kü- 



35 



lönben nem néztek volna el. A hatalmasok ezt a helyzetet ki 
is használták. A folytonos foglalásba már ugy belejöttek, 
hogy a XlII-ik század végén annyira tűrhetetlen lett a hely- 
zet, hogy a Béla és István közötti viszályokban István ná- 
dora, Finta, már a saját pártjához tartozókat sem kimélte, 
miért is István még a küzdelmek alatt megakarta öt fenyi- 
teni. Finta azonban olyan erős haddal rendelkezett, hogy 
István nem birt vele. Finta szereplése igen jelentős mozzanat 
Magyarország történetében, mert ö az első nagybirtokos, a ki 
egymagában áll a királyi hatalommal szemben. Csák Máté- 
nak, a Hunyadiaknak, a Zápolyáknak és Rákóczyaknak stb. 
egyenes történelmi őse, Finta. 

A foglalásnak rendesen csak ürügye volt az ellenpárt- 
hoz tartozás, s a nagybirtokosok minden alkalmat felhasz- 
náltak arra, hogy a gyengébbek birtokait elfoglalják. Még az 
olyan nagy veszedelem, mint a tatárok 1285. évi betörése sem 
zavarja meg őket az erőszakoskodásokban. Ez esetek közül 
említésre méltó Szécsy Miklós támadása Berény (Gömörm.) 
vára ellen, a mely alkalommal a vár urát is megölték. Az el- 
hunyt fia a bíróságnál keresett orvoslást. Ez 210 márka kár- 
térítés fizetésére kötelezte Szécsy t, de a vár átadására nem. 

Ha hoztak is igazságos Ítéletet, azt nem tudták végre- 
hajtani, így pl., ha az erőszakoskodót arra kötelezték, hogy 
egy faluját adja át kártérítésként a kárt szenvedettnek. Az 
Ítélet végrehajtásának megakadályozására ezer módja volt a 
hatalmasnak, az ellenállástól a király adományáig. A fog- 
lalásra különben is a királyok adnak példát, mint azt 11. Or- 
bán pápa egy ránk maradt okmánya igazolja, melyben Ist- 
ván ifjabb királyt arra inti, hogy nővérét ne háborgassa bir- 
tokaiban. Ezt igazolja Béla és István közt 1266-ban létrejött 
béke, melyben kölcsönösen megígérik egymásnak, hogy a 
másik hívének birtokait nem bántják. 

A nagybirtokosok ez erőszakoskodása ellen a kisebb 
birtokú nemesség már a XlII-ík század végén kereste a vé- 
delem módjait és az egyesülésben meg is találta azt. A sárosi ne- 
messég és a Somosy család közt szövetség, liga jött létre, mely 
szerint a szövetség tagjai arra kötelezik magukat, hogy egy- 
mást mindenkivel szemben megvédik, kivéve az Amadék el- 

3 



36 

len. Ez a kikötés nagyon jellemzi az akkori viszonyokat, hogy 
a leghatalmasabbaktól annyira féltek, hogy még védekezni 
sem mertek velük szemben. Az Amadéké volt ugyanis ekkor 
az országnak majdnem egész északkeleti ré^ze. 

A foglalással rokon az az eset, mikor az erőszakoskodó 
nem a birtokot veszi el, hanem, a birtok jogos tulajdonát iga- 
zoló okmányokat. Ennek az a célja, hogy a jogos tulajdonos- 
nak, ha tőle elveszik a birtokot, ne legyen módja jogát bizo- 
nyítani. Ez tehát az utána következő foglalásnak mintegy 
előkészületi cselekménye. 

Mindezekben az eseményekben az a legszomorúbb, hogy 
leginkább az országos főméltóságok követték el az erőszakos- 
ságokat. Az 1260. és 1330. közötti időből az okmánytárakban 
49 olyan erőszakoskodás van feljegyezve, melyet főméltósá- 
got betöltők követtek el. Az első pillanatra ez nem. is látszik 
soknak, de ne felejtsük el, hogy bizonyosan volt elég olyan 
e^et, melyet az okmánytárak nem örökítettek át napjainkra; 
s ne felejtsük el azt se, hogy e 49 erőszakoskodást főméltósá- 
got viselők, tehát olyanok követték el, a kiknek leginkább 
lett volna kötelessége ezt megakadályozni. 

A foglalásokat rendesen megtartották a foglalók, ha 
hatalomban maradtak, azonban ha ebből kiestek, akkor a 
foglalt és saját birtokukat is elvesztették. A mennyiben netán 
kegyelmet kaptak, a kegyelemben maradtak birtokait 
vissza kellett adniok. így Geregye Pál országbíró fiai, mikor 
V. Istvántól elkobzott 400.000-nyi holdra tehető birtokaikat 
visszakapják. Karácsonyi János szerint Geregye Miklós 
„ . . . mint aféle bukott nagyság kénytelen volt újra vissza- 
adni a Telegdieknek a tőlük foglalt földeket". 

4. A hamis okirat utján való szerzést nem is érti az, 
a ki e kornak e tekintetben való erkölcseit nem ismeri. Az 
irástudomány monopolszerü volta könnyen csábította azt a 
kevés Írástudót hamisításokra. Ezt szomorúan igazolja az a 
körühnény, hogy a királyság első három századából ránk 
maradt egyházalapítás, adományozás megerősítésre vonat- 
kozó 86 okiratból, 17 még az egyháziak felfogása szerint is 
hamis, hogy a ránk maradt más okiratok közül II. Endre 
nevére 12, IV. Béla nevére 37, V. István nevére 7, IV. 



37 



Lászlóéra 17, IIL Endréére 7 van hamisítva, hogy az Ár- 
pádkorból 152 hamis, 169 hamiskeltü okirat maradt fenn, 

5. Az országos tisztségek hatáskörét e korban még nem 
állapították meg részletesen. Birói jogkört mindegyik töltött 
be, mert mindegyik vágyott e Jövedelmethajtó hatáskörre. A 
bírónak ugyanis volt bőven megengedett és meg nem enge- 
dett jövedelme. Az előbbi jövedelmet az egymást követő tör- 
vények szabták meg. Miután azonban minduntalan megvál- 
toztatták a törvényt, e jövedelmek nem lehettek még állan- 
dók. A főbirák megengedett jövedelme az alperesek ellen az 
eljárás folyama alatt kivetett bírságok és a fej- és jószág- 
vesztésre ítéltek vagyonából került, mely vagyon eleinte egé- 
szen, utóbb egyharmadában illete az itélőbírót. Miután bírsá- 
gokat a meg nem jelenőkre róttak leginkább s jószágvesztésre 
az ellenpárt tagjait ítélték: tehát ez a jövedelem is az erősza- 
kosság jellegét viselte magán, mert az ellenpárt tagjai ellen 
hoztak legtöbb fej- és jószágvesztést kimondó ítéletet és bir- 
ságotszabó végzést. 

Az adományok és a királyi jövedelem. 

I. A király és az állam vagyona e korban egy. Ezért a* 
királyt terheli az összes állami szükségletek ellátásának kö- 
telezettsége. Ezt a kötelességet nem kell törvényben kimon- 
dani, mert ennek teljesítése ugy is érdeke. Ezt a kötelességet 
azonban csakúgy tudta teljesíteni, ha erre elegendő vagyona 
volt. Ezért a gyakran megismétlődő törekvések az eladomá- 
nyozott birtokok visszaszerzésére. Ma már egyáltalában meg 
nem állapitható, hogy mekkora területet foglaltak el a ki- 
rályi birtokok. Azt tudjuk, hogy a várbirtokok a királyé vol- 
tak, de nem tudjuk azt, hogy mekkorák voltak. Abból, hogy pl. 
a pozsonyi várhoz 82, a Zempléni várhoz 24 birtok tartozott, 
nem lehet semmi következtetést vonni. Különben is, a mint 
tudjuk, a birtokok száma és kiterjedése folyton változott. Az 
előrelátás hiánya, vagy a kényszer folytán eladományozták s 
ezért más királyoknak megint vissza kellett szerezni. 

A királyi s igy állami jövedelmek biztosítása s az ado- 
mányok visszavétele iránti törekvés, először Kálmán király- 
nál lép fel, csakhogy nem vezetett a kivánt eredményre. A 



38 



Xll-ik század elejétől kezdve állandósul tehát a nagybirto- 
kosok és a királyok közötti küzdelem. Ennek egyes kiemel- 
kedő mozzanatáról a nagybirtok szerepének tárgyalásánál 
már megemlékeztünk. 

A mint a történelem mutatja, a király mindig gyen- 
gébbé lesz már az Árpádok alatt s végül egészen a nagybirto- 
kosok uralma alá kerül. A királyi birtok állaga nem állandó, 
hanem a szerint változik, a mint erős vagy gyenge a király ha- 
talma. Az Árpádok birtokainak megállapítására törekedni 
tehát akkor is hiába való vállalkozás volna, ha az ez irá- 
nyú legrégibb adatokat nem Kézai, IV. László udvari papja 
szolgáltatná. Bármily kivánatos volna ismerni az Árpádházi 
királyok birtokainak helyét és kiterjedését, erről mégis le 
kell mondanunk, mert a rendelkezésre álló adatok erre nem 
elegendők. 

A királyi birtokoknak ez az állami természete csak a 
XIII. században lesz a király és a királyi család előtt is vi- 
lágossá. Megáll apitható ez abból a körülményből, hogy ekkor 
szakítanak ki először a királynő számára külön birtokot és 
abból, hogy a királyi adomány és kinevezés között ekkor 
tesznek némi különbséget. A mennyiben a király kinevezési 
okiratai kimondják azt, hogy a főispánságok el nem adhatók, 
mint^az okmányok mondják „ . . . alienandi non habét po- 
testatem . . ." és csak rokonokra hagyhatók, mig a szerze- 
ményi vagyonról végrendeletileg különben szabadon rendel- 
kezhettek. 

Annak megértéséhez, hogy mikép jutott a király arra 
a gondolatra, hogy az adományokat visszavegye, tudni kell 
azt, hogy a királyság első századában nem volt különbség az 
adomány és a kinevezés közt. A megadományozott épugy 
tartozik szolgáltatással, mint a várkerület élére állított vár- 
ispán. A Xll-ik század végétől kezdve a szolgáltatások között 
sincs már lényeges különbség, mert a királyok a várispánok- 
tól is csak katonát követelnek. A mi adót beszolgáltatnak, 
annak csak beszedői, de nem fizetői. A királyi okiratok e kor- 
ban a kinevezéseket és adományokat ugyanazon névvel je- 
lölik. 

A küzdelem birtokosok és királvok között e korban te- 



39 



hát a körül forgott, hogy legyen különbség adomány és ki- 
nevezés közt. A király szomorúan érezte saját jövedelmén, 
hogy milyen nagy különbség van. A Xll-ik század viszonyai 
legalább a király előtt világossá tették, hog7 az adomány és 
kinevezés között lényeges különbség van. 

XIII. században a tulaj donbaadás ennek dacára nagyon 
gyakorivá lett és ez által a királyi jövedelmek igen megcsap- 
pantak. Ennek a kérdésnek a megoldása a XlV-ik század 
nagy problémájává lett. Megoldást azonban nemcsak, hogy 
nem hozott, hanem még a királyi hatalmat is teljesen alá 
ásta és a nagybirtokosok királyi hatalomra emelkedésének 
egyik tényezőjévé lett. Tenni ellene azért nem lehetett, mert a 
király katonai hatalma érdekében mindig kénytelen volt leg- 
jobb belátása ellenére is a visszaszerzett birtokokat újra el- 
adományozni, hogy legalább katonát kapjon. 

11. A király jövedelmiét azok a birtokok szolgáltatták 
elsősorban, melyeket ö maga műveltetett; azután azok, me- 
lyek a várispánok rendelkezése alatt álltak, s a melyek után 
ezek bizonyos adót tartoztak beszolgáltatni. A király a maga 
birtokainak csak kis részét tartotta azonban saját kezelésé- 
ben, a nagyobbik részt £z ispánok kezelése alá helyezte, a 
kiktől évi adót kapott, s a kik katonát tartoztak állítani. 
Épen ezért nem annyira a király birtokairól beszélhetünk, 
mint inkább csak jövedelmeiről. Az ezekre vonatkozó adatok 
is nagyon fogyatékosak, de ha nem volnának is, akkor kér- 
déses maradna, hogy a megállapitott szolgáltatások tényleg 
befolytak-e. 

A királynak szolgáltatandó adót már Kálmán törvé- 
nyeiből is részletesen ismerjük, számszerű összeállításunk 
azonban csak a Xll-ik század második feléből van, neveze- 
tesen 1158-ból, Freisengeni Ottó püspöktől. Szerinte 72 is- 
pánja volt a királynak, a kik évenkint 25000 márkát tartoz- 
tak beszolgáltatni. Tartoztak a királyt évenkint egyszermeg- 
vendégelni s ekkor 100 — 200 m. ajándékkal neki kedveskedni. 
Ez ajándékok évi összege 10.000 márkára tehető. A pénzverés 
évi GO.OOO márkát hoz; a só lO.OOO-t; a vám-, hid-, rév- s 
vásárpénz 30.000 márkát; az erdélyi vendégek 15.000 márkát 
fizetniük. Ehhez járulnak az ajándékok, melyeket a király és 



40 

a királyi csíilád is bőségesen kap. Freisingeni Ottó szerint a 
föld népe ellátja a királyt egészen élelemmel, vagyis a ki- 
rályi birtokok fedezik az udvar szükségleteit. A király összes 
évi jövedelme 166.000 márka. Egy márkát 120 koronára be- 
csülve, ez kitesz évi 20 millió K-t. Nem bocsátkozunk becs- 
lésekbe, csak megjegyezzük, hogy 1848-ban az állam összes 
bevételei 8,700.000 K-t tettek. Hiábavaló is volna itt minden 
becslés, mert a mai viszonyokkal ugy sem lehet összehasonlí- 
tani, s arányba hozni a királyság első századainak viszonyait. 

A XI — XlII-ik század nagybirtokainak hatása. 

A nagybirtok gazdasági, jogi és hatalmi tényező. 

I. 1. Minden tényező hatása leginkább ott látszik, a hol 
e tényező legjobban kifejlődött. A nagybirtok legelőbb Du- 
nántúl alakult ki. E terület gazdasági élete a legfejlettebb. 
Az e területen levő gazdaságok nem elzárt egységek, hanem 
a körülöttük levő gazdaságokkal összefüggésben élő gazda- 
sági szervek. A gazdasági munkamegosztás tudatára itt éb- 
rednek legelőször s az ittlévő nagybirtokok lépnek ennek kö- 
vetkeztében először kereskedelmi összeköttetésbe a szomszéd 
területekkel. Ennek következtében itt érvényesül a mezőgaz- 
daságban először a munkamegosztás. Itt válik el a földmi- 
velés az ipartól s a kereskedelemitől. Az első lakóházakat itt 
épitik. A mikor az alföldön még sátrakban laknak, akkor a 
Dunántúl már európai módon élnek. Az alföld különben sem 
megfelelő letelepedési hely, mert a nagy árvizek nagyon 
gyakran elborítják. A krónikák e korból sok nagy áradás 
emlékét őrizték meg, és pedig: 1012., 1026., 1193., 1267., 1272., 
1275., 1280., 1316-ból. 

A Dunántúl fejlődésének az ország többi részének el- 
maradottsága, természetesen nagy akadálya. A mit tetéz az 
a körülmény, hogy a törvényhozásnak az elmaradott részek- 
hez kell igazodnia s igy a fejlődést a törvények is akadályoz- 
zák. László törvényei szerint pl. a vásáron történt eladásnál 
is a biró és tanuk jelenléte szükséges; az ország határain 
kivül csak a király engedelmével lehet lovat eladni. Ezeken 
és a hasonló korlátozásokon már Kálmán is enyhit, de a ke- 
reskedelmet egészen szabaddá nem teszi. Pedig ekkor már 



41 



lényegesen bővül ennek köre és az állatokon kivül a bor és az 
ezüst le.sz főtárgyává. A gabona még nem szerepel a keres- 
kedelem tárgyai között, mert a velünk szomszédos országok 
szükségletüket maguk is ki tudták elégileni. A kereskedők 
zsidók, izmaeliták, mohamedán bolgárok. Ezeket később a 
szászok és a külföldiek váltják fel, mert amazokat mint nem 
keresztényeket a papság üldözni kezdi. 

2, A külföldről jött lovagok, a kik itt birtokokat kap- 
tak, ezeket ugy rendezték be, mint a hogy a külföldön a 
nagybirtokokat berendezni szokávS volt. A nagybirtok itt is 
szoros egységgé lett. A közigazgatási, bíráskodási és gazda- 
sági szükségleteket egyaránt ez elégiti ki. Sőt még külön kap- 
csolatokat is teremt a vám, rév, piac, vásár, korcsma stb. 
által. 

II. Minden jog, de főleg a közjog erő kérdése. Ezért 
minden közjogot joggá léte elölt már "vakorolnak. Ezt te- 
szik a nagybirtokosok is, az ő jogaikkal azon a réven, mert 
ők az ország urai. E jog annál könnyebben kialakulhatott, 
mert a király mellett csak legfeljebb 10 — 12 ur van, a ki 
számba jöhet, a hatalom szempontjából. Ugy a nagybirtoko- 
sok, mint a király joga is erőszakból lesz. A király leigázza a 
törzseket, a nagybirtokosok erejükkel jogot szereznek ma- 
guknak a király ellen. A királyi udvarban tartózkodók ta- 
nácsot adnak a királynak s e szokás révén utóbb megszerzik 
azt a jogot, hogy a király semmit sem tehet beleegyezésük 
nélkül. A királyi tisztviselők felmondják az engedelmességet 
s ezen a réven nagy területek tulajdonosaivá lesznek. Elkez- 
dik a kereskedőket megsarcolni és ulóbl) vámszedési jog lesz 
az erőszakból. 

III. A birtokos jobbágyának épugy ura, mint a hogy a 
király ura a birtokosoknak. A birtokosok azért tartanak ka- 
tonát, hogy a jobbágyokat, a király azéj't, hogy az urakat 
féken tartsa. Ugyané célból épülnek nagyobb részt a várak 
is. Moit a vár a halalom megszerzésének és megtartásának 
eszköze. A király s az egyháziak sietve épitik fel s a világiak 
gyorsan utánozzák. A királyok eleinte rossz szemmel nézik a 
várakat, de utóbb kénytelenek belenyugodni. 

Természetes, hogy a várak révén a nagybirtokosok ha- 



42 



talma erősödött. A várba állandó katonaság kellett s igy a 
várak a katonai szervezetre is átalakitólag hatottak. De fő- 
leg azért van szüksége a nagybirtokosnak katonára, hogy 
jobbágyait féken tartsa. 

A nagybirtok a királyi hatalom mintájára lévén szer- 
vezve, a rend fogalmát viszi a köztudatba s igy a királyság- 
nak is bár öntudatlanul és akaratlanul, de szolgálatot teljf- 
sit. Mint nagyigényű fogyasztó a termelésre hat, mint a mo- 
dernség képviselője a régi alakulatok megsemimisitését moz- 
dítja elő. 



il. KORSZÁK. 

A nagybirtok és a király hatalmának közeledése 

egymáshoz. 

A nagybirtok küzdelmei a főhatalomért. 

1. A királlyal kötött első líqa. 

A mikor a nomád magyarság első törzsfőnöke király- 
lyá lesz, akkor azok a külföldiek, a lük ebben segítették, 
vele szemben alárendelt helyzetben voltak. Abból a körül- 
ményből kifolyólag azonban, hogy a királynak e segítségre 
állandóan szüksége volt, következett, hogy e külföldiek ha- 
talma is folyton nőtt. A trónviszályok alatt a nagybirtoko- 
sok a királyok szövetségeseivé válnak. Igaz, hogy e szövet- 
ség még külsőleg nincs kifejezve, de ennek megtörténte már 
csak idő kérdése lehet. 

A XlII-ik század első felében a nagybirtokosok ha- 
talma folyton emelkedett. A század vége az emelkedés tető- 
pontjával esik össze. Fokozza a nagybirtokosi hatalmat az 
a körühnény, hogy az utolsó előtti Árpádnak még külföldi 
trónkövetelővel is kell küzdenie. 

IV. László küzdelmei, a nemzetségekre támaszkodó 
király kísérletei, a régi szervezet fenntartására. László a 
konzervatív, a nagybirtokosok a haladók. Ezek már László 
életében szövetségben állanak Endrével, a ki külföldi neve- 
lésénél fogva a haladókkal szövetkezett. Nem tudhatni, hogy 
Endrének mennyi része lehetett László megöletésében, de 
meglepő, hogy ennek megöletése után két héttel már meg- 
koronázzák. 

Magyarországon, a külföldtől eltérőleg, a nagybirto- 
kosok e korban nem tettélí. még szert önálló közjogi hata- 
lomra, a melyl)öl folyólag. mint az uralkodókkal egyenlő 



44 



jogú tényezők jelentek volna meg. A minek külső kifejezése, 
hogy államfők velük nyilt szövetségre lépjenek. III. Endre, 
a ki a magyar viszonyokat kétségkivül teljesen nem ismer- 
hette, azt hitte, hogy a magyar nagybirtok is olyan formai 
tényező, mint a külföldi nagybirtok, s ezért a nagybirtoko- 
sokkal forma szerint is olyan szövetséget létesitett, mint a 
minőt a külföldi s önállóvá lett nagybirtokosokkal szokás 
volt kötni. Az ilyen szövetségeket ligáknak nevezzük. Tör- 
ténetünk ez utáni hosszú századainak ezek a ligák adják 
meg a jelleget.Innen kezdve a főúri ligák az ország kormá- 
nyáért százados küzdelmet folytatnak és ezek a küzdelmek 
teszik politikai történetünk eseményeit. 

Az Endrével megindult nyilt szövetkezés nem hozott 
külső változásokat és az e korbeli úgynevezett hatalmas 
királyok, mint pl. Nagy Lajos, nem hozott uj rendszert. A 
király csak első az urak között, de nem ura a nagybirtoko- 
soknak. Az alattvaló fogalma teljesen ismeretlen m.arad. Az 
uralmat ezentúl csak látszólag gyakorolja a király. A nagy- 
birtokos családok közül 15 — 20, mondja Karácsonyi János, 
intézi az ország sorsát. A nép pedig hallgat, szenved, holott 
ö a katona, ő a termelő. 

Ez utolsó Árpáddal kezdődő korszak a királyság gyen- 
gülését mutatja, a gyengeség azonban nem az ,utolsó Árpád 
bűne, mert akkor utódai megváltoztathatták volna ezt az 
állapotot. III. Endre útját már születése előíí kijelölték 
elődei. A nagybirtokosokkal kötött ligáját is ez elődök mu- 
tatták meg neki. Hogy saját érdekében helyesen járt el, azt 
a következmények igazolták. Minden királynak sok baja volt 
az ellenkirályokkal, sokakat elűztek. Endre megtudta .védeni 
trónját, mert a legerősebb tényezővel fogózott, a nagybirto- 
kosokkal. Ezek pedig azért támogatták, mert a gyenge 
királynak annyi adományt kell adnia, a mennyit tőle köve- 
teltek. III. Endre trónját tehát a nagybirtokosok érdeke te- 
remtette meg. 

A nagybirtokosok nagy hatalma e korban nyilvánul 
meg először önálló háborúkban. A Németujváriak ugyanis 
az osztrák herceggel, Albrechttel, 'formális háborút viseltek. 
Endre a Németujváriak kívánságára kénytelen volt e hábo- 



45 



ruban részt venni. Igaz, liogy ennek dacára sem tudták 
Albrechtet megverni. Mégis ez a háború a nagybirtokosok 
olyan erejét mutatja, a kik mellett, de nem felett lehet már 
csak királyi hatalomról beszélni. Endre Albrechttel békét 
köt. Ez a béke azonban kötelezi arra, hogy a Németujvá- 
riak várait lerombolja. Ezért a Németujváriak megtámad- 
ják a királyt és foglyul ejtik. Szerencséjére kincseit nem 
tudják elvenni, ugy hogy ezek segítségével kiszabadul. Az 
ilyen összeütközések azonban csak rövid időre rontják meg 
a jó viszonyt. Ugy hogy egyszer Csák és Kopasz nádorral 
szövetségben küzd Endre a Németujváriak ellen, majd ezek- 
kel amazok ellen. Endre ilyen körülm.ények közt nem érez- 
hette magát biztonságban, miért is anyai ágon való rokonait 
az olaszokat hivja be. Az idegenek behivása ellen azonban 
állást foglalnak és kényszeritik egy olyan decretum kiadá- 
sára, melyben megígéri, hogy külföldieknek adományt 
nem ad. 

Dacára annak, hogy e kor a legkevesebb állandóságot 
mutatja, mégis ebben a korban szilárdul meg a magántu- 
lajdon, ebben lesznek állandók a királyi kinevezések. Mutatja 
ezt az a körülmény, hogy III. Endre megerősíti IV. Béla 
és V. István adományait. Intézkedik a királyi tisztségek 
bérbeadása ellen. Ettől kezdve válik gyakorivá az elfoglalt 
birtokokért való kártérités. Endre ezt különös kötelességé- 
nek ismerte, bár mint maga mondja, büntetést nem mindig 
szabhat. Ezt egy királyi decretum igy fejezi ki: ,,Ha a ae- 
mesek vagy mások kárt okoztak és mi királyi kegyelemből 
kíméljük személyüket, vagy pedig kímélni tartozunk: mind- 
azonáltal mindenkép igazságot szolgáltatunk a panaszo- 
soknak." 

Az arisztokrácia már látja, hogy az állandóság neki 
legfőbb érdeke. De az állandóságot épen ezért csak a maga 
birtokai tekintetében kivánja biztosítani. Ezt a célt szol- 
gálja a végrendelkezési jog megszerzése arra az esetre, ha 
valakinek nincsenek lemenői. A gyengékkel szemben azon- 
ban épen ellenkező álláspontra helyezkedtek és azok birto- 
kait folyton foglalgalták. Ezért a kisebb birtokosok össze- 
fognak és 120S-ban, a b.irók kizárásával, gyűlést tartannk 



46 



s kimondják, hogy az elrablott birtokokat vissza kell adni, 
A ki ellenáll azt az egyház sújtsa átokkal, a király pedig 
fossza rneg nemességétől. Hogy a nagybirtokosoknak ne 
legyen módja ellenállni vagy iijra foglalni, kimondják, hogy 
a várakat le kell rombolni. 

Endre e mozgalmat örömmel üdvözölte, s hogy eredmé- 
nyét biztosítsa, a kunokkal lép szövetségre. Törekvéseit azon- 
ban nem koszorúzta siker. A kisbirtokosok gyengéknek bizo- 
nyultak, még a kunokkal együtt is, a jiagybirtokosok letö- 
résére. A pápa, mint e korban mindig, a hatalmasokhoz állott. 
Ennek ellenében aztán olasz papoknak követelt, söt adott 
javadalmakat. 

Endre uralkodása annyiban is nevezetes változást hoz, 
a mennyiben az ö korában általánossá válik, hogy a nagy- 
birtokosok népei felett Ítélkezési jogot gyakorolnak. Ezt ed- 
dig csak az országos méltóságot viselők gyakorolták. E jog 
szintén a külföldi viszonyok utánzása folytán lett nálunk is 
általános. E kortól kezdve már nemcsak góliát birtokok urai 
kapják e jogot, hanem kisebb birtokosok is. A bíráskodás- 
nak e szabályozása kapcsolatos a várnép, várjobbágyok és 
szolgák rendi állása tekintetében végbement változással, 
m.elynek során a három rend összeolvadt, a várjobbágyok 
némelyike pedig a nemesség közé emelkedett, 

2. A hűbériség mjilt törelxvései. 

A nagybirtokosok e korban, hatalmuk tartalmát tekintve, 
csak annyiban kisebb hatalmuak a királynál, a mennyiben 
birtokuk kisebb. Miután azonban igen soknak birtoka nem 
kisebb, mint a királyé, tehát hatalma sem az. Az ilyen nagy- 
birtokosok nem is sokat törődnek aztán a királlyal. Neki 
kell az ő szövetségüket keresni, ha biztonságban akar lenni. 
Annak oka, hogy a király az ország gazdálkodását jobb 
belátása ellenére nem fektette más alapokra, termelésünk 
akkori rendszerében rejlik, mely a pénz gazdaságnak még 
csak a kezdetén volt. A király a nagy ingatlanokat csak 
ugy tudta értékesíteni, ha olyanoknak engedte át, akik őt 
e birtokok fejében haddal segítették. A végeken lévő urak 
azonban ezt a kötelezettséget csak nagyon ritkán teljesí- 
tették. Kényszeríteni csak a többiek segítségével lehetett, 
ezért szorult a király állandóan az urakra. 



47 



Sok nagyLir tokos a földesúri hatalma alá vetett egy- 
egy város révén még több pénzzel is rendelkezett, mint a 
király. Különösen a nyugati határhoz közel esö birtokok 
urai voltak e tekintetben előnyös helyzetben. Nem csoda, ha 
az ilyenekkel való szövetség a királyra nézve előnyös volt. 
Természetes tehát, hogy a király az egész koron keresztül 
kereste a nagybirtokosokkal való szövetséget. 

A mikor III. Endre az Ákos nembeli István, Dömötör 
(Kathyz), Amadé (Aba), a Szécs nembeli Pál mester és 
Rátoldi Domokos tárnokmesterrel 1298-ban szövetséget kö- 
tött, bizonyosan nem tudta, hogy ö a gazdasági tényezők- 
nek eszköze. A nagybirtokosok bizonyosan nem gondolták, 
hogy e szövetség nem az ő kiválóságuk jutalma, hanem a 
gazdasági viszonyok szüleménye. 

A mint a királynak, ugy a nagybirtokosoknak is csak 
saját területükön van hatalma. Ez az oka annak, hogy 
Endre e liga daczára sem tudta megakadályozni azt, hogy 
ellenkirálya ne csináljon a délvidéken egy ellenligát. Tud- 
juk, hogy már Kun László idejében az Anjouk követelték a 
koronát. Most újra ezeknek egy sarja lépett fel a trón iránti 
igénnyel. Erőt fellépésének a pápa támogatása adott, a ki- 
nek segítségével Dalmáciát is sikerült megszereznie. Hely- 
zete olyan kedvező, hogy Endre halálakor a trónkövetelő 
már Zágrábban volt, A főurak azonban nem óhajtották a 
trónon látni s ezért Csák Trencsényi Máté, a Németujváriak, 
Gimesi János kalocsai érsek és több püspök szövetségre lép- 
tek ellene. A főpapok azért féltek tőle, m.ert az idegen kirá- 
lyok idegen főpapokat is szoktak kinevezni. 

A főúri liga Vencel cseh királynak ajánlotta fel a 
koronát, s ez azt fia részére el is fogadta. Vencel ereje pén- 
zében volt. Ezt a körülményt a pénzéhes urak ki is hasz- 
nálták és semmiben sem támogatták Vencelt, ha s mig meg 
nem fizette. így Németujvári Iván átpártolt Róbert Károly- 
hoz, hogy Vencel megint visszavásárolja. így van Eszter- 
gom, hol az egyik, hol a másik pártján, mert Németujvári 
már Endre halálakor elfoglalja azt az érsektől. 

Róbert Károly nem akarván a versenyben alul ma- 
radni, igér s ad földeket az ellenpártiakéból. Miután azon- 



48 



ban ez adományok egyelőre értéktelenek, híveinek számát 
tetemesen nem szaporítja. A pápa azonban segítségre siet 
s a püspök urak ennek nyomása alatt hozzá is állnak. A 
ipüspökök megnyerésében segítségére jö az esztergomi érsek 
'halála is, mely nagyobb javadalomhoz való jutás reményét 
nyitja meg s igy a pápa kegyeltjének kilátásai emelkedtek. 
Segítségére jött Róbert Károlynak Vencel maga is avval, 
hogy a nagybirtokosok által elfoglalt királyi birtokokat 
visszakövetelte. Vencel ugyanis nem tekintette az urakat 
magával egyenlőknek s feljogosítottaknak arra, hogy el 
vegyék azt, a mi nekik tetszik. Miután Róbert Károlynak 
sikerült Rudolf osztrák herceggel szövetséget kötni, s Rudolf 
nyugtalanította a cseh tartományokat, Vencel itt hagyta az 
országot. Ekkor már Károly pártján voltak: Újlaki Ugrin, 
Aba Amadé, Rátóti Lóránt, Borsa Kopasz bán, Lökös mester, 
a Gyovad nemzetségbőli Tivadar bán, Csák fia István, Apor, 
Kompolti Péter, Rátóti Kakas, Borsa Tamás fia János, a 
kunok vezére és Csák Máté. Ezek a nagybirtokosok most 
Rudolf herceggel szövetséget kötöttek a cseh király ellen, 
hogy országét megtámadják. Róbert Károly pedig Rudol- 
fon keresztül szövetségre lép ez urakkal. Ez a közvetítés 
azért volt ^szükséges, hogy kifejezést nyerjen az urak alá- 
rendeltsége vele szemben. A nagybirtokosok részéről a szer- 
ződésben tett kikötések mutatják, hogy mindegyiknek na- 
gyobb serege volt, melynek foglalkoztatásáról akartak e rabló 
hadjárattal gondoskodni. A Vencel elleni szövetségnek ugyan- 
is az volt a célja, hogy minél többet zsákmányolhassanak. 
Ezért mindegyik igen tekintélyes haddal vonult e háborúba; 
Csák Máté pl. 8000 fegyverest áfiit; Borsa fia az összes 
kunokat; Amadé szintén néhány ezer fegyverest stb. 

Magyar nagybirtokosok és külföldi fejedelmek közötti 
szövetségek e korban nagyon gyakran fordulnak elő. Aba 
Amadé pl. szövetségben áll ugyanakkor Lokieíek Ulászló 
lengyel fejedelemmel is. Ugy hogy a magyar urak e réven 
a cseh királyt két oldalról is támadják. A Vencel elleni had- 
járat eredményes, a mennyiben Vencel a magyar koronáról 
kénytelen lemondani. E lemondás azonban nem hozza meg 
Róbert Károlynak a koronát, mert a hadjárat alatt egyál- 



49 



tálában nem tudja a magyar urakat megnyerni. Ennek oka, 
hogy Róbert Károly már nagyon hamar akarta a királyi 
jogokat gyakorolni. De nem kis részben az is, hogy a Német- 
ujváriak a kezükben tartott Esztergomot, mások ismét más 
birtokokat nem akartak kiadni. A főurak Ottó bajor herceg- 
nek ajánlották fel a trónt s ez azt el is fogadta. 

Ottó királysága László erdélyi vajdát is érdekelte, mert 
felesége Ottó rokona volt. De érdekelte az Ákosok nemzetsé- 
gét, mint Ottó sógorait is. Lászlónak különben is nagy ter- 
vei voltak Ottóval, elakarta vele vétetni a leányát. Róbert 
Károly ennek a tervnek rá nézve végzetes következményeit 
azonnal átlátta és mindent elkövetett, hogy megakadályozza. 
A legalkalmasabb eszköz erre a vajda átok »alá helyezése 
volt. Erre nem is volt azonban szükség, mert Ottó maga is 
ellenkezett, de meg ugy látszik László nem is bizott Ottó 
trónra jutásában, úgyannyira, hogy utóbb ö maga fogadta 
el Ottói és szállította ki az országból. Ez elhatározását bizo- 
nyosan hathatósan befolyásolta az a körülmény, hogy idő- 
közben kilátása .nyilt arra, hogy leányát a szerb király fia 
fogja elvenni s ezt a biztos kis koronát többre becsülti? a 
bizonytalan magyar koronárál. 

Ottó kiűzetése után az esztergomi érsek a főuraknak 
Vencel elleni szövetségét felújította, m.ert László és a vele 
tartó főurak Róbert Károlyt most sem akarták királynak 
elismerni. E ligának sikerült Esztergomot, Budát és Szepes- 
várt elfoglalfni. Közben Róbert Károly is tesz engedménye- 
ket a főuraknak. Nemcsak adományok- által édesgeti magá- 
hoz, hanem az ország ügyeinek intézéséhez való joguk elis- 
merése által is. így nevezetesen a külföldre küldött követek 
megbízó leveleit velük is aláíratja. A még ellenálló főurakat 
egyenkint kezdte m.ost csalogatni, a mire annál nagyobb 
szüksége volt, m.ert a koronát László vajda tartotta birto- 
kában s igy R. Károly nem koronáztathatta meg magát. 
László végre békét köt a királlyal, miután ez hökczü Szere- 
tetéi rá kiterjesztette. R. Károly s a vajda ugy kötötte e szer- 
ződést, akár két fejedelem. Ugyanígy kibékül a király Csák 
Mátéval s vele is szerződik, de ez a szerződés már nem kél 
fejedelem, hanem király és hűbéres szorződeso. R. Károly 

A K- s t o r; N'?s-ybirtok. 



50 



mindent elkövetett, hogy Csák Máté érzékenységét ne sértse, 
de a lényeget, hogy t. i. Csák alattvaló, nem lehetett eltün- 
tetni. Hiába mondta ki a szerződés: „Ö lesz oz országban 
az első, a zászlótartó, az első harcos, az igazgató". Az pedig, 
hogy a .tárnokmesteri méltóságot elfogadta, egyenesen alatt- 
valói sorba szorítja le. Ez a körülmény és az, hogy neki az 
elfoglalt területekből, bár csak az egyháznak is valamit a 
felsőbbség elismerése céljából vissza kellett adnia, magában 
hordta a viszály csiráit. Nem változtathatott ezen a tényen 
az a körülmény, hogy Csák Máté, mint egy szuverén meg- 
ígéri, hogy a mások által elfoglalt birtokokat visszaveszi. Az 
a Csák Máté, a kinek fejedelmi hatalma és hadereje van, a 
ki udvart tart és uralkodik, ki az osztrák herceggel családi 
szerződést köt (1315), nem tudhatott alattvaló lenni. 

Csák Máté annyira a maga erejének köszönhette va- 
gyonát és hatalmát, hogy sohasem jöhetett arra a gondo-- 
latra, hogy más is védhetné őt és vagyonát. Csák 1290-től 
kezdve szerez birtokokat, ügy látszik az elsőket vásárolja. 
Ez a mód azonban nagyon lassú volt az ,Ő temperamentu- 
mának s ezért csakhamar a foglalás gyorsabb módszeréhez 
fordul. A -pannonhalmi apátságnak hét birtokát elfoglalja. 
Ezután a Jíolozsi szt. benedekrendi apátság jószágaira teszi 
a kezét. Gazdagodása 1296-tól kezdve .lesz azonban csak roha- 
mossá. Ez évben nádorrá választják, s méltóságát arra hasz- 
nálja fel, hogy birtokelkobzásra Ítélje mindazokat, akiknek 
birtokát megakarja szerezni. így szerezte meg a Divéki nem- 
zetség birtokait a király tiltakozása ellenére. Ilyen mióclon 
annyira szaporítja birtokait, hogy 1311-ben 27 vár s a hoz- 
zátartozó uradalmak, 14 vámhely s az ország egész észak- 
nyugati része az övé. Hatalma várai révén kiterjedt Gömör 
nyugati, Heves északi, Nógrád északi és nyugati, Pozsony 
délkeleti részeire és a következő megyékre egészen: Hont. 
Bars, Komárom, Nyitra, Trencsén, Turóc és Zólyom. 

Csák Máté el sem . foglalta a legelőkelőbbnek tartott 
tárnokmesteri hivatalt. A szerződés felbomlott, mielőtt életbe 
lépett volna. Németujvári Miklós lett a tárnokmester. Csák 
Máté pedig, a ki jogot nyert erre, hogy a jogtalanul elfog- 
lalt birtokokat másoktól elvegye, a szerződésnek ezt a részét 



51 



megtartva, söt kiterjesztve, megtámadta a felvidéki birtoko- 
soknak királyliü részét és birtokaikat elfoglalta. Hatalmas 
serege Visegrádot is elfoglalta, söt már Budát is fenyegette. 
Róbert Károly megijed és békéért könyörög. A pápa követe' 
megígéri, hogy mindent megtarthat, a mit „elvetemült me- 
részséggel elfoglalt". 

Az egykorú források és a történelemirók elfogult része 
gonosznak, elvetemültnek nevezi Csák Mátét, pedig ö csak 
az alattvalói keretekből kinőtt nagybirtokos volt, akit gazdag- 
sága kényszeritett arra, hogy az alattvalói sorsot levesse. 
Elődje ezen a téren a már emiitett Finta volt. Utódjai a 
Hunyadiak, Zápolyák, Rákóczyak. Csák Máté nem lett az 
ország ura, de az ország ura nem lett az ö ura sem. Csákot a 
király nem tudta legyőzni, mert Csák a népre és a kis 
nemességre támaszkodott, a kiknek adott kedvezmények 
fegyvertársaivá tették s nem engedték leveretni semmiféle 
hatalom által. A köznemesség és a nép szövetségének erejét 
először Csák ismerte fel és használta ki. Az utána követ- 
kező nagybirtokos királyok is a nép segitségével értek célt. 
Csák nyugodtan maradt annak az országrésznek birtoká- 
ban, melyet az előtt is birtokolt, de szövetséges társait meg- 
védeni nem tudta. Elbukott Amadé, a keleti rész ura, a Kas- 
sával szövetkezett szepesiek és a király fegyvereinek csa- 
pása alatt. Letörtek a Kopaszok, le az időközben meghalt 
László vajda fiai. A király egy-két ütközetben megverte 
ugyan Csákot is, evvel azonban hatalmát époly kevéssé tör- 
hette meg, mint a hogy országok nem pusztulnak el egy- 
két vesztett csata nyomán. Csákot politikája és vagyona 
együtt védte az elpusztittatástól. A Németujváriak is soká 
ellenálltak a kir/ilynak, az ő hatalmuk s erejük támogatója 
azonban az osztrák herceg, a kivel ők szövetségben álltak. 
Csak ennek 1336-ban történt leveretése után sikerült a 
Németiíjváriakat is hódolásra birni. 

Az urak folytonos elpártolását az okozta, hogy R. 
Károly saját hatalma érdekében kénytelen a királyi birto- 
kokat visszavenni azoktól, a kik azokat elfoglalták. Mihelyt 
ezt teszi, a főurak azonnal elpártolnak tőle. Ez mindkét fél 
részéről érlliefő. A nagybirtokosok nem isnu^rik el ponki 

4* 



52 



jogát, a király nem tűrheti senki erőszakoskodását. Folyton 
iij és uj erőszakoskodásokat kellett megtorolnia, uj lázadó- 
kat levernie. Még halálakor sem volt az ország feltétlen ura, 
csak legerősebb nagybirtokosa. Ezért kellett még fiának a 
trónért Erdélybe hadat vezetnie és a hatalmaskodók ellen ka- 
tonáit küldeni. 

R. Károly egész életén át azzal a hiábavaló rémény- 
nyel kecsegtette magát, hogy királyi hatalmát abszolúttá 
teheti s fiára a nagybirtokosoktól fiiggetlen hatalmat hagy- 
hat. Hogy e terve nem sikerült, annak oka a naturál gaz- 
daság, mely arra kényszeritette, hogy a nagybirtokosok 
katonaállitási kötelezettségére épitse ő is a honvédelmet. Már 
pedig, amig a nagybirtokosok adták a királv katonáinak 
tekintélyes részét, addig a király nem lehetett tőlük füg- 
getlen. Ez volt az oka annak, hogy törvénytelensége- 
ket nemcsak elnézett, hanem sokszor még ő maga védte 
meg azokat. Ennek érdekes példája a Szentgyörgyi gró- 
fok esete, a kik Nagyszombat polgárai ellen hatalmas- 
kodást kö^ ettek el. A Jjiróság pro coufracUone Uhertahim 
fej és jószágvesztésre itélte őket, de ugyanabban az Íté- 
letben, m.elvben ezt kimondja, kéri a polgárokat, hogy en- 
gedjék el a büntetést. A polgárok persze megtették, mert ha 
nem tették volna is. akkor sem lehetett volna az Ítéletet vég- 
rehajtani. 

A nagybirtokosok sakkban tartásának egyetlen módja, 
több ország koronáját megszerezni, hogy az egyik ország 
uraival lehessen a másikéit egyensúlyban tartani. Ez némi- 
leg sikerült Nagy Lajosnak. De az ő hatalma sem abban 
az értelemben királyi, a hogy ezt ma értjük. A főurak épen 
a leglényegesebb ügyekbe avatkoztak, a milyen pl. a háború. 
Nemicsak Lajosnak volt szüksége a háborúkra, hanem a 
nagybirtokosoknak is. Épen ezért nem is pngedték. hogy 
Lajos ez ügyeket önállóan intézze. Mikor pl. Velence meg- 
akarja szerezni Dalmáciát, ezért a királynak 100.000, Zárá- 
ért 80.000 aranyat ajánl fel, a főuraknak pedig külön 30.000 
aranyat. 

Nagy Lajos sok külföldi háborúja alkalm.as arra, hogy 
erejét többre tartsuk, mint a mennyi volt. E háborúiban 



53 



főleg az a cél vezette, hogy a főurak birvágyát kielégítse. 
Okét illette ugyanis a zsákmány tekintélyes része. A megszer- 
zett tartományokban ők kaptak hivatalt. Ezért nem okozott 
viszont" nagy ellenszenvet az, hogy a nádori méltóságra Lajos 
a lengyel Oppelni herceget nevezte ki. 

Nagy Lajos országa sem volt egységesebb, mint az e 
korbeli államok általában. Ha lett volna, akkor halálával 
nem állott volna be a zavar, mely Lengyelországot nem- 
csak elszakította Magyarországtól, hanem utódának trónját 
is bizonytalanná tette. Alig halt meg Nagy Lajos, Horvát- 
országban és Lengyelországban kitört a lázadás. A nagybir- 
tokosok itt is, ott is egymásra törtek s pusztították egymás 
birtokait. A rendcsinálás örve alatt a leghatalmasabb oligar- 
chák szövetségre lépnek egymással. Keletkezésekor e szövet- 
ség szerényen azt hirdeti, hogy Hedvig, Nagy Lajos leánya 
érdekében jő létre. A szövetség vezetői László opelni és kujá- 
viai herceg, valamint Garay Miklós nádor. 

Az a körülmény, hogy Nagy Lajos alatt nem volt bel- 
zavar, sokakat megzavar a tények megítélésében, pedig egyet- 
len oka az, hogy ekkor a nagybirtokosokat a külföldön fog- 
lalkoztatták. Külföldi háborúk nélkül akármely férfi ural- 
kodó alatt is bekövetkeztek volna azok a zavarok, melyeket 
a katonáiknak foglalkozást kereső urak most okoztak. Téve- 
dés ezt ugy beállítani, mintha ez a nöuralommal függene 
ősze. A szerzés vágya volt e viszonyok előidézője a meg- 
előző században, a XlV-ikben és a következőkben egyaránt. 
A birtokszerzésre legtöbb alkalom akkor van, a mikor trón- 
viszályok vannak. Ezért ingerelték az özvegy királynét leánya 
ellen, ezt pedig anyja ellen. A mikor ez nem nyújt elegendő 
alkalmat a birtokszerzésre, akkor a nápolyi király fiát is 
megszerzik trónkövetelőnek, 

3. A imgyhirtok és a Idrály közös uralma. 
Ez a korszak átmenet .a nagybirtok királyságához és 
ezért ennek második felvonása már sokban jiiagán viseli a 
következő korszak jellegét. A birtokok megnőnek, a ligák 
megszaporodnak, a nagybirtokosok pedig kezdenek a királyi 
hatalom megszerzésének gondolatával foglalkozni. A pártos- 
kodáshoz már nem kell trónkövetelő. A nagybirtokosok egy- 



54 



magukban is fellépnek a király hatahnának korlátozása cél- 
jából. Csak még e korszak legelején vannak olyan viszonyok, 
mint az elözö korban. Egyszerre három trónkövetelő is van: 
Mária, Zsigmond és Kis-Károly, a kiknek egymás elleni 
küzdelmében általános zavar keletkezik. Mindenki gyanús. 
Az egyik nagy ur ellen joggal, a másik ellen a nélkül hang- 
zanak vádak. A lengyei határon levő várak kapitányai nem 
törődve a trónkövetelőkkel, eladják a várakat a litvai feje- 
delemnek. A királynőket elhagyja Horváth Pál zágrábi püs- 
pök, az egri és más főpapok, főurak, hogy jutalomért megint 
visszapártoljanak. Minden trónkövetelő körül egy liga ke- 
letkezik, mely elfogadott királyának cégére alatt a saját 
érdekeit érvényesiti. A fent emiitetten kivül a királynők 
körül a következők alkottak ligát: a visszapártolt Horváth 
Pál zágrábi püspök. Csáktornyai István, Szécsy Miklós, Hor- 
váti János, Zámbó Miklós, Simontornyai Laczkfi István. A 
ligában résztvettek vagy néhány héttel előbb vagy nehány- 
nyal később pártoltak el vagy vissza. Szécsy visszatért, mert 
nádorrá lett. Zámbó, mert visszakapta a tárnokmestersé- 
get. Horváti pedig nem kapván meg azt, a mit várt. megint 
elpártolt és ő ment el Kanizsay Miklóssal Olaszországba, 
hogy Károlynak a koronát felajánlja. Miután mindenki csak 
saját előnyét nézte, csakhamar Zsigmond körül is alakult 
egy párt. Ez utóbbi erejéről fogalmat adhat az a körülmény, 
hogy Mária kénytelen akarata ellenére feleségül menni 
hozzá. 

A királyi javak olyankor, a mikor több trónkövetelő 
versengett a koronáért, mindig közpréda voltak. Most is 
azzá lettek. Mihelyt azonban valamely trónkövetelő helyzete 
megerősödött, legelső törekvése a királyi javak visszaszer- 
zése. Valam.ennyi trónkövetelő közül legelőször Kis Károly 
érezte magát elég erősnek arra, hogy a nagybirtokosoktól a 
királyi javakat vissza mierje követelni. Ez okozta vesztét. A 
királynők hivei megölték. Evvel ők látszottak a helyzet urai- 
nak. Dicsőségük azonban csak rövid ideig tartott. Zsigmond 
sereggel közeledett, hogy királyi férji jogait érvényesítse s a 
magyar trónra üljön. A királynők megijedtek, Győrig eléje 
siettek s miután az özvegy hitbérére, birtokaira nézve meg- 



55 



egyeztek, átadták neki Trencsént és néhány nyugati várat 
és uradalmat. Mária megígérte, hogy ezután vele fog lakni 
és adósságainak kifizetésében segíteni fogja. Evvel az ország 
feletti uralom más trónkövetelő hiányában a királyi hitve- 
seké lett. 

A valóságos hatalom megszerzése azonban még nagyon 
sok időt vett igénybe. Károly hivei ennek megöletése után 
sem szakadtak szét, hanem a lecsendesitésükre érkezett 
királynőket elfogva önállóan, a koronától függetlenül ren- 
dezkedtek be. Zsigmond a győri megállapodás után vissza- 
ment a külföldre s igy nem volt, a ki a királynők fogsága 
alatt az ország kormányát átvegye. A nádor és az ország- 
bíró erre országgyűlést hivtak össze, a mely a kormány 
mikép való vitele tekintetében intézkedett. Ennek az ország- 
gyűlésnek még pontos idejét sem ismerjük, valószínűleg 
1387-ben folyt le. Ez az országgyűlés nem egyszerűen a 
kényszerűség szülte rendkívüli intézkedés történelmi neve- 
zetességű eseménye, hanem etapja a nagybirtok fejlődésének. 
Szécsy nádor és Bebek országbíró azért jutottak a kormány 
átvételének gondolatára, mert a nagybirtok hatalma erre már 
megérett. A nagybirtokosok magukat biztositandók a kisebb 
nemességgel szövetkeztek, hogy a külföldről visszavárt Zsig- 
mond a hatalmat ezek segítségével ki ne csavarhassa a ke- 
zükből. 

Zsigmond visszatérte után a ligában egyesűit kor- 
mányzó tanácsot találta uralmon. Megtörésére nem gondol- 
hatott, tehát szövetségre lépett vele. A trónkövetelő a hatal- 
mat gyakorló nagybirtokosokkal egyenrangú félként szövet- 
kezik. Nagy eredmény, a mikor az ország védője és ura, 
majd az „ország főkapitánya" cimet nyeri, hogy evvel még- 
is kifejezésre jusson az ö különleges helyzete. Zsigmond e 
elmekhez nem jutott ingyen, adnia és ígérnie kellett birto- 
kot, hivatalt és javadahnat. A nagybirtokosok minden nagy- 
birtokot a magukénak tekintettek. Ennek a jelentősége most 
annál nagyobb, mert a XlV-ik században a származás je- 
lentősége már olyan nagy, hogy a tisztségekre örökösödés 
elmén formálnak jogcímet. Ezért a királynőket fogva tartó 
urakkal alkudozó kormánytanács nem büntetéssel fénye- 



56 



geü a lázadókai, hanem ,,az őket m9gilleíö tiszíségeket" igéií 
nekik. 

A lázadók nc-ir;CFak, hogy nem engedik szabadon a 
királynőket, hanem Horváti még meg is fojtja az özvegy 
királynőt a börtönben. Zsigmond ennek dacára sem arra 
gondol, hogy mikép szabaditsa ki Máriát a börtönből, ha- 
nem arra. hogy mikép koronáztassa meg magát minél előbb. 
Ujabb és ujabb szövetségeket köt a nagybirtokosokkal, hogy 
e célját minél előbb elérje. Ezért nevezi ki Losonci Lászlót 
Dalmát-Horvát-Szlavon országok főkapitányává. Ezért 
Ígéri Kanizsay Jánosnak az esztergomi érsekséget. Ezért lép 
iijra ligába a főurakkal. Ez ujabb Jjga valóságos véd- és 
dacszövetség, melyből csak közös megegyezéssel lehet vala- 
kit kizárni. A liga tagjai minden módon kényszeríthetik 
Zsigmondot a szerződés betartására anélkül, hogy hűtlenség 
bűnébe esnének. Sőt Zsigmond azt is megígéri, hogy a hűt- 
lenekké válókat visszafogadja. A nagybirtokosoknak az ado- 
mányokra való jogait az által biztosítja, hogy megígéri, 
mikép idegeneknek adományt adni nem fog s azzal, hogy a 
legeröszakosabbakat nevezi ki az országos tisztségekre. 

Ennyi lekötés után Zsigmond fejére teheti a koronát. 
A koronázás azonban még meg sem történt, mikor Kis 
Károly fia már megint m.egjelent, mint trónkövetelő. E fel- 
lépés a délvidéki elégedetleneknek uj erőt adott, ugyany- 
nyira, hogy egész Pécsig elfoglalták a délvidéket. Zsigmond 
érdekeit azonban Garay Miklós macsói bán serege megvédi 
és Horvátit Boszniába szorítja vissza. A visszavertek javait 
a Zsigmondhü liga tagjai kapják. Garayn kivül különösen 
Lackfi Sándor, aki Komáromot és a Kanizsayak, akik Dobra 
várát (Vas m.) s uradalmát kapták. Horváti Garay fogsá- 
gába esik. de Zsigmond nem kivégzését rendeli el, hanem a 
hűségre való visszatéréséről tárgyal vele. Ez alatt Erange- 
pán Jánosnak sikerült Mária királynőt Palisznai kezéből 
kiszabadítani, a többieknek pedig elhatározó győzelmet aratni 
a délvidékieken és evvel Zsigmond és Mária trónját bizto- 
sítani. Viszont azonban Horvátinak sikerül a fogságból el- 
menekülni. 

A nagybirtokosok és Zsigmond nem sokáig éltek békés- 



57 



ségben. Alig nyugodtak meg a kedélyek, Zsigmond már kül- 
földieket Ili be az országba és ezeket adományokkal halmozza 
el. A nagybirtokosok ezt nem nézik tétlenül, összefognak és 
elhatározzák, hogy Máriát ültetik a trónra. Máriát beavat- 
ják e ter\be, ez azonban elárulja Zsigmondnak. A terv nem 
sikerül, de a királynak nincs annyi ereje, hogy megbüntesse 
aa ellene áskálódókat. Zsigmond gyengesége igen nagy hasz- 
nára volt Nápolyi Lászlónak, a ki a déli részeket egészen 
hatalmába kerítette, Horvátit megtette helytartójává, söt az 
esztergomi érseket s a nádort is megtudta nyerni ügyének. 
Miután Zsigmond a délvidék nyugtalanságának veszedelmét 
átérti, az immár öt éve tartó zavar megszüntetése céljából, 
1393 április 12-re országgyűlést hi egybe. Az érseket, a 
Garayakat adományokkal visszahóditja és igy sikerül végre 
rendet teremtenie. Ebben a törekvésében a törökök fellépése 
is segitségére van, a kik ellenfeleit és hiveit egyaránt nyug- 
talanították. 

A törökök tám^adásainak jellege e korban rabló had- 
járatszerü. A bekövetkezhető támadásokat nem előzik meg 
formai hadüzenetek, ezért a határon lakóknak mindig készen 
kellett állaniok. Miután a törökök támadásainak célja a rab- 
lás, ezért az ily támadásokkal szembeni védelmet a határ- 
birtokosok magánügyének tekintették. Az országot e táma- 
dások csak annyiban érdekelték, amennyiben a rabló csa- 
patok az ország belsejébe is betörhettek. Zsigmond alatt 
tehát akként szervezték a honvédelmet, hogy az ^édjo meg 
az országot a támadások ellen, aki a határon lakik, illetve, 
akinek itt van birtoka. 

A törökök fellépését Nápolyi László hasznára iparko- 
dott felhasználni, de az ezekkel való szövetség sem vitte 
ügyét előbbre. Pedig sokan a főurak közül is annyira biztak 
már ennek sikerében, hogy Lászlóhoz pártoltak. De Zsig- 
mond győzött s a lázadók birtokait a hűségben maradtak 
kapták. Bebek Detre és Ferenc, Kanizsay Miklós és István, 
Garay János, Maróti János, Ciliéi Hermán s mások, megint 
tekintélyes uradalmakkal gyarapították vagyonukat. A ki- 
rályt azonban a hozzá hü urak sem ugy tekintették, mint 
a hogy az uralkodót tekinteni ma megszoktuk. A király 



58 



arra való, hogy a birtokokat adja és azokban megvédjen. 
Zsigmond pl. salvus conductus-t adott a Lackílaknak, hogy 
elpártolásuk következményeit velük megtárgyalja. A birtok- 
éhes urak azonban a találkozásra, jövőket megtámadták és 
kettőt közülök megöltek. Ezek birtokait a Kanizsayak kap- 
ták. E korban lesz szokássá, hogy a kikben nem bizott a 
király, vagy a kiknek érdemét nem tartotta nagyon sokra, 
azoknak csak beirta a birtokokat, vagyis azzal a kikötéssel 
adta, hogy a megállapított összeg ellenében visszavehesse a 
birtokot. 

Zsigmond a folytonos összeesküvéseket szerette volna 
lehetetlenné tenni. Ezért az első balsikerü kísérlet dacára 
megint külföldi lovagok behozatalával tett kísérletet. Betele- 
pítette a Gilleieket, Scolari Fülöpöt (Ozorai Pippo), Eber- 
hard püspököt, Alben Hermant, Petermant és számos len- 
gyelt. Evvel és erőszakos híveinek kitüntetésével, mint pl. 
Cseh Péternek fölovászmesterré, majd macsói bánná való 
kinevezésével megint maga ellen ingerelte a nagybirtokoso- 
kat. Ezért kénytelen volt velük szemben a városok és a nép 
szövetségét keresni. A jobbágyokat összeiratta s sorsuk javí- 
tásával akarta a nagybirtokosok hatalmát gyengíteni. Ezek 
a kísérletek azonban szintén nem sikerültek és a főurak 
1401 április 28-án elfogták és Visegrád várába zárták. Az 
összeesküvők az idegeneknek eltávolítását követelték. 

Az összeesküvők országos tanácsot szerveznek, ugy 
amint egyszer már Zsigmond koronázása előtt. Ez a tanács 
Kanizsay K. János esztergomi érsek, Bebek Detre nádor, 
Szécsenyi Frank országbíró vezetése alatt működik. Zsig- 
mond szerencséjére az urak minden 'igényét az összeeskü- 
vők sem tudták kielégíteni, miért is csakhamar egyenetlen- 
ség támadt közöttük, melynek következményeképen a Zsig- 
mondhü urak egy ellenligát szerveztek. E liga tagjai a Cil- 
leiek, Garay Miklós, Eberhard zágrábi püspök és Stibor er- 
délyi vajda fegyvert fogtak és kényszeriteíték az összeeskü- 
vőket, hogy Zsigmondot kiadják Garaynak. Zsigmond hivei 
kötelezték magukat, hogy kiadják a jogtalanul kapott ado- 
mányokat, mire Zsigmond visszanyerte szabadságát. Alig- 
hogy kiszabadult híveit nagy adományokkal halmozta el, 



59 



hálája jeléül pedig Ciliéi leányát, Garai menyasszonyának 
nővérét eljegyezte. A megbizhaíatlan Bebeket a nádorságtól 
elmozdítja és helyébe Garay Miklóst nevezi ki. 

Zsigmond nem tartotta meg egy igéretét sem, sőt az 
országos jövedelmeket, mint a pozsonyi és soproni vám jö- 
vedelmét külföldieknek elzálogosította. Pozsony várát az 
osztrák hercegnek adta zálogba és a budai pénzverő jöve- 
delmét is lekötötte. Ezenkívül örökösödési szerződésre lépett 
a Habsburgokkal s az országot nekik lekötötte arra az 
esetre, ha neki fiutódai nem volnának. Mindezek a szerző- 
dések sértették a főurak érdekeit, mert az országos jövedel- 
mek kezelését a maguk jogának tekintették. A kírályválasz- 
tásí jogról 'pedig nem voltak hajlandók lemondani, mert ez 
jövedelmüket igen tekintélyesen emelte. Miután a főpapokat 
egynehány kinevezéssel szintén magára haragította 1403-ban 
megint felkelnek az urak. 

Ez a felkelés egészen más jellegű, mint az .előbbiek. 
Ennek a felkelésnek az a határozott célja, hogy a nagybir- 
tokosok a maguk hatalmát elismertessék a királlyal. Egy 
magyar Monroe-elv ösztökélte őket: Magyarország a nagy- 
hirtoliosoké. Ezért ölelkeznek össze az eddig ellenséges ligák 
tagjai egymással; Kanizsay János, az esztergomi érsek a 
Bebekekkel, Szepesi János kalocsai érsek Csáki György szé- 
kely ispánnal, Szántódi Lukács nagyváradi püspök Csáki 
Miklós és Marcali Miklós erdélyi vajdákkal, Ludányi Tamás 
egri és Upori István erdélyi püspök Debrői István volt kincs- 
tárossal, az alsó-lendvai Bánffyakkal, a Drugethekkel, Ro- 
honciakkal stb. 

A nagybirtokosok ez elégedetlenségét az egyháziak a 
maguk hasznára akarták kihasználni. Zsigmond ugyanis a 
pápával ellenséges lábon állott, a miért az egyház főpapjai 
vele szemben mindig bizalmatlanok voltak. Ök tehát a vilá- 
giak elégedetlenségét arra akarták 'most felhasználni, hogy 
Zsigmondot a tróntól megfosszák. Rávették tehát a nagy- 
birtokosokat, hogy a koronát Nápolyi Lászlónak felajánlják. 
A világiakat avval az ürüggyel birták rá erre a lépésre, 
hogy szükség van egységes vezetésre. A világiak azonban 
hamar észrevették, hogy az egyháziaknak más céljai is van- 



60 



nak "László trónraemelésével, s ezórt ozt a szövetscgot meg- 
szakították, mert ök most m.ár nem voltak hajlandók engedni 
abból az elvből, hogy Macjyarorszáq a nacjijhirtokosoké. 

A nagybirtokosok törekvéseinek hathatós támogatói a 
nemesek, a kik e korban jutnak először önálló szerephez. 
Zsigmond azonban nagyon hálátlan volt velük szemben, mi- 
helyt nincs már szüksége rájuk, feláldozza a nagybirtoko- 
soknak őket. Viszont az ö tapasztalatai sem voltak előnyösek 
a nemesség nagybirtoku részével. Ezért minden törekvése 
arra irányul, hogy függetlenítse magát tőlük. Még az össze- 
esküvés idejét is arra használja fel, hogy külföldön szerezve 
uj fejedelemséget, annál biztosabb legyen a magyar korona. 
Csehország kormányzója, majd római császár lesz. 

Az 1403-iki főúri liga fellépése a Zsigmondhoz való 
visszatéréssel végződött. Az elégedetlen urak, a kik nem szí- 
vesen látták az egyház túlságos erejét, maguk védték meg 
Zsigmond trónját Nápolyi László ellenében. Ezek az esemé- 
nyek azt mutatják, hogy Zsigmond trónja megerősödött. 
Még inkább megerősödött azonban akkor, a mikor a csá- 
szári korona megszerzése után a főurak hiúságát birodalmi 
cimekkel legyezgethette. Úrrá a főurak felett azonban soha- 
sem tudott lenni. Nem volt pl. annyi ereje, hogy feleségét, 
aki nyilían megcsalta, elkergesse, mert Ciliéi nélkül az or- 
szág koronája sem volt biztos. 

Miután hatalmát kormányzása második felében egé- 
szen a nagybirtokosokra alapította, 1404 után nem is volt 
többé baja velük. Az ország azonban ez időtől nem élvezett 
többé teljes nyugalmat a töröktől. Evvel fejlődésében meg is 
akad és századokon keresztül határainak és létének védel- 
mével van elfoglalva. A törökök támadása a hadbahivott 
paraszt-osztály sorsának javítását hozza maga után, s a 
legalsó osztály emelkedése em.eli a polgárságot is. Azonban 
a polgárság emelkedésének meg vannak az önálló okai is a 
pénz jeletöségének előtérbe lépésével. A nagybirtokosok igé- 
nyeinek emelkedése ugyanis jótékonyan befolyásolta a ke- 
reskedelmet. A 'termelés nemcsak a saját szükségletek kielé- 
gítésére szolgált, hanem, pénzszerzésre is. A nagybirtokok 
mellett a városok jelentősége emelkedik, még pedig annyira, 



61 



hogy az országgyűlésen való megjelenés jogát is kiküzdik 
maguknak. Az ingó vagyon ez elötérbelépése nem járhatott 
zökkenések nélkül. Ilyen zökkenés az a pórlázadás, mely 
Erdélyben azért ütött ki, mert Lépes György püspök az egy- 
házi adót pénzben követelte, 

Zsigmond uralkodásának második részében az ország 
a külfölddel való összeköttetés előnyeit nagyon megismerte 
és nagyon meg is szerette. Ez a polgárok gazdagságának és 
hatalmának emelkedését eredményezte. Ezt misem bizonyltja 
jobban, mint hogy a Zsigmond halála után trónt követelő 
Albert elleni fellépésben a budai polgároknak már jelentős 
szerep jut. 

Zsigmond minden alkalmat és módot felhasznált arra, 
hogy a nagybirtokosok kegyét es jóakaratát magának bizto- 
sitsa, E kor lovagi szervezetei iránti előszeretet is arra 
használta, hogy a nagybirtokosokkal való ligáját takarják. 
Az alatta alakult sárkány-rend sem volt egyéb, mint a ki- 
rály és a nagybirtokosok közötti liga. E lovagi rend ugyanis 
a nagybirtokosok összességét képviselte. Megalakulása avval 
a céllal történt, hogy az ország ügyeit irányitsa, s ez alap- 
szabályaiban is kifejezést nyer. Ezért voltak főlovagjai az 
ország legnagyobb birtokosai. Név szerint a következők: 
István, a szerb despota, Hermann 'Cilly és Zagorje comese, 
ennek fia Frigyes, Garay Miklós, Stibor erdélyi vajda, Ma- 
róthy János macsói bán, Ozoray Pipó szörényi bán, Szécsy 
Miklós tárnokmester, Gorbaviai Károly fökincstartó, Simon 
főajtónálló, Gorbaviai János főasztalnok, Alsáni János fö- 
pinccmester, Lévai Gseh Péter, Gsáky Miklós, Bessenyö Pál, 
Peghy Pál volt horvát-szlavón bán, Nádasdy Pál, a széke- 
lyek ispánja, Perényi Péter mármarosi főispán, Perényi 
Imre kancellár és Garay János, 

A sárkány-rend megalakulásával a király és a nagy- 
birtokosok közt egy állandó liga keletkezett, melynek helsö 
és külső tagjai voltak. Az előbbiek a főlovagok, az utóbbiak 
a lovagok. Az alacsonyabb rangból csak az előbbiek csoport- 
jában bekövetkezett üresedés esetén lehetett előlépni. Minden 
más európai országban állandóan lehetséges volt az ilyen 
szervezet, csak nálunk nem, mert annyi állandóság sem volt 



62 



a birtok és hatalmi viszonyokban, hogy ilyen labilis alapon 
biztosittassék egy szervezet részére az ország vezetése. 

4. A nagybirtok, mint a királyi hatalom nyílt korlátja. 

A töröknek folytonos közeledése s a trónon ülőknek a 
nyugatra irányított tekintete azt eredményezte, hogy a déli 
részek urai, a kik a maguk birtokainak védelmére mind 
nagyobb sereget voltak kénytelenek tartani, a többi harc- 
ban nem álló birtokossal szemben nagyobb függetlenségre 
tettek szert. Ezt a nagyobb függetlenséget katonaságuk biz- 
tosította, s ennek révén merészebb kézzel nyúlnak bele az 
ország ügyeibe is. 

A határtól íá,vol állók ugyanis kivonták magukat a 
katonaállitás kötelessége alól. Elfelejtve, hogy evvel a ki- 
rály és a határon levők ereje az övékét messze tul fogja 
szárnyalni. Az ország bensejében lakók e gyengesége annál 
végzetesebb lett rájuk nézve, mert a határbirtokosoknak vi- 
szont üzlet lett a katonáskodás s igy az ország minden 
ügyét megszokták a haszon szempontjából nézni. Albert 
halála után az ország bensejében lakó nagybirtokosoknak 
érdeke a határon lakókétól eltérőleg az volt, hogy az ország 
összeköttetése a nyugattal megmaradjon. Ellenben a török- 
végek felé eső birtokok urainak az volt az érdeke, hogy vala- 
mely hatalmas külföldi országgal kerüljön egy korona alá 
Magyarország, hogy igy könnyebben tudjon a törökkel 
szemben megállani. Ezek az okok magyarázzák meg azt, 
hogy az urak egy része Nagy Lajos unokáját kínálta meg a 
trónnal, jóllehet tudta, hogy az özvegy királynő áldott álla- 
potban van s igy nem lehetett tudni, vájjon nem lesz-e Al- 
bertnek fiutóda. 

A nagybirtokosok azonban csak olyan királyt fogad- 
tak szívesen, a ki az ö jogaikat tiszteletben tartotta. Ulászló- 
tól az erre vonatkozó nyilatkozatot még megválasztása előtt 
kivették. Megigérte, hogy elismeri a nagybirtokosok jogait, 
a mit' akkor ugy fejeztek ki, hogy az „ország jogait, szabad- 
ságát és szokásait tiszteletben tartja". A szabadság e kor 
szóhasználata szerint kiváltságot jelent. Megigérte, hogy az 
egyház és a világiak javait megvédi. Az érvényes adományo- 
kat, különösen az Erzsébet özvegy királynőéit fentartja. Ez 



63 



a kikötés arra való volt, hogy Erzsébet liivei is 'átpártolhas- 
sanak. Az országot Lengyelország haderejével megvédi. A 
hűtlen uraknak csak a magyar urak hozzájárulásával ad 
kegyelmet. Ez a kikötés arra való, hogy az elkobzott java- 
kat, melyeken már megosztoztak az urak, ne kelljen vissza- 
adni. Ugyanez okból kötötték ki azt, hogy Zsigmond özve- 
gyét nem szabad az országba visszaengedni. Nemkülönben 
azt, hogy a fö- és jószágvesztésre itélt özv. Garay Jánosné- 
nak nem fog megkegyelmezni. 

A nagybirtokosok ugy járnak el, mint egy bűnszövet- 
kezet. Elküldik meghatalmazottjaikat Ulászlóhoz azzal az 
utasítással, hogy alkudozzanak vele, ha megtudnak egyezni, 
akkor válasszák meg mindjárt királynak. Hat főurat külde- 
nek ki erre a célra Lengyelországba. Dominis János zenggi 
püspököt, Thallóci Máté horvát-szlavón-dalmát bánt, Báthory 
István országbírót, Perényi János tárnokmestert, Palóci 
László föajtónállót s Marcali Imre föasztalnokot. 

Abban a megbízólevélben, melyet a küldöttek részére 
kiállítottak, a nagybirtokosok magukat az ország főpapjai, 
fejedelmei, grófjai, bárói, vitézei és nemes előkelőinek ne- 
vezik, a kik ITlászlóval és Lengyelország rendéivel békét és 
egyességet akarnak kötni. E nagy cimek dacára is bizalmat- 
lanok voltak azonban a követséggel szemben és számosan 
csatlakoztak hozzájuk, hogy valamit el ne alkudjanak. E 
líizalmatlanok: Rozgonyi Rajnáid, Bánffy Pál, Ország Mihály, 
Szentmiklósi Pongrác, valamint Kassa, Lőcse s Bártfa kül- 
döttei. 

A mig a követek Ulászlóval tárgyaltak, az alatt Albert 
özvegye íiut szült. A követek ismertek azokat a nehézsége- 
ket, melyeket ez a körülmény fel fog vetni, ezért az Ulászló- 
val kötött megállapodásban a legitimitás látszatának meg- 
óvása céljából azt a kijelentést is befoglalták, hogy Erzsébet 
királyné hozzájárult Ulászló megválasztásához. 

A nagybirtokosok e fellépése azt mutatja, hogy az or- 
szág tulajdonképen: a nagybirtokosok. A király csak első 
birtokos, de semmivel sem hatalma'^abb, mint akármelyik 
nagybirtokos. A trón felajánlására őket jogosiíottaknak kel- 
lett tekinteni, mert az lett mindig királv, a kit ők akartak. 



64 



Ulászló ez alapon szintén joggal tekinthette magát király- 
nak. Az ö trónja sem volt azonban evvel biztositva, mint a 
hogy a magyar királyok trónját mindig csak saját hatal- 
muk biztosította. Albert fia Zsigmondnak unokája voltésigy, 
mint tudjuk, hatalmas nagybirtokos-családok rokona. Ezek a 
rokonok most megmozdultak Albert fiának, Lászlónak érde- 
kében. Gillei Frigyes és fia Ulrik, Garay László .szövetséget 
kötnek Szécsy Dénes esztergomi érsek, a győri és a vesz- 
prémi püspökkel és Újlaki Miklóssal. Alig érkezett vissza a 
küldöttség Lengyelországból, a László érdekében "keletkezett 
liga azonnal megkezdte működését. Thallócit és Marcalit el- 
fogta, birtokaikat pusztítani kezdte, és a mit lehetett elfog- 
lalt belőlük. 'Az ország már-már Lászlónak hódolt. Ekkor 
egyszerre megjelent nagy sereg élén Ulászló és az ország 
hangulata azonnal megfordult. Hédervári Lőrinc nádor, bu- 
dai kapitány megnyitotta a vár kapuit. Szécsy Dénes, a ki 
május 15-én megkoronázta V. Lászlót, július 17-én megko- 
ronázta ITlászlót is. Rozgonyi István egri jDÜspök és Roz- 
gonyi György ' szintén tisztelegtek Ulászló előtt, bár ezért 
nemsokára egy közös levélben bocsánatot kértek Erzsébettől. 
Ez a körülmény azonban nem akadályozta meg őket abban, 
hogy Ulászlótól György el ne fogadja az országbírói kine- 
vezést, István pedig a kancellárit. Még Garay László is min- 
dent megígér Ulászlónak. Igaz, hogy mihelyt kiszabadul, 
Ulászló ellen fordul, a ki ezért másnak adományozza egyik 
birtokát, Simontornya uradalmát. Gsakhog-y ez adományt 
hiába adja Ulászló, Garaytól nem tudja elvenni. 

László anyja ez alatt mindent elkövet, hogy 'fiának ér- 
dekeit megvédje. Családi összeköttetésein kívül szövetségre 
lép Giskra cseh rablólovaggal is s igy nemsokára eléri azt, 
hogy az ország nyugati része az ö birtokában van. Ulászló 
látva, hogy az ország birtokát békésen megszerezni nem 
tudja, fegyverrel lát neki a hódítás munkájának. Ebben a 
munkában segítségére vannak Hunyadi János és a László- 
tól elpártolt Újlaki Miklós is. E segítségért együtt kapják az 
erdélyi vajdaságot. A harc alatt többször megkísérelték a 
királyok a m.egegyczést, a nagybirtokosok azonban mindig 
megakadályozták. 



65 



Ez alatt a törökök állandóan nyugtalanították az or- 
szágot. Hunyadi erdélyi vajda nem szűnt meg váraiban ka- 
tonákat tartani és ezekkel a török betörések ellen az orszá- 
got védeni, azonban az ilyen védekezés kezdett elégtelen 
lenni. Ezt Magyarországon még nem akarták észrevenni, A 
pápa azonban már aggodalmas szemmel nézte, mert azt 
hitte, hogy a kereszténység veszedelemben forog. 

Szerencséjére az akkori Magyarországnak, a török 
támadások sem az állami haderő támadásai, hanem 
csak egyes kalandra vágyó vezérek rablóhadjáratai. A két 
ország katonai szervezete egyformán barbár. Egyik félnek 
sem volt elég előrelátása arra, hogy csak némileg is szer- 
vezze a maga hadviselését. Hunyadi is megelégedett azzal, 
hogy a törökhöz pártolt délvidéki fejedelmeket megbüntesse 
a török elvonulása után, nem gondolva arra, hogy azok 
csak azért esküdtek a töröknek hűséget, mert erre fegyver- 
rel kényszeritették őket. Ebből aztán személyes érdek nélkül 
is személyeskedő hajszák keletkeztek, melyek sem az egye- 
seknek, sem az országnak nem használtak. 

Ez alatt az ország belső ügyeit sem sikerült rendbe 
hozi. Az ország két részre volt szakadva, az egyik rész 
Ulászló, a másik rész a Ciliéi vezetése alatti liga uralma 
alatt állott. Ulászlónak ez az állapot nem tetszett s mielőbb 
szerette volna megszüntetni. OrszáirQryülést hivott tehát egy- 
be 1444-ben, melyre meghívta az összes urakat. A László- 
pártiak salvus conductus-t kaptak. Ulászló hívei azonban 
nem törődtek a királyi biztosító levelekkel és sokakat fel- 
akasztottak, másokat pedig a Dunába dobtak az ellenpárt- 
beliek közül. A királyi szó ugy látszik még most sem ert 
többet az alattvalóknak, a mikor a saját érdekükkel nem 
találkozott, mint Zsigmond klatt. 

Az országgyűlésre különösen a tisztségek kérdésének 
elintézése várt, amely roppant sok baj forrása volt, mert 
mindkét királynak tisztjei intézkedtek és senki sem tudta, 
hogy melyiknek engedelmeskedjék. Az országgyűlés tehát 
kimondta, hogy Ulászló a király és az ö tisztviselői paran- 
csolnak. Kimondta továbbá az országgyűlés azt is, hogy 
„ ... az összes főpapok, zászlós urak és nemesek azokat a 

A K s t n; Xagybirto';, ■' 



66 



birtokokat és jövedelmeket, a miket jogtalanul és illetéktele- 
nül birnak, vagyis a jelen zavarteljes időkben olyanoktól, 
kik hozzánk hiven ragaszkodnak, elfoglaltak, ezen híveink- 
nek visszaadni kötelesek legyenek. És azoknak, a kik a mai 
napig a mi hűségünkre tértek, birtokaik, a miket mi netalán 
másnak adományoztunk, adassanak vissza". Az igy káro- 
sultak kártérítésben részesülnek. Ugyanúgy azok is, a kik a 
legközelebbi pünkösdig Ulászló hűségére térnek. 

Ennek az országgyűlésnek további határozatai, melyek 
a főurakat eltiltják a pénzveréstől, mely szerint a jelenlevők 
kötelezik magukat arra, hogy kamarai nyereséget, a hor- 
vátok nyest adót, az erdélyiek ötvenedet fizetnek, arra a kö- 
vetkeztetésre jogosítanak, hogy tényleg birtokban levő nagy- 
birtokosok nem is voltak az országgyűlésen. Különösen gya- 
nús az a határozat, mely azt mondja ki, hogy a király bár- 
mely tisztviselőt letehet. Megerősíti a fenti feltevést az a sok 
törvény, melyet "a köznemesség védelmére hoztak. Ulászló 
tehát, miután a nagybirtokosokkal való szövetsége nem biz- 
tosította neki a magyar koronát, most a köznemességgel 
való szövetség utján próbálta e célját 'elérni. Az ilyen szö- 
vetkezésben semmi különös sincs. A király helyzete annyira 
kialakulatlan, hogy minden kísérlet valószínű, mely hatal- 
mának megerősítésére vezethet. 

A király helyzetének bizonytalan voltát mutatja az is, 
hogy a háború és béke kérdésében is egészen azt kell tennie, 
a mit a legnagyobb birtokosok neki diktálnak. Mikor Hu- 
nyadi és Brankovits ugy kívánják, meg kell kötnie a szegedi 
békét. Majd pedig akkor, a mikor a pápa követei az elfogla- 
landó területen nagy adományokkal kecsegtették a mag\^ar 
urakat, akkor meg meg kellett üzennie a háborút, jóllehet a 
béke már alá volt írva. Mennyi szerepe volt ebben annak a 
körülménynek, hogy Hunyadinak a pápa a bolgár fejede- 
lemséget Ígérte, azt ma már nem tudhatni. A háborúba en- 
nek dacára nagyon kevesen küldtek, illetve vezettek csa- 
patot. 

Ulászló uralkodásának e néhány esztendeje alatt a 
nagybirtokosok kiábrándultak Ulászlóból. Az urak azt vár- 
ták, hogy Ulászló minden állami kiadást a lengyel bevéte- 



67 



lekből fedez s minden magyar királyi birtokot elosztogat 
adományul. Hogy ennek a várakozásnak nem felelhetett 
meg, azt nem lehet neki bűnül felróni. E csalódás dacára a 
magyar urak később is gyakran ringatták magukat ilyen 
hiu reményekben és ezekre való tekintettel kerestek a kül- 
földön királyt. 

A nagybirtok jogai. 

I. A nagybirtokosok a királynak barátai, tanácsadói. 
Külföldi fejedelmekkel kötött szerződéseknél kezesei. Ezek oly 
tények, melyeket már az első korszakban joggá tett némely 
nagybirtokosra nézve saját hatalma. A leghatalmasabbakra 
nézve ez a jog már az első korszakban sem vitás, E jog kiala- 
kulását mégsem lehet a vezérek koráig visszavinni, mint a 
hogy ezt Anonymus teszi. Viszont azonban érthető a tények 
eredetének az a félreismerése, mely nála felfedezhető. Primi- 
tív emberek ugyanis a saját viszonyaiknak s koruknak meg- 
felelő minden tényről azt tartják, hogy az már régen is 
ugyanígy volt. Azért konstruálta Anonymus a vérszerződés 
harmadik pontját akként, hogy a fejedelmi személyeket és utó- 
daikat a vezér tanácsából és a tisztségekből kizárni nem sza- 
bad. Az a körülmény, hogy Anonymus már az utódokról is 
szól, azt mutatja, hogy az ő korában az örökösödésnek már 
nagy szerepe volt. Nagyon elő volt tehát már készítve a talaj 
egy olyan törvény részére, mely mint az 1351-iki az egész 
családnak biztositja az ingatlant.^ E szerint minden föld a 
nemzetség birtokában marad addig, a mig csak egy tagja is 
életben van. Ha pedig a nemzetség kihal, akkor a birtok a 
koronáé lesz. 

Ezzel a törvénnyel, mely az u. n. ősiségét létesiti, a ha- 
talmas nagybirtokos családok jogot nyertek arra, hogy bir- 
tokaikat mindenkivel szemben megvédjék, a meglévőt igy 
megtartsák és ujak szerzésére gondolhassanak. Ez az ősiségi 
törvény tette a főúri ligákat vagyonjogi szempontból olyan 
nagy jelentöségüekké, mert a ligákat a XTV-ik században 
rendesen összekötötték az egymás utáni örökösödési jog meg- 

') Szerző: A lulajűoiijog alaptanai (1903) A2. s köv. 1. 



68 



állapításával. E korban ugyanis a nagybirtokosok a liga- 
szerzödéseket a király, illetve a korona örökösödési jogának 
kijátszására is felhasználták. A birtokok feletti jognak ez az 
állandósága hozzájárult alihoz, hogy a birtokarisztokrácia 
kialakuljon. 

A történelemben a tények mindig megelőzik a jogot, 
így van ez az arisztokrácia kialakulásánál is. Mert mi az 
arisztokrácia? Vagyonuk alapján jogi előnyöket élvezők ösz- 
szessége. Mielőtt azonban akármilyen jogokat is biztositana 
valamely törvény a nagybirtokosok részére, ők e jogokat már 
m^egszerzik. Ilyen jog pl. a királyi udvarban való tartózko- 
dás, a mely mindig a tanácsadás jogát is magában foglalta. 
Úgyannyira, hogy a királyi udvarban tartózkodókat és 
a király tanácsosait egyaránt báróknak nevezték. A magyar 
király udvarában is szívesen voltak a nagybirtokosok, mint 
azt már Freisingeni Ottó irja. Valószínű, hogy azok keresték 
fel gyakrabban az udvart, a kik közelebb laktak és a kiknek 
meg volt a megfelelő díszruhájuk. 

A külföldi udvarokban már a XlV-ik század előtt is 
szokás volt a hűbéres urakat bizonyos alkalmakkor össze- 
gyűjteni. E gyülekezetektől rendesen valamely nagy jelentő- 
ségű ügyben kértek tanácsot, vagy nagy baj esetén segítséget. 
Ez összejöveteleket curia-nak nevezték. A curiában való rész- 
vétel joga nálunk nem volt megállapítva. A nagybirtokosok 
olyankor is tömegesen mentek el a királyi udvarba, a m.ikor 
ők akartak valamit. Viszont nemcsak arról nyilatkoztak, a 
mire nézve a király őket megkérdezte. A nagybirtokosok 
meghallgatása mindig szükséges volt valahányszor a király 
háborút akart, a mikor adó, vám, országos tisztség kérdésé- 
ben akart intézkedni, a mikor jutalmazni akart. A nagybir- 
tokosok az ilyen alkalommal, ha tanácsukat hathatóssá 
akarták tenni, sokszor fegyveresekkel jelentek meg a cu- 
riában. 

A külföldön curiának nevezett ez összejöveteleket ná- 
lunk királyi tanácsnak nevezték és inkább csak a királyi 
nyilatkozatokban találkozunk a curia elnevezéssel. A királyi 
tanácsban való részvétel nemcsak a nagybirtokosok érdeke, 
hanem a királyé is, mert a nagybirtokosok csak az olyan ki- 



69 



rályi rendeletek végrehajtását engedték meg, melyek nekik is 
megfeleltek. A király tehát a nagy urak e tanácsát arra hasz- 
nálta fel, hogy az urakat saját pártjára nyerje. Innen van, 
hogy az olyan nagybirtokosokat, a kikben a király megbí- 
zott, adományokkal is kecsegtette, csakhogy a királyi tanács- 
ba eljárjanak. Ezért kötelezte pl. Zsigmond Brankovitsot, mi- 
kor az ország bárói közé felvették, hogy a királyi tanácsba 
eljárjon. A királyhü tanácsosoknak jelenléte arra való is volt, 
hogy a többieket általuk majorizálja. 

A királyi tanácsba való tartozás a XlV-ik század után 
nemcsak befolyást, hanem előkelőséget is jelentett. Ezért in- 
nen kezdve szivesebben vettek benne részt akkor is, ha nem 
viseltek tisztséget. A részvétel joga nem volt ugyan még sza- 
bályozva, de a nagybirtokosok gondoskodtak j'óla, hogy fiaik 
még az ö életükben szintén részt vegyenek a tanácsban. Ez- 
zel aztán örökletessé is tették a királyi tanácsban való rész- 
vételt. A királyi tanács e korban tulajdonképen a törvény- 
hozó hatalom és ezért, a mikor a következő korban a törvé- 
nyeket összegyűjtik, a királyi tanács határozatait is felveszik 
e gyűjteménybe. Ugyanekkor azonban a királyi tanács e jo- 
gát a nagybirtokosok különféle ligái a maguk részére akar- 
ják lefoglalni. E törekvések között a legérdekesebb a sárkány- 
rendé. A sárkányrend formáját tekintve nem liga, alapsza- 
bályait s ezek szellemét tekintve azonban az. Nem keveseb- 
bet mondanak ezek az alapszabályok mint azt, hogy a király 
köteles az országos ügyeket a rendnek legalább öt tagjával 
megtanácskozni, s a törökök elleni hadakozás színhelyét az ö 
egyetértésükkel megállapítani. E kikötések ellenében hajlan- 
dók a királyt támogatni. A nagybirtokosok már elért befo- 
lyásán azonban e törekvés megtörött. 

A királyi udvai- állandó lakói és azok közt, a kik csak 
olykor és hívásra mennek cl, az ügyek számának megszapo- 
rodása különbségeket vált ki. Az elsők a beavatottak, az 
ügyeket ismerők, a kik épen ezért a meghívottak előtt azokat 
kifejtik. Ehhez szükséges, hogy megelőzőleg maguk közt kü- 
lön tanácskozzanak. Ez állandó szükségből folyólag külön 
intézmény fejlődik, az u. n. kisebb királyi tanács. A XV-ík 
században a királyi udvar állandó vendégei már szinte szer- 



70 



vezett egység. De ennek dacára sem tudnak maguknak külön 
intézményes jogokat biztosítani. 

II. A vidéki tisztviselők szintén nem tudták a tisztségek 
eredeti hatalmát megtartani és átörökíteni, de ök e helyett ki 
tudták tágítani eredeti hivatali hatalmukat és a korona ja- 
vait saját birtokaikká tenni. A tisztségeket is megtartották 
ugyan, azonban a vele járó munkát áthárították. Ugy hogy 
a XV-ik században a királyi tisztség és a várak tényleges 
tisztsége már nem előkelő foglalkozás. 

E vidéki tisztviselőket ebben ugy mint az előző korszak- 
ban, conieselí-iiek hivták. Ezek legelőször Horvátországban 
és a tengerpart vidékén tették magukat függetlenné az ural- 
kodótól és vették egészen magántulajdonba a comitatus-t, 
vagyis megyét. De e mellett a nyugati részeken találkozunk 
olyan urakkal, a kiknek birtokait comitatusnak nevezték, 
őket pedig comeseknek. Ilyenek a Szentgyörgyi és Bazini gró- 
fok. Valószínű, hogy ezek a comitatusok olyan királyi birto- 
kokból keletkeztek, melyek nem lettek vármegyékké. De épen 
nincs kizárva az sem, hogy a külföldről jött lovagok grófi 
cimeket és jogot vettek fel, mikor Magyarországba bevándo- 
roltak. Ez ellen a feltevés ellen nem lehet felhozni azt, hogy 
e lovagok otthon sem voltak grófok. Ennél sokkal nagyobb 
jogtalanságokat is követtek el a nélkül, hogy lelkiismeretfur- 
dalásaik lettek volna. Lehet azonban az is, hogy mind a két- 
féle módon egyaránt keletkeztek ilyen grófságok. Tudjuk 
ugyanis azt, hogy a királyok már a XIII, században adomá- 
nyoztak birtokokat, ugy hogy nem helyezték a királyi come- 
sek alá, vagyis területi immunitást adtak, így volt ez Német- 
országban is, hol az ilyen területek tulajdonosai voltak a 
Gráfok, a szabad urak. Ezek példájára aztán minden olyan 
területet, melyen a földesúr maga gyakorolta a jogszolgálta- 
tást jobbágyai felett, comitatus-nak neveztek. Ezeknek az 
uraknak rendesen volt vára, sőt ennek köszönhették az ilyen 
jogokat, ezek után nevezték el magukat. A Frangepán csa- 
lád különböző ágai mind váraik után nevezik magukat, 
modrusi, cetini, szluini, tersaci, brinyei és ozoli grófoknak. 
Ép igy váruk után vették nevüket a Brebiriek, mikor Zrínyi- 
ekké lettek, a Blagayak, kik előbb Vodicsaiak voltak; a híres 



71 



Németujváii grófokat előbb Güssingeknek hívták; Athinai 
Lőrincet Nyéki gróf néven is szerepeltetik. Más számos csa- 
ládról nem tudjuk, hogy előbb miképen hivták csak vára 
utáni nevét. Lendvai, cseklyészi, Nyéki, Szolnoki stb. gróf. 

A kiknek ilyen különállásuk volt, azok ezt természe- 
tesen átörökítettek lemenőikre, s igy cimek szálltak át Ma- 
gyarországon már régen, mielőtt azok jog szerint léteztek vol- 
na. Csakhogy ekkor e cimek nemcsak cimet jelentettek, ha- 
nem főleg hatalmat. Nem egyedül száll át a cim, hanem av- 
val a birtokkal, amely a cimben van. Ilyen a következő kor- 
ban a Hunyadiak besztercei, a Zápolyák szepesi grófsága is. 
Bár már ekkor is előfordul, hogy valamely gróf leányát is 
grófi cimmel tisztelik meg. 

Az adományok s a birtokok nagysága. 

I. A birtokszerzés módja e második korban semmiben 
sem különbözik az első korszak birtokszerzésétöl. Ezért en- 
nek a kornak tárgyalásánál erről nem is fogunk szólni. 
Miután azonban az előző kor birtokainak nagyságáról meg- 
felelő adatok hiányában kellő képet szerezni nem lehetett, 
ezért a második korszak adományainak méreteit külön is- 
mertetjük. 

A mikor e kor adományainak méreteit megismertetjük, 
nem hagyhatjuk emlités nélkül, hogy a nagy adományok 
sokszor lakatlan területek benépesítése céljából történnek, 
hogy értékük a mainak csak igen csekélybe hányadára te- 
hető. A benépesítés pedig a királynak ép akkora érdeke volt, 
mint a megadományozottnak. A mikor tehát sokszor képzel- 
hetetlenül nagy területeket adományoznak egyeseknek a ki- 
rályok, evvel saját érdeküket is szolgálják. 

Az adományok nagyságának áttekintése céljából az 
előző korszakból is szükséges néhány példát felemli- 
teni. A Xll-ik század végén Prügy nevű ur. Sáros- 
megye mai makovicai járása felének megfelelő s mai 
határával is összeeső adományt kap. IT. Endre, mint 
már emiitettük a Szentgyörgyi családnak adja a kékesi 
és fentösi erdőket, melyek területén ma Felsőbánya és 
Nagybánya, valamint 32 falu áll. E terület legalább 100.000 
kat. hold. Athinni Lőrinc 1263-ban TV-ik "Déláfól Locsnián:]- 



72 



megyét és tartományát kapja. E birtok a mai Sopronmegyé- 
nek Alsó-Ausztriával határos részén feküdt s a határjárás 
adataiból megállapithatólag 260 négyszög kilométerre tehető 
területet foglalt el. Pedig e birtok fekvéséből következtethe- 
tőleg nem lehetett lakatlan. A Sóvári nevet felvett családnak 
György nevű alapitója 12S5-ben a sóbányákban bővelkedő, 
40.000 holdra tehető sóvári uradalmat kapja. E sóbányák 
jövedelmezőségéről fogalmat adhat, hogy az egri egyház a 
bányák jövedelmének tizede fejében 10 márkát kapott évi 
bérül. IV. Béla Geregye Pál országbirónak Biliarban egymás- 
után több adományt ad, ugy hogy birtokai Barátkától Kis- 
jenőig, a Sebeskőrös egész jobb partját elfoglalták, sőt Nagy- 
várad felett a Kőrös bal partjára is átnyúlnak a mai Hajó 
községig. E biharmegyei birtokon kivül, de ezekkel összefüggő 
darabban a mai Kolozsmegyében, Bánffiliunyadtól északra 
és Szilágymegyében a Réz hegység egy részét kapja. E terü- 
let együttvéve 220 — 250 négyszög kilométert tesz. IV. Béla a 
János lovagrendnek évi ezer márkát ad, felmenti a nádor- 
nak fizetendő sertéstized alól és odaadja nekik a soproni vá- 
mok %-át, valamint 23 különböző birtokot, 1247-ben pedig 
m.ég a Szörényi bánságot az Olt folyóig terjedő határral. 

Az Anjou Róbert Károly neihezen tudván itt a lábát 
megvetni, nagy adományokkal igyekezett hiveket szerezni. A 
szláv eredetű, Széchenyi család Tamás nevű ősének, ki először 
használt vezeték nevet s a ki országbíró volt, R. Károly 1000 
márka fizetésén kivül a következő birtokokat adta: Nógrád- 
ban 4 várat s 24 falut. Hevesben Gyöngyöst 3 faluval, So- 
mogyban 6 falut, Veszprémben 2 falut, ugyanő 1319-ben 
megkapja Ipátfia András birtokait és mikor vajdává neve- 
zik ki még 22 falut. 1324-ben a Szeben melletti Salgó várat 
5 faluval, 1340-ben pedig még 3 falut kap. 

Az uj arisztokrácia egy másik tagja Drugeth Vilmos, 
az 1335-ben fiutód nélkül elhalt Nádasdy Domokos jószágait 
kapja. E birtokok az Osva, Tarcal s Hernád összefolyásánál 
az ezektől Nádasd, Lengyelfalu, Ósva, Széplakig elterülő te- 
rületet foglalják magukban, melyen akkor 10 falu volt. Cse- 
lenfi János 1330-ban egy falut, 1332-ben Zách Felicián jó- 
szágaiból 9 falut, majd 1335-ben fivérével 15 falut kap még 



73 



ugyanezekből a birtokokból. Ugy a Drugeth, mint a Cselenfi 
részére tett adomány az akkori viszonyokhoz képest nem tul 
nagy, az első 40.000, a másik 30.000 holdnál többre nem te- 
hető. Miután azonban az ország legnépesebb részén feküdt, 
tehát nagyobb értéket képviselt, mint sok ezeknél többszörö- 
sen nagyobb terület. 

Az érdem e korban sem játszik szerepet, mint a hogy 
az előzőben sem játszott. Nagy Lajos pl. egy nemesnek, a ki 
Szt.-István koporsóját kinyitotta, egy uradalmat adományoz. 
Történeti adománál többre nem tarthatjuk azt a hagyo- 
mányt, hogy R. Károly valakinek, a kinek torna közben há- 
rom fogát kiütötte, három falut ad. Miután a legnagyobb 
adományokat a külföldről bevándorlók kapták, nem is lehet 
szó arról, hogy az adomány az érdem jutalmazására szolgált. 
Ciliéi Hermann 1399-ben vándorolt be Magyarországba. Ez 
alkalommal megkapja a mai Varasdmegyének azt a részét, 
melyet akkor Zagoricának neveznek. Ez a terület 400.000 
holdra tehető. Ugyanilyen érdem nélkül kap a Nagymihályi 
család Krassóban 52 falut. 

A gyorsan meggazdagodó családok legszerencsésebbje 
azonban kétségkívül a Garay család, mely rövid egy századra 
tehető szereplése alatt 46 uradalmat kapott adományul. Ez 
a körülmény s az, hogy egyesek olyan nagy adományokat 
kaptak onnan magyarázható, hogy a királyok nem is tudták, 
hogy mit adnak. 

II. A birtokok méreteiről fogalmat adhat az a körül- 
mény is, hogy teljesen ismeretlen családok óriási birtokok 
felett rendelkeztek. Nana nevű urnák 34 faluja és falurésze 
van; a Baár Kalán nemzetségnek 29; a Becse Gergelynek 
30-on felül; a Csanádoknak a XlII-ik században 54, a kö- 
vetkező században 104; a Rátótiak nádori ágának 84; a 
Győr nemzetség egyik ágának 45, a másiknak 37; aKachich 
cseh származású nemzetségnek 130; a Koplen, később Kap- 
lony nemzetségnek, melyből a Sztáray, Nagymihályi, Pon- 
grác, Bánffy, Ödönfi családok származtatják jnagukat, 74 
faluja volt. 

A birtokelosztásra nézve az volna preciz kép, ha statisz- 
tikaszerüen ismernök egy-egy korban az ország birtokelosz- 



74 



tását. E helyett csak tapogatódzunk a nem erre a célra ké- 
szült adatok tömkelegében. Még olyan nagy szerepet játszott 
férfiak birtokait sem ismerjük, mint pl. Csák Máté, csak azt 
tudjuk róla, hogy az ország északnyugati része az övé volt.^) 
Kortársai közül a Németujváriak a Dunántúl, László vajda 
Erdély, az Amadék az északkeleti részek urai, de határozott 
adatok ezek birtokainak megállapítására nézve nincsenek. 
Lehet azért, m.ert joguk bizonytalan és folyton változó volt. 

Az emelkedés sohasem volt könnyebb, mint ebben a 
korban. IL Endre korában Gertruddal bejön Tirolból egy 
Rutker nevű ur és unokái már hatalmas nagybirtok urai Sá- 
rosban. Az ö tulajdonuk a tárcái uradalom, mely a követ- 
kező terület: Alsó- Felsö-Szalók, Hamberg, Viszoka, Ber- 
zevice, Stelbaoh, Balázsvágás, Polom, Daróc, Bajorvágás, 
Pusztamezö, Tárca, Olysó, Krivány, Décsö, Héthárs és Feke- 
tekut. E család egy sarja Rikolf a Csák Máté elleni küzde- 
lemben kitüntette magát, a miért nemcsak adományt kapott, 
hanem R. Károly elnézte neki azt is, hogy a KerchiektÖl 6 
falut elfoglalt, söt még adományul is adta neki az elfoglalt 
földeket. 1337-ben a lengyel határig húzódó u. n. masinaföi 
erdőket kapta adományul, s utána megint elfoglalt erőszak- 
kal két birtokot. A károsultak hiába indítanak pert, s ezért 
később belemennek egy cserébe. Ugyané család később Ben- 
ning birtokot kapja. Birtokszerzéseinek ezzel azonban nincs 
vége és I. Ulászlótól 14 liptói, 2 árvái falut, majd a liptó-uj- 
vári várat 8 faluval kapja. E család, mely utóbb a Tarkői 
nevet vette fel, azért foglalt a hozzá közeleső birtokokból, 
mert az idegen közbeeső birtoktestek a saját vagyonuk keze- 
lését nagyon megnehezítették. Vételre gondolni se lehetett, 
tehát csak a foglalás utján való szerzés maradt hátra. 

E korban a többi család is hasonlóképen járt el, ha bir- 
tokot akart szerezni és adományt rá kapni nem tudott. így 
tettek Szász vajda fiai, a kik Nyalábvár urai voltak. Ez az 
ugocsamegyei család Zsigmondot ismételten kisegítette pénzza- 
varából. Ezért kapják Kővárt, Husztoí, Szigetet, Técsőt, Hosz- 
szumezőt és Visket. Ehhez csatolják ők maguk Tekeházát, 

^) L. az 50. lapot. 



75 



Gyulát, Csongovárt, Terebest, Gércét, Kupányt, Veresmartot 
és Akli egy részét. Ezek utódai később összevesznek e birtok 
felett és mivel a jogaikat igazoló okmányokat nem tudják fel- 
mutatni, Zsigmond az eljáró birónak, Perényinek adomá- 
nyozza.- Ez az uradalom Ugocsamegye egy harmadrészét tet- 
te ki. 1471 -ben a Báthoryak őse 8000 márkáért zálogba vette. 

E k or szerzői közt igen előkelő helyet foglal el Stibor 
vajda, a lengyel Ostoya család tagja. Először 1388-ben ta- 
lálkozunk a nevével, mikor Zsigmondtól Modor, Diós és más 
pozsonyi meg nyitrai jószágokat, valamint Beskó és Ugróc 
várat s uradalmát kapja. Régebben kellett már itt lennie, 
mert ekkor már pozsonyi gróf volt. A fenti esztendőtől kezdve 
legalább minden másodikban valami nagy adományban ré- 
szesül. 1390-ben Vigvárt (Nyitram.) s Torbag (Fehérm.) 
helységet, 1392-ben Savar falut (Pozsonym.) és Csejthe ura- 
dalmát; 1393-ban Szucsán (Trencsén m.) várát, 1394-ben 
Jókő és Detrekő várakat (Pozsony m.), Éleskő s Berencs vá- 
rakat (Nyitram.) nyeri adományul. Ezen kivül trencséni 
gróffá, majd erdélyi vajdává nevezi ki a király. E hivatalai 
révén olyan sok adományban részesül, hogy összes várainak 
száma 15, városaié 5, falvaié 223. Sőt ezeken kivül még Mor- 
vaországban is kap néhány birtokot Zsigmondtól. 

Ezek csak mozaikok a XIV. század gyors és folytonos 
birtokváltozásairól, de elegendők arra, hogy az akkori viszo- 
nyok jellegét megismerjük. Látni való, hogy csak a leghatal- 
masabbak birtokai voltak biztosak. Mai fogalmaink szerint 
e korban csak nagybirtok van. A mennyire t. i. meglehet ál- 
lapítani az összes nemzetségek birtokában a XIV. század ele- 
jén 3700 — 4000 község van. Ezek az egyes nemzetségek közt 
igy oszolnak meg; 1449 község 6 nemzetségé; 926 község 
megint 6 nemzetségé. E szerint az ismert községek felénél 
többje 12 nemzetségé; a többi község 93 nemzetség közt kö- 
vetkezőleg oszlik meg: 15 nemzetségnek van 50 — 100 községe; 
24-nek 20 — 50; 54-nek pedig kevesebb. 

A királyok saját családjukkal szemben nem voltak 
olyan bőkezűek, mint az urakkal szemben. A mennyire pl. 
megállapíthatni, a királynő ellátására rendelt birtokok nem 
voltak olyan nagy kiterjedésüek, mint az egyeseknek adoma- 



76 



ny ózott területek. A XIII. században ugyanis a királynőé volt 
külön Pilismegye, Ez a mai Pestmegye azon része, Eszter- 
gom és Fehér néhány községével, mely Budához a legközelebb 
esik. E korban 31 község állott rajta. De még ennek sem 
egész terjedelmében tulajdonosa a királynő, hanem csak 50 
márka jövedelem erejéig. Később pedig még a területet is 
korlátozta a király, a mennyiben eladományozott belőle má- 
soknak. Ezen kivül a királynőé a Gsepelsziget. Ennek terü- 
lete ma kisebb, mint régen volt, mert a Duna megváltoztatta 
a folyását. Ma 44.679 hold. Ezen kivül van a királynőnek a 
Hernád mentén egy 35 km. hosszúságban húzódó birtoka 
Vizsoly központtal. Ugy látszik azonban, hogy sem ez a bir- 
tok, sem a Somogymegyóben Alsó- és Felső-Segösd központ- 
tal részére rendelt, sem Pozsega és Bácsmegyék, sem a Sze- 
pesség, sem Beszterce birtoka nem tulajdoni lekötöttséget je- 
lentett, hanem csak azt, hogy e területek adója a királynő jö- 
vedelmét képezték. 

A királyi család többi tagjának állandóan biztosított 
birtoka nem volt. A király azonban sokszor adott külön egy- 
egy királyi hercegnek adományt. Evvel helyzete a birtok 
nyújtotta erő arányában erősödött. 

Az ingatlan mértéke és ára. 

I. Az ingatlan mérésének előfeltétele az ingatlan feletti 
magántulajdon. A kettő azonban nem egyszerre terjed, ha- 
nem előbb lesz általánossá a magántulajdon, sőt előbb lesz 
szokássá az ingatlan élők közötti elidegenítése s csak azután 
válik szokássá az ingatlan mérése. Jnnen van, hogy nálunk 
ingatlan mértékről először a Xl-ik század második felében 
olvasunk. A föld első ismert mértéke nálunk az , .ekealja" 
(aratrum). Vele egy időben olvasunk ugyan a hold (jugerum) 
alkalmazásáról is, azonban az előbbi az általánosabb. Az 
ekealj nagysága tekintetében eltérők a vélemények. W^encel 
akkora területnek tartja, melyet négy igásökörrel egy nap 
alatt fel lehet szántani. Timon szerint akkora terület, a me- 
lyet a hármas forgásu művelési rendszer mellett négy igás 
ökörrel meg lehet mivelni. Wencel véleményét fogadja el 
Acsádi is, de megjegyzi, hogy az aratrum az ország külön- 



77 



bözö részeiben különböző. Erdélyi László szerint egy ekealj 
hol 48, hol 100, söt 120, meg 150 királyi hold is volt. Egy 
királyi hold pedig 864 négyszög királyi öl. A királyi öl 295 
cm., egy királyi hold tehát 6300 négyszögméter s igy jóval 
nagyobb a katasztrális holdnál, mely 5754 négyszög méter. 

A mértékek nagyságából az ingatlan jelentőségére is 
lehet következtetést vonni. Ezért valószinü, hogy a nagyobb 
m.érték előbb, a kisebb később volt használatos. Ez a kisebb 
mérték is igen tekintélyes, mert a kataszteri holdnak 60-szo- 
rosát teszi akkor is, ha egy ekealjat csak 48 királyi holdra 
teszünk. Miután semmi adatunk sincs arra, hogy mikor 
hány királyi holdra kell egy ekealjat venni, tehát a birtokok 
kiterjedésének megállapítására csak akkor van megbizható 
adatunk, ha határait ismerjük. A rendelkezésre álló adatok 
e tekintetben azonban szintén nagyon hiányosak. 

A mennyiben a valamely birtokhoz tartozó összes fal- 
vakat ismerjük, elég megbizható módon lehet a birtok ki- 
terjedését megállapítani. Ennél csak az a körülmény okoz 
nehézséget, hogy a régi községek igen sokszor már eltűntek, 
másoknak neve változott meg s igy ez a mód a többivel 
együtt s azok ellenőrzésére használható. Az ellenőrzésnek 
ez a lehetősége növeli a biztonság tudatát. 

A rendelkezésre álló adatoknak ez a különbözősége a 
tévedések olyan tág lehetőségét hagyja nyitva, hogy nem 
csodálkozhatunk azon, ha egyes nagybirtokok területének 
megállapításánál lOOVo-nál is nagyobb eltéréseket találunk. 

Az ingatlan mérték egy másik neme a mansio. Értjük 
alatta azt a területet, melyet egy jobbágy család meg tud mű- 
velni. Ez a mérték is épolyan határozatlan, mint az aratrum. 
Vannak mansiok, melyek kiterjedése 18 és vannak, melyek- 
nek kiterjedése 180, sőt 200 királyi hold. Ebből folyólag még 
hozzávetőleg sem lehet a mansiok számából a község kiter- 
jedését megállapítani. Ez a körülmény azért is lényeges, mert 
látni való, hogy a szolgaszemélyek számából sem lehet a föld- 
birtok kiterjedésére következtetést vonni. 

II, Az érték kifejezésére a pénz szolgál. A pénz egy- 
sége e korban a márka, ez pedig 367 gramm ezüst, A márkát 
felosztották 240 dénárra, 12 dénár egy rövid solidus, 30 pe- 



78 



dig egy hosszú solidus. Nálunk sokszor nem 240, hanem 480 
dénárt is vertek egy márkából. Egy márka ezüstöt négy arany 
forinttal tekintettek egyenlőnek. Egy márka ma 120 korona 
82 fillérrel egyenértékű. Viszont a pénz vásárlóereje e korban 
15 — 20-szor akkora, mint ma. 

Az ingatlanok árának megállapítása ennek dacára is 
nagyon bajos, mert nem ismerjük azoknak az ingatlanoknak 
a minőségét, melyekről áradataink vannak. így egyszer azt 
olvassuk, hogy valaki egy várat néhány márkáért vesz, más- 
kor meg azt, hogy ül. Szent Miklós vára (Horvátországban) 
1280 körül 130 márkáért kelt el. Sopron megyében 1237-ben 
Kázmér községben tiz ekealj föld 130 márka volt s ugyan- 
akkor nyolc ekealj föld ugyanott 40 márka. Viszont 1240-ben 
négy ekealj 20 márkáért kelt el. Zsurk (Szabolcs) falu, 
melynek területéi a határjárás szerint 45,000 holdra lehet 
tenni, 300 márkáért kelt el 1212-ben. Bodrogmegyében 128S- 
ban négy község ára 600 márka. Újlak (Valkó m.) egyharmada 
11 márka. A turóci prépost 1269-ben nyolc szolgáért 14 már- 
kát igér. Egy Borsod nevű községet 1333-ban 14 kanca lóért 
cserélnek el. Dobóci Domokos az 1268-iki háborúban két 
szerbet ejtett foglyul s 800 márka váltságdijat kapott értük, 
300 márkát készpénzben s egy 500 márka értékű keresztet. 
TV. Béla ezért a keresztért nyolc ekealj földet, egy somogy- 
megyei és négy fejérmegyei falut és immunitást adott. Olva- 
sunk azután olyan vásárokról is, melyekből azt kell követ- 
keztetni, hogy az adásvétel csak forma pl. László 1281-beD 
egy lóért 200 márkát adott. 

Az árakról fogalmat nyerhetünk még a Kovachich 
Márton által összeállított Formuláé solennes-ben foglalt ösz- 
szeállitásból is. E szerint a XlV-ik század első felében egy 
lakott telek ériéke egy márka; egy vár száz márka; egy i^len- 
nyáron forgó, alul csapó malom tiz márka. Ugyanekkor más 
adatok szerint Esztergomban egy ház ára 200 márka. Egy 
hektoliter búza pedig nem egészen két dénárba kerül. Viszont 
a pápai követ napidija 1317-ben egy fél márka volt. 

Mindezek az adatok az árakról azonban azért nem ad- 
hatnak tiszta képet, mert a pénz nem megbízható. Mindun- 



79 



talán megváltozik a belső értéke, mert az érc tartalmát vál- 
toztatják a királyok. De még ha ez nem történnék is, akkor 
sem lehetne e kor árait egyszerűen szembe helyezni a maiak- 
kal, mert más a gabna minősége, mások a házak, a várak, 
az állatok, mások az igények és az értékbecslésre befolyással 
levő tényezők. 

A nagybirtokosok eredete és a várak. 

I. A királyok mindig jobban használhatták azokat a 
lovagokat, a kik a külföldről jöttek, mint azokat, a kik itt 
születtek. Ezért az adományok osztogatásánál az első király- 
tól kezdve előny volt, ha valaki idegen. Ennek a nagyobb 
értelmen kivül az is oka, hogy a külföldről jövő lovagok uj 
és gyakorlott harcosokat is hoztak magukkal, a kikre igen 
nagy szüksége volt a királynak. Innen van az, hogy a XV., 
sőt a XVI-ik század elejéig nádorságot viselt nagybirtokosok 
utódai közül ma pl. senkit se ismerünk.^ Alig van olyan 
nagybirtokos családunk, a mely magát a XlV-ik században 
szer'epelt családig tudná visszavezetni. Ennek oka abban a 
körülményben keresendő, hogy jóllehet az Árpádok alatt is 
folyton vándoroltak be idegenek, mégis az Anjouk alatt nagy- 
birtokos családjaink teljesen kicserélődtek. A régiek vagy 
elmenekültek Lengyelországba, vagy pedig megölettek, vagy 
az ismeretlenség homályába merültek. Az Anjouk alatt lép- 
nek fel az első családi neveket használó nagybirtokosok. Ezek 
Drugeth, Széchenyi, Szécsi, Lipóci, Báthory, Bebek, Sztáray, 
Garay, Rozgonyi, Kanizsay, Lendvai, Lackfi, Cudar, Ge- 
csei stb. 

A legtöbb család a XVITI-ik századig megőrizte az em- 
lékét annak, hogy idegenből szakadt ide. A XlX-ik század 
nemzeti iránya azonban az"" arisztokráciára is átragadt és 
az óta mindegyik az ősfoglalókkal keres családi kapcsolatot. 
Hiába való törekvés! A XlV-ik században ismert 173 nem- 
zetség eredetét vizsgálva azt látjuk, hogy 127 nemzetség ere- 
dete teljesen ismeretlen. A most élő birtokos családok között 
van hat nagybirtokos és három kisbirtokos, mely családfáját 

') De az ez ut.ln, esrí^szen lS48-iií nádorsüírot viseltekkel is csak 
liét most élő nagybirtokos csalAd vau rpkonsilgban. 



80 



az Árpádok koráig tudja visszavinni, de azt, hogy magyar 
eredetű, ez sem tudja bizonyitani. Az ismert ősökkel biró 
családok közül 37-nek idegen eredete kétségtelenül megálla- 
pítható. Az Árpádok korába való visszamenés különben is 
problematikus s igy bárha ez bizonyítva volna is, akkor sem 
azt bizonyítaná, a mit az illetők vele bizonyitani akarnak. 

Az újonnan bevándoroltak legszívesebben eredeti hazá- 
jukhoz közel a nyugati részeken szerettek adományokat 
nyerni. Csak a mikor már bele élték magukat a viszonyokba, 
akkor néztek az ország belső részén adomány után. Való- 
ságos nyugatról kelet felé való vándorlás ez, melyet a leg- 
több család végig csinált. A fentebb felsoroltakon kivül ezt a 
vándorlást megtették a következők: a Rákócyak, a Széché- 
nyiek, kiknek Kachich nevű őse, épugy mint a Báthoryaké 
Dunántúl kapta az első adom.ányt. Itt szerepelnek először a 
Cilleiek, a Garayak, a Németujváriak. Csak nagyon kevés csa- 
lád jő keletről vagy délről, mint a Brankovits és Hunyadi 
meg Szilágyi. 

II. A külföldről bevándorolt lovagok siettek itt is vára- 
kat építeni, mint a hogy azt a külföldön megtanulták. Ugy 
mint a külföldön, itt is megvoltak erre az okok. Birto- 
kaik feleslegét itt is meg kellett védeni, a belháboruk alatt 
és a külellenség támadásai ellen itt is szükség volt egy biz- 
tonságot nyújtó erősitett helyre. De főleg szükségük volt a 
várakra azért, mert ezek voltak a jobbágyok feletti uralko- 
dás legfőbb biztosítékai. 

A trónviszályok alatti foglalás, a kisebb birtokosok ki- 
fosztogatása csak azért volt lehetséges, mert a rablás után 
volt hol biztonságba helyezkedni. Az ilyen törvénytelenségek 
miatti büntetéstől is csak az tudott menekülni, a ki várának 
biztos révében kacagva nézhette a királyi Ítélet végrehajtói- 
nak fenyegető gesztusait. Az egymás elleni háborúk is csak 
ugy voltak eredményesek, ha a nyilt csaták fáradalmait a 
nagybirtokos várában kipihenhette. A fegyveres erő elhelye- 
zése is csak várban volt biztos, mert itt ellenőrizhető volt a 
katona magatartása. 

A XlV-ik századtól kezdve az eddig általános favárak 
kezdenek eltűnni és helyüket a kővárak foglalják el. De e 



81 



korban is a faanyagnak a várak epitéoénél igen nagy szerepe 
marad. Különben is egységes szokás vagy sablon az épités 
tekintetében nincs. A várak nagysága is igen különböző. Van 
olyan vár, melyet 50 márkáért adnak el és olyan, melyért 
1000 márkát is adnak. 

A várak nagyobbodásának és tűzálló anyagból való épí- 
tésének az a következménye, hogy az urak ereje csak annál 
inkább megAÖvekszik, ugy hogy a megyék egészen a nagy- 
birtokosok befolyása alá kerülnek. Egy-egy nagybirtokos ál- 
lásfoglalása dönti el egész országrészek pártállását. A vilá- 
giak az egyháziak egy részét is megtudják nyerni avval, hogy 
legalább temetkezési helyül monostort épitenek és szerzete- 
seket telepítenek bele. Plébániákat alapítanak, melyeknek ök 
a kegyurai s igy az alsó papság ellenük nem foglalhat állást. 



A £•• o s t n; XaRvbiilol- 



III. KORSZAK. 
A góliát birtokok kora. 

A ligák virágzása és a király hatalmának csökkenése. 

1. A góliát és a kisbirtokok szövetsége. 

Ulászló megválasztásakor az ország felett már csak 
néhány nagybirtokos rendelkezett. Összesen alig tiz ur dön- 
tötte el azt, hogy ki üljön Magyarország királyi székén. 
Ulászló halála után azonban már arról is döntöttek, hogy 
legyen-e király vagy sem. Az összes politikai hatalom az ü 
kezükben van és csak azért nem határozzák el köztársaság 
létesítését, mert nincsenek tisztában avval, hogy ezt miképen 
lehetne az ö javukra szervezni. 

Mikor Ulászló a várnai csatában meghalt, az ország 
területe egy néhány góliát és nagyobbszámu kisbirtokos ke- 
zében volt. A góliát birtokosok ingatlainak kiterjedése több 
százezer söt millió kataszteri holdra tehető. Ezek mellett igen 
kicsi számú nagybirtokos névvel illethető birtokos van. Ezek 
ingatlanainak kiterjedése több tizezer hold. Kisbirtokos ebben 
a korban az, a kinek a birtoka legfeljebb ezer holdakra terjed. 
A hatalom a góliát és a kisbirtokosok kezében volt. Az elsőké- 
ben, mert a vagyon hatalmat ad; a másodikéban azért, mert 
a nagy szám a politikában mindig hatalom volt. 

Az oligarchák hatalmának titka az, hogy a kisbirto- 
kososztály szövetségét nem vetették meg. A nagybirtokoso- 
kat e szövetségbe a viszonyok kergették ugyan bele, de az- 
ért az a körülmény, hogy nem állottak ellent, azt mutatja, 
mikép politikájukat a viszonyokhoz tudták alkalmazni. 
Csák Máté legyözhetetlenségének ez a titka s Hunyadi hatal- 
mának ez a magyarázó kulcsa. Hunyadit is a viszonyok 
kényszeritették az alsó oszídlyokkal való szövetségbe. Óriási, 



83 



gyéren lakott birtokainak müvelésére jobbágyokat csak ugy 
tudott szerezni, hogy kedvezményekkel csalogatta őket bir- 
tokaira. A határon levő birtokait csak azzal tudta megvé- 
deni, hogy a jobbágyokat tömegesen felfegyverezte. 

A többi nagybirtokos felett azzal szerzett hatalmat, 
hogy a legtöbb katonát ő tartotta. Birtokainak nagy 
része 'a határon volt s az ország határán neki volt a legtöbb 
birtoka. Ennek nem lehetett más következménye, mint hogy 
a király eleste után az övénél nem volt nagyobb hatalom 
az országban. Hatalmának alapja a "többi nagybirtokosoké- 
tól eltérőleg nem várainak ereje, hanem nyilt csatára alkal- 
mas serege. Hunyadi János ereje támadásainak lehetősége. 
Az országos hatalomnak rövid idő múlva az ö kezébe kel- 
lett kerülnie. Csak átmenet lehetett az az állapot, hogy 
Ulászló halála után a nagybirtokosok az ország főkapitányi 
tisztségét együttesen szerezték meg. 

Alig történt meg a főkapitányok megválasztása, már 
kitört az egyenetlenség is. Az erők ekkor vagy még egyfor- 
mán oszoltak meg, vagy pedig még nem voltak tisztában az 
ellenfelek avval, hogy melyikük erősebb. A László-pártból 
főkapitányok lettek: Bebek Imre, Giskra János és Szent- 
miklósi Pongrác; az Ulászló-pártból pedig Újlaki Miklós, 
Rozgonyi György, Ország Mihály és Hunyadi János. A fő- 
kapitányok azt tartották, hogy hatalmuk arra való, hogy 
vele visszaéljenek. A mit eddig nem mertek megtenni, azt 
most minden aggodalom nélkül megtették. A törvény csak a 
közönséges alattvalókat kötelezte, de őket nem. 

A zavart lényegesen fokozta a rögtön fellépő számos 
trónkövetelő. Volt pártja Lászlónak, Ulászló öccsének; Jó 
Fülöp burgundi királynak; Brankovicsnak és Ciliéinek. E 
sok trónkövetelő azonban nem tudta elérni azt, hogy a trón 
betöltéáének kérdését csak tárgyalják is. E helyett az előző 
királyok adományait érvénytelenítették, az Albert király 
halála óta keletkezett vámokat pedig megsemmisítették. A 
főkapitányok m\ol]ett a legnagyobb birtokosok, mint orszá- 
gos tanács vitték a kormányt. Ez a tanács az egész országra 
kiterjedőing intézkedett, raig a főkapitányok az országot 
egymás közt felosztották. 

6* 



84 



A kétféle hatalom nem íudhatolt rendet teremteni. Nem 
tudta megakadályozni, hogy az ellenséges főurak egymást 
el ne fogják. Nem volt ereje ahhoz, hogy kényszerítse a fő- 
urakat, hogy náluk fogva levő hirtokos társaikat váltságdíj 
nélkül kiadják. Az országgyűlés elhatározta, hogy a jogtala- 
nul elfoglalt várak és birtokok visszaadassanak, hogy bizo- 
nyos várak leromboltassanak. 

Ezek a határozatok azt mutatják, hogy az országgyű- 
lésen a nemesség Hunyadival együtt elég erős a nagybirto- 
kosok leszavazására, de nem elég erős még arra, hogy hatá- 
rozatainak érvényt is 'tudjon szerezni. Az országgyűlés fel- 
újítja azt a Zsigmond-féle törvényt, mely a nagybirtokoso- 
kat arra kötelezi, hogy katonát állítsanak. A törvények és 
az országgyűlés erőtlensége azonban olyan nagy, hogy a 
nagybirtokosok nem is tartják érdemesnek, hogy az ország- 
gyűlésen megjelenjenek. 

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a trón- 
követelőknek sikerűit az országot arra kényszeríteni, hogy a 
trón betöltésének kérdésével foglalkozzék. Az ország erejé- 
ről nem lehet szó, csak pártok erejéről. A legerősebb viszont 
az a párt, a mely a legtöbb katonára támaszkodik. E párt 
a László pártja, mely nemcsak László, hanem Frigyes csá- 
szár seregére is támaszkodhatik. Hunyadi és Újlaki azon- 
ban mindent elkövettek, hogy László ne ülhessen a 'trónra. 
Ugy látszik inkább a burgundi királyt szerették volna a ma- 
gyar trónon látni. Már szerződést is kötöttek vele a török el- 
leni védekezésre. E szerződés az egész magyar haderőt 8 — 10 
ezer emberre teszi. Bajos volna megmondani, hogy azért 
teszi-e olyan Ivevésre, mert csak a határon elterülő birtokok 
urait tekintette katonaálliíásra köteleseknek, vagy pedig az- 
ért, mert a katonaállitási terhet át akarta hárítani a ki- 
rályra. 

E kor politikai harcmodorára nézve jellemző Hunyadi 
és Újlaki viselkedése attól az időtől kezdve, mikor az ország- 
gyűlés elhatározza, hogy Lászlót az országba hivja. Újlaki 
ugyanis, hogy a királlyal való megegyezés ügyeibe közvet- 
len befolyást gyakorolhasson, beválaszítatta magát abba a 
küldöttségbe, melyet az országgyűlés azért küldött ki, hogy 



85 



Frigyessel alkudozzék s Lászlót a trónra raeghivja. Az or- 
szággyűlés határozatát azonban nem annyira foganatosí- 
tani, mint inkább meghiusitani törekedett. Ez okból nem 
ment el Wienbe. Miután a küldöttség nélküle nem végezhetett, 
Frigyes mindent elkövetett, hogy megjelenésre birja. Saját 
kancellárját küldte a magyar nagybirtokoshoz, hogy meghív- 
ja. Újlaki engedett, de megjelenésének külsÖ fényével töreke- 
dett kifejezni, hogy nem alattvaló, hanem szuverén. Kísérete 
olyan volt, mint e korban a fejedelmeké lenni szokott, szá- 
mos ur, 500 lovas és 24 négyfogatú kocsival vonult J^e 
Wienbe. A város kapujában a császár és öccse fogadták. A 
kortársak legnagyobb meglepetésére nem szállott le lováról 
a császár üdvözlésére. 

A wieni tárgyalások nem vezettek eredményre, de a 
többi trónkövetelő még sem tudott pártot szerezni. Csupán 
a Cilleiek tartották össze a maguk pártját, de ök is olyan 
óvatosan, hogy sikertelenség esetén baj nélkül visszavonul- 
hassanak. Horvátországban egy néhány várat elfoglaltak 
ugyan ellenfeleiktől, de ezeket a foglalásokat az egyszerű 
erőszak jegyében tették. Ez erőszakoskodásokat Hunyadi 
ennek dacára abban a tudatban torolta meg, hogy evvel sa- 
ját hatalmát emeli. 

Célját Hunyadi e fellépése el is érte. A köznemesség 
az 1446-iki_országgy ülésen az ország kormányzójává vá-. 
lásztja. E választás Hunyadinak a nagybirtokosokhoz való 
viszonyát is eldöntötte. Egyelőre velük ellentétes párton volt. 
A kis nemesség ugyanis, mely ez időben rendszerint már a 
nagybirtokosoktól elkülönítve tanácskozott az országgyűlé- 
sen, megkövetelte a kormányzótól, hogy a nagybirtokosok 
erőszakoskodásait megtorolja. A törvények erre nem voltak 
alkalmasak, mert a törvényeket senki sem tartotta meg. A 
köznemesség is csakhamar rájött erre s ezért nem elégedett 
meg többé határozatok hozatalával, hanem a határozatai- 
nak végrehajtásáról is gondoskodott. Újra elhatározta a jog- 
talanul elfoglalt birtokok visszaadását és azoknak a várak- 
nak a lerombolását, melyek az ország védelme szempontjá- 
ból nem szükségesek. Ez országgyűlési végzemények végre- 
hajtása céljából kiinoiulta, hogy a) 'a zászlós urak az or- 



86 



szággyülés tartamára leteszik tisztségeiket; h) a főpapok és 
főurak kötelesek az engedeílenkedök ellea fegyverrel is fel- 
lépni; c) az országgyűlésen jelenlevő bitorlóknak nem sza- 
bad addig eltávozniok, mig az országgyűlés határozatainak 
eleget nem tettek. 

A nagybirtokosok szempontjából ennél is nevezetesebb 
az a határozat, mely kimondja, hogy az ország érdeke elleni 
liga-szerződések érvénytelenek. Tudjuk, hogy a középbirto- 
kosok törekvései a nagybirtok hatalmának letörésére nem 
sikerültek. Hunyadi kormányzói hatalma nem volt teljes, 
mert a nagybirtokosok tanácsa állott mellette ellenőrként. 
E tanács mindjárt kész liga volt. A kormányzó hatalma fő- 
leg az adományozás tekintetében volt korlátozva, pedig evvel 
lehetett a legtöbb hivet szerezni. A kormányzó ugyanis csak 
legfeljebb 32 jobbágytelek nagyságú birtokot adományozha- 
tott. A jogtalanul elfoglalt birtokok visszavétele és a véde- 
lemre nem szolgáló várak lerombolásának foganatosítása 
sem sikerült, bár ez utóbbi határozat különösen a Hunya- 
diak pártja érdekében született. 

Rövid ideig ugy látszott, mintha az ország kormánya 
a középbirtokosok kezébe csúszott volna át. A nagybirtoko- 
soknak azonban volt gondjuk rá, hogy ez a látszat se sokáig 
tartsa kétségben kortársaikat. E tekintetben az ország vé- 
delmének szüksége is az ő hatalmuk fenntartását szolgálta. 
Az ország védelme ugyanis nagyszámú sereget igényelt. Ezt 
Hunyadi állandóan saját birtokainak jövedelmeiből nem 
tarthatta. Miután nagyon jól tudta, hogy a nagybirtokosok 
katonaállitási kötelezettsége illuzórius, mert szükség esetén ki 
nem kényszeríthető, ezért az adóbevételek emelése által töre- 
kedett a védelem kérdését megoldani. Az adó pedig nagyon 
népszerűtlen volt a kisnemesség körében, mert jobbágyainak 
terhei az ő jövedelmének fokozását akadályozták. Hunyadi 
nem is elégedhetett m.eg avval, hogy csak a jobbágyokra 
vessen ki adót, hanem kénytelen volt a jobbágy nélküli ne- 
m.eseket is megadóztatni erre a célra. Az igy szerzett sere- 
gen Hunyadi betört 1446 végén Ausztriába, hol a császár 
és Gilleí birtokait pusztította, a kiknek barátságát Hunyadi 
hatalmának növekedése összekovácsolta. Az ausztriai betö- 



87 



rés jól sikerült és a sereg dus zsákmánnyal megrakodva 
tért haza. Ugyanebben az időben támadta meg a török 
Brankovicsot, a ki Ciliéinek apósa volt, a mi annak a felte- 
vésnek adott alapot, hogy a törököt Hunyadi biztatta a tá- 
madásra. 

Hunyadi hatalmának ez az emelkedése felkeltette a 
nagybirtokosok féltékenységét és újra előtérbe lépett a ki- 
rályi trón betöltésének kérdése. Hunyadi tisztában volt av- 
val, hogy a trón betöltése az ö hatalmának végét jelenti. 
Összehívta tehát az országgyűlést és evvel kimondatta, hogy 
az országnak van királya, tehát minden olyan törekvés, 
mélynek az a célja, hogy az ország királyt válasszon, hűt- 
lenség. A parvenü Hunyadi saját hatalmának megerősítése 
céljából ái legitimitás álláspontjára helyezkedett. A saját ha- 
talma lebegett azonban csak szeme előtt, 'mert ugyanevvel 
az országgyűléssel azt is kimondatja, hogy lázadás esetén a 
kormányzónak joga van közfelkelést hirdetni. Ha a válasz- 
tott király netalán meghalna, akkor a főpapok éá zászlós 
uraknak nem szabad a királyválasztásba avatkozni, hanem 
minden megyéből bizonyos számú nemest kell meghívni, 
a kikkel egyetértve kell a királyválasztást megejteni. Miután 
a kormányzónak most szüksége volt a nemességre, ez sietett 
ezt a helyzetet a saját előnyére kihasználni. A nemességet 
legjobban a katonáskodás kötelezettsége nyomta, ezért az 
országgyűléssel kimondatták, hogy a nemesség csak utolsó 
sorban tartozik felkelni. Hunyadi viszont kormányzói hatal- 
mát kibővitotte. Adományokat korlátlanul adhatott, az or- 
szág jövedelmeit egészen s egyedül rá bizták s az ország- 
gyűlés kimondotta azt is, hogy a főpapok kinevezésének a 
joga is a kormányzót illeti. 

A kormányzó hatalmát azonban nem a törvények, ha- 
nem katonai ereje adta, a melynek segítségével minden ha- 
talmi pozíciót meg tudott szerezni, ö az ország főkapitánya, 
azaz fővezére; ö Erdély vajdája. Mikor Hédervári Lőrinc 
nádor meghal, akkor Hunyadi kiviszi az országgyűlésen, 
hogy Buda várának kapitányságát, melyet eddig mindig a 
nádor viselt, ne az uj nádorra, Garay Lászlóra bizzák, ha- 
nem ő rá, a kormányzóra. 



88 



A régi főkapitányok azonban ennek dacára sem mond- 
tak le hatalmukról. Giskra az északnyugati, Ciliéi a délnyu- 
gati, Frigyes a nyugati részek birtokában ezután is meg- 
marad. Hunyadi nem képes az egész ország felett hatalmat 
szerezni. Hiába a pápa erkölcsi támogatása, mely abban 
nyilvánul, hogy Hunyadit herceggé nevezi ki. Valószínűleg a 
pápa biztatására indult az ország belső viszonyainak rende- 
zetlensége dacára most megint a török ellen. Azonban min- 
den erőlködés dacára csak 24.000-nyi sereget tudott össze- 
hozni, pedig hivei is kiállították a köteles hadakat. 

A török Hunyadi seregét a Rigómezőn 1448 október 
18 — 19-én megsemmisítette. Hunyadi megmenekült, de 
Brankovics fogságába esett. Ciliéi apósa a vején ejtett sérel- 
mekért és magyarországi birtokainak elfoglalásáért most 
elégtételt vett. Kikötötte, hogy Hunyadi szabadonbocsáttatá- 
sáért 100.000 aranyat fizet, visszaadja Brankovicsnak a 
magyarországi várait és birtokait, sőt ligába lép vele és ve- 
jével, a kinek leányát eljegyzi fiával, Lászlóval. A rigómezei 
vereség az ország külső helyzetére nézve nem járt semmi- 
féle következményekkel, mert a bosnyák és szerb király egy- 
aránt hűbérese maradt a magyar koronának, de annál na- 
gyobbakkal az ország belső viszonyaira nézve. Hunyadi 
ugyanis ezután már nem a nemességgel keresett összekötte- 
tést, hanem a főurakkal. Belátta, hog7 hatalmának állandó- 
ságát csak a nagybirtokosokkal való szövetség biztosithatja. 

2. Hunijadi a uagijhhioliosi liqálchan. 

Magyarország politikai térképe a rigómezei vereség 
után még mindig azt a szomorú képet mutatta, mint néhány 
évvel előbb. Erdély és az Alföldnek keleti része Hunyadié 
meg Újlakié; az északi rész a bányavárosokkal Giskráé; a 
nyugati rész Frigyesé; Horvátország és a délnyugati rész 
Cilleié. Mindegyik ur maga kormányozta a maga részét s 
igy a Hunyadi kormányzói hatósága alá csak az ezek után 
fenmaradó rész tartozott. Ennek dacára Hunyadi a többiek 
uralmát nem tekintette törvénytelennek. De hiába is tekin- 
tette volna, ugy sem tudott semmit se tenni ellene. Miután 
több évi tapasztalat meggyőzte arról, hogy a főurak erejét 
megtörni nem tudja, tehát végre is ligába lépett velük. Előbb 



80 



Giskrával, kinek még nővérét is feleségül ígérte, majd Ga- 
rayval és a többiekkel. 

A Garayval kötött ligaszerzödés szerint egymást igaz 
jóakaró 'testvérekké és barátokká fogadják. Kötelezik magu- 
kat, hogy egymást becsületükben és állásukban megolta.1- 
mazzák. A bármelyikük ellen elkövetett sértést mindegyikük 
ellen elkövetettnek fogják tekinteni. A korona és az ország 
ügyeiben, főleg László kiszabadítása ügyében egyetértőleg 
fognak eljárni. Ha pedig László az országba behozatott, ö 
ellene és mások ellen is támogatni és segíteni fogják egy- 
m.ást. Egyik sem fogja magát a másik hátrányára felma- 
gasztalni és nem fog a másik kárára gazdagodni. Ligájuk 
az örökösökre is kiterjed és megtartására esküvel kötelezik 
magukat. Hogy az összeköttetés annál szorosabb legyen. 
Hunyadi Lászlót eljegyezték Garai Annával, Mátyást pedig 
Ciliéi leányával. Hunyadi eddig Ulászló öccsének királysá- 
~~gát pártolta, ettől az időtől azonban ő is, mint ligatársai, 
László-párti lett. Hiszen ha a két házasság létre jő, akkor 
Hunyadi V. Lászlóval sógorságba kerül. 

Hunyadinak ez uj szövetségei felkeltették Giskrá- 
nak féltékenységét s a vele kötött liga felbomlására vezet- 
tek. Sot megszakította ezután Hunyadi a nemességgel való 
összeköttetését is. Az országgyűlési határozatokat többé ő 
maga sem tartotta meg. Alig egy évvel azután a törvény 
után, mely kimondja, hogy külföldit egyházi méltóságra ki- 
nevezni nem szabad. Hunyadi Lasocki Miklós krakói dé- 
kánt kalocsai érsekké nevezte ki. Miután e kinevezés Hu-^ 
nyadinak lengyel-szimpátiáit mutatta, a főurak megakadá- 
lyozták a kinevezettet abban, hogy a javadalmat elfoglalja. 

Ez apró tétovázásoktól eltekintve. Hunyadi most már 
László érdekében dolgozott. Mutatja ezt az a körülmény, 
hogy belement abba a ligába, a melyet az osztrák Eizinger 
kezdeményezett Frigyes ellen s melybe Podjebrad is belé- 
pett. A három ország e három leghatalmasabb ura és legna- 
gyobb birtokosa egyformán alacsony sorsból emelkedett az 
ország legelső méltóságára. 

A szövetség foi-rnális megkötése céljából Hunyadi, az 
esztergomi érsek, a váradi s a pécsi püspök, a szt.-mártoni 



90 



apát, a nádor, Újlaki erdélyi vajda, Cillc4 Uirik és Frigyes, 
Palóci országbiró, Perényi tárnok, Korogyi macsói bán, 
Rozgonyi Rajnáid székelyispán, Tornai Szilveszter föajtón- 
álló, 12 főispán s több város követe Wienbe ment, a bol a 
ligát az osztrák rendekkel megkötötték. Ez alkalommal egyez- 
tek meg a rendek az iránt is, hogy Giskrá.tól, mivel a Hu- 
nyadiakkal kötött ligát megsértette, el kell venni Kassát, 
Lőcsét, Bártfát és Ciliéi védnöksége alá kell helyezni. E ha- 
tározat első része Hunyadi, a második Ciliéi befolyá- 
sának tulajdonitható. Csakhogy Hunyadi még mindig bizal- 
matlan volt Ciliéivel szemben s ezért inkább kibékült Giskrá- 
val, csakhogy Ciliéi ne kapja az északi városokat. 

A főuraknak Frigyes elleni küzdelme látszólag a ki- 
rály személyéért, tényleg azonban a hatalomért folyt. Mu- 
tatja ezt az a körülmény, hogy akkor, a mikor a kiskorú 
királyt Frigyes 1452-ben végre kiadja s mindegyik pártnak 
szint kellene vallania, akkor az egymástól való félelemben 
a vitát átterelik arra a kérdésre, hogy a 12 éves király ké- 
pes-e az ország ügyeit vezetni vagy sem? Az a körülmény, 
hogy akként döntöttek, mikép a király erre képes, azt mu- 
tatja, hogy a hatalomért való küzdelmet elodázták. 

Az országos ügyeket a király nevében intézték. Ezt 
mutatja az ugyanez évből való országgyűlési meghivó, mely 
azt mondja: ,,A király urnák a tanácsban adott saját meg- 
bízásából". Tudnivaló, hogy a 12 éves gyermek nem intéz- 
hette maga az ország ügyeit. Helyette a Cilleiek tették ezt. 
De Hunyadi sem tört még le s Ciliéi nem szegte meg a liga- 
szerződést. A Y/ienbe hivott országgyűlésen a király, az ez 
alkalommal kiadott okirat szerint, az összes főpapok és fő- 
urak folyamodására, kinevezi Hunyadit az ország királyi 
főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé. Hunyadi- 
nak a Cilleiekkel volt egy régebbi megállapodása, mely sze- 
i'int a Cilleiek abban mindig támogatni fogják Hunyadit, 
hogy az ország jövedelmeinek kezelése az övé lesz. Hunyadi 
ezért Ciliéinek 10.000 aranyat tartozott adni évenkint. 

Az a körülmény, hogy ugyanakkor Podjebrad c^eh 
kormányzót is kinevezte a király Csehország főkapitányává, 
arra a feltevésre jogosit, hogy a három ur ligája ezt a tiszt- 



91 



séget biztositotta a kót kormányzó részére. Hunyadi kapitá- 
nyi kinevezése után sem tette le kormányzói tisztét s cimét. 
Az országos hivatalokba saját hiveit neveztette ki, igy külö- 
nösen a megüresedett kancellári méltóságot Vitéz Jánossal 
tölttette be. Volt gondja rá, hogy a híveinek tett adományok 
érvénye meg ne semmisittessék. Erre annál inkább ügyelnie 
kellett, mert az orszá gyűlés Erzsébet és Ulászló adományait 
megsemmisítette. 

E kor országgyűlési határozatai a viszály magvát már 
magukban hordják. Az országgyűlés ugyanis kimondja 
Ulászló adományainak érvénytelenítését a nélkül, hogy 
Ulászló összes adományait érvényteleníteni akarná valaki. 
Ha az összes adományok érvénytelenítését jelentette volna 
az országgyűlés határozata, akkor maga Hunyadi is igen 
tekintélyes adományokról lett vohia kénytelen lemondani. 
Hunyadi bármily irányú megröviditéséröl nemcsak hogy 
nem lehet szó, hanem még igen tekintélyes adományokat is 
kap. Déva és Görgény várait uradalmaival s a besztercei 
föispánságot ekkor kapja. Fiát, a 20 éves Lászlót pedig 
Ciliéi mellé László király nevezi ki horvát-dalmát bánná. 

Minden körülmény arra mutat tehát, hogy a két ha- 
talmas ur néhány évig a legjobb viszonyban volt egymás- 
sal. Hunyadi kezelte a királyi jövedelmeket, ezekből a ki- 
rálynak évenkint 24.000, Ciliéinek évenkint 10.000 aranyat 
adott. A királyi jövedelmek miként való kezelésébe azonban 
ugy látszik Ciliéi kezdett beleavatkozni, mert 1453-ból fen- 
maradt Hunyadi Lászlónak egy levele, melyben azt irja 
Cüleinek, hogy atyja bizonyos jövedelmeket Ciliéi kívánsá- 
gához képest Pozsony városnak adott bérbe. 

Hunyadi gondosan ügyelt arra, hogy nálánál nagyobb 
hatalomra senki se tegyen szert. Ö maga ugy Ciliéivel, mint 
Giskrával fentartotta a jó viszonyt, nem bánta azonban, ha 
valamely körülmény következtében valamelyik versenytár- 
sának hatalma csorbát szenvedett. Nem tiltakozott, mikor 
Giskra az északi kapitány cimét kapta, de nem is segitette, 
mikor Axamit cseh vezér betört az északi részekbe és Gis- 
krát szorongatta. A királynak kellett Axamit ellen sereget 
küldeni. 



02 



A kortársak közül sokan azt tartották, hogy Axamit 
Ciliéi biztatására tört be az országba. Ezt az a körülmény 
látszott igazolni, hogy ugyanekkor egy uj föuri liga kelet- 
kezett, melynek Ciliéi vezérlete alatt a következők voltak a 
tagjai: Szécsy Dénes esztergomi érsek, a pécsi iDÜspök, Garay 
László nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda és Palóci László 
országbíró. A liga tagjai kijelentik, hogy a király felszóli- 
tására megújítják hűségi nyilatkozatukat. A király és Ciliéi 
állását, életét és becsületét az engedetlenek ellen megfogják 
oltalmazni. Csak a királynak és Ciliéinek fognak engedel- 
meskedni. 

Lehetséges azonban, ho — a fenti feltevés helytelen és 
Ciliéi az Ausztriában ellene meginduló küzdelemre akarta 
magát szövetségesekkel körülvenni és biztosítani. A fenti három 
ligába lépő ur közül egyedül Eizinger nem jutott fényes 
pozícióba. Ausztriában Ciliéi foglalta el azt a helyet, mely 
Eizingert illette volna. Ezért Eizinger nem is nyugodott ad- 
dig, mig Ciliéit meg nem buktatta. 1453 szeptember 28-án 
Eizinger és társai a wieni burgba fegyvereseikkel betörtek 
és kényszeritették a királyt, hogy Ciliéit az udvarból eltávo- 
lítsa. 

E siker után Eizinger is előrelátóbb lett és hatalmá- 
nak biztosítására most már nemcsak ausztriai, hanem cseh 
és magyar urakkal is szövetkezett. Ligába lépett ugyanis 
Podjebrad Györggyel, a két Sternberg gróffal, Plankenstein 
Pongráccal, Hunyadival és Vitéz Jánossal. Eizinger és tár- 
sai tanultak Ciliéitől és a saját érdekeik megvédésére irá- 
nyuló szövetségük céljaként a király megvédését jelölték meg. 
Ugyanekkor Hunyadi Podjebraddal egy külön ligát is köt, 
mely szerint Podjebrad Hunyadit a király és tanácsosai előtt, 
valamint összes ellenségeivel szemben „erős szeretettel, szi- 
lárd hűséggel és testvéri érzéssel fogja szolgálni" és nem 
fogja engedni, hogy „családja, személye vagy vagyona ellen 
bárminő merénylet követtessék el." 

Az 1453-iki esztendő a külpolitikai viszonyok lényeges 
változását hozta avval, hogy a török május 29-én elfoglalta 
Konstantinápolyt. Evvel az ujabb győzelemmel megszűnt a 
keletrómai császárság és vele a török ellen küzdök száma 



93 



megint kevesebb lett. Magyarország védelmének kérdése is 
lényegesen bajosabbá vált." Hunyadi jól látta, hogy az ö se- 
regei magukban nem lesznek elegendők arra, hogy birtokait 
megvédjék. Az országgyűlésen tehát a régebbi törvényekben 
megállapított katonaállitási kötelezettségek visszaállítását 
vitte keresztül. E kötelességek teljesítését pedig bírságokkal 
akarta biztosítani. 

E korban azonban senkisem volt áldozatra kész. 
Könnyű dolga volt tehát a királynak és pártjának e határo- 
zatok elleni hangulatcsinálással. A királypártnak ez jó alka- 
lom volt arra, hogy Hunyadi kormányzói hatalmát kikezd- 
jék. A támadást a Hunyadira nézve a legérzékenyebb ponton 
kezdték s számadást követeltek az országos jövedelmekről. A 
király, hogy az urakat terveinek megnyerje, felhívta őket, 
hogy országos tanácsot szervezzenek és annak fizetését álla- 
pítsák meg. Az országgyűlés e felhívásnak megfelelt, de a 
tanácsosok fizetését ugy állapította meg, hogy az országos 
jövedelmeket felemésztette. A király látva, hogy igy nem ér- 
het célt, titkos megbízást adott a nádornak a kérdés elinté- 
zésére. E szerint a nádornak bizalmasan kellett tárgyalnia 
azokkal az urakkal, a kikkel jó viszonyban van s ha ezek a 
tárgyalások eredményre vezetnek, akkor fognák az ügyet 
az országgyűlés elé vinni. 

Az országos tanács szervezésével a kormányzói állás 
megszűnt volna. Hunyadi azonban nem könnyen engedett. 
Ausztriai és cseh ligatársaihoz fordult, hogy rá vegyék a ki- 
rályt állásának fentartására. A király tudja, hogy a tanács 
megszűntetése is ellenszenvet fog kiváltani, ezért a tanácsot 
is meghagyja, de Hunyadi hatalmát sem csorbítja. Hunyadi 
ez alapon aztán nemcsak az őt jogosan illető hatalmat akarja 
gyakorolni, hanem minden hatalom gyakorlására jogosított- 
nak tekinti magát. Országgyűlést is hl egybe, a király azon- 
ban betiltja. Miután hatalma nem csorbul, Ciliéi is kényte- 
len vele kibékülni. E kibékülés Hunyadira nézve az Eizin- 
gerrel való szakítást jelentette, mert most Hunyadi tette 
lehetővé Ciliéinek az udvarba való visszatérést. Hunyadi 
azonban rosszul szám.itott, mert minden oldal bizalmát el- 
vesztette. Annyira félt, hogy 1455-ben nem mert elmenni 



94 



arra a tanácskozásra, melyet a törökök kiűzése tárgyában 
a pápa és a császár részvételével Bécáiijhelyen az osztrák, 
cseh és magyar urak tartottak. 

Hunyadi félelme jogosult volt, mert Ciliéi csakhamar 
azután, hogy Hunyadi segitségével az udvarba visszakerült, 
egy ligát szervezett Hunyadi ellen. E liga tagjai Hunyadi 
régi, de cserbenhagyott társai: Podjebrad, Garay László és 
Újlaki Miklós. Hunyadi látta azt a veszedelmet, melyet az 
uj liga rá nézve jelent. Kereste tehát a módokat, a melyek 
által az udvarral való viszonya ismét a régi lesz. Az ismé- 
telt tanácskozások nem vezettek eredményre, sőt a helyzet 
annyira elmérgesedett, hogy a király már biztosító levelet 
sem akart Hunyadinak a tárgyalásokra adni. Hunyadi sem 
ijedt meg azonban és a birtokában levő várak megerősítését 
rendelte el. Erre az udvar ijedt meg. A király mcghivta 
Hunyadit, hogy Győrben tárgyaljanak, a mint a meghivó 
mondja, a Ciliéivel való kibékülésről. 

Most már a király és Ciliéi féltek és ők nem jelentek 
meg Győrben, hanem csak követeket küldtek. A győri össze- 
jövetel gyűléssé lett, melyen a megjelentek Hunyadi befo- 
lyása alá kerültek úgyannyira, hogy utóbb vele ott ligába is 
léptek. Erről a királyt is értesítették avval, hogy ők vala- 
mennyien az ország javáért fognak dolgozni. Nem engedik 
azonban, hogy az idegenek akár világi, akár egyházi tiszt- 
ségeket töltsenek be. Miután a pápa a török elleni háborút 
nagyon sürgette, az udvar kénytelen volt Hunyadival kibé- 
külni. A kibékülés jeléül Hunyadi Mátyás az udvarba megy 
kamarási szolgálatot teljesiteni, a négy év előtt kötött el- 
jegyzést pedig megújítják. Ciliéi Erzsébet Hunyadi házába 
megy, hogy Hunyadiné nevelje fel. Erzsébet azonban rövid 
idő után meghal. 

E kor küzdelmei szomorú képet adnak arról a lelki 
sivárságról, mely e kor embereit eltölti. Mindenki vagyonért 
küzd. Ciliéi és Hunyadi, Podjebrad és Eizinger, Újlaki és 
Garay mind egyformák. A szövetségeket addig tartják meg, 
a mig az rájuk nézve előnyös. Hunyadi és Ciliéi az ország 
jövedelmein osztoznak, a királynak titkos szövetséget kell 
összehozni, hogy néhány nála felejtett sóbánya jövedelmén 



95 



kivül más jövedelme is legyen. Alattvalóinak van pénze és 
vagyona bőven. Mikor a királlyal való kibékülés után Hu- 
nyadi Gapistrano János sürgetésére a török elleni háborúra 
határozza el magát, annyi pénz felett rendelkezik, hogy a 
királynak 8000 forintot adhat kölcsön. A király ennek fejé- 
ben Hunyadi adományait megerösitette. 

Hunyadi a török ellen háborúkat viselt, tehát eléggé 
megmutatta, hogy öt csak az ország s nem saját érdeke ve- 
zette, mondják. Az iránt nem is lehet kétség, hogy e háború- 
kat Hunyadi csakugyan viselte, csupán azoknak erkölcsi 
megítélése tekintetében térhetnek el a vélemény'pk. Tudni 
kell, hogy a XV-ik században Magyarországon nincs köz-, 
csak magánügy. Az ország védelme nem az állam, hanem 
egyes, a támadás révén érdekelt birtokosok ügye. A török 
kiűzése az országnak érdeke volt ugyan, de ezt e Sorban 
senki sem látta még be. Hunyadi sem az ország szempont- 
jából fenyegető veszélyeket látta, hanem birtokait féltette. 
Hatalmának alapja az ország déli részein és Erdélyben el- 
terülő birtokai voltak. Emelkedésének lehetősége a török el- 
lenében szerezhető fejedelemség, melyet a pápa már akkor 
Ígért, mikor 1444-ben Hunyadi könnyelműen feláldozta 
seregét. 

A török elleni háború, melyre Gapistrano hosszú ideje 
izgatott, nem érdekelt senkit Magyarországon. A mikor meg- 
indult a sereg, csak Hunyadi személyes hivei jelentek meg. 
Kanizsay László, Rozgonyi Rajnáid, Korogyi János és Szi- 
lágyi csatlakoztak Hunyadihoz. A király sem gondolt e had- 
járattal és a császár ellen indítandó háborúra gyűjtötte 
erőit. A török ellen induló sereg a pápa pénzén gyűjtött 
zsoldosokból állott, a kiket a rablás kilátása, az elérhető 
bűnbocsánat és a jobbágyi helyzetből való szabadulás csá- 
bított. És ez a sereg győzelmet aratott a törökön Nádor- 
fehérvárnál 1456-ban. Hunyadi pedig röviddel utóbb meg- 
halt. 

A nagybirtok történetének legnevezetesebb alakja halt 
meg benne. A társadalom legalsó rétegéből emelkedve az 
urak legelőkelőbbjei közé, olyan beláthatatlannak tekintette 
az emelkedés lehetőségét, hogy a legmagasabb polcig som 



96 



állott volna meg. Első és hatalmas képviselője ő a nagybir- 
tok országos hatalomra emelkedésének. Hogy nem tette a 
fejére a királyi koronát csak azért történt, mert előbb halt 
meg, mint V-ik László. 

3. A királif kísérletei a Hnuyadiak megtörésére. 

Hunyadi halálával elhárítottnak látszott az az aka- 
dály, mely a királyi hatalomnak eddig útjában állott. V. 
László sietve kereste a módokat, hogy az országos jövedel- 
meket és a Hunyadi kezén volt várakat visszaszerezze. Tisz- 
tában volt azzal, hogy Hunyadi Lás/ló és Szilágyi Mihály 
egyaránt ellen fog állani. Ezért csellel akart célhoz érni. A 
török elleni háború ürügye alatt sereget gyűjtött s^Futakra 
országgyűlést hirdetett. Hunyadi László ez országgyűlésen 
csak ugy mert megjelenni, hogy V. Lászlótól előbb bátorság- 
levelet kért és azt a, királyi Ígéretet, hogy nem fog tőle szám- 
adást követelni azokról a jövedelmekről, melyeket atyja ke- 
zelt. Hunyadi ily Ígéretek után megjelent Futakon, a hol 
megígérte, hogy a kezén levő várakat ki fogja adni. Ugyan- 
ekkor Ciliéivel ligát kötött, a ki megígérte, hogy fiának fogja 
tekinteni. 

Hunyadi mindezek után azt remélte, hogy atyja he- 
lyett ö lesz a kapitány. Ebben a reményében azonban csaló- 
dott és így csakhamar Nándorfehérvárra ment, a hol Szilá- 
gyi nem nagy örömmel fogadta s kijelentette, hogy ö a 
maga részéről nem járul hozzá a várak átadásához. Ezért 
a mikor V. László röviddel a futaki gyűlés után megjelent 
Nándorfehérvár alatt, be, sem akarta engedni a várba. Vitéz 
János püspöknek kellett közbelépnie, hogy a királynak ne 
kelljen szégyenszemre elmennie a vár alól. 

A királynak fegyveresek nélküli beeresztése a várba 
nem járhatott a Hunyadiakra nézve semmi veszéllyel. A 
vár tele volt Hunyadihű urakkal. Ugy látszik elvégezték, 
hogy végezni fognak Ciliéivel, a kit a király rossz szellemé- 
nek tartottak. Hunyadiék hivei ezt meg is tették és Ciliéit 
megölték. A király megijed, s hogy neki magának ne legyen 
bántódása, kinevezi Hunyadi Lászlót az ország főkapitá- 
nyává. 

Ciliéi megöletésének körülményei mindig homályosak 



97 



fognak maradni. Egy néhány külső körülményt azonban 
tudunk. A király négyezer fegyveressel ment Nándorfehér- 
vár alá, csakhogy ezeket nem bocsátották a várba, söt Ciliéi 
megöletése után a király haza bocsátotta őket. Ezután in- 
dult Temesváron keresztül Budára. Megesküdött, hogy Hu- 
nyadi Lászlót nem fogja megbántani. 

Hunyadiék tehát megint győzelmesen kerültek ki eb- 
ből a küzdelemből. Ez azonban mindazoknak csalódását 
okozta, a kik azt remélték, hogy a dus Hunyadi-vagyonból 
nekik is fog jutni valami. A csalódottak ligát kötöttek. A liga 
tagjai: Garai nádor, ki inkább magának akarta a hatalmat 
biztosítani, mint leendő vejének; Újlaki vajda, a ki félté- 
keny volt Hunyadi Lászlóra; Bánífy Pál főajtónálló; Buzlai 
László föpincemester; Szomszédvári Cermin; Henning fő- 
lovászmester; Jodok véglesi kapitány; Holcer Konrád; Ruk- 
kendár Farkas és Giskra János. Miután ez a liga a királyt 
megnyugtatta, ez a két Hunyadit, Vitéz Jánost, Kanizsay 
Lászlót, Rozgonyi Sebestyént Budára hivta és elfogatta. 

V. László ezt az eseményt ugy fogta fel, mint a mely 
által lett csak tulaj donképeni királlyá. Az Ausztriába, Cseh- 
országba és Sziléziába küldött leveleiben ezt irja: „Immár 
többé nincs senki, a ki elém akadályokat gördíthetne és raj- 
tam uralkodhatnék. Szabadon uralkodó király vagyok." 

Hunyadi Lászlót lefejezték. Mátyást fogságban tar- 
tották. A ki legjobban félt e tettek következményeitől, az a 
király maga volt. Félelmét azzal palástolta, hogy a Hunya- 
diak ellenségeit buzdította. Erre nagy szükség is volt, mert 
sem Szilágyi Mihály, sem pedig Hunyadiné nem pihent. 
Június elején már ugy az Alföldet, mint Erdélynek király- 
hü részeit pusztitták. A király nem jól érezte magát a Szi- 
lágyi pusztításairól érkezett hírekre és ezért Wienbe, majd 
Prágába ment. Mátyást mindenüvé magával vitte, Szilá- 
gyiéknak pedig folyton békeajánlatokat küldött. E közben 
váratlanul meghalt. 

A Hunyadi-vágyon együtt maradt, tehát a Hunyadi- 
család hatalma sem múlhatott el. A király e nagy vagyon- 
nal szemben még a főurak egy részének segítségével is tehe- 
tetlen volt. Érezte ezt az erőt a király még akkor is, mikor 

A íT s t li- Nagybirtok. ^ 



98 



László már nem élt és Mátyás az ö fogságában volt, ezért 
csúfoltatta ezt Wienben magyar királynak. Nem tudta, hogy 
mennyire igaza van. Pedig egykorúak feljegyzése szerint 
Capistrano ugy beszélt Hunyadi fiairól, mint Magyarország 
jövendő királyairól, sőt III. Galixtus pápa is ezt a megol- 
dást tartotta volna megfelelőnek. 

Mindezeknél azonban lényegesebb volt, hogy az or- 
szág legerősebb várai, Erdély s az Alföld a Hunyadi-párt 
kezén voltak. Evvel szemben nem jöhetett figyelembe, hogy 
Garay a király rokona volt, hogy Újlaki leánya Podjebrad 
György cseh kormányzó fiának felsége. A Huny ad i-vagy ón- 
ban rejlő erő mellett a császár akarata is elenyésző tényező; 
Mátyás királysága csak azt jelentette, hogy a tényleges ha- 
talomhoz hozzá járult a formai jog. 

á. Az első nauyhiriokos Ixirúly küzdelmei a koronáért. 

Hunyadi Mátyás az ország királya lett. A mikor hirül 
hozzák neki Prágába ezt a hirt, egyáltalában nem csodál- 
kozik rajta, mintha már régen várta volna. Tudta, hogy 
családja mindent elkövet e cél érdekében. Tudta azt is, hogy 
nagyon közel van ennek elérése, mert ha nem, akkor Pod- 
jebrad nem jegyezte volna el leányát vele, a fogollyal. 

Hunyadi Jánosné és Szilágyi Mihály ligát hoztak létre 
Mátyás királysága, érdekében. Ebbe első sorban Garay Lász- 
lót nyerték meg avval a tervvel, hogy Mátyás ef fogja venni 
az ő leányát. Miután azonban tudták, hogy Podjebrad idő- 
közben eljegyezte leányát Mátyásnak, megigéríék, hogy ad- 
dig sem örökségébe, sem a királyi hatalomba, nem engedik, 
a mig ez eljegyzést fel nem bontja. A ligához Miklós pécsi 
püspök és Bánffy Pál főudvarmester is csatlakozott. 

A talaj elő volt tehát készítve. Az egyik oldalon a Ga- 
rayakkal való összeköttetés, a másik oldalon a Podjebraddal 
való, mely utóbbi Újlaki és Giskra támogatását jelentette. 
A királyválasztó országgyűlésnek csak az volt a feladata, 
hogy a történt megállapodásokat szentesítse. Hogy a ligák- 
nak alkalma legyen igényeiket érvényesíteni, kimondatták 
az országgyűléssel, hogy Mátyás öt évig gyámság alatt lesz. 

A Szilágyi-ligának hatalmas támasza volt a kis nemes- 
ség. Ez sietett is a maga jutalmát kivenni. Az országgyűlés- 



99 



sel felmenttette magát a katonáskodás terheitől, illetve ki- 
mondotta, hogy a nemesség csak végszükség esetén tartozik 
személyesen hadba szállni. Kimondta továbbá azt is, hogy 
nemesektől és azok jobbágyaitól sohasem szabad adót szed- 
ni. Miután pedig a királyok rokonaikkal szemben mindig 
elnézök, kimondotta azt is, hogy a király kötelessége roko- 
naival szemben is igazságot szolgáltatni. 

Mátyás megválasztása nem jelentette még azt, hogy a 
hatalom is a kezében van. Még nem is lépett az ország föld- 
jére, már nehézségek támadtak a két eljegyzés miatt. Szilá- 
gyi azt követelte, hogy Mátyás a Podjebrad leányával kö- 
tött eljegyzést bontsa fel. Mátyás ezt nem volt hajlandó 
megtenni, sőt szerződésre lépett Podjebraddal és fiaival, 
melyben egymásnak kölcsönös támogatást Ígérnek s azt, 
hogy az eljegyzést nem fogják felbontani. Arra az 
esetre pedig, ha netalán mégis felbontaná Mátyás az 
eljegyzést, Podjebradnak 100.000 magyar arany forintot 
fizet. Ugyanezt ígérik Podjebrad és fiai. Ez a szerződés ha- 
tározott ellentétben állott a Garayval kötött szerződéssel. En- 
nek dacára Szilágyi és Himyadiné, valamint nyolc magyar 
ur, a tizenegy cseh úrral szemben jótállóit a szerződés meg- 
tartásáért. 

Garay a vele kötött szerződés e megsértését annál in- 
kább rossz néven vette, mert Szilágyiék azt az Ígéretüket sem 
tartották meg, hogy Mátyást mind addig nem engedik a 
királyi hatalomba és örökségébe, mig a Garayval kötött 
szerződést nem teljesiti. Ezért ugy ő, mint Újlaki és Giskra 
is felkeltek. Az utóbbi keltöt nagyon könnyű volt leszerelni. 
Mátyásnak azonban állandó barátokra volt szüksége, ezért 
a nemesség jóindulatát kereste. Az összehivoít országgyűlé- 
sen tehát ujabb kedvezményeket biztosított nekik. Kimond- 
ták, hogy a nemesség csak védelmi háborúba tartozik menni 
és ekkor is csak a határig. Há a felvonulás után 14 nap 
alatt az ellenség nem jelentkezik, akkor a nemesség haza vo- 
nulhat. 

Mátyás ezután elég erősnek érezte magát arra, hogy 
Garayt letegye a nádori méltóságról. Helyébe Guthi Ország 
Mihályt nevezte ki. Evvel azonban megsértette Újlakit, a ki 

7* 



100 



szintén vágyott e móltóságra. Mátyás önálló intézkedései 
bántották Szilágyit is s igy nemsokára egy ligában szövet- 
kezik ez a három sértett ur a király ellen. A szerződést 1458 
július 26-án Simontornyán, a Garayak várában irják alá. 
Kötelezik magukat, hogy egymást összes erejükkel minden- 
nemű veszélyek közepette támogatni fogják. Ha. valaki akár 
őket, akár híveiket megtámadná, bármilyen magas méltó- 
ságban legyen is: fegyvert fognak. Kimondja a szerződés 
azt is, hogy a királynak az az intézkedése, mellyel Garayt a 
nádorságtól megfosztotta, nem érvényes. 

A liga megkötése után négy nappal Mátyás már tu- 
dott róla. Azonnal elküldte Vitéz Jánost Szilágyihoz, aki 
rávette a sértett Szilágyit, hogy öccsével találkozzék. E ta- 
lálkozás megtörtént s Mátyásnak sikerült nagybátyját a 
Hunyadi-vágyon nagyobb részének és a besztercei főispán- 
ságna^ odaígérése által a maga pártjára visszahódítani. 
Szilágyi azonban többre vágyott és ezért nemsokára vissza- 
tért ligatársaihoz. Mátyás ezért elfogatta, de a pápai követ 
közbenjárására életben hagyja, majd a pápa közbenjárására 
fogságából is kiengedve, a szerb királyságot adja neki. Szi- 
lágyi el is megy, hogy királyságát elfoglalja, de itt a török 
nemsokára elfogatja s lefejezi. 

Mátyás a Hunyadi-vágyon révén óriási hatalmat tar- 
tott a kezében. Ennek tulaj donitható, hogy már 1458-ban 
sikeresen hadakozik a török ellen s hogy minden Ígérete 
dacára a nemességre rótt uj terhek ellen nagyobb mozga- 
lom nem indul. A régi katonai terheket egész terjedelmük- 
ben visszaállítja s ezen felül a huszárság felállítását is ki- 
mondatja az országgyűléssel. A Garay-párt mozgalmait ezek 
a katonai terhek mégis megkönnyítették. Annyira haladt 
már ez a mozgalom, hogy alkudozásba léphettek a császár- 
ral, a kinek megígérték, hogy megválasztják királynak. Mi- 
kor Mátyás e mozgalmakról értesült, összehivta a hozzá hü 
urakat és biztosította őket, hogy védelmük érdekében min- 
dent el fog követni s felhívta őket, hogy ujitsák meg hűségi 
esküjöket. Mátyás ekkor 36 főurat számithatott hívei közé. 
Az erdélyi püspököt kivéve, az összes főpapok a király párt- 
ján voltak. Garayval együtt 22 nagybirtokos és az erdélyi 



101 



püspök a császár pártján volt. Tehát 59 ember volt ekkor 
Magyarország minden hatalmának birtokosa. 

A Garay vezetése alatt álló párt a császárt megválaszt- 
ván királlyá, öt erről egy okiratban értesiti. Ez az okirat 
mindenkor érdekes dokumentuma lesz a nagybirtokosok és 
a magyar uralkodó egymáshoz való viszonyának. A nagy- 
birtokosok megígérik a császárnak, hogy mindenben támo- 
gatni fogják. Segítségére lesznek azok ellen, a kik az enge- 
delmességet tőle megtagadlak. Az a hang, a melyen ez az 
irat tartva van, nem az alattvalók hangja az uralkodóval 
szemben, hanem a hatalmasok egymás közötti hangja. 

A császár ez öntudatos hang után azt várta, hogy hí- 
vei majd megszerzik az országot és neki csak a kész hata- 
lomba kell majd beülnie, az. urak pedig azt. hogy a császár 
őket Mátyás ellen m.egfogja védeni. Mindkét fél csalatkozott. 
Mátyás így könnyen hűségre téríthette az urak egy részét, 
majd mikor Garay meghalt, valamennyit. Frigyes egészen 
visszavonult, mihelyt Mátyással örökösödési szerződést tu- 
dott kötni oly értelemben, hogy az esetre, ha Mátyás fiutód 
nélkül halna el. akkor a magyar trónt a császár valamelyik 
fia nyeri el. 

Mátyás e szerződésbe azért ment bele, mert a magyar 
korona Frigyes birtokában volt és nem tudta visszaszerezni. 
Frigyes a szerződésen kivül 80.000 forintot is kötött ki, mely- 
nek megszerzésére igen nagy nehézségekbe ütközött, mert a 
nemesség minden adó ellen állást foglalt. E váltságösszeg 
előteremtésére szolgáló adót csak ugy szavazta meg. hogy 
Mátyás személyes hivei közül 18 világi és 9 egyházi föur ke- 
zességet vállalt arra, hogy Mátyás nem fog többet ilyen adót 
kivetni. A nemességnek ez az állásfoglalása meggyöngítette 
Mátyást a nagybirtokosokkal szemben is. A koronázó ország- 
gyűlésen kierőszakolták tőle azt az Ígéretet, hogy senkit ..a 
főpapok és zászlós urak tanácsa nélkül, hűtlenség bűnében el 
nem marasztalhat" és hogy senki jószágát törvényes Ítélet 
nélkül el nem foglalja. 

5. Mátjiás nralmáímh ntpc/FizilárcJnlásn. 

A magvar királyok megtanulhatták elődjeik példáján, 
hogy hatalmuk legerősebb támasza egy második koronának 



102 



megszerzése. Mátyás ugy látszik ismerte jól elődjeinek küz- 
delmeit. Még meg sem erősödött a magyar trónon, már is 
nyugat felé tekint s a német birodalomban törekszik befo- 
lyásra szert tenni. A németeket ide édesgeti, nekik adomá- 
nyokat ad. Sőt a német császár tisztjeinek, a nélkül is ad 
földet, hogy ide jönnének. A császár főkapitányát egyidejű- 
leg saját szolgálatába is fogadja. Ez az eljárás a magyar 
urak elégedetlenségét váltotta ki. Mátyás azonban résen volt 
és erejének fentartása érdekében Belgrád, Zalánkemén és 
Orsova váraiba német katonákat rakott. 

A németek ugy az elégedetlenek ellen, mint uj terveinek 
megvalósitása körül mindenben támogatták. A királynak 
ugyanis alig volt már bevétele, mert a mikor már nem volt 
birtok, a melyet a királyok adományozhattak volna, akkor 
adómentességeket adtak. Ez által a király jövedelmei majd- 
nem egészen elfogytak. Mátyás, hogy jövedelemre tegyen 
szert, uj „kincstári adó"-nak nevezett adót és korona vámot 
hozott be., melyek alul a törvény szerint mentességet adni a 
király sem jogosult. Ez utóbbi rendelkezést, persze Mátyás 
nem tartotta meg. 

Az uj adó uj terhet jelentett s igy az elégedetlenséget 
Mátyással szemben fokozta. Podjebrad nem bizott Mátyás- 
ban s ezért már régebben oly irányban dolgozott, hogy a ma- 
gyar koronát fia kapja meg. Közben ugyan kibékült Mátyás- 
sal, de csakhamar újra visszatért régi terveihez. Most is fel- 
használta az elégedetlenséget és ellenállásra buzdította a 
nagybirtokosokat. Az elégedetlenekhez Zápolya István és 
Imre, a ném,et Elderbach is csatlakozott. Ezek Szentgyörgyi 
Jánosnak megígérték, hogy Erdély királyává választják, 
mire Szentgyörgyi kitűzte a lázadás zászlóját. Mátyás azon- 
ban hamar végzett a lázadókkal s azután a pápa által letett 
Podjebrad ellen indult, a miben már az előbb még ellene volt 
urak is támogatták. Az e célra szükséges adó kivetése sem üt- 
között nehézségbe. Mátyás megint megigérte, hogy ilyen adót 
többé nem fog kivetni; 8 főpap és 13 világi megint kezességet 
vállalt s az elégedetlenség hullámai elültek. 

A cseh vállalkozás három évig tartott, de eredményre 
nem vezetett. Mátyás, hogy tovább folytathassa a hadjáratot, 



103 



kénytelen az országgyűléshez fordulni ujabb adóért. Az or- 
szággyűlés azonban a kért adót nem szavazta meg. Mátyás, 
hogy mégis pénzre tegyen szert, a török elleni háborúra kérte 
az adót. Ezt az országgyűlés megszavazta. Az adószedés te- 
kintetében hozott határozatok azonban megmutatták, hogy 
Mátyás uralma nem feltétlen, hogy az urak elégedetlenek, 
mert a király rokonsága túlságos sok kedvezményt élvez. 
Mátyás mint fentebb említettük, anyjának és kedvenceinek 
birtokait felmentette a koi'ona adó alól. Ennek a jelentősége 
abban állt, hogy az adómentesség odavonzotta a jobbágyo- 
kat, a mit még elősegített a király avval is, hogy vámmentes- 
séget is adott. Ezek a kedvezmények lehetővé tették, hogy az 
ilyen birtokosok a jobbágyokkal enyhébben bánjanak és 
mégis több szolgáltatást kapjanak tölűk. Miután elsősorban 
a király és hozzátartozói kaptak kedvezményeket, ezek emlé- 
kezetéhez fűződik a szegény nép szeretete. A nagybirtokosok 
ugyan a saját jobbágyaik érdekeit is védték, a mikor a ked- 
vezmények ellen tiltakoztak, a nép azonban csak a kedvez- 
mények elvesztését érezte és az urakban látta ennek okát. 
Ezért tekintette Mátyás királyt a nép atyjának akkor, a mi- 
kor a saját hatalma érdekében intézkedett. 

Az országgyűlés kimondotta tehát, hogy a megszava- 
zott adó alól senki jobbágyai fel nem menthetők. A felmerülő 
vitákat pedig a megyei törvényszékekhez utalta, üjra kimond- 
ta, hogy a király ez adó alól nem adhat kedvezményt. E ha- 
tározatainak végrehajtását a nagybirtokosok ellenőrzése alá 
helyezte avval hogy ezektől újra jótállást követelt e határo- 
zatok megtartásaért. Mátyás azonban ezt nem jó szemmel 
nézte és elégedetlenségét éreztette a különben is bizalmatlan 
urakkal. 

Mátyás jól tudta, hogy a régi magyar királyok legfőbb 
ereje a más országok feletti hatalom volt, de nem látszott 
tudni, hogy ez azért volt, mert külföldi foglalásaikon a ma- 
gyar uraknak juttattak adományokat. Mátyás, a mint láttuk, 
megfordítva csinálta, ő a külföldieknek itt adott javadalma- 
kat. A mikor ezért ellene fordultak a nagybirtokosok, akkor 
avval tetézte ezt az eljái-ást, hogy jobbágyi sorból emelt fe] 
embereket, a kiket adományokban részesített. Ezek az urakká 



104 



lettek szívesen elnézték aztán azt, hogy Mátyás a vele ellen- 
kező birtokosokat elűzte, vagy őket bíróság elé idéztetvén, 
birtokaiktól megfosztatta. Az országos tisztségek viselőit ál- 
landóan ellenőriztette és a legkisebb kifogás esetén letette. A fő- 
papi állásokra idegeneket és gyermekeket nevezett ki. Mindez 
1471-ben ujabb összeesküvésre vezetett. Miután Mátyásnak 
nem volt fegyveres ereje, a mellyel az összeesküvőket meg- 
törje, ezek vezetőinek ambícióját sietett kielégíteni és evvel a 
mozgalmat leszerelni. Újlaki Miklós volt a mozgalom főve- 
zére, őt bosnyák királlyá nevezte ki és megengedte, hogy ma- 
gát meg is koronáztassa. Mások adományokat kaptak, mig 
néhánynak ígérettel kellett beérnie. Csak Vitéz esztergomi 
érsek és a pécsi püspök tartottak ki és várták, hogy az elége- 
detlenek által behitt Kázmér herceg Mátyás helyét elfoglalja. 
Mátyás az elégedetlenkedők megnyugtatására országgyűlést 
hívott össze. Ez az országgyűlés a király túlkapásai ellen 
hozta meg azokat a törvényeket, a melyeket ugy szoktak fel- 
tüntetni, mintha ezek igazolnák Mátyás igazságosságát. 

A hozott határozatok végrehajtásának biztosítása cél- 
jából kimondja az országgyűlés, hogy az a tíszt\dselő, a ki 
ezekkel ellenkezően cselekszik, hatalmaskodás bűnébe esik. 
Közben az elégedetlenek biztatására az országba jött Kázmér 
lengyel herceg egészen Hatvanig vonult, azonban nagyon 
kevesen csatlakoztak hozzá. Vitéz Jánost szívesen tette volna, 
de Mátyás öt, hogy ezt meg ne tehesse, körülvette Esztergom 
várában. Erre és némi ígéretekre ő is kibékült. Az a megál- 
lapodás, melyet kötöttek olyan, mintha két szuverén lépne 
egymással szövetségre. Vitéz azonban ezt nem tartotta meg, 
ugy hogy két hónap múlva Mátyás elfogatta és Beckensloer 
, egri püspök ellenőrzése alá helyezte. 

Mátyás hatalmának fogyatékosságát mutatja az a kö- 
rülmény, hogy nincs elég ereje arra, hogy a más királyt vá- 
lasztó esztergomi érseket elmozdítsa. Az érsekkel tartó pécsi 
püspök is megmarad méltóságában. Ezért nem csoda, hogy 
a mikor ez után Kázmér követei a béke megkötése céljából 
Budára jönnek, nem Mátyás, hanem az urak tárgyalnak ve- 
lük. Mátyás hatalma fogyatékosságát mi sem mutatja job- 
ban, mint az a körülmény, hogy a cseheket nem csak, hogy 



105 



nem tudja az országból eltávolitani, hanem kénytelen a cse- 
hek kapitányaival ugy egyezni, hogy váraikat pénzért ki- 
váltja tőlük. E szerint Késmárk várából 6412 frt ellenében. 
Komlós várából pedig 4250 írtért kellett volna Pozovai Ja- 
kabnak kivonulnia. Talafus nevű kapitány 1000 frtért adja 
át a várat. E váltságösszegeket aztán a megyéknek kellett 
összehozni. Ez ügyet olyan soká nem tudták elintézni, hogy 
1500-ban törvénnyel kellett ezt rendezni. Mátyás, hogy ez- 
után békében maradhasson Giskra embereitől, a délvidéken 
juttatott nekik adományt. 

A török elleni háborúk e korban már c>sak a védelemre 
szorítkoznak és ezért nem kecsegtetnek adományok kilátá- 
sával, miért is e háborúkért senki sem lelkesedik. Evvel szem- 
ben a nyugatra irányuló eredményes háború, mely szerzési 
lehetőségeket nyit, népszerű. Mátyásnak Podjebrad elleni 
háborúja, eleinte semmiféle elégedetlenséget nem váltott ki, 
csak mikor m.ár nyilvánvalóvá lett, hogy Podjebradot le- 
győzni nem sikerül, akkor e háború ellen mindenki állást fog- 
lalt. Most Mátyás Frigyes ellen kezdett háborút. Az urak 
eleinte közönyösen nézték, mihelyt azonban Mátyás Ausztria 
területéből egy részt elfoglalt, s evvel uj birtokok felett ren- 
delkezett, a háború egyszerre népszerű lett. Wien elfoglalása 
és Nagylucsei Orbánnak ottani érsekké való kinevezése épen 
nagyon lelkesitőleg hatott. 

A török folytonos támadásai azonban kimozdították 
Mátyást is közönyéből, mert a folytonos támadások következ- 
tében az ország déli részének birtokosai közül többen elpár- 
toltak. A zágrábi püspök, a Perényi testvéi'ek elégedetlenked- 
tek, a Frangepánok pedig Velencéhez csatlakoztak. EzérI 
1479 óta Mátyás többször vezet sereget a török ellen. 

Mátyás és "Róbert Károly uralkodása nagyon sok ha- 
sonlóságot mutat. Mindkét király egész életét avval löliöilo 
el, "hogy trónját biztosítsa. Mindkettőnek sikerült is ez. Mig 
azonban P. Károly fiát könnyen ültethette maga után a 
trónra, addig Mátyás ezt nem tudta elérni. Az ok, a mely 
miatt ez nem sikerült az, hogy Mátyás a kipróbált módsze- 
loktől eltért és plaíonikus kijelentésekkel akart célt érni. Má- 
tyás azt hitte, hogy elég törvényt hozni abból a célból hogy 



106 



halála után az történjék, a mit ö akar. Elfelejttitte, hogy sa- 
ját hatalma is bizonytalan. 

6. Küzdelem a korona örökletessé téteJéérf. 

A Hunyadi család Magyarország legnagyobb birtokosa 
volt és ezért tudta megszerezni Mátyás részére a trónt. Má- 
tyás uralkodása vége felé e birtokokat nemhogy összetartotta 
volna, hanem részint híveinek adományozta, részint pedig 
elzálogosította. Az ösi Hunyadi javak legnagyobbjai, u. m. 
Hunyad, Lippa, Sólymos, Nagy-Kemlek, Thuz (Szlavónia), 
Zengg, Zagorje, Szklabinye stb. Mátyás halálakor zálogban 
voltak. A nem ösi birtokokra pedig Mátyás halála után rög- 
tön jelentkeztek azok, a kiktől azokat Mátyás erőszakkal el- 
vette. 

A Hunyadi trón alapja a vagyon volt. A mikor ezt a 
vagyont elveszti Mátyás, akkor elveszti fia koronáját is vele. 
A fia érdekében hozott törvények nem elegendők arra, hogy 
általuk a koronát megszerezze. Ezt Mátyásnak nagyon jól 
kellett volna tudnia, mert ö is tul tette magát mindig a tör- 
vényen, a mikor erre meg volt az ereje. Jóllehet ö maga 
mindig csak saját erejében bizott, azért fiát mégis megfosz- 
totta a nagy vagyonban rejlő erőtől. Elfelejtette, hogy az ál- 
tala megadományozottak még az ö érdekében sem mindig 
dolgoztak, nemtogy fiáért tegyenek majd valamit. 

Fiáért csak keveset tett. Az északon megszerzett tarto- 
mányok feletti uralom nem sok hatalmat adhatott, mert egy- 
magában az a körülmény, hogy a töröktől távol esett, a 
korona megszerzése tekintetében nem jelentett hatalmat. Fő- 
leg azért nem jelentett aránylag nagy vagyona hatalmat, 
mert ugyanekkora vagyonnal Zápolya István. Ausztria és 
Szilézia helytartója is rendelkezett. A nagy vagyonú urak- 
nak tehát Corvin János nem sokat nyújthatott. Ezeknek kül- 
földi trónkereső kellett, ha esetleg ők maguk nem jutottak 
még elég közel a trónhoz arra, hogy maguk üljenek rá. 

Zápolya még nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy 
a magyar trónt a maga javára követelje. Ö is Ulászló párt- 
jára állt. Ulászlótól mindenki remélhetett valamit. A király 
özvegye azt, hogy Ulászló öt elveszi. Bakóc Tamás, hogy kancel- 
lárrá kinevezi. Zapolyának megigérte, hogy a visszaszerzen- 



107 



dö 13 szepesi várost neki adja. így bár Corvin Jánosnak Má- 
tyás életében az összes főurak hűséget esküdtek, ez esküt csak 
Vitéz János, a Kanizsayak, a Bánff yak és a Frangepánok tar- 
tották meg. Újlaki pedig bosnyák királysága érdekében támo- 
gatta Corvint. Az urak hűsége azonban csak addig tartott, a 
mig Corvinnak meg voltak az apjától öröklött kincsei. Eze- 
ket hivei hamarosan elvették vagy megkapták tőle és a kin- 
csekkel együtt az ö hűségük is elmúlt. 

A királyi hatalmat minden választás előtt, ugy most 
is, erősen megnyirbálták, annyira hogy a koronán kivül 
nem maradt a királynak semmije, csak kötelessége. Közvéle- 
ményünknek egy általános tévedése, hogy azt tartja, mikép 
Ulászló megválasztása alkalmával tett kikötések, nevezetesen 
a főurak és főpapok javára biztosított ellenőrzési jog II. 
Ulászlót megelőzőleg nem fordult volna elő. Ugy a mint Má- 
tyás trónra lépte előtt több nagybirtokos volt a közhatalom 
birtokosa és Mátyás csak átmenetileg gyakorolta e hatalmat 
egymaga, ugy most megint a közhatalom közös gyakorlásá- 
riak rendszeré lépett életbe. A király feje ugyan annak a 
csoportnak, a mely a főhatalmat gyakorolja, de nem ura. 

A tények előtt szeretnek szemet hunyni és a kijelenté- 
seknek nagyobb értéket tulajdonítanak. Ilyen kijelentés az a 
későbbi korból származó, mely una eademque nobilitas-ról, 
egyenlő jogú nemességről beszél — és ilyen tény az, mely 
azt mutatja, hogy a nagybirtokosok voltak Magyarország 
urai és parancsolói, régen a főnemesi rend különválása előtt. 

Ugyanígy vagyunk avval a babonás hittel, mely sze- 
rint Magyarország Szent István óta egységes ország. Láttuk, 
hogy mennyire nem volt egységes az ország a múltban. Most 
sem az. Minden király elhunyta után azonnal szétszakadt, 
ha egyáltalában egész volt a király életében. Az országrészek 
érdekeik szerint foglaltak állást a királyválasztás kérdésé- 
ben. A déli rész a török elleni háború, a nyugatiak a csá- 
szár, az északiak a cseh király révén elérhető előnyök szem- 
pontjából nézték a királyválasztást. Annyira mentek a gaz- 
dasági szempontok érvényesitésénél, hogy Ulászlót egyenesen 
eltiltották attól, liogy Mátyás cizvegyót elvegye és utasították, 
hogy a milanói herceg leányát vegye el. 



108 



A közvélemény nagyon igazságtalan, a mikor a királyi 
hatalom sülyedését 11, Ulászló és II. Lajos terhére irja. Elfe- 
lejti, hogy Mátyás alatt hány föuri szövetség, hány összees- 
küvés, söt lázadás volt. Elfelejtik, hogy az erdélyi királyság 
eszméje is az ö uralkodása alatt született. A nagybirtokosok 
Mátyásért jótálltak s evvel az ö hatalmát ellenőrizték. Csak 
folytatás az, a mi Ulászló alatt történt s nem rendszerválto- 
zás, mikor most azt követelték, hogy Ulászló ne csak, hogy 
ne adjon idegeneknek Magyarországon birtokot, hanem hogy 
nekik Morvaországban és Sziléziában is adjon. Ez is meg 
volt eddig mindig, ha a magyar királynak volt külföldön 
birtoka, illetve valamely ország koronája a magyarral egy 
kézben egyesült. 

Ulászló megválasztása elöít kikötötték, hogy a Mátyás 
előtti állapotok állíttassanak vissza. Az után pedig ez alapon 
erőszakoskodni kezdtek és a kisebbek birtokait foglalni. Ez- 
zel kezdődött a köznemesség és nagybirtokosok harca, mely 
e kor politikai történetének homlokterében áll. A köznemes- 
ség vezérei e küzdelemben oligarchák, a kik nagyon jól tud- 
ták, hogy az ő hatalmuk a köznemesség támogatásától függ. 
Az ezt megelőző században a király kisérelte meg az alsó ré- 
tegekkel való szövetkezést. Tőle a Hunyadiak vették át e gon- 
dolatot. Mátyás halála után megint a góliátbirtok használja 
ki a köznemesség hiszékenységét, de most már a király ellen. 
Ulászló alatt már kétségtelenül meg volt állapitható, 
hogy Zápolya a koronát akarja megszerezni. Ezért adta a 
purifikátort. a mikor a nagybirtokosok az országos tisztsé- 
gekben visszaéléseket követtek el. Erneszt Zsigmond pécsi 
püspök sikkasztásait is csak azért ostorozta, niert tudta, 
hogy ez népszerű és hatalma gyarapításához hozzájárul. E 
püspök volt ugyanis az ország kincstárosa és e minőségében 
sok pénz veszett el a kezén. Hogy mekkora lehetett ez az ösz- 
szeg, arról fogalmat adbat az a körülmény, hogy ö büntetlen- 
ségeért 400.000 forintot fizetett. E váltságdij nagyságát vi- 
szont csak akkor értékelhetjük, ha tudjuk, hogy 1494-ben az 
ország összes bevételei 177.000 forintot tettek, 1495-ben pe- 
dig épen csak 136.000 forintot, 

Ulászlóra nézve nagy hátrány volt az, hogy nem ren- 



109 



delkezett nagy vagyonnal. Ez annál nagyobb baj volt, mivel 
Corvinnak a Frangepánokkal való szövetsége és az ezekkel 
való családi összeköttetése annál inkább emelték tekintélyét, 
mert birtokainak védelmében most nagy erélyt fejtett ki. Oly 
mértékben emelkedett e réven hatalma, hogy a Zapolyáén és 
a királyén kivül más hatalom az országban nem volt. Corvin 
azonban fiatalon meghalt, mire özvegye a Zapolyákkal szö- 
vetkezett. 

Közben az országgyűlésen szóharcok folytak, melyek 
egyik sugalmazója Zápolya volt, a ki minden eszközt felhasz- 
nált arra, hogy magának vagy családjának a trónt megsze- 
rezze. Eszközeiben nem volt válogatós. A jobbágyok költözését 
hol elömozditotta, hol megakadályozta, a szerint a mint ér- 
deke követelte. A jobbágyok sorsa folyton változott, a szerint 
a mint katonákra, vagy pedig munkásokra volt szüksége. 
Béke idején elnyomták, háború idején pedig felfegyverezték 
őket. Mig béke idején lassan halt meg az urakért, addig há- 
borúban megengedték neki, hogy egyszerre haljon meg értük. 
Nem csoda, hogy a mikor Dózsa György alatt önálló seregbe 
verődtek, végre sorsuk javítása is eszükbe jutott. A jobbá- 
gyok lázadása jó alkalom volt Zapolyának, hogy saját ha- 
talmát megnövelje. A parasztlázadást leveri. Jutalma nem is 
maradt el. Az országgyűlés kimondta, hogy a kezén levő 
királyi javakat mindenki tartozik kiadni, csak Zápolya nem, 
kivéve ha a rajtuk levő zálogösszeget azonnal megkapja. E 
célra pedig külön adót szavaztak meg. 

A nagybirtokosok közül Zapolyán kivül még Bakóc 
Tamás esztergomi érsek játszott önálló szerepet; Werböcy 
mindig Zápolya párti. Ezek közül az érsek olyan gazdag, hogy 
kiséretében minden nyilvános fellépésekor 1000 lovas van. A 
legnagyobb hatalom e három ur kezében van, a kik körül 
helyezkednek el az őszes e korban szereplő urak. Ilyen Bá- 
thory, a nádor; Bornemisza János előbb Ulászló, majd Lajos 
tanácsura; Beriszló Péter horvát bán, a ki a déli részek vé- 
delméért a veszprémi püspökséget kapta. A többi számszerint 
vagy harminc ur személyszerint nem játszik szerepet. A köz- 
nemesség szereplését sem szabad félreismerni. Ez semmi más, 



110 



mint Zápolya és Werböcy szereplése a köznemesség kulisszái 
mögött. 

Hunyadiék erdélyi vagyonának legnagyobb rézét Zá- 
polya kapta s vele azt a kötelességet, hogy az országot a tö- 
rök ellen meg\'édje. Neki volt tehát most legnagyobb serege, 
mint a hogy annak idején Hunyadiéknak volt. Minden eset- 
ben, a mikor az országgyűlésen valami olyat határoztak, a 
mi nem tetszett neki, akkor nemtetszésének avval adott ki- 
fejezést, hogy seregét nem vezette az ellenség ellen. így volt 
ez, a mikor 1521-ben Nándorfehérvár védelmére nem sietett, 
mert az országgyűlés Báthoryt választotta meg nádorrá. És 
saját hatalmának növelésére gondolt, a mikor 1526-ban nem 
sietett Mohácshoz a török ellen. Ez időben ugyanis már csak 
egy számbavehetö hatalom volt Magyarországon s ez Za- 
polyáé. 

Az országos hatalom egészen az oligarchák kezében 
volt és ök felelőtlenségük tudatában azt csinálták, a mit akar- 
tak. Az alatt a rövid idő alatt, a mig II. Lajos Csehországban 
volt, Báthory helytartói minőségben kormányozta az orszá- 
got. A közpénzeket elsikkasztotta, fivérének pedig elnézte, 
hogy hamispénzt veretett. Az erőszakoskodás és foglalás már 
nem is botrányt okozó cselekmény. A nádor az ország ere- 
jével azt tette, a mit azelőtt csak a saját erejükkel mertek 
volt tenni az urak. Báthoryt rövid időre elmozdították, de 
csakhamar visszakerült a hatalomba, mert az összes oligar- 
chák szövetkeztek az egy Zápolya ellen. 

A török ez alatt folytonosan közelebb jött és az ország 
lakosságát állandóan rettegésben tartotta. Zápolya arra sze- 
rette volna ezt a körülményt felhasználni, hogy az ország fő- 
kapitányává legyen, mint nagy példányképei a Hunyadiak. 
Csakhogy Zapolyának igen hatalmas ellenfelei voltak, akik- 
kel szemben ez előkelő méltóságot megszereznie nem sikerült. 
Az ország védelmét a király Frangepán Kristófra és Tomori 
Pálra bizta. Zápolya e mellőzések következtében mind jobban 
beleásta magát abba a véleménybe, hogy az ő hatalmának a 
török győzelem a feltétele. A királyság elnyerése annyira el- 
foglalta őt, hogy az olyan terveknek is hozzáférhetővé vált, 
a melyek, mint Szálkai esztergomi érseké, a király megöle- 
tése árán szerezték volna meg neki a trónt. 



111 



Zápolya és Hunyadiék között lényeges különbség volt. 
Hunyadiék egy liga fejei voltak és e liga emelte Mátyást a 
trónra. Zápolya magában állott a kis nemességgel. Hiveket 
csak vagyonának elosztogatásával szerezhetett volna, de ak- 
kor az ö hatalma elveszett volna. Ezért inkább arra töreke- 
dett, hogy minden hatalmat meggyengitsen. Hunyadiék a ve- 
lük szövetségben levő nemességből még csak egyesekkel tö- 
rődtek. Zápolya már szervezi és táborként vonultatja fel 
őket. A mig az előző korokban e szövetségek magánjogi jel- 
legűek, addig most egy primitiv politikai párt jellegét vi- 
selik. E párt erejét mutatja az a körühnény, hogy Báthory 
nádor is a köznemességgel kénytelen próbálkozni. Zápolya 
pártja ellen megcsinálja a „kalandosok" társulatát, mely 
csak annyiban különbözik a régi ligáktól, hogy nem csak 
nagybirtokosok a tagjai. A nemesek közül azonban nem so- 
kan csatlakoztak a kalandosokhoz. A mig a Zápolya párton 
ezrével voltak, addig a kalandosok közt csak kétszázan. 

Ez alatt az országnak az a része, a mely a török táma- 
dásainak ki volt téve, folytonos panaszokkal járult a király 
elé, hogy az ország védelméről gondoskodjék. Ez azonban 
hiába való volt. mert a király a főkapitányságot betölteni nem 
merte, nehogy e miatt egyenetlenség keletkezzék. De épen 
ezért a veszélyeztetett országrészek védelme érdekében nem 
is történt semmi sem. A megtámadottak tehát ugy védekez- 
tek, a hogy tudtak. Horvátország urai Velence felé te- 
kintettek és a törökökkel való szövetségtől sem idegenkedtek, 
sőt több horvát várban osztrák katonaság volt, igy Zrinyi 
Miklós gróf (a szigetvári atyja), Korbaviai János gróf és 
Kobarics János váraiban. E szerint már a mothácsi vereség 
előtt az osztrák herceg védte az ország délnyugati részeit, 

A király mellett volt országos méltóságok viselői is 
a maguk hatalmának gyarapítására gondoltak s nem az or- 
szág védelmére. Báthory époly kevéssé vsietett a török ellen, 
mint Zápolya. Mindenki arra számított, hogy a török majd 
megsemmisíti az ö ellenfeleit. A török ezt aztán meg is tette. 

Mohácsnál a király elesett. Helyének elfoglalása cél- 
jából rögtön elegen jelentkeztek. Volt, a ki trónon ült; volt, 
a ki most próbálkozott e puha széken először. Egyik annyira 



112 



szivén lioiíUa az ország éidekcii, mint a másik. Corvin só- 
gorsága most majdnem visszaadta a kölcsönt Zapolyának, 
mert az osztrák herceg mellett Frangepán Kristóf egy ideig 
nagyon komoly trónjelölt volt. Miért, miért nem, azonban 
ö is JáüDshoz csatlakozott. 

Mátyás után, mint láttuk, a nagybirtokosok egy ideig 
formális jog nélkül gyakorolták az országos hatalmat. 
Ulászló és Lajos voltak a királyok, de a nagybirtokosok ural- 
kodtak. Ugyanaz volt tehát az ország kormányzásának for- 
mája, mint Mátyás trónra lépte előtt. Ez nem is lehetett 
máskép, miután a nagybirtokosok vagyonában rejlő hatal- 
mat Mátyás nem korlátozta és mivel óriás birtokokat o is 
épugy létesített, mint elődjei. A vagyon eloszlásának az a 
rendszere, a mely az ország területének egy tizedét, sőt egy 
negyedét egy ember kezében egyesitette, kellett, hogy a köz- 
hatalom gyakorlásánál is éreztesse hatását és romlásba vi- 
gye az országot. 

7. A nagybirtok ujabb királysága. 

Az a harminc-negyven nagybirtokos és egyházfő, a kin 
a királyválasztás múlt, már előre álláőt foglalt pártállása 
szerint a király személyének kérdésében. Érdekeik szerint 
csoportosultak ugy a király életében, mint a királyválasztás- 
kor. Láttuk, hogy már Lajos életében a pártállást az befolyá- 
solta, hogy valaki mely területen birt ingatlanokkal. Ez az 
oka annak, hogy ha nem is rögtön, de a mint a helyzet tisz- 
tázódott, a nyugati részek birtokosai Ferdinándhoz, a keleti 
részek birtokosai pedig Zapolyához csatlakoztak. 

Zápolya királyságának alapja óriási vagyonában rej- 
lett. Zapolyáé volt az országnak tized része. A várak közül 
negyven, sőt némelyek szerint hetvenkettő a kezén volt. Ez az 
utóbbi vélemény azonban túlzás, mert az egész országban ko- 
moly vár számba vehető építmény nem volt több száznál. Ha 
tehát a számot helyesnek fogadjuk el, akkor hetvenkettőhöz 
minden palánkkal bekerített helyet hozzá kell számitani. Zá- 
polya nagy vagyonán kivül nagy szerepet játszott az is, hogy 
a legnagyobb vagyonú családok hozzá csatlakoztak, u. m. 
Werböcy, a Báthory család (a nádort kivéve), Drágffy, Rás- 
kay, Bajoni, Homonnay, Perényi. 

Ferdinánd érdekében nővére, 11. Lajos özvegye fáradó- 



113 



zott. A trónkövetelő maga sem volt azonban egészen tétlen, 
miután nem sok pénze volt, inkább az Ígéretekben volt bő- 
kezű. Többeket érdekeik kötötték hozzá. Ezek: Báthory Ist- 
ván, Thurzó Elek és Batthyányi Ferenc, a kik Újlaki Miklós 
birtokainak felét még II. Lajossal maguknak adományoztat- 
ták, jóllehet tudták, hogy Újlaki és Zápolya közt örökösödési 
szerződés van, melynél fogva Zápolya kell, hogy e birtokokat 
megkapja. Az Líjlaki birtokok másik felét Móré László hamis 
okirat alapján perelte el. Thurzó Eleket ezenkívül még az is 
Ferdinándhoz vonta, hogy ez a Fuggereknek adta az erdélyi 
sókamarák jövedelmét. A Fugger és Thurzó- család pedig 
nemcsak rokon, hanem közös üzletre szövetkezett társaság is 
volt. Az előbb emiitett három ur, tehát Zapolyától való félel- 
mében Ferdinándhoz állt Rajtuk kivül Szalaházi és Broda- 
rics püspökök. Tahi János vránai perjelségi kormányzó, 
Horvát Gáspár föasztalnok, Macedóniai László pécsi pré- 
post. Oláh Miklós esztergomi föesperes. Varjai Nagy Imre al- 
nádor és Révay Ferenc királyi itélőmester csatlakozott Fer- 
dinándhoz, részben a nekik tett Ígéretek, részben a kapott elő- 
legek fejében. Ezekhez később különféle biztatások és főleg 
évjáradék fejében (S) Zalaházi Tamás zágrábi püspök. Török 
Bálint, Bánffy Boldizsár, Kasztellánfi János, Osztrosith Mik- 
lós, Gyulai István, Komoray Tamás, Pekri Lajos, Nyáry Fe- 
renc, Balassa Menyhért, Révay István, Zay Ferenc és mások 
csatlakoztak. Ez utóbbiak a kapott évjáradék fejében azon- 
ban bizonyos számú katonaság tartására voltak kötelezve. A 
katonaság tartása azonban jó üzlet volt s ezért az ily for- 
mában adott pénz nagyrésze az illető ur zsebében maradt. 

Zápolya sem nézte összetett kézzel a történendőket, ha- 
nem összehiván az országgyűlést megválaszttatta és azonnal 
meg is koronáztatta magát királynak. Hiveit harminc külön- 
féle kinevezéssel, számos adománnyal erősítette meg hűsé- 
gükben. A hűtlen szászokat pedig birtokelkobzással megfé- 
lemlítette. A szebeni kerületből kiszakította Vina és Burgber- 
get s Kocsárdi Miklósnak adta. Az egész fogarasi kerületet 
Bornemisza Jánosnnk adományozta, a Tholmas nevű szász 
kerületet Maylád Istvánnak 2000 forintban. Ferdinánd err^ 
avval felelt, hogy ö is megválaszttatta magát Pozsonyban. 

Ajíoston: Nag)birtok. 8 



114 



Ezután pGclig elkezdett Zápolya híveivel alkudozni, hogy 
mennyiért hajlandók hozzá átpártolni. Az egyesek által 
adott feleletek titokban maradtak, de tudjuk, hogy a szászok 
német voltára való tekintettel ingyen, a székelyek pedig 
4000 aranyért voltak hajlandók hozzá állni. Török Bálint- 
tal, Perényi Péterrel és a szerbekkel csakhamar megegye- 
zett, ugy, hogy mikor ujabb országgyűlést hivott össze, majd- 
nem az összes világi urak megjelentek. Az egyháziak részé- 
ről pedig még Várdai Pál esztergomi érsek is megjelent, a 
kit Zápolya nevezett ki. 

Az ellenkirályok versengését mindenki szerzésre ipar- 
kodott felhasználni. A királyi ajándékokon kivül ki-ki any- 
nyit foglalt a mások birtokából, a mennyit tudott. Az ellen- 
királyok előre a foglalóknak adományozták a fegyverrel el- 
veendő területeket. Újra megszűnt minden egység, mint any- 
nyiszor az előző időkben. A teljes rendetlenségben még ren- 
det jelentettek a ligák, melyek tagjaikat és ezek birtokait a 
támadásokkal szemben megvédték. A ligák persze azt is ered- 
ményezték, hogy az egy vidéken lakók ugyanannak a trónkö- 
vetelőnek hiveivé szegődtek. Ezek aztán csak vezéreikkel 
együtt változtatták pártállásukat, ami azonban elég gyakran 
történt. 

A Ferdinánddal együtt bejött idegenek szintén ligába 
léptek. Hozzájuk csak Thurzó^ csatlakozott. Ez a liga aztán 
legázolta az összes többi nyugati részen levő ligákat. A liga 
vezérei kiváló katonák, a kik e kor erkölcseihez képest csak 
vagyonszerzésre gondoltak. Katziáner János, Rogendorf Vil- 
mos és Fels Lénárd Magyarország történetéből eléggé isme- 
retesek arra. hogy velük ne kelljen részletesen foglalkozni. 

Ferdinánd nem volt ugyan sem nagyon erős, sem na- 
gyon gazdag, mégis fivérének V. Károly császárnak hatal- 
ma az ő helyzetét is megkönnyítette. Zápolya ezért végül is, 
a francia király 30.000 arany segitsége dacára, a török kar- 

') Ferdinánd legbuzgóbb hivei a Thurzók voltak, a kiket ezért 
bu--fisan meg is jutalmazott. A legtöbb adományt közülök Ferenc előbb 
Rvitrai püsi^ök kapta, a ki iitöbb a protestáns vallásra tért. Ez már 
1556-ban Árva várát, 1558-ban Lietavát, 1563-ban Rhino vagy Riehno 
várát, Bicse kastélyt és Bicse mezővárost kapja. Fiai épolyan kedvencei 
voltak a királynak, majd Ferdinánd után Rudolfnak, a ki az apának 
tett adományokat a fiuk javára- kiterjeszti. 



115 



jaiba kénytelen magát vetni. Ferdinánd is foglalkozott e 
tervvel és az erre vezető lépéseket is megtette, a szultán azon- 
ban Zápolya támogatását tartotta ésszerűbbnek. Zápolya Já- 
nos király, a Habsburgok hatalmának megtörésére szövet- 
kezett Európa hallgatag kívánatára tette meg ezt a lépést, 
a melyért egy félszázaddal előbb bizonyosan az egyház átkát 
vonta volna magára. A magyar urak sem idegenkedtek a tö- 
rök hübérurtól, .mert azt remélték, hogy akkor megszűnnek 
a folytonos támadások. E támadásoknak köszönhette János 
azt, hogy nagybirtokos híveinek száma megint 39-re emel- 
kedett. 

Az ország védelmének az a rendszere, melynél fogva 
annak kellett az országot megvédenie, a kinek a támadott ré- 
szen birtoka volt, csak addig bizonyult megfelelőnek, a mig 
csak apró rablótám.adásokkal szemben kellett az ország ha- 
tárait védeni. Mihelyt a török rablócsapatok támadásait a 
török császári haderő támadásai váltották fel, már csődbe 
került ez a magyar rendszer. Honvédelmi rendszerünknek 
ez a csődje hozta ránk a törököt és állította meg azt a fej- 
lődést, a. mellyel a nyugati kultúrába kezdtünk belekapcso- 
lódni. 

A török támadásai az ingatlanoknak azt a részét, mely 
a török határhoz közel esett, elértéktelenitették, mert a gya- 
kori i)usztitások a jövedelmezőséget csökkentették. Ezért az 
urak már nemcsak birtokra, hanem pénzre is vágytak. A 
pénznek egy nagy előnye volt a föld felett: el lehetett dugni 
az ellenség elől. Innen a kortársaknak az a véleménye, hogy 
])énzért mindenki kapható s hogy János király is leköszönt 
volna megfelelő összeg pénzért. Viszont a mikor híre terjedt, 
hogy a Fugger-család (e kor Rothschildjai) Jánoshoz álltak, 
mindenki biztosr?,. vette, hogy Ferdinánd hivei is mind Já- 
noshoz fognak állani. 

Ferdinánd végre elérte, hogy a szultán őt is rlismeite 
az ország azon részében királynak, a mely az ő bii'tokában 
volt. Az ország evvel kél lészre szakadt. C.sakhogy ez az urak 
nagy részének nem voh innyére, miután igen soknak az egész 
ország területén voltak birtokai. Az ország területének e meg- 
osztásával el volt vágva a lehetősége annak, hogy valamikor 

8* 



116 



is visszaszerezhessék e birtokokat. Ezért a legnagyobb birto- 
kosok a ketté osztással nem voltak megelégedve és állást 
foglaltak ellene. A ketté osztás csak az uj adományosokat 
nem érintette, mert ezek már ott adományoztattak maguknak 
birtokokat, a hol a trónviszályok szülte viszonyokhoz képest 
elhelyezkedtek. A Ferdinánd pártiak nyugaton, a János pár- 
tiak keleten. A mjennyiben az elfoglalandó területen kaptak 
is adományt, azt, mint meg sem szerzettet, nem fájlalták olyan 
nagyon, mint a birtokukban voltat. Ezért mindkét király 
pártján elégedetlenséget váltott ki az ország ketté szakítása. 
Mindkét király hívei olyan szerződés kötését követelték tehát, 
a mely legalább a jövőre lehetővé teszi birtokaik újra való 
egyesítését. Ferdinánd hivei ezt a legvilágosabban meg is Ír- 
ták, a mikor azt követelték tőle, hogy Jánossal örökösödési 
szerződést kössön. A nagyváradinak nevezett béke neve alatt 
jött létre az a szerződés, a melyben a két uralkodó híveinek 
fenti kívánságát teljesíti, s a mely szerint ha valamelyikük 
fiörökös nélkül halna el, akkor az ő országrészét a másik 
kapja. 

A nagyváradi béke azonban viszont azoknak az urak- 
nak, a kikben az a titkos remény élt, hogy még ők is elnyer- 
hetik a trónt, nem tetszett. Ezek közül különösen Perényi 
Péter elégedetlenkedett s joggal, mert az ő királyságát ugy 
látszik a szultán sem ellenezte volna. 

Ferdinánd sem nyugodott meg a nagyváradi béke nyo- 
mában, hanem részben arra törekedett, hogy elhódítsa Já- 
nos híveit, részben pedig arra, hogy ennek hívei lázongjanak 
s így esetleg a szerződéstől függetlenül szerezhesse meg Já- 
nos országát. E célból már 1540-ben pártjára nyerette May- 
ládot, a ki Nádasdy sógora volt és kinek evvel olyan megál- 
lapodása volt, miszerint rendesen két párton lesznek, hogy 
egymást mindig segíthessék. A két sógor ez alkalommal egy 
ligát hozott össze, melynek tagjai: Sulyok György pécsi püs- 
pök, Enyingi Török Bálint, Zalay János pozsonyi főispán, 
Bakics Pál, Maylád István, Sulyok István és Balázs. A fe- 
lek azt ígérik egymásnak, illetve valamennyien Nádasdy Ta- 
másnak, hogy fej- és jószágvesztésíg őt semmi ügyében el 
nem hagyják s magukat érte minden veszélynek kiteszik. 



117 



helyes és hely teleit ügyeiben megvédik. Milielyt János arról 
értesült, hogy Erdélyben nyugtalankodnak, odasietett, a mi 
az urak elcsendesedését vonta maga után, de mielőtt a nyilt 
lázadásba kitört Maylád ellen valamit tehetett volna, meg- 
halt. 

Zapolyával záródik le a nagybirtok történetének fény- 
kora. De ö is, mint minden korszak utolsó képviselője ezektől 
eltérő helyzetben van. A fénykor utolsó képviselőjével maga a 
fénykor is elmúlik. A koronát még saját erejével szerzi meg, 
de nincs annyi ereje, hogy az igy szerzett koronát teljes ép- 
ségben meg is tudja tartani. A nagy^birtokos királyok vele 
hűbéres királyokká válnak. A változott külpolitikai viszonyok 
közt a nagybirtokban rejlő erő már csak arra elegendő, hogy 
vele a hatalmat meg lehessen ragadni, de nem arra, hogy 
meg is lehessen tartani. Ezért az ez után következő királyok 
csai hűbéres királyok. 

A főiendiség csirái. 

I. A magyar nagy- és góliátbirtok kulturátlanságát 
élénken megvilágítja az a körülmény, hogy jóllehet olyan 
nagy hatalomra tett szert, hogy az ország koronáját is meg 
tudta szerezni: önálló és zárt renddé nem alakult. Saját ha- 
talmát joggá nem tette. Formailag tehát igaz volt még e kor- 
ban az az állitás, hogy a nemesség jogai egyformák, una 
eademque nobilitas. A holnap gondolata nem izgatta a nagy- 
birtokok urait. Csak egyéneket ismernek és ezek hatalmát. A 
családoknak az egymástól leszármazók hosszú láncában 
megnyilvánuló folytonossága ismeretlen előttük. 

A kisebb birtokú nemesség, mely a XlV-ik századtól 
kezdve egynehányszor maga is nyúlt a hatalom után, látta, 
hogy a király és a nagybirtokosok együttesen uralkodnak 
felette. Ez az uralom nem volt Ínyére s ezért arra törekedett, 
hogy a király ne csak a nagybirtokosokat, hanem a közne- 
mességet is meghallgassa. Tudjuk, hogy a király decreturaait 
az intézménnyé lőtt királyi tanácsból adja ki. A tanács a 
meg'hivottakból állott. Meghívást pedig az kapott, a ki elég 
hatalmas volt arra, hogy magának ilyen meghívást kiköve- 
teljen. 



UH 



A király, niint már láttuk semmiféle intézkedést nem 
tehetett a nagybirtokosok akarata ellenére, A tanácsban 
egyesült nagybirtokosok nagyobb hatalmat képviseltek, mint 
az országgyűlés, melynek összehívása tőlük függött; ha pedig 
az összehívott országgyűlés valami olyat határozott, a mi 
nekik nem tetszett, akkor megakadályozták annak királyi 
szentesítését. Innen van, hogy a XV. században nem tettek 
különbséget a tanács és az országgyűlés határozatai közt. 
Ezért van az is, hogy a király rendeletei és a királyi tanács 
határozatai közt sem tettek különbséget. 

Az az intézkedés, a mit királyi rendeletnek lehet nevez- 
ni, a tanács határozatai, valamint az országgyűlés határoza- 
tai nem különböznek lényegükben egymástól. Mindegyik ér- 
vénye a báróknak nevezett tanácsosok hozzájárulásától függ. 
Ezért kerülnek az olyan határozatok, melyek csak a királyi 
tanácson mentek keresztül, mint az 1404: L, az 1405. évi 
decretum minus, az 1411. évi IV. t.-c. a magyar országos 
törvénytárba (Gorpus iuris Hungarici-be). Ezért szednek 
sokszor még adót is ilyen formában létrejött decretum alap- 
ján. Ez 1439 óta szinte szokássá lett s annyira természetesnek 
találják, hogy a király néhány főúrral adót vethessen, hogy 
a királyi tanácsban egyesűit főurak és főpapok 1439-ben 
kikötik, hogy a király tartozik más országaiban is a török 
elleni háborúra ugyanekkor adót kivetni. Mátyás alatt az 
adószedésnek pedig ez lett a rendszere. 

A XV-ik században az országos ügyek már oly számo- 
sak, hogy a főurak ezek intézésébe nem is kivannak be- 
folyni s miután sok aprólékos ügy is merül fel, nem is foly- 
hatnak be. A nagybirtokosok már csak irányt adnak, mig az 
intézők a tisztviselők. Nehogy azonban befolyásukat elveszít- 
sék, egy kisebb tanács jő létre, mely állandóan foglalkozik 
az ügyek intézésével. Az esetröl-esetre hittak alkotják a tá- 
gabb királyi tanácsot, a királyi udvarban állandóan tartóz- 
kodók a kisebb tanácsot. A tágabb az irányító, a kisebb a 
végrehajtó. Ezért ebben inkább találni kisebb birtokú neme- 
seket is. A tágabb tanács a törvényhozóké, a kisebb a tisztvi- 
selőké. Ezért van az, hogy a mikor a nemesség az országos 
hatalom megszerzésére törekszik, a nagybirtokosok nem ide- 



119 



genkednek attól, hogy a kisebb tanácsban helyet nyerjenek. 
Ezt az 1446: VII, t.-c. ki is mondja, mikor ugy intézkedik, 
hogy a kormányzó mellé választott kisebb tanácsba a nádor, 
országbíró, két főpap, két závSzlós ur mellé hat nemes is vá- 
lasztandó. De még ez a törvény is kim.ondja azt, hogy a kor- 
mányzó más főurakat is meghívhat. Kétségtelen tehát, hogy 
a kisebb tanácshoz való tartozás nem lehetett a förendiség- 
nek alapja. 

A nagybirtokosok hatalmának formai joggá válása 
csak jóval e hatalom nyilt elismerése után következik be. Már 
az 1486. évi LXIV. t.-c. kimondja, pl., hogy minden nemes 
tartozik az országgyűlésre menő megyei követek költségeihez 
hozzájárulni, de ugyanekkor kiveszi azokat, a kiket a király az 
országgyűlésre személyesen meghí. Kétségtelen, hogy a nem- 
fizetés ilyen szabályozása azt mutatja, hogy a nagybirtoko- 
soknak az országgyűlésen való megjelenését már a törvény is 
respektálta. A törvény evvel megkerülve a nyilt elismerést, 
hallgatólag elismerte a főnemesség létezését 122 évvel előbb, 
mint a hogy nyiltan az 1608. évi koronázás utáni I. t.-cikk- 
ben megtörtént. 

A nagybirtokok mint rend különállása határozottab- 
ban az 1495: XXV. t.-cikkben nyert szabályozást, mely arra 
kötelezi a királyt, hogy az országgyűlés összehívása előtt tar- 
tozik a főpapokat és főurakat összehívni, hogy az országos 
főtisztekkel és tanácsosokkal az országgyűlés tárgyait meg- 
tárgyalja. Az 1500: X. t.-c. szerint a főpapok és báróknak 
joguk van a király tanácsában való helyhez. Megerősíti ezt 
a jogot az 1518: XXXIX. t.-c, a mikor a kisebb tanács tag- 
jaínak névszerinti felsorolása után kimondja, hogy a többi 
tanácsos joga épségben marad. 

A XV-ik század végén tehát már törvények is vannak 
a nagybirtokosoknak az országos ügyekben való befolyásáról. 
Mint minden jogfejlődésnél, itt is megelőzik a tények a tör- 
vényeket. A báróknak, a kiket e korban még consilíariusok- 
nak is neveznek, e joga azonban a XVI-ik század elején már 
mindenki által elismert és alkotmányunkba illesztett, bár 
még nem mai formáját felvett jog. 

A nagybirtokosok már régen elkülönítve tárgyalnak a 



120 



nemesektől, tehát az úgynevezett két kamara rendszere a 
gyakorlatban meg van ennek törvényes rendszere előtt, A 
mint a történelemben a tudatos intézményeket mindig az ön- 
tudatlanok előzik meg. A két kamarai rendszer tudattalan 
formája meg van, mielőtt a nemesek követküldési joga kiala- 
kul. A nagybirtokos született törvényhozó már akkor, mikor 
a nemesség is személyesen megy az országgyűlésre, csakhogy 
ez a joga csak akkor válik nyilvánvalóvá, a mikor a főurak 
külön tanácskozása törvényes formában kimondott előjoggá 
válik és még inkább akkor, a mikor a nemesség személyes 
megjelenése helyébe a követküldés lép. 

A főrendiség kialakulásának e korban kialakult stádiu- 
mában még nem nyert megállapítást az, hogy a nemességnek 
mely rendjébe tartozik valaki. Főrend az volt, a kinek nagy 
vagyona volt s a ki ez alapon hatalommal rendelkezett. Mi- 
helyt valaki elvesztette vagyonát, akkor megszűnt a nagyobb 
királyi tanács tagja lenni. Ennyiben egységes a nemesség és 
ennyiben nincs örökös főrendiség Magyarországon. 

II. Az igazságszolgáltatás olyan korban, mikor a biró 
nagyon sok jogtalanságot követhetett el, sokkal jelentősebb 
jog, mint akkor, mikor a jogállapot állandósága a visszaélé- 
seket lehetetlenné teszi. Ugyanígy vagyunk a tanúsítványok 
kiállításának kérdésével is. A mig a káptalanok és hiteles he- 
lyek maguk is hamisítják az okiratokat, addig a nagybirto- 
kosoknak az a törekvése, hogy ők maguk adhassanak ki olyan 
tanúsítványokat és okiratokat, melyeknek teljes a hitele, ter- 
mészetes. E'L a jog elsősorban a grófokat iliette. Kifejezést 
nyert a vöröspecsét használásának kiváltságában, melyet a 
bárók csak száz évvel később kaptak. A grófi cim itt a comes 
elnevezés jelentésében használtatik, a hogy az előző korszak- 
ban már ismeretes volt. 

Ebben a korban, mikor a nyugattal való érintkezés is 
gyakoribb s a külföldről került királyok is több külföldi szo- 
kást hoznak, mint az előzőben, többen vannak a nagybirto- 
kosok között is, a kik a külföldiekéhez hasonló jogokat köve- 
telnek a királytól. Ennek dacára nem sok grófság keletkezik 
Magyarországon s ezentúl is Horvátország marad a grófsá- 
gok különleges területe. Összesen csak öt grófságról vannak 



121 



egészen biztos adataink: a Cilleiek zagorjai grófsága, melyet 
Mátyás 1463-ban Vitovecz Jánosra ruház, a bazini, a szent- 
györgyi, a besztercei, a Zapolyák szepesi és Corvin János hu- 
nyadi grófsága. A többi grófságnál nem tudhatni biztosan, 
hogy nem egyszerűen csak föispánságot jelent-e a comes el- 
nevezés. Ha volna is még ezeken kivül grófság, akkor is 
legfeljebb egy-kettö. Minden más comes elnevezés feltétlen 
föispánságot takar. 

A felsorolt összes grófságok megszűntek. A besztercei 
azért, mert Szilágyi, a ki azt Mátyástól kapta, nem tudott a 
beszterceiekkel kijönni s ezért Mátyás Szilágyi halála után 
megszüntette magát a grófságot. Evvel aztán a beszterceiek 
megint a vajda közvetlen joghatósága alá kerültek. A többi 
grófság pedig azért szűnt meg, mert uruk vagy nagyobb ha- 
talomra tett szert, vagy teljesen elvesztette azt. Személyükre 
nézve a grófok különös jogállása abban nyilvánult, hogy ök 
külön hűségi esküt tettek a királynak s hogy ök személyükre 
nézve mindig ki voltak véve a nádor, az országbíró, a vajda 
stb. jogszolgáltatása alól. Az 1495: XV. t.-cikk azonban a 
grófoknak, illetve mindenkinek ilyen külön jogát megszün- 
tette. E korszak végéig több grófi cimet s jogot nem is ado- 
mányoztak. A következő korszak grófi cimei pedig már 
semmi összefüggést sem mutatnak ezekkel az örökösöknek 
nevezett grófi elmekkel. 

III. Az urak addig, mig a comes (ispán) tisztségével 
nagy vagyonnak legalább a kezeléáe járt, e tisztségre min- 
dig törekedtek, de mióta csak fizetés és meghatározott jöve- 
delem járt, azóta a comes méltósága csak mint cim érde- 
kelte őket, mely előkelőséget adott. A comes méltóságával 
járó munkát tehát áthárították s igy szükségessé vált a fő- 
urak mellé dolgozó comest is kinevezni. A nagybirtokosok 
tehát e kor vége felé már csak cimül kapták a comes vagy 
főispán cimét. Ezek aztán miután e cimet átörökitették 
fiaikra, örökös főispánoknak nevezték magukat. 

Mátyás megkísérelte, hogy a főispánság régi hatalmát 
feltámassza, de ez nem sikerült, pedig erre a legjobb módot 
választotta, nevezetesen azt, hogy összekötötte a főispánsá- 
gok egy részét a várnagyságokkal. A diósgyőri kapitányságra 
a borsodi főispánt nevezte ki, a trencsénire a trencsénit, a po- 



122 



zsonyira a pozsonyit, a munkácsira a beregi főispánt, a 
szklabinyaira a turóci főispánt, a verőceire a verőceit, az 
óvárira a mosonyit. Ez a rendelkezés sem volt azonban al- 
kalmas arra, hogy a főispánság régi Iformája feltámadjon. 
Ezért aztán az erre irányuló kísérletek is elmaradtak s az 
örökös főispáni cim őrizte meg csupán annak emlékét, hogy 
milyen hatalmat jelentett a múltban. 

Birtokméretek és birtokeloszlás. 

I. E korszak birtokainak méreteiről nincsenek sokkal 
megbízhatóbb adataink, mint az előző korszakból. De a meg- 
bizhatlan méreteket legalább pontosabb számadatokban 
birjuk s ez által a bizonytalanság csökken. így gyakran is- 
merjük már a falvak számát, sőt a jobbágytelkekét 
iá. Az előző korszak történetéből tudjunk, hogy a falvak száma 
sem ad megbízható képet a birtok nagyságáról, azért mert a 
régi falvak közé sok helyen uj falvak ékelődtek és igy a fal- 
vak száma és kiterjedése közti összefüggés dacára sem lehet 
a birtokok területét megállapítani. A jobbágytelkek is külön- 
böző nagyságúak voltak a különböző megyékben, sőt a kü- 
lönböző birtokokon is, tehát még a telkek számának isme- 
rete alapján sem lehet a. birtok kiterjedését megállapítani. 
Minden mérték tehát, amelyet adunk, csak hozzávetőleges. 
Különben is a birtokokból annyit foglaltak, határaik any- 
nyit változtak, hogy egy pillanatban statisztikaszerü leírás 
formájában adni az e korbeli birtokviszonyokat sem lehet. A 
magyar nagybirtoknak nincs a múltban képe, leírása, sta- 
tisztikája, csak története. 

E korszakokban ép oly kevéssé tudjuk a nagybirtokot a 
középbirtoktól a méret szempontjából elhatárolni, mint az 
előbbiben. Mely birtok tekintessék mégis nagybirtoknak? 
Pontos adatok hiányában ezt a kérdést az egyéni tulajdon- 
ban álló összes birtokok egybe vetése után kell megoldanunk. 
Nem egy-egy birtok mérete szerint, hanem az egy-egy birto- 
kos kezén levő birtokok szerint állapitjuk meg azt, hogy 
valaki nagybirtokos-e vagy sem. Ez álláspont annál indo- 
koltabb, mivel e korban a müvelés és kezelés rendszere egy- 
forma minden nemesi ingatlanon. S még igy sem adhatunk 



123 



kimeriíö adatokat, mert habár ismerjük a nagybirtokosokat 
személy szerint, nem ismerjük birtokaikat. Láttuk már, 
hogy az egyesek birtokai, bármily hatalmas lett légyen is 
valaki, nem mutatnak állandóságot. A világi birtok folyton 
változik. Egy emberélet elegendő, hogy egyszerű nemesek 
dúsgazdag főurakká legyenek. Az illető halála után pedig 
legtöbb esetben szétesik a gazdagság. Viszonylag csupán az 
egyházi birtok állandó. 

Egyeá családok birtokainak ismertetésével rajzoljuk 
meg e korszak képét. Csupán mozaikok lehetnek, a mit 
adunk, de mégis olyan impozáns méretek s számok tárul- 
nak elénk, hogy ezek e korszaknak birtokméreteit kellően 
feltárni alkalmasak. 

Az egyes nagybirtokosok kezén levő egyes uradalmak 
is a nagybirtok minden ismertető jellegét magukon viselik 
s igy indokoltnak látszanék az egyes uradalmakról külön is 
szólani, de a nagybirtokosok birtokállományának felsorolá- 
sánál ezt úgysem mellőzhetjük, s ezért nem^ szükséges az 
uradalmakról külön is szólani. 

II. A XV-ik század közepe táján senkinek sincs olyan 
fejedelemségszerüen berendezett birtoka, mint amilyen pl. Csák 
Mátéé volt. A közhatalom birtokosai a nagybirtokosok az 
egész ország felett gyakorolnak hatalmat, nemcsak birto- 
kuk felett. A birtokviszonyokat a legjobban a nyugati része- 
ken ismerjük. Ezek leírásával kezdjük tehát. 

Az alsólendvai Bánffyaké volt Zalamogye délnyugati 
csücske, mely a határon Csesztregig, innen Lentin át Szeme- 
nyéig (Muraköz) s ettől a vasmegyei határig terült el. E 
területen két vár, hét város, 10 falu s 19 puszta volt, a me- 
lyek helyén ma ismert 63 helység fekszik, melyek határai- 
nak kiterjedése 108.426 kat. hold. Ezenkívül az övék Szabar 
város tiz faluval s 1483-tól még egy vár s 12 falu. 

A Kanizsay-családnak több megyében vannak birto- 
kai. Zalában 60 községük, melyekből ma 18 ismeretei. Ezek- 
nek területe 55.759 kat. hold. Ugyané megyében utóbb még 
9 községet kapnak. A zalai uradalom folytatásaként So- 
mogyban az övék Szt.-Pál város és 17 falu. E birtokok után 
1494-ben 276M> frt adóval voltak hátralékban. Vasmegyé- 



124 



ben az övék Borostyánkő 22 — 25 községgel. Lékavár 8 — 9 
faluval, Sárvár 3 várossal s 9 faluval. Sopron ismert 317 
községéből 80 egészen vagy részben az övék, a 16 várból 
5 — 7, 15 városból 7 az övék. A megye területének V.-. — V-í 
része tulajdonuk. A Kanizsayak soproni birtokait százezer 
holdnál többre kell tennünk. Kanizsay György, László és 
Jánosnak Sopronmegyében birtokaik után 1494-ben 635 írt 
adóhátralékuk volt, miután pedig egy frt adó Sopronban 
280 holdnyi terület után szokott kivettetni, az adóhátralék 
már 177.800 holdnyi területnek felel meg. Számításunk^, 
helyességét különben az is igazolja, hogy Szarvkő, Kismar- 
ton, Cseke, Pordány, Szarvkőalja és Michelsdorf határai 
együttvéve 19.731 hold. Más hat községé 32.890, Kapuváré 
pedig 16.641. 

A Cilleiek összes birtokait, miután Stájerországba is 
átnyúlnak, nem lehet pontosan megállapitani. Tulajdonuk 
1477-ig a Muraköz, mely ebben az évben száll át az Ernusz- 
tok tulajdonába. Ennek a kiterjedése 128.530 hold. E bir- 
tokon kivül az övék 1397 óta Vinica vára 52 faluval Varasd- 
megyében, melyhez két év múlva még kilenc várat s evvel 
majdnem az egész megyét kapja Hermán gróf. E terület 
400.000 holdra tehető. Ciliéi megöletése után az egyik tisztje 
elfoglalta e birtokok egy részét és felvette a zagorjai gróf 
elmét. E grófot Mátyás 1463-ban megerősítette e birtokok- 
ban, de később elűzvén őt, a Gillei-birtokok e részét Corvin 
János kapta. 

A Marcaliaknak Somogyban négy váruk, 11 városuk, 
54 helységük volt a megye összes 16 várából, 25 városából, 
939 helységéből. Ezekből Köröshegy, Marcali, Somogyvár, 
Segösd, Zsákány, Sábád, Babolcsa, Kálmáncsehi és Pata 
ma ismert területe 64.850 hold. Összes birtokainak kiterje- 
dése azonban ennél sokkal nagyobb volt, mert mint Csánki, 
e kor legjobb ismerője mondja, olyan felhalmozása az ura- 
dalmaknak, mint a Marcaliak kezén, nem igen ismétlődik. 

A bazini vagy Szentgyörgyi grófoknak egyedül Mo- 
sonymegyében levő uradalma nagyobb 200.000 holdnál. Ez 
uradalom kiterjedését a következő községek jelzik: óvár, 
Mosony, Rajka, Fertőfő, Szombathely (ma Nezsider és Za- 



125 



rány), Lébény, Keménye, Halászi, Fekete-Erdö, Levél, Be- 
zenye, Jarndorf, Csuny, Féltorony, Szántó (ma Tárcsa) és 
Szent-János. A mikor csak 200.000 holdra tesszük ezt az 
uradalmat, akkor bizonyos, hogy ez a legkisebb terület, 
a mellyel ez az uradalom bírhatott, mert egyedül Óvár is- 
meretes 25 tartozékának területe ma 207.017 hold. És ehhez 
a területhez szerezték még meg Poc-Ncusidelt (Lajta-Ujfalut), 
Újfalut és Jarndorfot. Ezenkívül a Marótiaktól is megsze- 
rezték ezeknek 23 falura terjedő bodrogmegyei uradalmát. 

A Maróthyaknak Bácsban szétszórva van 16 falujok. 
Az övék itt a kisdívásári uradalom 7 faluval. Bodrog- 
megyében Baracskától Kapusziváig 21 — 23 falujok van. 
Baranyában van 28 helységük. Szerémmegyében birtokaik 
egyik központja Karom (ma Karlovica). Az övék Grgeteg, 
Ireg, Rívica 9 faluval, Ruma 6 — 7 faluval, Járok körül 
pedig 76 helység. Csánki vszerint a megye keleti részén az 
egész megye területének felére tehető uradalmuk van. E bir- 
tokuk 300.000 holdat tehetnek. Valkómegyében az övék 
Marótvár 78 faluval, Bacsavár ^öbb 7, aztán 20 faluval. 
Atyavár 24 faluval. A Maróthyaké Atak város 76 faluval és 
Hermanvár 61 faluval. E család 1476-ban kihal, ekkor Má- 
tyás és Corvin János lép e területek birtokába. Mátyás 
azonban eladományozza a neki jutott birtokokat. 

E vidéken vannak birtokai az Ajnárdfiaknak már a 
XlV-ík század végén. Fő uradalmuk a Duna és Száva közt 
volt s 50 — 60 falura terjedt. E családé a Boszna és Száva 
közti rész is. Ezektől a Matucsinaí-család szerezte meg e 
birtokokat, akiknek 1474-ben e vidéken 130 falujok és váro- 
suk volt. A fent említett 50 — 60 falu értéke, illetve vételára 
40,000 frt. Az a körülmény, hogy e családokról olyan keve- 
set tudunk, mutatja, hogy e vidék kulturátlanságánál fogva 
az ingatlanok aránytalanul kisebb értéket képviselnek itt, 
mint az ország nyugati vagy középső részein levők. Ugyan- 
ezt igazolja a Korogyi-család szerepnélküliségo is. Ennek 
ugyanis a XV-ik század második felében történt kihalásáig 
birtokában volt Baranyának a Száva — Dráva közti része, 
mely Valkó s Székese közt terült el. E terület 500.000 hold- 



126 



ra tehető/) Ezenkívül az övék 23 község Valkómegyében, 
Eszék-Kórogyvár 29 községgel, Hagymás és Drávaszád vá- 
rosok, egyideig Ivánka-szt.-György 7 faluval, söt Nevna (ma 
Sevanska) 112 faluval. 

A lévai Cseh-család a Felvidéken lép fel először, itteni 
eredeti birtokaikat azonban nem ismerjük. A család legis- 
mertebb tagja Péter, a ki Zsigmond királynak kedvence. 
Kinevezi őt fölovászmesterré, majd macsói bánná. Ez a Pé- 
ter 1422-ben sógornőjétől megszerzi Pozsegában Tomicát 
11 faluval, melyek Nevna várhoz tartoztak. Megszerzi 
továbbá Orjava várost 13 faluval, Cseszneket 4 faluval, Bo- 
rostyánt 8 faluval, Hrusovát 5 faluval, Óvárt 2 faluval és 
Hitvanócot. Ekkor lesz az övé: Valkómegyében Nevna hat 
kerülettel 74, utóbb 93 faluval; Fejérben három birtok; Tol- 
nában 11 falu; Bodrogban 9 falu. Péter kapja 1427-ben 
Léva várát, Csánk, Kér, Bencháza, Vinár, Bát és Keresz- 
turt. Vasban az övé Németujvár 25 faluval. Hollós 18 falu- 
val és az u. n. Őrség nevű birtok, mely 80.000 holdra tehető. 
Ezekhez a birtokokhoz farul még tekintélyes foglalás Bars 
és Hontban, valamint több zálogbirtok. 

A Garayaknak birtokai főleg Zsigmond adományaiból 
származtak és az ország műveltebb területein voltak. Vesz- 
prémben: Csesznek és tartománya, melyből ma még a követ- 
kező helységek ismeretesek: Givolt, Sikátor, Nagy-Béde, 
Szombathely, Harta, Alsó-Teszér, Gsetény, Oszlop, Szt.- 
Király, Szt .-László, melyek együtt ma 40.906 hold kiterjedé- 
süek. Az ehhez a birtokhoz tartozó öt régi község ma puszta. 
Itt birták Pápát, Somlyót, Ugodot, Berzsenyt, Tornát, Do- 
bat, Patonát stb. Összes veszprémi birtokainak kiterjedése 
100.000 hold. Tolnában az övék a simontornyai uradalom, 
mely régebben Ozorai Pipóé volt s a melyhez 22 falu tarto- 
zott. A ma ismertek kiterjedése 55.403 hold. Ezek: Simon- 
tornya, Németi, Körbő, Pincehely, Bolhás, Hölgyész, Igar. 
Vájta és Miszla. Ezt az uradalmat a király 1441-ben el 
akarja venni hűtlenség miatt, de nincs ereje hozzá. A 
Garayak nádori ágának ezeken kivül még több helyen van- 

') Ugylátszik nem egyedüli birtokosai e területnek, 



127 



nak tekintélyes birtokai. Bácsmegyének az a része az övék. 
a mely Futaktól északra a Temerin melletti Szireg-pusztáig, 
nyugatra Bács városáig, délre Palánkáig s a Duna mellett 
Futakig s Kisdivá.sárig terjed. Három város, 45 falu volt 
rajta s vagy 150.000 holdra tehető. Ugyanitt a. báni ágnak 
is van egy városa és két faluja. Szeremben a Garay-családé 
Gserögvár és város, Pétervárad 12 faluval. Ez utóbb Cor- 
viné lesz. Valkóban Gara, ma Gorján vára őrzi a Garaiak 
uralmának emlékét. Ez az uradalom Pucsje és Osztrosinci 
vidékén érintkezett a baranyamegyei birtokokkal. Itt egy 
összefüggő területben az egész sikság vagy 220.000 hold 
az övék. A nádori ágé a szt.-lőrinci uradalom, melyet 1481 
után Ráskai Balázs szerez meg. Ugy látszik már a XV-ik 
században is az övék a szlakovci uradalom, melynek 32 
faluja a XVI-ik században a garai Bánffyaké. A Garay- 
családé Barka (Brcska) a Száván tul, Borovár a Duna 
mellett s Mikola 60 faluval, Nustar 21 faluval, Vicsadal, 
Valkó város. E megyének 1182 falujából 350 — 400 az övék. 
Pozsegában az övék a, Darnócvári, Orbovai, Derskoncvári- 
uradahnak 40 faluval. A siklósi uradalom 50 faluval, a nek- 
csei és podgoráci 91 faluval. Rövid ideig a szigetvári ura- 
dalom is az övék. Vasban Kőszeg 18 faluval. Ez utóbbit Fri- 
gyes elfoglalta Mátyás alatt, visszafoglalták ugyan tőle, de 
ekkor Corvin kapta, szintigy ezé lett Siklós is. Az övék Locs- 
mán régi vármegye, a Pilismegyében feküdt Solymár (utóbb 
Corviné), Sopronban Lánzsér előbb 18, aztán 22 faluval. 
Ez utóbbi Athinai Zsigmondé volt, a ki Fraknóy Vilmossal 
ez uradalomra nézve perben állt. Athinai a per alatt a ná- 
dorra, Garay Miklósra ruházta, a kivel Fraknói kiegyezett s 
az uradalom Garayé lett. 

A Garayak ez óriási vagyona a családnak 1481-ben 
történt kihalása után egészen széthullott. A legnagyobb 
részt Corvin kapja, de a Zay-család is igen tekintélyes részt 
kap, a Valkómegyében fekvő birtokokat. A Garay-javakból a 
Bánffyaknak jutott részt Ferdinánd 1527-ben elkobozván, 
Török Bálintnak adja. 

Az Ujlaki-család birtokainak összeírása még fogyaté- 
kosabb, mint az eddig tárgyalt családoké. Egyik legszebb 



128 



uradalma az esegvári Veszprémben, melyhez tartozott Tót- 
vázsony, Billeg, Bánd, Bogdány, Baldé, Csékut, Halimba 
Lerinte, Barnag, Csepel, Herend, Berzseny, Kerta, Dóba, 
Alásony, S'zöllös, Küngös, Pecemarton, Csér, Kúti, Bátorkö, 
Palota stb. Ez az uradalom vagy 80.000 holdra tehető. Fele 
utóbb Kinizsyé volt. Az Újlakiak kapták a Csehek birtokát 
Vasban, az u. n. Örséget 18 faluval. Ugyanitt az övék Újvár, 
Tobajd, Szt.-Mihály, Ör-szt.-Elek, Nádasfalva, Radolfalva, 
Királyfalva, Keresztúr, Madocs stb., melyek területe 80.000 
holdnál többre tehető. Valkóban ezeké Újlak (Uok) vár 30 
faluval. Bácsban hét falu. Szeremben a Hunyadiak kiha- 
lása után Száva-Szt.-Demeter s uradalma. Van továbbá 
Fejérmegyében két helységük. Tulajdonuk továbbá Gesztes 
és Gerencsér vára a XV-ik század második felében, miután 
a Rozgonyiak elvesztették. 

A Rozgonyi család uradalmai olyan nagy területeket 
foglaltak el Gsánki szerint, mint a korona-uradalmak. Ta- 
lálunk persze az ő tulajdonukban számos oly uradalmat, 
mely ugyané században más családé volt. Birtokaik főrésze 
majdnem összefüggő testként feküdtek a Dunántúl. A Csó- 
kakővári uradalom a veszprémi Velegdtől s Tímártól Moór, 
Kápolna, Csák-Berény, Szt.-Tamáspuszta, Igar, Zámor, 
Pátka s Csaláig terjedt (70 — 80 ezer hold). Evvel összefüg- 
göleg keletfelé Csákvárig s a velencei tóig terjednek birto- 
kaik. A régi Tolnából (ma Somogy) az övék 10, majd 23 
falu. Komáromban Oroszlánkő, Igmánd, Bókod, stb. Pest- 
megyében Gomba, Gyömrő, Irsvaszeg, Túra, Héviz, Mácsa, 
Gödöllő stb 100.000 hold. Hevesben az övék 23 helység. S 
ezenkívül van még Pozsegában, meg Valkóban is birtokuk. 
A Héderváriakkal közös a debrekezi uradalom, melyet azon- 
ban előbb Újlaki, aztán Szerecsen Péter tőlük elfoglalt. A 
Mrieni cs. és kir. kamarai közös levéltárban az 1701. évi ira- 
tok közt a Rozgonyi család más birtokainak összeírása is 
található. E szerint az övék volt Cicva vár és uradalma 12 
faluval; Monyoros vár s tartozékai 10 faluval; Zemplén- 
ben 10 falu; Cserép vár s tartozékai (Borsod); Gyöngyös 
részei; Varannó kastély és tartozékai, 15 falu; Rozgony 25 
faluval (Abauj). Ezeken kivül az övék volt több birtok, me- 



129 



lyet a Marcaliaktól örököltek, nevezetesen: Valkó, Pozsega, 
Arad, Fehér, Hont és Nógrádmegyében. 

A Dunántúl vannak a Héderváriak birtokai is. Tolná- 
ban az ozorai uradalom, két várral legalább 80.000 hold ki- 
terjedéssel. Ez az uradalom 1437-ig Ozorai Pipoé, a kinek 
özvegye ruházta a nádorra. Az ozorai viradalom folytatása 
a tamási, melyet örökösödési szerződéssel szereztek. A 
két uradalom együtt 200.000 holdra tehető. Komáromban 
öt község, 19 puszta urai. Györmegyéből a hédervári ura- 
dalom az övék, mely Asovány, Ráró, Szt.-Pál, Dunaszeg, 
Ladamér, Hedre, Zámor, Újfalu, Radvány, Medve, Kender- 
Medve, Szabadi, Öttevény, Győr, Kis-Baráti, Gönyö s Táp és 
számos ismeretlen helységből állott. A dombóvári uradalom 
ennél valamivel kisebb, de igen nagy értékű. Ezeken kivül 
Pestmegyében egy, Vasban 12, Pozsegában 7 — 9 faluja volt. 

A Töttös családnak Bodrogban 33 faluja van s Bara- 
nyában ezek folytatásaként még 30 (Bátmonostori urada- 
lom), A Coboroké Bodrogban a Jankováctól Bács határáig 
terjedő, Zombor, Csonoplya, Rigyica, Baja, Pacsir, Apati- 
non keresztül 50 km. hosszúságban elnyúló kétszázezer 
hold terület, melyen akkor 32 falu volt. A felsőlindvai Szé- 
csieknek Vasmegyében ma már alig meghatározható 130 
falujok volt. Ugyanitt az Elderbach családé a monyoróke- 
réki uradalom (80.000' hold), Vép egészen és Körmend rész- 
ben; 1462-ben a Szécsyeké volt dobrai uradalom is az övék. 
Paumkirchnernek 1475 körül ugyanitt 32 faluja van. 

A graborjai Beriszlóknak Bród központtal 50.000 
holdnyi uradalmuk van, melyhez a XV-ik század végén még 
nyolc falut szereznek. A Velikei vagy Békefieknek Pozsegá- 
ban 67 falujok, a szokcsöi Hercegeknek Bodrog és Baranyá- 
ban 30 falujok, a prodavizi Ördögöknek négy váruk (Pö- 
löske, Tihany, Hegyes, Páka), egy mezővárosuk s 29 falu- 
jok van. A gersei Petőké Kéménd, Istvánd, Csobánc, Rezi, 
Tádika, Fancska, Reznek, Gerse, Márvány várai, Keszthely 
város és 63 falu. Hevesben a Kompolthyaknak vannak te- 
kintélyes birtokaik, az övék Eger, Gyöngyös, a Mátrát félkör 
alakban körülvevő területtel s a Tiszántúl Dévaványa; együtt 
250—300 ezer hold. A Garamvölgyén a Dócyaknak; a Magas- 

Á p o si * o n: Nagybirtok. 



130 



Tátra alján a Tarköieknek van a XV-ik század végén ha- 
talmas birtokuk, melyeket foglalásokkal gyarapították. 

III. Hatalmas uradalmakat kapott Brankovics György 
Zsigmond királytól s evvel a nagybirtokosok irigységét kel- 
tette fel. Az övé: Zalánkemén, Becse, Világosvár, Tokaj, 
Munkács, Tálya, Begéc várak, Szatmár, Böszörmény, Deb- 
recen, Tür, Varsány, Asszonpataka és Felsőbánya városok. 
Ezek a birtokok okozták a Hunyadival való egyenetlensé- 
geket, mert Hunyadi ezekből is adományozott, mikor kor- 
mányzó lett. így Brankovics Györgyné 1447-ben tiltakozik 
Hunyadi azon intézkedése ellen, mellyel a hadházi, téglási. 
sámsoni, macsói, hegyesi és szoboszlói részjószágokat elado- 
mányozta. Hunyadi ezenkívül magának is foglalt a Bran- 
kovics birtokaiból, ezért mikor Brankovics öt 1448-ban el- 
fogja, kiköti, hogy összes birtokait visszakapja. E birtokok 
igen tekintélyesek voltak, mert pl. csak Világoshoz 110 falu 
tartozott. A Brankovics birtokok legnagyobb része utóbb 
Hunyadié lett. 

Brankovics 1448-ban hazabocsátván Hunyadi Jánost, 
ez dacára annak, hogy László fia túszul a despotánál van, 
haddal támad országára, mire Brankovics Lászlót is kien- 
gedi s Hunyadival 1451-hen aug. 7-én Szendrön a követke- 
ző egyezséget köti: 1. Mátyás és Ciliéi Erzsébet egymással 
házasságot kötnek, 2. Ha a despota Erzsébetet át nem adná, 
akkor Munkács (Bereg), Németi, Szatmár, Asszonypataka 
(Nagybánya), Debrecen, Böszörmény, melyek Hunyadi ke- 
zén vannak, valamint Kölpény, Száva-szt.-demeter (ma 
Mitrovic), Zalánkemén, Zimon, Becse, Becskerek, Érdsom- 
lyó (Krassó), Világos vár, melyek Brankovics birtokában 
vannak, Hunyadié legyenek. 3. Brankovics visszakapja 
most Kölpényt, Szávasztdemetert, Zalánkemént, Zimonyt, 
Becse, Becskerek, Érdsomlyót, Világost. A többi birtokról 
elismeri, hogy Hunyadi tulajdonai és nála hagyja. 4. Bran- 
kovics köteles visszanyert magyar váraiban magyar kato- 
naságot tartani. 5. Az igy visszanyert várakban lévő kapitá- 
nyok e szerződésre olykép tesznek esküt, hogy Brankovics 
szerződésszegése esetén Hunyadinak adják át a várakat. 
6. Ha a házasság Mátyás és Erzsébet halála miatt nem 
volna is teljesíthető, azért a szerződés érvényben marad. 



131 



E béke dacára Brankovics nemsokára, megölette Szi- 
lágyi Lászlót, Mihály öccsét, a kit bátyjával együtt el akart 
fogni, valószinüleg azért, mert ez az egyezség nem tetszett 
neki. Ezért aztán Szilágyi Mihály öt fogatja el. Szabadsá- 
gáért a becsei és somlyói uradalmat ajánlotta fel. Szilágyi 
azonban Mátyás királysága érdelkében váltságdij nélkül bo- 
csátotta szabadon, de megígértette vele, hogy Mátyás király- 
ságát elösegiti. Mátyás aztán 1458-ban maga is szerződött 
Brankoviccsal olyképen. hogy az esetben, ha hozzá hűtlen 
lesz, vagy Galambócot átadja a töröknek, vagy fiai magth- 
laniil halnak el, Becse vára. Becskerek város és Somlyó 
vára. Szilágyi Mihályra száll. 

A Hunyadiak birtokainak kiterjedéséről az egyes bir- 
tokok nagysága adhat leginkább képet. A birtokokat, mint 
már a Brankoviccsal szemben tanúsított eljárás is mutatta, 
ők is ugy szerezték, mint az ebben a korban szokás volt. Hu- 
nyadi atyjától két uradalmat örökölt, a dévait és hunyadit. 
Az elsőhöz előbb 54, utóbb 96 helység tartozott, az utóbbi- 
hoz 44, utóbb 55. A két szomszédos uradalom 300 — 450 ezer 
hold volt. Az övé Tiszántúl a nagylaki uradalom is. Ez urada- 
lomról Róbert Károly alatt hallunk először, mikor Jánki 
Miklós adományul kapja. Zsigmond alatt Csáky Miklós er- 
délyi vajda és Nagylaki (Jánki) János örökösödési szerző- 
dést kötnek. Ekkor az uradalomhoz Csanádban 9 falu, 5 
puszta, Temesben 43 falu, 10 puszta tartozott. Az uradal- 
iiuit az örökösödési szerződés dacára sem kapta meg Csáky, 
hanem 3000 frt ellenébon, a felét. 1444-ben Nagymihályi 
György kezén találjuk, a ki a katonaállitásra átvett 500 fo- 
rintot a saját céljaira használta, a miért Hunyadi jószá- 
gainak olvesztéséro Ítélte és a nagylaki uradalmat magának 
lefoglalta. 

Hunyadinak ez nem első csanádi birtoka, már 1434- 
ben kapott János nevű fivérével itt birtokot, felesége pedig 
ide való volt. A csanádi főisp;'inságot l'1-44~ben nyeri, 1450- 
ben Hód és Vásárhely ui-adahnát, aztán a kerokegyházi 
uradalmai. A li(')dniezövásárhelyihez 1456-ban 38 falu tar- 
tozott. Hunyadi halála után a Nagymihályiak tiltakoztak 
birtokaik elfoglalása ellen, de hiába, mert Mátyás' lett a 

9* 



132 



király. Mátyás aztán a bevándorolt -zorb Jaksics család- 
nak adományozta. Nagylakot. E Jaksicsok nővére, Branko- 
vics György fiának, Jován despotának a felesége volt. Ké- 
sőbb ugyanezek a kerekegyházi uradalmat is megkapják. 
Mohács után Perényi Péter temesi főispán elfog.ia Jaksi- 
csot, mert nem állit katonát és csak 4000 frt váltságdíj el- 
lenében bocsátja szabadon. A török kiűzetése után ezt az ura- 
dalmat a csanád' püspök kapja. 

A Hunyadiak másik nagj birtokterülete Temesmegye. 
A Béga felső folyásánál két város s 13 falu. szintigy Zsidó- 
vár 47 faluval s egy másik uradalom 15 faluval volt az 
övék. E terület 350 ezer hold. Három vár. 8 város. 130 köz- 
ség állott rajta. Eze^kkel szomszédosak voltak a Szilágyi 
birtokok. Torontálban a már emiitett becsei (Brankovics 
birtok) uradalom ennél is nagyobb. Az összes városok, há- 
rom mezőváros és ismeretlen számú falu feküdt ezen a te- 
rületen, mely félmillió holdnál is több. Bodrogban az övék a 
szabadkai uradalom, melyhez több más is csatlakozott s igy 
egy összefüggő 100 km. hosszúságban húzódó terület volt 
birtokukban, mely elhúzódott Halas — Jankovác^ — Szabadka 
— Tavánkut — Madaras — Bajmok — Pacsir — Györgyén — 
Gsantafehér — Bajcsa — Hegyes-Becse — Mohóiig. Szeremben 
a Hunyadi birtokok a Maróthyaké alatt húzódnak. Mindezek 
a birtokok utóbb Gorvinéi. Ezekhez járulnak az erdélyi ha- 
talmas birtokok, melyeket már fentebb emiitettünk. 

TV. A király mindenkori uradalmainak megállapitása 
bajos, mert még ezekről sincs nyilvántartás. A királyé e kor- 
ban a. komáromi uradalom 22 — 23 helységgel, a megyének 
ötödrésze. A tatai uradalom, mely ennél nem sokkal kisebb. 
Visegrád, Szt.-Endre. aztán Heves-, Temes-. Krassó-, Vesz- 
])rém- és Fejérmegyében számos birtok. A temesi és krassói 
birtokok a Hunyadiaké lettek. A királynéé az egész Gse- 
jM'lsziget. Óbuda, Szt.-Jakabfa (ma Újlak), Kelenföld (ma 
Tabán), Kecskemét, Zsámbok stb. Zsigmond alatt a bánya- 
várasok: Selmec. Körmöc, Beszterce, Libet. Béla, Baka, Újbá- 
nya is. Vagyis a királynak összes birtokai csak kicsi há- 
nyadát teszik egy góliát birtokos birtokainak. 

Az ország több részein kevés góliátbirtokos van. 



133 



Giskra nem tulajdont szerez, csak adót szed. A többi kapi- 
tányok hamar eltűnnek megint a történelem szinpadáról. 
A keleti részeken tekintélyes uradalom a szinérváraljai, 
mely több négyszögmértföld. Tulajdonosa a Moróc család. 
Előbb 29, utóbb 46 falu tartozik hozzá. Kiterjedése 140 — 
150 ezer hold, az Avas hegységtől a Szamosig s a sikságon 
Sárköz s Görbédig húzódó terület. A Drágfiaknak is van itt a 
Bükk hegységtől nyugatra 120.000 holdrai tehető birtokuk. 
A Báthoryaké az ecsedi láp a körülötte levő síkkal 130 — 140 
ezer hold, 46 faluval. Utánuk Bethlen, majd a Rákócyak 
birják. 

Hunyad vármegyében a Hunyadiakén kivül tekinté- 
lyes uradalom a marosillyei. melynek 250 — 300 ezer hold- 
nyi területét a Dienessyek birták. Ez az uiadalom a mai 
marosillyei járásnak a Marostól északra elterülő részének 
jó háromnegyedrésze. Ezenkívül a Dienessyeké volt az al- 
gyógyi uradalom is, mely az (előbbinél valamivel kisebb. Az 
elsőhöz 52 — 60, a másodikhoz 7, majd 15, majd meg 19 köz- 
.ség tartozott. Ezek a birtokok a Hunyadiakéval együtt, te- 
hát majdnem az egész megye a XIV. században még királyi 
birtok volt. A Regyezát és Kudzsiri havasok ura a Kendeffy- 
vagy Kenderes-család. 

Kolozsmegyében a legnagyobb uradalom a sebesvári vagy 
hunyadvári (Bánffí-Hunyad), mely Zsigmondig a király, 
aztán pedig a losonci Bánffyak tulajdona. Kiterjedése ekkor 
400 — 500 ezei- hold. Evvel összefüggő testben a szomszéd 
vármegyékre is terjednek még a Bánffyak birtokai. W^ük 
szomszédosak a losonci Bezsőíiek és a Losonci-család birto- 
kai, melyek Beszterce-Naszód, Marostorda s KüküUőbe is 
átnyúlnak. Ugyanitt vannak birtokai a Szilágyiak és 
Hunyadiaknak Báthoryak, Kachichok s másoknak. 

Tordamegyében, (a inai Torda-Aranyos és Maros- 
Torda területe) terül el a görgényi uradalom, juelyben egy 
város és 26 község fokszik. A görgényi havasokkal együtt 
t'zt 300 — 400 holdra lehet tenni. Ez az uradalom előbb a 
Hunyadiaké, majd az Újlakiaké. 

KüküUőben ( a mai Kis-KüküUő) van Küküllő vára 
s uradalma tiz helységgel, mely még Mátyás alatt királyi 
birtok. Ü 1462-ben Denegelegi Pongrác erdélyi vajdának 



134 



adja 8000 frt.-ért zálogba. Nemsokára mégis megint a ki- 
rály birtokában találjuk. A XVI. század elején a moldvai 
vajda kezén van. Az evvel szomszédos még nagyobb újvári 
uradalom, a XV. század elején a nádasdi Unguroké, majd 
1453 után Losonci Dezsőé, majd a Bethleneké. Küküllöben 
a Gerébeknek s fent emiitett Kachichoknak is vannak bir- 
tokaik. 

Minden esetre jellemző azonban, hogy jelentéktelen az 
olyan birtok, mely mint a Telegdyeké Biharban 82 falut, a 
Dóciaké Temesben, mely 80 falut foglal magában s még in- 
kább a Hagymásiaknak itteni 32 falut magában foglaló 
vagy a Dánfiaknak 45-nél több községre, a Csakolyaiaknak 
S'zatmárban 32 falura terjedő birtokai. 

V. Corvin ősei olyan tekintélyes birtokokat szereztek, 
hogy az ő gazdagságán nem csodálkozhatunk. Negyven ura- 
dalma volt, mikor atyja meghalt. Ezek nevezetesebbjei: Hu- 
nyad négy város, 143 helységgel s a hunyadi havasokkal; 
Debrecen 21 helységgel; Munkács, Vári s Beregszász 27 
helységgel; Bajmóc s az egész vidék Trencsénmegye keleti 
csúcsától Liptó-Ujvárig, Zsolna, a sztrecseni vár, Szklabina 
(Turóc), Moáóc, Turóc-Szt.-Márton hét faluval és a liptói her- 
cegség birtoka Likava várral; a besztercebányai rézbányák; 
a zólyomi birtok; Nagy-Sárosvár (Sáros); Sztropkó (Zem- 
plén); 30 falu a Beszkidek alján; Kőszeg; a marcali urada- 
lom; Babocsa; a gyulai uradalom a várossal; Simánd 83 
községgel; Solymosvár; Lippa 93 faluval; Siklós 75 faluval; 
Marót 78-cal; Nagy-Kemlik 17-tel; továbbá a rakolnaki ura- 
dalom. Medvevár Lukaveccel (Zágráb); a zagorjei grófság 
Krapina főhellyel; Vinica 17 faluval; a S'závántul: 
Zengg, Brinye, Balaj, Starigrad, Otto.sac. Prozor, Pocsitalj, 
Növi, Lipóc, Vojvodina, Othosec, Klitovec stb; Zsámbék; 
Csáktornya; Csókakő; Komárom; Tata; Szabadka s fentebb 
felsorolt Hunyadi-birtokok. Ezekhez járultak még a zálogos 
javak u. m. Pozsony, Solymár, Csév, Tök, Perbál, Titel, 
Izségháza, Csege, Pátka, Dinnyés, Méd, Nagyiván stb. Vi- 
szont azonban baj volt ránézve, hogy örökös birtokainak 
nagy része el volt zálogositva s igy birtokba nem vehette. 
Másrészről baj volt az is, hogy az erőszakkal szerzett birtokok 



135 



igen tekintélyes részét tették a Hunyadi-birtokoknak s Má- 
tyás halála után az eredeti tulajdonosok visszakövetelték 
azokat. 

VI, E korszak második felében a szerzés külső képe meg- 
változott annyiban, hogy a nagybirtokosok közé kerültek 
számosan olyanok, a kiknek nem összefüggő nagy darab- 
ban volt birtoka, hanem az ország különféle részein apró 
darabokban. Ezeknek a nagybirtokosoknak tipikus példája 
Werbőcy István és Bakóc Tamás esztergomi érsek. Werbőcy- 
nek az ország minden részén voltak birtokai. Pozsonytól 
Brassóig s Sárostól Zágrábig kétszáz faluban volt egy-egy 
részecskéje, mert nem volt az a kicsi ingatlan, melyet el nem 
fogadott volna az előtte perlekedő felektől. 

Bakóc Tamás a másik nagy szerző. Ennek is elég egy 
emberöltő arra, hogy az ország hatod vagy hetedrésze az ő 
tulajdona legyen. Birtokszerzéseit Mátyás uralkodása alatt 
kezdte, a ki 1484-ben adta neki az első nagyobb adományt 
Zemplénben. Vagyonának tekintélyesebb részét Ulászló 
alatt szerzi, majd II. Lajos alatt olyan mértékben gyara- 
pítja, hogy az ország legnagyobb birtokosává lesz. Szerze- 
ményekre nemcsak adománvok által tett szert, hanem ügyes 
üzletek által is. Ilyenek a királynak adott kölcsönök voltak. 
De nem idegenkedett a magánosokkal való üzletektől sem. 
Főleg Corvin Jánost látta el pénzzel, aki ezért birtokainak 
tekintélyes részét lekötötte neki. így került birtokába Zsám- 
bék, Derecske, Margita, Polgári. Vajda-Hunyadot azonban, 
melyet Corvin Kinizsynek adott s utóbb Brandenburgi Györ- 
gyé lett, nem tudta megszerezni. De szerzett másoktól is. Az 
övé lesz Monoszlói Csupor István uradalma Szarvaskő 75 
faluval (Kőrös és Zágráb), Pamkirchner monyorókeréki 
uradalma. Vöröstorony s Körmend vára, a Rozgonyi-család 
birtokai, a decsei Roh-család Dión s Plodin vára (Körös) 
s uradalmai, a Szécsy-család s több kisebb család ingatla- 
nai, melyekkel örökösödési szerződést kötött. 

VII. A birtokok egymáshoz való arányairól e korban 
már leginkább a viszonylagos számok utján nyerünk képet. 
Ezt pedig az adóösszeirások szolgáltatják. Az adókulcs a 
porta. Ennek alapja az olyan jobbágytelek, melynek müve- 



136 



lője a megállapított felszereléssel bir. Az adókivetésnél azon- 
ban a zsellértelkeket sem hagyták figyelmen kivül, hanem 
olyan arányban rótták meg adóval, a milyenben a zsellérte- 
lek a jobbágytelekhez állott. E szerint a porta nem terület s 
a birtok kiterjedésének mégis megbizható képét adja. 

Adóösszeirásaink 1494 és 1495-böl vannak. Ez összeírá- 
sok 42 megye adatait foglalják magukban. E megyékben 
volt összesen 157.131% porta, ebből 1494-ben 49.045-nek, 
1495-ben 39.394%-nek tulajdonosát ismerjük. Egyházi 
12.036, illetve 11.429, királyi 2750 és V2, illetve 4096 és Ví, 
királynői 3335 és V2, illetve 2625, világi 30.164, illetve 
20.382. Ha e két évről való adatok közül mindig a nagyob- 
bat vesszük, akkor a világi birtokok aránya igy alakul: 
Zápolya Jánosnak van 12308 és % portája 

Corvin Jánosnak 5937 

Geréb Péternek 5620 

Újlaki Lőrincnek 3707 és % „ 

Pamkirchner Györgynek 2493 „ 

Kinizsy Pálnak 2295 és V2 

A Kanizsay-családnak 2213 „ 

A Bánffyaknak 2199 és V2 

István moldvai vajdának 1719 

Ernuszt Jánosnak 1668 és V2 „ 

Drágíi Bertalan 1444 és y2 „ 

A Báthory-családnak 882 „ 

A Bazini grófi családnak 848 

Szécsy Miklósnak 801 „ 

Ezek a birtokok különböző megyékben feküdtek. 
Zapolyáé pl. 25 megyében, Corviné 8 megyében. Újlakié 
9 megyében, Gerébé két megyében, meg Erdélyben és 
Szlavóniában. Pamkirchernek Vasban és Szlavóniában, 
Kinizsynek 6 megyében feküdtek a birtokai. 

Azok az összeírások, melyekből ez adatokat merítjük, 
a honvédelmi szervezettel függnek össze. A fenti összeírás- 
ban ugyanis csak határmegyék adatai foglaltatnak, mert a 
határmegyék tisztviselői abból a pénzből tartották a katona- 
ságot, a melyet adó fejében beszedtek. Ebből a pénzből azon- 
ban nem ritkán tekintélyes összegek maradtak az illető 



137 



tisztviselők kezében. Ezért az összeirásokat nem is vezették 
pontosan, nehogy meg lehessen állapítani a beszedett össze- 
gek nagyságát. 

A góliátbirtokok korának erkölcsei. 

Az emberek erkölcstelenségeket a legtöbb esetben anya- 
gi haszon elérése kedveért követnek el. Ha a magyar vagyon- 
szerzés mélységeibe pillantunk, akkor azt látjuk, hogy nálunk 
minden vagyon forrása az erkölcstelenség. A mikor már nem 
tudnak ingatlant foglalni, akkor a birtokosokat fogják el, 
hogy csak váltságdíj ellenében bocsássák szabadon. Ez a 
rabló szokás annyira elterjedt, hogy a XV-ik századnak leg- 
több hatalmasa vagy maga volt ilyen fogságban, vagy neki 
volt ilyen foglya. Giskrának legfőbb jövedelmét e váltság ősz- 
szegek tették. Perényi Jánosért pl. 1440-ben 24.000 forintot ka- 
pott. Az ilyen cselekmények miatti büntetésre nem is lehetett 
gondolni. Az az elv, melyet fentebb ugy irtunk körül, hogy 
Magyarország a nagybirtokosoké, az erkölcsre alkalmazva 
igy szól: a nagybirtokosok nak minden szabad. Az erkölcste- 
lenségnek ez a büntetlensége csak a hatalmasok kiváltsága 
volt. Előfeltétele nem valamely méltóság, hanem csupán az 
erő. Ezt legjobban mutatja az a körülmény, hogy a bűncse- 
lekmények formája nem volt mindig nyilt, hanem igen sok- 
szor a törvényesség szinébe öltöztetett gonoszság. 

Mátyás királyt az igazságosság glóriájával vette körül 
az utókor s mégis, a mikor halála után uj királyt választa- 
nak, utódjával szemben kikötik, hogy „az általa és Beatrix 
által helytelenül és jogtalanul elfoglalt birtokokat'" jogos tu- 
lajdonosaiknak vissza kell adni, valamint azt, hogy a bírá- 
kat sohasem szabad igazságtalan ítéletek hozatalára kény- 
szeríteni. 

E kor erkölcseiről az előző fejezetekben adtunk már 
némi képet. Az egész XV-ik század olyan e tekintetben, mint 
a milyen Mátyás. Hunyadi Jánosból ép ugy hiányzik az, a 
mit magasabb erkölcsnek nevezünk, mint a hogy e század- 
ban mindenkiből hiányzik. A közérdek fogalma hiányozván, 
mindent a magánérdek szemüvegén át vizsgálnak. Az ország 
leglényegesebb kérdése, t. i. védelme, a magánosok ügye. Hu- 



138 

nyadi a déli határ védelme körül van érdekelve, ezért min- 
dent elkövet ennek érdekében, de nem törődik, a mikor az 
északi határon a csehek az országba törnek. Tudjuk, hogy 
Ciliéinek azért, hogy az ország jövedelmeinek kezelését meg- 
tarthassa, évjáradékot fizet. 

A vallás sem volt képes e műveletlen korban az em- 
bereket erkölcsösebbé tenni. Az esküszegés minden nap elő- 
fordul. Hunyadi biztatására Ulászló király megszegi a török- 
nek tett esküjét. Megszegi Plunyadiné, Szilágyi, V. László, a 
nagybirtokosok s mindenki, ha érdeke ugy kivánja. Az egy- 
más iránti és a közzel szembeni kötelességek egyformán is- 
meretlenek. A biró az igazságszolgáltatásnál épen ugy csak a 
saját előnyét nézi, mint a kereskedő az ügyletek kötésénél, A 
közpénzek elsikkasztása olyan cselekmény, melyet pénzzel 
jóvá lehet tenni. Láttuk ezt, mikor az ország kincstárosa el- 
sikkasztotta az adók nagy részét. 

Mátyás halála után az esztergomi érsek nem resteli 
magát oda adni olyan komédiához, hogy Beatrixet szinleg 
egybeeskesse Ulászlóval s a király nem restéit e játékba be- 
lemenni. Ugyanez az érsek mindig tudott birtokokhoz jogcí- 
meket szerezni. Még hatalma tetőpontján is okirathamisitás- 
sal vádolják. Jövedelmének tekintélyes részét a külföldi ál- 
lamfőktől kapott megvesztegetési összegek tették ki. Nem res- 
téit pl. Velencétől maga kérni jutalmat. Ugyan ő Perényi ná- 
dornak is juttat ilyen ajándékot s erről nyíltan referál is a 
köztársasági kormánynak. 

Mátyás halála után a főurak Corvin Jánost egyszerűen 
kifosztják pénzéből s azután cserben hagyják. Mindenki csak 
előnyökért teszi azt, a mit tesz. A nagyra tartott Werbőcinek 
az ország minden részében elszórt birtokai birói tisztségének 
olyan kihasználásából származnak, a melyeket még ebben a 
korban sem lehet kifogástalannak nevezni. Mintha csak min- 
denki abban az aggodalomban élt volna, hogy holnap mindent 
elveszthet megint, tehát siessen a pillanat kihasználásával. 
Birtokainak más részét a Tripartitum szerzője pedig ugy 
szerezte, hogy legvéresebb ellenzéki beszédjei idején a király- 
tól nem restéit folytonosan adományt kérni. Országgyűlési 
szereplése és a kérvények keltét összevetve azt látjuk, hogy 
egy-egy kérvényt ilyen beszéddel tett nyomatékossá. Birói 



139 



hivatala dacára felek képviseletét is elvállalja. Előtte eldön- 
désre váró ügyekben érdekelt felektől ajándékokat fogad el. 
Birtokainak elhelyezkedése már magában véve is gyanús. 
E birtokok elhelyezkedése mutatja, hogy mikép szerez az, 
a kinek nincs ereje a foglaláshoz. 

A nemesség elnyomása természetessé teszi a jobbágy- 
ságét. Arról, hogj a föld népével miképen bánhattak az urak, 
fogalmat adhat a birtokosokkal való bánásmód. Még Német- 
országban is a föld nyers hozadékának 64% -át vették el a föl- 
desurak; elgondolhatjuk, hogy Magyarországon mennyit vet- 
tek el tőlük. A polgárság fosztogatása és kirablása már-már 
joggá lett. 

Az egész magyar történelmen végig mindig azt köve- 
telik a magyar nagybirtokosok, hogy idegeneknek a király ne 
adjon birtokot. Ezt az idegenek elleni küzdelmet sokszor a 
hazafiság megnyilatkozásának tekintik. Pedig mint minden 
cselekedetük, ez is, csak érdekeik védelme volt. Ugyanez az 
indok vezette a papokat is, a mikor az idegen papok itteni 
alkalmazása ellen felszólaltak; ez vezette az országgyűlést, 
a mikor kimondta, hogy azokat az idegen papokat, a kik 
mástól, mint a kinek kegyúri joga van, adományt elfogad- 
nak, vizbe kell fullasztani (1495: XXXI. t.-c). 

A kis nemesség elnyomatása maga után vonta elszegé- 
nyedését, a minek következtében a nagybirtokosok szolgála- 
tába volt kénytelen állani. A nemes szolga pedig, az una 
eademque nobilitas dacára, ha szolgálatát engedély nélkül el- 
hagyja, elfogható (1478: X., 1492: XII., HK. I. r. 9. c). 

Maguk a főúri ligák, a mint láttuk, a résztvevők büntet- 
lenségének biztosítására szolgáltak. Ezért igen gyakran ta- 
lálkozunk olyan szerződésekkel, melyek ezt egyenesen ki is 
mondják; másrészt olyanokkal, melyeket két ellenkirály tá- 
borában levő ur köt egymással abból a célból, hogy egymást 
saját királya támadása ellen megvédje. Emiitettük azt is, 
hogy egymással jó viszonyban levő urak gyakran kötöttek 
olyan szerződéseket, hogy mindig egymással ellentétes pár- 
ton lesznek, hogy igy érdekeik védelmére mindegyik táborban 
legyen valakijök. 

Az erkölcsnek e sülyedtsége mellett nem csoda, hogy 11. 



140 



Lajos lialála után a királyválasztásra az egyetlen jogcím a 
]>énz \()ll. Foi'dinánd inár 1527-ben azt iija nővérének, Lajos 
özvegyének, hogy eddig 90.000 aranyat elosztogatott és mégis 
bizonytalan a megválasztása. Mindenki kapott, a ki hozzáállt 
és a ki hozzá vi.sszatért. Ezért a pártcsere folytonos. Miután 
azonban Ferdinánd, n int az a külföldön e korban általános 
volt, nemcsak egyszeri összeget adott, hanem katonatartás és 
hivatal cimén hiveit állandó évjáradékban részesítette, ezzel 
hűségben tartotta a különben megbízhatatlan magyarokat. 
Hogy Ferdinánd célja az évi díjak megállapításával a jutal- 
mazás volt, azt mutatja az a körülmény, hogy a katonatar- 
tóknak sokkal nagyobb összeget adott, mint a mekkora a ka- 
tonák tartására elég lett volna. Így pl. Pekri Lajosnak az 
igazságszolgáltatás biztonságára tartott 300 lovas ellátására 
havi 1200 frtot adott, mikor saját 500 lovasa 1625 frtba ke- 
rült. Általában pedig az előkelőbbek az általuk állított ka- 
tonákért nagyobb járadékot szoktak kapni, mint a kevésbé 
előkelők. 

Az előkelőnek ez a megvásárlása ez után századokon 
keresztül szokás maradt és a Habsburgok minden családi ér- 
deküket a főurak zsebének gyarapítása révén érték el. De az 
ellenpárt sem érdemek alapján kereste az érvényesülést. 
Werbőcy sem Zápolya érdemeit emelte ki azokban a levelek- 
ben, melyeket megválasztása érdekében irt az urakhoz, hanem 
jutalmakat igért. Az urak ezt természetesnek is találták s 
igen gyakran ők kértek állásfoglalásukért jutalmat. A király- 
választás kérdésében folytatott levelezések elvesztek, csak 
egyetlen levél maradt meg, Ráskai Gáspáré. Ez a levél Wer- 
bőcynek szól s elmondja, hogy a királyné nagy Ígéretekkel 
csábítja pártjára, de ő inkább Zapolyához áll barátaival 
együtt, de nincs pénze, hogy embereit fizesse. Reméli, 
hogy szolgálatainak jutalma nem fog e 1- 
m a r a d n i. Werbőcynek pedig külön megjegyzi, hogy a 
mit a jutalom tekintetében érdekében tenni 
fog, annak u g y veszi majd hasznát, mintha 
közvetlenül saját érdekében tette volna. 



141 
E korszak gazdasági viszonyai. 

Nagy Lajos uralkodása már lényeges változást hozott a 
jobbágyi szolgáltatásokba. Ö léptette életbe nálunk a kilence- 
det. Ez uj adó folytán a jobbágyok és rabszolgák helyzete kö- 
zeledett egymáshoz s igy az utóbbiaknak eltűnését, illetve job- 
bágyokká válását előmozdította. A kilencedet csak azok szed- 
hették, a kiknek telkes jobbágyai voltak. Ezekkel a legkisebb 
birtokosok nem birtak. A papoknak és a földesúrnak járó 
szolgáltatás evvel azonban nem emelkedett, csak szabályozást 
nyert. Mégis ezt az alkalmat sem mulasztották el a birtokosok 
arra, hogy jobbágyok terhét súlyosbítsák. Ehhez járult, hogy 
e században a fekete halál a, népnek nagy részét elpusztí- 
totta. Idegen lakosságnak betelepítése még az eddiginél is na- 
gyobb mértékben vált tehát szükségessé, amit a nagybirtokosok 
nagyobb értelmiségüknél és hatalmuknál fogva könnyebben 
tehettek, mint a kisebb birtokosok. A nagy jobbágyteher a ki- 
sebb birtokosokat megakadályozta abban, hogy földjeiket bel- 
terjesen műveljék, ele nem a nagybirtok urait abban, hogy 
feleslegüket a külföldre eladják. 

A kereskedelem a pénzzel ismertette meg a magyar bir- 
fokosokat s igy azt az óhajtást ébresztette, hogy pénzbeli jö- 
vedelmüket minél inkább emeljék. E téren a király járt elöl. 
A korona uradalmakon a pénzbeli szolgáltatást hozta be, az 
egyházi javadalmasok pedig siettek a királyt utánozni és a 
kilencedet csakhamar ök is pénzben követelték. A szolgálta- 
fásoknak pénzben vah) követelése feltételezte egyrészt a gaz- 
dálkodásnak magasabb fokát, másrészt siettette az erre való 
áttérést, mert a jobbágyok kénytelenek voltak tei-raényeik egy 
részét eladni, hogy pénzre tegyenek szert. 

A kereskedelem legfőbb tárgyai az állatok, a nyersbőr, 
a gyapjú s a viasz. A XlV-ik században kezd e cikkek mellé 
lépni a bor. A kereskedelemnek ez a térfoglalása a kereskedő- 
osztálynak, de főleg az iparososztálynak emelkedését moz- 
dította elő. 

Az emberanyag értéke evvel lényegesen emelkedett. A 
jobbágynak megtartása elsőrendű érdek lett, melyet a földes- 
urak ugy védtek, a hogy ludtak. E védelem terén ép oly ke- 



142 



vésse feszélyezte őket a jog, mint a hogy az egymással szem- 
beni eljárásukban nem feszélyezte. A jobbágyokkal szem- 
ben az igazságszolgáltatás volt az elnyomás egyik eszköze. 
Szokássá vált ugyanis, hogy a jobbágyok ellen Ítéleteket hoz- 
tak a földesurak saját uri jogukon, de az ítéleteket nem haj- 
tották végre, csak abban az esetben, ha a jobbágy a birtokról 
el akart költözni. Az ilyen hatalom csak a nagybirtokosokat 
illetvén, csupán ezek birtokaihoz láncolták a jobbágyokat, 
ellenben a kisebb birtokosoknak erre nem volt módjuk. 

A nép terheinek ez nem volt közvetlen súlyosbítása, de aka- 
dálya volt annak, hogy a nép javítani tudjon sorsán. Abban az 
arányban a hogy a müvelés belterjessége emelkedett, emelke- 
dett volna a nép jóléte is, ha a folyton m.egszavazott uj adók 
nem vitték volna el mindig a haladás minden gyümölcsét. Az 
urak ugyanis minden uj adót a jobbágyokra róttak ki. Ez 
magyarázza meg azt, hogy a nép minden mozgalommal ro- 
konszenvezett, a mely az urak hatalmát gyengítette. így, a 
mikor Albert halála után a csehek az országba jöttek s a nép 
terhein csak egy kicsit könnyítettek, az mindjárt melléjük állt 
s evvel az állásfoglalással a csehek uralmát elősegítette. 

A nag^'birtokosok egy része, sőt majd mindannyija a 
természetbeni szolgáltatások mellett és nem helyett léptette 
életbe a pénzbelieket. A teher evvel tehát nem átváltozott, ha- 
nem emelkedett, sőt megsokszorozódott. Jobbágy nélküli bir- 
tok nem volt érték. Nem kellett tehát semmiféle jobbágyszere- 
tet Hunyadi János részéről, a mikor néptelen birtokainak be- 
népesítése céljából avval csábította más birtokosok jobbá- 
gyait, hogy szolgáltatásaikat leszállította. A Hunyadiak job- 
bágybarátsága csak addig tartott, a meddig birtokaik müve- 
lése szempontjából szükségük volt rá. Hunyadi János meg- 
újította azt a törvényt, a mely a jobbágyok szabad költözését 
mondja ki és Hunyadi Mátyás e törvényt eltörölte, hogy 
uralkodása vége felé megint visszaállitsa a szabad költözés 
jogát. Ekkor jött ugyanis nagyobb tömegben az országba a 
török által lakóhelyéről kiűzött oláh és szerb lakosság és 
foglalta el a kis népességű hegyes vidékeket s ezért a földes- 
uraknak nem kellett egymás jobbágyait csábítgatni. 

A külföldi viszonvoknak kedvezőtlen alakulása követ- 



143 



keztében a fejlődésnek indult ipar és kereskedelem megint 
pangani kezd. A bányászat is, mely már századok óta nagy 
tényezője gazdasági életünknek, olyan visszafejlődést mutat, 
hogy az első magyar sztrájk ez időben zajlik le. Werbőcynek 
ez jó alkalom arra, hogy törvényt szavaztasson meg az or- 
szággyűléssel, mely halállal bünteti a sztrájkot. 

Az iparágak közül egyedül az építészet az, mely némi 
foglalkozást biztosit a népnek, de a magyar csak az alsóbb- 
rendű munkához értvén, ez a kereseti lehetőség nem nagy. 
A szakszerű munkát a külföldiek végzik. Azok az iparágak, 
melyeket a fényűzés tett szükségessé, csak kevés városban ta- 
lálhatók, még pedig a felföldön és Erdélyben. Az iparosok és 
kereskedők áruikat a városok vásárain adták el, vagy cse- 
rélték be a földművesek terményei ellenében. Azok a várovsok 
nyertek legtöbb kedvezményt, melyeknek vásárai a leglátoga- 
tottabbak voltak, viszont ez ott volt, a hol az ipar és a keres- 
kedelem legfejlettebb volt. A kereskedelem most is. mint az 
előző korszakban, a zsidók és szászok kezében volt. Zsigmond 
királynak különös gondja volt rájuk. Szabadságaikat ő ala- 
pította meg. E gondoskodásnak az az oka, hogy a királyi jö- 
vedelmek tekintélyes részét a kereskedelem szolgáltatja. Ezért 
játszik a sókereskedelem különösen jelentős szerepet, mert a 
só egyedáru lévén, jövedelme elsősorban a király pénztárába 
folyt. Most is megújulnak az Árpádházi királyoknak a lovak, 
az ezüst és arany kivitelének tilalmára vonatkozó' törvényei. 
Az 1498: XXXII. t.-c. szerint még az ilyen üzletre való tár- 
sulás is hűtlenség. Az élelmiszerek és fegyverek után azon- 
ban még behozatali vámot sem kellett fizetni. 

Az ország népességének számából következtetve viszony- 
lagos jólét lehetett, mert az ország lakosságának számát 4 — 5 
millióra lehet tenni, a mi Európa többi országaihoz viszo- 
nyítva nem kevés. 

A földet művelő jobbágyok még igen sok helyen egy- 
mással közösségben, u. n. földközösségben élnek, a mi a mű- 
velés belterjességének rovásái-a van. A szőlőmüvelés terjedése 
azonban a munkának a földművelés terén való értékét elő- 
térbe helyezi és ezért sok helyen kerti müveléssel is találkozunk. 
A művelés alá vett terület megnövekszik s a közös művelés 



144 



alatt álló területek helyébe az elkiilönitott rendszer sze- 
rint müveitek lépnek. Az erdők némi rendszeres üzeme is eb- 
ben a korszakban kezdődik, Zsigmond azon rendelete nyo- 
mán, mely kimondja, hogy bizonyos ólombányák művelői a 
zólyomi erdőből kapjanak fát, de a letarolt erdőt iijra be kell 
ültetni. 

A földet művelő jobbágyok a földevSurtól házhelyet, 
szántót, rétet, stb. kaptak. A házhelyen volt. a kert is. A job- 
bágyok községekben vannak szervezve, a melyek élén a villi- 
cus áll, a kit a földesúr nevez ki, de némely kiváltságos köz- 
ségben a lakosság maga választja. A hány földesúrnak bir- 
toka van a községben, annyi biró van tehát. A villicus, biró a 
földesúr érdekeit védő közeg, a kinek legfőbb feladata a gaz- 
dasági felügyelet. Ez annál nagyobb jelentőségű, mert a föl- 
desurat a, jobbágyok tartozásának megállapítása tekinteté- 
ben semmiféle korlát nem kötötte. Az 1471: IV. t.-c. szerint a 
biró földje éfi a. majorsági földek adómentesek. Az 1495: XLI. 
t.-c. szerint pedig ,, minthogy a falusi birák (villici) a dézs- 
málókat megszokták vendégelni, ezért őket a dézsmák fizeté- 
sével és szolgáltatásával ne terheljék és a rovás nyelek után 
se követeljenek tőlünk semmit". A telepes községek élén álló 
soltészek és kenézeknek ugyanez a kötelességük. 

Az egész gazdaság intézésére a földesúr a nemesi rend- 
hez tartozó sáfárokat, facforokaf ta]'tott. Ezek intézték a ma- 
jorsági és jobbágyok müvelése alatt álló földek ügyeit egy- 
aránt. A gazdaság legfőbb igazgatója az udvarbíró. A gaz- 
daság központja a maierium^ sokszor allodium, a hol a mag- 
tárak, raktárak, az udvarház stb.. rendesen megerősített he- 
lyen állottak. 

Az alkalmazottak habár a nemesi rendhez tartoztak is. 
nem hagyhatták el az uraság engedélye nélkül a szolgálatot. 
Ha még is megtették, akkor vissza lehetett őket hozni. 

A földmüvelés intensivvé válását mutatja, hogy e kor- 
ban kezdik a földet bérbeadni. Az ilyen földek a censusos föl- 
dek, melyeket szabad földművesek vettek művelés alá. A mai- 
hoz hasonló belterjességgel még nem találkozunk, a mit az 
állatállomány mutat legjobban, mely a mainak csak ötödére, 
sőt olykor csak tizedére tehető. 



145 



A bérbeadást, mely az országos jövedelmek szokásos 
éitékesitése volt, a király ismertette meg a nagybirtokosok- 
kal. Ez a szokás annyira elterjedt, hogy Albert alatt már tör- 
vénnyel szabályozzák és kimondják, hogy királyi bérletet is 
csak belföldi kaiphat. Az ilyen bérlet felért egy-egy adomány- 
nyal, 

A birtokKzerzés módja a góliát-birtokok koiában. 

A góliát-birtokok kora a nagy visszaélések kora. Ha a 
nagybirtok történetét a szerzés szempontjából néznök csu- 
pán, akkor e kort a legnagyobb visszaélések korának kellene 
nevezni. Az erőszak sohasem játszott olyan nagy szerepel, 
mint ebben a korban. Az erőszaknak a formája azonban 
némileg m.egváltozott s inkább csak visszaélések fordulnak 
elő. Az adásvétel már többször szerepel, mint az előző kor- 
ban, ez azonban sokszor épen ugy csak az erőszak vagy 
visszaélés köpenyege, mint más törvényes formájú szerzé- 
sek. A közhivatal, mint a szerzés alkalma, sőt jogcíme e 
korban jobban észrevehető. Az igy szerzett birtokokat igen 
könnyen meg lehet ismerni, mert a ki tisztsége révén szer- 
zett birtokokat, annak birtokai el vannak szórva az ország 
különböző részein. 

A nagybirtokosok egyéni ambíciója e korban nem az 
egyes országrészek feletti uralom, hanem a királyi hatalom 
megszerzése. Ezek a törekvések sok bajt okoztak a királyok- 
nak, a kik ennek dacára sem tehettek ellene, mert az ország 
gazdasági viszonyai kényszeritették őket an-a, hogy a le- 
tűnt nagybirtokosok helyébe uj nagybirtokosakat ültessenek. 
Ezért újulnak meg az oligarcha-családok újra és újra. 

A tulajdon folytonosan változik, ennek oka nem a 
családok folytonos magszakadása, hanem a tulajdon állandó- 
ságának az akkori viszonyokkal meg nem egyező volta. 
Magában véve is kóros tünet volna ez a folytonos birtokvál- 
tozás, ha nem a közviszonyok betegségéből folyna is. 

Az előző fejezetben már láttuk e gyakori változásnak 
néhány esetét, mikor a birtokméretekről szólottunk. Más 
lévén azonban az összeállitás célja, elhomályosulnak ezek 
az esetek is. Néhány példa érdekes képet ad e változások- 

A '^ o s ( ii: Nagybirtok. ^^ 



146 



lói. Cáeri és 51 faluból álló tuitüjuánya J459-bL'ii a Kóio- 
gyiaké, ekkor Mátyásé lesz, aki 1473-ban a Kanizsayaknak 
adja. 1473-ban már nádasdi Ongor Jánosé, a ki testvérré 
fogadja Igenné Szobi Mihályt. 1507-ben Szobi Mihály uno- 
kája Werböcy Istvánnak adja adományul. Cikó-Vásárhely 
és tartománya 27 faluval 1479-ben a Cikó-családé, 1480-ban 
a királyé, 1481-ben Derencsényi Imre és Tárnok Pétor kö- 
zös tulajdona, 1487-ben Bástai Ferencé, 1488-ban Haraszti 
Ferencé, azután megint a Cikó- éá Haraszti-családok közös 
tulajdona. Borzlyuk 27 falu és 6 pusztával 1455-ben királyi 
birtok. 1456-ban Hunyadi Jánosé, 1462-ben Giskra kapja, 
í'ttöl 1468-ban Pán Mátyás zálogba veszi, 1477-ben az alsó- 
lendvai Bánffyaké. Zsidóvár 1444-töl egy félszázad alatt hét- 
szer cserél gazdát. Békás 16 faluval 1443-tól 1489-ig nyolc- 
szor cserélt gazdát. Az összes Hunyadi-birtokok hasonló- 
képen folyton változtatják tulajdonosukat, a mint ezt volt 
már alkalmunk látni. 

Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az előbbi tulaj- 
donosok leszármazói közül mindig volt valaki, a ki igényt 
tartott egy régen az ö családja kezén volt birtokhoz. Ezek 
az ilyen birtokok megszerzése iránt pereket indítottak, vagy 
ha elég erősek voltak, egyszerűen elvették attól, a kinek a 
birtokában voltak. A király az ilyen eljárást igen sokszor jo- 
gosnak kellett, hogy elismerje s evvel az alapnélküli fogla- 
lásokra is felbátorította a hatalmasokat. 

A birtokszerzés módjai most is: az adomány, az örö- 
kösödési szerződés, az adásvevés, a zálog, a birói tisztség, a 
visszaélés, a hamis okirat, a foglalás. 
1. Az adomány. 

Az adomány volt a birtok szerzésének legerősebb 
alapja, melyhez csak annyi erő kellett, a mennyivel meg 
lehetett védeni az erőszak ellen. Minden m.ás szerzési cim 
ellen ez volt a legerősebb védelmi alap. Az adományrendszer 
e korban kezd kialakulni s alapja a törvényekben bőséges kö- 
rülirásban részesül. A legfőbb gondja az uraknak, hogy az ado- 
mányokat lehetőleg maguknak biztositsák. Ennek a módja pe- 
dig az, hogy eltiltják a királyt attól, hogy idegeneknek ado- 
;;; ányozzon. Már az Aranybulla 26-ik cikke kimondja, 



147 



hogy: „birtokot az országon kivül való embernek ne adja- 
nak. Ha mégis adtak, azt a haza fiai válthassák magukhoz". 
Formaszerint az adományosok érdemeiről is beszélnek, ezt 
azonban mindig az adományozó király döntötte el. A mikor 
III. Endre az előtte uralkodottak adományait megerösiti, 
kiválogatja IV. Bélát és V. Istvánt és azt mondja, hogy 
ezek a királyok mindig csak érdemeseknek adományoztak 
birtokot. Egyúttal azt is mondja, hogy ezek a királyok a jó 
tanácsot meghallgatták. IV. László adományait nem hagyja 
jóvá. A jóvá nem hagyás tulajdonképen arra való, hogy a 
király politikai ellenfeleit büntethesse. 

Az Anjoiík alatt az adományi és nemzetségi javak közötti 
különbség eltűnik. A következő században pedig a király 
adományozási joga teljes szabályozást nyer, a mennyiben 
az 1492: IX. t.-c. kimondja, hogy a király a tanács meg- 
hallgatá:sa nélkül csak 100 jobbágy teleknél kisebb birtokot 
adományozhat. A nádort az 1486: X. t.-c. eltiltja az ado- 
mányozástól. Utóbb az 1609: LXVI. t.-c. e nádori jogot kö- 
rül Írja. 

E korszak általános jellegéhez hozzá tartozik azon- 
ban, hogy a nagy számban hozott törvényeket nem tartot- 
ták meg. Ha netán megtartották is. akkor is találtak módot 
arra, hogy a megtartás csak formális legyen. Az adomá- 
nyozások előtt pl. meg szokták vizsgálni azt, hogy van-e 
valakinek jogcime az eladományozandó birtokra. A birtokra 
várók ilyen esetben a megvesztegetéstől a hamisításig min- 
dent elkövettek, hogy e forma ne legyen akadálya az ő bir- 
tokszerzésüknek. 

A királyi udvarban levők nyilván tartottak minden 
birtokot és siettek azt, a melyre nézve a királyi adományo- 
zás lehetősége megnyilt, maguknak követelni. Az udvari 
emberek előjogot formáltak minden birtokra, a mely a ki- 
rályra szállt. Van azonban egy fajta birtok, melyre az ud- 
vari embeiek nem ])ályáznak, az t. i., a mely a török táma- 
dá.sainak ki van téve. Ezeket a birtokokat az udvartól távol 
élők kapják, a kik nem restellik a védelemmel járó fárad- 
ságot. A főpapok határszéli javadalmait is ilyeneknek ad- 
ták, nem királyi erőszakoskodás folytán, hanem mert ha- 
ló* 



148 



talnias urak noni pályáztak az ilyen javadalmakra. Ezért 
nem okozott visszahatást, mikor Tomorit, a katonát, kine- 
vezték érsekké, mert e kinevezés a déli határ védelmének 
kötelezettségét jelentette. 

Az a nagy hatalom, melyet a nagybirtokosok gyako- 
lollak, lehetővé tette nekik, hogy a király adományait 
lupghiusitsák, máskor meg azt, hogy a birtokelkobzást meg- 
akadályozzák. Az erőseknek nevezett királyok e tekintetben 
olyanok, mint a gyengék. Zsigmond, Albert, Erzsébet, Hu- 
nyadi, Mátyás egyaránt küzdenek az adoniányleveleiknek 
szcrzendő érvényességért. Máskor íi királyok a már elado- 
mányozott birtokokat újra eladományozzák. 

Az adományok most is époly kevéssé adatnak julal- 
iMLi). mint az előző korszakban. A királyok' most is a kül- 
földről betelepítetteket a^karják az itt már meghonosodottak 
ellenében felhasználni, mint az előző korszakban. Tudjuk, 
hogy e korszakban is folyton vándoroltak be a külföldi lo- 
vagok. Az Anjouk, Zsigmond, Albert, Ulászló, Hunyadiék 
uralkodása e tekintetben m.i változást sem jelentett. 

Az ellenség ellen állitott katonaságért a királyok eb- 
ben a korban kezdenek külön jutalmat adni. Ezért kapja 
Rozgonyi Sebestyén és Zápolya Imre Gömör várát Zsig- 
mondtól. Ok ugyanis a husziták elleni háborúban segítették 
a királyt. Másrészről a zsoldos vezérek elmaradt zsoldjuk 
fejében e korszaktól kezdve kapnak adományokat, pl. Mor- 
genwerder föpattantyus Rohonc várát. 

Megmaradnak a justum servitium azon csúnya esetei, 
melyek az előző korszakban is szerepeltek, t. i. a hűtlenné 
lett birtokait az kapja, a ki a hűtlenséget feljelenti. Miután 
nagyon sok cselekmény hűtlenség, tehát a bíróságok igaz- 
ságtalan Ítéleteinek nagy szerep jut az adományoknál is. 

2. Az örökösödési szerződés. 

Az örökösödési szerződés e korban rendesen össze vaii 
kötve ligaszerzödéssel. Az ilyen szerződések kötésében külö- 
nösen Bakóc Tamás és a Zapolyák tűnnek ki. Bakóc ugy 
örökösödési, mint házassági szerződésekben specialista. 
Már fentebb emiitett birtokainak legTiagyobb részét ezekkel 
zerezte. Ugyan e szerzésmódtól azonban e korban senki 



149 



sem idegenkedett. Ozorai Pipó, Ostfi Gergely, Kisvárdai Ist- 
ván kalocsai érsek, a Héderváriak stb. mind kötöttek ilyen 
szerződéseket. 

3. Az adásvétel. 

A nagybirtok szerzésének ez a legritkább esete. A 
mennyiben előfordul, eleve gyanús. Mert hogyan legyünk 
bizalommal oly kor okmányai iránt, melyben az összes káp- 
talanok és konventek okiratait országgyűlési végzéssel meg- 
semmisítik, mert törvénytelen módon állították ki őket. Még 
igy is ritka eset azonban, hogy nagybirtokot vegyen valaki. 
Ha előfordul, akkor valamely különös oka van. így pl. Zsig- 
mond 1407-ben Nekcse várát és uradalmát eladja a Garay- 
aknak 17.500 forintért, de már a következő évben adomá- 
nyul adja nekik. A Gilleiek 1415-ben megveszik 100.000 
frt-ért Csáktornyát és tartományát, miután tiz évvel előbb 
48.000 frt-ért zálogba vették. Ugyanezt a birtokot Ciliéi Ul- 
rik 150.000 frt-ért eladja Mihály majdburgi grófnak. Ez a 
birtok visszakerült a koronához s 1464-ben Mátyás 245.000 
frt-ban elzálogosítja Lamberger Frigyesnek. Az esztergomi 
érsek 1465-ben 3000 frt-ért megveszi Szandavárat. Matu- 
csinai Gábor kalocsai érsek 40.200 forintért megveszi Atak 
várost 76 faluval a Tallóciaktól. Vesoki Perottus az eszter- 
gomi érsek jószágkormányzója 6000 frt-ért Szenyérvárat 
és 10 falut vesz. Forster 1481-ben 4000 frt-ért két kastélyt 
és 21 somogyi falu fele részét adja el. A Csornaiak 1482-ben 
9 vasmegyei falut eladnak az Elderbachoknak 3700 frt-ért. 
Az ezt megelőző időben ritkán fordul elő eladás s ez 
után megint egy századig nem találjuk e tulajdonátszállási 
módot. 

4. A zálog. 

A zálog nem volt a tulajdonszerzésnek egyenes módja, 
hanem azért, mert az elzálogosítás akként történt, hogy 
az elzálogositott birtokot a hitelező birtokba vette s nem 
fizetés esetén megtartotta, ez is tulajdonszerzési móddá lett. 
Sokszor a tulajdonos külön okiratot is állított ki ilyen 
esetben, de e nélkül is átszállott a tulajdon. A zálogbaadás- 
nak oka igen gyakran bírságtartozás, melyet egyik nagybir- 
tokos a másiktól hivatali állásából kifolyólag követelhetett. 
Pl. Lévai Cseh Péter Kór ogyi .Jánosnak 10.000 fit biiság 
fejében Orjava várost, Tomicsvárat és 4 falut ad zálogba. 



150 



Ebben a korban szokássá válik, hogy a király vala- 
mely birtokot nem ad tulajdonul, hanem akként, hogy egy 
meghatározott összeg fejében joga legyen neki azt magához 
visszaváltani. Ez az úgynevezett beirás. Az ilyen beirás 
után rendesen az adomány következett. Zsigmond pl. 
1422-ben a hűtlen Bodolyai Péter birtokait Maróthynak előbb 
zálogba adja, majd 1424-ben adományul. Ugyanő 1426-ban 
két fejérmegyei helységet Rozgonyi Istvánnak előbb 5000, 
jnajd 8000 frt erejéig zálogba ad s utóbb e helységek a Roz- 
gonyiakéi. Albert Hunyadinak előbb zálogba adja Szabad- 
kát. Ez az uradalom is utóbb Hunyadié lesz. Máskor az 
egyes birtokosoknak ilyen zálogos birtokaira ad a király 
adományt. Rozgonyi István 14-40-ben a Cudarok összes 
Abaujban levő birtokait zálogba veszi s ezekre aztán ado- 
mányt kap. Ugyanigy Ország Mihály, ki 1455-ben Losonci 
Alberttel Gyöngyös város felét és öt falut 40.000 frt-ért zá- 
logba vesz s 1461-ben adományt kap rájuk. Ugyanez az Or- 
szág Kompolthyval 1465-ben Tari György összes birtokait 
24.000 frt-ért zálogba veszi, aztán Tari hűtlensége folytán 
adományul kapja. II. Ulászló, hogy Beatrix hozományát, 
200.000 forintot kifizethesse, Thurzó Jánostól vesz kölcsönt. 
Tliurzó az összeg ellenében zálogul kapja a zólyomi várat 
és az alsómagyarországi bányavárosokat, Körmöc, Selmec, 
Beszterce, Baka, Béla, Libet és Újbányát. 

Azok közt, a kik nagyon sok zálogbirtokot szereznek, 
igen sok főpap van, mert ezeknek van pénzük és ha meg- 
akarják utóbb szerezni a birtokot, elég hatalmuk is van 
ehhez. Nevezetes ilyen szerző Bakóc és később Szatmári. 
Bakóc szerzeményeit életrajzirója Fraknói összeállította, 
de minden igyekezete dacára sem sikerült ezekről mindig 
kimutatni, hogy igaz utón történtek volna. Szatmári e te- 
kintetben méltó utóda Bakóénak. Ö is ad kölcsönöket bir- 
tokokra, mint elődje, a melyek aztán nem egyszer ép ugy 
véglegesen birtokában maradnak, mint elődjének. így szerzi 
meg Forrót 4000 frt zálogösszeg ellenében, valamint Szik- 
szót. Majd Tárcsi Miklóstól zálogszerződéssel kombinált 
örökösödési szerződéssel Héthárs várost, 23 sárosi, 2 sze- 



151 



pesi, 3 abauji falut, Újvár várost vámjával és Tárca várát 
3 faluval. A főpapokon kívül zálogos hitelezőkként gyakran 
szerepelnek városi, főleg budai polgárok. 

A királyok a fent emiitett beiráson kívül igen gyakran 
tényleg elzálogositanak birtokokat. II. Lajos zálogosított el kü- 
lönösen sok birtokot, ugy hogy az országgyűlés gondoskodik 
arról, hogy e birtokokat visszaszerezzék. Az 1518: VII, t.-c. 
kimondja, hogy mindenki adja vissza azokat a királyi bir- 
tokokat, melyek zálogul nála vannak, a zálogösszeg kifizeté- 
séről majd egy bizottság fog gondoskodni. Csupán Zápolya 
erdélyi vajda tarthatja meg addig a birtokokat, a meddig a 
zálogösszegeket meg nem kapja. így értékesítette befolyását 
saját hasznára a nagy vajda. 
5. A birói tisztség. 

A birói tisztség, ugy mint azi előző korszakokban is, 
megállapított jövedelmelckel járt, csakhogy e korszakban 
nem a per tárgyát, hanem az 1492: XGVIII. t.-c.-ben megálla- 
pitott dijakat kapják. Ezeken kivül azonban még inkább, mint 
az előző korokban, a felek ajándékai gyarapították jövedel- 
meiket. Tudjuk Werbőciről, hogy vagyonát az ilyen aján- 
dékokból szerezte. Az egri püspök XVI. századbeli szám- 
adási könyveiben azt olvassuk, hogy AVerbőci 200 csomó ta- 
vaszi termést kapott, mert „ajándékot kért, s az országban 
kiváltképen a népre befolyással biró egyéniség, — azt tehát 
tőle megtagadni nem lehetett." 

Az érdekeknek hivatali hatalommal való megvédése 
épolyan gyakori, mint más visszaélés. Szatmáry György 
pécsi püspöknek bányái voltak Besztercebányán, melyeket 
eladott a Fugger-Thurzó szövetkezetnek. Húgát utóbb el- 
vette Thurzó Elek A vállalatot Szatmái-y támogatta, a mi- 
ért értékes ajándékokat kapott. Thurzó valajnely ok miatt 
ki akart válni a vállalatból, mire Fugger emberei nagyon 
megijedtek, mert mint irják: „a pécsi püspök, kinél van 
ez idő szerint minden hatalom, ha látni fogja, hogy az ö 
sógora, a kire való tekintetből vette pártfogásába a vállala- 
tot, abból kilépett, vagy teljesen felhagy a vállalat támoga- 
tcusával, vagy kevésbbé fogja érdekeit kielégíteni," Ezért rá- 
vették Thurzót, hogy a vállalatban benne n'ai-adjon. A vúl- 



m 



lalat ezután szabadon garázdálkodott a városban s e miatt 
]>er is keletkezett Beszterce város és a Fugger — Thurzó- 
szövetség között. A bíróság elnöke S'zatmáry volt, a ki meg 
sem idézte a feleket, hanem elutasította a várost keresetével. 

Corvin János az 1498-iki országgyűléshez azzal a pa- 
nasszal fordul, hogy az esztergomi érsek, a pécsi és zágrábi 
püspök nemcsak hogy adományait elfogadták éá aztán öt 
még sem támogatták, hanem most még megmaradt öröksé- 
géből is ki akarják forgatni. Ez ügyben a biróság sohasem 
ült össze. 

Hogy a hivatalhoz kötött jövedelem az illető tisztviselő 
eljárásától mennyire függött, azt mutatja az a körülmény, 
hogy a kancellári méltóság Bakóénak 10.000 aranyat hozott 
évenkint, elődjeinek pedig félannyit sem. Különösen azok 
élhettek vissza, a kik több tisztséget viseltek. Az ilyen vissza- 
élések megakadályozását célozta az 1498: LXX. t.-c. azon 
rendelkezése, mely szerint a nádort, országbírót, a horvát- 
szlavón-dalmát bánt kivéve, senki sem viselhet két hivatalt. 
E kiváltságot az 1500: XXXI. t.-c. kiterjeszti a veszprémi 
püspökre. Ugyané célt szolgálja az 1504: III. t.-c, mely 
szerint örökös vármegyei tisztségek nem adományozhatok. 

6. A hamis okiratok. 

E korszakot egyik alakja igy jellemzi: „A törvények 
és szerződések ereje kimerült, a gyűlölet, árulás és a leg- 
undokabb zsarolás szabad tért találnak . . . Erőszak, ön- 
kény és hatalomvágy uralkodnak ..." A közpénzeket el- 
sikkasztják, magánosok javait elrabolják, kicsalják, hiva- 
tali hatalommal elveszik. Az általános erkölcstelenség az 
egyházi és világi főurakban birta legkiválóbb mintaképeit. 
És a legszomorúbb volt az, hogy Zsigmond kora óta sem- 
mi javulás és erkölcsi emelkedés nem volt tapasztalható. 

Törvényt eleget hoztak, de végre nem hajtotta őket 
senki, mert azok voltak a hivatalokban, a kiknek vissza- 
éléseit a törvénynek meg kellett volna akadályozni. Az egy- 
háziak a legsimább visszaéléseket kedvelték és üziék: az ok- 
iratok hamisítását és az ezek alapján való perlekedést. 
Hiába mondja ki a törvény, hogy a hamis okirat készítője 
és használója jószágvesztéssel bűnhődjék. Az ilyen törvény 



153 



lilán legfeljebb az történik, hogy a hatalmas ur erőszakkal 
kényszeríti a gyengét, hogy okiratot aláírjon. Az ilyen ok- 
iratokat a legnagyobb vakmerőséggel használták, a bünte- 
tésektől való minden félelem nélkül, mert a bíróságok meg- 
vesztegethetősége mellett nem is érhette a bűnöst semmi baj. 
Az utókorra csak egy néhány esete maradt e kor ilyen 
ügyeinek, azok, a melyekben nálánál hatalmasabb ellen 
akart valaki hamis okiratot használni és rajta vesztett. Hi- 
res hamisítók voltak az előbb már más helyen említetteken 
kivül a Szekcsöi hercegek, Dáníiak, Debrenteiek. 

7. A foglalás. 

A leghatalmasabb urak e korban még mindig a leg- 
egyszerűbben akként jutnak valamely nekik tetsző birtok- 
hoz, hogy azt elfoglalják maguknak. Ez érthető is 
olyan korban, a mikor a hadi fogoly még rabszolgája a 
győzőnek (1439: XIII. t.-c). E kor erkölcsi és hatalmi vi- 
szonyai hatástalanná tettek minden törvényt, mely a fogla- 
lás ellen bármily rendelkezéseket tartalmazott. Hiábavaló 
az 1444-iki országgyűlésnek az a határozata, mely szerint a 
kinevezendő összes tisztviselőknek a nádortól kezdve az is- 
pánokig írásban kell ígéretet tenni, hogy minden foglalástól 
tartózkodni fognak. A törvények hasonlóképen hatástala- 
nok, pedig e tekintetben nem lehet a törvényhozás ellen pa- 
naszkodni. Erre vonatkoznak az 1439: XXI., XXX., 1446: 
II., 1454: XV., 1458: I., 1464: XII., 1471: XXVII., 1474: 
XI., 1478: VIII. s IX., 1486: XXII., 1492: XIV. s LIX., 
1495: XI., 1498: X., 1504: VI., 1507: XVL, 1514: LVII. s 
]JX. t.-cikkek. Ezen kívül vannak azok a törvények, melyek 
a király általi foglalásokat tiltják, nevezetesen: 1464: 
XVIII., 1471: X. t.-c, mely utóbbi azt is elrendeh, hogy Pc 
király adja vissza az elfoglalt birtokokat. Az 1492: II. t.-c. 
Mátyás halála után közvetlenül elrendeli, hogy mindazokat 
a jószágokat, melyeket „Mátyás király ur és a felséges ki- 
rályné vagy bárki más igazságtalanul és a törvény utján 
kivül" foglalt, vissza kell adni. Ezt a rendelkezést az 1495: 
I. t.-c. megismétli. 

A törvényhozásnak ezt a gyakori megnyilatkozását 
szeretik fikkr-iit feltiiritotni. i])!ih1!;i ez a íog m^nlmál iga- 





154 



zolná, holott épen ellenkezőleg, a sok törvényre azért volt 
szükség, mert senkisem tartolta magát hozzájuk és a foly- 
tonos ismétléssel súlyt akartak nekik adni. Ez a törekvés 
azonban hiábavaló. Mert ha a király vagy valamely orszá- 
gos tisztviselő fellépett a foglaló ellen, akkor rögtön kitűnt, 
hogy a foglalónak valamely más országos tisztviselővel 
ligája van, a ki megakadályozta, hogy a foglalónak bármi 
baja történjék. A foglaló és pártfogó ilyen esetben rendesen 
megosztozott az elfoglalt birtokon. Az ilyen szerződéseknek 
Zápolya István volt a mestere. 

A királyi jövedelmek. 

Az állam gazdálkodásának első rendszere mellett a ki- 
rály és az állam jövedelmei közt nem tesznek különbséget. 
Az ország urai tehát az első korszakban nem is avatkoznak 
a királyi javak ügyébe olyanképen, mint ebben a korszakban. 
Most már nemcsak avval törődnek, hogy a magvaszakadt 
családok birtokait ők kapják, hanem avval is, hogy a király 
ugy használja fel jövedelmét, hogy minél kevesebb adót kell- 
jen kivetni. Ezért nemcsak azt mondják ki a törvények, hogy 
az országos jövedelmeket csak belföldiek vehetik bérbe, ha- 
nem azt is, hogy a beszedett adók miképen ellenőrzendők 
(1454: 11. t.-c). 

I. Ulászló alatt megállapítja az országgyűlés, hogy a 
kamarai nyereség és a Szlavón nyestadó, az erdélyi ötvened 
a királyi udvar ellátására és az ország védelmére valók. Ha 
tehát az előző királyok e jövedelmeket elidegenitették, azokat 
vissza kell szerezni. Ugyanekkor intézkednek a bányák, har- 
mincadok, városok, jászkunok és zsidók adójáról s ennek 
visszaszerzéséről. Ezeket a jövedelmeket Mátyás alatt már 
nem tekintik többé a király magánjövedelmeinek. Az 1514: 
1. és II. t.-cikkek eltiltják e jövedelmek elidegenítését. 

A királyi jövedelmek e korban folyton változnak. V. 
László korában 120.000 arany frt, 1463-ban 200.000 frt. Ezek 
az összegek nem elegendők arra, hogy az ország szükségletei 
belőlük fedeztessenek, ezért Mátyás minden módszert meg- 
próbál arra, hogy a jövedelmeket szaporitsa. Sikerült neki az 
0"rs7Rgo.« jövrílolníplT-rt PTinyirn fol''n'r1ni. ]v'"'0:y ]Af\l~^\ r'-.-; jö- 



15Ö 



Védelmeit 940.Ö00 frtra lehet tenni. Vannak, a kik 2 millióra 
teszik e jövedelmeket, ez, azonban elfogadhatatlan s alaptalan 
vélemény. Az 14-95. évi jövedelem már csak 136.636% frt. En- 
nek oka, hogy a Mátyás-féle adókat eltörülték és mert 1490- 
tül 1496-ig 3,600.000 frtot sikkasztottak el az országos jöve- 
delmekből. A fökincstartó a már emiitett Erneszt Zsigmond 
volt, a ki 400.000 frt birság árán megmenekült a büntetéstől. 
Miután e rajtavesztás után sem szűntek meg a sikkasztások, 
az 1498: XXIX. t.-c. újra intézkedik ellenük, de ez is ered- 
ménytelenül. 

A pénzgazdálkodás felé való közeledés magával hozta, 
hogy a természetbeni jövedelmek legkezdetlegesebb módjai 
megszűntek. Már az 1439: XVIII. t.-c. kimondja, hogy a ki- 
rály csak meghivás alapján szállhat valamely nemes házá- 
hoz, ha törvénynapok vagy más hivatalos ügy elhívják az 
udvartól. A király nem követelhet kocsit vagy lovakat. 

A bányászat e korbeli emelkedésével az ebből kikerülő 
jövedelmek is lényegesen emelkedtek. A bányászat ugyanis 
kezdettől fogva királyi jog, mely alapon minden bányaterület 
általa kisajátítás utján megszerezhető. Ezt az elvet az 1351: 
XIII., 1405: (11.) XIII., 1486: XLIX. t.-c. olyf ormán szabá- 
lyozza, hogy a király az elvett bányaterületekért tartozik más 
ugyanolyan értékű birtokot adni. 

A XVI-ik század elején a királyi jövedelmek már na- 
gyon csekélyek, a mi nagy veszedelmeket rejtett magában az 
országra s ezért az országgyűlések ismételten foglalkoznak 
annak megállapitásával, hogy tulajdonképen mi tartozik a 
királyi jövedelmek közé. E megállapitásokat az 1514: III. és 
az 1518: XIV. bácsi t.-c. foglalják magukban. E szerint a 
királyé: Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, 
Eperjes és Sopron szabad városok: Ó-Buda, Esztergom, Szé- 
kesfehérvár, Lőcse, Szakolca, Szeben s Szeged; a jászok s ku- 
nok; Visegrád, Csepel és Kos szigettel; Körmöc-, Beszterce- 
bánya, Zólyom és a többi bányavárosok; Nagybánya és Huszt 
vára az öt várossal és a sóbányákkal; M^agyar- és Szlavón- 
ország összes harmincadai és sókamarái; Munkács és Diós- 
győr várai; Erdélyben a királyi szászok, minden bánya és 
sókamai'a; Kolozsvár váiosa; ininiíon luiszad. szá/ad meg 



156 



ötvened, a mit az erdélyi részekben szedni szoktak; Görgény, 
Törcs és Déva várak. 

Az 1518: XIV. t.-c. azokat a jövedelmeket, melyek ci- 
villistaszerüek, külön sorolja fel, azt mondván, hogy a kirá- 
lyi konyhára a következő jövedelmek szánvák: Huszt, a már- 
marosi és erdélyi sókamarákkal, harmincadokkal, huszadok- 
kal, ötvenedekkel, arany-ezüst aknákkal, a királyi szabad 
városokkal és szászokkal; Munkács, Tata és Komárom várai, 
az egész visegrádi résszel; Ó-Budával, Kos és Csepel-szige- 
tekkel; Zsámbék, Solymár s Keszö mezővárosokkal; a kunok 
s jászok tartozásai. Ezekből a királyi felség tiszttartójának 
a bor és szalonnáról Munkács jövedelmeiből, a vizákról és 
halakról Komárom és Tata jövedelmeiből kell gondoskodnia. 
A budai és szerémi dézsmákat a királyi asztal számára kell 
beszedni. Ha pedig ez a jövedelem a királyi udvarnak nem 
elegendő, akkor a tanácsos és ülnök urak határozatához ké- 
pest a királyi kincstár kipótolja. 

A királyi udvar ellátására rendelt javadalmak közt sze- 
repel Csepel-sziget, a melyről tudjuk, hogy a királyné külön 
jövedelme volt, ugyancsak fel van véve Zsámbok s Ó-Buda is, 
a mi azt mutatja, hogy arra törekedtek, hogy a királyi család 
magánjavait a közjavadalmak közé sorozzák. A Hunyadiak 
alatt is a király magán vagyona és a királyi javak össze vol- 
tak olvasztva, de ekkor a magánvagyon előnyére, most pedig 
már az ország érdekében. Az állami és a király magánva- 
gyona közti különbség tudatára ugyanis ebben a korban éb- 
rednek s igy az államgazdaság szempontjából evvel egy uj 
korszak keletkezik, mely azonban csak a modern állami be- 
rendezkedéssel lesz egészen s mindenki számára láthatóvá. 



IV. KORSZAK, 

A nagybirtok hűbéres fejedelemsége Erdélyben; 
a királyi hatalom túlsúlya Magyarországon. 

Az államiság kialakulása. 

1. Általános viszonyok. 
Erdélynek az anyaországtól való elszakadását ugy szok- 
ták feltüntetni, mintha ennek gondolatát is egyedül Zápolya 
királysága idézte volna fel. E felfogás téves voltát már az 
Árpádházi királyok korának esem^ényei is mutatják, mert 
Erdély már ebben a korban rendesen az anyaországtól kü- 
lönálló kormány alatt állott. Az ifjii királynak ez volt a te- 
rülete s a mikor ez az intézmény megszűnt, akkor a vajda 
kormányozta Erdélyt. Mátyás alatt már az erdélyi királyság 
gondolata is megszületik. Zápolya tehát legalább gondolat- 
ban nem hozott ujitást, a mikor .a töröktől az erdélyi király- 
ságot magának kijárta. 

Az országnak ez a három részre szakadása nem jelentette 
a viszonyok nagyobb elvadulását, nem jelentett több vérengzést, 
vagy több rablást, mint az elözö korban volt. A nagybirtokos 
urak maradtak, amik voltak, rablók. A várak arra valók voltak, 
hogy a nagybirtokosok rabló kirohanásaik után oda vonul- 
janak. Árva várából Kosztka, Simonlornya és Palota várá- 
ból Csulai Móré László, Veszprémből Kecsethy Márton püs- 
pök, Fogarasból Maylád István indult egy-egy fosztogató 
körútra. E kor hősei is: Horváth Markó, Gersei Pethő János, 
Balassi Menyhért, Zichy István, Dersffy Farkas, Balassa Já- 
nos, Magyar Bálint, Zrinyi Miklós a mi fogalmaink szerint 
közönséges rablók. Zrinyi Miklós a Katziáner meggyilkolásá- 
nak alapos gyanúja alatt áll. A rá bizott pénzek elsikkasztá- 
sának vádja alól pedig nem tudja magát tisztázni. A mi vál- 



158 



tozás történt, az csak annyi volt, hogy az urak most kii'ályi 
kapitányok és rablásaiknak eszközei a király részére tartott 
csapatok s nem a sajátjaik. Amióta a török foglalás folytán az 
ország három részre szakadt, a rablás és a háború közti kü- 
lönbség jobban eltűnt. 

Ferdinánd vezéreivel akként egyezett meg, hogy min- 
den az ellenségtől elfoglalt terület a foglalóé. Ezt az elvet az- 
tán a Habsburgok az egész török idö alatt fenn is tartották. 
A vezérek azonban kiterjesztették a foglyokra is ezt az elvet 
s ök épen ugy elhajtották az embereket a török területről, 
mint a hogy a török tette. A mikor pedig nincs ellenség, ak- 
kor a saját honfitársaikat pusztítják, mert mint Gabelmann 
Miklós császári történetíró a XVII-ik század elejéről irja: ..a 
főtisztek azt hiszik, hogy a háború azért folyik, hogy megtölt- 
hessék zseböket". Pedig szerinte 8000 embert lehetne abból 
egész éven át tartani, a mit néhány főember jogosulatlanul 
kap. 

Erdély különválásával az ellenkirályok intézménye ál- 
landósult s igy a nagybirtokosoknak az egyik királytól a má- 
sikhoz való átpártolása állandó jövedelem forrása lett. Mint- 
hogy pedig a magyar viszonyok a Habsburgok révén a kül- 
földi államokat is érdekelték, ezért a külföldi államok aján- 
dékokkal iparkodtak a magyar urakat a Habsburgok iránti 
hűségtől eltéríteni, a mi által egy uj s szintén állandó jöve- 
delemre tettek szert. Mégis, miután a főpapságiiak volt legna- 
gyobb befolyása a köz\dszonyokra, ezek részesültek a külföld 
részéről is a legtöbb ajándékban. Pedig javadalmaikból is 
igen tekintélyes jövedelmeik voltak. Az egri püspöknek a ti- 
zedből évi 16.000 frtja, a dézsmából 1000 hordó bora, a census- 
ból 1000 aranya volt. Az erdélyi püspök jövedelme 18.000 frt, 
a pécsi püspöké a török pusztítás dacára 10.000 frt, az eszter- 
gomi érseké 20.000 frt. Egy szóval a rendkívüli vagyonszer- 
zés minden módja erkölcsi kifogás alá esik. Amikor azonban 
Ítéletet mondunk e korról, nem szabad megfeledkeznünk 
arról, hogy a két király versengése, mely alatt egymás hí- 
veitől azok birtokait elvették, álnokságra kényszeritette az 
urakat. Első Ferdinándtól 1300 adománylevelet ismerünk, 
melyek ha nem is teremtettek uj helyzetet, akkor is igazol- 
ják a viszonyok bizonytalanságát. 



159 



A legnagyubb birtokos megint uralkodóvá lett. Evvel a 
nagybirtok hatalma megint szemmel láthatóvá és kívánato- 
sabbá. A nagy vagyon jogcímmé lett az egész korszakon át 
arra, hogy magyar ur jelentkezhessek az erdélyi fejedelem- 
ségre. Erdély és Magyarország e tekintetben nem szakadt el 
egymástól. A leghatalmasabb erdélyi fejedelmek magyar 
nagybirtokosokból kerültek. A nagybirtok azonban nemcsak 
nagy területek tulajdonát jelentette, hanem pénzeröt is. E 
nélkül nem is gyakorolhatott már nagy hatalmat, mert a meg- 
növekedett számú katonaságot csak sok pénzből lehetett tar- 
tani. Igaz ugyan az, hogy erre soha egyiknek sem volt ele- 
gendő pénze, de erre nem is volt szükség, mert a már felfo- 
gadott zsoldosok maguk gondoskodtak a maguk ellátásáról a 
nép megsarcolása révén. E viszonyok a XVII-ik század vége 
felé annyira elvadultak, hogy ellenség és barát közt már nem 
is tettek különbséget. 

Védekezni csak a legnagyobb birtokosok tudtak s ezek 
védték meg a nekik tetsző nemeseket is. E védelem alapja a 
hűbériségnek az az uj formája, melyet ugyanegy országrész 
hatalmas urai és nemesei között létrejött megállapodások 
létesítettek. Ezért aztán a nemesség politikai magatartását 
mxindig az illető vidék leghatalmasabb birtokosának maga- 
tartása irányította. Viszont azonban e korszakban lesz job- 
ban ellenőrizhető a nagybirtok fekvése és a politikai maga- 
tartás közti összefüggés is. Már Zápolya és Ferdinánd korá- 
ban alakulnak ki ezek a viszonyok ,s már ekkor ugy beszél- 
nek pl. Percnyi megnyeréséről, mint a melytől az egész Du- 
nántúl állásfoglalása függ. Ez a helyzet a következő korszak- 
ban annál kevésbé változik, mert az ország területének 45%-a 
tizenhat család birtokában van. A birtokos családok azonban 
folyton változnak. A ma nagy szerepet játszó család holnap 
teljesen eltűnik a történelem színpadáról. Ennek oka, hogy 
minden uralkodó azt a hivét tartotta legtöbbre, a kit má.sik a 
legjobban gyűlölt. Az erdélyi fejedelem tehát a király leghí- 
vebb alattvalóinak megnyeréséi-e törekedett s viszont a király 
is. Ha pedig célt nem értek, akkor e másik előtt legkedvesebb 
hívek elpusztításán dolgoztak. 

A bii tokvi's/.imyolc lóhát c. korban ép oly kevés ú!lantló- 



160 

ságot inutaliiak, mint az előző korban. A hatalmas Bakóc- 
vagyon széthull és az Erdödyek, akik öröklik, csak töredékei- 
hez jutnak. Eltűnik a Corvin, Geréb, Kinizsy, Drágffy, Újlaki, 
Pamkirchner és a többi hatalmas vagyon egy emheröltö alatt. 
Az 1494-iki összeírás óta egy félszázad sem telt el 1539-ig és 
már egészen más családok állanak az első sorokban. 
1539-ben a porták következőleg oszlanak meg: 

A Báthory családnak van 4299 portája 

A Pcrényi ,., „ 1484 

A Serédy ., .., 1446 

A Bánffy „ '„ 1397^2 „ 

A Pernstein ., ., J273V- ., 

A Homonnay ,, „ 949 „ 

A Losonczy ,. „ 932 „ 

A Nádasdy ,, „ 888% „ 

Bebek Ferencnek „ 759% „ 

A Balassa családnak „ 742 „ 

Özv. Drágffy Gáspárnénak van 725 „ 

Zrinyi Miklósnak van 717 „ 

A Battyányi családnak van 710 „ 

Enyingi Török Jánosnak van 610% „ 

Ország Kristófnak van 574 „ 

A Nyáry családnak van 556% „ 

összesen: 8156 porta. 

Egy portára Acsádi Ignác 20 embert számit. E szeiml 
a felsorolt 16 család 167 — 170 ezer ember felett rendelkezik, 
a minek rendkívüli nagy száma akkor tűnik igazán szembe, 
lia tekintetbe vesszük, hogy Ferdinánd területén az összes 
nemesi lakosság száma csak 10.000-re tehető. A mig tehát a 
király e nemesség és saját 75.000-re tehető jobbágyai felett 
rendelkezett, addig Báthory 80 — 90 ezer ember felett. 

Az 1543 — 53. közti időből megint van Ferdinánd uk,'- 
gyéinek egy összeírása. E 37 vármegyében 54.041 jobbágy 
telek volt, ebből 2986% telek tulajdonosa ism-cretlen, a kirá- 
lyé 3751% (7%), az egyháziaké 6140 (12%). 



161 



000 cSfiládnak van 


0—5 


telke 


330 


51/2—10 




226 


101/0—25 




119 


251/2—50 




67 


501/2—100 




39 


1001/2—200 




33 


2001/2—500 




9 


500- 


on felül 



1 


családnak 


1 




5 




3 




6 




15 




37 




78 




195 




907 





Minthogy azonban ugyanannak a családnak több me- 
gyében is van birtoka, nem 1864 birtokos család van, hanem 
csak 1248. A megyék szerint már most így oszlanak meg a 
családok birtokai: 

19 megyében van birtoka 
9 
8 
5 
6 
5 
4 
3 
2 
1 

Történelmünk szereplői mindig a gazdag családok tag- 
jai voltak. Mert a politikai befolyás feltétele a vagyon. Az 
ország legfőbb méltóságait tehát ép ugy, mint a városok leg- 
első tisztségeit a leggazdagabbak foglalták el. Az országos 
ügyekben a nagybirtok, a városi ügyekben a városi gazdag- 
ság biztosította a befolyást. így tudjuk, hogy a szász városok 
fejei mindenkor a leggazdagabb polgárok, Szebenben Roth 
János, Haller Péter a XVI. században, Schuller János a 
XVII-ik században. Hallernek gazdagságát mutatja, hogy 
1569-ben Nürnbergben 14.900 frtja volt kamatozólag elhe- 
lyezve. Olyan előkelő szerepet töltött be, hogy Kemény Ka- 
talinnal kötött házasságot s e réven igen terjedelmes birto- 
kok ura is lett. Brassóban Schirmer János szintén vao-voná* 
nak köszönhette a polgárnagyságot a XVI. században, a hi- 

A fi: o s t o n : Nagybirtok. 1 1 



162 



)es Weisz Mihály és Melzer András a következőben. így van 
ez a többi szász városban is. Az erdélyi polgárok gazdagsá- 
gáról fogalmat adhat, hogy a szászok 1557-ben 11 hónap 
alatt 52.000 frt, i 567-ben 67.000 frtot, 1585-ben 85.000 frt 
adót fizettek.^ Egész Erdély jövedelme pedig 1586-ban 137556 
frt 20 dénár. A fiscalis uradalmak mind a várak fentartá- 
sára kellettek.' E korban egy köböl búza ára 10 dénár, egy 
font hus egy dénár, egy pint bor szintén egy dénár. 

A gazdagság utáni hajszában telik el az élet, melyben 
a gyenge akár nemes, akár nem az, elveszti a hatalmasok 
támogatása nélkül azt, a mije van, az erős pedig igájába 
hajtja. A jobbágy katonáskodik és mégis a nagybirtokos kap 
jutalmat és élvez jogokat azon a cimen, hogy katona. A ka- 
tonajobbágy azonban nem a nagybirtok jobbágyaiból kerül 
ki, hanem akis nemességéből, mely nem tudja megakadályoz- 
ni, hogy földjét elhagyja a zsoldosnak szegődő jobbágy. Az 
ország igy lassan nagybirtokosokból és vagyontalanokból 
áll. Ennek az a következménye, hogy mikor tudatára ébred- 
nek ennek, akkor minden réteg külön összefog, mi által ez az 
állapot a városok szövetségéhez és a paraszt vármegye kiala- 
kulásához vezet. A jobbágy mint legalul levő, legnagyobb nyo- 
másnak volt kitéve 8 ezért kereste a legkisebb nyomás he- 
lyét s ez a török terület volt, mert ennek a területét sem a ki- 
rály, sem az erdélyi urak nem tudták ugy bántani, mint a 
török amazokét. 

2. Az erdélyi fejedelemség m eg alaki dásn. 

A nagybirtok hatalma szülte a nemzeti királyságot Má- 
tyás alatt, emelte trónra Zapolyát s vezetett ennek halála 
után a külön erdélyi fejedelemség megalakulásához. Min- 
den, a mit János Zsigmond, a gyermekfejedelem érdekében 
látszanak tenni hivei, az ö saját érdekükben történik azért, 

^) Nyitra, Bars, Sopron, Turőc, Esztergom, Zólyom, Trencséii, 
Hont, Pozsony, Vas, Liptő, Komárom, Mosón, Gj'őr és Árva megyék 
1538-ban 7394 és fél frtot fizettek adóban; 1,539-ben 15983-at; 1541-ben 
1S309 és fél frtot. 

-) A kincstári uradalmak a következí'vk : Bethlen, Világos, Kő- 
vár, Gyalu, Szamosujvár, Görgény, Udvarhely, Várhegy, Fogaras, Déva. 
Lippa, l.ugos, Karánsebes, Jenő, Belényes és Vécs. 



163 



hogy még egy kis eJőnyhöz jussanak s a mikor már kimerült 
a fejedelem, ök maguk jussanak a helyébe. A fejedelmek védői 
utóbb maguk lesznek fejedeloiekké, vagy legalább jelöltekké 
és aspiránsokká. A fejedelem.séget megalapító Martinuzzitól 
kezdve végig, másfélszázadon keresztül. 

János király halála után Ferdinánd hivei: Frangepan 
Ferenc kalocsai érsek, Perényi Péter, Bebek Ferenc és a Ba- 
lassák azt követelték, hogy m.ost már az egész ország Ferdi- 
nándé legyen, azonban Werböci István, az első világi kancel- 
lár és Martinuzzi György útját állták ennek és azt hozták lel, 
hogy akkor a török beleavatkozik a magyar viszonyokba. 
Ferdinánd azonban tudta, hogy mit jelentenek az ilyen kifo- 
gások. Érintkezésbe lépvén velük és megnyervén őket, kije- 
lentették neki, hogy ök majd csak szinleg fogják fenntartani Já- 
nos Zsigmond igényeit, miért is nem fogják megkoronáztatni 
sem. Később e megállapodást sem tartották meg és azt hoz- 
ták fel, hogy Ferdinánd bizonyos birtokokat tartozik elóbb 
kiadni s igy csak akkor lehet szó arról, hogy János Zsigmond 
nem lesz fejedelem, ha a nagyváradi szerződést Ferdinánd 
a maga részéről teljesiti. 

Közben János király temetésének előkészületei annyira 
haladtak, hogy a temetési menet elindulhatott Erdélyből. Az 
akkori utak és szokásokhoz képest, ez nagyon lassan ment. 
Július 21-töl, mikor meghalt, szeptember 24-ig tartott, mig 
Székesfehérvárra szállították. Miután azt hitték, hogy kin- 
cseit is a holttesttel fogják szállítani, a temetési menetet két- 
szer is meg akarták útközben támadni. Egyszer oláh és szerb 
Tablók, másodszor Balassa Menyhért meg a fivére és Ná- 
dasdy. 

János temetése után a Rákoson országgyűlést tartol- 
tak és megválasztották János Zsigmondot királlyá. A kor- 
mányt a csecsemő nevében anyjára, Martinuzzira, Török 
Bálintra és Petrovics Péterre bizták. A szultán ehhez hozzá- 
járult, ne Ferrlinánd tiltakozott. Martinuzzinak és az özvegy- 
nek azonl)an nagyon jó ürügyük volt ;!z, hogy Ferdinánd símu 
Tzabellának nem adta meg a 100.000 frtot, sem János Zsig- 
mondnak a nagyváradi béke szerint járó birtokokat. Ferdi- 
nánd (v.( nem is akaría kiadni, e lielyett Martinuzzinak igcr- 

11* 



164 



te. hogy ha Jánns Zsigmondot elejti, nemcsak meghagyja ál- 
lásában, hanem évi 15.000 frtot fizet neki, söt kieszközli szá- 
mára a bibornoki kalapot is. Miután Martinuzzi evvel meg 
volt nyerve, létrejött egy ujabb egyezség, mely szermt Ferdi- 
nánd évi 32.000 frtot fizet Izabellának és János Zsigmondnak, 
arra az időre pedig, mig a Zapolya-féle vagyont ki nem 
adja, megkapják Trencsént és Nagyszombatot. 

Ferdinánd nem ismerte eléggé a magyar urakat, a mi- 
kor ezt a szerződést kötötte. A Zapolya-javaknak Ferdinánd 
országrészében elterülő porciói ugyanis nagy részben Thurzó 
Elek királyi helytartó és Révay Ferenc náderi helytartó bir- 
tokában voltak. Ezek az urak a Zapolya-javak kiadásáról 
hallani sem akartak. Ferdinándnak azt a tanácsot adták 
tehát, hogy inkább támadja meg haddal Budát és ezt elvévén, 
kényszeritse Izabellát a lemondásra. Ferdinánd s hivei azt 
hitték, hogy a szultán sem fog ez ellen semmit se tenni, an- 
nál kevésbbé, mert egy ferm.ánban csak nem régen Maytád- 
nak adta János király helyett Magyarországot. Ferdinánd 
Fels nevű vezérével megostromoltatta Budát, de Martinuzzi 
arra kényszeritette Felset, hogy elvonuljon Buda alól. Fer- 
dinánd most másképen próbált szerencsét. Laszkyt, János ki- 
rály volt hivét elküldte a szultánhoz, hogy tőle az országot 
pénzért vegye meg. Egy millió frtot ajánlott érte a szultán- 
nak. A mikor ezt az ajánlatot nem fogadták el, azt mondotta, 
hogy János Zsigmond csempészett gyermek s így nem illeti 
őt az ország. Ez a hir később még igen sok kellemetlenséget 
okozott János Zsigmondnak. 

Miután a magyar urak birtokvágya megakadályozta azt, 
hogy Ferdinánd és János Zsigmond a köztük fenforgó viszályt 
békésen elintézzék, nem maradt más hátra, mint fegyverrel 
próbálkozni. Ferdinánd a következő 1514-ik évben újra meg- 
támadta Budát, de most már a török is ott volt a vár alatt 
és a támadást visszaverte. Miután e támadások miatt félni 
kellett, hogy a vár esetleg Ferdinánd kezére jut, a török a 
várat mindjárt meg is tartotta. A mikor a vár elfoglalása 
alkalmából a magyar kormányzók a szultán előtt tiszteleg- 
tek, ez Török Bálintot elfogta. Ez elfogatás nagyon gyanús 
azért, mert Martinuzzi későbben nagyon sokszor emlegette, 



165 



hogy ugyanakkor a szultán őt is fogságba vetette. Martinuzzi 
csakugyan igazat mondott, liogy ö is fogságban volt; csak- 
hogy az ö fogsága csak néhány óráig tartott. Valószínű az a 
feltevés, hogy a várnak török kézre való adása előtt vita folyt 
a felett, hogy ez megtörténjék-e. Tudjuk, hogy Török Bálint 
Budát nem akarta török kézre adni. A szultán kétségkívül 
megtudta ezt s így az összefüggéseket nem nehéz megtalálni. 
- Werböcy a török fenhatósága alatti Magyarország fő- 
bírája lett, Martinuzzí a jelentéktelen Petrovíccsal kor- 
mányzó és gyám. A királyné, a ki egy év előtt Ferdinándnak 
akarta Budát adni, kapta Lippát és Sólymost. Senki sem kér- 
dezte azonban tőle, hogy hová akar menni lakni, hanem egysze- 
rűen elrendelték, hogy Lippára menjen. Hogy mennyire ön- 
ként mehetett, azt mutatja az a körülmény, hogy útközben 
elosztogatta (?) összes ékszereit. A hitbéreül lekötött javak- 
ból pedig Csicsót és KüküUö várát Péter moldvai vajdának 
adományozta (?), Martinuzzí kapta Váradot, Fogarast, Kas- 
sát és a hozzátartozó uradalmakat, Petrovics Temesvárt. A 
gyermek János Zsigmond Erdélyt és a Tiszántúlt. A szultán 
e részek adója fejében 10.000 frtot kötött ki. Martinuzzí jól 
tudta, hogy Izabella a vele való bánásmód miatt neheztel rá, 
ezért a debreceni országgyűlésen részére havi 1000 frt segélyt 
szavaztatott meg. 

Martinuzzí (Fráter) György egész szereplése alatt 
ügyelt arra, hogy sem a király elleni hűtlenséget, sem a tö- 
rökkel való szövetséget ne lehessen rá bizonyítani. Tényleg, 
mindegyikkel jó viszonyt tartott. Mindegyiket hitegette, Fer- 
dinándnak még most is üzengette, hogy ha Izabellát és Já- 
nos Zsigmondot kielégíti, akkor az ő kormánya alatti részt 
is neki fogja juttatni. Újra megegyeztek a váradi béke végre- 
hajtására nézve és arra, hogy a török ellen 1542-ben hábo- 
rút fognak indítani. Nagyon jól tudta Martinuzzí, hogy e 
háborúból nem lehet semmi, mert Ferdinándnak nincs se- 
rege. Arra az esetre, ha mégis kezére játszaná Ferdinándnak 
János Zsigmond részét, kikötötte magának Erdély kormány- 
zóságát. Mindez azonban csak látszat volt, mert a Ferdinánd- 
dal való tárgyalásokat csak azért folytatta, hogy ez ne gördit- 
stMi akadályokat az ö liibornoksága elé. 



166 



Izabellát a havi 1000 frt segély a barát részére han- 
golta és csakhamar kibékült vele s jószágainak kezelését rá 
bizta.Ez viszont átengedte neki lakóhelyül Váradot. Ez az át- 
engedés azonban rögtön kényszerűséggé lett, mihelyt Iza- 
bella Martinuzzinak nem tetsző dolgot müveit. Ezért van 
olyan levél, melyben azt irja Izabella apjának, Zsigmond 
lengyel királynak, hogy szabadítsák ki a barát kezéből. 
Miután a barátnak alkalmatlan volt a királyné Váradon, a 
tordai országgyűléssel felkérette, hogy menjen Erdélybe lak- 
ni. Ez nemsokára meg is történt. Martinuzzi pedig ugyané 
gyűlés határozatából helytartóvá lesz. 

Ferdinánddal nem szűnt meg tárgyalni. A fejedelmi 
országrész átadásának idejét azonban akként állapította 
meg, hogy ez akkor következzék csak be, ha ő neki tetszik. 
Ferdinándnak azt Ígérte ugyanis, hogy rögtön átadja a Já- 
nos Zsigmond részeit, mihelyt Ferdinánd erösebb lesz, m?nt 
a török. Annyira ment e hitegetésben, hogy a tiszai részeket 
már Ferdinánd nevében kormányozta. Ugyanez időben azt is 
beszélték a külföldön, hogy János Zsigmond részét a Irancia 
király fiának is felajánlotta. Jellemével őszeiért, hogy mikor 
Ferdinánd a török elleni hadakat összegyűjtötte, Martinuzzi 
otthon maradt s azt üzente Ferdinándnak, hogy a tűzhelye- 
ket kell megvédeni. Állításának valószinűsitése céljából még 
ő kért 6000 embert Ferdinándtól. A szultán kegyét akkor 
megint többre tartotta, mint Ferdinánd szövetségét, mert 
Ferdinánd készülődéseit Izabella követétől tudta meg a 
szultán. A mikor azonban a bíbornoki kalapot megkapta, 
azonnal Ferdinánd felé fordult, beengedte ennek csapatait 
Erdélybe, kiadta a koronát Gastaldonak, Ferdinánd vezéré- 
nek, de Erdély kormányzóságát magának követelte. Ennek 
dacára sem lehetett azonban nagy a bizalom vele szemben, 
mert Gastaldo attól félt, hogy seregével együtt török közre 
adja, majd hogy meg akarja magát koronáztatni. Gastaldo 
tehát, hogy ne kelljen tőle félnie, megölette. 

Ferényi Péterre, e kor másik nagyravágyó urára, maga 
Ferdinánd gyanakodott s hitte, hogy a magyar koronára vá- 
gyik. Gyanúját megerősítette az a körülmény, hogy a mi^ior 
Ferdinánd Thidát ostroiüolla, akkor Porényi a budai pasíí- 



1 07 

val érintkezésben álloli. Valószínű, hogy Ferdinánd gyaniija 
nem volt egészen alaptalan, mert Perényi, Báthory András, 
Ráskay István és a három Homonnay 1542-hen ligát kötöt- 
tek, forma szerint Serédy Gáspár ellen; ugy látszik azonban, 
hogy mások ellen is tartoztak egymást megvédeni, mert e 
ligaszerzödés után Perényi elfoglalta Frangepán kalocsai 
érsek és egri püspök birtokainak egy részét s ligatársai nem 
engedték bántani. Miután azonban később a király gyana- 
kodott rá, ezek nem mertek fellépni és fogságba vetését nem 
tudták megakadályozni, sőt öt évig nem tudták ki sem sza- 
badítani. 

A Ferdinánd felidézte török háború éveken át tartott, 
de azért nagybirtokosaink nem az ország védelmével, hanem 
a német vallásháborúval foglalkoztak s számosan kint har- 
coltak a császár seregében. Ott volt Nyáry Ferenc, Baícics 
Péter, Pethö János s mások, a kik mind gazdag zsákmány- 
nyal tértek haza. Ez alatt pedig a török állítólag 10.000 em- 
bert hajtott el egyedül Zalamegyéböl. A török ellen Ferdi- 
nánd most már csak diplomáciájával viselte a háborút, mely 
c4 is érte azt, hogy a szultán évi 30.000 aranyért 35 megye 
birtokát Ferdinándnak meghagyta. A nagybirtokosok min- 
dont elkövettek, hogy a törökkel olyan békét lehessen kölni, 
melyben az elfoglalt területeken az ö tulajdonukat elismerné 
a szultán. Ez azonban nem sikerült. A birtokosok ugy kár- 
pótolták magukat, hogy a török területen lakó jobbágyok 
adójának felét ezután is behajtották. 

A jobbágyság terhei a királyi területen folyton növe- 
kedtek, mert a folyton emelkedő hadi terheket is a jobbágyok- 
nak kellett fedezni. Ugy pénzszolgáltatásaikat, mint a ter- 
mészetbeni szolgáltatásaikat tehát megnövelték. A várak a 
folytonos háborúkban nagyon sokat szenvedtek és a várakat 
mindig a jobbágyoknak kellett karba helyezni. Az ország a 
háború költségeit egyáltalában nem birta. Évi 900.000 frt 
volt Ferdinánd korában a hadügyi szükséglet és 127.280 frt 
az összes török adó és ajándék évi szükséglete. Ezeknek alig 
60 — 70%-át szolgáltatta az ország adója és más jövedelme, 
itielyot GOO — 650 ezer forintra lehet becsülni. Ferdinánd a 
liiányl kiilf(»ldi ííii-lomáiiyfiiiiak bevételeiből f(Hle/.l<\ lázéit 



168 



aztán külföldi kapitányokat is hozott az országba, a kik az- 
ért jöttek, hogy honfitársaik pénze révén itt tisztségeket, 
zsákmányt és birtokot szerezzenek, a mi a magyarok félté- 
kenységét váltotta ki és folytonos viszályokra adott alkal- 
mat, felújítván a kül- és belföldiek birtok- és hivatalképes- 
sége miatti küzdelmeket. A külföldiek e küzdelemben nem 
álltak azonban már magukban, hanem az ö kapitányságu- 
kat és hivatalképességüket azok a tartományok is követel- 
ték, melyek a királynak pénzt adtak a háborúhoz. 

Ferdinánd megkapta a szultántól Magyarországot, de 
birtokba nem tudta venni. Mert ugy mint két évtizeddel előbb 
Árvában Koszta Miklóst, Trencsénben Podmanicky Rafaelt 
és Jánost, másutt Bebek Ferencet, Báthory Andrást és Kar- 
vassy Kristófot külön kellett hódolásra birni, .ugy most Léva 
ura, Balassa Menyhért és Basó Mátyás ellen Ferdinándnak 
háborúval kellett királlyá való elismerését kikényszeríteni. 
Ehhez elég tekintélyes haderő kellett, mer pl. Báthory egy- 
maga 1545 március 20-tól 1540 szeptember IB-íg 41.813 
forintot költött hadi célokra. 

Az ilyen urak természetesen csak a zsákmányért visel- 
tek háborút és nem is kímélték ennél fogva senki vagyonát, 
de főleg nem a kisebbekét. Az országgyűlés, mely ez időben 
már rendszeresen két táblára oszlott, az előző korszakhoz 
hasonlóan folyton uj és uj törvényeket hozott a rablások el- 
len, azonban épen ugy eredménytelenül, mint az előző kor- 
szakban, A jobbágyok helyzete azonban az előző koréhoz 
képest javult, mert a török folyton arra törekedett, hogy a 
maga területére csábítsa őket és evvel a magyar urakat is 
arra kényszeritette, 'hogy kedvezzenek nekik. A királyok 
nem sokat tehettek, mert ők folyton avval voltak elfoglalva, 
hogy trónjukat megtartsák. A magyar koronát ugy a kül- 
földi, mint a magyar urak mindenki részére szabadon meg- 
szerezhetönek tekintették. Még olyanok is, mint Szász Móric 
herceg, Ferdinánd vezére avval a gondolattal foglalkozott, 
hogy miképen szerezheti meg a magyar trónt. Nem csoda 
tehát, ha Ferdinánd nem bízott senkiben és főleg azokban 
nem, a kiknek sok katonájuk volt, E folytonos gyanakvás 
visszahatott a királyi részeken lakó jobbágyok helyzetére is, 



169 



mert a protestantizmust a király, mint az ö hatalma ellen 
törő mozgalmat üldözte. A török nem törődött vele és evvel 
is népszerűbbé lett a jobbágyoknál. 

A várak védelme és a katonáskodás csak arra való lévén, 
hogy a főurak általa vagyont szerezzenek, a török-támadta 
szomszédos várak segítségére nem sietnek, hanem örömmel 
látják az azokban parancsolok pusztulását, mert azt remé- 
lik, hogy azok tisztségeit ők fogják elnyerni. Segítség nélkül 
hagyták Temesvárt, Lippát, Drégelyt, Bujakot, Ságot, Holló- 
kőt, Szécsényt stb.-t. A tényleges katonák, sőt kapitányok 
már nem az urak, hanem birtoktalan nemesek, vagy épen 
jobbágyokból kerültek. Példa rá Szondi, helyesen Suhó 
György, Drégely kapitánya, majd egy félszázad múlva az 
összes várak kapitányai, mikor a főnemesi rendűek már 
csak névleges kapitányok. Ezek a névleges kapitányok nem 
arra törekedtek, hogy megvédjék a várakat, hanem hogy a 
támadásokat elhárítsák. Ezt már Ferdinánd hivei közül is 
megkísérelték egynehányan, de a török még nem mindig 
respektálta. Füleket pl. elfoglalta a török, dacára annak, 
hogy Bebek Györgynek biztosító levele volt a szultántól és 
a francia királytól egyaránt. E miatt Bebek panaszt is 
emelt, de eredménytelenül. A budai pasa ugyanis azt fe- 
lelte, hogy azért foglalták el Füleket, mert Bebek elpártolt 
János Zsigmondtól. Mire Bebek csakugyan vissza is pártolt 
hozzá, de a várat mégsem kapta vissza. 

E folytonos el- és visszapártolás miatt a királyok 
épugy, mint a fejedelmek, nagyon bizalmatlanok voltak az 
urakkal szemben. Ezért sokszor nagyon kegyetlenül bántak 
velük. Ferdinánd pl. eltétette láb alól Martinuzzit, Izabella 
1558-ban Bebek Ferencet (György fivérét), a két Kendyt. 
ügy ő, mint Miksa, nagyon rossz véleménnyel voltak a ma- 
gyarokról, pedig Miksával szemben nagyon szolgalelküen 
viselték magukat. Királyválasztás nélkül 1563-ban megko- 
ronázták. A koronázáshoz minden számbajövő nagybirtokos 
elment, hogy hódolatát bemutassa. Ott voltak a Báthoryak, 
Balassák, Nádasdyak, Erdődyek, Zrínyiek, Perényiek, Oi- 
szágok, Bánffyak, Bebokek, Thiírzók, Homonnayak, Révayak 
s a {nX)W\ kisebb vagyonii, de befolyásos család s ott voltak 



170 



a főpapok és méltóságok, Miksát sem ezek a külsőségek, 
sem az állandó háborúban tanúsított magatartás nem 
győzte meg. Bizalmatlan maradt mindenkivel szemben, a ki 
magyar. Époly kevéssé bizott Dobó Istvánban, az egri kapi- 
tányban, mint Balassában, a kit el is fogatott és üres plety- 
kák alapján börtönbe vettetett. És Miksának igaza volt. A 
magyar urak az ilyen bánásmód miatt nemcsak, hogy nem 
lázonglak, hanem állandóan kedvében jártak Miksának, a 
mit nem tettek volna, ha nem féltek volna tőle. Hogy hűsé- 
güket bebizonyítsák, az örökös tartományban szereztek ho- 
nosságot és birtokot. Maylád Morvában, a Battyániak Cseh- 
országban, a Thurzók, Forgácsok, Pethök, Pálffyak, Dócyak 
Alsó-Ausztriában, a Zrínyiek, Tahyak, Székelyek Stíriában, 
az Alapyak ííraynában szereztek birtokot és mindannyian 
Wi énben házakat. 

A Habsburgok a birtokjog terén is olyan változtatá- 
sokat létesítettek, melyek természetszerű következménye csak 
a nagybirtokosoknak a királytól való nagyobb függése lehe- 
tett. A niig ugyanis eddig az adomány mindig az illető csa- 
lád kihaltáig szólott, ,addíg most akként kezdtek adomá- 
nyozni, hogy csak az illető megadományozott élte fogytáig 
vagy előre meghatározott számú utód kihaltáig kapták az 
adományosok a birtokot. így pl. Thurzó Ferenc Árva várát 
esetleg születendő egy legidősebb fia élete fogytáig, ma'jd 
1563-ban Bichno várát két egymásután következő örököse 
élte tartamára. Az előbbi adományt 1595-ben Rudolf meg- 
hosszabbítja Thurzó György legidősebb fia élte tartamára, 
s ha fia nem születnék, akkor legidősebb leánya élte végéig. 
Hasonló feltételek mellett kapta Pálffy Miklós Pozsonyt, 
Koháry Péter 1629-ben Szittnya és Gsábrág várát. Még 
Harrach Károly is 1628-ban ugy kapta Óvárt, hogy csak 
legidősebb fia örökölheti. 

Az erdélyi udvari viszonyok soká nem alakulhattak 
ki, mert nem volt erdélyi udvar. János király Budán szé- 
kelt, János Zsigmond gyermekkorát Lengyelországban töl- 
tötte. A mikor pedig visszatért, nemsokára (1567 óta) bete- 
geskedni kezdett és igy udvari élet nem fejlődhetett. A feje- 
delem kegye révén vagyonra csak egy-két ur tett szert, ugy- 



171 



mint Békés Gáspár, Gsáky Mihály kancellár, Nisovszky 
S'zaniszló, Hagymásy Kristóf váradi kapitány. Ezeken kivül 
csak Báthory István játszott még szerepet és rendelkezett 
nagy vagyonnal. Ö volt egyúttal Erdély legtekintélyesebb 
ura, bár Békés Gáspár az erdélyi tizedek bérletéből az övé- 
nél nagyobb vagyont szerzett. 

Az erdélyi fejedelemség a szultán jóvoltából keletkezett 
és ebből is maradt fenn. A szultán nevezte ki a fejedelme- 
ket. S erre elég alkalma volt, mert a fejedelmek legnagyobb 
része gyermektelenül hunyt el. János Zsigmondnak sem volt 
leszármazója, mikor 1571-ben meghalt. A szultán nem soká 
keresett alkalmas embert, hanem kinevezte azt, a ki a feje- 
delemségért többet Ígért, Ez Báthory volt, a ki az eddigi 
10.000 frt adó helyett 15.000 frintot igért. A szultán ezért 
hálás is volt és mindig pártfogolta. Miksa jóindulatát avval 
nyerte meg, hogy titokban hűséget esküdött ennek is. Mik- 
sát azonban ez az eskü nem akadályozta meg abban, hogy 
a Báthory ellenfelét, Békést, ne biztassa és ne támogassa 
Báthory ellen. A szultán mégis erösebbnek bizonyult és Bé- 
kés fegyveres felkelését Báthory levervén, kincseit is meg- 
szerzi. Ezek a kincsek aztán a szultán pártfogásával meg- 
szerzik neki a lengyel trónt is, a melyért az erdélyit elhagyja 
és maga helyébe fivérét, Kristófot, ülteti a fejedelemségbe. 

S. Az első kisérJet a, a (ujyh irt okosok erejének mecf- 
iörése. 

Báthory fejedelemsége az első háborús időszak végé- 
vel esik össze. Ezután hosszabb béke következett, mely 
15()9-töl 1592-ig tartott. E békés korszak azonban csak 
azt jelentette, hogy a fejedelmek nem viseltek háborút egy- 
más ellen és igy nagyobb csapattestek helyett egyes főurak 
csapatai háborúskodtak csak egymással. A! háborús és a 
békés korszak közt az a különbség, hogy az előbbiben 
10 — 20 ezei', sőt 50 ezernyi seregek állanak egymással szem- 
ben, mig béke idején csak néhány száz vagy legfeljebb né- 
hány ezer. így aztán béke idején gyakrabban is háborús- 
kodtak, mint háborús időben. Egyik fejedelemnek sem volt 
ereje ahhoz, hogy ezeket a rablás céljából folytatott kalan- 
dozásokat uiegnkassza, mert egyik sem fizette rendesen ka- 



172 



tonáit. A támadások rendes alkalma a vásárok voltak, a 
rnikor az emberek nemcsak áruval, hanem pénzzel is men- 
tek a városokba. E vásári támadások közül a legnevezete- 
sebb a szikszói vásárnak a török részről való megtámadása 
3577-ben; a turai vásárnak 1585-ben a szövetséges császári 
kapitányok általi megtámadása. E támadásban részt vett 
Ecsedi Báthory István, Riessl tokaji kapitány, az egri és a 
kassai kapitányok. A tiszai részeken sok hasonló kalandban 
részes az ekkor feltűnő Rákóczi-családnak első szereplő 
tagja: Zsigmond, a ki később Eger kapitánya; valamint Ho- 
monnay István és Szécsy Tamás, A dunai részeken Pálfy 
Miklós, Komárom kapitánya, a Dunántúl Zrinyi György, 
Nádasdy Ferenc, Battyáni Boldizsár és mások támadnak 
ellenségeskedés cimén a békés polgárokra. A békekorszak 
vége felé ez a rablás annyira elharanódzik, hogy a polgár- 
ság szempontjából nincs különbség háború és béke közt. 
Nem csoda, hogy a király jövedelmei az eddiginél is keve- 
sebbre zsugorodnak össze és Magyarország védelmére még 
többet kell ráfizetni, mint eddig. A Habsburgok részén 
1591-ben 399.646 frt adó folyt be, ellenben csak katonai 
szükséglet ebben az évben 1,310.049 frt volt. 

A királyok tehát ujabb és ujabb adók kivetésével ipar- 
kodtak a hiányokat pótolni, a mi nem tetszett a birtokosok- 
nak, mert minél több terhet kellett a jobbágyoknak viselni, 
annál kevesebb szolgáltatásra voltak képesek uraikkal szem- 
ben. Viszont azonban a rablókalandokból származó na- 
gyobb kellemetlenségeket a fejedelmeknek kellvén elhárí- 
tani, ezek a rablások annál kevésbé tetszettek nekik, mert a 
nép adóbirását nagyon csökkentették. Miután ezek a rabló- 
kalandok egyúttal arra is szolgáltak, hogy a király alatt- 
valóinak az erdélyi fejedelemhez való pártolását is eltakar- 
ják, az uralkodók már csak azért sem látták szívesen. Nem 
láthatták szívesen azért sem, mert a királyi várak kapitá- 
nyai a királyi katonákkal mentek az ilyen kalandokra és 
igy a királyi terület népét a királyi csapatokkal fosztották 
ki. A rablásnak meg volt az a hátránya is, hogy az erköl- 
csök ép olyan vadak maradtak, mint az előző korszakban 
voKak. Ez annál nagyobb baj volt, mert a bürokráciának 



173 



elemeivel már ismerős osztrákok sehogyan sem értették, 
hogy miképen lehet pl. a beszedett közpénzeket visszatar- 
tani. Az erkölcsök e vadságát nem értvén, mindent elége- 
detlenségnek s engedetlenségnek néztek és a helyett, hogy a 
primitivséget a kultúra emelésével akarták volna megszün- 
tetni, büntették a kulturátlan magyarokat, a mit ezek nem 
értvén, a helyzet nemcsak nem javult, hanem állandóvá lett 
a harc a király és a nagybirtokosok közt. E harcokat most 
nagyon megkönnyitette az a körülmény, hogy az erdélyi 
fejedelemben a magyar urak állandó szövetségest találtak. 
Mihelyt a magyar urak tisztség vagy vagyon révén hata- 
lomra tettek szert, engedetlenek lettek, ezért a Habsburgok 
lehetőleg idegeneket alkalmaztak. Az idegenek alkalmazása 
különben is kellemesebb volt nekik, mert többi tartomá- 
nyaik, melyek a magyar korona megtartásához a pénzt ad- 
ták, ezt követelték tőlük. Miután azonban az idegeneknek 
itteni térfoglalása az erdélyi fejedelmeknek nem volt Ínyére, 
mert az ő uralmukat veszélyeztette, ezért ezek mindig szí- 
vesen támogatták a magyar uraknak azt a törekvését, hogy 
külföldiek Magyarországon ne viselhessenek hivatalt. így 
ez a korszak s azután XVII. század is a király és a bir- 
tokosok állandó harcaiban telik el. Ezek a viszonyok azért 
voltak veszedelmesek, mert a Habsburgok mindig gyana- 
kodtak a magyar nagybirtokosokra és minden besugásnak 
hozzáférhetők voltak. Ez által igazságtalanságokat könnyeb- 
ben követtek el, a mi megint csak elidegenítette tőlük a ma- 
gyar urakat. Másrészről azonban e korban a magyar terü- 
leten szerzett nagy vagyon révén jutottak a nagybirtokosok 
Erdély fejedelmi székére. Minden magyar nagybirtokosban 
erdélyi fejedelemjelöltet láttak. Saját szempontjukból nézve 
tehát, ha nem is volt igazuk a Habsburgoknak, de érthető 
volt az eljárásuk. 

Az urakra nézve a vallás kérdése mögött rejlő érdeke- 
ket sem szabad szem elől téveszteni. A más felekezetekhez 
tartozók nem tartották istentelen dolognak a katholikus egy- 
ház javainak az elfoglalását. A magyar urakat pedig soha- 
sem vezetvén az egyoldalúság, ők bizony elfoglalták az egy- 
ház birtokait is, A mióta a protestantizmus nálunk is tért 



174 



foglalt, e foglalásoknak elfogadható címet is tudtak adni és 
az alsó néposztályok előtt rokonszenvessé tenni. Csakhogy 
a királyok a protestantizmust is üldözték. Ez az üldözés 
nem a magyar, hanem az európai viszonyokban birta indo- 
kát és ezért itt egyáltalában nem értették meg, a mi csak an- 
nál jobban megnehezitette a helyzetet. Másrészről az erdé- 
lyi fejedelmek minden irányú segítséget keresvén, a protes- 
tantizmus ellen állást nem foglaltak s evvel az alsó néposz- 
tályok ekkor már nem súlytalan rokonszenvét is megnyer- 
ték. Ez által Erdély békésebb viszonyok között élt, mint 
Magyarország és gyarapodhatott. A Habsburgok csakha- 
mar belátták, hogy hatalmuk akadálya a nagybirtok, a tö- 
rök és Erdély egyaránt. Mind a hárommal végezni ök kell 
tehát, ha azt akarják, hogy hatalmuk legyen Magyarország 
felett. 

A háborús béke korszaka után a háborús háború kor- 
szaka következett. A Habsburgok a török és az erdélyi feje- 
delmek ellen egyszerre s nem kicsi szerencsével küzdöttek; 
a nagybirtokosok visszaéléseit pedig a legnagyobb szigor u- 
sággal üldözték. Most már nemcsak nem adományoztak 
magyaroknak, hanem a birtokban levőktől is azt követel- 
ték, hogy birtokcimüket igazolják. A ki nem tudta birtok- 
cimét igazolni, annak az ujabb adományért egy meghatá- 
rozott összeget kellett fizetnie. Az első ilyenformán megsar- 
colt nagybirtokos Dobó Ferenc volt, a ki 20.000 tallért fize- 
tett a sárospataki uradalomban való meghagyásért. Azok 
a nagybirtokosok maradtak csak békében, akik a kellő 
ügyességgel tudtak a király környezetének kapzsisága elől 
kitérni. Ilyenek Pálffy, Nádasdy, Zrínyi, Báthory István, 
Rákócy Zsigmond, Homonnay István, Bánffy János és a 
csak nemrég kupecből nagybirtokossá lett Thökölyi Sebes- 
tyén. 

Erdélyt sikerült a királynak a moldvai vajda, Rákócy 
Lajos, Homonnay Bálint, Zólyomi Miklós és Sennyei Mik- 
lós segítségével meghódítani és azért, mert az egymást a 
fejedelmi széken követő Báthoryak nem tudták Erdély- 
ország rendéit soha egészen megnyerni, Erdély kormányát 
BastE vette át, a kinek ^r-mlékét csak kegyetlenség és erősza- 



175 



koskodás őrzi. Senkiben sem bizik és senki liatabnát nem 
tudja nézni, ezért alighogy Erdélyt elfoglalja, már megöli 
szövetségesét, a moldvai vajdát. A lakosság azonban csak- 
hamar tudatára ébred annak, hogy zsarnok kezéből még na- 
gyobb zsarnok kezébe került. A Báthoryak hívei feltámad- 
nak és visszahelyezik a fejedelemségbe Báthory Zsigmondot. 
Miután a király a fejedelmi seregek ellen győzelmes háborút 
nem tud folytatni, az udvar ráveszi Gsáky Istvánt, Báthory 
legjobb barátját, hogy mondassa le. A könnyen szuggerálha- 
tó fejedelem le is mond. Csákynak ezért Sáros és Szádvár 
uradalmát Ígérték. Báthory elhagyta ugyan Erdélyt, de Szé- 
kely Mózes személyében uj fejedelemjelölt akadt, a kit csak 
az oláh vajda segítségével sikerült legyőzni. Erre az erdé- 
lyiek leghatalmasabb ja i török területre menekültek. 

A mit az osztrák udvaroncok kicsiben és csak kísér- 
letképen csináltak Magyarországon, azt Basta nagy üzem- 
szerűen rendezte be Erdélyben. Senki birtokának jogosságát 
el nem ismerte. A ki békén akarta vagyonát élvezni, annak 
gráciát kellett váltania, a mi a vagyon negyedrészébe ke- 
rült. Az erdélyi városokat egyenkint és összességükben sar- 
colta. Ez által óriási vagyonra tett szert, tisztjei pedig az 
általa meghagyott hulladékokat vették el. 

A felületesen szemlélő azt hihetné, hogy a zsarolás 
Basta gonoszságának következménye. Ez tévedés. Az akkori 
bécsi udvarnak ez volt a rendszere és a szelleme, melyet az 
elért síkerek és szerzett hatalomszülte elbizakodottság táp- 
lált. Ez volt a nagybirtokosok hatalmának megtörésére szánt 
eszköz. Csakliogy megint nem a nagybirtokot, hanem a 
nagybirtokosokat támadták. A hatalmasok maguknak sze- 
rezték meg a kifosztottak vagyonát. Ez korrupcióra veze- 
tett. A korrupció Wíenből indult, a hoÍ az udvarhoz tartozó 
komornyikok is százezreket tudtak e korban keresni. A 
királynak tanácsosai egyházmegyenélkülí püspökök voltak, 
a kik néma kutyák módjára hallgattak minden igazságta- 
lanság láttára, mert ők abból éltek, a mit világi hivatalaik 
lilán kaptak. A magyarországi kamara elnöke, Szuhay Ist- 
ván egri püspök, a még vagyonos ncigybirtokosokat kezdte 
ki. llütl."n>-('>gi ])(M'ok('{ indildlí (Mli'niik. hamis; Hi^'i^tckfl c^^.i- 



176 



náltatott, hogy birtokaikat elvehesse. A védekezésnek pedig 
semmiféle módja nem volt, mert nem az igazság, hanem a 
vagyonszerzés volt a cél. A ki elég pénzt adott, azt békében 
hagyták. Az elhalt nagybirtokosok hagyatékára ugy csapott 
le az udvari kamara .és annak környezete, mint a héjjá a 
zsákmányra. Ezzel az eljárással kényszeritették az urakat, 
hogy az ingókból több értékűt gyűjtsenek. Elősegítette ezt 
az a körülmény, hogy most a katonaság költségeit a király- 
tól kapták s ök igen gyakran elfelejtették katonáiknak 
tovább adni. Miután, mint fentebb mondottuk, raboltak, 
sikkasztottak, pártoskodtak, tehát nagyon könnyű volt őket 
perbe vonni. Ezért alig volt hatalmas ur, a ki ellen nem 
folyt per, igy Homonnay Bálint és György, Rákócy Zsig- 
mond, Illésházy István, Nádasdy Tamás, Pethö Ferenc, 
Bánffy Dénes, Ispán István, Sulyok István, Farkas Tamás 
ellen; folytak perek egész családok ellen, igy az Alaghy-, 
Bakos-, Balassa-, Csapy-, Gsetneky-, Deregnyey-, Dersffy-, 
Kállay-, Kun-, Lorántfy-, Telegdy-család ellen. A legtöbben 
mégis nagyobb váltságösszeg fizetése ellenében szabadultak, 
csak a Dobó-, Illésházy-, Homonnay- és Telekesy-féle ösz- 
szesen két millió értékű vagyont foglalták le egészen, de eb- 
ből is az Illésházy-vagyont évek múlva visszaadták. A ka- 
mara különösen a hagyatékokra vetette ki hálóját, ugy hogy 
mihelyt valamely nagybirtokos meghalt, azonnal ott termet- 
tek a kamara emberei és rátették a kezűket a hagyatékra. 
Annyira biztosra vették a kamara embereinek megjelené- 
sét, hogy sokan már végrendeletükben gondoskodtak hagya- 
tékuk védelméről. Ezenkívül a töröktől most visszafoglalt 
birtokok kérdése is fokozta a zavart, mert az udvar ezeket 
saját rendelkezése alatt állóknak tekintette, a régi birtoko- 
sok pedig maguknak követelték. Ehhez járult a Rudolf alatt 
1597-ben megindult vallási üldözés is, ugy hogy az egész 
ország csupa elégedetlenség volt. 

A nagybirtokosoknak ez a megindult kifosztogatása 
és üldözése lassan rokonszenvessé tette őket és ügyüket az 
ország szabadságának ügyévé. A bécsi udvar most egy- 
szerre kezdte ki az egész országot: a nagyok vagyonát, a 
kicsinyek vallását, Erdély különállását. Ez a közös nagy 



177 



elnyomás egy közös táborba gyűjtötte össze az egész népet 
s az ellenállást olyan magasra fokozta, hogy evvel szemben 
a bécsi udvar minden eröfeszitésének meg kellett törnie. 
Nem jól számított főleg akkor az udvar, mikor nemcsak Ma- 
gyarország, hanem Erdély ellen is egy időben kezdte a har- 
cot és egyszerre akarta ezt beolvasztani, a nagybirtokosokat 
felfalni és a törököt megverni. Ennek a helytelen taktikának 
következménye nem lehetett más, mint a vereség. 

á. Erdély mint a nagybirtok hatalmának védője. 

Erdélyben ezalatt szakadatlanul folyt a harc, majd 
Báthory, majd Basta s az oláh vajda az ur. Az elnyomás 
azonban az elégedetlenek számát folyton szaporítja, ugy 
hogy Lengyelországban tekintélyes számú magyar várja az 
alkalmat arra, hogy visszajöjjön és birtokait visszafoglal- 
hassa. Az erdélyi fejedelemség nem szűnt meg, csak a fejede- 
lem hatalma volt egy időre felfüggesztve. Erdélynek az egész 
idő alatt volt fejedelme. Miután a harc folyton tartott, azok, a 
kik egy-egy időre hatalomra szert tettek, minden pártjukhoz 
nem tartozót üldöztek és evvel a zavart csak fokozták. Minden 
nagybirtokos, a kinek Erdélyben és Magyarországon volt 
birtoka, kellemetlen helyzetben volt, mert mindig félnie kel- 
lett valamely területen levő birtoka miatt, miután egyszerre 
két uralkodóhoz nem lehetett hü. Ebben a helyzetben volt 
Bocskay István is, Báthory Zsigmond meghittje. Bocskay 
Miksa udvarában nevelkedett és a Habsburgoklioz húzott. 
Ezért még 1599-ben Erdélyben levő birtokaitól hűtlenség 
miatt megfosztják. Félvén a viszályok alatt birtokain maradni, 
Prágába megy. Aktiv részt visszatérte után sem vesz az or- 
szágos ügyekben, de mégis visszakapja elkobzott birtokait, 
sőt az erdélyi fejedelemséget is felajánlják neki. Ö nem fo- 
gadja el, azonban levelezésben áll Bethlen Gáborral, a kit a 
török földre bujdosottak már régebben megválasztottak feje- 
delemmé. Bocskay azt hitte, hogy ez a levelezés az udvar tu- 
domására jutott, a mikor tehát a vitás bihari tizedek elinté- 
zése céljából Beglioso kassai kapitány megidézi, nem mer el- 
menni a rakamazi táborba kitűzött tárgyalásra, hanem só- 
lyomköi várába vonul. Bocskay evvel engedetlenséget köve- 
tett el. Most már cselekednie kellett, habár az események so- 

A e: s t n: Nagybirtok. ^^ 



178 



dorták is csak a lázadásba. Tudta jól, hogy hol keresse szö- 
vetségeseit. A hajdúkat, a kiket az udvar, mint folyton elége- 
detlenkedő elemet üldözött, Bocskay zsoldjába fogadta és az 
udvar ellen a törökhöz fordult. 

Bocskay fejedelem lett a nélkül, hogy tudta volna ho- 
gyan. Fejedelemsége klasszikus példája a nagy vagyon ön- 
magában levő végcéljának, mely az állami hatalom megszer- 
zésére kényszeríti tulajdonosát. Ez a sors intézte fejedelem- 
választás egyúttal megmagyarázza a Habsburgok ösztön- 
szerű ellenszenvét minden nagybirtokossal szemben. Mihelyt 
Bocskay a fejedelemséget elfogadta egyszerre az összes ma- 
gyar urak jelentkeztek az udvar elleni harcra. Rudolf csak- 
hamar azon vette észre magát, hogy az egész ország a feje- 
delem táborában van. Rákóczy, Rhédey, lUésházy stb. s 
mindazok, a kiknek valamely sérelmök volt, Bocskayhoz áll- 
tak. Hatalma gyarapodásával hozzá álltak mindazok, a kik- 
nek birtokai Erdélyben és a Tiszántúl feküdtek. Viszont bir- 
tokaik fekvése tartotta Rudolf pártján Thurzó Györgyöt s 
Miklóst, Battyánit s másokat. Birtokainak fekvése tette II- 
lésházyt a hadjárat után a béke hivévé, 

A mikor Bocskay az udvar elleni lázadásnak akarat- 
lan vezére lett, nem volt semmiféle programmja, a mellyel 
magának hiveket toborzott volna. De épen ez jellemzi a vi- 
szonyokat. Elég volt az udvarral szemben felkelni, ez mar 
magában véve is programm. Az összes sérelmek orvoslása, 
minden népréteg bajainak gyógyítása, ez volt a cél, mert 
Bocskay táborában minden társadalmi osztály képviselve 
volt. Azok érvényesítették végül is a maguk igényeit, a kik a 
mozgalmat vezették. Ezért a vallásszabadság ügye a végső 
fejlemények idején már nagyon kicsi szerepet játszik. Illés- 
házy volt Bocskay megbízottja a Rudolffal való tárgyalá- 
sokban. Dlésházy protestáns ugyan, de neki sokkal nagyobb 
érdeke vagyonának visszaszerzése, mint a vallásszabadság. 
Ezért ezt az ügyet nagyon lanyhán kezelte. E miatt a kassai 
gyűlésen meg is támadják azzal vádolván, hogy Rudolftól 
200.000 frtot kapott. Az udvar azonban ennek dacára en- 
gedett és olyan feltételek mellett jött létre a béke, a mint azt 
Bocskay akarta. A nagybirtokosok érdekében általános am- 



179 



nestiát adott az udvar, a többi néposztály kedveért vallás- 
szabadságot Ígért. Egy szóval mindenki ki volt elégítve. Mi- 
után pedig a törökkel is létrejött a béke Zsitvatorokon, az 
ország megint viszonylagos békét élvezhetett. 

Erdélyben azonban nem volt béke, mert Bocskayt a bé- 
kekötés után nemsokára megmérgezte Kátay Mihály, a mi- 
nek következtében hét hónap múlva meghalt. A fejedelem- 
ségre többen pályáztak. Homonnay Bálint, a hajdúk válasz- 
tottja; Báthory Gábor és Rákócy Zsigmond. Rudolfnak 
Báthory volt a jelöltje. lUésházynak sikerült Mátyás főher- 
ceget lebeszélni az utóbbinak támogatásáról. Jóllehet az er- 
délyi országgyűlésen Rákócy Zsigmondot választották meg, 
a ki Homonnaynak apósa volt, ez ennek dacára sem enge- 
dett, s igy teljes maradt a zavar. Ebben a zavarban Bá- 
thory Gábor szerezte meg magának a fejedelemséget. Ezzel 
megint a Habsburgokhoz húzó fejedelme volt Erdélynek. Bá- 
thory Gáborral a legnagyobb vagyon jutott a fejedelmi székbe. 

Magyarországon a nádori székbe a 67 éves Illésházy 
ül. Első dolga a hatalom birtokában magát kárpótolni. Az 
ország leggazdagabb emberévé lesz. Mátyás ugyanis bőven 
jutalmazta az Erdéllyel való tárgyalásokban tanúsított szol- 
gálataiért. Miután a legnagyobb hatalomra tett szert, na- 
gyon könnyű volt Istvánffy Miklós személynöktöl, a ki hüt- 
lenségi perében annak idején eljárt, olyan nyilatkozatot ven- 
nie, mely az ellene hozott Ítéletet törvénytelennek jelenti ki. 
Evvel az ö jószágvesztése eo ipso hatálytalan és törvényieten- 
nek van nyilvánítva. Hatalma annyira nőtt, hogy Forgách 
érsek tiltakozása dacára, megtartotta az esztergomi érsekség- 
hez tartozó szentgyörgyi és bazini tizedek bérletét. Mátyás 
nagyon jól tudta, hogy Magyarországon csak a hatalmasok- 
nak kell kedvezni és akkor nyugodtan követhet el a király 
minden törvénytelenséget. A kamara most ugyanis megint 
elkezdte a jószágok visszaperlését, mint a Bocskay előtti idő- 
ben és senki sem szólalt fel ellene, mert a leghatalmasabb 
urakat most nyugodtan hagyták. Ügyelt azonban arra, hogy 
az alsó- és felsöosztályoknak ne legyenek közös sérelmeik. 
Ezért Blésházy halála után megint protestáns nádort válasz- 
tatott, Thurzó György személyében. 



180 



Az erdélyi fejedelemjelölt, Homonnay Bálint, elhagy- 
ván Erdélyt, Magyarországba jött és itt elfogadta az ország- 
bírói méltóságot. Homonnaynál volt a Bocskay koronája, a 
kitol Mágocsyhoz került, kitől a nádor és a fejedelem egy- 
aránt követelte. Mágocsy a nádornak adta. A király e miatt 
megharagudott és letette a kassai kapitányságról. Mágocsy 
e letétel ellen tiltakozott és az országgyűlés előtt panaszt 
emelt, az uj kapitányt Forgáchot pedig nem eresztette be 
Kassára. Végre a:'onban engedni kénytelen és Forgáchot be- 
engedni. Ez a kapitány aztán Erdélyre vetette a szemét és meg 
akarta magát választatni fejedelemmé. A királynak alatt- 
valói ugyanis mindig ugy tekintették a fejedelemséget, mint 
amelyhez nekik joguk van. 

Erdély, jóllehet megint önálló volt, nem volt egységes. 
A fejedelem nem tudott rendet tartani és minduntalan egy 
másik ellenjelölttel gyűlt meg a baja. A kik nem vágy- 
tak is a fejedelemségre, azok is nagyon sok kellemetlenséget 
okoztak neki fegyelmezetlenségükkel. Saját kancellárja pénzt 
veretett Szamosujvárt. Mások másképen mutatták ország- 
világnak, hogy nem adnak semmit a fejedelem szavára. így 
aztán nem csoda, hogy a zavar nem szűnt meg. 
Forgách után Giczy András hajdú 1611-ben a tö- 
rök segítségével próbált szerencsét. Giczy ugyanis Báthory 
követe volt a szultánnál. Jól ismerte tehát a török udvar csel- 
szövényeit és ezt akarta a maga javára kihasználni. A szul- 
tánnak 15.000 arany évi adót igért akkor, a mikor a fejede- 
lem harmadik éve kérte az adó elengedését. Közben Nagy 
András is kísérletezett, de egyikük sem érte el célját. Ekkor 
aztán Bethlen Gábor lépett előtérbe. Öt már Bocskay előtt 
megválasztották 'volt a török területre menekültek fejedelem- 
mé, de akkor a viszonyok változása folytán háttérbe került. 
Most azonban alkalmasnak találta az időt arra, hogy fellépjen. 
Levelet irt a szultánnak és kérte tőle a fejedelemséget, majd 
a mikor azt hitte, hogy levele a fejedelem kezébe került, ak- 
kor személyesen elment a nagyvezérhez, hogy Erdélyt tőle 
hübérűl megkapja. Báthory félve attól, hogy a török nem 
fogja tovább segíteni, Mátyáshoz fordult. Mátyás szívesen 
Ígérte segítségét, emberei azonban, AlDaffy Miklós tokaji ka-. 



181 



pitány és Giczy András 1613 október 27-én megölették a fe- 
jedelmet. 

Wienben a katholikus Báthory helyébe lépni készülő 
Bethlen semmiképen sem volt rokonszenves. Siettek is minél 
több nehézséget az útjába gördíteni. Bethlen szerencséjére 
azonban az udvar olyan gyenge volt, liogT nagyobb akciót 
nem tudott indítani. A királyi Magyarország pénzügyei most 
is kétségbeejtő állapotban voltak. A bánsági, a Kanizsa elle- 
nében álló váraknak, a felső magyarországi és a bányaváro- 
sok várainak, Győr, Komárom, a horvát s a szlavón váraknak 
költségeit Ausztria, Csehország és Ferdinánd főherceg tar- 
tományainak bevételeiből fedezték.. A felsőmagyarországi ka- 
mara kiadásai 1610-ben 65.379 frttal haladták felül a be- 
vételeket. A pozsonyi kamara is mindig hiánnyal dolgozott. 
A katonák sok helyen évek óta nem kaptak sem pénzt, sem 
ruhára való posztót. A Kanizsa elleni főkapitányság terüle- 
tén 1616-tól 1620-ig nem kapott a katonaság zsoldot. Az or- 
szággyűlések ennek dacára sem voltak hajlandók több adót 
megszavazni. A megszavazott adók behajtását pedig meghiú- 
sították, letagadván a jobbágytelkek számát. Csak az ingyen 
jobbágy munkával nem fukarkodtak. Jóllehet a katonaságot 
nem tudták fizetni és az országot a török ellen megvédeni, 
azért még sem akartak a várakba idegen katonaságot bocsá- 
tani. A Habsburgok örökös tartományai viszont e nélkül 
nem akartak több pénzt adni. 

Jóllehet Magyarország nem volt irigylésreméltó álla- 
potban, azért az udvar mégis avval a gondolattal foglalko- 
zott, hogy miképen tegyen szert Erdélyben befolyásra. A 
mint Báthory halálának hirét vették, azonnal intézkedtek, 
hogy Dóczy András a királyi csapatokkal megtámadja Er- 
délyt és a mit lehet foglaljon el. Sikerült is több várat elfog- 
lalni. Evvel aztán annyira meggyengítették Bethlent, hogy 
egyszerre két ellenjelöltje is akadt. Balassa Zsigmond és Ho- 
monnay Drugeth György személyében. Bethlen szerencséjére 
az utóbbinak Forgách irigye volt és ez felingerelte Homon- 
nay csapatai ellen a nemességet. Ez annál könnyebben meg- 
történhetett, mert minden sereg rabolt s igy nem fogadták 
sehol sem nagy örömmel. Az udvar azonban más irányban 



182 



is dolgozott. Szövetkezett Korniss Zsigniond és Kendy Ist- 
vánnal, akik Bethlen megöletésétöl sem rettentek vissza. 

A sok ellenfél végre mégis hasznára volt Bethlennek, A 
török időközben elvesztett kegyét is visszaszerezte és most 
már a fejedelmi hatalom segélyével nemcsak, hogy nem kel- 
lett aggódnia saját hatalmáért, hanem még ö segitette az elé- 
gedetlen magyar urakat az udvar ellen. Az udvar és az urak 
közötti összeütközés alkalmai ugyanis nem_ szűntek meg, 
mert az udvar minden alkalmat felhasznált arra, hogy gyen- 
gítse a hatalmasokat. A nemességnek a protestantizmus irá- 
nyában való hajlandóságát pedig minden alkalommal ipar- 
kodott elterelni, a mi ha nem sikerült, keményebb eszközök 
alkalmazásától sem riadt vissza. 

Mátyás uralkodásának 1616 után lefolyt időszaka a 
protestantizmus elleni küzdelem kora. A protestantizmus el- 
törlését ugy tekintették, mint a katholicizmus és a királyi 
hatalom visszaállításának feltételét. A reformációra jött az 
ellenreformáció. Thurzó halála után nem protestáns, hanem 
katholikus nádort választottak Forgách Zsigmond személyé- 
ben, a kit még a választás előtt megvesztegetett a wieni érsek 
1500 tallérral. Forgách keveselte ugyan az 1500 tallért, de 
tudta, hogy ez csak a foglaló és ezért egészen a bécsi udvar 
szolgálatába állott. Semmiben sem gátolta az udvar terveit 
és semmiben sem állott a protestánsok védelmére. Egyelőre 
az volt az udvarra nézve a legnagyobb jelentőségű kérdés, 
hogy sikerül-e Ferdinánd főherceget minden akadály nélkül 
megkoronáztatni. Mátyásnak ugyanis nem volt leszárma- 
zója s igy Ferdinándot szerette volna még életében királlyá 
választani. Ferdinánd már úgyis vitte a magyar ügyeket. 
Ez a terv egymagában nem is ütközött volna nagyobb aka- 
dályokba, de ugyanekkor mindjárt a Ferdinánd leszármazói 
részére is szerették volna a magyar koronát biztosítani. 

Az uj nádor nagyon jól működött és a főurak a -Habs- 
burgoktól kapott pénzért, Ígéretekért, adományokért hajlan- 
dók is voltak a királyválasztás jogáról lemondani, de a me- 
gyéknek az országgyűlésen megjelent követei kötve voltak 
utasításaikhoz és igy az ország megtartotta még egy ideig 



183 



királyválasztási jogának külsőségeit, bár a királyválasztás 
lényege már régen nem volt meg. 

Az ellenreformáció nem csupán és nem főleg lelkiisme- 
reti kérdés. Ugyanazok az okok, melyek annak idején a pro- 
testantizmus karjaiba hajtották az urakat, most megint visz- \ 
szahajtották a katholicizmuséba. A templomokon kivül •; 
ugyanis, melyek a nagybirtokosoknak erőszakos térítései 
folytán megint vagyont értek, rájuk nézve főleg az volt döntő 
hatású, hogy az udvar csak a katholikus vallású tisztviselő- 
ket látta szívesen. Miután pedig a hivatal jövedelmet, hatal- 
mat és büntetlenséget jelentett, ezért, a nagybirtokosok töme- 
gesen tértek át megint a katholikus vallásra. Ki hivatalt, ki 
címet kapott az áttérésért. Ilyenekért tértek át a Forgáchok, 
Eszterházyak, Pálffyak, Zrínyiek, sőt az egyik legkeményebb 
protestáns Battyány Ferenc is, ki ezért kapta az örökös grófi 
cimet. Miután ez a változás is, mint minden változás sok 
jog sérelmével, sok várakozás csalódásával járt, tehát elége- 
detlenek ezután is maradtak. Ezek közt Rákócy György, Szé- 
chy György és Thurzó Imre voltak a leghatalmasabbak. Ezek 
tehát felhívták Bethlent, hogy törjön az országba. Ök ma- 
guk sem maradtak veszteg, hanem hatalmas seregeket gyűj- 
töttek, melyekkel aztán Bethlen csakhamar urává lett az 
egész Felsőmagy arországnak Pozsonyig. Az idő a támadásra 
nagyon alkalmas volt, mert ugyanekkor a csehek is fellá- 
zadtak. Ezt a küzdelmet az jellemzi, hogy a középnemesség 
is részt vesz benne. Őket különös érzékenyen érintette az a 
bécsi irányzat, hogy semmi hivatalt sem adtak szívesen a 
protestánsoknak. Hozzájuk csatlakoztak a városok és nép, 
mely a protestantizmus révén a papoknak fizetendő adótól 
akart, bár még ez ideig nem birt, megszabadulni. A nép- 
nek nagy szerepét ebben a harcban mutatja az a körülmény, 
hogy Bethlen seregének számos emberét nemessé tette. A 
nagybirtokosokról sem feledkezett meg. Az elfoglalt részek 
egyházi birtokai elég nagy területet képeztek arra, hogy a 
legnagyobb birtokosokat is csábítsák. így Forgáchot is si- 
került megnyernie. A turóci prépostságot 15.000 tallér ere- 
jéig beírta neki. 

Az akkori viszonyokat mi sem jellemzi jobban, mint a 



184 



Bethlen által hirdetett országgyűlésen való megjelenések kér- 
dése. Az országgyűlésen való megjelenést, mint tudjuk, nem- 
csak jog-, hanem az uralkodóval szembeni kötelességként is 
fogták fel. Most, hogy Bethlen elfoglalta az egész felvidéket, 
ö is országgyűlést hirdetett. A felvidéki nemesek egy percig 
sem haboztak és eljöttek. A Dunántúli nemesség azonban s 
főleg a nagybirtokosok elmaradtak, A főpapság a csanádi 
püspököt kivéve, egészen elmaradt. 

A Dunántúl főleg Eszterházy csinált hangulatot Beth- 
len ellen. Eszterházy Miklós e családnak első szereplő tagja, 
ki urának, Mágocsy Ferencnek halála után, ennek öz- 
vegyét vette el és ez által tett szert hatalomra és gaz- 
dagságra. Azért gyűlölte Bethlent, mert Mágocsy Mun- 
kács várának kapitánya volt és ezt Bethlen most ha- 
talmában tartotta. Ennek tulajdonitható, hogy Győr, 
Veszprém és Mosony nem küldött követet. Az egyesűit 
magyar és cseh seregek nagy erőt képviseltek. A szövetsége- 
seknek azonban külön érdekei lévén, Wien ostroma nem csá- 
bította Bethlent és igy, a mikor azt hozták neki hirűl, hogy 
Homonnay betört az országba s Bákócy Györgyöt, Magyar- 
ország választott kapitányát, megverte, visszasietett Magyar- 
országba. Magyarországon csakhamar arról értesült, hogy 
Homonnaynak serege nincs. Ekkor azonban már nem for- 
dulhatott vissza szövetségeseihez. Magyarországnak északi ré- 
sze egészen birtokában lévén, hivei arra ösztönözték, hogy ko- 
ronáztassa meg magát. Ettől a lépéstől azohban félt, mert nem 
ismerte a szultán erre vonatkozó véleményét. Mielőtt tehát e 
kérdésben határozott volna, ezt akarta megismerni. A szul- 
tán nem ellenezte megkoronáztatás.át, de kijelentette, hogy 
akkor Erdélyt elveszi. Bethlen ezután egy időre felhagyott e 
messzemenő tervekkel, de hogy nem ejtette el, azt mutatják a 
csehekkel szemben Ausztriára, Stájerországra, Karinthiára 
és Krajnára nézve támasztott igényei. Ezek az igények csak- 
hamar tárgytalanokká váltak Ferdinándnak a csehek felett 
aratott győzelmeivel s a közte és Bethlen között létrejött fegy- 
verszünettel. 

Bethlen elhagyta szövetségeseit. Miért? Talán az igért 
tiz magyar megyéért, a birodalmi hercegségért, a, százezer 
aranyért, vagy más okért, ki merné a magyar történelem ez 



185 



alakját is emberi gyengeségekkel megvádolni? Csak annyit 
tudunk, hogy a csehek e közben 300.000 magyar forint se- 
gitséget Ígértek neki s hogy erre Bethlen uj szövetséget kö- 
tött velük. A cseh királytól annak fejében, hogy nem kötött 
külön békét a Habsburgokkal, 100.000 frt külön tiszteletdijat 
erőszakolt ki a maga részére. 

Csakhamar ugy kezdett gazdálkodni, mint a hogyan a 
régi magyar királyok szoktak volt gazdálkodni. Ujabb or- 
szággyűlést hirdetett Besztercebányára, a hol az egyház min- 
den javait szekularizálták. E javakat szétosztogatta hivei 
közt. Adókat vetett ki, de hiveit ezek fizetése alól felmentette. 
Egyiket valamely cimen, a másikat cim nélkül. A nádornak az 
volt a fizetése, hogy nem fizetett adót. Thurzó azért nem fize- 
tett adót, mert szolgálataival erre érdemeket szerzett. Fele- 
ségét azért mentette fel az adó alól, mert kedveskedni akart 
neki evvel s másokat, mert meg akarta ajándékozni. A fel 
nem mentettek azonban szintén nem. fizettek és erőszakkal 
nem volt tanácsos adót behajtani, mert ez veszélyeztette a hű- 
séget. 

így aztán nem lett volna pénze, ha cseh szövetségesei 
nem adtak volna. Ez annyira felbátorította, hogy mikor 
most a besztercebányai országgyűlésen, melyen a dunántú- 
liak egészen hiá.nyoztak, királlyá választották, elfogadta a 
választást. A koronázást azonban olhalasztota akkorra, a 
mikor hatalmában egészen biztos lesz. Ezt nagyon okosan 
tette, mert bár ő egészen Lakompakig, Eszterházy váráig le- 
vonult a Dunántúlon, mégis, a mikor a cseheket a fehérhegyi 
csatában megverték, akkor az ő erejének tekintélyes része is 
elveszett, mert ez abból állott, hogy a királyt két oldalról egy- 
szerre támadták. Nagy eredményeket a magyar sere^-o-el kü- 
lönben sem lehetett elérni, mert a sereg egy része az ősz felé 
kezdett magától haza indulni és semmiképen sem volt a tá- 
borban tartható. 

A csehek veresége után azonnal megindultak a béke- 
tárgyalások. Ferdinánd legelőször is Bethlent személyesen 
akarta megnyerni. Előbb 200.000 frtot igért neki, aztán 
300.000-t s két sziléziai hercegséget, később az utóbbiak he- 
lyett Szabolcs, Szatmár s Ugocsa megyét, ezekhez hozzá- 



186 



Ígérte még Bcreget is. Az alkudozások folyamán még ezek- 
hez ráígérték Munkácsot 300.000 frt erejéig való beírással és 
a birodalmi hercegi címet, melyek ellenében le kellett mon- 
dania a királyi címről. Bethlen azt remélte, hogy a török 
Ferdinánd ellen nagyobb sikereket fog a harctéren elérni s 
ezért húzta az alkudozásokat. Azonban ez a halogatás csakha- 
mar az ö kára lett, mert az urak kezdtek elszakadni tőle. Elő- 
ször Eszterházy Dániel, majd Pálffy, Bosnyák, Balassa Péter, 
Cobor léptek Ferdinánddal érintkezésbe s szakadtak el. Eze- 
ket csakhamar követték: Forgách a nádor, Apponyi, sőt Pé- 
chy, Bethlen saját kancellárja is. Erre Bethlen megijedt s 
újra elkezdte az ellenségeskedést. Miután azonban a külföl- 
dön a Habsburgok helyzete nagyon javult, nemsokára me- 
gint az alkudozás terén próbál szerencsét. Wienben nem 
voltak egészen tisztában a helyzettel és azt tartották, hogy 
Bethlen személyes igényei nagyobbak, mint a melyeket a 
Ferdinánd ajánlatai kielégítenek. Ezért az ujabb alkudozá- 
sokkor még külön 100.000 frtot ígértek neki s évenkint 
50.000 frtot az átengedett várak feníaríására, továbbá 
Ecsed várát és hét megyét. Ezen az alapon létre is jött a 
níkolsburgí béke, melyben Bethlen a maga részéről m.egígér- 
te, hogy az elfoglalt egyházi birtokokat ki fogja adni. A 
katholíkusok Erdélyben és a kapcsolt részeken vallásszabad- 
ságot nyernek, a közügyekben pedig megmarad a törvényes 
állapot. 

A níkolsburgi béke sok anyagi kérdést hagyott elinté- 
zetlenül. Ezért az 1622-iki országgyűlés nagyon izgatott han- 
gulatban folyt le. Először is nádort választottak. A katholi- 
kus Forgách halála folytán megüresedett széket a protestáns 
Thurzóval töltötték be. Ezúttal választottak utoljára protes- 
táns nádort. Ezután következett a birtokok kérdésének rende- 
zése. A níkolsburgi béke S2 érint ugyanis a birtokokat azoktól, 
a kik pénzt adtak értük, kártérítés mellett veszik el. Az or- 
szággyűlés azonban azt mondta ki, hogy a birtokok vissza- 
adandók, de a kárpótlásról majd a jövő orszáf^-yülés fog 
határozni. Ezt a határozatot a főpapok javaslatára hozták 
és az uj nádor támogatta. A főpapoknak csak a birtokok 
visszavétele volt sürgős, de nem a kárpótlás. Thurzónak sem 
volt ez az ügy sürgős, mert neki még az országgyűlés előtt 



187 



kifizette Pázmány Péter azt a 15.000 tallért, a melynek ere- 
jéig a turóci prépostság neki be volt irva. Bethlen a nikols- 
burgi béke ilyen magyarázata ellen rögtön felemelte szavát 
és saját níegyéiben nem. is engedte az országgyűlés határo- 
zatait végrehajtani. 

A nikolsbiirgi béke ép igy kétségeket hagyott a kato- 
nai kérdések tekintetében is. A mióta Habsburgok uralkod- 
tak Magyarországon, ez a kérdés mindig egyenetlenség szü- 
lője volt. A magyarok szempontjából ez kenyérkérdés, mert 
ha ök vannak a várakban, akkor ök keresnek, ha pedig a né- 
metek, akkor azok. A király szempontjából e kérdés nem 
csak a hatalom kérdése, hanem az örökös tartományokkal 
való békét is jelentette, m^ert ezek csak ugy akartak pénzt 
adni Magyarország védelmére, ha az ö fiaik vannak a várak- 
ban. Ferdinánd az országgyűlésen akarta ezt a kérdést elin- 
tézni. A rendek nem akartak engedni. Thurzó most elérke- 
zettnek látta az időt, hogy Bethlenhez való csatlakozását ex- 
piálja. Miután az udvarnak nagyon kedves lett volna ebben 
az ügyben egy országgyűlési határozat, ezt ki akarta kény- 
szeríteni. Az országgyűlés termének ajtait bezáratta és kije- 
lentette, hogy addig nem engedi el az országgyűlés tagjait, a 
mig nem ugy határoznak, mint a hogy ö akarja. Az ország- 
gyűlés azonban nem engedett s igy ez érdemeket Thurzó még 
sem szerezhette meg. 

Ferdinánd a Bethlennel szemben tett Ígéreteit nem tar- 
totta meg, nevezetesen nem küldte el az 50.000 frt évi segélyt. 
Bethlen ezt szívesen elnézte volna, ha Ferdinánd neki adja 
egyik leányát. Erre azonban a király nem volt hajlandó. 
Bethlen tehát megint fegyvert fogott. Ferdinánd azt hozta 
fel vele szemben, hogy ö sem tartotta meg a szavát, mert ki- 
rálynak címeztette magát és nem fizette ki azt az összeget, 
mellyel özv. Thurzó Györgynének tartozik. Ez a háború rö- 
vidö idő múlva véget ér s a bécsi békében szabályozzák a 
köztük fonforgoti differenciákat. Ebben a békében csak a ki- 
rály s a fejedelemről van szó, a rendek egyáltalában nem sze- 
repelnek. Bethlen lemond a sziléziai hercegségről s megelég- 
szik évi 30.000 frt segítséggel. Viszont örök jogon kapja 
Ecsedet, Felső- és Nagybányát. 

A királynak és fejedelemnek ez a folytonos nui- 



188 



gánügyeik miatti háborúskodása nagyon innyére volt 
a szultánnak, a ki avval fejezte ki elégedettségét, 
hogy Bethlennek ismételten elengedte az évi adót, majd 
pedig állandóan leszállitotta évi 10.000 forintra. Az 
1624-iki békekötés sem hozott békét, mert Bethlen, a ki- 
nek nem kellett a töröktől aggódnia már a következő évben 
megint megtámadja Magyarországot. Tagja lett a Habsbur- 
gok ellen alakult nagy szövetségnek. A két évig húzódó há- 
ború alatt a magyar urak közül megint nagyon sokan csat- 
lakoztak hozzá, mert a birtokügyek rendezetlensége miatt 
nagyon sok elégedetlen volt. Bethlenre nézve azonban ez a 
két éves háború nemi csak hogy nem járt ered- 
ménnyel, hanem a háború végével m.ég a 30.000 frt évi se- 
gélyről is le kellett mondania, melyet a bécsi béke megha- 
gyott volt neki. Bethlenre nézve ez annál érzékenyebb vesz- 
teség, mert a pénz elhatározásainál igen nagy szerepet ját- 
szott. Összetudta pl. lelkiismeretével egyeztetni azt, hogy 
az európai szövetségesek neki 240.000 tallért adjanak azért* 
hogy megakadályozza a király és a török közti békekötést. 
Erre az összegre aztán előre felvett 30.000 tallért olyan idő- 
ben, a mikor már tudta, hogy a szőnyi béke megköttetett. 

Történelmünk egyik igen nevezetes korszaka záródik le 
Bethlennek nemsokára ezután bekövetkezett halálával. Ez a 
korszak is, mig egyrészt igazolja azt az állítást, hogy Er- 
dély tulajdonképen nem szakadt el Magyarországtól, más- 
részt igazolja azt, hogy az erdélyi fejedelemség volt a ma- 
gyarországi nagybirtok hatalmának megőrzője. Ezzel a kor- 
szakkal ez a szerepe azonban nem múlik el, csakhogy ebben 
jobban kiemelkedik. A következő korszakban is épugy, mint 
az előző korszakban meg van ez a szerepe, csakhogy más, 
jobban érvényesülő szerepek háttérbe szorítják ezt és ezért 
ezt általános jellegként kiemelni, a jellegzetesebbek mellett 
m.ár nem indokolt. 

5. A legnagijohh vagyon, mint a fejedelmi hatalom 
7neg szerzésének alapja. 

Bethlen igen nagy vaevon ura, a mikor a fejede- 
lemséget elnyeri, de az utána következő Rákócy család már 
olyan nagy vagyon ura, hogy vele szemben más fejedelem- 
jelölt számításba sem jöhetett. Rákócy György ugyanis, mint 



189 



tudjuk, egyike az ország legnagyobb vagyonú urainak, a ki 
az ország ügyeibe akkor is befolyást gyakorolt volna, ha erre 
nem is lett volna különös rátermettsége. Rákócyval szemben te- 
hát Bethlen özvegye, Brandenburgi Katalin és a melléje rendelt 
kormányzó, Bethlen István, nem sokáig tarthatta meg a ha- 
talmat, A fejedelem nem látta el őket elég vagyonnal arra, 
hogy az országos hatalmat általa megtarthassák. Alig lépett 
a fejedelemségbe Brandenburgi Katalin, azonnal jelentkez- 
tek régi és uj aspiránsok. A kisebb jelentőségűek közül első- 
sorban Csáky és Korniss s rajtuk kívül jelentkezett Eszter- 
házy Pál is. A sok jelentkező csak Rákócy helyzetét könnyí- 
tette. A mikor aztán Eszterházy seregét, mellyel ez a hatal- 
mat már megválasztása után ki akarta a kezéből csavarni, 
megverte, többi ellenfelei már nem okozhattak bajt s igy rö- 
vid időn belül megerősödött a fejedelemségben. Ezt különben 
a magyar urak egyrésze is elősegítette, a kik Wesselényivel 
élükön rögtön az ő jelöltségét támogatták, „mert a fejede- 
lemség legerősebb várai az ő kezén voltak." 

Rákócy okos dinasztikus politikát kezdett. Nem adott 
alkalmat az uraknak, hogy vagyonukat tulságig gyarapít- 
sák. Evvel a legnagyobb érctől fosztotta meg az uralomra 
törekvőket. Az elégedetlenkedőkkel lázadók módjára végzett. 
Tudta, hogy hatalma állandóságát leginkább a külföldi fe- 
jedelmekkel való szövetség biztosithatja, ezért állandó össze- 
köttetést tartott ugy Velencével, mint Franciaországgal, Az 
utóbbival való szövetséget nagyon jól tudta hasznosítani, 
mert pénzsegélyt eszközölt ki magának. 

Hatalmának legfőbb akadályát a Habsburgok uralmá- 
ban látta s ezért a magyar urak hívása nélkül is megtámadta 
őket. Okot e korban erre nem is kerestek. 1643-ban Rákócy 
betört Magyarországba. E támadástól azt remélte, hogy 
ugyanekkor a külföld segítségére fog sietni, de ebben a felte- 
vésben csalódott. Ezért 1645-ben szívesen belement a békébe, 
melyet aztán Linzben végleg meg is kötöttek. Rákócyra nézve 
ez a béke igen nagy előnyökkel járt. Tulajdonul kapta To- 
kajt, Tarcalt, Regécet, Szatmárt és Szabolcsot; a tokaji hét 
szőlőt, Ecsedet, Nagy- és Felsőbányát örökjogon, valamint a 
hét magyar megyét. A király pedig megígérte, hogy az 1608. 



190 



koronázás előtti I. t.-c.-t megtartja és a sérelmeket orvosolni 
fogja. 

Láttuk már, hogy Bethlen Gábor mint magyar nagy- 
birtokos a királynak alattvalója volt, a ki e minőségében 
avatkozott a magyar ügyekbe. A Rákócy-család is, mint 
szintén láttuk, Magyarországon volt nagybirtokos és innen 
került az erdélyi fejedelmi székbe. Rákócy György is megtar- 
totta magyar birtokait, sőt a linzi bekében még azokon kivül 
ujakat kapott, A fejedelem tehát magyar birtokai révén alatt- 
valója a magyar királynak. Bethlen azért maradt a király 
alattvalója, mert mint magyar ur könnyebben vélte a ma- 
gyar koronát megszerezhetni. Ettől a gondolattól egyik m.a- 
gyar ur sem állott távol, tehát feltehetjük, hogy Rákócy sem. 

I. Rákócy György nem sokáig élvezhette a hatalmat, 
mert csakhamar meghal. Fia, kit még apja életében megvá- 
lasztottak a fejedelemségre, miután nem látta módját a ma- 
gyar korona megszerzésének, a lengyel korona megszerzé- 
sére fordította minden igyekezetét. Ennek elérése nem is 
lett volna nehéz. Atyjától 150 négyszögmértföld kiterjedésű 
birtokot és 10 milliónyi ingót örökölt. Az volt azonban a baj, 
hogy nemcsak a királyi koronát, hanem kincseit is nagyon 
szerette. így aztán, mint minden határozatlan ember, el- 
vesztette a kincseket is és a koronát sem sikerült megsze- 
reznie. Pedig a lengyel korona megszerzésének gondolata 
nagyon tetszett s „minden jó nemes legény azt hitte, hogy va- 
lami nagyobb lengyel nemesi rang vagy valami lengyel 
donatioról szóló okirat már a tarsolyában ropog." Ezért 
fordultak el olyan csalódottan Rákócy Györgytől a leng^^el 
kudarc után s ezért nyerte el Rhédey olyan könnyen a feje- 
delem^séget. Csakhogy Rákócynak megmaradt a roppant 
kiterjedésű (2 millió hold) ingatlan vagyona, mely a tiz 
millió nélkül is hatahnat jelentett. 

Ebben a fejedelmi székért folyó küzdelemben Rákócy- 
nak nagy hátrányára volt az a körülmény, hogy a fejede- 
lem és az ország vagyona nem volt egymástól elválasztva. 
A fejedelemség szükségleteit ugyanis épugy a magánvagyo- 
nából fedezte a fejedelem, mint a hogy a saját szükségleteit 
az országéból. Miután a kétféle vagyon még nincs elvá- 



191 



lasztva, országos számadás még nem szokásos, mert ha 
hiány volt az ország számadásaiban, azt úgyis a fejede- 
lemnek kellett pótolnia. Ezért nem találunk erélyes intézke- 
déseket az erdélyi törvénycikkekben az országos vagyon te- 
kintetében. A fejedelemnek 1615 óta ugyanis nem volt szabad az 
országos javakat eladományozni, csak bizonyos összeg ere- 
jéig beirni. Most aztán egyszerre elkezdtek az országos ja- 
vakkal törődni; 1657-ben kimondja az országgyűlés, hogy 
az összes 1588 óta adományozott birtokokat visszaveszik. 
Ezért összeírják a kincstári birtokokat, mely alkalommal 
608 falut, 29 falurészt, 18 tanyát jelölnek meg kincstári bir- 
tokként az összeírok. 

Erdélyhez hasonlóan Magyarországon is még egészen 
a király kötelességének tekintik az ország szükségleteinek 
ellátását. De Magyarországon mégis más a kezelés azért, mert 
bürokraták végzik. A folytonos előre nem látható és ki nem 
számitható kiadás azonban ennek a rendszerét is megron- 
totta, ugy hogy Lipót alatt a kezelők kezéhez nagy vagyo- 
nok tapadtak. Az állam pénzéből lett dúsgazdaggá Portia 
herceg, Auersberg János herceg, Lobkovitz János herceg, 
Sinzendorf Lajoá ,gróf. Lipót csak az utóbbit állította bíró- 
ság elé, a hol 197.000 frt elsikkasztását be is ismerte. Bizo- 
nyos azonban, hogy többet sikkasztott. Ezen a bajon a ma- 
gyar urak nem segíthettek, mert ha ők kezelték a pénzt, ak- 
kor, amint láttuk, ők is hasonlóan jártak el. 

Az erdélyi állami gazdálkodás csak módjai tekinteté- 
ben különbözött a magyartól. A minden felett rendelkező 
fejedelem intézkedett ebben is. Épen ezért állhatott meg a 
fejedelmi székben csak nagy vagyonú ur és kellett elbuknia 
az laránylag szegény embernek. Rhédey nem volt elég gaz- 
dag arra, hogy a fejedelem részéről elvárt kötelességeket 
teljesíteni tudta volna. Annál kevésbbé arra, hogy Rákócy 
Györgyöt megbuktassa. A török udvar legfőbb urait, mint e 
korban minden udvaréit, mind meg lehetett vásárolni. így 
érthető aztán az, hogy akkor, mikor azt mondja a szultán, 
hogy Rákócy-családbelit sohasem fog a trónon tűrni, 
megerősíti Rákócy fiának fejedelemmé választását. Gyenge- 



192 



ségének tudatában végre js Rhédey volt kénytelen Rákócy 
fiát a fejedelmi székbe visszaültetni. 

A török szultán azonban ekkor megint mást gondolt és 
Rákócyt nem akarta a fejedelmi széken megtűrni. Sereggel 
jött Erdélybe s megverte Rákócyt és Barcsayt ültette a feje- 
delmi székbe. Az uj fejedelem csakhamar belátta, hogy Rá- 
kócy ellen nem tud megállani és ezért kijelentette, hogy ö 
azonnal átengedi neki a fejedelmi széket, mihelyt a törököt ki- 
békíti. A török 500.000 tallér hadi sarcot vetett Erdélyre és 
követelte, hogy ennek megfizetése céljából foglalják le Rá- 
kócynak Erdélyben levő és 6 — 7000 embert ellátó birtokait. 
Barcsay ezt nem merte megtenni. Rákócynak ugyanis Ma- 
gyarországon még tekintélyesebb birtokai voltak s ezek ré- 
vén független volt az erdélyi fejedelemtől, a ki épen ezért 
félt tőle és nem merte a török biztatására sem Rákócy bir- 
tokait lefoglalni. 

Barcsayval azonban épen ezért a török is könnyebben 
végzett, úgyhogy mikor 1659-ben százezer tallért küldött a 
sarcra, a török ebből csak 5000 tallért számolt el ezen a ci- 
men, a többit pedig más elmeken számolta el. így aztán 
Barcsaynak végül nem maradt más kibúvója, mint a Rá- 
kócy-javak. Mikor javainak lefoglalását Rákócy meghal- 
lotta, azonnal betört Erdélybe. Csakhamar az egész ország 
birtokába került. A török ezt azonban nem tűrte és ismétel- 
ten betört az országba és végig pusztította. Végül Rákócy 
a fenesi ütközetben megsebesül és 1660-ban április 18-án 
meghal. 

Rákócy klasszikus példája a góliátbirtok önmagában 
rejlő erejének. Állítólag 250.000 embert veszített miatta Er- 
dély és ö mégis végig kitartott és a fejedelemségről nem 
mondott le. Nagy vagyona a lengyel korona megszerzésére 
ösztönözte s e miatt a már megszerzett uralmat is elvesz- 
tette. De ezt a hatalmat nem engedte ki könnyen a kezéből. 
Viszont a szegény Barcsay akkor sem tudott a hatalomban 
békében megmaradni, mikor nagy ellenfele meghalt. Csak- 
hamar ellenjelöltje akadt Kemény János személyében, a ki 
már Rákócy életében foglalkozott a fejedelemség megszer- 
zésének gondolatával. Sikerül is magát megválasztatni és Bar- 
csayt három fivérével együtt megöletni. Ezután a katholiku- 



193 



sok védőjének adva ki magát, Wienben keres támogatáát. 
E miatt a török haragudott meg és Apaffyt nevezte ki feje- 
delemmé, A wieni udvar Kemény érdekében sereget küld. 
Ezt a török megveri, majd a mikor a következő évben újra 
Erdélyre támad a török sereg, a királyi had is újra meg- 
jelenik. Ekkor azonban Kemény elesik. Fia próbál ugyan 
szerencsét, de az udvar kibékül a törökkel és igy támoga- 
tásra nem találván, félre áll. 

A királyi részeken ez alatt tovább folyt a katholizálás 
és a nagybirtokosok háttérbe szorítása. A század második 
felében már Erdély sem képviselte azt a hatalmat, melyet 
a múltban. A török rövidlátás megtette azt a szivességet a 
királynak, hogy hiúságból tönkretette Erdélyt, holott ez volt 
a Habsburgok hatalmának ellensúlyozója Magyarországon. 
Ha Erdély ereje nem segiti a törököt, akkor a Habsburgok 
félelmetes ellenféllé lesznek a törökre nézve, a kinek nap- 
jai meg vannak számlálva Magyarországon. Pedig a 
Habsburgok ereje különben is folyton gyarapodott. Az örö- 
kös tartományok mind több s több csapatot voltak képesek 
adni, úgyhogy a császár a török és Erdély ellen egyszerre 
tudott már eredményes hadjáratot vezetni. A külföldről 
behozott csapatok azonban ugy viselkedtek, mintha ellenség 
földjén lettek volna és igy nem sok rokonszenvet tudtak ki- 
váltani. Szatmármegye pl. 1660-ban panaszolja, hogy a né- 
met katonák ott egy év alatt 31.312 frt kárt okoztak. A ka- 
tonaság nem kapta meg rendesen a zsoldját, kénytelen volt 
megélhetése biztositása céljából rabolni, a vezérek ezt azonban 
elnézték, mert a rablásból őket is illette rész. Az idegen ka- 
tonák száma folyton szaporodott és evvel a király hatalma 
növekedett. Ez által aztán a katonaság eltávolításának kér- 
dése az alsó osztályok kívánságává is lett s evvel egy uj 
nemzeti színezetű kérdés került előtérbe. 

A magyar urak ezt az általános idegenellenes hangu- 
latot a maguk javára akarták kihasználni. Mindenben kifo- 
gásolták Montecuccoli fővezér eljárását. Az osztrák főve- 
zér viszont azt tartotta, hogy a magyar ui-ak nom értenek 
a soregek vezetéséhez. Ennek következtében egymástól elide- 
genedtek s nem érhették el azt az eredményt, melyet egyet- 

A K (I s I o 11 ; Xas'vbiitoU. ''^ 



194 



értéssel elérhettek volna. Különösen a Zrinyi-testvérek vol- 
tak elégedetlenek. Zrínyiek ugyanis nem sokat törődtek az- 
zal, hogy béke vagy háború van-e s folytonosan támadták 
a törököt ugy, mint a hogy az másfél század óta folyton 
szokás volt. A császári vezérek ezt nem jó szemmel nézték, 
mert e miatt ök is mindig ki voltak téve a támadásoknak, 
a mi sok felesleges erőt igényelt. Zrinyi Miklóst folytonos 
támadásai miatt persze a török aztán hasonlóképen nyugta- 
lanította, a ki ezért Muraközi birtokait megvédendő, egy 
várat épített. A török a békeszerződés értelmében követelte 
a vár lerombolását. A fővezér azonban hiába hívta fel Zrí- 
nyit, ez a várat nem akarta lerombolni. Az udvar erre avval 
fenyegetődzött, hogy kiadja Zrínyit a töröknek. A török az 
ügy elintézésére nem sokat várva s ezt ürügyül használva, 
1663-ban nagy sereggel jött az országba és elfoglalta Ér- 
sekújvárt. E hadjárat megindulásakor az udvar Zrinyi 
Miklóst eltiltotta minden hadi ténytől, mert hire volt, hogy 
azért vágyik hadi dicsőségre, mivel király akar lenni. A 
nemességet nem kellett eltiltani, az nem tett semmit, pedig 
az udvar szerette volna, hogy a török ellen tegyen valamit. 
Az ország nagyon elő volt megint készítve a lázon- 
gásra. Ezt a török is észlelhette, mert az érsekújvári tábor- 
ba rendelte Apaffyt és egy felhívást adatott ki vele, melyben 
felszólítja az országot, hogy szakadjon el a Habsburgoktól 
és alakítson külön fejedelemséget. A magyar urak azonban 
tisztában voltak avval, hogy a saját hatalmukat így vissza 
nem szerezhetik. Ezért nem is mozdultak, sőt a mikor a wíeni 
udvar sereg gyűjtésére határozta el magát, szívesen álltak 
a király rendelkezésére. Dacára ennek a jóakaratnak, a 
magyar urak és az osztrák vezérek között az összegyűlt se- 
regben összeütközések keletkeztek. A császári vezérek kép- 
zett katonák, a magyar urak pedig hosszura és birtokra vá- 
gyó kapitányok voltak. Ezek nem érthették egymást. Gerilla- 
harcmodorukkal a magyarok nagyon sokat tudtak ugyan a 
töröknek ártani, de a törököt az országból ilyen harcmo- 
dorral kiverni sohasem lehetett volna. Ennek aztán az lett 
a következménye, hogy a magyar urak és az osztrák vezé- 
rek csakhamar egészen külön működtek. Zrínyi, Batthyáni 



195 



Pál, Eszterházy Pál és Draskovich János Montecuccolitól 
elváltak és egymással szövetkezve, saját felelősségükre vi- 
seltek a török ellen háborút. Utóbb Hohenlohe osztrák ur is 
csatlakozott, akivel aztán a tél folyamán felégették Bara- 
nyavárt, Pécset és a Szerémséget Eszéktől Babocsáig. Ez- 
után összevesztek egymással, mire haza mentek. Tavaszig 
megint összebékültek s ekkor Kanizsát vették ostrom alá. 
Itt megint összevesztek, mire Zrinyit és Hohenlohét kivéve, 
a többi haza ment. Erre az utóbbiak Zrinyiujvárba vonul- 
tak. Montecuccoli ekkor hozzájuk csatlakozott, de itt Zrinyi 
és ö annyira összevesztek, hogy kardot fogtak egymásra. 
Zrinyiujvár elesett. 

Zrinyi ezt megelőzőleg is, most még inkább, rossz ve- 
zérnek tartotta Montecuccolit és már más alkalommal is el 
akart menni Wienbe, hogy kérje, miszerint a fővezérséget 
bizzák ö rá. Most, hogy Zrinyiujvár elesett, csak annál job- 
ban el volt keseredve és most sietett az udvarhoz, hogy kí- 
vánságait és terveit ott előterjessze. Az utca nagy tünteté- 
seket rendezett Zrinyi mellett, de a király elé csak nem tu- 
dott jutni. így várakozással múlt el az idő s Zrinyi nem ve- 
hetett részt a hadjáratban. Közben azonban Montecuccoli 
egy nálánál tekintélyesebb sereget megvervén Szt.-Gotthard- 
nál, a rokonszenv feléje fordult. 

A magyar urak Zrínyihez hasonlóan azt hitték, hogy 
egy bravourral el lehet dönteni a háború sorsát. Rákócy 
László pl. seregével rajta ütött Nagyváradon és azt remélte, 
hogy váratlan támadással el fogja foglalhatni. Persze rajta 
vesztett. Az események nem győzték meg a magyar urakat 
arról, hogy a császári vezérek jobb taktikusok, mint ők. A 
szt.-gotthardi csatáig a magyar urak a háborúhoz semmi 
kedvet sem mutattak; most, mikor a béketárgyalások elkez- 
dődtek, egyszerre a háború folytatása mellett foglaltak ál- 
lást. Ez azonban könnyen érthető, ha tudjuk, hogy a vas- 
vári béke pontjai az urakat igen érzékenyen kárositották. 
A megállapított határok következtében igen sokan nem ju- 
tottak a remélt birtokhoz, sőt sokan azt is elvesztették, a mit 
már eddig is birtak. Az esztergomi érseknek Érsekújvár 
körül óriási birtokai vesztek el; Zrínyinek, Battyáninak és 

13* 



196 



Eszterházynak a Dunántúl; a kisebb birtokosokat nem szá- 
mítva, akikkel nem sokat törődtek. 

Az udvar látva az elkeseredést, az elégedetlenek kár- 
pótlásáról gondoskodott. Az esztergomi érsek évi 6000 tal- 
lért, Zrinyi Péter a károlyvárosi, Eszterházy Pál a bánya- 
vidéki, Wesselényi nádor a kassai főkapitányságot kapta 
kárpótlásul. Nádasdy elhallgattatására elég volt üresedés 
esetére a nádorságot megigérni. 

A nagybirtokosok érdekét a vasvári béke is eléggé 
szem előtt tartotta, akkor a mikor kimondotta, hogy 5000 
embernél kev'esebb emberrel való beütés nem békeszegés. 
Evvel tulajdonképen jogot nyertek az urak arra, hogy az 
ellenséges szomszédjukkal való ügyeiket maguk intézhes- 
sék el. Ez nagyon kedvükre való pontja volt a vasvári béke- 
szerződésnek. 

A török és a magyar urak ellen Erdélyben és Magyar- 
országon egyszerre felvett küzdelem az urak függetlenségét 
egyelőre emelte, annyira, hogy pl. Zrinyiék egyenes össze- 
köttetésbe léptek a francia királlyal, a ki pénzzel segítette 
őket a török elleni háború alkalmából. Utóbb Zrinyiék elke- 
seredésének növekedésével ez a szövetség a császár ellen 
fordult. Az állandó elégedetlenségnek ez természetes követ- 
kezménye olyan korban, a melyben még mindig nincs az 
embereknek világos képe az állampolgári kötelességekről. 
Az előző korok eseményeivel hasonlítva össze ezeket, már 
csak halvány mása a királyi hatalmat elért nagybirtokosok 
hatalmának. Az e korban látható viszonyok az alattvalókká 
váló nagybirtokosok végső küzdelmei, mielőtt belenyu- 
godnának abba, hogy a királyságot és fejedelemséget ez- 
után már soha többet cl nem érhetik. 

6. Az utolsó liga. 

Lipót király nem bizott a magyar urakban, ezek pe- 
dig nem biztak benne. A paff y nem bizott a törökben, mm 
alattvalóiban, nem a királyban. A fejedelem félt attól, hogy 
Rákócy elűzi s örökébe lép. A magyar urak nem jutván a 
kivánt állásokba és sohasem lévén a kapott jutalonnnal 
megelégedve, mindenkivel szövetkeztek, akitől többet remél- 
tek. Miután az udvar ezt ismételten tapasztalta, minden 
gyanúsítással szemben fogékony volt. 



197 



De más irányban is megbízhatatlanoknak bizonyultak 
a magyar urak. Az elégedetlenek folyton az ország szabad- 
ságának sérelmét emlegették, a kielégítettek pedig ellenez-. 
lék a sérelmek orvoslását, söt ezek felsorolásának alkalmát, 
az országgyűlést is. A vezérek ugy mentek át az egyik ural- 
kodó seregéből a másikéba, mint ma az üzemvezetők az 
egyik gyárból a másikba. A katonák ugy cseréltek gazdát, 
mint a hogy a munkások az egyik munkáltatótól a másik- 
hoz mennek. A nagybirtokosok ugy tértek át az egyik ural- 
kodó hűségéről a másikéra, mint a hogy ma az egyik válla- 
lat igazgatóságából a másikéba lépnek át. A kizsákmányo- 
lás legalsó fokán a jobbágyok voltak. Minden uralmon levő 
és minden uralomra törő a népet nyúzta. Az urak, az ellen- 
ségek egymásnak egyaránt avval ártottak, hogy a másik 
jobbágyait öldösték, ezek földjeit pusztították, házait gyúj- 
togatták, barmait elhajtották. 

Minden pártnak helyes volt az, a mit ö tett, de nem 
volt helyes az, a mit a másik cselekedett. Ugyanaz a csele- 
kedet más elbírálás alá esik, ha saját pártjabeli követi el 
és ha az ellenpárthoz tartozó követi el. A mikor a török ka- 
tonák pusztítják el a falvakat, akkor azt mondja a króni- 
kás: a török rabszíjra fűzte a magyart; ha az osztrák kato- 
naság tette, akkor azt mondották, hogy a katonaság kira- 
bolta a falvakat; a mikor a magyar urak tették, akkor a hir 
elvitte minden irányban, hogy a hős kapitány elpusztította 
az ellenség területeit. 

Zrínyi természetesnek találta azt, hogy a francia ki- 
rály neki pénzt adjon; természetesnek azt, hogy Velencétől 
pénzt kérjen. Sőt az udvar sem talált ezen olyan kivetni 
valót, a mi ellen nyíltan fel kellett vagy lehetett volna lépnie, 
csak épen nem tetszett neki, mert félt, hogy e szövetség még 
olyan szoros lehet, hogy neki árthat. XIV. Lajos ugyanis 
Európában olyan generális protektorféle szerepet töltött be. 
Minden bajjal bécsi követéhez fordultak a magyar urak. Az 
esztergomi érsek hozzá fordult, mert a vasvári béke folytán 
sok birtokát elvesztette s felajánlotta, hogy francia pártot 
szervez. A nádor és a fejedelem is hozzá fordultak. Lassan- 
kint vett aztán ez a viszony komolyabb fordulatot. Zrínyi 



198 



Péterné ugyanis, a ki a tárgyalásokat férje nevében foly- 
tatta, bevonta Rákócy Ferencet és arra biztatta az urakat, 
hogy válasszák meg a francia királyt magyar királlyá. A moz- 
galmat egy időre megállította Zrínyi Miklós halála, a mely 
nyugtalanságot idézett elö, miután nem akarták elhinni, 
hogy Zrinyi Miklós halálát véletlen okozta. Zrinyi Pétert ez 
azonban nem akadályozta meg abban, hogy a XIV. Lajos- 
tól évdijat el ne fogadjon. 

Az országos ügyeknek már leirt kezelési módja mel- 
lett a viszonyoknak ez az alakulása a nagybirtokosok hatal- 
mának lehetőségeit újra megnyitotta. Mint minden törté- 
neti eseménynek, ennek is szüksége volt azonban a kiváltó 
tényezőre. Erről az udvar gondoskodott. Lippay után a 
pénzsóvár Szelepcsényi lett a primás. Semmi törvénytelen- 
ségtől sem riadt vissza, ha vagyonának szaporításáról, az 
udvarnak teendő szolgálatról, vagy a protestánsoknak okoz- 
ható kárról volt szó. Utódának jellemzése legjobb képet ad- 
hat róla. A mikor Szelepcsényi vagyonának leltárba vételé- 
ről volt szó, igy nyilatkozott: „Nem kellene megvizsgálni, 
hogy honnét származott ez a kincs? — nem más módon, 
mint aképen, hogy ez az ember sokféle erőszakossággal és 
zsarolással tőlem s az egész országtól harácsolta össze." 
Szelepcsényi mellett Kollonics akkori nyitrai püspök volt a 
legbefolyásosabb főpap. Az udvarnál pedig a fentebb elő- 
sorolt államministerek gazdagodtak. 

A főurak nem tudván az udvarnál semmit sem elérni, 
saját hatalmuk s erejük által kezdték a megoldást keresni. 
Zrinyi és Wesselényi nádor ugy, mint a múlt idők nagy- 
birtokosai, szövetségre léptek egymással. Megigérték egy- 
másnak, hogy az ország szomorú állapotában mind halálig 
megsegítik egymást. Ebből a két ur közti ligaszerződésből 
indult ki az a mozgalom, mely Zrinyit, Frangepánt és Ná- 
dasdy Ferencet a vérpadra juttatta. A mig azonban a múlt 
ligái öntudatos s bátor fellépések voltak, addig ez elejétől 
kezdve a sötétben bujkált. Zrinyi hol a törökkel, hol a fran- 
cia királlyal kereste az érintkezést. Többeket beavattak az 
ügybe a nélkül, hogy ezek beléptek volna, A kik beléptek is, 
azok sem tudták, hogy mitévők legyenek. így Nádasdy Fe- 



199 



renc, a kit be akartak vonni, ausztriai birtokai miatt elő- 
ször nem akart részt venni. De másrészről terveinek elérése 
céljából hasznosnak Ítélte magára nézve, hogy benne legyen. 
Komolytalan embereket is vettek be, mint a részeges Thö- 
kölyit, a ki Árva örökös főispánságára vágyott. 

De különbözött ez a liga a régiektől annyiban is, hogy 
ennek tagjai legnagyobb részben nem az előkelők közül, ha- 
nem a köznemesség köréből került ki. A ligának nevezete- 
sebb tagjai voltak: Székely András, Kecer Menyhért, Fáy 
László, Kende Gábor, Ispán Ferenc, fügedi Nagy András, 
Szuhay Mátyás, Vitnyédy István és S'zepessy Pál. A liga 
létrejövetelét bejelentették a szultánnak és Apaffy fejedelem- 
nek. A szultántól segítséget is kértek, de nem kaptak. 

E kor erkölcseivel is összefért, hogy az emberek egy- 
mást elárulják, hogy hivatalos titkokat a legmagasabb állás- 
ban levők idegen hatalmaknak eladjanak. A wieni titkos ta- 
nács határozatait maga Lobkovic herceg árulta el a francia 
udvarnak. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a liga 
ügyeit egyik vezére, Nádasdy, a magyar Krözus, kérnleltette, 
mert azt hitte, hogy az előtte ismert körülményeken kivül is 
történnek még dolgok. Nádasdy ellenlábasa, gróf Rottal Já- 
nos, csakhamar észre vette, hogy valami történik. Ezért 
megfigyeltette Nádasdyt, aki azonban erről tudomást szerzett 
és ezért, hogy bizonyos legyen benne, a grófnak Erdélybe 
utazó titkárát kiraboltatta. 

A liga magát az interessátusok-nak nevezte. Mint 
aféle titkos társaságban a legkalandosabb tervek merültek 
fel. Még Lipót király elfogatásának terve is szóba került. Az 
egész ligából csak ketten tudták, hogy mit akarnak. Zrinyi, 
aki vejének, Rákócynak az erdélyi fejedelemséget akarta 
biztosítani és Nádasdy, a ki ez utón remélte a nádorságot 
megszerezhetni. Vagyona olyan nagy, hogy ez tőle is meg- 
követelte a megfelelő méltóság megszerzését. Magyarország- 
nak ö a leggazdagabb főura. Csak ingóságainak értéke 4 
millió frt volt. Zrinyi annak tudatában dolgozott, hogy tör- 
ténelmet csinál. Nádasdy apró cselszövényekkel vonta párt- 
jára az embereket. Zrinyi tervei érdekében már nemcsak 
magyar urakkal, hanem gróf Tattenbach Erasmus stájer 



200 



nagybirtokossal is ligába lépett. Miután észrevette, hogy 
Nádasdy sokakat megnyert a maga tervének, hangulatot 
csinált ellene, a mit ez észrevevén, forradalmi iratokat irt 
és terjesztett, hogy a maga forradalmi lelkületéről tanúsá- 
got tegyen, a miben azért kételkedtek, mert túlságosan gaz- 
dag volt összeesküvőnek. 

Az interessátusok e szerint nem voltak egységesek, A 
vezetőknek céljai felől csak nagyon keveset tudtak. Másrész- 
ről a vezetők egymással szemben nem viseltettek elég biza- 
lommal s igy sokan kerültek a mozgalomba olyanok, akik 
megbízhatatlanok voltak. Sokan csalatkoztak is a szövet- 
ségben és ennek erejében. így aztán nem csoda, ha akadt 
köztük áruló. Iványi Fekete László 1668 szeptemberben Sze- 
lepcsényinek az egész szövetséget elárulta, Barkóczy István az 
udvarnak súgta be az egészet azért, hogy a szabolcsi főis- 
pánságot megkapja. Végül azonban a vezérek is elkedvetle- 
nedtek és elbátortalanodtak. Annyira, hogy a mikor Zrinyi 
látta, hogy Rákócyt nem sikerül a lengyel trónra ültetni, 
akkor ő maga is feljelentette az egészet az udvarnak, A liga 
levelezését és titkári teendőit Széchy Mária, Wesselényiné 
végezte, Zrinyi nevében a feljelentést az egész liga ellen is 
ő tette meg. Széchy Mária iparkodott a dolgot a legjobban 
elintézni. ígéretet vett gróf Kottáitól, hogy a királytól kiesz- 
közli a bűnbocsánatot. Nem az ő hibája, hogy az Ígéretek- 
ben nem lehetett megbízni. Az udvar tényleg ngy tett, mintha 
nem akarna senkit bántani. Zrinyi ennek dacára most tel- 
jesen elvesztette a fejét és olyanokat is vont be a mozgalom- 
ba, akik eddig egyáltalában nem vettek benne részt. Frange- 
pán Ferencet, a ki eddig nem szerepelt, most bevonta, Ná- 
dasdyt pedig mindenféle módon befeketíteni iparkodott. E 
mellett azonban vejét, Rákócyt is olyan lépésekre birta, me- 
lyeknek semmi haszna, csak kára lehetett. így, hogy se- 
gélyt kérjen XIV. Lajostól. Nádasdyval szemben ugy lát- 
szik a gyűlölet vezette, mert mikor ennek ügye a legrosszab- 
bul állott, akkor követelte az országgyűlés összehívását, 
mert nem akarta, hogy nádorrá válasszák. Nádasdynak 
volt azonban elég ereje, hog7 az országgyűlés összehívását 
megakadályozza. 



201 



A hatalomvágy okozta vakság soha olyan csúnyaságo- 
kat nem termett, mint ebben a korban. Az utolsó liga tagjai 
egymással szemben olyan megvetendő magatartást tanúsítot- 
tak, hogy a ligákhoz ebben is méltán sorakozik ez az összeeskü- 
vésnek neveztetni szokott csökevény. Nádasdy egyenesen Lipót- 
hoz ment, mikor meghallotta, hogy Zrinyi ö róla mit vallott. Itt 
aztán ugy befeketítette társát, hogy feltehető, mikép Lipót- 
ban ekkor született meg a megtorlás gondolata. Zrinyi ez 
alatt sem maradt veszteg. Követeket küldött a szultánhoz 
és megígérte, hogy Magyar- és Horvátország a szultán vé- 
delme alá helyezkedik, évi 12.000 tallér adót fizet, ha a szul- 
tán Rákócyt teszi erdélyi fejedelemmé, Zrinyit 30.000 em- 
berrel segiti és a németektől elveendő várakat a magyarok- 
nak adja. Ugyanakkor, a mikor Rákócynak kérte az erdélyi 
fejedelemséget, Apaffyval is szövetséget akart kötni a né- 
met járom lerázására. Apaffy azonban megtudta a portán 
lévő követe utján az előbbi tervet s igy az Apaffyval való 
szövetségből nem lett semmi. De megtudták a török udvar- 
ban lévő követ által a wieni udvarban is ezeket a terveket 
s ezek miatt Ítélték aztán tulajdonképen halálra s nem a liga 
miatt. Bizonyos dolgokat tudtak, másokat csak sejtettek. 

A töröknek nagy szüksége volt az elégedetlenségre s 
ezért biztatta Zrinyit, hogy lázadjon fel nyiltan, de tenni 
semmit se tett. Zrinyi hiúságát azonban kielégítette az is, 
hogy a boszniai pasa Magyai'-, Horvát-, Erdély- s Moldva- 
ország fejedelmének címezte. Erre elkezdett sereget gyűjteni. 
Mialatt igy készült, Boskovits zágrábi püspök utján ajánla- 
tot tett az udvarnak, hogy mindent abbahagy, ha a császár 
megjutalmazza, magyar birtokaiért cserébe pedig Morva- 
országban ad neki birtokokat. A zágrábi püspök még 
vissza sem érkezett, már egy másik bizalmasát küldte avval 
az ajánlattal, hogy leszereléseért adjanak birtokot, tisztséget 
és 40.000 frtot. Az udvar ez alatt csapatokat vont össze, hogy 
rajta üssön. Mikor ezt Zrinyi észrevette, Frangepánnal együtt 
felpakolt és Wienbe ment. Itt elfogták mindkettőt és utóbb 
kivégezték. 

Bajos volna Zrinyi eljárásáról ma Ítéletet mondani. 
Olyan érthetetlen az, a mit tett, olyan kapkodónak látszó 



202 



egyrészt, de olyan céltudatos másrészt, hogy nem lehet be- 
teg agy munkájának tekinteni. Ezer terve közepette nem fe- 
ledkezett meg soha vejéről és az ennek szánt szerepről. Rá- 
vette, hogy anyja ellenére béküljön ki a protestánsokkal. 
Ezeknek egyik nagy sérelme volt ugyanis e korban az, hogy 
a nagybirtokosok nem akarták a protestáns papok és taní- 
tók fizetését kiadni. Főleg Rákócy anyja volt a felvidéken 
a leghajthatatlanabb birtokos. Zrinyi átlátta az ebből szár- 
mazható hátrányokat és rá vette vejét, hogy ö adja ki e fize- 
téseket. Ezzel Rákócy népszerűsége nagyon emelkedett, a mi 
aztán nagy hasznára volt. 

A mig a délvidéken Zrinyi kísérleteinek utolsó felvo- 
nása játszódott, addig az északi megyék már fel is keltek. 
Rákócyt vezérükké választották és már 5 — 60()0-nyi sereget 
össze is gyűjtöttek. Mikor azonban hire jött Zrinyi elfogatá- 
sának, akkor egyszerre ugy szét szaladtak, mintha tízszeres 
ellenség támadt volna rájuk. A megyék, melyek már öröm- 
mel szemlélték a mozgalmat, hódolatukat küldték Wienbe. 
A seregben részt vettek bujdosókká lettek, az interessátusok 
kegyelmi kérvényeket irtak és hihetetlen képzelő tehetségre, 
de semmi igazságszeretetre nem valló vallomásokat tettek. 

Egyszerre mindenki az udvar kegyét kereste. A kik ma- 
gukat úgyis elég hűtlenséggel vádolták, azokat megvádolták 
azok is, a kik az ő birtokaikra vágytak. A kik az udvar ke- 
gyét birták vagy ki akarták érdemelni, azok hihetetlen go- 
noszságokat követhettek el büntetlenül. Ezek közt elsősorban 
Rákócy anyja, Ráthory Zsófia. Az 1670-ik év Magyarország 
történetének legszomorúbb éve, mert ebben olyan erkölcsi 
sülyedést tanúsított, mintha nem lett volna már más ebben 
az országban, mint gyávaság, aljasság, erkölcstelenség. 

Az udvar élt az alkalommal és egymás után fogatta el 
mindazokat, akik csak valaha is részt vettek a ligában. Az 
elfogottak vagyonát elkobozta. Senkit sem kíméltek. Széchy 
Mária és Nádasdy is olyan összeesküvők, mint a többi, min- 
denki egyenlő, ez volt a jelszó. A császári ministereknek 
azonban az összeesküvők nem voltak elegen. Ezért Lobkovitz, 
Rottal és a magyar Szelepcsényi a protestánsok vagyonát is 
lefoglalták. Az ö birtokvágyuknak nem volt elég az interessá- 



203 



tusok száma s szerették volna, ha az egész ország benne lett 
volna a ligában. így vették el ok nélkül Petróczy István (Kas- 
sa), Petroics Mátyás (lUava), majd Thökölyi István várait 
és jószágait. Rákócy legjobban járt, mert az anyja érdemeire 
való tekintettel 400.000 frt váltságösszeg fizetése ellenében 
szabadult a további következmények elöl. 

A wieni császári és királyi kamarai, ma közös pénz- 
ügyministeri levéltárban meg van a Magyarországon ekkor 
konfiskált birtokoknak az összeállítása. Ez az összeállítás 
egy elöadmánynak a része, mely 1672 április 4-én kelt. Eb- 
ben az összeállításban nagyobbára csak a liga vezéreinek 
birtokai vannak kitüntetve. A lefoglalt birtokok e szerint a 
következők: 

A Dunán innen. 

A) Nádasdy birtokok 1. Czeithe uradalma (Nyitra), 
melyet Nádasdy Ferenc ob bene merita kapott 1602-ben 
88.000 írtért. A szerző rendelkezése folytán fele a Nádas- 
dyaké, fele a Révayaké és Homonnayaké lett. Nádasdy Fe- 
rencz az ő részéből 9 községet elzálogosított 69.000 frtért, s 
igy neki, illetve most a kincstárnak még tiz községe maradt. 
Ezek jövedelme 7979 frt 8 kr., ebből költségre lemegy 1559 
frt 43 kr., a tiz község értéke tehát 5 százalékkal tőkésítve 
125.388 frt, 6 százalékkal 106.989 frt 50 kr., maga a vár 
10.000 frt, a kastély 5000 frt, a kert 800 frt, két major 
és a marhák 1408 frt. A bizottság javasolja, hogy az egész 
uradalom egyesítendő, mert akkor 20.000 frtot hozna. — 

2. A betzkói uradalom, melyből Vo-od illeti Nádasdyt, 
de ennek legnagyobb része el volt zálogosítva, a mi a kincs- 
tár kezében van, annak összes értékét 5%-kal tökésitve 
11.430 frtra, 6%-kal tőkésítve 9225 frt 20 kr.-ra tették. Az 
elzálogosított részek évi 3376 frt 5OV2 krt hoznak, A bizott- 
ság javasolja, hogy az elzálogosított részek is szereztessenek 
meg a hitelezők másutt való kártéritése mellett és akkor a 
két uradalom egyesittessék, mely esetben töbliet hozna. — 

3. Brancha ezekhez közel s szintén zálogban van, jö- 
vedelemé 2288 frt 22 kr., de költsége 749 frt ugy, hogy 5 szá- 
zalékkal tőkésítve 29.172 frt. 6 százalékkal tőkésítve 24.310 
forint az értéke. 



204 



B) A Petrócyaktól a kassai uradalmat (Trencsénm.) egy 
mezővárossal s 11 faluval konfiskálták. Ennek jövedelme 
5603 frt, költség 1054 frt. Az uradalom értékét 91.110— 
75.925 frtra becsülték. Hozzátartozik egy pisztráng-tó, va- 
dászati jog, erdő, kastély s a szarvasmarhák, miáltal az ér- 
ték felemelkedik 96.810, illetve 81.625 frtra. Petrócynak volt 
ezenkivül Illésházytól zálogban 3 faluja 9600 frt zálogösszeg 
ellenében. Ennek az értékét a bizottság 8659 frtra tette. 

C) Balassa Imréé volt Beszterce és Bénin fele része, a 
másik fele Balassa Bálinté volt. 1. Beszterce fele az urbárium 
szerint 6285 frtot jövedelmezett. Ebből annyit zálogosított 
el, a mennyinek a jövedelme 5150 frt 44Vo kr. Költség éven- 
kint 793 frt 12 kr. A birtokórtéke 99.52.']— 82.936 frt. Ehhez 
járul még Beszterce várának értéke 10.000 frt, a kastélyé 
4000 frt, a régi kert 1500 frt. a konyha- s káposztakert 1030 
frt s a marhák értéke 1671 frt. Az összes érték 117.724^ 
101.137 frt. — 2. Bénin jövedelme 6437 frt 33 kr., erre van 
945 frt 88 kr. költség, az uradalom értéke tehát 109.829— 
91.524 frt. De tartoznak még az uradalomhoz most zálog- 
ban levő községek. 

D) Wesselényi nádoré volt: 1. A lipcsei uradalom, melyhez 
két mezőváros s 20 falu tartozott, tiszta jövedelme 7785 frt 
451/2 kr., becsértéke 155.709—129.757 frt 50 kr. — 2. A zsol- 
nai uradalom, mely azonban csak részben (4 falu) Wesse- 
lényié. Jövedelme 2281 frt 29 kr., becsértéke 45.029 frt 29 
kr., 38.029 frt 44 kr. Zsolna várost külön, a hozzátartozó két 
faluval 34.480—28.733 frtra becsüUék. 

E) Thökölyi vagyon: 1. Árva, 4 mezőváros és 72 falu- 
val. Urbáriumai zavarosak, ugy hogy a jövedelmet nem lehet 
megállapitani. Az 1668 — 69 — 70. években pénzben 30—31 
ezer frt volt a bevétel, melyből a tisztek fizetésére lement 
8560 frt. Ez az uradalom az összes Thurzó-lemenöké, a kik 
közbirtokosságban vannak. Thökölyit, illetve a kincstárt 
ebből 206.949, illetve 172.491 frt értékű rész illeti. — 2. Let- 
tava vár s uradalom évenkint 9197 frt 43 kr.-t hoz. Ez négy 
családé, melyből a kincstárra eső rész értéke 6%-kal tőkésít- 
ve 11.835 forint. — 3. Likova vár s uradalom, melyhez Bó- 
zsahegy, két mezőváros, 21 falu s 4 major tartozik. Évi jö- 



205 



védelme 13.738 frt 28 kr., a kincstár része 167.101 frt. Eze- 
ken kivül van a 30.000 frtot érő régi vár és a 6000 frt ér- 
tékű kastély. 

F) Az Osztrosich uradalmakat még ekkor nem koníiskál- 
ták, de már zár alá vették. Ide tartozott: 1. Illava egy jó kar- 
ban levö várral, ez az uradalom 6541 frt 71V2 krt jövedelme- 
zett, melyre 1359 frt költség volt. Értékét 103.687 frtra, illet- 
ve 86.405 frtra tették. A vár becsértéke 5000 frt, a kert, robot 
s regáliáké 3000 frt, Lenkots kastélyé a majorral 400 frt., 
egy illavai majoré 500 frt, a bellusi majoré 500 frt, összesen 
113.887, illetve 96.605 frt.— 2. Ludán uradalom hozott 2003 
frtot, melyből költségre lemegy 611 frt, ugy hogy becsértéke 
29.139, illetve 24.499 frt. — 3. Liptóujvárt két mezővárossal, 
hét faluval, három majorral 199.654 frt, illetve 91.852 frtra 
becsülték. 

G) Hídvéginek a trencséni uradalomból van kis része, 
melyet azonban a bizottság szerint az értéknek legfeljebb 
12 — 15%-án lehet eladni. 

A Dunántúl. 

A) Nádasdyé: 1. Luckenhausen (Vas), melyhez egy me- 
zőváros és 12 falu tartozik, jövedelme 5770 frt, a minek 1044 
frt 95 kr a költsége, ugy hogy az uradalom becsértéke 94.520 — 
78.766 frt. A váré külön 2000 frt. — 2. Kloster nevű birtok 
értéke 76.524 — 63.770 frt. — 3. Nagyhírű kastély van Krei- 
nitzen, mely állítólag 300.000 frtba került. — 4. Dresburg, me- 
lyet Nádasdy 8000 frtért vett, de 23.556—19.360 frtra be- 
csülték. — 5. Lendva hoz 7691 frtot, melyből 621 frt költség van, 
értékét 141.404—117.837 frtra tették. — 6. Belantic jövedel- 
me 4733 frt, becsértéke 94.661—78.884 frt. — 7. Dombóvár 
ugyan a török kezén van, de a magyar földesúrnak is fizet- 
nek a jobbágyok adót. Értékét 3190 — 2658 frtra tették. — 
8. Szentgyörgy vár (Zala), melynek felét Petheö Sándor 
hirja 6000 frtért zálogban. A bizottság 9872—8226 frtra 
becsülte. — 9. Csókakő (Győr) becsértéke 29.814—24.861 frt. 
— 10. Sárvár becsértéke 18.416—13.468 frt. — 11. Heiligen- 
stein jövedelme 7717 frt, melyből 846 frt költséget kell le- 
vonni. Becsértékét 137.415 — 114.512 frtra tették. — 12. Ka- 



206 



posvár értéke 185.872 — 154.894 frt. — 13. Egervár értéke 
20.805—17.307 frt. — 14. Beleskeé (Pölöske), mert nagyon 
elpusztult, 2508—2190 frt. — 15. Bosoké 24.127—20.106 frt. 
— 16. Vasvaré 13.463—11.219 frt. 

B) Widnedi (Vitnyédi)-nek volt eg^-- háza Sopronban, 
melyet 30.958 frtra becsültek és az övé a bernsteini urada- 
lom, melynek értékét 226.066—188.388 frtra tették. 

E kimutatás szerint tehát a kincstár a liga föemberei- 
töl 2,879.331—2,399.443 frt értékű ingatlant konfiskált. Ezen 
az értéken kivül voltak az uradalmakhoz tartozó adó, a bir- 
tokok marhaállományának az értéke és az épületeké, me- 
lyekkel együtt a konfiskált értéket a bizottság 3,037.794 — 
2,557.906 frtra becsülte. 

Az udvar a felkelés révén tehát nagyon jól járt, mert 
az elkobzásokból olyan nagy birtokokhoz jutott, melyek Kol- 
lonics állítása szerint, évenkint 66.000 frt jövedelmet hoztak. 
Az ingatlanokon kivül pedig még három millióra becsült in- 
góságokat is koboztak el. A magyarság teljesen meg volt 
törve. Semmiféle ellentállást nem tudott kifejteni. Az udvar 
kihasználta az alkalmat s a mit olyan sokszor meg akart 
tenni, most megtette, a magyarországi várakba idegen ka- 
tonaságot rakott. így lett az ország elnyomatása a töröktől 
való felszabadításának első lépésévé és feltételévé. Az idegen 
katonaságra nem csak a császárnak, hanem Magyarország- 
nak is szüksége volt. Tanult katona kellett a török ellen s 
nem a hozzá hasonló hajdú. Az ország igazgatását is átala- 
kították a szintén külföldről hozott idegen tisztviselők. 

Az eddigi rend helyébe evvel azonban egy más rend lé- 
pett, melyet még nem ismert senki s a melytől épen ezért 
félt a tudatlan jobbágy, bár talán neki épen nem lett volna 
oka az uj rend miatt nyugtalankodni. A mikor tehát azt lát- 
ták, hogy a nemesek elhagyják lakóhelyeiket, ők is elkezdtek 
más lakóhelyeket keresni. A múltban megszokták, hogy a tö- 
röknél találtak legjobb védelmet, ezért most is oda szöktek. A 
nemesség Erdélybe szökött. Ennek ez volt a legbiztosabb 
mentsvára. Az Erdélybe vándorlók olyan nagy tömegekben 
lepték el Apaffy országát, hogy ha akarta volna, sem tudta 
volna megtagadni tőlük, hogy ott tartózkodjanak. Összeeskü- 



207 



vesékben, betörések tervezésében sohasem volt hiány. De még 
itt sem szűnt meg az egymásra való árulkodás, 

A nemességnek az udvarral szembeni elkeseredése ed- 
dig nem ismert mértékig fokozódott. Fogalmat adhat erről az 
a körülmény, hogy többször megkísérelt betöréseik alkalmá- 
val még nemességet is Ígértek a hozzájuk csatlakozott job- 
bágyoknak. Az egész mozgalom egy néhány nagybirtokos- 
nak fejedelmi hatalomra való törekvéséből indul ki és a job- 
bágyoknak nemessekké való emeléséig fejlődik. Ebben a te- 
kintetben előre veti árnyékát az uj kor. Az utolsó liga túlnőtt 
Zrinyi és a társainak céljain és a szabadság első reménysu- 
garát mutatja a csatlakozó pórnak, a mikor az utolsó liga 
vezérek piros vére figyelmezteti a nagybirtokosokat, hogy az 
ő hatalmuk már letünőben van. Ezt a figyelmeztetést a kor- 
társak közül még senki sem vette észre. 

7. Az utolsó fejedelmek. 

A nagybirtok százados hatalmának történetében a 
XVII-ik század végétől kezdve egy uj, de hanyatlást mutató 
korszak kezdődik. A nagybirtok az állam szervezetében kez- 
dett feleslegessé válni. Az ország védelme szempontjából 
nincs rá szükség, de nem is használható. A mióta nagy se- 
regekkel küzdik a háborúkat, nem lehetett a bizonytalan és 
egyesek jóindulatától függő csapatokból összeverődő sere- 
gekre bizni az ország védelmét. A mióta az ország ügyeinek 
intézésére dolgozó tisztviselők kellenek, nem lehetett az or- 
szágos ügyeket a nagybirtokosokkal intéztetni. A mióta az 
ország gazdagsága nem a király gazdagsága, azóta nem le- 
hetett az alsó néposztályokat a nagybirtokosoknak kiszolgál- 
tatni. A sok apró kényúr hatalmának meg kellett törnie, mi- 
helyt az adókat már pénzben lehetett beszedni. 

A termelés átalakulása olyan lassan történik, 
hogy ezt az emberek rendesen észre sem veszik. Nem látják 
meg azt, mikor az emberi tevékenység jelentősége a termelés 
szempontjából a termelő osztályt az eddigi parancsoló mellé 
emeli. Ezek az előtérbe lépések rendesen az uri osztálybe- 
liek alsó rétegeinek lecsúszásával járnak. Ezeket a nemesi 
rendű gazdatisztekben már régen szemlélhetni. Az alsó osz- 
tálybelieknek felemelkedése, már a fejlődésnek előrehaladó!- 



208 



labb stádiuma. A XVII-ik század ezt a stádiumot mutatja. 
Az alsó osztályoknak a nemesség küzdelmeiben való részvé- 
tele még abban a reményben történik, liogy ezért minden 
résztvevő a magasabb osztályba felemeltetik. Erre nézve vá- 
logatás nélkül II. Rákócy György tette az első lépést, mikor 
minden pártján állónak nemességet igért. A jo bbágyság 
maga e gondolatra nem jutott; a batalomról letaszitottnak 
kellett ezt az eszmét felvetnie. A fejlődésnek utolsó foka az, 
mikor a legalsó réteg a felsővel való egyenlőséget maga kö- 
veteli. E követelés azonban eleinte csak tartalmatlan s már 
elért némi eredmények után lesz öntudatos és tartalommal 
biró. 

A bujdosók kora még csak egyes jobbágyokra nézve 
nyitotta meg a lehetőségét annak, hogy nemesi jogokhoz jus- 
sanak. Ezért az 1673-iki és következő évek felkeléseiben és 
betöréseiben nem találunk még nagy számú jobbágyot. A 
bujdosók mirjden esztendőben kisebb-nagyobb csapatokban 
összeverődve nyugtalanították a királyi csapatokat. Télire 
minden évben visszatértek Erdélybe. Ezek a támadások 
olyan kellemetlenségeket okoztak a királyi seregeknek, hogy 
1675-ben már a külföldön is észrevették ezeket a Habsburg- 
ellenségeket és a francia és lengyel király szövetkezik velük. 
A bujdosóknak most már vezérei is akadtak az ifjú Thökö- 
lyi és Wesselényi Pál személyében. Francia tisztek jöttek az 
országba, hogy a mozgalmat szervezzék. Ezek a rendszerte- 
len vezetést kifogásolták és más vezért kerestek, ezt Teleky 
Mihály személyében vélték megtalálni. 

Teleky elég őszinte üzletember volt arra, hogy meg- 
mondja azt, hogy ő csak az esetben vállalja ezt a megbízatást, 
ha anyagilag biztosítják őt és a családját. Ez megtörtént, de 
Teleky nem vált be. A kurucok nem szerették és ezért, mikor 
1677-ben a királyi seregek elől megszökött, letették és megint 
Thökölyi lett a vezér. Thökölyi a bujdosók t akt ikátlans ágá- 
val ment neki a küzdelemnek. Elfoglalta a bányavárosokat, 
de csakhamar el is vesztette. Sikerei mégis ijodtáéget okoztak 
Wienben s ezért felhívták, hogy a fegyverszünet megkötése cél- 
jából küldjön követeket. Ez megtörtént és a fegyverszünet létre 
jött. Wesselényinek nagyon fájt, hogy Thökölyi jelentős sze- 



209 



rephez jutott, ezért hangulatot csinált ellene. Teleky sem szí- 
vesen látta ezeket a sikereket egy ideig, de mikor az egyik 
leánya özveggyé lett, akkor megbékült vele, mert azt remélte, 
hogy Thökölyi fogja elvenni. A mikor ez a terve nem sike- 
rült, akkor megint elfordult a mozgalomtól. 

Thököly inek azonban egymagában is volt elegendő 
ereje ahoz, hogy évről-évre fegyvereseket fogadjon és ezek- 
kel a királyi részeket támadja és nyugtalanítsa. E nyugtala- 
nitások rendes következménye sem maradt el, t. i. a felkelők- 
höz való csatlakozás. Ezért az udvar kénytelen volt 1681-ben 
országgyűlést tartani s ezen a protestánsoknak jelentékeny 
kedvezményeket adni. Ekkor választották meg nádorrá a 
megbízható Eszterházy Pált, a ki hatalmát, a mint azt lejebb 
látni fogjuk, vagyoni gyarapodására olyan mértékben hasz- 
nálta ki, mint az ö korában senki. Nem csoda, hogy a buj- 
dosók vagyonának visszaadásával annál kevesebbet törődött. 
Ezzel azonban alkalmat adott Thökölyinek arra, hogy a ma- 
ga részéről ne fogadja el a hozott törvényeket. Miután 
1683-ra a török és Apaffy is adott segítséget, Thökölyi pedig 
Rákócynak özvegyével kötött házassága által maga is na- 
gyon meggyarapodott, a mozgalom az eddiginél nagyobb 
erővel indult meg. A török látva a sikereket, Thökölyit ma- 
gyar királlyá nevezte ki. Miután a Garamig az egész felvidé- 
ket elfoglalta, országgyűlést hívott össze Kassára. Ezen a 
gyűlésen 20 vármegye, 3 püspök, 2 káptalan, egy konvent, 
19 főúr és egy özvegy volt képviselve. Lipót olyan zavarba 
jött e síkerek hallatára, hogy megint fegyverszünetet kötött 
vele. 

Thökölyi szeretett volna a császárral végleg megegyez- 
ni, de ebben Eszterházy Pál nádor mindig megakadályozta, 
a kinek nem volt érdeke, hogy Thökölyi hűségre térjen visz- 
sza. E két nagybirtokos ugyanis sógorságban állott egymás- 
sal, a mennyiben Eszterházy felesége Thökölyi nővére volt. 
Ezen a réven nála voltak a Thökölyi javak. Ha Thökölyi hű- 
ségre tér, akkor e javakat ki kellett volna adni, annál inkább, 
mert Thökölyi nem csak ezeket, hanem még Németországban 
is követelt birtokokat. 

Ugyanez a birtokvágy uralt mindent Erdélyben is. Itt 

A s & t n: Nagybirtok. 1'* 



210 



is a liivatal adta a legtöbb alkalmat a vagyonszerzésre. Olyan 
tűrhetetlenné tették a lakosság helyzetét evvel a fosztogatásba 
inenö vagyongyűjtéssel, hogy már 1673-ban egy liga jött 
létre a hivatalt nem viselőkből a célból, hogy vagyonukat a 
hivatalban levők kapzsisága ellen megvédjék. E liga ellen- 
liga alakítására birt másokat, ugy hogy nem sokára számos 
liga állt egymással szemben. A legnagyobbak a Béldy Pál és 
a Bánffy Dénes vezetése alattiak. Az előbbi lett a győztes, 
mert el tudta a fejedelemmel hitetni, hogy Bánffy a fejede- 
lemségre törekszik, a miért Apaffy 1674-ben megölette, Béldy 
80.000 frt értékű arany és ezűstneműt szedett össze Bánffy 
birtokain. Bánffy halála nem jelentette azonban a jog ural- 
mát. Az urak ezután is épen ugy tultették magukat minden 
törvényen, mint az előtt. Hiába hoztak törvényeket. A nagy 
vagyonban rejlő erő mindig túltette magát minden törvényen. 

A tulhatalmasodás ellen csak egy eszköz segített, a tel- 
jes letörés. Ezt a fejedelemnek a saját érdekében, akár jószivü 
volt, akár nem, meg kellett tennie. Miután pedig a legna- 
gyobb vagyont a hivatal által szerezhették, ezért a hivatal- 
bélieket rögtön ki kellett cserélni, mihelyt veszélyessé vál 
ható vagyonra tettek szert. Az urak a nemességgel s a nép- 
pel, a fejedelmek az urakkal erőszakoskodtak. Sem Erdély- 
ben, sem Magyarországon nem uralkodott jog, hanem csak 
<jnkény. A vagyon egyes urak kezében halmozódott fel, a tö- 
megeknek pedig nem volt betevő falatjuk, sem ruhájuk, sem 
fekvőhelyűk s lakásuk. E viszonyok közt a kalocsai érsek- 
nek módjában volt 161.000 frtot adni a kincstárnak, a prí- 
másnak pedig annyi készpénz állott rendelkezésre, hogy bár 
kikényszerítve, de 499.780 frtot volt képes kölcsön adni, mi- 
kor a török Wient ostrom alá fogta. Csak azok állhattak meg 
az általános vagyon utáni hajszában, a kik maguk is részt 
vettek benne. Aki félrevonult, azt eltaposták a versengők. 

Ilyen állapotban volt az ország, a mikor a török újra 
megindult, hogy a Habsburg hatalmat letörje. Az idő erre 
nagyon alkalmasnak látszott. Thökölyi épen most ért el si- 
kereket; az ország négy részre volt szakítva, nem is háromra, 
mint eddig. A török azonban ezúttal nem csinálta ügyesen 
a dolgát. Thökölyivel szemben bizalmatlan volt. Pedig in- 



211 



kább Apaffy érdemelte volna ezt, mint Thökölyi, a ki ennek 
erdélyi birtokait elkobozta s evvel lényegesen meggyöugitette. 
A mikor aztán Thökölyit a császári sereg leszoritotta Vára- 
dig, akkor a helyett, hogy a törökök segítségére lettek volna, 
elfogták. Evvel az 1685 október 15-én elkövetett baklövéssel 
aztán soha jóvá nem tehető hibát követtek el, mert a török- 
ben való bizalom teljesen megrendült. Evvel Thökölyi is le- 
tűnt a magyar történelem színpadáról. Ez a kuruc vezér is, 
mint sok alakja történelmünknek, homályban hagy céljainak 
tisztasága tekintetében. Miért tette azt, a mit tett? Erre leg- 
jobban megfelel mosoha fia, mikor avval vádolja, hogy az ö, 
t. i, II. Rákócy Ferenc vagyonára vágyott. 

Thökölyi bukásával a kurucok Lipóthoz álltak. Első- 
sorban Teleky, az őszinte üzletember, a ki nagyobb hatalom 
volt Erdélyben, mint a fejedelem, évdij és birtok Ígéret fejé- 
ben átpártolt a királyhoz. Ezután az események gyors egy- 
másutánban megmutatták mindenkinek, hogy a török hata- 
lom Magyarországon már fenn nem maradhat. A töröknek 
csakhamar fel kellett adnia Budát is számos nevezetes pozí- 
ciót. A XVII-ik század vége az ö magyarországi uralmá- 
nak is végét jelentette. 

A török kiűzetésével a belső viszonyok is lényegesen át- 
alakultak, A török feletti győzelmeket külföldi seregekkel, 
külföldi vezérek aratták. Ennek természetes következménye, 
hogy az udvar minden elfoglalt területet a magáénak tart. 
A visszafoglalt területeken uj igazgatást rendez be, melyen a 
királyi tisztviselők parancsolnak. Ezek azért jönnek kényel- 
mesebb megélhetést nyújtó hazájukból Magyarországba, mert 
itt rövidesen meg akarnak gazdagodni, hogy aztán megint 
visszamenjenek. Minden vagyont tehát, melyhez hozzá 
lehetett férni, iparkodtak megszerezni. A vidéki tisztviselők 
persze csak azt szerezhették meg, a mit a központban 
levők meghagytak nekik. Ezek ugyanis azt az elvet, hogy 
minden meghódított terület a királyé, azért mondatták ki, 
hogy ez által e területeket a király szabadon adományoz- 
hassa. Valószínű volt, hogy azok fognak legtöbbet kapni, a 
kik legközelebb vannak a királyhoz. Csak azok a birtokok 
nem kerültek a király szabad rendelkezése alá, melyekre vo- 
natkozó jogcímét \ alaki igazolni tudta. 

u* 



212 



A magyar nagybirtokosokra nézve a török kiűzé- 
sével uj korszak kezdődik. Lipót kormánya e szerint 
rendezkedik már be. Ugy bánik mindenkivel, mint szü- 
letett alattvalóval. Ehhez azonban még nem voltak nagy- 
birtokosaink hozzá szokva. Nem csoda, hogy az ösi 
jogért még egyszer feltámadnak. Egyelőre azonban tel- 
jesen megadták magukat. Az 1687-iki országgyűlés olyan 
loyális hangulatban folyt le, hogy az udvar nem tudotí 
eleget kérni, hogy az urak meg ne adják. A Habsburgok- 
nak régi vágya volt, hogy az ő örökösödési jogukat 
törvény mondja ki s hogy az Aranybulla ellenállási zá- 
radékát törüljék el. Az országgyűlés elé most avval a hatá- 
rozott kivánsággal lépett, hogy ezeket a kérdéseket törvény- 
nyel szabályozzák. A főrendek az udvarnak e kívánságait 
azonnal törvénnyé akarták emelni. Nagy igyekezetükben 
megfeledkeztek arról, hogy az alsó tábla is hozzá, tartozik a 
törvényhozáshoz. E nagy szolgálatkészségnek az az oka, hogy 
a király még az országgyűlés előtt gondoskodott a főurak 
megnyeréséről. Ezért nem csak azt mondták ki, a mi közvet- 
lenül volt a királyi ház haszna, hanem 167 idegen családot 
honfiusitottak. Ennek az volt a célja, hogy a magyar urak 
közé ezekkel egyenlő joggal annyi idegent helyezzenek el, hogy 
a királlyal szemben való ellenállásra gondolni se lehessen. 
A nagybirtokosok ezért sok kész ajándékot, sok Ígéretet és 
hitbizomány alapítási jogot nyertek. E jogot nagyon régen 
óhajtották s már behozatala előtt is kísérletet tett Nádasdy 
Ferenc arra, hogy hitbizományt alapítson, de sikertelenül. 

Egynehányan maradtak már csak, a kik még ellen- 
álltak. Ezek közt Zrinyi Ilona, Thökölyi felesége Munkács 
várában. Nem volt tehát nehéz őt is legyőzni. 1688 január 
17-én ő is feladja a várat és gyermekeivel együtt Wienbe 
költözik. Kincseit^ elveszik, de birtokai megmaradnak. Mi- 
után Apaffy 1690-ben meghalt és Teleki Thökölyivel szemben 
megvédi a király érdekeit, Apaffy fia pedig nem lesz fejede- 
lemmé, az egész ország a déli részek kivételével a királyé. A 

^) A munkricsi várban nemcsak a vár urünak, hanem másoknak 
is voltak drágaságai, melyeket az elrablástól való félelemben vitték oda. 
Károlyi Sándor is többször fordul az udvarhoz avval a kéréssel, hogy ez 
alkalommal lefoglalt kincseit adják ki. 



213 



század vége a királyi hatalom győzelmét hozta minden el- 
lenfél felett. A külső ellenség és a belső lázongó nagybirtok 
le volt törve. 

Most aztán a birtokvágy ülte megint orgiáit. A leggaz- 
dagabbak a legocsmányabb tettektől sem riadtak vissza, hogy 
vagyonukat még jobban szaporítsák. Eszterházy Pál, a ki 
birodalmi hercegi cimet és az elfoglalt birtokok negyedrészét 
kapta, még felesége vagyonára is vágyott és ezért meg akarta 
mérgezni s mikor ez nem sikerült, akkor kolostorba zárta. 
Mindenki birtok után futkosott s az udvar mindent felülmúló 
bőkezűsége dacára sem tudta az igényeket kielégíteni. Ekkor 
kapott birtokokat Jenő herceg, Caprara, Veteráni gróf, 
Heissler özvegye, az egyház és a német lovagrend. De kapott 
mindenki, a ki csak a legkisebb szolgálatot tette az udvar- 
nak. 

Erdély külön kormányzóság alá került, melynek feje 
Bánffy Györg^% egyúttal a harmincadok és bányák bérlője. E 
bérletből évi 35 — 40 ezer frt jövedelme volt. Ugyanilyen gaz- 
dálkodás folyt az udvarnál is. Az udvari tisztviselők éven- 
kint 25.000 frtot kaptak diskrécióra, de ezenkívül annyit 
gazdálkodtak el, a mennyit akartak. Ezek közt ügyes szerzők 
Apor István, de főleg Kollonics, a kincstartó, a ki a kincs- 
tárból megállapithatólag 56.000 frtot még el is kezelt. Bán- 
tódása azonban nem lett, mert a jezsuiták megvédték. E kor- 
ban folytak be először óriási összegek a kincstárba, igy lfi83 
és 1700 közt 140 millió frt hadi adó. Ez mai értékben két 
milliárd korona. Azonban a hátralék állandóan óriási. Az 
1692 október 14-én kelt kimutatás szerint 5,282.140 frtot tesz. 

Miután a törökkel békét kötöttek a katonaságot elbo- 
csátották. Ezek nem tudván miből megélni, a népet foszto- 
gatták, a nemeseket rabolták ki. Ezért csakhamar borzasztó 
elkeseredés váltotta fel a török kiűzése feletti örömet. A lá- 
zongások folyton ismétlődtek és az udvar nem tudván segí- 
teni, az egyesekben kereste ennek okát, holott a viszonyok ker- 
gették ebbe az embereket. Egészen tévesen Ítélte meg a hely 
zetet ezért, mikor 1697-ben P.ákócy birtokai közelében a nép 
lázongani kezdett s Rákócyt gyanusitoíta ennek szitásával, 
pedig semmi sem állott távolabb tőle, mint ezt tenni. Annyira 



214 



távol volt tőle az ilyen eljárás, hogy mikor a lázongásról ér- 
tesült, azonnal Wienbe ment, mert nem érezte magát bizton- 
ságban. Az udvar mégis elrendelte, hogy „szép szerével" tart- 
sák őrizetben. 

Az udvar tévedésének is meg van azonban az indoka. 
Az udvar ugyanis özönével zúdította az ezredparancsnokok- 
hoz a rendeleteket, melyekben a katonaság ellátása iránt in- 
tézkedik, melyekben megállapitja a katonaság által hasz- 
nált cikkek árát és a melyekben arra kötelezi a katonaságot, 
hogy mindent fizessen meg. Ha mindezek dacára ezek a ren- 
deletek hatástalanok maradtak, ezt nem lehet egyedül az ö 
hibájául felróni. Az udvart nem érheti az a vád, hogy a jog- 
talanságokat nem iparkodott orvosolni, de az volt a baj, 
hogy rendeleteit nem respektálták. Csak szó maradt tehát a 
várparancsnokokhoz 1691 október 3-án intézett az a rende- 
lete is, melyben eltiltja őket attól, hogy akár jogtalan adót, 
akár jogtalan vámot, akár pedig más jogtalan szolgáltatást 
szedjenek a néptől. A nép mégis az udvart okolta közegeinek 
hibája miatt és a felkelés Rákócy vezetése alatt kiújult. 

Az udvarnak Rákócyval szembeni bizalmatlanságára 
visszatérve, ne feledjük el, hogy ebben a bizalmatlanságban 
a múltnak igen sok része volt. Rákócy magyar nagybirtoko- 
sokká lett ősei fejedelmek voltak és királyi trónra vágytak. 
Képzelhető-e, hogy ö maga állandóan vadászatban lelje örö- 
mét? A család hagyományai, az apa, a nagyapa méltóságai, 
de főleg az a nagy vagyon, melyet érthetetlen okból megha- 
gyott a vagyonra leső udvari had kellett, hogy előbb-utóbb 
felkeltsék az önálló hatalom vágyát. x4z udvar erre jól szá- 
mított, de e számítását saját tetteivel is igazolni törekedett. 
Rákócy szabadságát folyton korlátozták, a mi méltán bán- 
totta. Elégedetlenné lett és szabadulni próbált. A francia ud- 
varral keresett összeköttetést. Ezt megtudták és letartóztat- 
ták. Megszökött. Lengyelországban talált menedéket, a hol 
sereget gyűjtött, mellyel 1703-ban betört az országba. 

A nagy vagyon és az elnyomott néposztály találkozott 
egy közös ponton, a királyi udvar gyűlöletében. A mig azon- 
ban az előbbi a saját uralmának megalapítása céljából fo- 
gott fegyvert, addig emez minden uralmat gyűlölt, bár ak- 



215 



kor, mikor az egyik igája alól a másikéba hajtotta fejét, azt 
hitte, hogy ez az uj uralom a saját uralma lesz. A szövetség 
vége csak széthúzás lehetett. A 400.000 frt értékű ruhában 
járó Rákócy és a ruhátlan pór állandóan nem állhattak szö- 
vetségben. A nép is, Rákócy is önmagáért fogott fegyvert. 
Ezekhez csatlakozott néhány elégedetlen, néhány üldözött ur 
s néhány félreism.ert katonai tehetség, mely utóbbiakat az 
udvar nem volt hajlandó elég magas állásban alkalmazni, 
így Bercsényit is az udvar kergette be a lázadásba. Ez 
ugyanis az 1697-iki felkelés idején összeveszett a német ka- 
pitányok egyikével, mert ez nem védte meg birtokait a ka- 
tonák pusztítása ellen. Bercsényi e miatt többször élesen ki- 
fakadt. Éles nyelve aztán tarthatatlanná tette a helyzetét. 
Károlyit, mint maga mondja egyik levelében, a nyomorúság 
kergette a felkelőkhöz. „Egy üres házban, üres kamarában, 
elpusztult jószágban, üres erszénnyel, temérdek adósságban 
maradt". Gróf Forgách Simon, Vak Bottyán, Eszterházy 
Antal grófot és a többieket ezekhez hasonló okok kergették a 
felkelők közé. A népnek nem kellett biztatás s nem kellett 
semmi különös ok, elég volt az elnyomatás. Ezt a kormány 
nagyon jól tudta s ezért rögtön a lázadás kiütésekor elengedte 
az adó negyedrészét. A népet a felkelés elleni állásfoglalásra 
avval birta, hogy kimondotta, mikép az, a ki egy felkelőt 
megöl, vagyonának felét kapja. A kormány azonban nem 
rendelkezett elég erővel, hogy a lakosságot és a nemességet 
megoltalmazza. Ezért ez lassankint a felkelőkhöz állt. 

A felkelés néhány évig tartott és többször azon a pon- 
ton volt, hogy vége legyen, de az egyéni érdekek a békét 
mindig megakadályozták. A harc tehát tovább folyt. A ki- 
rályi udvarban gróf Salm óhajtására, ki a hatvani uradal- 
mat lett volna kénytelen visszaadni, ha a felkelőkkel a béke 
létre jön; a felkelők pártjából pedig a vezérek óhajtására, a 
kik nem szereztek még eleget arra, hogy a fegyvert letegyék. 
A vezérek ugyanis a zsákmány egy részét kapták. Ezzel ugy 
sem voltak nagyon megelégedve, mert Bercsényi szerint olyan 
fegyelmezetlen a sereg, hogy nem is tud eleget zsákmányolni. 
Csak Károlyi értette a módját, hogy mikép jusson elég zsák- 
mányhoz, mert Rákócy szerint „több pénzt halmozott össze a 



216 



háború folyama alatt, mint az összes tábornokok valameny- 
nyien", 

A felkelés a külpolitikai viszonyok következtében, 
évekig tartotta magát s az udvar a rendelkezésére álló cse- 
kély haderővel nem tudott jelentékeny sikereket elérni. Mi- 
helyt azonban felszabadultak seregei, Rákócy napjai is meg 
voltak számlálva. Az udvar 1708-ban Pozsonyba országgyű- 
lést hitt egybe. Az itt megjelentek névsora mutatja, hogy a 
felkelésnek már nincsenek hatalmas részesei. Az országgyű- 
lésen ott voltak: Pálffy, Illésházy, Cobor, Battyáni, Kéry, 
Draskovics, Nádasdy, Erdödy, Koháry, Keglevich, Szirmai, 
Pethö grófok. Abban az arányban, a hogy a felkelésnek na- 
gyobb és nagyobb szüksége lett volna a külföldi segítségre, 
abban az arányban lett ez mindig csekélyebb és bizonytala- 
nabb. Sem a lengyel, sem az orosz, sem a nyugati szövetsége- 
sek nem tartották már meg Ígéreteiket. A török pedig már 
nem számított. így aztán 1710 végére a felkelés szétzűlött. 
Rákócy látta a veszélyt és végső kisérletképen a porosz ki- 
rályhoz fordult, de hiába. A vezérek is elkedvetlenedtek és 
így Sennyey és Vay Ferenc biztatására Károlyi elkezdte az 
alkudozást, melynek a felkelők ártalmára való vezetése ese- 
tén azt az Ígéretet nyerte, hogy mindenét visszakapja. Az ud- 
varhoz a későbbi években intézett kérvényeiből ki is tűnik, 
hogy meg volt vesztegetve. Egy 1719-ben kelt kérvényében 
maga mondja, hogy a rendeknek 5000 aranyat adott azért, 
hogy hazamenjenek a táborból. Ezenkívül is még 3300 ara- 
nyat költött a béke érdekében. Ez összegek fejében kapott 
1719-ben 50.000 frtot. 

A szatmári béke azonban nem azért jött ekkor létre, 
mert Károlyi (Kártevő) Sándor az udvarral összeköttetésbe 
lépett, hanem létrejött, mert a felkelés a Habsburgok erejé- 
vel szemben gyenge volt. Akár milyen nagy volt is a Rákócy 
vagyon, arra nem volt elég nagy, hogy az egész Magyaror- 
szág és a Habsburgok többi tartományainak erejével állan- 
dóan felvehesse a harcot. Az a körülmény, hogy ebbe a küz- 
delembe Rákócyt alattvalónak tulnagy vagyona kergette be- 
le, nem jelentette egyúttal a győzelmet, sőt ez a győzelem már 
a küzdelem megindulásakor az ő hátrányára dőlt el. Az ál- 



217 



lami élet kifejlődése nálunk is szükségessé tette, hogy a Rá- 
kócy vagyon és a Rákócy család az ő régi hatalmának em- 
lékeivel együtt elpusztuljon és az ö pusztulása biztosította 
a nagybirtoknak az uj viszonyok közé való könnyebb elhe- 
lyezkedését. A nagybirtok alattvalói helyzetének evvel ez a 
szubjektív akadálya, mely a családi hagyományokban rej- 
lett és az objektív akadálya, mely ez óriási vagyonban volt, 
egyaránt eltűnt. Ez után a nagybirtok már nem alapja többé 
a főhatalom megszerzésének. A királlyal együtt, de nem a ki- 
rály ellen gyakorolja ezután a közhatalmat. A feltörekvő 
alsó osztályok kényszeritik a nagybirtokot és a királyt, hogy 
összetartsanak, mert ha nem, akkor a hatalom egészen ki- 
eshetik a kezükből. Ez az a tanulság, melyet a nagybirtoko- 
sok a saját történetükből merítettek s a melynek folytán 
többé a főhatalom után egyesek nem törekedtek. 

A nagybirtokosok alattvalói Jogának kialakulása. 

I. A központi hatalom a pénzbőség emelkedésével erő- 
södött s függetlenebbé vált a nagybirtokosoktól. Fentartói az 
alsó népelemek lettek. Ennek dacára azonban a nagybirto- 
kosok befolyása az államra nem csökkent, csakhogy befo- 
lyásuk nem függött már szeszélyükíől, valamint a király 
sem járhatott el többé szeszélye szerint. Minden országos 
ügy elintézésének m.ódját előre megállapították. A nagybir- 
tokosok ugy mint eddig, ezentúl is befolytak a közhivata- 
lok és javadalmak betöltésébe, az adó, a katonaság, az ado- 
mányok, az igazságszolgáltatás, egy szóval minden országos 
ügy elintézésébe. Formailag a XVII-ik század végéig a 
királyválasztá.s joga is megillette őket. Lényegében ezt már 
akkor elvesztették, a mikor egy hatalmas dinasztia tagját 
választották meg királlyá. 

A királyi hatalom lassankint közhatalommá lett, a 
nagybirtokosoknak az a joga pedig, hogy beleavatkozhattak 
az országos ügyekbe, közjog. Evvel a király sem gyakorol- 
hatta ezt a jogot ugy, mint magánerőt, de a nagybirtoko- 
sok sem a szerint, hogy mekkora a hatalmuk. Befolyásukat 
megtartották a nagybirtokosok avval, hogy a mikor a kis- 
nemesség már nem birta az országgyűlésen való személyes 



218 



megjelenés költségeit, akkor az ö személyes megjelenésük 
joga formailag is elismerést nyert. Ennek persze megint 
csak formai a jelentősége s oka nem a törvényekben, ha- 
nem a hatalmi viszonyokban van. A törvények itt is, mint 
mindig csak a küzdelmek eredményét szegezik le. 

A XVI-ik század elején megint törvénnyel akarják arra 
kötelezni a nemeseket, hogy az országgyűlésen megjelenje- 
nek. Ennek ellenőrzését a fő- és alispánokra bizta az 1523: 
IX. t.-c. Az 1525. rákosi XXXIX. t.-c. pedig örökös szolgaság- 
gal is fenyegeti az országgyűlésről elmaradókat. Mégis e kor 
után soha többé nem hoztak egyetlen törvényt sem a sze- 
mélyesen megjelent nemesek. A köznemesség személyes tör- 
vényhozói joga elmúlt törvény és szó nélkül, a nagybirtoko- 
soké pedig fenmaradt szintén külön törvény nélkül. Az előző 
kor tágabb királyi tanácsát nem hivták össze a Habs- 
burgok, de a nagybirtokosok az "országgyűlésre személyesen 
jővén, az ő különállóságuk eléggé kidomborodott. De viszont 
épen a Habsburgoknak nagy szüksége volt arra, hogy a 
nagybirtokosok az országgyűlésen megjelenjenek, mert tá- 
vol kellett őket tartani előbb Zápolya és Perényi, xitóbb pe- 
dig az erdélyi fejedelmek által hirdetett gyűlésektől. Ezért 
volt az e korbeli meghívóleveleknek is még mindig olyan kérő 
formájuk, mint az előző korszakokban, 

II. A nagybirtokosok különállását kifelé a Habsbur- 
gok alatt szokásba jött cimek fejezték ki. A személyes rész- 
vétel az országgyűlésen volt a hatalom, a cimek voltak a 
disz, melyekkel a nagybirtokosok dicsekedtek. I. Ferdinánd 
alatt ez a címadományozás nagyban folyt, ugy hogy halála- 
kor már alig volt olyan nevesebb család, mely nem kapott 
volna már bárói vagy grófi cimet. Sőt a XVI-ik század vé- 
gétől kezdve az eddig kevéssé használt mágnás cimet a gró- 
fok és bárókra használják. Evvel együtt alakul ki az örökös 
förendiség, mely annyit jelent, hogy a főrendi cim ad jogot 
az országgyűlésre való személyes meghivatásra. 

A mágnások e joga nem személyükhöz, hanem család- 
jukhoz fűződő jog, melyet épen ezért nem is veszthetnek el 
bűncselekmény következtében sem. Ezért a hütlenségl pe- 
rekbe vontak is kapnak meghívót az országgyűlésre. így 



219 



1583-ban Balassa András, 1601-ben Illésházy István és 
társai, 1604-ben Forgách Mihály. Minderre ekkor még nem 
volt törvény, mert csak az 1608. évi koronázás utáni I. t.-c. 
állapítja meg először, hogy egyáltalán van külön mágnás- 
rend. Ez mondja ki először, hogy az „országgyűlésen jelen- 
levő összes bárók és mágnások a főpapok és bárók gyüleke- 
zetében és összejöveteleiben üléssel és szavazattal bírjanak." 
Arra nézve pedig, hogy ki hivassék meg, már 1601-ben in- 
tézkedett Rudolf, egy a magyar kancellária titkárjához in- 
tézett utasításban. E szerint: „A magyar országgyűlésre 
megszoktak hivatni a főpapok, az ország főtisztjei, a főurak 
(magnates) és az országos tanácsosok. A mágnások meg- 
hívandók mind, ha többen vannak is testvérek, feltéve, 
hogy megosztozkodtak és külön bírják jó- 
szágaikat... Felszólitandók továbbá (köve- 
tek küldésére) a bárók és mágnások özve- 
gyei. És minthogy a fi és női ág többnyíre kü- 
lön igazgatják birtokaikat, szokásba jött 
ezeket is külön meghívni ratione bonorum 
(birtokaikra való tekintettel), melyeket kü- 
lön birtokolnak és kezelne k." 

Az az intézkedés, melynél fogva íme a vagyon és nem 
a személy a meghívás alapja, mutatja, hogy a jog a nagy- 
birtokkal és nem a címmel függ össze. A nagybirtok akkor 
is hatalom, ha nő kezében van, tehát az országos ügyekre 
való törvényes befolyástól sem zárják el a nőket, ha nagy- 
birtok tulajdonosai. Nem a nőket, hanem a vagyont illette 
tehát a régi magyar jog szerint a törvényhozói jog. 

A nagybirtokosok által a királyoknak tett szolgálatok 
előbb címeket juttatnak nekik, azután pedig állandó jogo- 
kat. A Habsburg-ház megválasztásáért jutalmul a bárói s 
grófi címeket kapják, örökösödési jogának elismeréséért a 
hitbízományok alapításának jogát. Ezt az 1687. évi IX. t.-c. 
következőleg mondja ki: „Az ország mágnásai és előkelői 
romlásának elhárítása, s a fekvő jószágok szokás szerint 
megkísérlett önkényes elidegenítésének si elpazarlásának 
megfékezése végett, méltán elhatározták: hogy mától ezen- 
tulra, ha valaki e mágnások vagy előkelők közül az ő szol- 



220 



gálataival, vagy saját vitézségével, vagy az ösi javak jöve- 
delmeiből szerzett birtokaira nézve a megyékben előzetesen 
közzé teendő végrendeleti intézkedéssel ő császári és királyi 
szent felségétől megerősített hitbizományt és elsőszülöttségi 
öröklésrendet alapított s állított fel: örököseinek és utódai- 
nak semmi joguk se legyen az efféle, atyai végrendeleti in- 
tézkedés alá vett javakat, annak tartalma ellenére, azok 
szerzési tőkeösszegére nézve elzálogosítani és elidegeníteni. 

I. §. Hanem azokból a javakból csak a haszonvételt és jö- 
vedelmeket húzhassák, az elsőszülöttségi birtoklás elveszté- 
sének büntetése alatt." 

Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy az 1687-íki 
törvényelőtt nem keletkeztek nálunk is hitbizományszerü intéz- 
mények. A Habsburgok már a XVII-ik század eleje óta adtak 
egyes kedvenceiknek olyan kikötések mellett adományokat, me- 
lyek a hítbizományok burkolt formái voltak. Pálffy Miklós 

II. Rudolftól Pozsony várát kapván, az adománylevél sze- 
rint nem összes örökösei egyenlő arányban, hanem az első- 
szülöttség sorrendjében örökölnek. E hitbízomány azonban 
Pálffy Pál nevéhez fűződik. Viszont Thurzó Elek Ferdi- 
nándnak 1540-ben kelt engedélye alapján javairól olyan 
rendeletet tesz, mely a senioratus minden jellegét magán vi- 
seli. Ennek utóda Thurzó György 1615-ben alapítja az ár- 
vái közbirtokosságot. 

III. A mikor aztán a köznemesség 1723-ban a Prag- 
matica Sanctío elfogadása ellen akadályokat nem gördített, 
ez iá megkapta a maga jutalmát avval, hogy a hitbízomány 
alapításának jogát rá is kiterjesztették. Ezzel aztán a ne- 
mességre nézve egy nevezetes fejlődés nyerte el koronáját. 
A legnagyobb jog és befolyás gyakorlói most már rendsze- 
rint az előre meghatározott körhöz tartozókból kerültek ki, 
míg eddig a hatalom révén ez a jog mindenkinek nyitva állt. 

IV. A mágnásoknak nevezett nagybirtokosok gyako- 
rolták nemcsak a törvényhozást, hanem a központi é-s vi- 
déki kormányzást egyaránt. Mátyás, mint tudjuk, a vár- 
nagyságokkal kötötte össze a főíspánságokat. A Habsburgok 
egyes családoknak adományozzák, de fentartják azt a régi 
szokást, mely szerint a főpapok egyúttal rendszerint főíspá- 



221 



nok is. A nádonispánra nézve az 1659: LXXVI. t.-cikk maga 
mondja ki, hogy Pestmegye főispánja. De nem minden me- 
gyének van örökös főispánja, ugy hogy a XVII. század vé- 
gén a nádoron kivül csak 9 egyházi és 14 — 16 világi örö- 
kös főispán volt. 

V. A nagybirtokosok nemcsak jogot jelentő, hanem 
üres címeket is szivesen fogadtak, mert evvel megkülönböz- 
tették magukat a köznemességtől, úgyhogy vetekedtek a bárói 
és grófi elmekért, sőt az erdélyi fejedelmek is a birodal- 
mi hercegi cimért. E korban is azonban igen gyakori még a 
birtok és cim egyszerre való adományozása. Nádasdy 
1532-ben a fogarasi uradalmat és a fogarasi grófi cimet 
kapja, Thurzó 1606-ban az árváit, Eszterházy 1626-ban a 
fraknóit, Pálffy Pál 1634-ben a detrekőit, Wesselényi Fe- 
renc 1646-ban a murányit, Illésházy Miklós a trencsénit. 
Gyakran meglevő birtokaikhoz kapták a grófi cimet pl. az 
Erdödyek, a Drugethek, a Bánffyak, a Forgáchok, Kohá- 
ryak, a Rákócyak stb. 

VI. A bárói cim a királyság első százada óta ismere- 
tes. Báróknak nevezték az országos tisztségek viselőit. Elő- 
ször tehát összefoglaló név s nem cim. Csak a XVI. század 
elején lesz külön cimmé, a mikor Podmanicki János főka- 
marásmester kifejezetten báróvá: emeltetik. Rajta kivül 
Drágffy és Török nyerik a Jagellóktól ezt a cimet, a Habs- 
burgok már özönével adják e cimet. 1535-től 1603-ig har- 
mincnégy bárói cimet adományoztak. Az erdélyi uraknak 
szintén a Habsburgok adtak ilyen elmeket. Kedvenceiknek 
német birodalmi elmeket is adtak. E címadományozás már 
II. Lajos alatt is előfordult, mikor pl. Perényi Imre nádor 
a birodalmi hercegi cimet kapja Miksa császártól, a mi a 
Habsburgok trónralépte előtt mindenesetre különös. Ez a 
cim volt a jutalom azért, mert Perényi hozzá járult ahhoz, 
hogy idegen is legyen királlyá választható, ha II. Lajos ne- 
talán fiörökös nélkül halna meg. 

Főúri élet. 

A magyar nagybirtok történetének érdekes jelensége, 
hogy egyes nagybirtokok tulajdonában való változást szá- 



222 



zadokon keresztül lehet kiséini. Számos olyan nagybirtok 
A'an, melynek kiterjedése attól az időtől kezdve, a mikor elő- 
ször jelenik meg a történelemben, a XVII-ik század végéig 
alig mutat eltérést. Ez részben azért van, mert a nagybir- 
tokos családoknál is gyakran előfordult, hogy osztatlanul 
birták uradalmaikat. Számos nagybirtok viszont, ha el is 
vesznek a múltban hozzá tartozó területek, nagyban ugyan- 
azt a képet mutatja a XVII-ik század végén, mint a XlII-ik 
vagy XlV-ikben, Óriási nagybirtokok vannak ma is sok 
helyen ott, a hol a XlII-ik, sőt ezt megelőző időben már vol- 
tak. Tulajdonosuk változott ugyan, de a birtok egysége nem. 
A jobbágyság megszűnését persze nem szabad elfelejte- 
nünk, mely a régi nagybirtokok kerekdedségét megszüntette 
avval, hogy bizonyos részeket a volt úrbéresek részére ki- 
szakított. 

A nagybirtokoknak az a könnyű átmenete egyik kéz- 
ből a másikba a gazdaság terén nagyon éreztette hatását. 
A földbirtokra nézve is áll az, a mi minden üzemre, hogy 
nemcsak az egyesek, hanem az ezzel foglalkozó családnak is bele 
kell tanulnia. Nálunk a nagybirtok tulajdonának folytonos 
változása mellett erre soha vagy csak nagyon ritkán volt 
alkalmuk a nagybirtokos családoknak. Ezért a müvelésmó- 
dok tökéletesitése nagyon lassú és nem is mindig azoktól 
indul, a kiket a tömeg leginkább szeret utánozni. Másrész- 
ről azért, mert a tulajdonosok gyakran és gyorsan változ- 
nak, az igényteljesség sem fejlődik ki, mert a nagy gazda- 
ságba csöppent nem tud és nem is tudhat olyan finomultabb 
élvezetekben örömet találni, melyek a nagyobb családi kul- 
túrával akkor is kifejlődnek, ha valamely ország általános 
kultúrája ezt még nem fejlesztette volna ki. A nagyobb igé- 
nyek pedig nagyobb erőfeszítésre ösztönöznek és igy a ter- 
melés tökéletesítésére. 

Nagybirtokosaink termelését és élvezeteit a kisebb bir- 
tokosokétól csak az különbözteti meg, hogy többjük van 
mindenből. Sok gabona, sok hus, sok bor, sok asszony és 
sok minden egyéb, a mi csak mennyiségénél, de nem minő- 
ségénél fogva adott a nagybirtokosoknak nagyobb élvezetet, 
mint a mennyi a kisbirtokosoknak volt. 



223 



A nagybirtokosok főiskolája nálunk a királyi udvar, 
a kisebb nemességé pedig a nagybirtokosok udvara. A na- 
gyobb fény, a jobb élet, a szórakozás és a közügyekbe való 
befolyás vonzotta a nagybirtokosokat a királyi udvarba, a 
kisebb birtokuak fiait pedig a nagybirtokosok udvaraiba. A 
mint a királynak országos hatalmat gyakorló tisztjei a 
nagybirtokosokból, ugy a nagybirtokosok tisztjei a kisebb 
birtokuakból kerültek ki. Az ifjak azért mentek az udva- 
rokba, hogy jövőjüket állapítsák meg itt, a királyok és urak 
azért fogadták őket szivesen, mert támogatásukra számítot- 
tak és mert udvaruk fényét emelték. 

Olyan korban, mikor a törvény ereje gyenge, a hivatal 
elnyerésének módja nem az érdem, hanem az összeköttetés. 
A rokonszenv és ismeretség juttat tisztséghez. Olyan kor- 
ban, mikor a becsület kevés, a hatalmas a távollevőkben 
nem, csak a közellevőkben bizhatik. A ki mégis ki akarta 
fejezni a királyhoz való hűségét, mikor távol kellett lennie, 
az hozzátartozóját küldte az udvarba. A fiak és más hozzá- 
tartozók tehát tuszokul is szolgáltak. 

Az ifjaknak a királyi udvarba való menetele már az 
Árpádok alatt kezdődik. A vegyesháziak alatt is tart, de a 
Habsburgok nem mind kultiválták. Annál inkább szokás- 
ban volt Erdélyben. Itt egész intézménnyé lett, melyet I. 
Rákócy György még iskolával is összekötött. Az ilyen ifja- 
kat bejáróknak nevezték. A nagybirtokosok udvaraiban 
tartózkodó felnőtteket pedig familiáriusoknak. Ezek is 
hozzátartoztak a gazdagság előnyeihez és élvezésének mód- 
jaihoz, mely a legújabb korig nagyon primitív volt nálunk. 

Nagy gazdagságok élvezéséhez a kultúrának bizonyos 
foka szükséges. A mig ez hiányzik, addig a gazdagságot az 
élvezetek bőségében élvezik. A fényűzés pedig nem a kénye- 
lem élvezése, hanem a gazdagságnak fitogtatása. A fiagy 
étkezések, melyek alkalmával még a szolgák is annyit kap- 
tak enni, hogy megbetegedtek, kulturátlanság. Ez a kultu- 
rátlanság jellemzi a magyar nagybirtokosi életet egészen a 
XVII-ik század végéig. Sok — , ez volt a boldogság. Mentől több 
enni, inni való, mentől több szolga, mentől több vendég. Ezért 
csődítették össze az előkelők családi ünnepeik alkalmával 



224 



az ország összes előkelőit. Az ünnepélyekről való elmaradás 
a legnagybb sértésszámba ment. A nagy ünnepélyek mutat- 
ták az előkelő összeköttetést, a rokonságot és a szövetsége- 
seket. 

Minden családi eseményt ilyen ünnepéllyel ültek meg, 
akár örvendetes volt az, akár pedig szomorú. A keresztelő 
és temetés egyaránt alkalmul szolgált erre. Miután az or- 
szág legtávolabbi részeiből is meghívták az atyafiságot és 
ismerősöket, meg kellett adni az idejét is. Keresztelőre és 
temetésre egyaránt hetekig vártak. A megjelent vendégsereg 
ruháival, lovaival és szolgáinak számával fejtett ki fény- 
űzést. Miután azonban a ruha nagyon drága volt, ezért 
nemcsak azt látjuk, hogy az elődökről maradt ruhák szere- 
peltek, hanem azt is, hogy egymástól kölcsön vették a ruhát 
az asszonyok. A XVII-ik század elejétől kezdve vannak csak a 
nagybirtokosok feleségeinek és leányainak maguk ré- 
szére rendelt ruháik. A ruhák disze a prém és az arany- 
himzés, sokszor az ékszer, melyet azonban rendesen külön 
hordtak. Még az ételeket is aranyozással tették értékesebbé. 

A nagybirtokosok várakban, a középnemesség udvar- 
házakban lakott. Az előkelők külföldről hozatták bútoraikat 
vagy azok mintájára készíttették. A kisnemesség e téren 
igénytelen, úgyannyira, hogy a városi polgárság kényelme- 
sebben és szebben butorozkodott. Nagybirtokosaink beren- 
dezkedése nem különbözött a külföldi nagybirtokosok beren- 
dezkedésétől. 

Miután mindenhez csak nagyon nehezen lehetett hozzá 
férni, tehát egy-egy családi ünnepély már hetek, sőt hóna- 
pokkal előbb foglalkoztatta az egész házat, minden alkalma- 
zottat, szolgát és jobbágyot. A lakoma rendjét maga a nagy- 
birtokos állapította meg. Ö jelölte ki a bortöltőket, ajtón- 
állókat, szálláscsinálókat, étekfogókat, konyhai segédsze- 
mélyzetet. A mikor gróf Thurzó Judit kézfogóját tartják 
Bicsén 1607. november 25-én, a gróf által sajátkezüleg aki- 
irt rendelet ugy intézkedik, hogy 26 ajtónálló legyen, külön 
szolgák a nők és külön a férfiak számára. Külön szolgák, 
„az kik az ültetést rendelik", külön széna- és zabosztók, 
külön, a kik a vendégek elébe menjenek, azonkívül 500 szol- 



226 



ga, kiket csak részben szabad a konyha körül felhasználni. 
Az uradalom jobbágyainak ez alkalommal a következőket 
kellett beszolgáltatnia; 35 ökröt, 117 boijut, 156 bárányt, 
116 malacot, 27 özet, 188 nyulat, 526 foglyot és császár- 
madarat, 414 kappant, 787 tyúkot, 419 ludat, 5365 tojást, 
80 galócát, 2300 pisztrángot, 200 köböl zabot, 36 szekér szé- 
nát és fűszerre 732 forintot. 

Az ilyen ételtömegek elfogyasztásához nagy ember- 
tömegek is kellenek. Nem tudjuk, hogy a fenti alkalommal, 
hányan voltak jelen, de Thurzó Borbálának Erdödy Kris- 
tóffal kötött házassága alkalmával 1612-ben 2621 ember ér- 
kezett 4324 lóval. A pénznek húszszoros értékét figyelmen 
kivül hagyva is, óriási összegekbe került az ilyen lakoma, 
így pl. Thurzó Imrének bedhegi Nyáry Krisztinával kötött 
házassága alkalmával tartott lakodalom költsége 14.310 frt 
40 dénár volt, a mikor egy birka ára egy forint s egy közép- 
vagyonu ember egész évi elesége mai érték szerint is 250 
K-ból kikerült. Ez alkalommal elfogyott pl. száz font bors, 
50 font gyömbér, négy font sáfrány, ezer lehmonia (citrom). 
A hétköznapi életmódra a házi felszerelésből lehet kö- 
vetkeztetni. Ezekre nézve a végrendeletek adnak felvilágo- 
sítást, Homonnay Drughet Mihály 1580-ban kelt végrende- 
letében ezt mondja: „mivelhogy még az én leánygyermekeim 
kicsinyek, én még azok szükségére kevés gondot viseltem . . . 
sem pediglen pohárszékre való ezüst marhájukat meg nem 
szerződtem. Ezért gyermekeimnek teszek ilyen testamentu- 
mot, hogy . . . külön-külön hagyok hat-hat ezer magyar fo- 
rintokat pohárszékre valókat." Ezenkívül minden leánynak 
12 ezüst tálat, 12 ezüst kupát, 24 ezüst tányért, 24 ezüst vil- 
lát, két ezüst sótartót, egy ezüst medencét és hozzá ezüst 
korsót hagyott. 

Az ezüstnemüre és általában az ingóra igen nagy 
súlyt helyeznek. Ezek jelentősége ugyanis az ingatlanokhoz 
kéi)est folyton emelkedett. Ezért a legnagyobb birtokosok is 
megemlékeznek végrendeletükben a ma értéket alig képvi- 
selő ingóságokról. Bocskay István 1595. október 5-én kelt 
végrendeletében kardjain, páncéljain, sisakjain kivül .subái- 
ról, tollairól, nadrágjairól is intézkedik. Dobó Ferenc 

A a Í-. t n: Xa^ybirtoU. 16 



226 



1602-ben szőnyegeiről, paplanjairól, képös kárpitjairól, 
anyja szoknyáiról is intézkedik. Báthory István országbíró 
1603. június 19-én kelt végrendeletében azt mondja, hogy 
van 11 ezüst tányérja, 32 vagy 33 tálja, kanalai, sótartói és 
öreg serleg-poharai. Bethlen Gáborné 1622-ben kelt végren- 
deletében szoknyáiról, mentéiről, ékszereiről és birtokairól 
intézkedik. 

Ezekből a végrendeletekből az tűnik ki, hogy a nagy- 
birtokosoknak kevés ingó vagyonuk volt. Csak ritkán fordul 
elő olyan gazdagság, mely mint Dobó Ferencé 1602- 
ben 600.000 frt készpénzből, vagy mint az I. Rákócy 
Györgyé, mely 10 millióra menő ingóságokból állott. Ná- 
dasdy Ferencnek állítólag egy millió értékű ingóit foglalták 
le, mikor fej- és jószágvesztésre Ítélték. Sőt már 1540-ben 
a jobbágy származású Athinai Deák Simonnak olyan nagy 
ingó vagyona volt, hogy mikor Budáról Pécsre ment felesé- 
gével, 12.000 aranyat raboltak el tőle Ferdinánd hivei. 

Az életmód tehát nem lehetett finom, hanem csak dus. 
A nagybirtokosoknak azért volt kevés evőeszközük, mert a 
vendégek úgyis a kezükkel ettek, hiszen a XVII-ik század- 
ban terjedt csak el a villa használata, a mely időtől kezdve 
a vendégek zömének már vas evőeszközt adnak. Az asztal- 
nál is rosszabbul volt ellátva az ágy. Az előkelőknek volt 
ugyan arannyal kivarrott ágyruhája, de nagyon kevés lepe- 
dője és más szükséges ágyruhája. Szintigy kevés más fehér- 
nemüjök volt, mert a tisztaság még nem volt szükséglet. 

A birtokszerzés. 

I. A központi hatalomnak az a megerősödése, melyet, 
a pénzgazdaság vont maga után, a magánviszonyokra sem 
mulaszthatta el hatását. A pénznek és általában az ingósá- 
goknak szerepe viszont abban jelentkezett, hogy az ingatla- 
noknak általuk való megszerzése mind gyakoribbá vált. A 
központi hatalom erősödése pedig abban, hogy az adomá- 
nyok az előző korral szemben biztosabb alapjai lesznek a 
tulajdonszerzésnek. így a tulajdonszerzésnek alapjai közül 
az erőszak eltűnni készülő helyét a viszonylag jogszerű 
szerzésmódok foglalják el. A foglalás nem szerepel többé a 



227 



tulajdonszerzés módjai közt, de nem azért, mintha az erő- 
szak egyszerre eltűnt volna, hanem csupán azért, mert a 
három részre szakadt országban mindegyik állam meg- 
védte a maga polgárainak vagyonát s az erőszakoskodók a 
háborúskodásra maradtak utalva. 

A formailag kifogástalan szerzésmódok lényegükben 
ezentúl sem voltak mind jogosak, A nyilt erőszakot a doiice 
violence váltotta fel. A nagybirtokosok már csak kisebbektől 
foglalnak, egymástól csak akkor, ha nem tartoznak ugyan- 
azon fejedelem alá. A kisbirtokos kénytelen a nagy védel- 
mét keresni, mert nem tudja magát s birtokát megvédeni. E 
réven szorosabb összeköttetés keletkezik köztük, mely egy- 
egy vidék nemességét egy-egy nagybirtokos szolgálatába ál- 
lítja. Az országban szétszórt 10000 nemes közül kevés volt 
fegyverfogható felnőtt, a ki magát és hozzátartozóit vagyo- 
nával együtt meg tudta volna védeni. A védelem kedvéért 
tehát a nagybirtokosok alá helyezik magukat s tőlük függő 
helyzetbe kerülnek. 

Az erőszak annyiban sem szűnik meg, a mennyiben a 
pénzrablás váltja fel az ingatlan foglalást. A visszaélések- 
nek is csak a formája változik, de a visszaélések nem szűn- 
nek meg. A tulajdonszerzésnek a sablonja mégis lényegesen 
megváltozik, mert minden szerzésre a központi hatalom 
adja s kell is, hogy adja a maga szentesítését. A legtöbb 
esetben a tőle való szerzés is pénz ellenében történik. 

11. Az adományok már e korszak elején a kincstárnak 
adott ellenérték ellenében adatnak. Nem azért terjedt ez a 
szokás, mert az udvarnak az volt az álláspontja, hogy a tö- 
röktől való visszafoglalás költségeit a megadományozottnak 
kell viselni, hanem azért tette az udvar ezt szokássá, mert a 
török elleni háborúban pénzre volt szüksége. T. Ferdinánd 
és Miksa korában már 64 uradalmat adományoztak el 
akként, hogy az adományozásért bizonyos összeget fizetett 
az illető. Ezekről a birtokokról három kimutatás is maradt, 
azonban nem teljesen egybehangzóak. Kettő magánösszeálli- 
tás, az egyik hivatalos. Ezek szerint a következő uradalma- 
k;'i a következő zálogösszegekért adományozták: 

15* i~° 



A jószág és esetleg 


A zálogösszeg 


vár neve 




Óvár 


100000 fit 


Ki sm alton és Fraknó 


90000 „ 


Kabokl 


24000 „ 


Szarukö 


12000 „ 


Scharfenech 


24000 „ 


Borostyánkő 


16000 „ 


Kőszeg 


48000 „ 


Palota 


32000 „ 


Kanizsa 


32000 „ 


Csáktornya 


50000 „ 


Ka pronca. 


24000 „ 


Szentgyörgyvár 


24000 ., 


Detrekö 


24000 „ 


Stomfa 


60000 „ 


Bazin és Szentgyörgy vár 


130000 „ 


Vereskö 


40000 „ 


Gsejte 


64000 „ 


Jókö 


54000 „ 


Szomolyán 


24000 „ 


Tapolcsán 


40000 „ 


Modor 


12000 ,. 


Surány 


12000 „ 


Trencsén 


60000 „') 


Lyetava 


12000 „ 


Sztrecsnó 


24000 „ 


Árva 


32000 „ 


Likava 


24000 „ 


Lipcse 


48000 „ 


Végles 


24000 ., 


Beszterce 


60000 „ 



^) Trencsént Rudolf 1588 január 18-án zálogba adja Forgách 
Imrének 60.000 tallérért 8 évre, majd 78.229 tallérért ujabb 8 évre. 
A trencséni uradalmon kívül ide tartozik ekkor Baán és Zuclia vára és 
uradalma. Ezelőtt Ernő főherceg birta zálogban, a ki ellen a jobbágyok 
sok panaszt tettek, mert többet követelt tőlük, mint a mennyire kötele- 
sek voltak. 



229 



Lednice 




10000 frt 


Ricsó 




12000 „ 


Gsábrág 




10000 „ 


Szitnya 




10000 „ 


Sáros 




40000 „ 


Szád vár 




32000 „ 


Szendrö 




24000 „ 


Krasznahorki 


i 


12000 ,. 


Regéc, Tokaj 


, Tálya 


200000 „ 


Makovica 




160000 „ 


Munkács 




600000 „ 


Sárospatak 




800000 „ 


Füzér 




500000 „ 


Ónod 




240000 ., 


Helmec 




250000 ., 


Dédes 




800000 „ 


Somoskö, Szalánc, 




Szatmár^), 


Szécsény 


J 891000 „ 


Diósgyőr 




10000 „ 


Szomszédvár, 


Stiibica 


24000 ,. 


Trakostyán 




20000 ... 


Eberhardt 




12000 ., 


Dobrovina 




12000 „ 


Sziget 




10000 „ 


Boldogkő 




12000 ,, 


Huszt 




12000 „ 


Pápa 




80000 „ 



') Az 1583 augusztus 29-iki cs. és kir. közös kamarai levéltArhan 
levő konskripciüs iratok közt meg vai! Szatmár, Némethi, Somló és Szi- 
nérvüraljának összeírása. E szerint Szatmárt 1509-ben 250, máskor 300 
frt taxát fizettek. Az 1569-iki urbárium szerint volt itt 213 jobbágy, 
108 puszta telek, s a következő allodiális föklek: 300 köbölnyi szántó, 
150 köbölnyi zab föld; 3 malom, mely 200 köböl gabnát hoz; egy 40 
kaziilnyi rét. Némethiben 153 jobbágy, 08 puszta teleli s a következő 
allodiális földek: G75 köbíilnyi föld, 30 kazalnyi rét. E két uradalom 
minden jövedelmét ekkor 1319 frt 67Vi krra beesülték. A másik két 
uradalomból a Búthoryakat 157 egész jobbágy és 18 zsellér telek illette. 
Ezek a földesúrnak évenkint 719 frt 37 dénárt fizettek. 

Ugyanitt lalálhatű az erdődi uradalom összeirása, mely szerint 
ekkor ehhez 70 helység tartozoll, a melyben 1134 jobbágy s 220 zsellér 
lakolt •,. a kik évi 0238 frt 97'/: dénárt fizettek a földesúrnak. 



230 



Ezeket az adatokat, mint már fentebb is emiitettük, 
három különböző összeállitásból vesszük. A három összeállí- 
tás számadatai nem mindig egyeznek. Ez alkalommal nem 
kell kutatás tárgyává tennünk, hogy melyik adatai a helye- 
sek, mert nem a birtokok árai, hanem csak a kincstárba 
hozzávetőleg befolyt összeg megállapításáról van szó. Ez az 
összeg 16 — 18 millió korona, mely azonban a pénz értékére 
való tekintettel 320 — 460 millióra tehető mai érték szerint. 
Zrinyi Miklós is ekkor (1546) kapta 50000 írtért Aluraközt 
„érdemei" jutalmazásaként. Az érdem az, hogy Habsburg- 
párti volt. 

A magánosok egymás közti ügyleteiben is nagyobb sze- 
repet játszik a pénz, mint azelőtt. A pénzzel szerzők közt eteő 
helyen az idegenből bevándorolt Fuggerek állanak, a kik 
már 1535-ben az akkori időben óriási összegért, 105041 írt- 
ért veszik meg Vöröskő várát és uradalmát a Thurzóktól. 
Ez az uradalom ugyan csak 24000 hold, de azért olyan érté- 
kes, mert Wencel szerint e birtok után nem állott felada- 
tukban nagyobb csapatot felfegyverezni. Ugyancsak ők az 
udvar egyik kedvencétől, Salm gróftól Borostyánkő és Detre- 
kö várat 1552-ben zálogba veszik. Viszont Pálffy Miklós 
1583-ban Vöröskőt 54000 írtért megvette. Thurzó György 
1607-ben Bocskaytól megveszi Tokajt 70,000 császári 
aranyért. 

Az elérhető pénzösszegekről fogalmat adhat az a kö- 
rülmény, hogy a Fuggerek és Thurzók közös bányaüzlete 
már 1495 és 1504 közti években a felek mindegyikének 
119,500 rajnai aranyírtot jövedelmezett, a melyen kivül volt 
az 1338 mázsa réz, 54774 márka ezüst és 242,000 arany frt 
követelés. Az 1504 és 1507 közti években mindegyik félnek 
238,474 rajnai arany írtja maradt. 1510-ig egy-egy fél 
148,000 rajnai arany irtot, 1519-ig pedig 179,000 irtot ka- 
pott. 1526-tól a Fuggerek maguk vállalkoznak s az általuk 
elért kimutatható nyereség ettől 1539-ig 1.297,192 rajnai frt 
(egy rajnai frt 60 krajcár, % tallér). 

A királyoknak azonban mégsem volt ebben az arány- 
ban pénzbevételük, sőt igen gyakran nevetségesen csekély 
összegeket vesznek kölcsön. I. Ferdinánd pl. 1548-baii kelt 



231 



egy okmányában elismeri, hogy Eattyáni Ferenctől 2400 
magyar frtot vett kölcsön. Miksa 59900 frt tartozása fejében 
özv. Eattyáni Ferencnének egy évi használatra átengedi a 
morvaországi eisgrubi uradalmat, azzal, hogy egy év után 
méltányos árért vissza kell adnia. II. Mátyás 1609-ben Kol- 
lonics Szigfrid újvári főkapitánynak azért a 80,000 frtért, 
mellyel neki katonai szolgálatai fejében tartozik, Turterebes 
várát és a hozzá tartozó nagyszőllösi birtokré^zt adja. Ezek: 
Alsó és Felső Gerecse, Egres (Ugocsa), Gelyénes, Papi 
(Bereg), Tartóc, Komorzán, Bikszád, Terep, Újfalu, Turvé- 
konya és Raksa (Szatmár). Mostoha fia és felesége a lévai 
uradalmat 1605-ben (39, majd 46 község) 220,000 frtért 
kapja. II. Ferdinánd 1627-ben az óvári uradalmat hét falu 
kivételével, melyek özv. Pálffy Miklósné Fugger Máriánál 
vannak 70,000 frtért zálogban, gróf Harrach Károly óvári 
kapitánynak adja 462,167 frt 12 kr és 2y2 dénár tartozásért 
zálogba.^) 

Azokat a családokat, melyek a Habsburgok uralkodá- 
sának elején ezektől szereztek birtokokat, már fentebb fel- 
soroltuk. Szerzésük alapja a királynak tett szolgálat épugy, 
mint az előző korszakban. Csakhogy most már egyes nagyok- 
nak tett szolgálat révén inkább lehetett a kisebb birtokosok- 
nak is valamihez jutni, mint azelőtt. így és azért is, mert a 
Habsburgok számos idegennek bejövetelét mozdították elő, 
megint felfrissült a magyar nagybirtokosság, mint ahogy 
már egynehányszor. A politikai történelem színpadára lépő 
családok egy-kettő kivételével uj, eddig nem szerepelt csalá- 
dok. Thurzó, Balassa, Krusics, Salm, Török, Forgács, Má- 
gocsi, Ungnad, Zrinyi stb. Az erdélyi fejedelemségre jutot- 
tak, a magyar főméltóságokat elnyertek mind uj emberek, sőt 
számos későbbi nagy szerepre emelkedett család ekkor ala- 
pozza meg vagyonát, pl. a Károlyi, Andrássy, mely utóbbi 
1632-ben kapja Kraszna-Horkát a Bebek-család kihaltával. 

Erdélyben ugyanazok a viszonyok uralkodtak, mint 
Magyarországon, de a fejedelmek jobban függtek az urak- 

^) Ugyanezt az uradalmat a kincstári komáromi uradalommal együtt 
M6ria Terézia 1778 ban 2,200.000 frt })izto8itápára kötötte le a Wiani 
banknak tíz évre. 



232 



tói és ennek a hatása az adományoknál sem maradhatott el. 
Abban nyilvánult, hogy a fejedelmek nem használhatták 
pénzszerzésre az adományozási jogot. Ok örültek, ha ado- 
mányaikkal hiveket tudtak szerezni, erre pedig nem volt 
alkalmas az az adományozás, melyre még rá kellett fizetni. 
A fejedelmek különben kénytelenek voltak nagy vagyont 
gyűjteni, mert az egész országos költségvetésért ök feleltek. 
Nekik kellett az ország kiadásait pótolni, ehhez pedig biztos 
és feltétlen rendelkezésre álló vagyon és jövedelem kellett. 
Ezért elődjeik adományait gyakran megsemmisítették, miért 
is pl. II. Rákóczy Györgytől beiktatásakor Ígéretet vettek, 
hogy elődje adományait tiszteletben fogja tartani. 

A szerzés legnagyobb lehetőségei akkor nyiltak, amikor 
a török kiűzésével nagy területek kerültek a kincstár rendel- 
kezése alá, melyeket az udvar híveinek jutalmazására kitű- 
nően fel tudott használni. Ekkor kezd szerezni Zichy István, 
ki 1655-ben báróvá lesz. 1646-ban az oroszvári és szentmik- 
lósi, 1649-ben a vásonkeői, 1650-ben a palotai, 1656-ban a 
divényi (Nógrád m.) uradalmat, 1659-ben a komáromi vár- 
hoz tartozó községeket kapja. Az idegenek ekkor valóság- 
gal özönlöttek megint az országba, éppen ugy, mint a király- 
ság első idejében. Az ekkor megindult birtokosztogatás azon- 
ban összefolyik a következő korszak birtokszerzéseivel s igy 
lejjebb fogunk erről részletesen beszélni. 

III. A birtokszerzés módjáról leginkább akkor nyerünk 
képet, ha egynéhány nagybirtokos család vagyonának szer- 
zését vizsgáljuk. E korszakban a legnagyobb vagyont a Rá- 
kóciak szedték össze. Az első jelentékeny ember ez idegen 
eredetű családból Rákócy Zsigmond, a ki Mágocsy András 
Munkács, Torna s más nagy uradalmak tulajdonosának öz- 
vegyét vette el feleségül. Evvel egy 300,000 holdra tehető 
birtok kezelésére szerzett jogcímet. A Mágocsy-árvák vagyo- 
nát ö kezelte, hogy miképen, arról fogalmat adhat az a per, 
a melyet a nagykorúakká lettek indítottak ellene számadás 
iránt. A pert egyezségileg intézték el, de az egyezség is enged 
a kezelés módjára következtetni, a mennyiben Rákócy arra 
kötelezte magát, hogy 50000 friot fizet s két falut ad át 
mostoha gyermekeinek. A pénzt nem tudta fizetni s ezért 
átadta Taicalt. 



233 



Rákócy három asszonyt temetett cl és igen sok ado- 
mányban részesült az udvar részéről, mely báróvá is kine- 
vezte. Uradalmai ekkor Szerencs, Hernádnémeti, Tarcal, 
Ónod, Debrö, Mád, Felsővadász, Makovica s Rovna. Rákócy 
akkor haragudott meg az udvarra, mikor a Mágocsy-perben 
attól kellett félnie, hogy nem neki fog a biróság igazat adni 
s az udvar az ő érdekében nem akart közbelépni. Ezért, mi- 
kor Bocskay fellépett, hozzáállt. Ez kijárta neki, hogy Tár- 
cáit nem a kikötött 50, hanem 10 ezer frtért kapja vissza. 
Bocskay halála után ő lesz a fejedelem. Mikor ő is meghal, 
akkor Mágocsy Ferenc árvái a Tarcal visszavételéből ten- 
maradt 40.000 frt megfizetése iránt pert indítanak. Az ifjabb 
Mágocsy is csakhamar meghal, özvegye pedig eljegyzi magát 
Munkács várában férje inasával, Eszterházy Miklóssal. Ez 
folytatja a pert, a mi miatt a Rákócy ak és Eszterházy ak 
közti viszony kiélesedik. 

A másik Rákócy, György, borsodi főispán, a ki király hü 
s aki Lorántffy Zsuzsannával kötött házasságával megsze- 
rezte a Kamarás és Dobó vagyont, Sárospatakot (előbb a 
Perényieké), Lednicet, Borsit és Csetneket. Dacára annak, 
hogy Rákócy a király pártján volt, Dócy f elsömagy a r országi 
generális mégis oda igérte Bethlennek az ö és Zsigmond 
egész vagyonát, ha Bethlen sereget küld az esetleges lázadás 
leverésére. Rákócynak politikai ügynöke a prágai udvarnál. 
Leszkay Miklós, azonnal jelentette ezt urának, mire ez az 
udvar ellen fordult. Azonban 1622-ben Ferdinándtól am- 
nesztia-levelet kért és kapott, Bethlen azonban e miatt nem 
haragudott meg, mert Rákócy ezt a király területén fekvő 
birtokainak megőrzése érdekében tette. 

Bethlen halála után Rákócy az özvegytől megszerzi 
Munkácsot ugy, hogy Rákócy addig nem engedte el az özve- 
gyet, mig ez az ö középső fiának, Zsigmondnak át nem adta 
a várat. Fogarast azonban 70,000 frtért vette meg az özvegy- 
től. Ez a Rákócy György, aki nemsokára Erdély fejedelme 
lesz, a következő területek ura: Zemplénben Szerencstől 
Liszkán keresztül Sárospatakig 55 km. hosszúságban és 20 
km. szélességben fekvő terül'-l kis niegszakitással egészen 
vagy mással közösen az övé. Sáiosban a makovicai urada- 
lom 94 faluval (ma a makovicai járásnak 74 községe van) 



234 



Rákócy Lászlóval közös. Szepesben a lechnici iiradalüm. 
Abaujban Regéc 13 faluval, Felsővadász 18 faluval. Borsod- 
ban Ónod 21 helységgel s innen apróbb birtokok Párádig 
húzódó sorban; Beregben Munkács^), melyből kilenc urada- 
lom lett, ekkor 140 falu tartozott hozzá, 3974 szolgálattevő 
személy volt az uradalomban. Ugyanitt volt a szentmiklósi 
uradalom is 33 faluval, Gömörben 39 faluval Cselnek; Ung- 
ban Dobóruszka 6, Szabolcsban Vencsellő 17 faluval; Tren- 
csénben Lednice uradalma, melyben 369 jobbágy, 443 zsel- 
lér s 24 szabados lakott; Szatmárban Szatmár, Nagy és 
Felsőbánya, Ecsed 25 faluval, 1563 szolgálattevő személlyel; 
Biharban Élesd, Székelyhíd, Belényes 68 faluval; Erdélyben 
Fejérmegyében 7 falu; Dobokában Sólyomkő; Tordában 7 
helység; Küküllőben 1; Fog .ras vidék 23 falu. 2956 szolgáló 
emberrel. Összes ingatlanait kétmillió holdra lehet tenni, jö- 
vedelmét pedig évi kétmillió frtra. I. Rákócy György birto- 
kain 1642-ben 7902 köböl búzát, 1259 köböl árpát, 125 kö- 
böl rozsot vetettek. Ez évben 2693 szénakazla, 6504 disznaja, 
18243 juha, 2835 szarvasmarhája, 782 lova, 4883 baromfija 
volt. Magtáraiban pedig 279^295 köböl gabna volt. 

Ez óriási vagyon szerzése körül voltak bizonyos jog- 
talanságok, ezeket azonban nem lehet mind kimutatni. Nem 
csak Rákócy vagyonának voltak azonban ilyen fogyatékai, 
hanem a másokénak is. Mikor pl. Szécsy Mária első férje, ifjabb 

') A munkácsi uradalom története érdekes típusa a ma- 
gyar nagybirtokok történetének, ez az uradalom a XIII. szá- 
zadban királyi birtok. Az Árpádok kihalása után ez uradalmat Amadé 
foglalja el. Lajos király az -oláh fejedelemnek adja. Közben Ko- 
riatovics Tódoré, majd 1427-ben Brankovicsé. Tizenhárom évvel később 
a Dobó- nemzetségé, majd Palóci Lajosé, aztán újra Brankovicsé, a kitől 
Hunyadi elfoglalja. JVIátyásra száll, a ki Csáktornyai Zsigmond pécsi 
püspöknek adja. 1498-ban Vingárti Gerébé, újra a királyé. II. Lajostól 
megkapja Mária, majd 1529-ben Báthory István. II. Miksa 1564-ben el- 
foglalja és Mágocsy Gáspárnak adja zálogba. Halála után fiainak gyám- 
ja, Rákócy Zsigmond szerzi meg. 1614-ben elveszi Eszterházy Mágocsy 
özvegyét s vele megszerzi Munkácsot. A nikolsburgi béke Bethlennek 
biztosítja, s mikor a Rákócyak fejedelemeldcé lesznek, az övék 
lesz Munkács is. Az erdélyi feiede^emség megszűnése után a királyé, a ki 
azt Schönborn Lothár mainzi érseknek adta. Ez az uradalom a vele egy 
egészet tevő szt.-miklósival 45 négyszög mértföld 



235 



Bethlen István meghal, ennek atyja az özvegytől olyan nyi- 
latkozatot kényszerit ki, mely szerint ez lemond Ecsedvár- 
ról és uradalmáról. Később Hunyadvárt is meg akarja sze- 
rezni, mely szintén az özvegyé. Ebben aztán Rákócy, mikor 
a Bethlenekkel kibékül segiti s igy sikerül is megszerezni. 
Szécsy Mária ekkor látja, hogy vagyona veszélyben forog s 
ezért, mikor előbb házassággal hiába próbált szerencsét, Ná- 

dasdyval olyan szerződést köt, a mely szerint egymást elő- 
menetelükben segíteni fogják. Mikor ennek dacára sógorai 
Murányhoz való jogából is kiforgatni készülnek, sógoraival 
szemben, a kik Rákócy hivei, Wesselényihez, a füleki kapi- 
tányhoz fordul s ennek a várat átadja, miáltal a király ol- 
talma alá kerül, a ki a fejedelem és sógorai ellen most már 
megvédi. Az e korbeli birtokszerzésnek s megtartásnak ez 
igen gyakori esete. Ha ketten akarják ugyanazt a birtokot, 
akkor az egyik bizonyosan a király, a másik pedig a leje- 
delem hivévé lesz. 

IV. Sok vagyonra nézve nem lehet már kimutatni azt, 
hogy szerzése nem megengedett módon történt, de azt igen, 
hogy a szerzés ós gyűjtés nem felelt meg az akkori idők er- 
kölcseinek. Báthory István országbíróról tudjuk, pl., hogs 
soha senkinek sem fizetett, pedig rendkívüli kiterjedésű bir- 
tokai voltak, mikor 1603-ban végrendelkezett. Az övé Ecsed 
vára, a jószág törzse; az övé: Világos, Sólyom, Sólyomkő, Kö- 
rösbánya, Erdőd, Gsicsva, Füzér, Babócsa, Cserép, Dévény, 
Szentgyörgy és Buják. Van egy szablyája, melynek értékét 
2000 frtra teszi, egy keresztje, melyet 2500 frtra. Nagyon 
szerette a drágaságot s ezért rendesen ezt is kért jutalmul. 
Halálakor még szolgái is hitelezői, mert ezeket sem fizette 
soha, pedig 9000 írt készpénz maradt utána. Mások szerint 
olyan gazdag volt, hogy Rudolf király is kért tőle kölcsön. 
E célból követeket küldött az országbíróhoz s ez azokat há- 
rom napig váratta, inig magához bocsátotta. Régi felfogású 
nagybirtokos, aki az országbírói méltóságot csak ugy fo- 
gadta el, ha nem kell Prágába mennie esküt tenni. 

A mit az előtt Magyarországon, azt most Erdélyben is 
csinálták az urak. A kinek hivatala vagy birói tisztsége volt, 
az mindaria használta fel, hogy vagyont szerezzen. A XVI-ik 



236 

század végén egyike a legnagyob ilyen szerzőknek Kocsárdi 
Gálffy János. A Báthoryak kedvence. István és Kristóf egy- 
aránt szereti, ugy hogy ép oly könnyen kap adományokat, 
mint a milyen könnyen kieszközli magának, hogy a fejede- 
lem jóváhagyja Morzsinai Ferenccel 1579 szeptember 27-én, 
Barcsay Jánossal pedig később kötött örökösödési szerződé- 
seit. Az utóbbi 19 faluhoz juttatta, bár a szerződésben csak 
16-ról van szó. Olyan eredményesen szerez, hogy 1590-ben 
már 56 faluja és birtokrésze, 3 várkastélya, sok tizedjoga s 
más kedvezménye van, melyek Erdély egyik leggazdagabb 
földesurává tették. Ez a gazdagság volt a veszte is, a fejede- 
lem félt tőle s ezért könnyen hitt az ellene emelt vádaknak 
és fej- s jószágvesztésre Ítélte. Ugy mint ő, szerezte vagyonát 
számos erdélyi ur, a kik közül aztán többnek az övével azo- 
nos sors jutott osztályrészül. Ilyen volt Béldy, Bánffy Dénes, 
Teleky stb. Béldy Pál különösen avval szerezte vagyonát, hogy 
a mint legtávolabbi rokonságának valamely tagja meghalt, 
ő azonnal sietett valódi vagy képzelt jogát érvényesíteni, a 
mihez felhasználta befolyását. 

A leggazdagabbak egyúttal politikailag is mindig meg- 
bízhatatlanok. Vagyon szerzése és megtartása érdeké- 
ben mindig minden politikai irányzattal jó viszonyt tarta- 
nak. Az erdélyi urak a császár és fejedelem jóindulatát egy- 
aránt keresik. Béldy is, hogy Bethlen várát megtarthassa, a 
császárhoz fordul és levelét ,.jól felszerelt" követtel küldi a 
német sereg parancsnokához. Az urak annak a pártján van- 
nak, a ki őket vagyonúkban megvédi, vagy a kitől többet 
várnak, ezért hol Erdélyben, hol pedig Magyarországon ta- 
lálunk sokakat. Berzeviczy Márton előbb erdélyi (1561 előtt) 
kancellár, aztán pedig Ferdinánd hive. 

Az ügyek elsimításával még az olyan fejedelem alatt 
is, mint Bethlen, sokat szerezhettek az udvarban befolyásos 
urak. Báthory Annát 1614-ben kétférjüség miatt bevádol- 
ták. E perről csak annyit tudunk, hogy 1615-ben a fejedelem 
sógorának Tóti nevű faluját adományozza az asszony, mert 
a dolgot elsimította. Bethlen Gábor utóbb elrendelte, hogy 
Báthory A.nna férjéhez visszamonjí^n, a mit ez nem tevén 
meg, a fejedelem elfogatta s csak első férjétől, Bánffy Dé- 



237 



nestöl örökölt javainak kiadása ellenében bocsátotta szaba- 
don. Ugyanekkor összes ékszereit is átadta. Az 1653-iki gyu- 
lafehérvári országgyűlés alkalmával Bethlen János a szá- 
szoktól 100 tallért kap. hogy „ne kiabáljon olyan erősen" 
az országgyűlésen ellenük. 

Minden hivatalban és méltóságban levőnek bőven volt 
alkalma szerezni. Az ellenreformáció alatt megint a katho- 
likusoknak és főleg az egyháziaknak derült fel a napja. Maga 
Pázmány Péter sem idegenkedett a vagyontól és családjától 
sem sajnálta. Előrelátó emberként azonban nem Magyaror- 
szágon, hanem Ausztriában szerzett ezeknek, unokaöccse 
részére 1627-ben megvett Kremsier közelében egy 6000 hol- 
das birtokot 38.000 frtért s 1634-ben 56.000 tallérért (egy tal- 
lér egy és egy harmad frt) a Avsetini uradalmat, melyet hét 
négyszög mértföldre tettek. Saját jövedelmének szaporítását 
annyira szivén viselte, hogy eiedetileg 30 ezer frtnyi jövedel- 
ipét 80 ezerre tudta emelni. 

A főn rak ebben is hiven követték példáját. Tgy Ná- 
dasdy Ferenc országbíró, a kiről azt mondták kortársai, hogy 
nagyon értett a szerzés mesterségéhez. Az eszközökben sem 
volt épen válogatós. Veje volt Eszterházy Miklós nádornak, 
ki 1645-ben halt meg s akinek halála után arra törekedett, 
hogy a nádor unokájának. Orsikának gyámságát megkapja. 
Láttuk, hogy a gyámság e korban a gyám és nem a gyámolt 
érdekében létesített intézmény volt. Terve csak részben sike- 
rült. Azután megkísérelte az Eszterházy László kezén levő 
kismartoni uradalom megszerzését, melyet ez a kincstártól 
zálogban birt. Először fiz, azután huszonöt ezer forintot 
Ígért rá s már az adománylevelet is kiállitották. mikor 
Eszterházynak sikerült ujabb ráigéréssel megtartani az ura- 
dalmat. Nádasdy a Kauizsayak öi-ökösének jogcímén luár 
régen követelte Szarvkő uradalmát. Ezt az uradalmat 1457- 
ben a Kauizsayak az osztrák hercegnek zálooositntták el. Et- 
fol 1486-ig Pottondorfi Gvörgv. 1504-ig Craffnnpk ülvik. 
1561-ig a svábországi Veitek, 1582-ig a sváb Pichlerek. ezek- 
üfáu po'lig íi Stot.zingenek voltak Szarvkő urai. Nádasdy fel- 
aiánlotta a 400 arany zálogösszeget Stotzinfien Jáunc; J\\t- 
dolfnak. de ez nem fogadta el. orro Nádasdy egyszerűen ferrv- 



238 



veresekkel támadt a várra és azt elfoglalta. A kitett Stotzin- 
gen báró az udvarhoz fordult, mely október 16-án ráirt a 
grófra, hogy adja ki a várat, a mit ez azonban nem tett, 
hiába irta az udvar, hogy „mi jut eszébe, hogy százezer frtos 
birtokot 400 aranyért akar . . ." Végül is a vasvári káptalan 
előtt megegyeztek, hogy Nádasdy gróf 140.000 frtot fizet. 
Ha az udvar szomszédságában lehetett ilyen erőszakosságo- 
kat elkövetni, mennyivel inkább távolabb tőle és az erdélyi 
határon, 

V. A XVII-ik században kezdenek a nagybirtokosok 
egyéni élvezeteikre többet költeni, mint a mennyi jövedelmük 
van. Ebben Forgách Ádám volt az első m.ester. Az akkori vi- 
szonyok közt óriási 214.000 frt adósságot csinált. A hitele- 
zők közt szerepel Nádasdy, a ki semmi jó üzletből sem hiány- 
zott. Forgáchnak rendkívül sok ékszere volt, keleti gyöngye 
pl. 24.186 darabja volt. Miután féltette, hogy a török elrabol- 
hatja, 1674-ben megkérte Illésházyt, hogy trencséni várában 
őrizze. Az ide hozott ékszerek azonban elvesztek, illetve egy- 
korú tudósítás szerint Illésházy eladta azokat. Ezt és az eh- 
hez hasonló eseteket csak azért emiitjük, mert ez rávilágit 
arra, hogy e kor hazafiai és udvaroncai egyforma erkölcsök 
szerint éltek. Szelepcsényi és Illésházy, Portia és Béldy. Zrí- 
nyi és Thurzó mind egyenlő erkölcsüek, csak nem egy pártál- 
lásuak. Az udvar elleneseit eddig mindig rokonszenves, bará- 
tait ellenszenves szinben tüntették fel, holott az erkölcs szem- 
pontjából semmi különbség nincs köztük. A mi pedig a va- 
gyonszerzésben nyilvánuló erkölcsöt illeti, azt az előadottak 
után egyformának kell minősítenünk. 

Az ingatlanok értéke. 

Azokból az adatokból, melyeket az adományozásokkal 
kapcsolatban az ingatlanok értékére nézve fentebb előad- 
tunk, nem lehet tiszta képet alkotni arra nézve, hogy milyen 
értéket képviselt egy-egy birtok ebben a korban. Igaz, hogy 
minden kétséget kizáró tiszta képet nem nyerhetünk a legbő- 
vebb adatokból sem, mert az elmúlt korok viszonyai annyira 
világosan sohasem fognak előttünk állani, hogy az értékre 
befolyással levő minden tényezőt megismerhessük. E tekin- 



239 



tétben az elődök intelligenciájának fogyatékossága is szere- 
pet játszik. Az ö becslésük ugyanis nagyon formai s nem 
annyira a valódi érték megállapítása volt a cél a becslésnél, 
mint inkább az előirt formák betartása mellett egy bizonyos 
összeg kihozása. 

A becslések leginkább perekben váltak szükségessé s 
ezért ilyenek maradtak csak ránk. Nem tudjuk, hogy ezeket 
ugy kell-e elbírálni, mint a mai perbeli becsüket, vagy sem, 
de bizonyos, hogy ezt tudnunk kellene helyes Ítélet alkotha- 
tása céljából. A Zrinyi javakra nézve két becsű maradt ránk. 
Az egyik Bekovics Ferencnek Zrinyi György (1549 — 1603) 
országbíró elleni perében foganatosított becsű je. A másik 
Zrinyi Péter kívégeztetése után (1671) foganatosított becsű. 

Zrinyi György országbírót a monyorókerékí, csáktor- 
nyai és csurgói uradalmak harmadrésze illette, A becsüt a 
HK. I. r. 133. címe szerint foganatosították. A kitüntetett ösz- 
szegek csak az alperes Zrínyi György részére vonatkoznak. 

Monyorókerékhez 40 falu, a vár és a város tartozott, az 
alperes részét 33.700 frtra becsülték, a mihez járult a hadi- 
szerekből és foglyokból rá eső rész. 20.000 frt. Csáktornyá- 
hoz 105 falu, a vár, a város és 66.000 frt értékű hegyvám tar- 
tozott, ebből a Zrínyi György részének értéke 53.000 frt. Csur- 
góhoz az elpusztult s értéktelen váron kívül a város és 25 falu 
tartozott, ennek az alperesre eső részét 85.000 frtra becsülték. 

Zrínyi Péternek csak a Muraközön levő birtokait be- 
csülték meg s írták össze. A becslésnél három értéket vettek 
fel, egy legkisebb, egy közép és egy legmagasabb értéket, me- 
lyet netán el lehet érni. Az összes ingatlanok értékét így 
143.687 fit 30 kr., 168.281 frt ^iVi kr.. 107.418 frtra tették. 
Az egyes ingatlanok értékét nézve a következők emelh-^tők ki: 
577 hold urasági és 440 hold az úrbéresekkel közös erdőt 
2010—2730—3445 frtra becsülték; egy királyi hold földet 
10 — 12 — 14 — 16 frtra, sőt egy néhány helyen 3 frtra, egy hold 
kaszálót egy-két forintra; egy egész jobbágy telket 400 — 
550 — 700 frtra; egy elhapyolt jobbágytelket a lakott értéké- 
nek felére; ezer köböl bort hozó szőlőt 20.883 — 25.000 31.250 

forintra. 

A birtokhoz tartozó hegy vámokat külön becsülték. Az 



240 

összeírás szerint a liegyvám évenkint 2500 köböl, a tized 1600 
köböl bort boz. Ennek értéke 68332 ívi 80 kr. — 82009—102500 
írt. Külön becsülték a termés tizedet, melyet 6—5—4 száza- 
lék tőkésítés mellett egy végösszegben fejeztek ki. E szerint a 
termés tized értéke 9557—11.469—14.336 írt. Csáktornya, 
Perlak, Szerdahely, Légrád, Turcisce s Gradisca adóját tőké- 
sítve 13.619—20.428 írtra tették. 

Ugyanezeket az értékeket találjuk Erdélyben is, hol eb- 
ben a korban pl. Fogaras várért és uradalmáért Kővárral 
együtt évi 15.000 frt bért kínált Báthory Zsigmond a feleségé- 
nek, Mária Krisztina főhercegnőnek, mikor elváltak. S ez a 
főhercegnő 60.000 frt hozományt kapott, mikor férjhez ment. 
Az olyan becslésnek a helyességét, melynek tárgyát 
nem láthatjuk, ellenőrizni nem is tudhatjuk s így e számok 
vagy bármennyi szám is, csak hozzávetőleges képet adhat e kor 
értékeiről. Ha a fent már felsorolt adatokat visszaidézzük és 
elgondoljuk, hogy e korban a legnagyobb vagyonok egyikét 
260 — 350 ezer forintra becsülték, akkor a pénz értékéről né- 
mi fogalmat mégis nyerhetünk. E fogalmat kiegészítheti az 
1538: XXVI. t.-c, mely szerint a katonaság a következő ára- 
kat fizeti élelméért: egy ökörért 12 frtot; egy fejős tehénért 8 
frtot; hízott sertésért 2 frtot; sovány sertésért 1 frtot; féléves 
sertésért 50 dénárt; malacért 4 dénár; libáért s kappanért 
3 dénárt, tyúkért 2 dénárt; egy font húsért 1 dénárt. Bethlen 
Gábor pedig 1626-ban következőleg állapította meg az ára- 
kat: egy pár szép ökör 35 frt; alábbvaló 25 frt; borjas tehén 
10 frt; egy kövér juh 1 frt; egy bárány 32 dénár; 1 font hus 
3 dénár; egy hízott sertés 10 frt; egy kappan 8 dénár; hízott 
kappan 12 dénár; egy lud 16 dénár; hízott lud 20 dénár. 

Termelési viszonyok. 

Magyarország termelése megtartotta azt a jellegét, mely 
az Árpádok óta jellemezte. A föld volt és maradt a termelés 
legfőbb tényezője. Az ipar most sem volt képes kielégíteni a 
szükségleteket s e cikkek legnagyobb része továbbra is a kül- 
földről került. Kivitelünk a gabona, az állat s a bor. E cikkek 
közül ezen az egész korszakon keresztül a marha a legneveze- 
tesebb cikk, mert ennek a szállítása aránylag a legkönnyebb, 



241 



iniutáu azuttalanság nem akadálya annak, hogy a külföldre vi- 
tessék. Ezért ugy a XVI., mint a következő vszázadokban is te- 
kintélyes marhakivitellel dicsekedhetünk. A XVI. század kö- 
zepén már 80.000 darabot visznek ki. Egyik legnagyobb ke- 
reskedő e korban Bánffy Lukács, kinek kötései vannak kül- 
földre szállítandó marhákra. A következő században Zrínyi 
Miklós foglalkozik evvel az üzlettel és tervbe veszi, hogy éven- 
kint 20.000 marhát fog kiszállítani. 

A marhahajtás nehéz és veszedelmes foglalkozás volt, 
mert hetek sőt hónapokig tartott, mig a marhát rendeltetési 
helyére tudták Juttatni. A marhahajcsárok sokszor valóságos 
csatákat vivtak a rablókkal, a kik folyton támadták őket, s 
ezért közülök szám.osan előbb-utóbb katonákká lettek. A haj- 
dú elnevezést is tőlük származtatják, a hajtóból lett állítólag a 
hajdú név. 

A kereskedés másik nevezetes cikke a gabona, ennek ke- 
reskedelmét azonban a hadsereg szükségleteire való tekintet- 
tel gyakran korlátozták. Ismételten eltiltották a külföldre 
való vitelét, nevezetesen 1585., 1587., 1592-ben, majd a követ- 
kező században is többször. Végül azonban a nagybirtokosok 
a hadsereg ellátásának hasznosságát belátván, maguknak 
szerezték meg ezt az üzletet s evvel a gabonakiviteli tilalmak el- 
vesztették jelentőségüket, miért is azokat többé meg nem uji- 
tották. A hadseregszállitás azonban még szabályozatlan, a 
mennyiben a vezér igen gyakran egyúttal szállító is. Ebben 
az utóbbi minőségében aztán kiveti a szükséges gabonameny- 
nyiséget adóban. A katonáskodás azért volt olyan jó üzlet, 
m.ert a vezér megkapta a sereg ellátására szükséges összeget, 
de a katonákat a sarcolásra utalta. Ezért volt a katonaság 
rablása miatti panasz hiábavaló. 

A mikor ezen a téren némileg rendezett viszonyok ala- 
kulnak ki, ez ugy történik, hogy a katonaság, melynek minden 
legénye maga kellett, hogy élelniezze magát, legszívesebben 
rnont vásárlásainak eszközlése végett a nagybirtokoshoz, a 
hol biztosabban remélhette, hogy kapni fog valamit, mint a 
kisbirtokosoknál. A nagybirtokon nem is féltek a vásárolni 
jövő katonáktól, mert tudtak, ha szükség volt rá, védekezni a 
visszaélés és erőszakoskodás ellen. A háborúskodás állandó- 

A K o s t u: NíiKybirtok, *" 



242 



sulása a határon túli kivitelt lehetetlenné tevén, a feleslegek 
felvevője csak a hadsereg lehetett. így a nagybirtok a háború 
körül állandóan érdekelve volt. Egyénileg annyiban, a meny- 
nyiben az alkalmazója s gazdaságilag, a mennyiben termé- 
nyeinek vevője a hadsereg volt. Ez a két körülmény a nagy- 
birtokosok alattvalókká válását elkerülhetetlenné tette. A po- 
litikáin kivül, mint vezérek, hatalmi függésbe is jutottak, 
nnnt hadseregszállítók pedig gazdaságilag függtek. E hármas 
összeköttetés aztán lehetetlenné tette a legnagyobb birtokosra 
nézve is, hogy ne a központi hatalom érvényesülésében lássa 
a maga érvényesülését is. 

Az elért termésmennyisége az egész korszakban nagyon 
kevés. A korszak elején meg épen hihetetlenül csekély, pl. a 
tarkányi G774 holdnyi birtokon 1501-ben 1455 csomó gabona 
termett; ugyanebben az évben Sarud, Hidvég, Magyarád és 
Tiszahalász községekben 2202 csomó; az egri püspökség terü- 
letén, mely 500 négyszög mértföld volt 1,075.552 csomó min- 
den gabonanemüböl együttvéve; Zarándmegyében egy niértföld 
területen j 501-ben 25.455 csomó; Nógrádmegyében 1574-ben 
32.385 kereszt búza, 2065 rozs, 5690 zab, 3466 árpa s 1200 
akó bor termett. E csekély termésmennyiség mégis annak a 
körülménynek is tulajdonitandó, hogy a XVI-ik században 
nem tértek át még a hármas forgásu gazdálkodásra. Az Al- 
földön még alig űztek földmivelést, de az állattenyésztés is fej- 
letlen volt, a marhák silányak, A marha bőre az 
érték egyharmadát tette. A juhtenyésztés is fejletlen, 
mert a gyapjú még nem kereskedelmi cikk, mint a következő 
korszakban, mikor ennek következtében óriási módon fellen- 
dül. A méhészet azonban a maihoz képest is fejlett, sőt a mai- 
nál is fejlettebb. A lótenyésztés tekintetében sem voltunk a 
többi országhoz képest elmaradva s ebből tekintélyes kivite- 
lünk volt; egy közönséges ló ára 20 — 40, egy diszlóé 200 frt 
is volt. Lovakat még Spanyolországba is visznek ki tőlünk. A 
török területen a juhtenyésztés is virágzott, 1581-ben 20 arad- 
megyei községben 27.127 juhot olvastak össze. A bortermelés- 
ből volt mégis a legrégibb és legállandóbb jövedelem. Már 
a XVT-ik század elején a külföldön is ismert borvidékek a 
TTpgyalja, Eger s Dunántúl. A legdrágább bor akója 10 — 12 



243 



forint, a közönséges boré 3—4 frt. A török vidékeken a gyü- 
mölcstermelés is elterjedt, söt a dísznövények és virágok is, 
melyeket némely föiir, pl. Illésházy (1606) üvegházban is ne- 
veltetett. 

A belfölddel és külfölddel való összeköttetés egyaránt 
nehéz és drága. Egy levél küldése Budáról Esztergomba is 
3 — 5 frtba került, Olaszországba pedig 80 — 100 frtba. Ilyen 
körülmények közt kereskedelem nem fejlődhetett, még akkor 
sem, ha a kamat nem lett volna 15 — 20 százalék rendes kö- 
rülmények között s nem emelkedett volna soha 70 százalékra 
is, mint ahogy gyakran megtörtént. 

Ezeken az akadályokon kivül még a kormányzati aka- 
dályok és szeszélyek is lehetetlenné tették az ipar és kereske- 
delem fejlődését. Ugy a nyerstermények, mint az iparcikkek 
kivitelét mindmitalan eltiltották. A XVII-ik század vége felé 
a moldvai vajda pl. ezüstöt küldött a brassói ötvösöknek, hogy 
edényeket készítsenek neki belőle. Előleget is vettek e munkára 
s ekkor a fejedelem egyszei're csak eltiltotta a munkát. Ugyan- 
ekkor a teljhatalmú Béldy Pál megtiltja, hogy erdélyi ember 
huzat vigyen ki Moldvába, az oláhok is csak a maguk szeke- 
rein vihetik ki, ha itt megvették. Ezt a tilalmat csak ugy volt 
hajlandó visszavonni, ha az érdekelt Háromszék ingyen 
Moldvába szállitja 1000 köböl gabonáját. 

A nagybirtokosoknak most már az országos hatalom- 
mal gyakorolt visszaélései a népet nem ritkán arra kénysze- 
i'itefték, hogy a török területekre vándoroljon, a hol szívesen 
fogadták és jól bántak vele, szemben a magyar urakkal, a 
kiknek az volt az állásponlja, hogy ,,csak eleinte kell vele 
csinyján bánni" mint a hogy Mátyás főherceg korában, 1596- 
ban Írja. Ugyancsak ö elrendeli, hogy az újonnan elfoglalt 
területeken eleinte nem kell nagyobb adót szedni, mint a tö- 
rök szedett. Tlyen szellpm mellett nem csodálkozhatunk azon, 
hogy a nagybirtokosoknak az az eljárása, hogy erőszakkal 
áthajtották a jobbágyokat a maguk területére, nem járt ered- 
ménnyel. 

Valósággal csoda, hogy ennek dacára is voltak egyes 
helységek, melyek virágoztak. Tlyen elsősorban Debrecen, hol 
a marlmkerckedelemmel annyit keresnek, hogy a XVT-ik 

Ki* 



244 



század közepén volt olyan polgár, a kinek 10.000 marhája is 
volt. Ugy látszik az a körülmény, hogy nagy helység volt, lehe- 
tővé tette, hogy polgárainak vagyonát a támadások el- 
len meg tudja védeni és igy itt akkor is uralkodhatott jó mód, 
mikor másutt a hatalmasok ennek fejlődését megakadályoz- 
ták. Voltak egyes urak is, mint a Zrínyiek, a kik a vagyon- 
sze ízesnek polgári módját, a kereskedelmet sem vetették mog. 
Zrínyi Miklós a költő, pl. igazi nagyvállalkozó, a ki a tenge- 
ren kereskedik. Buccari, Portó Re, Girquenitzáhan hatalmas 
tárházai vannak, melyekben búza, bor, fa, bőr, szövet stb. 
van felhalmozva. E kereskedelem évi 100.000 frtot hozott Zrí- 
nyinek olyan időben, mikor egy hold szántót 4 — 5 frtra be- 
csültek. 

A nyílt erőszakon kívül ezer módja volt most is a nép 
sarcolásának. Elgondolhatjuk, hogy az adószedés körül mi- 
lyen visszaélések történtek Magyarország műveletlen népé- 
vel, ha az erdélyi szász néptől is még egyszer, sőt ennél is 
több adót szedtek, mint a mennyi a törvény szerint járt. Az 
adószedők e visszaélései ellen az 1650-iki gyulafehérvári or- 
szággyűlés előtt panaszt is tettek, de eredménytelenül. Ez an- 
nál jobban sújtotta az országot, mert most a török ellen foly- 
tatott háborúk nagyobb költséget igényeltek, mint eddig s az 
örökös tartományok kevesebbel járultak hozzá. E mellett a 
török is, miután szükségletei emelkedtek, több adót követelt, 
mint eddig. A XVII-ik század vége tehát nagyon siralmas ál- 
lapotban találta az országot. 1683 és 1700 közt az udvarnak 
140 millió frt rendkívüli hadi adót fizetett az ország, a török- 
nek pedig 1683-tól 1690-ig 30 milliót. 

Mindenütt azokat nyomták legjobban, a kiktől legtöb- 
bet remélhettek. A szászok, a kiknek területe 199 négyszög 
mértföld volt, 2000—1669—2400 porta után fizettek adót ak- 
kor, mikor a 687 négyszög m.értföld kiterjedésű megyék 1300 
porta után. Ez az arány állott fenn 1689-ben, mikor az adót 
ilyen arányban viselték: a szászok 500.000 frtot, a megyék 
316.250 frtot. a székelyek 120.000 frtot fizettek. 

A mikor tehát a törököt sikerűit az országból kiűzni, 
egy, a velencei követ jelentései szerint, holt tetemhez inkább, 
mint élőhöz hasonlitó országot kaptak a győzök. Az ország- 



245 



ban csak egynehány nagybirtokos volt, a ki az általános nyo- 
mort nem ismerte, sőt a kinek ez egyáltalán nem vált hátrá- 
nyára. Minden megváltozott az országban, csak a nagybirto- 
kosok hatalma maradt meg. Királyokká már nem lehettek, 
de annak a veszélye is elmúlt, hogy a király szeszélye őket 
birtokaiktól megfoszthassa. Az országnak a török alóli felsza- 
badulása a nagybirtokosoknak jelentett csupán előnyt, de a 
népnek nem. Alattvalóvá válásukért tehát megkapták az el- 
lenszolgáltatást, a harcból is hasznot meritö urak, de nem ka- 
pott semmit a nép, mely a felszabadításért folyt harcokban a 
vérét ontotta. Ezért különben hiába panaszkodnánk, mert ez 
a történelem törvényszerűsége. A kinek hatalma van, az ezt a 
hatalmat megtartja addig, a mig egyenesen ez ellen nem for- 
dul a fejlődés következtében a hatalom nélküliek tömege. A 
most If^folyt küzdelmekben pedig csak elvétve és rövid időre 
fordult a tömeg a nagybirtok hatalma ellen. A szegénységnek 
az a tragikuma, hogy az ö soiaiból egyeseknek azért ad a ha- 
talom több jogot, hogy evvel a nagy tömeg jogtalanságát an- 
nál biztosabban fentartsa. 



V. KORSZAK. 
A nagybirtok alattvalói kora. 

A modern állam kialakulása. 

A magyar közélet a királyság alapításától kezdve a 
XVIII. századig majdnem kizárólag a nagybirtokon épült. 
Ekkor egyszerre nevezetes fordulat áll be. A nagybirtok sze- 
repe nem szűnik meg teljesen, de kizárólagos politikai sze- 
repe mégis megszűnik. Mind több és több kisvagyonu jut 
hivatalhoz és evvel hatalom és tekintélyhez. A hivatal azon- 
ban nem jelenti többé a korlátlan hatalmat, hanem az állami 
akarat végrehajtását. Az állami akaratot, melyet eddig telje- 
sen azonosítottak a hatalmasok akaratával, most már a bü- 
rokrácia gondosan előirt szabályai szerint állapítják meg. 
Evvel a nagyhatalmú nagybirtokosoknak a hivatalokból ki 
kellett esniök, mert a ki saját ügyeiben egyedül szeszélye sze- 
rint jár el, az nem lehet a más akaratának gondos végre- 
hajtója. 

Láttuk, hogy a királyság alapítása óta a nagybirtoko- 
sok voltak a legmegbizhatatlanabb alattvalók s a királyság 
mégis csak rájuk alapíthatta hatalmát. A nagybirtokosok 
századokon keresztül mást nem tesznek, minthogy ök ma- 
guk is azt a hatalmat akarják megszerezni, támadják azt a 
királyságot, melyet védeniök kellene, mert az ö hatalmukat 
fenntartotta Csakhogy arról sohasem feledkeznek meg, hogy 
az alsó rétegekkel szemben, a királysággal közös érdekeik 
vannak. Alattvalói minőségükben megbízhatatlanok, de a 
nagy vagyon hatalmának fentartásában öntudatlanul is, ösz- 
tönszerűen céltudatosak. 

Minden megváltozik, mihelyt a termelés intenzitásának 
emelkedésével a kisebb birtokok is többet tudnak termelni 



247 



annál, a mit maguk elfogyasztanak. Ezzel aztán a közélet- 
ben is emelkedik a középbirtokosok jelentősége, mi által po- 
litikai befolyásra tesznek szert. Ezt az áttolódást a nagybir- 
tokosok rögtön megérzik és megbizhatóbb alattvalókká lesz- 
nek, mint eddig voltak. A katonaság tartása nem volt már 
sem joguk, sem kötelességük, a mivel a hatalomnak a lát- 
ható eszközét is elvesztették, bár ez nem ok, hanem csak oko- 
zat volt is. A nagybirtokosok ugyanis maguk hárították át \ 
a katonaság tartásának kötelességét a királyra. Ennek oka 
is a termelés átalakulása, mely a királyt pénzhez juttatta. A 
jobbágyok termelésük javulásával mind több adót tudtak 
fizetni és evvel a nagybirtokosok sorsát javították, mert 
ezek mentesültek a katonaállitás kötelessége alól. A hadse- 
regekben egyedüli jelentőségre emelkedett lőfegyverek és í> 
hadseregek megnövekedése jobbágyseregekké tette az uj kor 
seregeit. Evvel aztán a gazdaságiakon kivüli okok is abban 
az irányban működtek, hogy a nagy tömegek helyzete ja- 
vuljon. 

A mióta a katonáskodás rendes foglalkozássá lett, me- 
lyet ép ugy kellett érteni, mint a földmivelést, azóta állandó 
ezredek felállítása vált szükségessé, a minek következtében a 
bandérium, az insurrekció, a telekkatonaságra vonatkozó 
törvények elvesztették jelentőségüket s holt betűkké lettek. 
A nagymajtényi sikon nem az önálló Magyarország, hanem 
a királyi hatalomra vágyó és királyi hatalmat gyakorló 
nagybirtokosok Magyarországa szűnt meg. A központi hatal- • 
mat képviselő királyság itt elérhetetlen magasságra emelke- 
dett a nagybirtokosokra nézve. Ezentúl a nagybirtok is csak 
annyi hatalmat élvez, a mennyit a törvény és a királyi kegy 
nekik ad. 

A nagybirtok és királyhüség a múltban össze netn férő 
jelenségek. Mihelyt a nagybirtok akkora volt, hogy a legfőbb 
hatalmat megszerezni remélhette vele, akkor a királyhűség 
azokból is eltűnt, a kiket a hála kötelezett. MowSt sem az ille- 
tők akarata volt elhatározásuk legfőbb tényezője, hanem az 
a rend, mely kialakult. Századokra volt szűkség, mig Ma- 
gyarországon rend keletkezett. Ez után századok kellőnek, 
mig a rendnek alkotmányos bi.",tositékai is kirilakrdnrk. 

JJagyarországon a XVIT-ik század végéig csak a nagy- 



248 

birtokosok forradalmárok. Az ö forradalmuk állandó s Je- 
lenségeiben folyton visszatérő. A történelem tanúsága sze- 
rint ez azért van, mert a forradalmak célja az uralom meg- 
szerzése, miután nekik volt erre a legtöbb kilátásuk, tehát 
kellett, hogy ök legyenek folyton forrongásban. Mihelyt az 
erőviszonyok megváltoznak, az alsó rétegek kezdenek ura- 
lomra törni és akkor a nagybirtok és király érdeke közössé 
lesz, evvel a nagybirtok kikapcsolódik a forradalmi és ha- 
ladó irányzatokból. 

A XVIII-ik századtól kezdve lépnek előtérbe a megyék, 
illetve a köznemesség. Most már nem az a leglényegesebb 
kérdés az országgyűlésen, hogy a király és egyik-másik 
nagybirtokos ki tud-e békülni, hanem az, hogy a megyék sé- 
relmei orvoslást nyernek-e. Az országgyűlés nagyobb jelen- 
tőségű terme az alsó tábláé. Nem lehet már törvénnyé az, a 
mit egyedül a felső tábla határoz. Az országgyűlésen a viták 
kezdenek jelentőségre emelkedni. A szónoki készség értéket 
jelent s e tehetségükkel tesznek szert befolyásra a közneme- 
sek. Ugyanígy a katonaságnál is emelkedik a tehetség sze- 
repe, ha még nem lesz is a haladás egyetlen feltételévé. Ál- 
talában egy erős alulról kezdődő nyomás érezhető, mely a 
polgárság és jobbágyságból indul és a közvetlenül felette levő 
réteget nyomja első sorban magasabbra. 

A nagybirtok hatalma azonban nem tűnt le evvel az 
alulról való emelkedéssel, hanem a hivatali kulisszák mögött 
megtartotta befolyásának legnagyobb részét. Ezt a befolyást 
arra használta fel, hogy anyagi érdekeit védje és érvénye- 
sitse. A mikor pl. 1715-ben az adókivetés céljából bizottságo- 
kat küldtek ki, ezek a bizottságok csak a jobbágyok jövedel- 
mét Írták össze. A befolyásos emberek jobbágyainak jöve- 
delme ez összeírás szerint kicsi, ellenben a befolyással nem 
biroké nagy. Sőt azoknak a megyéknek az összeírása, me- 
lyekben hatalmas urak voltak érdekelve, elvesztek. Nincs 
meg Illésházy megyéje, Trencsén; az Erdödyek és Battyá- 
niaké, Vasmegye összeírása. 

Az udvar a régi rendi korból maradt tisztségek s m.él- 
tóságok hatáskörét folyton csorbította. A nádori méltóságot 
Pálffy Miklós töltötte be 1731-ig. Hatásköre azonban a hely- 



24d 



tartó-tanács és a kamara mellett alig volt, még a 32 jobbágy- 
teleknyi adományozásairól is minden évben jelentést kellett ten- 
nie. A mikor Pálffy meghalt, be sem töltötték ezt a méltósá- 
got, hanem Ferenc lotharingiai herceget kinevezik helytar- 
tóvá. A kancellári állás még jelentős, mert 12.000 frt a fize- 
tése s a sok nemesitésböl óriási mellékjövedelmei vannak. A 
nagybirtokosok igy udvari méltóságok elnyeréseért veteked- 
nek s a diplomáciai pályán keresik nagy vagyonuk mutoga- 
tásának alkalmait. A múltban a királlyal egyenrangú felek- 
ként szerepeltek a külfölddel kötött szerződéseknél, most' 
mint a király akaratának végrehajtói. 

E kor felfogásának megfelel, hogy az udvar ajándék- 
kal, címmel, pénzzel nyerje a maga pártjára az urakat. Ha 
valamely törvényt akart az országgyűlésen keresztül vinni, 
akkor a főispánok s püspökök utján a megyéket, az udvari 
méltóságok utján a mágnásokat nyerték meg a tervnek. Ezt 
tették a múltban, a mikor a Habsburg-ház örökösödési jogát 
ismertették el, ezt most, mikor e jogot a leány-ágra is ki akar- 
ták terjeszteni. Miután különös súlyt helyeztek arra, hogy 
a megyék utasításai kedvezők legyenek, hosszú idővel előre 
munkába vették a megyéket. A nádor, mint Pestmegye; a 
primás, mint Győrmegye; Erdödy Ádám nyitrai püspök, 
mint ottani főispán; a másik két Erdödy szintén főispáni 
minőségükben; Koliáry honti főispán; Károlyi Sándor, mint 
a felvidék kedvence; Szluha komáromi alispán, mint ottani 
nagy befolyású ember, mindent elintéztek az udvar kiván- 
sága szerint. Erdélyt a nem rég bárósitott Bornemissza 
nyerte meg. 

A Pragmatica Sanctio elfogadása után a jutalmak 
szétosztása a várakozásokat kielégítette. A nádor a király 
arcképét kapta és Bazin s Szentgyörgy uradalmaira vonat- 
.kozó Ígéretet; a primás gyürüt; Csáky bibornok a szentgott- 
hárdi apátságot; Erdödy nyitrai püspök titkos tanácsos lesz 
és szintén gyürüt kap; Szluha Ferenc báróságot és 20.000 
frtot; Jeszenák 4000 frtot. A nagy urak ekkor kapják az 
adományok dandárját, Altban 100.000 frtot, Consbruch gróf 
aradi főispán. Szolnokot árendába, Stahremberg 40.000 frtot, 
Csáky Zsigmond 30.000 frt fejében az ónodi uradalom felére 



260 



kap jogot, 162.000 frt fejében pedig a csetneki uradalomra, 
Károlyi Sándor kapja az előbbi Schlick-birtokokat, gróf Zo- 
bor Ádám a kovalóci birtokokat, Erdödy 6000 frt fejében 
Pusztaszert, stb/) Ekkor nyernek engedélyt hitbizomány 
alapitásra Erdödy, Koháry, Forgách, Schönborn. 

Ezekkel az adományokkal és a néhány évtized óta esz- 
közölt adományokkal megalakult az uj birtok-arisztokrácia. 
Ennek a jelleméhez tartozik, szemben a múlttal, az alázatos- 
ság a királlyal szemben és a királyhoz való kapcsolódás, A 
régi arisztokrácia a király fékezője, az uj a király első szol- 
gája. A múltban a főpapok voltak a legtöbbször a megbíz- 
ható alattvalók, most a világiak is megbizhatókká lesznek, 
sőt állandó családi érdekeikre való tekintettel még megbiz- 
liatóbbak, mint a sokszor nem mágnás főpapok. A papság 
igy kisebb szerepre szorul s ezért átmenetileg még ellenszen- 
vet is tapasztalhatni egyik-másik királyban irányukban. 

A király hatalma azonban szintén nem egyéni hata- 
lom, mint a hogy a nagybirtoké nem ez. A király nem az 
állam, hanem, ennek csak egyik szerve, a nagybirtokosok az 
állami hatalom részeseiként s nem saját jogukon lépnek fel. 
Tisztségeik állami tisztségek s ezekben épugy szabályok alá 
tartoznak, mint mindenki más. Csak a nagyobb tisztségadta 
nagyobb hatáskör felejteti velük a régi idők korlátlan ha- 
talmát. 

A neoacquistica comissio. 

Ennek a nevezetes bizottságnak a működése ugyan 
már az előbbi korszakban kezdődik, hatása azonban csak a 
nagybirtok alattvalói korában érzik, sőt működése is nagy 
részben ebbe a korba esik. Az a gondolat, mely létet adott 
neki, Rudolf alatt született, mikor az első tekintélyesebb te- 
rületeket foglalják vissza a töröktől. Miután ugyanis a há- 
ború folytatása nagy költséggel járt, ezért az udvar e költsé- 
gek egy részének visszaszerzése érdekében megkövetelte, 
hogy azok, akik a visszafoglalt területeken a maguk régi 

^) 1. A neoacquistica comissio és A nagy szerzők czimü fe- 
jezeteket. 



251 



birtokjogát érvényesi teni óhajtják, bizonyos váltságösszeget 
kell, hogy fizessenek. Ezt akkor fegyverjognak nevezték, ezt 
a jogot elevenítette fel most az udvar. Kollonics elnöklete 
alatt 1688-ban egy bizottságot nevezett ki a király, azzal a fel- 
a"aaltal, hogy a töröktől visszaszerzett területeken levő birtok- 
kérdéseket elintézze. E ^bizottság minden, a töröktől visszafog- 
lalt területen lakó birtokost felszólított, hogy igazolja birtok- 
lásának jogcímét, A ki nem tudta ezt igazolni, az elvesztette 
a birtokot. A ki igazolni tudta, arra kivetették a fegyveradót, 
melynek lefizetése ellenében a birtokot megtarthatta. Ebben 
a tárgyban számos rendeletet intézett a király a bizottság- 
hoz, különösen arra figyelmeztetvén a bizottságot, hogy csak 
annyit adjon a kérvényezőknek, amennyi a török előtt is 
megillete őket, illetve jogelődeiket (1. 1688 jul, 13-iki kama- 
rai levéltári iratcsomót). Arra is figyelmezteti az udvar a bi- 
zottságot, hogy nem kell mindjárt odaadni a kérvényezőknek 
az ingatlanokat, hanem arra kell ügyelni, hogy azok karba is 
helyezzék, mert a kincstár csak igy tehet szert adó jövede- 
lemre (1688. május 19.). 

A neoacquistíca commissío 1690-ben kezdte meg e fel- 
hívásokat avval a hozzáadással, hogy a ki ez alatt az idő 
alatt nem igazolja jogcímét, az elveszti az ehhez és a birtok- 
hoz való jogát. Ezeket aztán lefoglalják a kincstár részére. 
Ugy a javak lefoglalása, mint a fegyveradó miatt kitört elé- 
gedetlenség nagyon hozzájárult a Rákócy-felkelés rokon- 
szenvessé tételéhez. A neoacquistica azonban nemcsak hátrá- 
nyos célokat szolgált, hanem hasznosokat is, csakhogy ezek- 
ből minél kevesebbet tudott megvalósítani. Az udvari kamara 
már 1688. június 10-én elrendelte az újonnan elfoglalt javak 
térképének és egy telekkönyvnek az elkészítését. Ma már tud- 
juk, hogy ez milyen előnnyel járt volna az ország közgada- 
ságára. 

A Rákócy-felkelés után az országgyűlés is foglalkozott 
a neoacquistica ügyeivel s az 1715: X. t.-c. kimondta, hogy 
ezt a feladatot három erre a célra alakított bizottság fogja 
végezni. Az 1723: XIX. t.-c. visszatér erre a kérdésre, míg 
az 1741: XXI. t.-c. e bízottságokat eltörli és kimondja, hogy 
minden igényi a törvény hmkIps utján kell érvényesíteni. 



252 



Erdélyre nézve a Lipót-féle diploma kimondja, hogy ott az 
ellenségtől visszaszerzett birtokokat jogos tulajdonosaiknak 
vissza kell adni. Itt tehát a neoacquistica commissio nem 
működött. 

A bizottság munkálatainak iratai nincsenek meg, de 
meg vannak azoknak a pereknek hiányos iratai az országos 
levéltárban, melyek e bizottság működése nyomán az egyesek 
és a kincstár közt keletkeztek. Összesen 537 ilyen per iratai 
vannak meg. Ezekből 246-ban nincs Ítélet, 137 esetben eluta- 
sították a kincstárt, illetve letette a pert. A perletétel főleg a 
hatalmas urak elleni perekben fordul elö. Azok közt az al- 
peresek közt, a kik ellen a kincstár képviselője letette a pert, 
szerepelnek: gróf Gsáky Zsigmond, gróf Csáky Imre, Koháry 
István, Hunyady József, Almásy János, Orcy István, id. 
Eszterházy Ferenc, gróf Károlyi Sándor stb. és épigy az elő- 
kelőségek szerepelnek a kincstár ellenében megnyert perek 
alpereseiként is. 

Az a kor, a melyet e bizottságról lehet elnevezni, nem 
e peressé vált ügyek, hanem e bizottság által a kincstár ré- 
szére lefoglalt javak adományozásával teremtett uj viszonyo- 
kat. Alkalom erre elég kínálkozott a folyton megismétlődő 
felkelések folytán, melyek alatt nemcsak hogy sokan nem 
igazolták birtokuk jogcímét és ezért volt az udvarnak azok 
lefoglalására jogcíme; hanem a felkelések alkalmat adtak 
arra is, hogy a felkelők birtokait is lefoglalja. így híveinek 
jutalmazására az udvarnak volt elegendő módja. 

Az adományozás és a tulajdon kérdésének a megálla- 
pítása tekintetében azonban a magyar kamara véleményét, 
mint az a kamarai levéltár adataiból megállapítható, rend- 
szerint kikérték. 

Azoknak a birtokoknak a teljes összeállítása, melyeket 
a Nádasdy — Zrínyi — ^Frangepán — Wesselényi-liga alkalmá- 
ból, a Thökölyi- és Rákócy-felkelés idején lefoglaltak s azoké, 
melyeket a töröktől visszafoglaltak, nincs meg. Azok az íra- 
tok, melyek erre nézve a bécsi császári és királyi kamarai 
levéltárban feltalálhatók, nagyon fogyatékosak. Ugy ezek, 
mint az országos levéltárnak fent ismertetett többi adataiból 
mégis lehet némi fogalmat nyernünk a konfiskált és a jogchn 



253 



igazolásának elmaradása miatt a kincstárra szállt birto- 
kokról. 

A wieni kamarai levéltárnak 1689, évi október 30-iki 
magyar vonatkozású iratai közt a szepesi kamara területén 
lévő kincstári birtokok összeírása található. Ez az összeírás 
azonban fogyatékos s nem foglalja magában az összes kincs- 
tári birtokokat, mert Thökölyi tisztjei igen sok iratot szét- 
hordták. Viszont nemcsak a nagybirtokok, hanem a kincstár tu- 
lajdonába jutott kisebb birtokok is benne vannak. Ezért ennek 
egészben való leközlése, dacára nagy érdekességének és annak, 
hogy nyomtatásban még nem jelent meg. ezen a helyen, a hol 
csak a nagybirtokokról szólunk, nem volna helyénvaló. Az aláb- 
biakban tehát kivonatosan közöljük. A kimutatá.sban 27.5 
birtok van s a felvevő hivatal megjegyzi, hogy a régi idő óta 
a kincstár kezén levő birtokokat nem mutatja ki. A kimuta- 
tott birtokok közül 153-at tulajdonosai visszakaptak. Az ösz- 
szesek közül legfeljebb 34-et lehet nagybirtoknak, helyeseb- 
ben értékesebb birtoknak minősíteni. Meg kell ugyanis je- 
gyezni, hogy sok szőlő van e birtokok közt és a szőlőbirtokot 
nem lehetett ugy elbírálni, mint a többi birtokot. 

Az eredeti összeállítást tartva szem előtt, a szepesi ka- 
mara területén konfiskált nagybirtokokat- a következőkben 
lehet kimutatni: 



A birtok neve. 



Késmárk ura- 
dalma 



Sohavnik ura- 
dalma 

' A^makovicai 
vár 

A na^sárosi 
vár 

A sóvári só- 
bánya 

A sóvári rész 

Peklényl kas- 
tély és lapis- 
patakl javak 



Akon- 

A tulajdonos neve. flskálás 

ideje 



Thökölyi István 



1691 



Thökölyi Zsigmond 167S 

Rákócy örökösök 1684 

Rákócy örökösök 1685 

Királyi 1670 

Qr. Soós György 1670 

Kecer Menyhért 1670 



A birtok 
becsértéke. 



78.260 



A szerző neve. 



136.325 irt. Rueber Nándor bi- 
zonyos adósság 
fejében 



31.068 



Esztergomi érsek 



A legnagyobb részt 
kapta gr. Káro- 
lyi Sándor, utána 
Barkócy Ferenc, 
a kassai Jezsui- 
ták és Banlcskai 
János 



254 



A birtok nere. 



A peldényi kas- 
tély éslapis- 
pataki javak 

Hogéc vára, vá- 
rosokkal és 
falvakkal 

Füzér lebon- 
tott vár, fal- 
vakkal 

Bodókő vára s 
tartozékai 



Euicki kastély 
s m'adalom 



Akon- 
A tulajdonos neve. flskálás 
ideje 

Keccr Ambrus 1670 

és 
1684 

Zriuyi Ilona 1685 



A birtok 

becsértéke. 



A szerző neve. 



Nádasdy Ferenc 



Az esztergomi 
kápt. és lőcsei je- 
zsuiták 



Encsi kastély 
és Vizsolyi 
birtok 

IMurány vára s 
uradalnaa s a 
derencséni 
birtok 

Balog vára s 
uradalma 



Putnok ura- 
dalma 



Torna vára s 
uradalma 

Szendrö vára s 
uradalma 

Ónod vára s 
uradalma 

Szerdahelyi 
kastély s m'a- 
dalom 

Parnói, Pó- 
lyánk], Becs- 
kői 8 Bot- 
tyán! birto- 
kok 

Tokaji 8 tályai 
ház és szőlők 



Káttai Ferenc 



Ürlai Miklós 

Káttay Ferenz 

Zrinyi Péter 

Rákócy örökösök 

Booskay István 



Veres Mátyás 

Kubonyi László 
Nádasdy Ferenc 



1670 



1685 



Thökölyi István 1671 



Xagyidai ura- Gr. Csáky Ferenc 1671 
dalom 8 Gönc 



1671 



Wesselényi Ferenc 1670 



Wesselényi Ferenc 1670 



1673 

1671 
1670 
1685 
1670 

1670 

1671 

1671 
1670 



45.771 írt Mackó Hemik, 

Barmócy Zsig- 
mond s mások 

200.000 „ — 



34.600 „ 



20.000 
később 
7.125 

46.612 
később 
20.455 



40.000 



Wallenstein Ká 
roly adományul 
kapta. 

Gr. Csáky István 
cgjTészt 46.000 
írtért, egyrészt 
Dracheim Vil- 
mos ingyen. 

Kcglevich Miklós 
Torna vár felével 
42.000 írtért 



44.491 írt Gr. Koháry István 
más birtokokkal 
12.000 írtért 



10.790 



69.331 



81.464 



Felét kapja gr. Or- 
lav Borbála 
5.000 írtért 

Keglevich Miklós 



Vécsey Sándor 



44.000 ., Barkócy István és 
Fischer 



20.775 ,. 



8.000 „ 
23.000 „ 



255 



Akon- 
A birtok neve. A tulajdonos neve. flakálás 

ideje. 

Zombori szőlők Gr. Kátay Ferenc 1671 



Tokaji, Pataki 
6 Szerencs 
várak s ura- 
dalmak 


ÍRákócy örökösök 


1685 


Szeregnye vár 
s uradalom 


Forgách Miklós és 
András 


1670 


Sztárai urada- 
lom 


Sztáray Ferenc 


1686 


Ecsedi vár 


Ilákócy örökösök 


1685 


Rozsály kas- 
tély és ura- 
dalom 


Gyulaffy László 


1670 


Szt. Jobbi vár 
s uradalom 


A török kezéből 
visszafoglalt. 


1686 


Micske 


Zólyomi Miklós 


1686 


Székelyhíd 
DióBzeggel s 
több faluval 


— 


1688 



A birtok 
becsértéke. 



12.000 írt. 



16.479 



A szerző neve. 



Galambos Ferenc 
és Forgách ÍPál, 
utóbbi 14.400 
frt értékben 



Gr. Csáky László 
18.000 frt 



A kamarai levéltár más csomójában találjuk a Ke- 
mény-féle javak összeírását abból az alkalomból, a mikor a 
fejedelem javait konfiskálták. Az 1670-iki csomókban két 
összeírás van. Az egyikben a Szatmár-, a másikban a Sza- 
bolcsmögyében feküdt birtokok vannak összeírva. Mind a két 
megyében levő birtokokat a király 3i^9-ben visszaadta Ke- 
ménynek. E kimutatásokban vannak a Heves-, Zemplén- s 
Beregmegyében levő birtokok is. i")e nincsenek benne az er- 
délyi birtokok. Csak a medgyesi vár van az erdélyi birtokok 
közül felvéve. Ebből Keményé a háromnegyed rész, a hozzá 
t^irtozó allodiális földdel s a gróf Csáky Istvánnal közös vám 
liá romnegyed része. Az allodiális föld 293 szántó (600 metre- 
ta), két 200 szekérnyi kaszáló, egy malom (egy kerekű). 4 
húsz hordó bort termő szőlő, 19 egész, 6 fél, 19 zsellér- s 57 
pusztatelek. Szatmárban az övé: Krassó, Borhida, Apa, Új- 
város, lljfalu. Felsőfalu, Bikszád, Terebes, Bogánháza, Tar- 
lóé, Komorzán, Oláhlekence, Kányaháza, Turvékonya, Rá- 
kos, Parlag, Vámfalu, Berence, Pataháza, Szinyérváralja, 
Sikartó, Barohfalu, Kiskarc, Batisz, Udvari, Baksa, Tere- 
bes és Naratö részei; Hevesben: Nagykörű, Fegyvernek. Pély, 



256 



Kötelek, Kisheves és Arány részei; Szabolcsban: Királytele- 
ke, Szt.-Mihály, Böd és Varsánd részei; Zemplénben: Toka- 
jon s Tarcalon szölö, Csobajon több telek. Más birtokról is 
van itt szó. de avval a megjegyzéssel, hogy azok már el- 
vesztek. 

Az 1690-ben Felsö-Magyarországon konfiskált birtokok 
kimutatásában csak egy nagyobb birtokosnak ingatlanai 
foglaltatnak, Eödönfy Lászlóé, kinek tulajdona volt a vinnai 
vár és 30 falurész, melyet 35.973 frtra becsültek. Ezekből 
Gombos nevű ezredes és gróf Barkócy Ferenc kaptak nagyobb 
adományt. Szintigy nincs nagybirtok abban a kimutatásban 
sem, mely a Caprara-féle bizottság által visszaadott, illetve 
az amnestiát nyert felkelők által visszafoglalt birtokokról ké- 
szült. Az 1690. december 7-iki iratcsomóban 38 birtok van 
kimutatva, ezek közül csak Forgách Miklósnénak a rozgonyi 
curiája a hozzá tartozó birtokkal, Mikolay Boldizsárnak mi- 
kolai birtoka s Holdy György dobosi birtoka nagyobb érté- 
kűek, de ezek is alig érik el a 30.000 frtot. 

A XVTI-ik század forradalmárai közt már nagyon sok 
lévén a köznemes, a konfiskált birtokok közt is soknak kel- 
lett a középbirtoknak lennie. Ezekről azonban nem szóihat- 
ván, e helyütt az erre vonatkozó adatok ismertetését is mel- 
lőznöm kell. 

A birtokszerzés módja. 

A török kiűzése és a sok felkelés a birtokok olyan óriási 
számát juttatta a korona kezébe, hogy a szerzés legfőbb 
módja megint az adomány lett. Azok is, a kik nem juthattak 
adom.ányhoz, a koronától szereztek, mert ez nem tudott a sok 
birtokkal mit kezdeni. A háborúra különben is sok pénz kel- 
lett s ezért az udvar minden elfogadható áron eladta a kezén 
levő birtokokat. Annyira ment, hogy 1690. november 23-án 
egy rendeletet adott ki az udvari hadi tanácshoz, melyben 
kimondja, hogy a visszafoglalt területeket és várakat, hacsak 
nem feltétlenül szükségesek, el kell adni, mert azok fenntar- 
tására nincs pénz. 

Ugy a katonatisztek, mint a hivatalnokok s az udvart 



257 



bármikép kiszolgálók e mellett még is meggazdagodtak. Az 
ezredparancsnokság olyan jó üzlet volt. hogy pl. György 
„vom Berge" ezredes 1691. január 2-án egy kérvényben azt 
adja elö. hogy ha neki adják a kanizsai parancsnokságot, ak- 
kor ö a kincstárral szemben fennálló 17.933 frt 20 kr* iránti 
követeléséről lemond. Az április 15-iki iratok szerint kérését 
teljesítették. 

A kincstár volt az egyik fejős tehén, a másik a nép. 
Miután a háborús világban a követeknek folyton volt valami 
elintézni valójuk, a követjárás állandó volt. A követeknek 
nem volt azonban állandó lakásuk s vállalkozók látták el 
őket. Egy ilyen vállalkozó volt valami Vollandt nevű wieni 
polgár, a ki a török követet tartotta 1690-ben. Ezért a tar- 
tásért 15.000 frfot kért, de u kamara véleménye szerint 3000 
frt is elegendő. 

A legjobb üzlet a kincslári l)ir(()kok vétele vagy zálogba 
vétele volt. Ezt az üzletet senki sem vetette meg, a ki csak 
hozzá juthatott, az mind adott zálog mellett kölcsönt a kincs- 
tárnak. Hogy mit csinálhattak közönséges kalmárok vagy 
világiak, arról fogalmat adhat az, hogy mit csináltak az egy- 
háziak. A magyaróvári uradalmat pl. Széchenyi György esz- 
tergomi érsek a kamarai levéltár adatai szerint 1672-ben 
30.000 frtért zálogba vette. Ehhez az uradalomhoz tartozott 
Goisz szepesi város is. Ez a város panaszt tett az érsek ellen, 
hogy túlterheli. Bizottság vizsgálta meg az ügyet, mely azt 
találta, hogy egyedül Goisz 1690-ben 1690 frt 40 krt, 
1'643-ban 3107 frt 17 krt, sől a vásárokkal .34-66 frtot fizetett, 
ugy hogy a város azt ajánlja, hogy kifizeti az egész zálog- 
összeget. A városra nézv? sem lett volna rossz üzlet, mert 
fiis/.en az egész inagyaróvári uradalom is evvel az ügylettel 
lett elzálogosítva. A polgárok panasza nem járt eredmény- 
nyel, hanem Széchényi az április 10. és 14-iki iratok szerint 
még 20.000 frtot adott kölcsön a kincstárnak. Julius 10-én 
pedig zálogba veszi Csókakő uradalmai 15.000 frtért. iticlyil 
Tlochburg János proviant alozro(l(\s 60.000 frtért veil meg. 
A kőszegi uradalmat pedig 80.000 frtért kapja zálogba (1688 
október 15.). 

Az ilyen zálogüzletek után nn'ndenki járt. Az 1692 

A h: s t n: Naprybirtok. 17 



258 



fobriu'ir 10-iki iratok szerint gróf Tlpi-csényi Mikl(')s mz ini<:-- 
vari uratlalniat 175.000 frtnn zálogba veszi. A liivatalos 
becslés alkalmával 334 650 frtra becsülték. Bercsényi szerint 
azonban csak 115.000 frtot ér. Ennek dacára kijelentette, 
hogy megadja érte a 175.000 frtot, de kéri, hogy felesége, Ho- 
mónnay Krisztina része fejében 100.000 frtot tudjanak be. Ezt 
a kérését csak felében teljesítették, a mennyiben csak 50.000 
frtot tudtak be ezen a cimen. Dacára a szerződés határozott 
megállapitásainak, Bercsényi és a kincstár között csakhamar 
egyenetlenség keletkezik, melynek elintézésére már szeptem- 
berben bizottságot küldenek ki. Az iratok között nincs az ügy 
elintézésére nézve semmi határozat, de a bizottság kiküldése 
előtti idöböl. már július 8-án figyelmezteti a kamara Bercsé- 
nyit, hogy a zálogösszeget, illetve a vételárat fizesse ki. 

A szerzés egy módja az is. hogy a földesúri városokat 
a földesurak bizonyos váltságösszeg ellenében felmentik kö- 
telezettségeik alól. Ezt tette Thökölyi Imre atyja Késmárkkal, 
a miért ez 50.000 frtot fizetett. Csakhogy a kincstár s^m 
emelte ingyen a szabad királyi városok sorába, ennek 160.000 
frtot kellett volna fizetnie melyből 1691-ben 50.000 frtot a 
kincstár elenged, mint a hogy azt az ez évi november 24-iki 
iratokból meg lehet állapítani. 

A szerzés leggyakoribb módja azonban az adomány. 
Kiemeltük a muUra nézve, hogy igen sokan addig kértek 
adományt, a mig a király végre is adott nekik. Most is igy 
volt. Mindenki kért. a katonák, a tisztviselők, a papok. Kérik 
azt is, a mit már egyszer adományozott a király s azt is, a mi 
még adományozható. Szerencse, hogy már nem a királynak 
kellett emlékezetében tartania, hogy mely birtokok állanak 
még rendelkezésére. Aránylag szerény állású emberek nagy 
adományokat kértek. Horváth János de Moravitz szt.-jóbi 
kapitány az összes Zólyomi- és Micskei-családi jószágokat 
kéri. Ezek a birtokok: Nagykereki, Keresztes és Hencida. 
Mások érdemeket emlegetnek. Kubinyi Ádám Kis-Hontból 
Thökölyi birtokaiból Liszkovát és Urbica részét kéri. mert a 
felkelés alatt hü volt és e miatt menekülnie kellett, a miből 
nncA' kéra vpU Harcolt is n császári s királyi felségért 
U688 jan. 2()-iki iratok). Ugyanez év január 30-án Sztrá- 



259 



nyai György a Thökölyi-felkelés alatti érdemeire hivatkozik 
s "a felkelésben szenvedett káraira. Nemcsak arra hivatkozik, 
hogy hü volt a császárhoz és a kereszthez, hanem arra is. 
hogy hireltet szolgáltatott a császári seregeknek. Ez utóbbi 
alapon kér adományt Szepesy is. Farkas György 1688. jun. 
21-én azért, mert Thököly! fogságában volt 1000 tallér jutal- 
mat kap. Ugyanez év június 23-án a kamara ajánlja De- 
mecky Mihályt jutalmazásra, mert a katholikus vallás és a 
templomoknak az eretnekektől való visszafoglalása körül ér- 
demeket szer2:ett, 

A birtokadomány iránt beadott kérvényben rendesen 
túlzottan hízelegtek az uralkodóháznak. Tévednénk azonban, 
ha azt hinnők, hogy ezt csak kis emberek tették, nem kisebb 
embertől, mint Bercsényi Miklóstól is van az 1699. augusz- 
tusi iratcsomóban egy kérvény, melyet a nemes gróf saját- 
kezüleg irt s a melyben az adomány iránti kérvényét a többi 
közt avval támogatja, hogy őse Bercsényi Imre. id. Rákócy 
Györgynek 1633. és 1638-ban a császár ellen tervezett had- 
járatait eláralta. (..cfuod bellico eiusdem expeditiones arcana 
Viennam sub secreto revelasset"). Ezért elfogták és elvették 
tőle a Kővárhoz tartozó s Bethlen Gábor által neki 8000 frí 
erejéig inscribált javakat. Bercsényi Miklós ebből okot ková- 
csol arra. hogy most ezeket a birtokokat visszakapja és kár- 
térítést is kapjon, mert „66 Annís eorundem uníversis emolu- 
mentis et fructibus Praedecessores mei et ipse privatus sim 
oh fídelitatem erga Augistissimam Bomum Austriacam. 
Supplex itaque instabit restitítionis eorundem Pagorum et 
propter privationem fructum ab annis 66 benígnam eatenus 
statisfactionem ex pagís Fiscalíbus." 

A gyenge jellemiiek nagy száma a törökök kiűzése után 
a császárhoz pártolt, jóllehet magyar voltukat addig, mig a 
(örök volt a hatalmasabb, elfelejtették. Azok a törökké lett ma- 
gvarok, a kik most a töröknek nem kellettek, a császárhoz 
foi-dultak s a kei-eszténységhez való állandó ragaszkodásukat 
emlegetve, adományt kértek. 1690. juHus 17-én Báthory 
László egri alaj-bég kérvényében előadja, hogy neki Eger 
visszafoglalásában mennyi érdeme van s ezt minden hivatal 
megerősíti, a miért most jutalmat kér. Az ilyen jelenségek 

17* 



260 



minden pusztuló uralom kisérö jelenségei. A patkányok, me- 
lyek a sülyedö hajót elhagyják, a török és a felkelők részén 
egyaránt számosan voltak, de viselkedésüket csak később 
árulták el ők maguk, mikor ebből hasznot meríthettek. A 
felkelők táborában is voltak árulók és ezek is kértek s kaptak 
jutalmat, mint a hogy azt a kamara iratai az utókor előtt 
felfedik. 

Az udvar nagyon könnyelműen bánt az ingatlanokkal 
s Ígéretekkel. Görgey László győri harmincados contrascriba 
azért, mert a hivatalban szorgalmas s gondos volt, 5000 frt- 
nyi adományt kér. A magyar kamara ezt a kérelmet teljosit- 
hetőnek találja, pedig az állás és érdem elég kicsiny ilyen 
nagy jidalomra (1690. július 27.). Mennyivel könnyebben 
kaphattak tehá! jiilalmat magas állásnak. Ezek közt a log- 
löbbet Eszterházy nádor, a kiről lejjebl) külön fogunk szó- 
lani, de rajta kivül számosan mások is. Gróf Salm Gyula 
1689. július 3-án egy kérvényben azt adja elő. hogy a Rá- 
kócy-féle trencséni uradalom 82.947 frtért nagyon drága, 
engedje el tehát a király az 50.000 frton felüli részt. Erre el- 
engedik a 76.000 frton felüli részt. Augusztus 23-án gróf 
Barkócy Ferenc, azért, mert állítólag 40.000 írt kárt szenve- 
dett Thökölyi hadaitól, Szendröt kapja. Ugyanekkor gróf 
Gsáky István, ki azt adja elő, hogy nincs miből megélni, 
1000 frt évjáradákot kap. Gróf Cobor Ádám azért, mert sa- 
ját költségén vezetett hadat, 18.000 frtot kap, illetve megen- 
gedik, hogy ez az összeg valamely kincstári birtokra beiras- 
sék, Cobor Élesköt kéri, a kamara vélelmezi is, de határozat 
nincs. Báró Joanelly András 1690 október 24-én 6000 frtot 
kap azért a kárért, melyet a kincstártól 25.000 írtban ka- 
pott Schavnik-hirtokban Tökölyitől szenvedett. 

A hatalmas uraknak voltak azonban más cimeik is, a 
melyeken adományt kértek. Gróf Erdődy Kristóf Antal ma- 
gyar kamarai elnök pl. 50.000 frtot kér, mert a birtokaira be- 
térő tisztek megvendégelését nem tagadhatja meg (1689. nov. 
30.). A király belátja, hogy noblesse obiige és 3000 frtot utal- 
ványoz. Herceg Odescalchi Livius kéri. hogy az árvái ura- 
dalom után fizetendő kamatot engedjék el, mert az urada- 
lomból nem íc^lik. jóílehet 200.000 frt helyett 150.000 frtért 



ÍGl 



kapta. 1690 december 19-én elengedik. A Klobusickyak ősei 
mint lengyel hadseregszállítók gabona vételára fejében kap- 
tak birtokot s honosságot; ugy hogy 1688-ban Klobusicky 
Ferenc már zempléni alispán, de azért még ö is 500 köböl 
búzáért kapja hűtlen Török Katalin javait. (1688. jan. 19.). 

A töröktől való foglaláson kivül ebben a korban is volt 
az udvarnak a birtokszerzésre más módja is. Az udvarral 
összeköttetéssel nem birok birtokainak lefoglalása ugyanis 
most is megtörtént, olyan okokból, a melyek miatt az udvar- 
hoz közelállóknak a haja szála sem görbült meg, A kisebb, 
söt nagyobb birtokuak javait nem egyszer elkobozták azért, 
mert az illetők harmadizigleni vagy közelebbi rokonukkal kö- 
töttek házasságot, A kisebb birtokosokat nem emlitve, még 
olyan birtokost is, mint Balassa Ádámot, hűtlenség bűnében 
mondották ki bűnösnek, mert elvette harmadfokú unokatest- 
vérét. Ezért aztán birtokai a kincstárra szálltak. E birtokok 
már nem olyan óriási méretűek, mint az előző században, de 
még mindig elég tekintélyesek, amit mutat az is, hogy Ba- 
lassa már elitéltetése után 50 lovassal rátört Hölgyi Gáspár- 
ra és azt megölte. 

A Balassa Ádámtól elkobzott javak a következők: a 
lietavai uradalom negyede, (a többi három rész a Thurzók, a 
Révayak és a Prónayak tulajdona), azután Podhradie (Vág- 
besztercevárhoz tartozó birtok), Prazno, Schavnik, Rassow, 
Plevnik, Vazna-Tepla, Udica-major, Marikova, Klicscina, 
Zaszkalic. Tebestianova, Podvazie, Vágbeszterce, Lednice, 
Tepla, Pontelec, Fackow, Hatne, Zaszkalic, Sztrenic részei, 
a kékkői uradalom részei; Alsó-Esztergár részei és Csabni 
(Hontm.) nevű birtok. A kamarának 1789. szeptember 7-iki 
iratcsomójában részletesen fel van sorolva, hogy ezeken a 
helyeken az egyes birtokokból mennyi a Balassa része, söt 
még némely birtok élő instruktusa is meg van, 

A Balassáénál furcsább a Szirmay István volt proto- 
notárius elleni vád, aki ellen azon az alapon emelnek vér- 
fertőzés miatt vádat, mert teherbe ejtette unokafivérének öz- 
vegyét. (1690. ápril. 12.) 

A mikor ilyen könnyen jutottak eladományozható bir- 
lukliüz. c^k természetes, hogy nagyon könnyen osztogatták 



262 



is. Ha békében nem volt biztos a tulajdon, mennyivel ke- 
vésbé volt az felkelések idején és ezek után, mikor a zavart 
mindenki szerzésre iparkodott felhasználni. Az udvar sem 
korlátozta ezt a vágyat, söt avval, hogy maga sem tulajdoní- 
tott nagy értéket az ingatlanoknak, még fokozta ezt, 

A hogy a Thökölyi-felkelés után, ugyanúgy bántak a 
Rákócy-felkelés után is az adományokkal. Az ingatlannak 
kevés értéket tulajdonítottak s a hatalmasoknak a foglalást 
is elnézték. Az 1688 június 1-i iratok szerint pl. özv. For- 
gáchné szül, Battyáni Borbála panaszolja, hogy rokonai 
ingó és ingatlan javait elfoglalták. Gontevecchio ezredes el- 
foglalta a pécsi rézbányákat (1688. november 8.). Darócy 
István Bara várost és uradalmát Ú689. április 21.). Dócy 
György Surányt (1689. június 21.). Az 1711 évi febr. 13-ról 
a kamarai levéltárban levő iratok szerint Pálffy gróf Feld- 
marschall egy Weltschek bárónak 20.000 írtban adott birto- 
kot elfogljlt. Ezért az összes tisztekhez egy rendeletet küld az 
udvar, hogy az ilyen jogtalanságoktól tartózkodjanak. A ka- 
marai levéltárnak „Neoacquistica 1686 — 1745." cimü, 15.397 
sz. a. irat'3ornójában az 1737 jan. 24-röl felvett jegyzőkönyv 
szerint gróf Salm Lipóf egy teriiletet foglalt el, arra házat 
épített és müvelés alá vette. A bizottság ebből egy 150 öl 
liosszu és 85 széles területet, melyen a liáza állt, melyen ker- 
tet és másikat, melyen szántót csinált, meghagy neki, a töb- 
bire kimondja, hogy meg kell vennie. A mikor ilyen könnye- 
dén bánnak az ingatlanokkal, még a bürokratikus pontosság 
mellett is előfordul a kétsz.^ri adomány. (L. 1688 május 8., 
1691 január 17-iki iratok.) 

A szerzésre a hivatalban levőknek volt legtöbb alkal- 
muk. A legmagasabb állásban levőnek mindenesetre a legtöbb, 
A legelőkelőbb méltóság a nádori, viselője: Eszterházy Pál, 
aki ugy kihasznáUa hatalmát, mint egyetlen elődje Zapolyá- 
ig vissza nem tette. Eszterházynak nemcsak a bíráskodásból 
s a nádori negyedből, hanem a szakadatlanul kieszközölt 
adományokból is óriási jövedelme volt, ugy hogy hitbizomá- 
nyul egy millió holdat kitevő területet köthetett le. Ö róla 
azonban épugy, mint a többi úgynevezett nagy szerzőkről le- 
jebb külön fejezetben szólunk. 



26á 

A kincstár birtokainak kezelése és^^értéke. 

I. Mint mindenki másét, ugy a kincstár birtokait is csak 
egy adott pillanatban lehet kimutatni. Ennek birtokai ugyan- 
is épen ugy változtak folytonosan, mint a magánosokéi. Mi- 
helyt valamely birtok a kincstáré lett, rögtön szemet vetett rá 
valaki és addig jártak az udvar és a királyhoz a kérvénye- 
zők és pártfogók, a niig a birtokot el nem adományozta a ki- 
rály. Miután a versenyzők gyakran egyszerre értek el ered- 
ményt, tehát nem ritkán kétszer is eladományozta a király 
ugyanazt a birtokot. így tehát a kincstári birtokok állagá- 
nak megúllapitása akkor is bajos volna, ha volna és illetve 
lett volna egy összefoglaló kimutatás az összes kincstári bir- 
tokokról, holott ilyen e korban nem is volt. 

Ebből nem szabad arra következtetni, hogy az udvar- 
nak nem volt gondja a birtokokra, mert ellenkezőleg, nagyon 
gondosan ügyelt arra, hogy e birtokokat megfelelően kezel- 
jék. Az udvari kamara ugyanis 1688. november 23-án egy 
rendeletet ad ki a lipcsei, sexensteini, likovai és revistyei 
kincstári birtokok provisoraihoz, vagy mint a rendelet szö- 
vege mondja „Hoffrichter"-eihez, mely alig különbözik a 
nagybirtokosok részéről tiszttartóiknak adott utasításoktól. 
E szeri tit a következőket köti az intézők szivére: 1. Legyenek 
jó katholikusok s adjanak a népnek példát a vallásosságban; 
legyen rá gondjuk, hogy a nép tisztelje a papokat. 2. Sem- 
mit se tegyenek a kamara-gróf beleegyezése nélkül, bármit 
akai'janak, mindig tegyenek javaslatot a felsőbbségnek. 3. Az 
épületeket tartsák karban, a munkákra legyen gondjuk; éj- 
jel ne maradjanak a kastélyon kivül, kivéve, ha a claviger 
vagy kamara-grófnál dolguk van; saját céljaikra ne hasz- 
nálják az uradalom dolgait vagy embereit. 4. Ha a Hoffrich- 
ter valakit valamely bünós cselekményen kap rajta, akkor 
tegyen jelentést a praefectusnak, aki majd megbünteti. A 
pénzbüntetés egyharmada az övé. 5. A szomszédokkal való 
viszályt kerülje el. 0. A robotra ügyeljen és a munkát a kellő 
időben és jól végeztesse; a szükséges magról gondoskodjék. 
7. A földet gondozza és tartsa tisztán a gaztól és bokroktól. 8. 
Előírja a rendelet, hogy mit csináljon a gyümölcsfákkal, ker- 
ti kkrl stli. 1). A s/.arvasniailii'ik, ;; lej, sajt, vaj. birkanyii'ás 



264 



slb.-rül is intézkedik. Kimondja, hogy a baromfi tenyész- 
tésre is gondot kell forditani, liogy a sörfőzés mikép történ- 
jék. 10. A Hoffrichter feladatává teszi az uradalom javítá- 
sát, a mely okból minden évben jelentést kell tennie a lel- 
tárról. Kötelességévé teszi, hogy a rendkívüli jövedelmeket 
se hanyagolja el, de az embereket nem szabad túlterhelni. 11. 
A sörfüzök-, malmok- s halászatra ügyeljen, kellő időben 
szerezze be a szükségeseket. A halat kímélni kell és tenyész- 
tésére mindenütt gondot forditani. 12. Ebben a pontban a 
háború esetére való intézkedések vannak. Azután még há- 
rom pontban a fentartás, pénzkezelés és könyvelés szabályai 
vannak összefoglalva. 

Annak a bírálatába nem bocsátkozunk, hogy ezek az 
intézkedések alkalmasak-e arra, hogy az uradalmakat jól ke- 
zeljék, mert ha alkalmasak lettek volna is, akkor sem lehe- 
tett volna a birtokokat jól kezelni, mert rendesen nagyon rö- 
vid ideig voltak a kincstár birtokában. Számos birtok helyes 
kezeléséről azért nem lehetett szó, mert a kincstári birtok 
apró, szétsLÓrt darabokból állottak, melyeket előző tulajdono- 
saik mind saját egyéni felfogásuk szerint kezeltek. A mikor 
aztán a kincstár birtokába kerültek, nem lehetett egyszerre 
a kincstári birtokokkal azonos elvek szerint kezelni. 

II. A neoacquistica comissio cimü fejezetben már felso- 
rolt kincstári birtokokon kivül, az alábbiakban kiegészítjük 
a kincstári birtokállományra vonatkozó képet, a nélkül, hogy 
ezt teljessé tehetnők. A fentiek szerint kincstáréi voltak Ke- 
mény volt erdélyi fejedelemnek fent felsorolt birtokai, melye- 
ket 1689. április 3ü-iki iratok közt levő összeirása szerint 
összesen 36.445 frt. 20 s fél dénárra becsültek. Ezek 23 kü- 
lönböző helyen, hat vármegyében feküdtek. A szigetvári ura- 
dalom 33 községben feküdt és 91227 frtot ért. A Bercsényi 
által zálogba vett ungvári uradalom 51 helységben feküdt s 
334.650 frtra becsülték. 

Az összes kincstári birtokok becslését magukban fog- 
laló kimutatás épugy hiányozván, mint az összeirás, nem le- 
het azt sem megállapitani, hogy az 1698. évi iratcsomóban 
oldaljegyzet szerint 1680-ból származó becslésben mely kincs- 
tári birtokok vannak benne. E kimutatás szerint a Duna két 
partján D''^!niagynro]'szágban fekvő kincstári uradalmak évi 



205 



jövedelme, a költségek levonása után, 177,643 frt 46 dénár, 
a mely összegből le kell vonni az elzálogosított uradalmak jö- 
vedelmét, mely 33.676 frt 89 d., marad tehát 143.966 frt 57 d., 
ezt 5%/-k;J tőkésítve 2.879.321 frt, a mihez hozzá számítandó 
az épületeknek és állatoknak 158.462 frtra tehető értéke, ösz- 
szesen kitesz 3,037.784 frt 22 dénárt. Ugyancsak itt van a 
kincstárnak (Zalamegyében) e kimutatás szerint még egy 
millió értékű ingatlana. Ugyanez felemlíti azt is, hogy a Ná- 
dasdy-féle Pottendorf nevű uradalom és Magyaróvár is 
kincstári birtok. Ezt a kimutatást kiegészíti egy másik, mely 
az 1701 március 14-iki csomóban található s a melyben a 
^kincstárnak birtokai két kategóriára osztva vannak felbe- 
csülve. Az egyik csoportban a konüskált, a másikban a tö- 
]-öktől visszafoglalt birtokok találhatók. 

A konfiskált javak: 



A birtokos neve 

Nádasdy 
Zrin yi 



Nádasdy 
Kincstár 



A birtok neve 

Kanizsa 

Csurgó 

Sziget 

Czoczíana bona 

Siklós 

Torda, Daróc Polye- 

Hopac 
Bownyovár 
Pécs 

Döbrőküz 
Sárköz 
Szegözö 
Simontornya 
Pincehely 
Ozora 
Koppány 
Tamásy 
Kapós 

Kapós, Somogynak, 
Segesd, Nagy-Bajom 

és l)()inb(') 
Igal 
Lak 



A becsérték összege 

40000—60000 frt 
10000—25000 „ 
30000—40000 „ 
8500—15000 „ 
25000—30000 „ 

10000—15000 „ 

16200—20000 „ 

16200—20000 „ 

6250—10000 „ 

4250— 6000 „ 

6250—10000 „ 

46000—50000 ,, 

5600— 6000 „ 

7650— 8000 „ 

40000—60000 „ 

4600— 5000 „ 

17650—18000 „ 



9650—10000 

3600— 4000 

12600—16000 



20(5 



A törökföl viss:caf()(ila1f javak: 

A kanizsai kerület 

A berzencei kerület 

A szigeti kerület 

Segesd tartozékai 

Siklós tartozékai 

A mohácsi kerület 

A pécsváradi kerület 

A pécsi kerület 

Dombó 

A dombói kerület 

Bátaszék (Sárköz nélkül) 

Simontornya uradalma 

Pincehely 

Komarum és Hidvég tartozékai 

Szegszárdi kerület 

A koppányi kerület 

Somogyvár 

A foki kerület 

Az igali uradalom 

A laki uradalom 



250000— 


300000 frt 


65000 


100000 „ 


26500— 


30000 „ 


5000— 


7000 „ 


6200 


10000 „ 


16250— 


20000 „, 


20500— 


25000 „ 


800000 1000000 „ 


2000— 


4000 „ 


16250 


20000 „ 


6250— 


8000 „ 


4600— 


5000 „ 


2650 


3000 „ 


5650— 


6000 „ 


5650— 


6000 ., 


7600— 


8000 „ 


5650 


6000 „ 


5650— 


6000 „ 


3600— 


4000 „ 


3200 


3800 .. 



Ezen kivül meg vannak a i'égi Hozgonyi-birtokok, a. 
Kanizsayak, Bánffyak, Bátlioi-yak, Marealyak birtokai be- 
csű nélkül, valamint a hét hajdú város becsüje, myly szerint 
ezek értéke 187.383 írttól 212.340 frtig terjedő értéket kép- 
viselt. A kincstáréi a régi erdélyi fiskális birtokok: Fejérvár 
46 faluval s két falurésszel, Kővár 66 faluval s egy résszel, 
Görgény 23, Gyalu 14, Kolozsmonostor 2, Huszt 13, Sza- 
mosujvár 60 falu s 4 résszel, Fogaras 60, Várad 153 falu s 
4 résszel, Zalathna 14, Déva 53 falu s 5 résszel, Borosjenö 
40 falu s 2 résszel, 17 tanyával. Lúgos 29, Karánsebes 26 
falu és 14 falurésszel. Az Erdélyben elkobzott birtokokról 
nincs kimutatásunk. 

A kimutatásban feltüntetett érték mérésének egységé- 
ről azonban nem adnak e kimutatások felvilágosítást. Való- 
színű, hogy ugyanazt az egységet használták, mint a 
ncoacífuistica commissio, melynek a kamara 1696-ban azt 



267 



az utasítást adta, liogy a becsléseknél a következő séma sze- 
rint járjon el: 

egy hold szántó értéke 5 — 4 — 3 frt 

„ „ rét értéke 4 — 3 — 2 „ 

„ kert értéke 4 — ^3 — 2 „ 

„ „ makkos erdő értéke 6 — 5 — 4 „ 

„ ,, legelő értéke 3 — 2 — 1 ,, 

egy negyed szőlő (800 — 300 négyszögöl) 1 frt 20 d. 

A jobbágyok szolgáltatásainak értékelésére nézve pe- 
dig a következő táblázatot állította fel: 

egy egész jobbágytelek évenkínt hoz 3 frt 75 d.-t 

robotja évenkínt 52 nap (egy nap 12 ti.) 

egész puszta vagy fél telek lioz 

egy zsellér, kinek háza van, ér 

ennek robotja (52 nap) 

ennek 9 napi robotja 

Az állatokra nézve az értékelésnél a következőket kel 
lett irányadóul elfogadni: 



3 


frt 


75 





59 


24 


1 


55 


871/2 
50 


3 


,, 


12 


1 


55 


8 



egy l)orju éi-téke 




1 


frt 50 (1 


„ kecske 






40 „ 


,5 juh 




] 


55 55 


„ bárány „ 






30 „ 


„ sovány disznó 


értéke 


5 


-5 ,. 


„ lud 


jí 




12 „ 


„ kappan 


5) 




10 „ 


„ pulyka 


33 




15 „ 


légy tojás 


,, 




1 „ 


egy szekér fa 


,, 




12 „ 



Ha ettől a becsléstől némileg eltérő alapon értékelték 
volna is a kincstári birtokokat, akkor is bizonyos, hogy 
ehhez nagyon közeli mértéket tartottak szem előtt. A kincs- 
tárnak birtokába jutó ingatlanok értéke tekintetében tehát 
noin szal)ad, iiogy az összeg kicsisége meglévesszen. A liiva- 
ta]i)an levők folyton vásároltak a kincslárlól és mintlig bi- 



268 



zonyos összeg ellenében és viszontszolgáltatás fejében kap- 
tak birtokokat, nekik tehát az állott érdekükben, hogy a bir- 
tokok értéke ne becsültessék magasan. A kincstár a folyto- 
nos lázadások és más okból kimondott jószágvesztések foly- 
tán minduntalan uj birtokokhoz jutott. Az utolsó legnagyobb 
ilyen konfiskálás a Rákócy-felkelés leveretése után történt. 
Az ekkor kincstáriakká lett birtokokról azonban époly ke- 
véssé készítettek részletes kimutatást, mint a XVII-ik szá- 
zadban jutott és szerzett birtokokiól. Ennek dacára mégis 
elég megbízható adataink vannak ezekre nézve a XVIII-ik 
század elején tett nagy számú adományokban. Miután 
ezekről úgyis részletesen kell szólanunk, azért ezeket a bir- 
tokokat itt most nem soroljuk fel. 

A nagy szerzők. 

I. Igazságtalanok volnánk a vagyon jelentőségével és 
ennek szerzése körül kifejtett nagy enerzsiával szemben, ha 
a szerzés egyik legnagyobb mesterét nem tennők fejtegetéseink 
elejére. Eszterházy Pál herceg e kcr leggazdagabb nagybirto- 
kosa, nádor és az uralkodóház hü embere. Érdekeinek védel- 
mére apjához hasonlóan az uralkodó ház kegyeit kereste ő is. 
Láttuk, hogy a Thökölyivel való sógorsága mire vitte, most 
nézzük, hogy a királyhüséget miképen tudta gyümölcsöztetni. 
Fizetése az e korban óriási értéket képviselő 24.000 frt volt, 
melynek vásárló erejét megítélhetni abból, hogy a neoacquis- 
tica commissio részére adott utasítás szerint egy hold szántót 
öt-négy-három frtban kellett felvenni. Ezen kívül az összes 
a kincstár által elidegenített javak vételárának negyede az 
övé. 

Vagyonának legnagyobb részét mégis a kincstárral való 
üzleti összeköttetéseinek, nevezetesen a folytonos birtokvásár- 
lásoknak köszönhette. A kincstárral való ügyei annyira ösz- 
szekuszálódtak, hogy már 1688 november 3-án egy bizottság 
kiküldése válik szükségessé, melynek elnökéül Kollonicsot ké- 
rik fel. Ez a bizottság oly gyorsan hozza meg a maga határo- 
zatát, hogy a király már ugyanez é\i december 9-én dönthe- 
tett. E szerint Eszterházy különös érdemeire való tekintettel 



269 



fizetését, mely eddig 12.000 írtban volt megállapitva, 24.000 
ftrban állapítja meg, de kimondja, hogy ebből utódainak nem 
származhatik semmi igénye. Ennek kiemelésére azért volt 
szükség, mert Eszterházy eddig is 24.000 frtban számította 
fizetését, mely összeg pedig csak a királyi helytartót illette. 
Az övé a nádori negyed, melyből most 15.188 frt hátralék áll 
fenn. Hátralékos fizetése és a hátralékos nádori negyed után 
3160 frt kamat illeti. De nem állapítja meg a nádor ur által 
felszámított állítólag a katonaság által okozott károkat és 
egyéb követeléseit. Kimondja a királyi rendelet, hogy a ná- 
dornak egy adománya, mellyel Horváth Miklósnak 1500 frí- 
ban bizonyos javakat beirt, érvénytelen s ezért a király által 
meg kell ismételtetnie. EvSzterhá/zy tartozik Nemtyért ésLend- 
váért a kincstárnak 20.000 fríot fizetni; feleségének atyai és 
anyai javaiért 22.500 frtot; Antemonti liercegnek az ezt 
Nemly és Lendvában illető részeért 15.800 frtot; Belatinc egy 
nyolcad részének árát; Kapuvárért a SchmJd örökösöknpk 
55.000 frtot; ezenkívül más elmeken 7000 frtot. Viszont 67.175 
frtot ebből le kell vonni, de a rendelet nem mondja meg, hogy 
miből. Ezért és más bizonytalanságok miatt ez a királyi ren- 
delet nem tisztázta a kincstár és Eszterházy közötti viszonyt. 
A következő év március 3-áról találjuk Eszterházy ná- 
dor kérvényét, melyben dacára annak, hogy a király őt köte- 
lezi a kapuvári uradalom fejében bizonyos fizetésekre, mégis 
ő kéri, hogy Nemty és Alsó-Lendva az őt a kapuvári urada- 
lommal szemben megillető követelései fejében átengedtessék. 
A kamara ugyané hónap 30-án meg is sürgeti a nádort, hogy 
fizesse ki a Schmid örökösöknek járó 50 ezer fortot. Ha pedig 
nem fizetné, „akkor a kamara tudni fogja, hogyan sürgesse". 
E fenyegetés dacára a nádor nem fizetett és a kamara mind- 
'untalan sürgette, hogy fizessen. 1690 január 4-éről kelt egy 
királyi rendelet, mely felhívja a kamarát, hogy a nádor 
hátralékos fizetése és a Schmideg (sic!) örökösöknek fizetett 
összeg fejében engedtessék át Árva, Likova és Murány a ná- 
dornak. A kamara nem teljesiti a meghagyást, hanem előbb 
kimutatást kér a nádor követeléseiről és a tényleg fizetett 
összegekről. Ez az eljárás nem árul el nagy bizalmat a ná- 
dorral szemben, a mi talán indokolt is volt. mert ez elég vak- 



270 



inorö volt, pl. Ozorát. Tamásit. Kapóst s Koppányi azon a 
cimen kérni magának, hogy ezek a birtokok a török foglalás 
előtt az ö elöjeié voltak. 

A nádornak ez igénye kérdésében a kamara nem mond 
véleményt, ugy hogy evvel a neoacquisticához utasítják, mely 
1699 november 26-án kimondja, hogy igényét nem tudta 
ugyan igazolni, de ez nagyon bajos is, mert e korban az ira- 
tok gyakran elvesztek s igy ezt nem is lehetett kivánni. Mi- 
után fegyverrel visszafoglalt területről van szó, telje.sen el- 
lenszolgáltatás nélkül nem engedhető át s ezért azt javasolta, 
hogy 40.000 frtot fizessen értük a ius armorum fejében. 

A kamara folytonos sürgetése és követelése folytán Esz- 
terházy kénytelen volt végül is ügyét rendezni. Ez a rendezés 
egy 1690 március 30-ik napján létre jött egyezség utján tör- 
tént, melyben a kölcsönös követeléseket megállapitották és a 
kielégítés módozataira nézve megegyeztek. Ez az egyezség 
nagyon jellemzi az akkori állami viszonyokat. Lényegében a 
következőket tartalmazza. 

A kincstár követelései: 

1. Eszterházy nádori fizetése fejében 1681 

június 13-ától 1690 március l-ig nyug- 
tái szerint felvett 79875 fri 50 d. 

2. A Schmid örökösöknek a nádori fizetés- 
be való betudással őfelsége megbizásá- 
ból a kincstár által nyugta szerint 

fizetett 5750 ,, — .. 

3. A kapuvári birtokhói fenálló hátralék 55000 „ — „ 

4. Ennek az 55000 frtnak 1681 április 

4-től járó 6%-os kamatai 29425 ,. — „ 

5. A kapuvári birtok után a kincstári il- 
leték 4962 „ 70 ., 

6. Alsólindva és Nemty vételára , . . 141404 „ — „ 
6. Három kisebb tételben 7014 ,, 07 „ 

összesen . . . 318469 frt 47 d. 



271 



A nádor követelései: 

1. A nádort 1681 Június 13-tól 1683 febr.-ig 

illető 24000 frtos fizetése cimén . . . 41000 frt 

2. 1683 februártól 1686 áprilisig a nádort 

illető 12000 frtos fizetése cimén . . . 37000 „ 

3. Ettől az időtől 1690-ig megint 24000 

forintos fizetés cimén 94000 „ 

4. A kincstár által eladott birtokokból a 

nádort illető negyed hátraléka . . . 15188 ,, 
5 Alsólindva és Nemptyre a hadi pénz- 
tárba nyugta szerint fizetett .... 20000 .. 

6. A nádornak 1689 április 30-án kelt ren- 

deletben a végek feletti parancsnokság- 
ért megállapitott fizetáse 30000 „ 

7. Alsólindva, Nempty és Bellatincs után 

öt illető nyolcad fejében 24647 „ 

8. Thököly i Évát, Eszterházynét, atyai és 

anyai javai tekintetében illető köve- 
telése . 22500 „ 

összesen . . . 284335 frt 

A kincstár követelése tehát 34.134 frt 47% d. Az egyez- 
ségnek legnevezetesebb része az, mely megállapítja, hogy a 
Schmid örökösök már többet kaptak, mint a mennyi őket 
megilleti. Ezt a többletet, melyet tévedésből fizetett, a kincs- 
tárra engedményezi. 

Ez egyezség nem akadályozta meg a nádort abban, hogy 
többet ne követeljen a dombóvári uradalomból, mint a meny- 
nyi őt megillette. Az 1692-iki január 12., február 24. és ápri- 
lis 8-iki iratok foglalják magukban a nádor és a kamara vi- 
táját arról, hogy mely falvak tartoznak a dombóvári urada- 
lomhoz. Az eltérés elég jelentékeny, mert a csatolt kimutatá- 
sok szerint tiz. sőt busz falu külömbség mutatkozik. Eszter- 
házynak ez sem elegendő, mert Döbröközt is ehhez az urada- 
lomhoz szeretné csatolni, illetve ezt is Dombóvár adománya 
cimén megszerezni. 

A nádor nemcvsak több birtokot, liánom több pénzt is 
köv(>felt. .\z 1691, évi március 12-iki iratok s/.;niiU már 



272 



77894 frt követeléssel lép fel a kincstárral szemben és ennek 
kielégítésére a következő birtokokat kérte: 1. Sasköt a revis- 
tyei (Barsm.) kincstári uradalommal, melynek erdeiből haj- 
landónak nyilatkozott a bányászathoz szükséges fát áten- 
gedni; 2. Murányt; 3. Lévát, Végles és Szádvár részeit; 4. A 
Frangepán és Zrinyi-féle tengeri uradalmakat. Ezenkívül 
kérte: 5. Szarukőt 15000 frtért; 6. Óvárt szintén 15000 
frtért; 7. felújította Símontornya, Ozora. Tamási és Kaposvár 
iránti azt az igényét, hogy azok azon a címen, mert a török 
foglalás előtt is Eszterházy birtokok voltak, most őt illetik; 8. 
kérte Dombóvári; 9. a szádvári, szölösi és ardói falurészt 
6000 frtért. Ezekre a kóielmekre és követelésekre nézve a ka- 
mara kijelenti, hogy nincvS észrevétele, ha a neoacquística a 
nádorra] ennek fizetésére nézve és a simontornyaí, ozorai\ ta- 
mási, kaposvári uradalmak s a szölösi és ardói részre nézve 
megegyezik. Szaruköre nézve azonban megjegyzi, hogy az 
már valamely kegyes célra van szánva. A magyar kamara 
szerint Murányon több adósság van, mint a mennyit ér; Lé- 
vából alig van 60 — 70 frt értékű, a többi el van zálogosítva; 
Szádvár per alatt van; a tengeri uradalom nyolc évre zálog- 
ban van. 

A nádori követelések tekintetében megint egy bizottság 
küldetett ki. mely azonban csak javaslatot adhatott. A nádor 
kitartása bámulatos volt, ugy hogy ugyanez év október 18-án 
már megkapja 20000 írtban a kegyes célra szánt Szarukő 
uradalmát. Dombot .50000 írtban. Eszterházy ezt az utóbbi 
uradalmat 10000 írtra becsülte és mégis 50000 írtban fo- 
gadta el. I^gyanekkor ugyan siralmas hangon panaszolja, 
hogy a lázadók mindenét tönkre tették és nincs miből élnie, 
nincs hova fordulnia. E siralmas állapota íolyton tarthatott, 
mert 1692 november 9-én ajánlatot tesz a kincstárnak, hogy 
eddig ujabban felmerült fizetési hátraléka fejében adják neki 
a kincstárnak özv. Homonna^né elleni 25000 írtos követelé- 
sét. Belatinc uradalmát, az árvái, murányi, revistyei, sasköi, 
dobraközi (Döbrököz, Baranyám.) é.s más részeket. Törekvései- 
nek azonban nagy akadálya volt a kamara ellenállása, ugyany- 

') Az ozorai uradalom 1702-ben kelt összeírás szerint 4772.3 hold. 



273 



nyira, hogy pl. a lévai uradalmat csak 1704-bpn sikprült neki 
iiiegszpreznie, a hontmegyei Báih várost pedig 1712 február 
22-én. 1702-ben zálogba kapta a 120 — 130 ezer boldnyi de- 
leeskei uradalmat Nagyszalontával, melyet 1745-ben kap 
adományul Eszterbázy Antal Pál. Ennek dacára azonban 
még sem balt éhen, (a mitől mindig félt), pedig a tengerparti 
ós murányi uradalmat nem sikerült megszereznie. Mint her- 
ceg és egy millié) holdnyi hitbizomány alapitója halt meg.^ 

Eszterbázy Pál nádor biitokait az Eszterházyak három 
ága közt osztotta meg, három hitbizományt alakítván. A leg- 
idősebb ág kapta Fraknó, Kismarton, Lánzsér, Lakompak, 
Léka, Keresztúr, Kőszeg, Kapuvár, Feketevár, Köpcsény, 
Hartenstfiin, Szarukő uradalmakat, a wieni és pozsonyi há- 
zakat. A második áge lett: Alsólendva, Nempty, Csobánc, He- 
gyesd. Tamási, Simontornya, Ozora, Koppány, Kaposvár, 
Keszthely. Tádika, Rezi, Dombó, Sásd s Döbrököz várak és 
uradalmak a pesti és fehérvári házakkal. A harmadik hitbi- 
zomány a következő birtokokból alakult: Árva, Lietava, 
Éleskő, Léva, Végles, Szádvár és Sztrecsen várai és uradal- 
mai. 

Ezeket a birtokokat szaporította a XVIII. század köze- 
lién egy másik Pál, a ki iijabb hitbizományokat alapított, il- 
letve ujabb birtokokat csatolt a meglévő hitbizományokhoz. 
És pedig: Istvándi, Kovácsi, t^llevölgyet 1734-ben; Gyöngyös, 
Szászberegh, Hatva ut 1745-ben; Kadocsfa és Ilvagyot (Zala) 
1746-ban: valamint a derecskéi uradalmat, mely már régen 
az Eszterházyak birtokában volt. de végleges adományt még 
nem szereztek volt rá. 

TT. A többi szerzőt nem tárgyalhatjuk ilyen részletesen, 
hanem kénytelenek vagyunk megelégedni avval, hogy a do- 
nationalis könyvek alapján összeállítjuk, hogy mely nagyobb 
adományt ki kapta. E szemnontból különbséget teszünk a Rá- 
kócy-felkelés előtt és után tett adományok közt. 
A felkelés előtti adományok: 

Savoyai Jenő herceg 1008 augusztus 14-én megveszi 
TFeisler özvegvétől 85000 frtért a ráckevei uradalmat a király 

') Az Es7,if>rhá/y Pál-főlc liitbizomány ina csak 402.000 hold, 
meri a iiniK században a fclőt a király cngodólyévcl eladlak. 

,^ u,- u .- I (I ii; Na^vl.irUik. 18J 



274 

hozzájárulásával. Ugyanő megkapja a siklósi uradalomhoz 
tartozó Baranyavárt és 38 falut, illetve pusztát 1699 ja- 
nuár 3()-án. Az 1694 március 1-i kamarai iratok szerint meg- 
kapja az egész Muraközt 45()<X)0 fitért, melyet legkisebb ér- 
tékben becsültek ennyire, ellenben legnagyobb értékben 670328 
frtra. Ennek dacára 1696-ban már módosították ezt a szer- 
ződést és 1701-ben május 24-én Savoyai Jenő bejelenti, hogy 
eláll az egész vásárlástól, ha nem szállítják le a vételárt, mely 
tulmagas. A kamara újra becsülteti azokat a falvakat, me- 
lyekre azt mondja a herceg, hogy becsüjök nem helyes. Meg 
Kell jegyezni, hogy ehhez az uradalomhoz tartozott a donatio- 
nalis könyv adatai szerint a csurgói uradalom is. 

Koháry István kapja Wesselényi Pálnak kecskeméti 
uradalmát, Galsát (Nógrádm.), a füleki várat és a murányi 
uradalmat. A murányi uradalomért 62047 rhénes (74457 
magyar frt) frtot, a többiért 12542 r. frtot fizetett. Forgách 
Simon 1698-ban a ghimesi uradalmat kapja. Gróf Csáky 
István örökös szepesi föLspán, a curia birája 1697 április 
27-én Richno, Krompach és Volkmart kapja. Tiz évvel előbb 
megkapta 46000 frt fejében Nagyidát s Gönc felét, valamint 
50.000 frt beirást más jószágra s addig, a mig e jószágot ki- 
jelölik, a szepesi kamara évi 2000 frt kamatot fizetett. A szo- 
molnoki bányászat egy részét, Stoószt és Schwedler falut és 
bizonyos erdőket évi 4000 írtért vesz a kincstártól bérbe, 
Csáky László pedig 15.000 frt fejében megkapja a biharme- 
gyei Illyesd, Sólyomkő, Kereki, Micske s Palotát, melyek 
Bethlené, Rédeyé, majd Thökölyié voltak. 

Caprara gróf 1698 december 1-én 95000 frtért meg- 
kapja a siklósi uradalom felét azért, mert a császári ház ér- 
dekében a magáéból költekezett. Rueber Nándor, kinek a 
kincstártól 300.000 frt követelése van, 1688 június 19-én kapja 
Késmárkot, Szádvárt. Etschet (Ecsed), Tarcalon szőlőket, Kas- 
sán három házat és 20000 frtot. A Keglevichek közül Zsig- 
mond 1699 augusztus 15-én a tornai uradalom egyrészét 
kapja; Péter május 28-án Blinye várra uj adományt kap, 
1692 május 5-én özv. Homonnay Drugeth Zsigmondné szül. 
Keglevich Teréz megveszi 150000 frtéit a Homonnay java- 
Jvat. Lyubomirszky herceg, a ki a szepesi városokat tartja 



275 



zálogban, 1692 nktóbor 21-én 9000 frt óvjáradékot kap. Er- 
dödy Kristóf A. 1700 januái- 27-én Csejthét és Beckó részeit, 
27 nyitrai és 15 trencséni falut kap, illetve ezek egyrészére 
nézve kötött adásvételi szerződését a király jóváhagyja. 
Ugyanő 1692 aug. 22-én hü szolgálataiért 30000 frtot kapott. 
1701 július 28-án Erdődy Sándor Prechnót s Alsó- és Felső- 
Ohrich részeit kapja. Erdődy György, ki kamarai elnök volt 
1692 május 3-án kapja az árvái uradalmat, melyért az esz- 
tergomi érsek is versengett. Ezenkívül is igen sok birtokot 
szerzett. 

Battyáni Ádám saját költségén vezetett seregeinek költ- 
ségei és a Kanizsa ostroma alkalmával adott kölcsön fejé- 
ben 43558 frt követelést támaszt, melynek kiegyenlítésére a 
kamarai levéltár 1700 évi április 14-iki iratai szerint 18 la- 
kott és 44 elhagyott falut kért és kapott a Zrínyi-féle javak- 
ból. Kollonich érsek a német lovagrenddel együtt megveszi 
500000 írtért a 700000 frtra becsült Jászkun kerületet. Ér- 
dekes, hogy azon az udvari kamarai ülésen, melyen a vétel- 
árt leszállítják, Kollonich maga elnökölt. 

A kamarai iratok között gyakran szerepel Zichy Ist- 
ván, de az adománykönyvben e korban nem. Már 1688 febr. 
21-én kéri Visegrádot, melyet akkor 60000 frtra becsültek, 
valamint a szentendrei sziget egész hosszában húzódó 6000 — 
7000holdra tehető, egy valamivel kisebb és számos más bir- 
tokot a Duna felsőbb részein (Szőny, Komárom stb.) össze- 
sen vagy 135000 frt értékben. Kérelmének támogatására ö 
is azt hozza fel, hogy saját pénzén tartott katonát. Ugyanez 
évi július 3-án Palotát kéri vissza, mert TIT. Ferdinánd an- 
nak idején jogtalanul konfiskálta. Ez utóbbi birtok ma is a 
Zichy család birtoka. Zichy rendkívüli befolyását mutatja, 
hogy Palotát Heiszler tábornokkal szemben sikerült magá- 
nak biztositan i (1698 novendier 24), viszont ez kártérítésül 
az elmaradt vásárért Lovasberényt kapja 3 pusztával. K^o- 
máromot 1691 július 9-én ifj. Zichy István megkapja. 

1688 május 12-én vSalm gróf megkapja a Rákócy tren- 
cséni birtokait; 1701 szeptember 30-án Hatvant és 24 falut: 
Széchényi György esztergomi érsek zálogba veszi az 1689 
március l-i irjitok szerint Schavnik kincstári birtokot (íOOOO 
írtért, mogvoiíxi a Thökölyi-féle Líkava uradalmat 156000 

18* 



276 



fiion; jr)8()-b;in Károlyi Sándor atyja a keresztúri Thökölyi 
birtokot; 1687-ben Kéry Muraszombatot és Szacsu szigetet; 
1687-ben Herberstein 7000 frt fejében kapja Novigradot; 
Kollonich akkor még győri püspök 1688-ban már olyan sok 
pénz felett rendelkezik, bogy az árvái uradalomra 100000 
frtot adhatott, melynek kamatai iránt a kamara június 4-én 
intézkedik; Waldstein Károly belső titkos tanácsos Thökö- 
lyinek Enicke várát és uradalmát kapja 5937 frt fejében; az 
esztergomi érsek két unokaöccse, Széchényi György és Márton 
1688 augusztus 13-án kapnak adományt; gróf Barkócy Fe- 
renc Szendrőt kapja annak a 40000 frt kárnak megtérité- 
sére. melyet Thökölyitől szenvedett; gróf Vecsey tábornok 
Sziget mellett Kis-Peterdet kapja (1698 nov. 24.): gróf 
Stahremberg Rüdiger Ernőnek 1699 június 12-én 40000 frt 
erejéig adományt rendelnek a töröktől elfoglalt területekből; 
gró'f Breuner kamarai elnök megveszi 65000 frtért és 300 
aranyért Oroszlánkőt. halála után pedig fiai 80000 frtban 
kapják Sziget uradalmát Sziget nélkül, mely 34 falu és egy 
vadaskertből álló uradalom értéke 91227 frt volt a becsű sze- 
rint; gróf Breuner Lajos főhadbiztos 12700 frtért Diószegot 
kapta; gróf Büchheimné szül. Losenstein, 31000 frtért 1701 
február 20-án Baranyában 31 falut kap; 1701 október 4-én 
herceg Odescalchi 325000 frt kölcsön fejében Blokot és zálo- 
gul a Szerémséget: Nagy Ferenc báró 1702 január 13-án 
60000 rhénes frtért 48 birtokot és birtokrészt; ezeken kivül 
számosan kaptak apróbb adományokat, a melyeket azonban 
nem sorolhatunk fel. 1709 szeptember 25-én Patachich két ura- 
dalmat 25 faluval, 6 résszel. Hach Henrik 1708 december 
15-én Biharban Kerekit, Artándot, Ádámot, Kerekegyházat 
s Gyapolyt 17950 frtban. Kristóf Volkra de Heideureich- 
stein 1709-ben a salgói uradalmat Nógrád és Esztergomban. 
Kéry János gróf április lO-én a lipcsei uradalmat Zólyom- 
ban; gróf Corbelly tábornok 1703 április 20-án 30000 frt 
fejében 10 falut és 11 pusztát a Dunántúl. Már 1701 július 
17-én adták Engelshofen udvari gyógyszerésznek a 166194 frt 
értékben szállított gyógyszerekért Székelyhidat és uradal- 
mát. Breuner gróf Ostrosith Mátyás illavai uradalmát kapja. 
Szapáry Péter alországbiró 85000 frtért kapja a vágbeszter- 



277 



cei uradalmat. Széchenyi György priniás 26500U írtért a 
szarvköi uradalmat; gróf Eszterliázy János 10000 írtért 
Keszthelyt. A magyar kiiiGstár terliére ezenkívül nagyobb 
összegű pénzutalások történtek, jnelyek fejében birtokado- 
iiiányokat rendelt az udvar. Ezeket azonban nem lehetett 
íoganatositani. 

A felkelés utáni adományok: 

Báró Sichingen Dömjén, mivel elvesztette galliai birto- 
kait, a császár 1711 február 5-iki rendelete szerint megkapja 
hűtlenné lett Vacs Sándor birtokait. Ugyané napon kelt az a 
rendelet, mely szerint báró Weltschek Vilmos a kincstár elleni 
132000 frtos követelése kiegyenlítésére hűtlenné lett Bar- 
kócy Ferenc birtokait kapja. A következő napon Kollonich 
Henrik gróf a Rákócy-felkelés alatt szenvedett 40000 frt kára 
fejében hűtlen Soós István birtokait, Müller József élelme- 
zési tiszt 3000 frt kára fejében hűtlen Hullich József birto- 
kait kapja Késmárkon. Február 13-án Nádasdy Pál gróf 
szenvedett kára fejében Uzovich Lajos és János birtokait 
kapja 20000 írtban, majd 8000 frtnyi utalványt, Nádasdy 
Ferenc 40000 írtban a Botkay-birtokokat, Gobor Márkus 
gróf jan. 23-án az ungvári uradalmat 150000 írtban. 

Gróf Breuner Kristóf vezérőrnagy 1711 január 5-én 
a Szigetvárhoz tartozó uradalond3Ól 57 falut kap az őt a 
kincstárból illető 80000 frt fejében. Starhemberg gróf a ka- 
mara elnöke. Hatvant; 1713-ban Pálfíy János 100000 írtban 
a munkácsi uradalom részeit; 1714 április 24-én Med- 
nyánszky Pál kamarai tanácsos a kihalt Fancliy család bir- 
tokait kapja; 1715 június 4-én Meskó Jakab kamarai refe- 
rendárius 20000 írtért Rákócy Ferenc néhány abauji és 
.zempléni birtokát veszi meg a kincstártól; Sembery Samu 
október 8-án 7000 írtért körülbelül 6000 holdat kap 
Hontmegyében; Abensberg Traunné pedig Szigetvár kö- 
rüli birtokokat 50.000 írt értékben; a kamara 1716 
íüájus 27-én javasolja, hogy 150.000 forint fejében 
Trautson herceg kapja Sárospatakot és Regécet; augusztus- 
ban (iyulay Ferenc megveszi a kincstártól Posar fiágon mag- ' 
va szakaflt család birtokait. Ugyanez évben Jenő savoycú 
herceg Baranyában több falut kap azzal, hogy ha eli)erelnék 
tőle vagy örököseitől, akkor a kincstár 25000 frtot fizet; Orcy 



278 

István Thököly inek gyöngyösi rész jószágait kapja 1717 jú- 
lius 7-én; Berényi Péter 1718-ban hűtlen Forgách Simon ta- 
pulcsányi (Nyitrani.) iiradahnát 125000 frtért kapja. Ugyan- 
ennek ghiniesi uradalmát május 6-án Forgách Pál kapja 
130000 frtért; ugyanekkor kapja Hunyadi László magyar 
udvari referendárius hűtlen Pély István hat faluját 10000 
íilérl; Starhemberg Nagyoroszfalut 11000 frt fejében; Bánffy 
György 1718 december 23-án Sólyomkő (Biharm.) uiadal- 
mát 25000 frtért; Lamberg gróf 1719-ben 75000 frlért Sze- 
rencs felét; Altban Muraközt és Csáktornyát.^ Illésházy Mik- 
lós 1719 január 30-án azért, mert ö is, meg elődje az 1663-iki 
háborúban s azóta is érdemeket szerzett s 200000 frtnáí több 
kárt szenvedett, a nagysárosi és zempléni Rákócy- 
uradalmakat kapta. Ezért már József király igért volt 
neki 100.000 forintot. Szintigy József igért gróf Star- 
hemberg Tamásnak 125.000 forintot jutalmul, a miért 
1719 január 13-án a hatvaui uradalmat kapta, mely 
iránt Bossányi Krisztina pert indítván 6000 rhéues 
frtért visszaengedi. Altban János 1719 május 25-én Mura- 
közt kapja, melyre vonatkozólag azt mondja az adományle- 
vél, hogyha fiai nem lennének, akkor a kincstár leányaitól 
200000 frtért megválthatja. Hunyadi László a barsmegyei 
Bercsényi javakból kap adományt. Hűtlen Eszterházy Fe- 
renc birtokait: Pápát, Ugodot, Devecsert és Gesztest Eszter- 
liázy József és Ferenc kapták adományul. 1720 november 
24-én a donationális könyvek szerint herceg Trautson Lipót 
a négy év előtt 150.000 frtért javasolt sárospataki 
és regéci uradalmakat 200.000 frtért adományul kapja. 
Június 4-én a hűtlen Eszterházy Antal birtokait fivérei kap- 
ják. 1720 november 22-én Erdődy György gróf a galgóci ura- 
dalmat kapja, mely a hűtlen Forgách Simoné volt, aztán gróf 
Mitrovic Wratislaf s fivére kapta 240000 frtért. Splényi fő- 
strázsamester Kallót és Miháldit 30.000 frtért. A következő 
évben Sickingen gróf Ónod egy részét 130000 frtért kapja. 
Altban pedig ujabb 100000 frtot, melyből 70000 frt magyar 
birtokban adandó ki, mégis később az egész összeget a wieui 

1; Ez uradalmakat Savoyai Jenő kapta 450.000 frt. feji'ben. Ezt a 
pénzt azonban 171 7-ig a kincstár neki kifizette s így az uradalmak fe- 
lett a király rendelkezhetett.) 



270 



banktól kapta. 1721 október B-án Szapáry Miklós báró és 
Inkey János kapja azt az 53 falut, mely előbb Nagy Ferencé 
volt. 30-án gróf Walli.s Ferenc Tolnában 25.000 frt fejében 
több falut kap. 

Harruckern János kamarai tanácsos és föhadiszállitó 
1722-ben kapja 24000 írtért Gyulát, Békést, Szeghalmot, 
Öcsödöt, Csabát, Dobozt, Körösladányt, Gyomát, Vésztőt és 
több pusztát. Zinzendorf varasdi parancsnok jogot nyer arra, 
hogy 30000 frt értékig választhasson birtokokat. 1723-ban 
Mednyánszky Pál kamarai tanácsos évi 10000 frtot kap. Al- 
tensteig Ottó 1724-ben évi 34000 frtért megkapja Munkácsot, 
Ungvárt, Szt.-Miklóst és Diósgyőrt. Ebben az évben kapja Mat- 
tyasovszky György Rákócynak lednici uradalmát. 1726-ban 
Gsáky Zsigmond 16200 frt fejében Rákócy csetneki birtokát. 
Harrach Alajos 1726-ban 40000 frt fejében 36000 holdnyi 
kiterjedésű birtokot kap. Ebben az évben kapja a modenai 
herceg az aradi és jenői kamarai kerületeket, 122 falut s 82 
pusztát. Montecuccoli gróf 50000 frtot kap. A következő év- 
ben gróf L'huillier 40000 frtért Cserép (Borsodm.) uradalmát. 
1728-ban Locher Bercsényi brunóci birtokát 25000 frtért 
kapja. Schönborn Lothár Ferenc mainzi érsek 1728-ban 
kapja a szent.-miklósi és munkácsi uradalmat, az utóbbit a 
vár nélkül, majd Schönborn Frigyes bambergi püspök és 
kancellár a szerémi Szurcsin és Szurcsok nevű kerületeket 
22 lakott faluval és 31 lakatlan helységgel, melyet akkor 
85709 frt 33% krajcárra becsültek. Ez az uradalom akkor 
13508 frt 49% krt hozott pénzben, 508 mérő búzát, 254 mérő 
árpát, 128 mérő zabot, ugyanennyi tengerit, 1022 öl fát, 
1022 csomó szénát. Starhemberg ujabb adományt és ennek 
fejében újra Hatvant kapja; Breuner leányai Diószeget (Bi- 
íiarm.) kapják, mely utóbb Dietrichstein kamarai ehiök- 
nek jut. 

A pragmatica sanctioról szólva emiitettük, hogy az ud- 
var nem volt fukar azokkal szemben, a kik ennek elfogadása 
körül valamely szolgálatot tettek neki. Ezek az adományok^ 

M V. ö. Marcali U . : Magyar birtokviszonyok 1711 — ^0. (Buda- 
pesti Szemle 1897. évf.) 



m 

1724 után váltak esedékesekké. Nagy István alnádor 25000, 
Szlulia Ferenc itélomester 20000 frtot kap, illetve ennyi érő 
birtokra ígérvényt, csak a protestánsok kapnak készpénzt, 
mert az udvar nem akarta a protestáns kézen levő birtokok 
számát szaporítani. 1726-ban Pálffy Miklós és János 2ÍX)000 
írt fejében a bajmóci uradalmat kapják; Erdödy György 
()000 frtbaii Pusztaszert; Révay Mihály 10000 frt értékű bir- 
tokot ott, a hol kiválasztja; báró Babocsay Pál tábornok 
örökösei 25000, K-eglevich Mária íiai 20000 frt értékű biito- 
kot kapnak. 

Kollonics grófné először 30000, aztán 60000 frtnyi 
adományt kap. Kéry főlovászmester 40000 frtot, több kisebb- 
állású pedig kisebb adományt kap. A nádort mint az előbbi 
században, ugy most sem pénzben fizették, ugy hogy 1730-ban 
Pálffy nak 45625 frttal tartozott a kincstár, a mit csak felé- 
ben egyenlített ki pénzben, másik felében birtokkal. Benicky 
Sándor ekkor kapja a fehérmegyei Mártonvására nevű bir- 
tokot 15000 írtban. 

III. A magánosok közötti ügyletek utján való szerzés még 
mindig ritkább, mint az adományozás utján való. Az előző 
korhoz képest mégis összehasonlíthatatlanul gyakoribb. Mi- 
után a birtokméretek még mindig igen nagyok, tehát az adás- 
vétel utján gazdát cserélő birtokok is mai szemmel nézve igen 
nagyok. Hunyady András három fia 1727-ben megveszlHar- 
rachnak Somogymegyében fekvő birtokait, melyeket ez csak 
az előző évben kapott. A Battyáni-Strattmann örökösök 
1726-ban megveszik Siklóst 96200 frtért Caprara örököseitől. 

Erdődy György 1720-ban 240000 frtért megveszi Gal- 
gócot, mely a Wratislav-család magvaszakadtával visszaszállt 
a kincstárra. Ugyanő 15000 frtért 1732-ben megveszi a 
csongrádmegyei Algyőt és Mindszentet. Orcy István Heves- 
ben vásárol a kincstártól több birtokot s azért, mert feljelenti, 
hogy ennek ottani birtokait magánosok elfoglalták, elenged- 
nek a vételárból 7000 frtot. 1734-ben Pálffyék megkapják Ba- 
zint és Szentgyörgyöt 50000 frt ellenében. A kisebb birtokok 
közül is mind több adásvétel utján cserélt gazdát, de ennek 
tárgyalása nem tartozik feladatunk körébe. 

IV. A ki e kor birtokszerzéseit elolvassa, az aká/ 



281 



akarja, akár nerríj bizonyos kíváncsisággal keresi a kuriicból 
labanccá vedlett Károlyi Sándor adományait. Ezekre nézve 
az eddigiekben is nagyon sok anyagot találhatni, de arra 
nézve, hogy a békeközvetitésért mi volt a jutalma, magának 
Károlyinak III. Károlyhoz intézett kérvényben találjuk 
meg a. feleletet. E kérvényében ö maga mondja el, hogy mit 
Ígértek neki. Láthatjuk, hogy az udvar igen sokáig bizal- 
matlan volt vele szemben és az ö legalázatosabb könyörgései 
sem tudtak vele szemben bizalmat támasztani. A kamarai 
levéltárban található kérvényben elmondja Károlyi, hogy 
mihelyt tudomást szerzett arról, hogy József az akkor ural- 
kodó mozgalmakat le akarja csillapitani, azonnal „ntmclen 
magánJiaszonról leinoiidván, igyekeztem nemcsak saját sze- 
mélyemet alávetni, hanem az egész felkelő és az igaz hűség- 
től eltévelyedett népet visszatéríteni . . ." „Mely alkalommal 
egyedül a köteles hűséghez való visszatérésemért nemcsak 
életem és vagyonom, hanem még bőséges kegyelmek ajánl- 
tattak fel nékem. Mindezekért legalázatosabb köszönetet 
mondva nem saját magam érdekeimet kerestem, hanem ma- 
gamat önként az ügyeknek szentelvén, a mozgalmak teljes 
lecsendesitésére köteleztem magamat . . ." Elmondja, hogy 
Debrecenben 1711 március 14-én letette a hűségesküt és 
arra kötelezte magát, hogy a felkelők egész katonaságát az 
ausztriai ház hűségére visszatériti. Mint tudjuk, ehhez pénz 
kellett s maga Károlyi mondja el más helyen, hogy pénzt 
osztogatott a felkelők közt. Kérvényében ismételten visszatér 
arra, hogy neki a császár teljhatalmú megbízottai külön- 
féle javakat önként felajánlottak, de ő azokat az üayek be- 
végzéséig visszaiitasitoUa. Elmondja, hogy a felkelők, mikor 
megtudták, hogy a béke érdekében fárad, ugy őt, mint csa- 
ládját el akarták pusztítani, ő azonban állhatatos maradt. 
A mikor József halála folytán a felkelés már alig volt 
megint elfojtható: „minden fegyvert halomra rakatván és 
összegvűjtvén a felkelőket, a vezetők és a fők akarata elle- 
nére ígéretem szerint Felséged és császári háza hűségére 
visszavezettem, a felvett fegyverekből kivetkőztettem az egész 
országot és a neinzotet Felséged háza és ;iz akkor uralkodó 



282 



királynő Ö Felsósf l)(''k(''s kni-mi'mya ;il;'i adtítiii ina.uniiiirial 
('í^yütt . . ." 

Mihelyt ezek niegtörtónU'k, Káiolyi sietett a kii-áiy 
ríiegbizottait Ígéreteikre figyelmeztetni, a hogy ö maga 
mondja, „Ö felségének I. Józsefnek a személyem részére tett 
hőséges ajánlatára és gráciája la figyelmeztettem." Rrre an- 
nál is inkább feljogOvsitoltnak tekintette magát, iiieit mint 
nagyon helyesen mondja „l%zt a bőkezűséget, más béke- 
kötések példájára, betétethettem volna a közhittel tárgyalt 
pacifikáció pontjai közé, de nehogy a legkevésbbé is bizal- 
matlankodónak látszassam Ö Felsége plenipotentiájában és 
szent királyi szavában, az egész pacificatio szövegében (bár 
teljhatalmú megbizott voltam) nevemről sem tettem em- 
lítést." 

Ezek után áttér arra, hogy mit kér szolgálatai fejében, 
igy folytatván: 

„Ugyanezek a megbizottak megismervén az Felsége 
császári háza iránt érzett nem szinlelö, hanem szívbeli hűsé- 
gemet és lelkesedésemet, 1. József császár Felsége emii- 
tett plenipoíentiáját, a szatmári fiskaidást (a mit Rákóczi 
már előbb nekem adott), kezeim között hagyták a szigethi 
portióval együtt. Azonkivül a husztí domi)/inmut, a Barát 
és Deák nevű tarcali szőlőkkel kezeimre bocsátották. 

A háborúk és mozgalmak ily módon elcsendesedvén, 
Ö Felsége a királynő is látván, hogy Magyarországot és 
Erdélyt az ő császári békés kormányzása alá visszanyerte s 
különféle Rákóczi-uradalmakat és a pártütéshez (!) tovább 
is ragaszkodóknak uradalmait a kir. kamara lefoglalta és 
hogy az én csekély, de minden lehető igyekezettel, törekvéssel 
és lelkes'edéssel végrehajtott munkám megtermi gyümölcseit, 
az egész minisztérium jóváhagyásával dicső emlékű József 
császár emiitett plenipotentiáját és a plenipotentiáriusoknak 
tetteit, tárgyalásait, Ígéreteit és végzéseit kegyesen megerősi- 
tette s megigérte, hogy Felséged által is megerősitteti és az 
érintett csekély fiskális javakat, melyeket részben nekem 
rendeltek, részben már előbb is birtam, Felségednek a távoli 
oiszágokból való megérkezéséig birtoklásul és birásul l\e- 
gyesen átengedi azzal a kikötéssel, hogy ha a huszti domi- 



283 



niumot, mint a mely a sólDanyákhoz szükséges, azok részére 
bírásul és birtoklásul átengedném, helyette bizton egyen- 
értéket fogok kapni. 

Hogy mindezeket egyenkint oly hosszasan előadom 
Felségednek, nem azért történik (távol legyen tőlem), mintha 
én az előadottakból roppant érdemeket igyekeznék magam 
számára kovácsolni, vagy pedig mintha az eddig irányom- 
ban mint legméltatlanabb szolga és alattvaló iránt tanúsított 
csász. kir. kegyelmeket és Felségednek atyai jóindulatát 
semmibe sem venném s magamat sértve érezném vagy meg- 
csalatottnak tartanám, ellenkezőleg, alázatosan hivatkozom 
Felségednek megérkezése után, egy évvel ezelőtt benyújtott 
kérvényemre, abban röviden előrebocsátván a plenipoten- 
tiárius uraknak boldog emlékű József császár teljhatalma 
mellett irányomban tanúsított kegyességét, annak megerősí- 
tése Felséged megérkezésére volt kitűzve; de mielőtt Fel- 
ségednek kegyes végzését megkaptam volna, az egész huszti 
domíniumról, mint a mely a sóbányákhoz szükséges, a Fel- 
séged által nekem kegyesen engedélyezett audencián le- 
mondottam s azt az udvari kamara kezeire bocsátottam. 

S bár Felséges császár azon domínium fejében ugy a 
királynő Ö Felsége, mint az egész minisztérium nekem kár- 
pótlást ígértek, ha Felséged élőszóval nem biztatott volna, 
Felségednek kegyes szavaitól indíttatva, a tényleg üresedés- 
ben lévő máramarosi főispánsággal állottam elő és Felséged 
kegyesen azt resolválta, hogy Írásban tegyem azt és csak 
akkor s nem előbb, Pozsonyban határoztam el, hogy erre 
nézve folyamodom. 

Mivel azonban már Felségednek tetszett veleszületett 
osztrák kegyességénél fogva részemre 50 ezer forintnm Qra- 
tioiiáliát rendelni s Felségedneli iidv. kamarája ezt véyre- 
Jiajtani is törekszik, mivel azonban Felséged ezen kegyelmé- 
hez több oly feltételt fűztek, melyek Magyrországban hallat- 
lanok s eddig gyakorlatban sohasem voltak, a többi között 
nevezett 50 ezer forintnyi grácia csak a férfiágat illeti s az 
kihalván, a nekem adott javakat egyszerűen visszaveszik, 
sőt ha valamelyek az idők folyamán elvonatnánnk. (^lidege- 
nittetnének, vagy silányabbakká lennének, ulódaim azok fo- 



284 



jében Felséged kamarájának kárpótlással tartoznak. így ez 
által lölem a rendelkezés teljes szabadsága elvétetik és sem- 
mi fiskális kezesség, legfeljebb a nevezett összegig adatnék 
nékem. Ezenkívül Felséged ezen gráciájába igyekeznek be- 
\(Mini a kétezer aranyat is, az én magánszerzeményemet és 
hihíjdonomat, melyet Ráhócynak kölcsön adtam s mely t'ö- 
líitt szabad rendelkezési jogom van, liogy azt ezentúl ne kö- 
vetelhessem s az a nevezett 50 ezer forintban megfizetettnek 
vétessék és a férfiág kihaltával Felséged kamarájára 
szálljon. 

Térden állva legalázatosabban könyörgök tehát Fel- 
séged előtt, hogy a már resolvált 50 ezer forint compensa- 
tióba először a szatmári majorsági kúriát az ugyanezen 
városban és területen lévő fiskalitással és annak minden 
tartozékaival együtt kegyesen adományozni méltóztassék. 
Felséged ezen kegyes intézkedése a szatmárnémeti lakosok- 
nak nem lesz kárára, mivel ugyanazok a húszezer forintért, 
ugyanott más és értékesebb fiskalitást vehetnek s Felséged- 
nek e részben irányukban támasztott kegyelmével bőségesen 
megelégedhetnek. 

Másodszor kérem a Drághfy-család }}iagvaszakadtáró\ 
fiskalitássá lett erdödi dominiumot a romban lévő várral, 
községgel, falvakkal, birtokokkal és részjószágokkal, vala- 
mint az összes hozzátartozókkal. 

Végül harmadszor a Tarcal községhen lévő Sznhay- 
féle fiskális kuriát a Barát, Nagy- és Kis-Deák nevű szőlők- 
kel az én előbbi alázatos kérvényem szerint a férfiág részé- 
re Felséged kegyelméből örökjoggal, a női ág részére pedig 
a már kegyesen elrendelt 50 ezer forintnyi összegben és ösz- 
szegért szolgáit birtokadási joggal az én és az enyéim sza- 
bad rendelkezésére és az épületek értékének kárpótlása, va- 
lamint Felséged fiskusának kezessége alatt. 

Ezenkívül negyedszer: a saját szerzeményű 2000 
aranyamért, mely semmi összefüggésben nincs a gráciával, 
kérem Rákócynak a mondott Király-Gály nevű hegyen levő 
szőlőjét zálogba átadni. 

S még ötödször kérem megerősítésemet régi szatmári 
kúriám biiiokáhan, mely egykor a Dócy-családé volt, az- 



285 



után a Sennyey- é.s Pacol-családokra szállt, lionnan vér- 
beli leszármazás jogán és II. Ferdinándnak, Felséged előd- 
jének donatiója s birtokba iktatása által a Károlyi-családra 
szállott szabad borkiméréssel és két köre járó malommal 
együtt, mely mintegy hatvan év óta birtokukban van és 
tényleg kezeim között tartom; a különféle igénylöket pedig 
a táblai végzés és a királyi íiskus véleménye alapján ke- 
gyeskedjék felséged a jog rendes útjára terelni. 

Hatodszor a Imszti uradalomért egyenértékül kegyes- 
kedjék felséged a márciuiarosváruiegijei föispánséigot a ki- 
rályi jog édli elnézésével Cseiiger községében és ráráhau a 
falvaM'al és részjószcigokkal, melyek részint a Briberi 
Molith-család magvaszakadtával, részint a Sulyok-család 
hűtlensége révén a királyi fiskusra szállottak Szatmár vár- 
megyében, vagy pedig a szigethi köböl épült kúriát é.s rész- 
jószágokat Máramaros vármegyében kegyesen nekem ado- 
mányozni és átengedni. Felségednek ezen veleszületett 
osztrák jóságát és késői utódaimmal együtt utolsó csepp vé- 
rünk kiontásával igyekezünk megérdemelni. Császári Felsé- 
gednek legalázatosabb örökké hü alattvalója és jobbágya 

Gróf Kcirolifi Scnidor.^) 

Károlyinak azonban nemcsak ezek a szerzeményei, 
mert 1782-ben Csongrádot és Hódmezővásárhelyt is meg- 
kapja. Ezenkivül igen sok birtokot vásárol, igy az erdőd i 

') Károlyi Sándornak Károlybnn 1711 jnliii.s Ifi-án kelt kér- 
vényéhez ojiy kimutatás víin csatolva , molybcn azokat a birtokobat so- 
rolja fel. melyeket PálíTy János pn-óf teljhatalmú megbizott a szatmári 
békeért való jut:!lniul birtokában hagyott. Mint Károlyi maga mondja: 
„Ö Felségének VI. Károlynak megérkezéséig birtoklásomra hagyattak, 
mégpedig: 

A szatmári fiskalilás egy nemesi udvarházzal, malmokkal és 
cgyébb hozziltartozókkial. 

Erdőd teljes uradalmával, a liMombnlt várral és az ahhoz tartozó 
javakkal, melyek tényleg kezeimben voltak, birtokomban hagyattal<. 

ITuszt domínium öt kíizséggol é.s öt faluval és a hozzátartozók- 
kal, vaknuint a Sziget városában levő köbí'd épült kúria a birtokrészek- 
kel, nég3' faluval és a hozzátartozókkal. 

Végül a Szuhay-féle Barát és Deák novü két fiskális szőlő, 
melj'ck a lareali szrdőliegycn feküsznek." 



286 



uradalomhoz tartozó rózteleki jószágot megveszi gróf Ziii- 
zendurftól. (iróf Kéry Jánostól 15.000 írtért megveszi a bél- 
teki uradalmat; 1734-ben megveszi Pusztamegyert (Nyitra) 
és Kaunitztól egy uradalmat 121.500 írtért. A legnagyol)b 
vétele az ecsedi uradalom. Ez az uradalom a XVIT-ik szá- 
zad elejéig a Báthoryaké. maid a Bethleneké, utóbb a Bá- 
kócyaké volt. Ez uradalomban II. Bákócy Ferenc és nővére, 
Aspremont grófné megosztoznak. Utóbbi Bánffy Györgynek 
adja zálogba a maga részét 53.000 írtért. A szatmári béke 
után a kincstár Bákócy Ferenc részét lefoglalta s ez alka- 
lommal az uradalmat megbecsültette. Értékét ekkor 884.829 
frt 18 dénárra tették. 

Bánffy György a kincstár részét meg akarta venni s 
ajánlatot tett a kamarának, mely ajánlat beérkezése után 
1731. február 3-án Fischer kamarai tanácsos egy levelet 
irt Károlyi Sándornak, melyben ezt irja: .,Az ecsedi domi- 
niumot igenis kívánja a Mlts Bánffy-familia, a királyi íis- 
cusnak Ígérvén auctiojul készpénzül 30.000 rénes irtokat 
pro ráta medietate fiscali jure perennali obtinenda . . . Bár 
katholikus úrra szállana, hacsak a fiscus rész is, mert a 
mostani possessorok épen kiirtják az igaz hitet . . ." Erre 
Károlyi Sándor azt felelte, hogy az Isten dicsőségére kész a 
vételre. 

Ezután elkezdődött az alkudozás az Aspermont- 
családdal, mely 90.000 rénes frtot kért, de utóbb 80.000 írt- 
ért eladta a maga részét. A másik részt már megvette köz- 
ben Mattyasovszky József, a ki 112.000 irtot le is tett, de 
utóbb azt látta, hogy a kincstár nehézségeket támaszt vele 
szemben, mire Károlyi Ferenc a 193.118 frt 25 krra becsült 
uradalmat megvette 150.000 írtért, mert a kamara szerint 
atyja a felséges királyi háznak nagy szolgálatokat tett. 

így jövedelmeztették az urak az árulást s igy jutal- 
mazta az uralkodóház a neki tett szolgálatokat. 

A gazdasági viszonyok. 

I. A századokon keresztül tartott harcok az ország gaz- 
dasági fejlődésének állandó akadályai voltak. A Nagyalföld 
termékennyé tételére bizonyosan sokkal előbb történtek 



287 



volna lépések, ha a török nem ékeli be magát az országba. 
Erdeinket nem pusztitották volna a rabló- és török-támadá- 
soktól való félelemben, hanem azok továbbfejlesztéséről kellő 
időben gondoskodtak volna, a mire századokon keresztül 
s'-nki sem gondolt. A százados harcok elpusztították a nép 
legerősebb s legéletképesebb részét s a szaporodásból elvon- 
ták azt a részt, mely a legerősebb utódokat tudta volna nem- 
zeni. 

A nyugat njögött messze el kellett maradnunk tehát, 
melyhez semmi összeköttetésünk nem volt, mióta Amerika 
felé irányult a kereskedelem legnagyobb árja. Századok vá- 
lasztottak el a nyugattól és a világ gazdasági fejlődésétől, 
mely nálunk mindig a társadalmi alakulásokkal egyszerre 
éreztette csak hatását. Gazdasági életünk nem fejlődhe- 
tett szabadon. Állandó akadályozó körülmények álltak nyu- 
godt fejlődésének útjában. Ezért társadalmi és állami éle- 
tünk sem mutathatja a gazdasági és társadalmi szervezetnek 
összekapcsolódását. 

Fejlődésünkre tehát annál hátrányosabban liathato't 
a nagybirtok feltétlen uralma. Századokon keresztül a nép 
jogtalan tömegével szemben a 10 — 15 nagybirtokos-család 
áll. Amásutt ugyanakkor már nagy szerepet játszó kis- vagy kö- 
zépbirtokos majdnem ismeretlen. A XVI-ik század előtt a 
kisbortokosok kezén nincs több. mint a területnek 5 — 6%-a. 
Ettől az időtől kezdve aztán a kisbirtokos elem állandóan nő a 
cslaládok osztozkodása és a jogbiztonság növekedése folytán, de 
meg azért is, mert ettől kezdve mégis ki tudtak annyit hozni 
az ingatlanból, a mennyi egy család eltartására elegendő. 
Pedig a nagybirtok az országok gazdasági fejlődésének elő- 
4iiozditására nem alkalmas, mert 1. elsorvasztja a gazdasági 
tevékenység legfőbb rugóját: a nagy igény üsé ff ei; 2. mert 
akadályozza a tömegek önálló gazdasági tevékenységét; 3. 
mert kis eredményekkel is megelégszik; 4. mert a nagy fo- 
gyasztást nem segiti elő. 

Nem lehet tehát azon csodálkoznunk, hogy nálunk a 
hármasforgásu gazdálkodás csak a XVII I-ik században lesz 
általánosan ismert a Királyhágón inneni részeken, az ezen 
luli részek megy(''it jx'dig a k(iiin;'iny ITíid-ban ngyclmezlet) 



288 



önnek a gazdálkodási rendszernek előnyeire. Ennek a figyel- 
meztetésnek azonban olyan kevés hatása van, hogy Teleky 
Domokos szerint még 1846-ban is csak a kétforgásu gazdál- 
kodás divik Erdélyben. 

így aztán nem csoda, hogy az állattenyésztés a legvi- 
rágzóbb gazdasági águnk, melynek nemcsak az eidöt. hanem 
a szántót is feláldozzák. A XVIII. század elején átlag 56.000 
darab ökröt visznek ki másfél millió értékben. Borból 600.000 
frt értékű a kivitel, mig gabonából csak fél millió frt értékű. 
Jellemző, hogy a városokban 57.183 kapásra való szőlő volt, 
holott az egész Tiszavidéken csak 55.388 kapásnyi. (Az ur- 
bériség rendezésekor 12 kapásnyi szőlőt 1128 négyszögölnyi 
területűnek vettek.) 

II. A gazdasági viszonyoknak bizonyos mértékig fokmérője 
az ár és ennek hullámzása. Alacsony árak és nagy hullám- 
zások főleg kezdetleges viszonyok között fordulnak elő. Nagy 
árkülönbségek egyúttal a rossz közlekedési viszonyoknak is 
következményei. Magyarországon nagyon soká nem lehetett 
az egyik vidékről a másikra nagy mennyiségű terményt 
szállitani. Annyira, hogy az árak nem voltak sohasem egy^ 
ségesek az országban. Tiszta képet csak ugy nyernénk az 
árakról, ha minden vidék áralakulásait ismernök. Ez azon- 
ban azért nem áll módunkban, mert csak nagyon kevés vi- 
dék áraira nézve vannak valamelyes adataink. Mosony- 
megyében 1689-ben egy pozsonyi mérő búza 2 frt 30 kr: 
1753-ban 54 kr: 1759-ben 3 frt; 1765-ben 1 frt 30; 1768-ban 
2 frt 6 kr. Az árpa mérője 1699-ben 1 frt 15 kr; 1726-ban 
36 kr; 1759-ben 1 frt 15 kr. A rozs 1735-ben 40 kr; 1755-ben 
1 frt: 1759-ben 2 frt 30 kr. 

III. A XVIII. század elején bevetett területre nézve elég 
pontos adataink vannak abban az összeirásban, melyet 
1720-ban végeztek. E szerint 1,487.830% pozsonyi mérőre 
való terület volt bevetve. Egy mérő föld 1100—1200 négy- 
szögöl. Rét 274.I28V2 kaszásra való volt. Egy kaszás-rét 
800 — 1200 négyszögöl. Az összes szőlőterűlet kiterjedése 
313.648Vo kapás. A megyékben 154.959 adófizetőt, a váro- 
sokban 13.296 Írtak össze. 

Az összes bevetett terűlet 35%-a. a szőlő 46%-a, a rét 



289 



l27o-a a Dunán tul volt. A Tiszáninneni vidéken a bevetett 
területnek 23%-a, a rét 23%-a, a szölö 12%-a; a Tiszán tul a 
bevetett terület 12%-a, a rét 24%-a, a szölö 9%-a. 

Az erdők állásáról semmit sem tudunk meg eb- 
ből az összeírásból. Egyáltalában nem tudjuk, hogy a többi 
művelési ághoz képest milyen területet foglalt el, de azt tud- 
juk, hogy az egyes területeken levő királyi tisztviselők na- 
gyon szomorú képét festették az erdőállománynak, Az előző 
századokban ugyanis a várak palánkozásához nagyon sok 
fát használtak fel, de arra sehol sem gondoltak, hogy a ki- 
pusztított erdőt megújítsák, most tehát attól kellett félni, 
hogy nem lesz elegendő fa. A bécsi kormány nagy buzga- 
lommal látott tehát hozzá, hogy az erdők felújításáról gon- 
doskodjék, A kormány rendelkezései nyomán a megyék is 
belátták, hogy ez irányban tenni kellene valamit s igy szü- 
lettek meg azok a határozatok, melyek az erdőpusztitást tilt- 
ják és az erdőültetésröl gondoskodnak. 

A kormány tette figyelmessé az országot, hogy a régi gond- 
talan élet és a gazdálkodással való nem törődés nagyon hát- 
rányos következményekkel jár. Nem lehet tagadni, hogy a 
rendek e tekintetben való érzéke csakhamar kifejlődött, ugy 
hogy a kormány által vont határokon tul is foglalkozni kezd- 
tek a gazdasági kérdésekkel és az irányban sürgették a kor- 
mányt, hogy mozdítsa elő az ipar fejlődését, hogy ne kelljen 
még a posztót is külföldről hozatni és tegye lehetővé az osztrák 
vámok eltörlésével a kivitelt. A kormány azonban mindig sok- 
kal előbb járt a gazdaság fejlesztése iránti gondolatok és ter- 
vekkel, mint a rendek. Mielőtt még sürgették volna, már 
nemcsak utak, hanem csatornák építésének terveivel is fog- 
lalkozott. Felmerült a gondolat, hogy a Dunát a Balatonnal 
s Tiszával összekössék, hogy egész Debrecenig csatornát 
építsenek stb 

IV, A kereskedelem nagy előnyeire csakhamar rájönnek a 
rendek s már az 1729-iki országgyűlésen panaszkodnak, 
hogy termékeik eladásái-a nincs alkalom, mert a bort nem 
volt szabad a Dunán felfelé vinni; Stájerországba pl, csak 
akkor volt szabad gabonát szállítani, hogyha az ott termett 
már elfogyott s ekkoi' is megsznboU áron kelleit eladiiiok. Ez 

A ;; s t ii: Xagybirtok. '" 



29(1 



irányú panaszaik aztán állandóan visszatérnek s az ország- 
gyűléseken felújulnak. A panaszokon kivül azonban nagyon 
keveset vagv semmit sem tettek. Az idegen kereskedők, a kik 
magyar cikkeket vásároltak, maguk jöttek az országba 
éltük, igy már 1690. óta jártak hozzánk az angol borkeres- 
kedők, de még a XVIll. században sem szállítottak magyar 
kereskedők magyar bort Angliába. 

A gazdasági élet fellendítése különben csak másodsor- 
ban volt a kormány célja, azért akarta a magyar gazdasági 
életet fellendíteni, hogy bevételeit fokozza. Figyelme tehát 
elsősorban nem a magángazdálkodás, hanem az állami be- 
vételeket szaporító gazdaság emelésére irányult. Már 1690. 
november 9-ről találunk a kamarai levéltárban arra irár 
nyúló rendeletet. lio<;y i bányászat hozadéka emeltessék, 
majd arra vonatkozó rendeletet, hogy Lengyelországból ne 
hozhassanak be sót stb. Más részről fő bevételi forrása a 
kincstárnak a vámok voltak, 

A nagybirtokosok jövedelme is a kincstáréhoz hasonló 
forrásból fakadt; a nép ingyen munkája mellett az a sok 
mindenféle szolgáltatás, mellyel akkor megterhelték. Köny- 
nyen megállapítható ez bármely birtok becsüjéből. Láttuk, 
hogy a mikor Bercsényi Mikl(')s 1691-ben zálogba vette az 
ungvári uradalmat, akkor azt megbecsülték. A vár becsérté- 
két 6000 frtra tették, a városét, miután a földesúr elengedte 
a lakosoknak a munkát és csak egy szőlőt müveinek neki, 
3000 frtri; két korcsma értékét azonban 18.000 frtra, a vám 
értékét 10.000 frtra, a vásárvámét 8000 frtra, a mészárszé- 
két 2600 frtra, a bor kilencedét Ungváron, Gerencsen, Alsó- 
s Felső-Honionnán, Húszakon és Mericsen 13.333 Mi frtra. A 
hat kerekű malmot 20.000 frtban vették fel. Ellenben pl 682 
köbölre való allodiális földet 5456 frtban, ezer királyi hold 
földet 3600 frtra becsülnek egy más helyen és egy jó halá- 
szó helyet, mely malomra is jó. 3000 frtra. Egy erdőt, mely- 
ben 12.000 disznót makkoltathatni, 15.000 frtra becsültek. 
Az erdő ugyanis nem a fa szempontjából képviselt értéket, 
ha nem csak a makkolt disznók tizede szempontjából. Ennél 
a becsié- nél csak 300 disznót vettek fel a tized eredménye- 
ként, egv disznót 3 fi'tra becsülve az évi hozadék 900 frt, ez 



291 



tőkésítve 15.000 frt. A szőlőt azonban sokra becsülték, az 
uradalomhoz tartozott ugyanis 20 szőlő, melyet a jobbágyok 
müveitek, melynek hozadéka 300 hordó bor volt s ezt 50.000 
frtra becsülték. Az erdőt viszont má.sutt, pl. a Kemény János- 
féle javak becslése alkalmával, nem is becsülték. 

V. Az ország állapitára nézve ezekben a becslésekben igen 
sokszor nagyon érdekes adatokra bukkanunk. 1688. június 
10-én kelt rend. szerint pl. Waldstein Károly belső tanácsos 
megkapja Thőkölyinek Enyicke nevű várát, a kamarai levél- 
tárban e rendelet mellett meg van Enyicke becsüje is. E sze- 
rint a kastélynak nincs ablaka, ajtaja, a teteje rossz, a föl- 
deket húsz éve nem művelték, 18 jobbágy közül 14-nek nincs 
ökre, s a 18 lakott telekkel szemben 25 lakatlant találtak. 
Egy malmot, három halastavat, egy erdőt nem becsültek, mi- 
kor a birtok becsértékét felvették. Az a körülmény, hogy va- 
lamit nem becsülnek, vagy kisebb becsértékünek vesznek fel, 
nem jelenti azonban mindig, hogy nem ér semmit vagy keve- 
set, hanem esetleg csak annyit jelent, hogy az adományban 
részesülő a becslőket befojjásolta. Erre számos példa volt e 
korban. De meg a tulajdoni viszonyok tisztázatlanságára való 
tekintettel a vitás területeket nem vették fel s igy ennyivel 
kevesebb szerepel, mint a mennyi volt. Székelyhidat 1699. ok- 
tóber 30-án megbecsülték. A becsüt a szepesi kamara foga- 
natosította még az iratokból megállapithatólag is némi jó- 
akarattal a megadományozandó iránt. 

Arról, hogy milyen állapotban volt az ország, legjobb 
képet az által nyerünk, ha a kortársak leírásából ismerjük 
meg. A kamarai levéltárnak 1722. február 4-ről kelt iratai 
közt a következő érdekes adatokat tartalmazó irat található: 
Beschreibíiug eines Sfück Landf des Königreichs Hungarn. 
E leírás néhány megyét foglal magában és pedig a követke- 
zőket: Mosón, területe 562.000 német hold, melyből 90.000 
hold terméketlen, 290.000 szántó, 1500 negyed szőlő; van 53 
mezőváros és faluja, egy apátsága, egy pálos-, egy ferenc-, egy 
kapucinus zárdája. A haicképesek száma 12.000 ember. — 
Győr területét 500.000 német holdra teszi, melyből 125.000 
hold terméketlen. 200.000 hold szántó, 6000 negyed szőlő; 
van 58 falu ('-s mezővárosa, egy püs})öke, egy káptalanja, egy 

19* 



•292 



jezsuita-, egy karmelita-, egy ferenc-, egy benedekrendi zár- 
dája. A harcképesek számát 15.000-ben vették fel. — Vesz- 
prém területe 937.000 hold, ebből 140.000 hold terméketlen, 
797.000 hold szántó, 3500 negyed s'-őlö; van 130 községe és 3 
városa, 150 prediuma s elhagyott községe, egy püspöke, egy 
piarista-, két ferencrendi, egv cisztercita-, egy paulinus- 
zárdája. A harcképesek száma 18.000 — Pest-Pilis-Solt terü- 
lete 2,565.000 hold, melyből 350.000 hold terméketlen, 700.000 
szántó, 30.000 negyed szőlő, van 11 városa, 148 községe, 116 
prediuma; van itt egy érsek, egy püspök, egy káptalan, egy 
jezsuita-, 5 ferenc-, 2 dominikánus-, 1 servita-, 2 paulinus-. 
1 karmelita-, 1 kajDucinus-, 3 piarista- és 4 női zárda. A 
harcra alkalmasak száma 23.000. — Fejér területe 765.000 
hold. Ebből terméketlen 78.000 hold. 187.000 hold szántó, 
5000 negyed szőlő. Van itt egy város, 45 község, 44 predium; 
egy prépostság, egy jezsuita-, egy karmelita-, egy ferenc- 
rendi, egy kapucinus-zárda. A fegyverfoghatók száma 9000. 
— Tolna területe 1,093.000 hold, melyből 100.000 hold ter- 
méketlen, 150.000 szántó, 12.000 negyed szőlő. Van 2 város, 
63 község s 43 predium, továbbá 4 prépost s egy ferenc- 
rendi zárda. A harcosok száma 13.000. — Baranya területe 
1,718.000 hold. ebből terméketlen 160.000, szántó 420.000 
hold, 35.000 negyed szőlő. Van 3 város, 298 helység, 500 pre- 
dium, egy püspök, egy káptalan, egy jezsuita-, egy paulinus-, 
egy dominikánus-, egy augusztinus-, három ferencrendi, 
egy kapucinus-zárda. A harcosok száma 80.000 — Sümeg- 
megye területe 1,828.000 hold, melyből 190.000 hold termé- 
ketlen, 425.000 szántó, 20.000 negyed szőlő. Van itt egy vár, 
330 község, 385 predium, két ferencrendi zárda s 70.000 har- 
cos. — Zalamegye területe 1,781.000 hold. Ebből 160.000 ter- 
méketlen, 460.000 szántó, 100.000 negyed szőlő. Van egy vár, 
8 város, 558 község, 160 predium, 3 apátság, 1 paulinus-, 4 
ferencrendi zárda. — Vas 1,875.000 hold, s ebből 200.000 
terméketlen, 520.000 szántó, 110.000 negyed szőlő. Van 8 vá- 
ros, 800 község, egy káptalan, egy apát. egy prépost, egy je- 
zsuita-, egy dominikánus-, két ferencrendi zárda. A harco- 
sok száma 110.000. — Sopron területe 1.250.000, melyből 
150.000 hold terméketlen, 390.000 szántó, 95.000 negyed 



293 



szölö. Van hét város, 168 község, egy jezsuita-, két domini- 
kánus-, egy paulinus-, egy minorita-, egy kartauzi s három 
ferencrencli zárda. A harcosok száma itt 90.000. 

Ez az összeálHtás nemcsak az akkori viszonyokra, ha- 
nem arra nézve is ad felvilágositást, hogy minek az össze- 
irására fektettek sulyí. Nagy körültekintésre vall, hogy a ter- 
méketlen területeket, bár csak hozzávetőleg, de mégis felvet- 
ték. Látjuk, hogy sokkal több a terméketlen terület, mint ma. 
Ennek oka nagv részben az, hogy ma sok olyan területet ér- 
demes már művelni, melyet akkor nem volt érdemes. A mű- 
velést érdemlőség határa kitolódott, a földjáradék tehát emel- 
kedett. 

VI. A terméseredmények annyira megváltoztak, hogy alig 
tudjuk elhinni, hogy alig kétszáz év előtt olyan keveset ter- 
mett a föld. A budai kamarai igazgatóság könyvvezetősége 
1701. július U-én összeállította az előző három évi tized ho- 
zadékát a következő kerületekben: Buda, Földvár, Sziget, Pa- 
lánka, Kanizsa, Fehérvár, (Sió) Fok, Simontornya, Baja, Ka- 
posvár, Vörösmarton, Pécs, Szeged, Visegrád. Ez összes ke- 
rületekben a tized 1698-ban 13.303 mázsa búza, 1187 mázsa 
árpa, 2490 mázsa zab; 1699-ben 24.325 mázsa búza, 2290 
mázsa árpa, 2209 mázsa zab; 1700-ban pedig 25.367 mázsa 
búza, 1872 m,ázsa árpa, 2367 mázsa zab volt, tehát az ösz- 
szes kerületekben csak tizszer ennyi termett. Egy 1688-iki 
kimutatás szerint Szabolcs, Szatmár, Zemplén, Abauj, Ugocsa, 
Bereg, Sáros, Gömör, Ung, Bihar s Borsodban a tized 9683% 
köböl árpát s 1011% köböl zabot hozott. 

E csekély terméseredmény akkor érthető, ha figyelembe 
vesszük, hogy a népnek alig van mivel megművelni a földet. 
Baranya vármegyének 1696-ból van egy összeírása, mely 
szerint akkor 112 lakott községe volt. Ezek összes értékét a 
szolgáltatások 6% melletti tőkésítése mellett akkor 198.737 
frtra tették. Ezekben a községekben volt 893 jobbágy-család, 
mely 204 egész s ^/4 telken gazdálkodott. E jobbágyoknak 
volt 610 fia, 375 leánya,') 224 lova. 689 ökre, 710 tehene, 359 
tinója, 2451 disznója. így aztán nem csoda, ha az összes pé- 

*) Az alábbiakban is közlöm a fiuk é.= leönyok ösízoirüsi ^zSmait, 
mert ezek aránva a maitól lénye^e-en elt(^r. 



29 



esi kerülctboii Icvü íalvakért csak 12.844 frt 70 kr l)éi-t űzet- 
tek 1698-l)an. (Lásd a november 24-iki iratokat.) A bér nagy 
részét a korcsmák, mészárszékek és malmok bére szolgáltatta. 
E falvakat nagyobb részt királyi tisztviselők bérelték, de az 
ország északkeleti részein, pl. különösen Rákócy bérlői közt, 
már ebben az időben is sok zsidó van. 

Az ország keleti részén a nép valamivel jobb viszonyok 
közt élt. így az erdődi uradalomnak az összeírása is megvan 
1696-ik évből, de ez sokkal kedvezőbb viszonyokat mutat, 
mint a Dunántúl fenti uradalmai. Az erdődi (Szatmár) ura- 
dalomhoz ekkor 12 lakott s 14 elhagyott község tartozott. A 
lakott helységekben 460 jobbágy-család 452 telken gazdálko- 
dott. Ezeken kivül 256 zsellér is lakott az uradalomban. A 
jobbágyoknak 371 fiuk, 262 leányuk, 453 lovuk, 545 ökrük. 
595 tehenük, 774 tinójuk, 785 kecskéjük és juhuk. 1785 disz- 
nójuk. 610 méhkasuk stb. volt. Úgyhogy az erdődi urada- 
lom sokkal értékesebb volt, mint a fentebb emiitettek. A la- 
katlan helységekkel együtt 264.499 — 396.650 frtra becsülték. 

A kamarai levéltár konskripciós iratai közt meg van 
Pécs összeírása is. 1698-ban itt 637 családfő lakott 355 ház- 
ban, kinek 437 fiu-. 330 leánygyermeke, 307 lova, 823 ökre, 
490 tehene. 367 tinója, 354 juha s kecskéje. 159 disznója, 159 
méhkasa, 108 szamara van. Ezek pénzben, munkában, egye- 
nes- és fogyasztási adóban évenkint 12829 frt 6% krt szolgál- 
tattak. A Dunántúl viszonyait nagyon szomorúaknak kellene 
tartanunk, ha a fentieken kivül nem volnának más össze- 
írásaink is ebből a korból. A kamara 1696-iki iratai közt ta- 
láljuk a következő uradalmak, illetve helységek összeírását: 



20.- 



A község iK'vc, 
B a jobbágyok száma 



á 111 a 



()/oni 
.•ül jübbá-iy. 5 zsell. ;!7% :]'.) .S5 :!(> S4 7U lül 254 85 

Taiiiíísi () eg'ósz, 

4(1 jobbágy, 7 zsell. 21 fél s 31 20 lö 82 OS :50 47 44 
negyed. 

IMnoebeily 18 egész, 

27 jobbágy. 4 zsellér 2 negyed 2ít rA 21 72 fi 7 !)2 löO 7o 

Za-voth 2 egész, 

10 jobbágy. 2 z^ell. 7 fél 15 10 ^ 22 15 24 131 

Cilii i 10 egész 

18 jobbágy, 4 zsell. !) fél 2;! 23 20 52 45 74 (iO 04 

Hamzabég 

57 43 .37 17i; 12!i 131 i'.lS (lO 

3 2 2 14 2 2 4 4 

05 47 5(5 120 s:; 74 224 82 

54 38 03 143 111 107 — 71 

38 26 51 88 57 r^r, 345 44 

24 20 15 (i3 :i3 30 208 13 

30 14 10 02 47 37 S4 33 

50 41 31 70 70 50 21 40 

21 22 24 34 25 20 13 27 

Az utóbbi kilenc községre voiuitkozó adatok e^iy más 
összeirásban foglaltatnak s az itt felsoroltaknál több adatot 
tartalmaznak. 

A murányi ui'adalouinak UlOő-böl való összeírása sze- 
rint Sunyac, Murányalja. Muránylebota. Hosszúrét, Zdicha- 
va, Nagy-Röce város. Vizesrét, Alsólebota, Lubenik, Taploea 
és Süvetbe belységekben 8ő9 joblu'i^y lakott. akiknek_30.^ 



70' jobbágy'. 


33y. 


Rátla 




jobbágy. 


2% 


Ercsi 




00 jobbágy. 


21 


Adony 




00 jobbágy. 


201/4 


Perkát 




(iO jobbágy. 


20 


Almás 




31 jobbágy. 


10% 


Penteje 




38 jobbágy. 


10 


Földvár 




07 jobbágy. 


10 '/i 


Taki- 




31 jobbág>'. 


8 



296 



fiuk. 555 öklük, 40 lovuk, 416 tehenük, 158 tinójuk, 283 disz- 
nójuk, 1209 birkájuk volt. Vagyis a felviriék jobbágyai e kor- 
ban nem voltak szegényebbek, mint az ország más részében. 
IJgy itt. mint az ország más részein igen nagy szerepet ját- 
szik e korban a méhészet s ezért az ország minden részében 
rendesen számos méhkasa van a jobbágynak s alig van 
olyan jobbágy-család, melynek méhei ne volnának. 

VII. Az országnak a XVII-ik század végén való ez állapota 
Tiiellett keresi. edelemröl s iparról soká nem lehetetett egyál- 
talában szó. A XVIII. század országgyűlései folyton ujabb- 
ujabb panaszos feliratokkal ostromolják ugyan a királyt, de 
saját gazdaságukban annál kevesebbet cselekesznek, mert 
most már csak igen kevesen tartózkodnak állandóan az or- 
szágban s igy nem foglalkozhatnak a gazdálkodás gyakorlati 
részével. A külföldön azt látják, hogy a föld sokkal többet is 
hozhat, mint a mennyit nálunk hoz s ezért a kisnemesség pa- 
naszait ök is szívesen hallják, mert ha a kormány netalán 
mégis kitalálná annak a módját, hogy mikép lehetne a birto- 
kos saját munkája nélkül a föld hozadékát emelni, abból rá- 
juk nézve is csak haszon származhatnék. 

Miután a legnagyobb fogyasztóképességü nagybirtoko- 
sok a külföldön tartózkodnak, tehát a kereskedelem sem fej- 
lődhetett. Kereskedőink szegények és Schwaríner szerint 
még félszázad m.ulva sincs az egész országban egy sem, a ki- 
nek 15.000 frt évi jövedelme volna. Nagybirtokosaink között 
pedig van. a kinek 2 millióia is van. Mig a nagybirtokosok 
között vannak számosan, a kiknek jövedelme százezrekre 
megy, addig kereskedőink közt legfeljebb olyanok vannak, a 
kiknek egy pár ezer frt az évi jövedelme. Ezért az ország- 
gyűlés minden feliratát, mely az udvartól a kereskedelem ér- 
dekében valamely intézkedést sürgetett, a városi elem is nagy 
örömmel fogadta. A gazdasági gondoskodás evvel aztán ki is 
merült. Panasz és újra panasz, ez volt minden, a mit a 
XVIII. század országgyűlései és egyénei produkáltak. De 
még e panaszok kellő indokolására is a század közepéig kel- 
lett várni. 

Az 1751-iki országgyűlés főleg amiatt panaszkodik, 
hogy a gabona és a bor eladására semmá alkalom, hogy e cik:- 



29: 



kéknek nincsen áruk, hogy az ország a szomszéd tartomá- 
nyoktól a vámokkal teljesen el van zárva, hogy nincs ipara 
s minden iparcikket a külföldről kell behoznia. Annyira el 
van maradva az ország, hogy még Törökországból is kell 
iparcikket behoznia, .'... az adó, a harmincad s a bányák jöve- 
delmének nagy része az országból kivitetik, szinte ngy az 
egyházi és világi javak birtokosai, az országon kivül lakván, 
jövedelmeiket ott költik el, miután gyárakban szűkölködünk, 
mindennemű áruért nagy összegeket kény telenitt etünk kifo- 
lyatni, úgyannyira, hogy részünkre semmi egyéb nem ma- 
rad, mint a bor, gabona és marha kivitele . . ." Ezután el- 
mondja, hogy most már nem lehet Buccarin keresztül mar- 
hát kivinni, mert „1749-ben Stájer és Karantországban a vá- 
mok és harmincadokat felemelték. A velenceiek azóta Albá- 
niából és egyéb török tartományokból szállítják a marhát, 
miből az a káros következmény eredt, hogy 600,000 frt, mi 
abból évenkint Magyarországba és 30,000 frt, mi harmin- 
cadul a királyi kincstárba folyt, az országra nézve elvesz 
és Törökországba származik." E káros következményeket a 
vámok és h^rmincadok leszállítása után sem lehetett meg- 
szüntetni, mert a velenceiek közben a törökkel szerződést kö- 
töttek, mely őket azután is Törökország felé vonzotta. ., Fáj- 
dalmas az ország lakosainak az is, hogy marháikat Bécsen 
tul hajtani tiltatnak. Német birodalmi kereskedőknek pedig 
Magyarországba marha vásárlásért bejönni nem engedtetik." 

1723 óta dohánymonopóliumot léptettek életbe, 
mely azonban csak a dohánykereskedelemre vonatkozott. Ma- 
gyar dohányt csak az osztrák kedvezményezetteknek volt 
szabad külföldre eladni. Miután igy az árakat ők szabhatták 
meg, a dohánytermelés nálunk nem fizette ki magát, s ezért 
nem is űzték. Pedig a dohánymonopólium 1723-ban 300,000 
frtot. 1736-ban 615,000 frtot, 1783-ban 2.838,108 frtot hozott. 

A gazdálkodás csak a XIX. század elején kezd némileg 
a nyugati nivóig emelkedni. Megint a nyugati részek mutat- 
nak példát. Első sorban Albrecht szász tescheni herceg ma- 
gyaróvári uradalma, mely egyúttal egyike azoknak is, hol 
már 1770-ben a jobbágyokat olyan kedvezményekben része- 
sítették, a minőket csak az 1836-iki törvények irtak elő. Okszerű 



298 



gazdálkodásával tűnik ki Festetich György gróf (Keszt- 
hely), Hunyadi József gróf (Ürmény), nemkülönben a nádor, 
aki 1819-ben veszi át Alcsutot. 

A magyar birtokos osztály ekkor veti magát nagyobb 
mértékben a juhtenyésztésre. Ezen a téren kitűnnek: az 
uralkodó család, a nádor, herceg Eszterházy, a magyaróvári 
uradalom urai, déghi Festetich\ a Széchenyi gi'ófok, a 
Batthyányak, Andrássyak, Keglevichek stb. Az erdőgazdál- 
kodás ekkor kezd rendszeressé lenni. Az első erdőfelügyelö- 
ségeket ekkor állítják fel, melyeknek feladata a városi, a 
bánya és az üresedésben levő egyházi javadalmak erdőinek 
kezelését ellenőrizni. Ez erdőfelügyelőségek alá 2.120.779 
hold erdő tartozott. 



1) A Festetich (Ferstetich) család első jelentékeny ö.se a tolnai 
Bornemisza Erzsébettel kötött házassága révén szerezte vagyonát a 
XVII- ik században. 



Áttekintés. 

A nagybirtokosok és a király egymáshoz való viszonya 
századok küzdelmei alatt rendeződött, Magyarország törté- 
netének kezdő stádiumaiban mint láttuk nincs más hatalom, 
mint a királyé és a nagybirtokosoké. Egyik hatalma ugy 
mint a másiké azonban magánhatalom, tehát inkább csak 
erő, mely mindig a vagyontól függ. Abban a mértékben, 
melyben az állam kialakul, kénytelen mindenki az állam, 
vagyis a szervezett hatalom bizonyos részét megszerezni. Ezt 
teszik a nagybirtokosok, majd a kisebb birtokosok és 
a polgárok és evvel az eddig csak vagyonon alapuló erőt 
joggá teszik. 

Fejlődésünknek rendkívüli hátránya, hogy nálunk a 
nagybirtok hatalma nem lett már a középkorban joggá és 
igy nem lett állandóvá. A nyugati fejlődésben a nagybirtoko- 
sok külön közjogi egységeket teremtettek, melyeknek többé- 
kevésbbé önálló uraivá tolták fel magukat, kik udvart tartva 
és a fényűző életet kötelességként folytatva, az ipar és a ke- 
reskedelem fejlődését mozdították elő. Nálunk nincs állandó 
nagybirtokos c^salád, nincsenek állandó oligarchák s hiány- 
zik az ipart és kereskedelmet fokozó nagybirtokos elem. Evvel 
liiányzik a nagybirtokosok túlsúlyának minden előnye és 
marad ennek egyedül hátrányos volta. 

A nagybirtokok, mint láttuk, folyton gazdát cseréltek 
nemcsak a különböző korokban, de még ugyanegy korban sem 
maradnak végig ugyannak a családnak a kezén. A nagybir- 
tokok átlag minden fél században más család kezén vannak. 
Az uj tulajdonost csak minél nagyobb haszonnak elérése ve- 
zeti, mert mindig attól remeg, hogy az ő urasága is hamar 
meg fog szűnni. Miután pedig nem tudja a földet kellően 
mivelni, a folytonos változás a gazdálkodásnak is hátrányára 
szolgál, A nagybirtokosok működése kimerül a jobbágynyu- 
zással. Az uj nagybirtokosok csak a népben látják ellensé- 
güket, mert jövedelműk szaporítása iránti törekvésüknek ez 
az állandó akadálya. Ezért találjuk az uj nagybirtokosokat 
a jobbágyság felkeléseinek letörői közt. 

A mikor pedig a nagybirtok és a király egymáshoz 
való viszonya akként tisztázódott, hogy a nagybii'tokosok 



300 



visszavonhatlanul alattvalókká lettek, akkor a nagybirtoko- 
sok újra nem törődtek az ország és a nép érdekeivel, hanem 
távol lakván az országtól, ott költötték el azt a jövedelmet, 
melyet nekik otthoni jobbágyaik izzadtsága szerzett. így a 
nagybirtok Magyarország gazdaságának akkor is hátrányára 
szolgált, mikor a királlyal ellenséges és akkor is, mikor a 
királlyal békés viszonyban éltek. Az egykor királyokkal 
szembeszálló urak a XVIII. században alázatos alattvalókká 
lettek, nem is kívánták, hogy ugy, mint a királyság első ide- 
jében a külügyek intézését önálló jogkörként bízzák rájuk, 
hanem megelégedtek avval, hogy a királyi akarat alázatos 
végrehajtóivá lettek . 

A vSzatmári békével lezáródnak a középkori magyar 
nagybirtok aktái. Az adományok utján keletkező nagybirtok 
ekkor állandósul. De mert megtartja az államban való ha- 
talmát, tehát a kapitalisztikus termelési rend akadálya ma- 
rad. A szatmári béke az ország gazdasági haladásának 
egyik legnagyobb akadálya, mert e béke fejében hagyja meg 
az államhatalom a feudális hatalmat. E béke hozza meg a 
király és a nagybirtok kölcsönös megértését, mely százado- 
kon keresztül hiányzott. Ezért e békének is nem azok a leg- 
lényegesebb pontjai, melyek láthatóan foglaltattak a békébe, 
hanem azok, melyek maguktól értetödnek, ugy mint: 

a) A király hatalma sérthetetlen; személye szent. 

h) A király hatalma országos, ezért ezt a nagybirtoko- 
sok közbenjöttével, meghallgatásával és közvetítésével gya- 
korolja. 

c) A királyi és a nagybirtokosi hatalom egyaránt 
örökletes. 

d) Az országot törvényekkel kell kormányozni, de tör- 
vény az, a miben a király és a nagybirtokosok megegyeznek. 

Ezek nagyon fontos, söt fontosabb megállapodások, 
mint a melyeket láthatólag vettek fel a békébe. Ezért volt 
ennek a megállapodásnak az a következménye, hogy a szá- 
zados viszályok megszűntek. A magyar történelem leghevesebb 
küzdelmei a körül folytak, hogy kinek az akarata legyen az 
egész országra nézve döntő. Először a király volt az ország 
ura, aztán a nagybirtokosok, majd felváltva hol az egyik, 
bol a másik s végül együtt a kettő. A király belátta, hogy 



301 



ráutalt szövetségese az államban csak egy van s ez a nagy- 
birtok. De a nagybirtok is belátta, hogy minden osztály ér- 
deke ellentétes az övével s ezért saját hatalma érdekében a 
királlyal keli szövetkeznie, mert különben a többi osztály 
mindkettőjük hatalmát megtöri és az állami hatalmat egé- 
szen és egyedül szerzi meg. 

A nagybirtokosok és a király közti küzdelem célja min- 
dig az ország többi lakosai feletti hatalom megszerzése volt. 
Akadt ugyan olyan király is, a ki a nagybirtokosok felett 
akart csupán hatalmát szerezni, de ez a törekvés csak ritkán 
jelentkezett s az illető király tévedésén alapult. A nagybirto- 
kosok törekvése sohasem volt ilyen kalandos, ök tudták, hogy 
csak az á kérdés, hogy a köznemesség, a polgárság és a nép 
kit uraljon. Az eredmény, hogy ök tulajdonképeni uraivá let- 
tek az egésznek s a király az ő névleges uruk lett. 

A királyok még a névleges uralmat is az alsó osztá- 
lyokkal való szövetségüknek köszönhetik. Az állami alaku- 
lásnak az az iránya, hogy a hatalom mind több kézbe kerül, 
mig végül az összességé lesz. Az állam összetételénél és fejlő- 
désénél fogva a demokrácia irányában halad. A nagy szá- 
mok mind inkább egyetlen alapjaivá lesznek. így aztán a tör- 
ténelem irás is átalakul s mig a régmúlt politikai története 
kevés számú nagy vagyonú ur szereplésének leirása, addig a 
közeli múlt mindinkább csak a nagy tömegek sorsának elbe- 
szélésévé lesz. 

A régi Magyarország és az uj között az a különbség, 
hogy a múlt Magyarországában egy nagybirtokos uralkodott 
az ország tized, sőt nagyobb része felett, de uralma rövid 
ideig tartott; ma az ország tizedrészét 10 — 15 család birja, 
de ez az uralom állandó. Hunyadinak még 4 — 5 millió hold 
földje lehet, a Zapolyáknak, Rákócyaknak már csak 2 mil- 
lió, az Eszterházyaknak egy millió volt és még vagy fél mil- 
lió van. A nagybirtok százezer holdnál kezdődött s ezer 
holdra sülyedt Az ország feletti hatalom előbb egy-egy nagy 
terület uráé volt, aztán többek szövetségéé, majd az összes 
vagyonosoké lett, most pedig az iránt folyik a küzdelem, 
hogy az összes dolgozóké legyen. Az erőszak korát csak most 
készül felváltani a jog, a hatalomét a tudás, a müveletlonsé- 
gét a kultúra. 



'M)-2 



Az engedelmesség, mely az újkori államok ismertetője, 
századokon keresztül nem korlátozta a nagybirtokosokat és 
ugy látszott, mintha ezt a tulajdonságot nem lehetne a nagy- 
birtokkal összeegyeztetni. Az ország fenntartásának egyetlen 
tényezője a „nagyobb erőszak" volt. Történelmünk klasszikus 
példáját szolgáltatja annak, hogy az erőszak sohasem lehet 
állandó, de annak is, hogy az erő mindig uj és uj érvénye- 
sülési módokat talál. Legnagyobb értékű tanulsága pedig az, 
hogy az egyes hatalmát a tömeg ereje, ha lassan is, de meg 
tudja törni. 

A gazdagság első formája a birtok. Az ingatlan után 
jő az ingó. Az ingatlanból álló nagy gazdagság nem tudja 
magát fentartani. A nagy területek urait az ingatlan vagyon 
kényszeríti, hogy a gazdagsággal ne elégedjenek meg s hogy 
megszerezzék az emberek feletti hatalmat is. Ez a nagy va- 
gyonban levő kényszer vitte a magyar nagybirtokosokat a 
pusztulásba. Ez idézte elő az összeütközéseket egymás között 
és az ország többi lakosságával. De van a nagy vagyonnak 
egy mindig érvényesülő ellensége, az emberek irigysége. Ez 
az irigység nem a legtávolabb állókban a legnagyobb, hanem 
a legközelebb állókban. A nagy vagyonoknak az a tragikuma, 
hogy legnagyobb ellenségei más nagy vagyonok. Ez az egy- 
mástól való félelem hozta össze a nagybirtokosokat a király 
iránti liüségben és tette őket alattvalókká. 

A nagybirtokosok alattvalókká lettek azért, hogy az 
ország feletti hatalmat megtartsák. Az ország többi lakosai- 
nak állandó király hűsége nem volt képes rábirni a királyo- 
kat, hogy az országos hatalmat velük s ne a nagybirtokosok- 
kal osszák meg. De az államnak már mindinkább csak az 
alsó osztályokra lévén szüksége, bizonyos, hogy ezek szolgá- 
lataik fejében épen ugy meg fogják szerezni a hatalmat, mint 
a nagybirtokosok a múltban, a mikor az ország nélkülük 
fennállani nem lett volna képes. A történelem arra tanit, 
hogy az állami életben a szükségesség dönti el a jogot, akire 
az államban a legnagyobb szükség van, annak joga lesz 
előbb vagy utóbb legnagyobb. A mig az államban a vagyon 
volt a leglényegesebb tényező, addig a nagy vagyonnak volt 
egyedül joga. A mióta az ember szerepe is lényeges, azóta az 



303 



euibeinek is van jojía; ha majd a munka lesz a leglényege- 
sebb, akkor ennek lesz legnagyobb joga. 

A nagybirtok története arra is tanít, hogy a 
gazdasági tényezők hatása lassú. A nagybirtokosok nem vár- 
ták meg, hogy hatalmuk magától legyen a legnagyobb, ha- 
nem ezt a folyamatot erejük felhasználásával siettették. A 
mikor pedig múlóban volt, akkor hatalmuk minden erejével 
megakadályozni iparkodtak azt, hogy ezt mások szerezzék 
meg. A hatalomért való küzdelem állandó, csak az utána 
vágyók változnak. 



BETŰRENDES TARTALOM ÉS NÉVMUTATÓ. 



A. 

Abaffy 180. 

Aba Sámuel 13. 

Acsádi 76., 160., 

Adásvétel 145., 149., 230., 233., 

256., 275. 
Adó 9., 102., 103., 118., 135., 136., 

141., 154., 156., 162., 165., 

172., 183., 185., 206., 207.. 

213., 215., 241., 244., 248., 251., 
Adomány 2., 11., 17., 19., 21., 31., 

32., 34., 36., 37., 38., 39., 56., 

62., 71., 83., 86., 105., 138.. 

146., 147., 170., 191., 211., 232., 

249., 252., 258., 259. 
Adony 295. 
Ajnárdfi 125. 
Ajtony 24. 
Akli 75. 
Alaghy 176. 
Alapy 170. 
Alásony 128. 
.Alben 58. 
Albrecht 44., 297. 
Albert 61., 62., 64., 83., 142., 145., 

148. 
Alcsut 298. 
Algyógy 133. 
Algyö 280. 
Allodium 144., 229. 
Almás 295. 
Almásy 252. 
Alsáni 61. 
Alsó-Chrich 275. 
Alsó-Gerecse 231. 
Alsó-Lendva 1. Lendva 
Alsó-Segösd 76. 



Alsó-Szalók 74. 

Alsó-Teszér 126. 

Althan 278. 

Amadé 26., 35., 36., 47., 48., 51. 

74., 234. 
Andrássy 231. 
Anjou ház 22., 23., 79., 147. 
Anonymus 13., 67. 
Apa 255. 
Apaffy 193., 194., 196., 199., 201. 

206., 209., 211., 212. 
Apatin 129. 
Apor 213. 
Apponyi 186. 
Aranybulla 19., 146., 212. 
Aratrum 76. 
Arány 256. 
Ardó 272. 
Asovány 129. 
Aspremont 286. 
Asszonypataka 130. 
Atak 125., 149. 
Athinai 71., 127.. 226. 
Atyavár 125. 
Auersberg 191. 
Axamit 91., 92. 
Avas 133. 

Á. 
Ádám 276. 

Ákos nembeli István 47., 79. 
Állattenyésztés 143., 206., 240., 

242., 244., 288., 296., 298. 
Árak 78., 162., 203-206., 225. 

238., 240., 267., 288., 290. 
Árva 204., 228., 260., 269., 273., 

275., 276. 
Árvizek 40. 



305 



B. 

Baán Kalán 26., 73., 

Babocsa v. Babolcsa 124., 134., 
235. 

Babocsay 280. 

Bacsavár 125. 

Baja 129. 

Bajcsa 132. 

Bajmok 132. 

Bajmóc 134., 280. 

Bajomi 112. 

Bajorvágas 74. 

Bakabánya 132., 150., 155., 116.. 

Bakics 116., 167. 

Bakos 176. 

Bakóc 106., 109., 135., 150., 152.. 

160. 
Baksa 26., 255. 
Balaj 134. 

Balassák 113., 157., 160., 163., 
168., 169., 170., 176., 181., 186.. 
204., 219., 231., 261. 
Balázsvágás 74. 
Balde 128. 
Balog 254. 
Balog-Semjén 26. 
Banca 33. 
Bara 262. 
Baracska 125. 
Baranya m. 292., 293. 
Baranyavár 274. 
Bárchfalu 255. 
Barcsay 192., 236. 
Barka 127. 

Barkócy 200., 253., 254., 256., 260. 

276., 277. 
Barnag 128. 
Basó 168. 
Batisz 255. 
Basta 174., 177. 

Batthyániak 113., 160., 170., 178.. 

183., 194., 195., 216.. 231.. 248.. 

262., 275., 280. 
Bazin 228., 280. 



Bazini gróf 70., 121., 124.. 136. 
Bács 127. 
Bánd 128. 

Bánffyak 59., 63., 64., 73., 97., 98., 
107., 113., 123., 127., 133., 136., 
146.. 160., 169., 174., 176., 210., 
213., 221., 236., 241., 266., 278., 
286. 
Bánffihunyad 72., 133. 
Bányászat 143., 144., 151., 152., 

155., 290. 
Barátka 72. 
Bárók 22., 68., 118., 119., 218., 

221. 
Bártfa 90., 155. 
Bástai 146. 
Bátaszék 266. 
Bátli 126., 273. 

Báthoryak 62., 75., 79., 80., 109.. 
110., 111., 112., 113., 133.. 136., 
160., 167., 168., 169., 171., 172., 
174., 175., 177., 179., 180.. 181., 
202., 226., 229., 234., 235., 236.. 
240., 259., 266., 286. 
Bátmonostor 129. 
Bátorkő 128. 
Bátta 295. 
Bebek 57., 58., 59., 79., 83., 160., 

163., 168., 169., 231. 
Beckó 203., 254. 
Becse 130., 131., 275. 
Becse Gergely 26., 73. 
Becskerek 130., 131. 
BegliosQ. 177. 
Bejáró 223. 
Beic 33. 

Beírás 58., 150., 170., 183.. 186., 
187., 227 — 230.. 232., 259., 274, 
283. 
Bcckensloer 104. 
Belatinc 269., 272. 
Beleske (Pölöske) 206. 
Belónyes 162.. 234. 
Belhis 205. 
Boné 24. 



A u n s Ion: X.tuvbirtnI;. 



20 



306 



Benedek (Szt) 27. 

Benicky 280. 

Bénin 204. 

Bercsényi 215., 258., 259., 278., 

290. 
Berge 257. 
Beregszász 134. 
Berencs 75. 
Berence 255. 
Berényi 278. 
Beriszló 109. 
Bernstein 206. 
Berzevice 74. 
Berzevicy 236. 
Berzseny 126. 
Berzseny 126.. 128. 
Beschreibiing 291. 
Besko 75. 
Bessenyö 61. 
Beszterce 204., 228. 
Besztercebánya 132., 134., 150.. 

151., 152., 155. 
Besztercei gróf 91., 121. 
Bethlen 133., 134., 177., 180., 181. 

182., 183., 184., 185., 188., 189.. 

190., 226., 233.. 235.. 240., 259.. 

274.. 286. 
Bethlenvár 162. 
Bezenye 125. 
Békés 9., 171., 279. 
Béla 13., 16., 19.. 20., 21., 22., 

32., 35., 36., 71., 72., 78., 147. 
Bélabánya 132., 150., 155. 
Béldy 210., 236., 243., 
Beitek 286. 
Béncháza 126. 
Bicse 114. 
Bihar 25. 
Bikszád 231., 255. 
Bikszád 231., 255. 
Billeg 128. 

Biró (falusi) 29., 37., 244. 
Birói tisztség 31., 120., 138., 139.. 

145., 151., 152., 235. 
Birtok benépesítés 20., 83. 



Birtokeloszlás 75., 122. 
Birtok határolás 23., 34. 
Birtokkezels 11., 26., 27., 144., 

223., 263. 
Birtokméretek 24., 27., 71., 73. 

76., 122. 
Birtokszerzés 22., 32., 145., 147. 

159., 175., 176., 211., 226., 232. 

236., 237., 252. 
Blagay 70. 
Blinye 274. 
Bocskay 177., 178., 179., 180., 225. 

230., 233., 254. 
Bodolyai 150. 
Bodókö 254. 
Bodrog m. 25. 
Bogánháza 255. 
Bogdány 128. 
Bókod 128. 
Boldogkő 229. 
Bolhás 126. 
Borhida 255. 
Borics 15. 

Bornemisza 109., 11.3. 249. 
Boróvár 127. 
Borosjenö 266. 
Borostyánkő 124.. 126., 228. 
Bors 15. 

Borsa Kopasz 48. 
Borsa Tamás 48. 
Borsi 233. 
Borzlyuk 146. 
Borsod 78. 
Boskovits 201. 
Bosnyák 186. 
Bossányi 278. 
Bottyán 215., 254. 
Bownyovár 265. 
Bőd 256. 
Böszörmény 130. 
Brancha 203. 
Brandenburgi 135., 189. 
Brankovics 66., 69., 80., 83., 86., 

88., 130., 131., 132., 234. 
Brebir 70. 



:ío7 



Brunner 276., 277., 279. 

Bród 129. 

Brodarics 113. 

Briberi 286. 

Branóc 279. 

Buda 155. 

Bujdosók 206., 207., 208. 

Bújok 235. 

Bukád 25. 

Buzlai 97. 

Bücheim 276. 

Bürokrácia 172., 191., 207.. 246. 



Calixtus 98. 

Capistrano 95., 98. 

Caprara 213., 256., 274., 280. 

Castaldo 166., 213., 256., 274., 280. 

Cicva 128. 

Chrich 275. 

Cikó 146. 

Ciliti 295. 

Cilleiek 57., 58., 59., 60., 61., 64., 
65., 73., 80., 83., 85., 86., 88., 
89., 90., 91., 92., 93., 94., 96., 
97., 124., 130., 138., 149. 

Cim 71., 121., 218., 219. 

Civillista 156. 

Comes 70., 121. 

Consiliarius 119. 

Corbaviai 61. 

Corbelly 276. 

Corpus juris 118. 

Corvin 106., 107., 109., 112., 124.. 
125., 127., 132., 134., 135., 136., 
152., 160. 

Czejthe 203. 

Czobor (Zobor) 129., 186., 216., 
250., 260., 277. 

Cudar 79., 150. 

Csaba 279. 

Csala 128. 

Csakolya 134. 

Csantafehér 132. 



Csanád 24., 73. 

Csapy 176. 

Csábrág 170., 228. 

Csák 21., 26., 35., 45., 47., 48., 49. 

50., 74., 82., 123. 
Csákberény 128. 
Csák I. 48. 
Csáklyuk 189. 
Csáki Gy. 59. 
Csáktornya 149., 228., 239., 240. 

278. 
Csáktornyai 54., 234., 
Csákyak 61., 131., 171., 175., 249. 

252 254., 255., 260.. 274., 279. 
Csákvár 128., 134. 
Csánk 126. 

Csánky 124., 125., 128. 
Cseke 134. 
Csejte 75., 228., 275. 
Cseke 124. 

Cseh P. 58., 61., 126., 28., 49., 
Cseke 124. 
Cselenfi 72., 73. 
Csenger 285. 

Csepel 76., 128.. 132.. 155., 156. 
Cserép 279. 
Cserépvár 128., 235., 
Cseri 146. 
Cserögvár 127. 
Csesznek 126. 
Csesztreg 123. 
Csetény 126. 

Csetnek 176., 233... 234., 250.. 
Csékut 128. 
Csér 128. 
Csóv 134. 
Csicsó 165. 
Csobaj 256. 
Csobánc 273. 
Csobanka 24. 
Csongrád 285. 
Csongvár 75. 
Csonoplya 129. 
Csornai 149. 
Csókakő 128.. 134. 20.->.. 2.-)7. 



20* 



308 



Csulai 157. 

Csuny 125. 

Csupor 135. 

Csurgó 239., 265., 274. 

D. 
Darnócvár 127. 
Daróc 74., 265. 
Darócy 262. 
Dánfi 153. 

Debreczen 130, 134., 243., 281. 
Debrekez (Döbrököz) 128., 265. 

271., 273. 
Debrente 153. 
Debrö 233. 
Debröi I. 59. 
Demecki 259. 
Dénár 77. 
Dengelegi 133. 
Derecske 135., 273. 
Deregnyei 176. 
Derencsényi 146. 
Dersffy 157., 176. 
Derskoncvári 127. 
Detrekő 75., 228.. 230. 
Devecser 278. 
Dezsöfi 133. 
Décsö 74. 
Dédes 229. 

Déva 91., 131., 156., 162.. 266. 
Dévaványa 129. 
Dévény 235. 
Dienessy 133. 
Dión 125. 
Diószeg 276., 279. 
Diósgyőr 25., 75., 121., 15.5.. 279. 
Ditrichstein 279. 
Divéki 50. 
Divény 232. 
Dóba 126., 128. 

Dobó 170., 174., 225.. 233., 234. 
Dobóci 78. 
Doboz 279. 
Dobra 129. 
Dobra 129. 
Dobrovica 229. 



Dóci 134. 

Dócy 129., 181 , 233., 262. 

Dohány 297. 

Dombóvár 129., 205., 271., 272., 

273. 
Dominis 63. 
Dózsa 109. 
Dömötör 47. 

Drágffy 112., 136., 160., 221. 284. 
Draskovich 195., 216. 
Drávaszád 126. 
Dresburg 205. 
Drughet 1. Homonnay 
Dunaszeg 129. 

E. 

Eberhard 58. 

Ecsed(Etsch) 186., 187., 189., 

235., 274., 286. 
Eger 129., 206. 
Egres 231. 
Egyed 22. 
Egyháziak 11 , 15., 19., 20., 

46.. 48., 59., 60., 86., 123., 

138., 141., 150., 151., 152., 

160., 175., 185., 196., 

213., 250., 257., 276. 
Eizinger 89., 92., 93., 
Ekealj 76., 

Elderbach 102., 129., 149. 
Elkobzás 62. 
Ellenállási jog 23. 
Előrelátás 4. 
Encsi 254. 
Endre II. 16., 17., 18., 20., 31., 32., 

33., 36., 74. 
Endre III. 23., 37., 43., 44. 
Endre Szt. 132., 275. 
Engelhofen 276. 
Enicke 254., 276., 291. 
Eödönfi 256. 
Eperjes 155. 
Ercsi 295. 
Erdélyi 77. 
Erdészet 144., 287., 289., 290., 

291., 298. 



234., 



29., 
135., 
158., 
210, 



309 



Erdőd 235., 284., 285., 294. 
Erdödy 160., 169., 221., 225., 229., 

248., 249., 250., 260., 275., 

278., 280., 298. 
Eme 25. 

Emészt 108., 155. 
Emuszt 124., 136. 
Erzsébet 63., 91., 148. 
Esegvár 128. 
Eszterházyak 183., 184., 185., 186.. 

196., 215., 221., 233., 237., 252., 

277., 278., 298.. 301. 
Eszterházy Pál 189., 195., 196.. 

209., 213., 268., 269., 270.. 271. 
Élesd 234. 
Éleskö 75., 273. 
Életmód 223. 
Érdem 32., 33., 148., 231. 
Érdsomlyó 130. 

F. 
Factor 144. 
FamiUarius 223. 
Fanchy 277. 
Fancska 129. 
Farkas 176., 259. 
Fáy 199. 
Fegyveradó 251. 
Fegyver jog 251. 
Fegyvernek 255. 
Fejér m. 292. 
Fejérvár 266. 
Feketekut 74. 
Feketevár 273. 
Felsőbánya 25., 71. 
Felsőbánya 2.').. 71.. 130., 187., 

189., 234. 
Felsőfalu 255 
Felsősegösd 76. 
Felsőszalók 74. 
Felsővadász 233., 234 
Fels 114., 164. 
Fentösierdö 25., 71. 
Ferdinánd!. 112., 113., 114., 115., 
116., 127., 140., 158.. 159.. 163.. 
164., 160. 167 , 168. 



Ferdinánd II. 182., 184., 186., 187., 

231., 285. 
Fertöfö 124. 
Festetich 298. 
Féltorony 125. 
Finta 22., 35. 
Fischer 254., 286 
Fogaras 113., 157., 162 , 165 , 221., 

233., 210. 
Foglalás 31., 34., 35., 45., 46., 

50., 66., 137., 146., 153., 158., 

176., 227., 262. 
Fok (Sió) 266. 
Forgách 170., 180., 181., 183., 186., 

215., 219., 221., 231., 238., 256. 

274., 278., 
Formnlae sol. 78. 
Forró 150. 

Fősipán 19., 38., 220., 221. 
Főkapitány 55., 83., 90„ 90., 

96., 110., 161. 
Földmivelők (szabad) 28. 
Főrend 117., 119., 218. 
Fraknó 228., 273. 
Fraknói 150. 
Fraknóy 127., 
Frangepán56., 70., 105., 107., 109., 

110., 112., 163., 167 198,. 200., 

252., 272. 
Preisengeni 39., 40., 68. 
Frigyes 16., 84., 85., 86., 88., 89., 

90., 100., 101., 105., 127. 
Fülek 274. 
Fülöp 83. 
Füzér 235. 
Fugger 113., 115., 151., 152., 2.30- 

231. 
Futak 96., 127. 
Füzér 235. 



G. 



Gabelmann 158. 
Galambóc 131. 
Galgóc 280. 
C.alsa 274. 
r.ara 127. 



310 



Garay László 64., 87., 89., 92., 94., 

97., 98., 99., 100., 101. 
Garay M. 53., 56., 58., 59., 61., 

127. 
Garayak 57., 73., 79., 80., 126., 149. 
Gazdálkodás 26., 52., 287., 288., 

289. 
Gálfy 236. 
Gecsei 79. 
Gelyénes 231. 
Geregye 36., 72. 
Gerencsér 128. 
Geréb 134., 136., 160. 
Gergely 22. 
Gertrúd 18. 
Gerse 129. 
Gersei 157. 
Gesztes 128., 278. 
Gérce 75. 
Géza 16. 
Gicy 180. 
Gimes 274., 278. 
Gimesi 47. 
Givolt 126. 
Giskra 64., 83., 88., 89, [90, 91 , 

91., 97., 99.. 105., 133., 137., 

146. 
Góliátbirt. 82.. 117., 137., 145. 
Gomba 128. 
Gombos 256. 
Gotthard 195. 
Gödöllő 128. 
Gölnic 24., 25. 
Gömör 148. 
Gönc 274. 
Gönyö 129. 

Görgény 91., 133., 156., 162., 266. 
Görgey 260. 
Grácia 175. 
Gracionale 283. 
Gradisca 240. 
Grafinek]^237. 

Gróf 46.,'*'70.. 120., 121., 218., 221. 
Grteg 1 25. 
Gutkeled 21. 



Güssing 71. 

Gyalu 162., 266. 

Gyapoly 276. 

Gyoma 279. 

Gyömrö 128. 

Gyöngyös 24., 72., 128., 129., l.")0., 
273., 278. 

Györgyén 132. 

Győr 73., 129., 291. 

Gyula 134., 279. 

Gyulai 113. 

Gyulay 227. 

Gyula-Zsombor 25. 
H. 

Hach 276. 

Hadház 130. 

Hadügy 52., 57., 60., 62., 65., 83., 
84., 86., 93., 95., 115., 136., 
137., 138., 147., 148., 154., 158., 
162., 167., 168., 171., 187., 
193., 194., 196., 207., 271., 247. 

Hagymás 126. 

Hagymási 134. 

Hahót nem. 25. 

Hajdak 178., 241. 

Halas 132. 

Halászi 125. 

Halimba 128. 

HaUer 161. 

Halotti tor 224. 

Hamberg 74. 

Hamis Ítélet 175. 

Hamis okirat 31., 36., 138., 147. 
149., 152., 159. 

Haraszti 146. 

Harrach 170., 231., 279., 280. 

Harruckern 279. 

Hartestein 273. 

Hatvan 273., 275., 277. 

Hajó 72. 

Hármasforgás 76., 287. 

Hedre 129. 

Hegyes 129., 130. 

Hegye.s-Bene 132. 

Hegyesd 273. 



311 



Heiligenstein 205. 

Heisler 213., 273., 275. 

Hencida 

Henníng 97. 

Herberstein 276. 

Herceg 129., 153. 

Hercegi cim 221. 

Hercegi rész 16. 

Herend 128. 

Hermanvásár 125. 

Hernádnémeti 233. 

Hóder nem 25. 

Héderváryak 2.5.. 64., 87., 129. 

149. 
Héthárs 74., 150. 
Hévíz 128. 
Hídvégi 205. 

Hitbizomány 212., 219., 250. 
Hitvanóc 126. 
Hochburg 257. 
Hoffriehter 263. 
Hohenlohe 195. 

Holcer 97. 

Hold 77. 

Holdy 256. 

Hollós 126. 

Homonnay Drugeth 59., 72., 73., 
79., 112., 160., 166., 169., 172., 
174., 176., 179., 180., 181., 203. 
221., 225., 258., 274. 

Honoríus 19. 

Horváth Pál 54. 

Horváth 113., 258., 269. 

Horváti 54., 56., 57. 

Hosszumezö 74. 

Hód 131. 

Hód-M.-V. 285. 

Hölgyé.sz 126. 

Hrusova 126. 

Hulbich 277. 

Hunt-Pázmány 26. 

Hunyad 103., 131., 134., 135. 

Hunyadvár 133. 

Hunyadi János 7., 3.5., 64., 65., 71., 
80., 82—88., 90—99., 130., 



137., 138., 142., 146., 148., 150.. 

301. 
Hunyadiak 108., 110., 111., 121., 

131., 133—135., 
Hunyady 252., 278., 280., 298. 
Huszt 74., 155., 156., 229., 266., 

282., 285. 
Hűbériség 2., 12., 46., 157., 159., 171 

i. 

ifjabb király 15., 21., 157. 

Igal 265., 266. 

Igar 126., 128. 

Igmánd 128. 

Illava 205., 276. 

Illyesd 274. 

lUésházy 176., 178., 204., 219. 

221., 238., 243., 248. 
Ilók 126., 128. 
Ilvagj- 273. 
Imre 16. 
Immunitás 70. 
Interessatus 199—202. 
Ipar 28., 240., 289., 296., 299. . 
Ipátfia 72.. 
Ireg 125. 
Irsvaszeg 128. 
Ispán 176., 199. 
István (Szt.) 12.. 14., 107. 
István II. 15. 
István III. 15., 16. 
István IV. 15. 
István herceg 1 5. 
LstvánV. 21., 35., 36., 147. 
István udvar biró 34. 
István despota 61. 
István vajda 136. 
Istvánd 129., 273. 
Istvánffy 179. 
Iván 15. 

Ivánka Szt. Gy. 126. 
Izabella 164—166. 
Izmaeliták 19., 21., 41. 
Izsókháza 134. 

J. 
Jakab comes 31. 



312 



Jakabfa 1 2. 

Jaksich 132. 

Jankovác 129., 1.32. 

Járok 12ő. 

Jarndorf 125. 

Ják 26. 

Jánki 131. 

János Szt. 125. 

Jánoí Zsigmond 163., 164 — 166. 
170. 

Jászkun ker. 275. 

Jász N.-K.-Sz. m. 24. 

Jenő 162., 213., 273., 279. 

Joakim 22. 

Jobbágy 22., 26., 29., 58., 60., 95., 
103., 109., 139., 141., 142., 143., 
160., 162., 167., 172., 183., 
206—208., 224., 247., 267., 290., 
291., 292—295. , 297., 299. 

Jodok 97., 

Jogállapot 12., 17., 30. 

Jován 132. 

Jókő 75., 228. 

József 278., 281., 282. 

Jus armorum 211., 226., 250., 251., 
270. 

K. 

Kabold 228. 

Kachich 26., 73., 133., 134. 

Kadocsfa 273. 

Kalandosok 111. 

Kamara ISI., 253. 

Kamarás 233. 

Kancellár 28. 

Kanizsa 228., 265., 275. 

Kaniz.sayak 54., 56 — 59. , 79., 95., 
97., 107., 123., 124., 136., 146., 
237., 265. 

Kapós 265., 275. 

Kaposvár 206., 270., 273. 

Kapronca 228. 

Kapusziva 125. 

Kapuvár 124., 269., 270. 

Karácsonyi 36., 44. 

Karánsebes 162., 266. 



Karlovic 125. 

Karom 125. 

Karvassy 168. 

Kassa 90., 155., 165., 274. 

Kaszáló 29. 

Kasztellánffy 113. 

Katonaság 10., 17., 20., 21., 41., 
46., 52., 83., 86., 172., 193., 
196., 208., 213., 214., 240., 247., 
248. 

Katzianer 114., 157. 

Kaunitz 286. 

Kállay 176. 

Kalló 278. 

Kálmán I. 13 — 15., 37. 

Kálmán orosz 24. 

Kálmáncsehi 124. 

Kánya 26. 

Kányaháza 255. 

Kápolna 128. 
Káptallan 120. 
Károly III. 281. 
Károly V. 114. 
Károly (Kis) 54., 56. 
Károlyiak 212., 215., 216., 231., 
249., 252., 253., 276., 281—286. 
Kártérités 45. 
Kátay 179. 
Kázmér 104. 
Kecer 199., 253., 254. 
Kec-ethy 157. 
Kecskemét 132., 274. 
Keglevich 216., 254., 274., 280. 
Kelenföld 132. 
Keménye 124. 
Kemény 161., 193., 255. 
Kende 199. 
Kendeffy 133. 
Kenderes 133. 
Kendermedve 129. 
Kendy 169., 182. 
Kenéz 144. 

Kerekegyháza 131., 276. 
Kereki 274., 276. 
Kereskedelem 18.. 40., 60., 141. 



313 



172., 240—245., 287—290., 

296., 297., 299. 
Keresztelő 224. 
Keresztes 258. 

Keresztúr 126., 128., 273., 27Ö. 
Kert 29. 

Keszthely 129., 273., 277. 
Kékesi 25., 71. 
Kóménd 129. 
Kér 126. 
Kérchi 74. 
Kéry 216., 280., 286. 
[•íésmárk 10.5., 253., 258., 274. 277. 
Kézai 38. 
Kincstár 251., 253—256., 264— 

266. 
Kinizsy 128., 135., 136., 160., 266. 
Királyi birtok 37., 38., 39., 132 — 

134., 136., 151., 154. 155., 160., 

234., 253. 
Kir. Hatalom 2., 3., 5., 37., 45., 

93., 100,. 104., 107., 116., 118,, 

138., 145., 154., 182., 193., 207., 

213., 217., 232. 
Királynő 6., 17. 
Királynői birt. 38., 76., 136. 
Királfalva 128. 
Királygály 284. 
Király Szt. 126. 
Királyteleke 256. 
Kisbaráti 129. 
Kisheves 256. 
Kisdivásár 125.,[l27. 
Kisjenő 72. 

Kismarton 124., 228., 273. 
Kispeterd 276. 
Kisvárdai 149. 
Klitovec 134. 
Klobusicky 261 
Kobarics 111. 
Kocsárdi 113. 
Koháry 170., 216., 221., 249., 252., 

254., 274. 
Kollonics 198., 206., 213,, 251., 268. 

275—277., 280., 



Kolozsm nostor 266. 

Kolozsvár 155. 

Komárom 132., 134., 275. 

Komorai 113. 

Komorzán 231., 255. 

Komlós 105. 

Kompolthy 24., 48., 129,, 150. 

Kopasz 45., 51. 

Koplen 26., 73. 

Koppány 265. 

Kormány tanács 55., 83, 

Kormány társ 15. 

Korniss 182,, 189. 

Korbaviai 61., 111. 

Korogyi 90., 95., 125., 146,, 149. 

Korogyvár 126. 

Kos 155. 

Kosztka 157., 168. 

Kovachich 78. 

Kovácsi 273. 

Kökényesdi 21. 

Kölpény 130. 

Köpcsény 273. 

Körbő 126. 

Körmend 135. 

Körmöc 132., 150., 155. 

Körösbánya 235. 

Köröshegy 124. 

Körösladány 279. 

Kőszeg 127., 134., 228., 257., 273. 

Kőszeghy 25. 

Kőtelek 256. 

Kővár 25., 74., 162., 240,, 266. 

Krapina 134. 

Krasznahorka 228. 

Kreunitz 205. 

Krivány 74. 

Krorapach 274. 

Krusith 231. ' 

Kudsir 133. 

Kunok 20,, 46. 

Kun 176. 

Kupány 75., 270., 273., 

Kuruc 208., 211., 214., 215, 

Kúti 128. 



314 



KüküUö 133., 165. 

Külügy 13., 49., .'2., 57., 158., 
189., 208., 216., 249., 300. 

Küngös 128. 

L. 

Lackfi 26., 54., 58. 

Ladamér 129. 

Lajos (Nagy) 44., 52., 53., 73., 141. 

Lajos IL 108., 112., 113., 135., 140.. 
151., 221. 

Lajos XIV. 97., 198., 200. 

Lak 265. 

Lambergei- 149. 

Lasocki 89. 

Laszky 164. 

Lánzséi- 127., 273. 

László Szt. 40., 126. 

László II. 15. 

László IV. 22., 23., 31.. 37., 38., 
43., 78., 147. 

László V. 64., 83 — 85.. S!).. 90.. 
96., 138., 154. 

László o. 53. 

László vajda 26., 49., 51., 74. 

Lednice 228., 261., 279. 

Lekenye 24. 

Lendva 25., 268—270., 273. 

Lendvai 79. 

Lengyelfalu 72. 

Lenti 123. 

Lerinte 128. 

Levél 125. 

Lébény 125. 

Légrád 240. 

Lékavár 124., 273. 

Lépes M. 61. 

Léva 126., 273. 

Liga 3., 7., 8., 35., 43., 47— 49., 
53—58., 60., 61., 64., 68., 69., 
86., 88., 89., 92—94., 97., 98., 
108., 111., 114., 116., 131., 139., 
154., 159., 167., 173., 196., 199., 
200., 203., 210., 224., 235. 

Likava 134., 204,. 228., 269., 275. 

Lipóc 134. 



Lipóci 24. 

Lippa 106., 134., 162., 165. 

Liptói herceg 134. 

Liptóujvár 74., 134., 205. 

Liszka 233. 

Liszkova 258. 

Locsmán 71., 127. 

Lokietek 48. 

Losonci 56., 133., 134. 

Lónyafia -32. 

Lőcse 90., 155. 

Lökös 48. 

Ludányi 59. 

Lúgos 162. 

Lukavec 134. 

M. 
Macedóniai 1 1 3. 
Mackó 254. 
Macsó 130. 
Madaras 132. 
Madocs 128. 
Maierium 144. 
Majád 25. 

Majorsági föld 10., 28., 29., 144. 
Makovica 71., 229., 233., 253. 
Malom 78. 
Mansio 77. 
Manuel 16. 
Marcal 134. 
Marcaliak 59., 60., 63., 124., 128., 

266. 
Margita 135. 
Martinuzzi 163., 165. 
Marosillye 133. 
Martonvására 280. 
Maróthiak 57., 61., 125., 132., 150. 
Marótvár 125. 
Martonvására 280. 
Masinaf) 74. 
Matucsinai 125., 149. 
Mattyosovszky 286. 
Mattyasovszky 286. 
Maylád 113., 116., 157., 164., 170. 
Mácsa 128. 
Mád 233. 



315 



Mágnás 218., 219. 

Mágocsy 180., 184., 232. 

Mária 54., 56., 57. 

Márka 77., 78. 

Máramaros-Sziget 74., 282., 285. 

Márvány 129. 

Mátra 129. 

Mátyás 7., 89., 94., 97—108., 111., 
112., 118., 121., 124., 125., 127., 
130—133., 135., 137., 138., 
142., 148., 149., 153., 154., 157., 
162. 

Mátyási:. 179., 182., 243. 

Mednyánszky 277., 279. 

Medve 129. 

Medvevár 134. 

Melcer 162. 

Méd 134. 

Micske 274. 

Micskei 258. 

Miháldi 278. 

Mihály (Szt.) 128. 

Mikola 127. 

Mikolay 256. 

Miksai. 169., 170., 177., 221. 

Mindszent 280. 

Miskolc 25. 

Miszla 126. 

Mitrovica 278. 

Mizse 23. 

Modo.r 75., 228. 

Mohol 132. 

Monroe 59. 

Montecuccoli 193., 195., 279., 

Monyorókerók 135., 239. 

Monyoros 128. 

Moór 128. 

Morgenworder 148. 

Morzsinay 236. 

Mosony 24., 124. 

Mosóc 133., 134. 

Móré 113. 

Munkács 130., 134., 155., 156., 
184., 186., 229., 232—234., 277., 
279, 



Muraköz 123., 124., 230., 274. 
Muraszombat 276. 
Murány 235., 264., 269., 272. 
274., 295. 

MüUer 277. 



N. 



199., 276., 279. 
187.. 



71., 155. 



Nagy 113., 180 

280. 
Nagybánya 25. 

189., 234. 
Nagyida 254., 274. 
Nagyiván 134. 
Nagykemlek 106., 134. 
Nagykörű 255. 
Nagykereki 258. 
Nagylak 131. 
Nagylaki 131. 
Nagylucsei 105. 
Nagymihályi 73., 131. 
Nagyréde 126. 
Nagyoroszfalu 278. 
Nagysáros 134. 
Nagyszalonta 273. 
Nagyszombat 155., 164. 
Nagyvárad 116., 163., 165. 
Namtő 255. 
Nádasd 72. 
Nádasfalva 128. 
Nádasdyak 71., 72., 116., 

163., 169., 172., 174., 176., 

203., 205., 216., 221. 
Nádasdy F. 198., 199., 200., 

203., 205., 212., 226., 235., 

238., 252., 254., 277. 
Nana 73. 

Nápolyi László 56., 57., 59., 60 
\ekcse 127., 149, 
Nemesség 22., 60., 85., 86. 

89., 98., 99., 100., 101., 

110., 117., 139., 179,, 182. 

208., 210., 215., 224., 248. 

296., 301. 
Nemzeti küzdolmek 18.. 45. 

58., 89., 94., 104., 108., 



160., 
196., 

201., 
237., 



, 88., 
107., 
207,, 
256,, 

, 56,, 
139., 



3 16 



146., 154., 167., 168., 173., 193., 

231. 
Xeoacquistica 8., 2.50. 
Nezsider 124. 
Nevna 126. 
Nómetujvár 126. 
Németujváriak 22., 26., 44., 45., 

47., 49., 51., 71., 74., 80. 
Németlovagrend 24., 213., 275. 
Xémeti 126., 229. 
Xickolsburg 186. 
Xisovszky 171. 
Xovigrad 276. 
Xustar 127j 
Xyalábvár 74. 
Nyáry 113., 160., 167., 225. 
Xyéki 71. 

0. 
Odescalchi 260.. 276. 
Oláh 113. 
Olsva 24. 
Olsó 74. 
Ongor 146. 
Orbova 127. 
Orbán 35. 

Orcy 252., 277., 280. 
Orjava 126., 150. 
Orlay 254. 

Oroszlánkö 128., 276. 
Ország 63., 83., 99., 150., 160., 169. 
Ostfi 149. 
Ostoya 75. 

Ostrosith 113., 205., 276. 
Oszlop 126. 
Osztrosinci 127. 
Osva 72. 
Ottosac 134. 
Ottó 49. 
Ozora 129., 265., 270., 272., 273., 

295. 
Ozorai 58., 61., 126., 129., 149. 
Óbuda 132., 155., 156. 
Ónod 229., 233., 234., 254., 278. 
Óvár 124., 125., 126., 170., 228., 

257., 272., 297. 



Öcsöd 279. 
Ödönfi 73. 
Ördög 129. 
Örökösödési szer. 31., 34., 59., 101., 

148., 236. 
őrség 126., 128. 
Örszentelek 128. 
Ősiség 67. 
Öttevény 129. 

P. 
Pácol 285. 
Pacsir 129., 132., 
Paks 295. 
Palánka 127. 
Palisznay 86. 

Palota 128., 157., 232., 274., 275. 
Paraszt megye 162. 
Párád 234. 
Parlag 255. 
Parnó 254. 
Pata 124. 
Patachich 276. 
Pataháza 255. 
Patona 126. 

Paumkirchner 129., 135., 136., 
Páka 128. 
Pál comes 34. 
Pálffy 170., 172., 174., 183., 

216.,220., 221., 230., 248., 
' 262., 277., 280. 
Pál Szt. 123., 129. 
Palóci 63., 90., 92. 
Pápa 126., 229. 
Pátka 129., 134. 
Pázmány 187., 237. 
Pecemárton 128. 
Peghy 61. 
Pekry 113., 140. 
Pentele 295. 
Perbál 134. 
Perén^á 61., 63., 75., 90., 105., 112., 

114., 116., 132., 137., 138., 160., 

163., 166., 167., 169., 218., 221. 
Perkát 295. 



ICO., 



186., 
249.. 



317 



Perlak 240. 

Pernstein 160. 

Pest 155. 

Pest m. 292. 

Petermann 58. 

Pető 129., 167., 170., 176., 205., 
216. 

Petroics 203. 

Petrovics 163., 165. 

Petrócy 203., 204. 

Péchy 186. 

Pély 255. 

Pélyi 278. 

Pécs 265., 294. 

Pénz 8., 12., 14., 16., 17., 20., 21., 
39., 47., 60., 61., 66., 77., 95., 
101., 103., 115., 138., 140., 141., 
154., 155., 158., 161., 167., 168., 
172., 173., 176., 180., 187., 188., 
189., 196., 197., 199., 206., 210., 
213., 217., 226., 230., 237., 240., 
256., 276., 280., 281. 

Péter 12. 

Péterváiad 127. 

Piehler 237. 

Pincehely 126., 265., 295. 

Plankenstein 92. 

Plevnik 261. 

Plodin 135. 

Poc-neusidel 125. 

Pocsitalj i34. 

Podgorac 127. 

Podhradic 261. 

Podiebrad 89., 92., 94., 98., 99., 
102., 105. 

Podmanicky 168., 221. 

Podvarie 261. 

Polgári 135. 

PoUendorf 237. 

Polon 74. 

Polyanka 254. 

Polyechopac 265. 

Pongrác 73. 

Pordány 124. 

Porta 135. 



Portia 191. 

Posar 277. 

Pozovai 105. 

Pozsony 59., 134. 

Pölöske (Beleske) 25., 129. 

Prazno 261. 

Praedium 29. 

Prodarics 113. 

Protestánsok 169., 173., 174., 182., 

198., 202., 209., 280. 
Prozor 134. 
Prügy 71. 
Pucije 127. 
Pusztamegyer 286. 
Pitóztamező 74. 
Pusztaszer 280. 
Putnok 254. 

R. 
Rabszolga 14., 26., 27., 29. 
Radolfalva 128. 
Radvány 129. 
Rajka 124. 
Rakamaz 177. 
Rakolnak 134. 
Ráckeve 273. 
Rákócyak 33., 35., 172., 174., 178., 

179., 183., 184., 188., 190., 195., 

221., 232., 234., 235., 253., 273., 

277., 279., 282., 284., 291., 301. 
Rákócy György 1. 188., 189., 190., 

226. 
R. György II. 190., 192., 208., 232. 
R. Ferenc I. 196., 198., 199., 200., 

200., 201., 202., 203. 
R. F. II. 8., 211., 213., 214—217., 

252., 286. 
Ráró 129. 
Ráskay 113., 167., 
Rátoldi 47. 
Rátóti 48., 73. 
Regéc 130., 189., 228., 233., 234.. 

254., 277. 
Retyezát 133. 
Rovistye 272. 
Rezi 129., 273. 



318 



Rézhegység 72. 

Révay 164., 169., 203., 280. 

Rhédey 178., 190., 192., 274. 

Rhino (Richno) 114., 170., 274. 

Ricsó 228. 

Riessl 172. 

Rigyica 129. 

Rikolf 74. 

Rivica 125. 

Rogendorf 114. 

Roh 135. 

Rohonc 148. 

Rohonci 59. 

Roth 161. 

Rottal 199., 200., 202. 

Rovna 233. 

Rozgony 128. 

Rozgonyi 63., 64., 79., 83., 90., 95. 

128., 135., 148., 150., 266. 
Rozsály 255. 
Róbert Károly 31., 47., 48., 49. 

51., 72., 73., 74., 105., 131. 
Rózsahegy 204. 
Ruckendar 97. 
Rudolf 48., 170., 176., 178. 179. 

220., 228., 235., 250. 
Rueber 253., 274. 
Riiha 224. 
Runna 125. 
Rutker 74. 

S. 
Sajó 24. 
Salamon 13. 
Salgó 72., 276. 
Salm 215., 260., 262., 275. 
Saskö 272. 

Savnik 253., 260., 275. 
Savoyai J. 213., 273., 274., 277. 
Sábád 124. 
Sáfár 144. 
Sámson 130. 
Sárkányrend 61., 69. 
Sárköz 265. 
Sáros 175., 228., 253. 
Sárospatak 229., 233., 277. 



Sárvár 123., 205. 

Sásd 273. 

Scharfenek 228. 

Schinner 161. 

Schmid 269., 273. 

Schönborn 234., 279. 

Schwedler (Svedlór) 274. 

Schwartner 296. 

Sebesvár 133. 

Segösd 124., 265. 

Sehnec 132., 150., 155. 

Sembery 277. 

Sennyey 174., 216., 285. 

Serédy 167. 

Sichingen 277., 278. 

Sikátor 126. 

Siklós 127., 265., 274., 280. 

Simánd 134. 

Simon 61. 

Simontornya 64., 126.., 265, 157. 

266., 272., 273. 
Sinzennorf 191. 
Solidus 77., 78. 
Sohész 144. 

Solymár 127., 134., 1.56. 
Sólymos 106., 165. 
SoljTnosvár 134. 
Sólyom 235. 

Sólyomkő 177., 234., 235. 
Somlyó 126., 131., 229. 
Somogy vár 124., 265. 
Somoskö 229. 
Somosy 35. 
Soós 277. 
Sóvár 75., 253. 
Sóvári 72. 

Stahremberg 276 — 278., 279. 
Stelbach 74. 
Sternberg 92. 
Stibor 58., 61., 75. 
Stomfa 228. 
Stoósz 274. 
Stotzingen 237. 
Stubica 229. 
Suhó 169. 



319 



Sulyok 116., 176. 

Sümeg 292. 

Szabadi 129. 

Szabadka 132., 134., 150. 

Szabadság 62., 197. 

Szabar 123. 

Szabolcs 189. 

Szacsu 276. 

Szakolca 155. 

Szalaházi 113. 

Szálkai 110. 

Szamosujvár 266. 

Szandavár 149. 

Szapáry 276., 279., 

Szarvaskő 135. 

Szarvkő 124., 228., 237., 272., 273., 

277. 
Szatmár 130., 189., 229., 234., 282., 

284. 
Szatmári 150.. 151., 152. 
Szádvár 175., 229., 272,, 273., 274. 
Szántó 125. 
Szántódi 59. 
Szár Detre 24. 
Származás 6., 8., 79. 
Szászbereg 273. 
Szász Móric 168. 
Szász vajda 74. 
Száva Szt. Demeter 128., 130. 
Szeben 155. 
Szeged 155. 
Szeghalom 279. 
Szegező 265. 
Székese 125. 
Szekularizáció 1 85. 
Szelepcsényi 198., 200., 202. 
Szemenye 123. 
Szendrö 229., 254., 260., 276. 
Szentendre 275. 
Szentgyörgy 25., 52., 70., 71., 102., 

121., 124. 
Szentniiklós 78., 232., 234., 279. 
Szentmiklósi 63., 83. 
Szepesremete 24. 
Szepesy 59., 199., 259. 



Szerdahely 240., 254. 

Szerecsen 128. 

Szeregnye 255. 

Szerencs 233., 255. 

Szécsényiek 72., 79., 257., 275., 277. 

Szócsyek 54., 61., 64., 79., 257., 

275—277. 
Székely 170., 175., 199. 
Szókelyhid 234., 276. 
Széplak 72. 
Szigetvár 127., 228., 264., 265., 

276., 277. 
Szikszó 150., 172. 
Szilágyi 80., 95—100., 121., 131— 

133., 138. 
Szinérváralja (Szenór) 133., 149., 

229., 255. 
Szireg 127. 
Szirmay 216., 261. 
Szitnya 170., 228. 
Szklabina 106., 134. 
Szlakovc 127. 
Szluha 249., 280. 
Szobi 146. 
Szoboszló 130. 
Szombathely 124., 126. 
Szomolnok 274. 
Szomolyán 228. 
Szomszédvár 97., 229. 
Szomszédvári 97. 
Szondi (Suhó) 169. 
Szőlő 29. 
Szőlős 128. 
Szöny 275. 
Szörényi bán 72. 
Sztáry 73., 79., 255. 
Sztrájk 143. 
Sztrányai 259. 
Sztrecsen 134., 228., 273. 
Sztropkó 134. 
Szucsán 75. 

Szuhay 175., 199., 284. 
Szurcsin 279. 
Szurcsok 279. 



320 



T. 

Tabán 132. 
Tahi 113., 170. 
Talafus lOő. 

Tamási 129., 265., 272., 273,. 295. 
Tamáspuszta (Szt.) 128. 
Tanács (királyi) 13., 68., 69., 
101., 117—119., 147., 218. 
Tapolcsány 228, 278. 
Tarcal 189, 232, 256, 274, 282, 

284. 
Tárcsa 125. 
Tari 150. 
Tarkőiek 130. 
Tartóc 255. 
Tata 132, 134, 156. 
Tavánkut 132. 
Tádé 24. 
Tádika 36, 129. 
Tálya 130, 228, 254. 
Táp 129. 
Tárca 74, 151. 
Tárcsi 150. 
Tárnok 146. 
Tekeháza 75. 
Telegdy 134, 176. 
Telekessy 176. 

Teleky 208, 209, 211, 236, 288. 
Temerin 127. 
Tepla 261. 
Terebes 75, 255. 
Terep 231. 
Termelés 231. 
Termelés 222, 242, 293. 
Téglás 130. 
Thallócy 63, 149. 
Tholmas (Tolmács) 113. 
Thökölyi 174, 199, 203, 204, 208 

—210, 212, 252, 253, 254, 
258, 259, 268, 271, 274—276, 

278. 
Thurzók 112, 114, 150—152, 169, 

170, 179, 204, 220, 224, 230, 

231. 
Thurzó E. 164, 220. 



Thurzó Gy. 178, 182, 185, 220 

230. 
Thurzó I. 183. 
Thurzó Sz. 186. 
Thuz 106. 
Tihany 24, 129. 
Timár 128. 
Timon 76. 

Tisztségek öröklése 6, 70. 
Tisztivsolük 17, 223. 
Titel 134. 
Tivadar bán 48. 
Tobajd 128. 
Tokaj 130, 189, 228, 230, 254— 

256. 
Tolna 292. 
Tomica 126. 
Tomicsvár 150. 
Tomori 110, 148. 
Torbag 75. 
Torda 265. 
Torna 126, 232. 
Tornai 90. 
Tóti 236. 
Tök 134. 
Törcs 156. 
Török 113, 114, 116, 127, 160, 

163, 164, 221, 261, 
Törökkanizsa 24. 
Trakostyán 229. 
Trautson 277. 
Trencsén 5.5, 121, 164, 205, 228, 

275. 
Tulajdon 11, 17, 18, 27. 
Tulajdon- változások 24, 221, 222. 
Tur 130. 
Túra 128, 172. 
Turcisce 240. 
Turóci prépost 187. 
Turóc-Szt. -Márton 134. 
Turvékonya 231, 255. 

U. 

Udica 261. 
Udvarbíró 28. 
Udvarház 224. 



321 



Udvarhely 162. 

Udvary 255. 

Ugod 126. 

Ugróc 75. 

Újbánya 132, 150. 

Újfalu 125, 129, 265. 

Újlak 78. 

Újlakiak 48, 127, 128, 133, 136, 

160. 
Újlaki M. 64, 83—85, 88, 90, 92, 

94, 97—99, 100, 104, 107, 

112. 
Újvár 128, 134, 151, 
Újváros 255. 
Ulászló I. 63. 65, 82, 83, 91, 

138. 
Ulászló II. 106—108, 112, 135, 

150. 
Ungur 134. 

Ungvár 258, 277, 279, 290, 
Upori 59. 
Urbica 258. 



Üllevölgy 273. 



ü. 



V. 



Vacs 227. 
Vajda-Hunyeui 135. 
Vájta 126. 
Valkó 125, 127. 
Vallásszabadság 179, 186. 
Varsánd 266. 
Varsány 130. 
Vasvár 206. 
Vay 216. 
Vámfalu 255. 

Vár 10, 17, 30, 34, 41, 54, 78, 
80, 81, 105, 167, 169, 172, 181, 
224, 266. 
Várad 266. 
Várdai 114. 
Várhegy 162. 
Vári 134. 

Várkerület 20, 27, 28. 
Várnagy 121, 172. 
Várna-Tepla 261. 



Városok 21, 47, 60, 61, 143, 150, 

161, 183, 301. 
Vásárhely 131. 
Vásonkö 232. 
Vecsey 276 
Velegd 128. 
Veükei 129. 
Vencsellö 234, 
Vereskö 228, 230. 
Veresmart 7K 
Vesoki 149. 
Veszprém 157, 292. 
Vesztegetés 138. 
Vencel 47, 48. 
Veteráni 213. 
Vécsey 254. 
Végles 228, 272, 273. 
Végrendelet 45. 
Vérszerződés 31, 6"^ 
Vésztő 279, 
Vicsa 113. 
Vicsadal 127. 
Vüágos 130, 162, 235. 
Vid 13. 
Vigvár 75. 
VUa 29. 

Vilhcus lásd : Biró. 
Vinár 126. 
Vinicsa 124, 134. 
Visegrád 33, 132, 156, 156, 276, 
Visk 74. 
Visonta 24. 
Viszoka 74. 
Vitéz 91, 92, 96, 97, 100, 104, 

107. 
Vitnyédi (Widnedi) i«», 206. 
Vitovec 121. 
Vizsoly 76. 
Vodiosai 70. 
Vojvodina 134. 
Volkmaj 274. 
Vollandt 257. 
Vöröstorony 136. 

W. 

Waldstein 276. 



A s: o ft t n : Napryblrtok. 



21 



322 



Wallenstein 254. 

WaUis 279. 

Weisz 162. 

VVeltschek (Wilcbek) 277. 

Wencel 76, 230. 

Werböcy 109, 110, 112, 13.5, 138, 

140, 143, 146, 151, 1G3. 
Wesselényi 189, 196, 199, 200, 

204, 208, 252, 254, 274. 
Widneti lásd Vitnyédi 
Wratislaw 278, 280. 
Wseten 237. 

Z. 

Zagorica 73. 

Zagorje 106, 121, 124, 134. 

Zala 292. 

Zalatna 266. 

Zalay 116. 

Zalánkemén 130. 

Zápolya 7, 35, 71, 102, 106., 
108—117, 136, 140, 148, 150, 
151, 157, 159, 162, 164, 218, 
252, 301. 

Zaszkalik 261. 

Zavoth 295. 

Zay 113. 

Zách 72. 

Zálog 149, 151. 



Záinbó 64 

Zámor 128, 129 

Zászlósúr 80. 

Zengg 106, 134. 

Zichy 157, 232, 275 

Zimon 130. 

Zinzendorf 279, 286 

Zobor lásd : Czobor, 

Zombor 129, 255. 

Zólyom 134, 150, 155. 

Zólyomi 174, 258. 

Zrinyi 70, 111, 160, 169, 172 

174, 188, 194, 196—201, 207 

212, 230. 231, 239, 241, 244 

254, 265, 272, 275. 
Zrinyiujvár 194, 195. 

Zs. 
Zsunk 78. 
Zsákány 1 24, 

Zsámbok 132, 134, 135, 156 
Zsidók 18—21, 41, 142, 294. 
Zsidóvár 132, 146. 
Zsigmond 54—61, 64, 65, 69, 74 

75, 84, 130, 131, 132, 148 

149. 
Zsoldos 148, 162 
Zsolna 134, 204. 



HD Ágoston, Péter 

639 A magyar világi nagybirtok 

H9M5 története 



PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY